Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-31 / 205. szám
A LEGERŐSEBB PÁRT ILYEN — a maihoz hasonló — kissé hűvös, de derűs nyárvégi reggelre ébredtünk akkor is. A többhetes feszültség, a különböző számítások a pártok részéről, a versengés, a gyűlések túlhajtása, egyes pártok es pártocskák nagy lármája elült ezen a napon, a feszültség feloldódott és minden számítgatásnál pontosabb lett az eredmény, amelyet a szavazatok összeszám- lálása hozott meg. Nagy volt a sürgés-forgás mindent párt helyisége körül. A vezetők már hajnalban a helyükön voltak, sőt olyanok is akadtak, akik le sem feküdtek. A bizalmiak — megbízólevéllel a zsebükben a szavazóhelyiségeK felé siettek, hogy éberen őrködve képviseljék pártjuk érdekeit. A kommunista párt magabiztosan, nyugodtan, kapkodás nélkül dolgozott. Mindenhova megfelelő aktivista jutott, megfelelő számban. Egyetlen kommunista sem hiányzott a helyéről. A lobbi pártok kapkodtak. Hol egy szavazóbizottsági tag, hol egy bizalmijuk hiányzott. Jónéhá- nyat késő délelőtt a templom környékéről sikerült előhalászni. MI ADTA MEG a mi pártunk és a jánoshalmi pártszervezet nyugalmát? Elsősorban azok az országos jelentőségű történelmi intézkedések, amelyek egyrészt megváltoztatták az ország arculatát, másrészt azoK, amelyek helyrebillentették a háború utáni zilált helyzetéből. A földreform, a stabilizáció, a földek megvédése és a hároméves terv megvalósításának elkezdése. A párt jelszava nem az ígérgetés, hanem az elért nagyszerű eredményeik elmélyítése volt. Hányán szerették meg pártunkat, mert megtalálta az elveszettnek hitt hadifogoly férjet, apát, gyereket a család részére. Hányán becsülték a kommunistákat mert foglalkoztunk az egészen kis panaszokkal, harcoltunk a közigazgatásban akkor még bőven elterpeszkedő különböző ellenséges elemekkel vagy bürokratákkal szemben. Szegény ember, ha ügyes-bajos dolga akadt, a pártunkat kereste fel, melynek ajtaja mindig nyitva volt bárki előtt. Hiába volt az ellenzéki pártok (Pfeiffer-párt), vagy a fronton belül megbújtak részéről az ágálás, pártunk egyre jobban és mélyebben gyökeret eresztett a tömegek eszébsn- szívében, A JÁNOSHALMA! kommunistáknak igen szép, természetesen a mai lehetőségekhez ha- sonlíthatatlan községié jl.es ítési programmjuk volt. Szebbé, egészségesebbé akartuk tenni a községet: köveztetni a piacteret, parkosítani a templom mögötti részt, járdát építeni a község szélén lévő házsorokhoz és még sok egyebet, amivel az egész község egyetértett és segítettsietett megvalósítani. A mi pártunk volt az egyetlen erő, amelyik fáradhatatlanul terveket szőtt, alkotott, nem nyugodott meg, ha akadályok tornyosultak eléje. Akár országos, akár helyi viszomylatú legyen egy Programm, csak úgy oldható meg, ha a haladó erők felsorakoznak mögéje. A Függetlenségi Front pártjai a főbb kérdésekben egyetértettek. A parasztpárt szívvel-lélekkel velünk harcolt, a kisgazdák és a szociáldemokraták már csak néha-néha, alkalmasint attól függően, hogy miről volt szó. Ebben a két pártban lévő vezetők igyekeztek elnyomni a kommunistákkal való állandó együttműködés szellemét. Mi azt hangoztattuk, hogy arról beszéljünk többet, ami összeköt és kevesebbet arról, ami elválaszt bennüket. Ezzel még Dosztán Lajos és Almás: Imre is kénytelen volt egyetérteni. Az 'előbbi már csak azért is, mert biztos volt a szociáldemokrata párt elsőségében és saját képviselői mandátumában, LEGAGGASZTÓBB PfeiCferék újfasiszta pártjának működése volt. Ez a minden söpredéket magában egyesítő párt, vagy mondhatnánk gyülevész banda demagóg, a tömegek ítélőképességét megtévesztő módon vette igénybe. A kommunisták, a szovjet nép rágalmazásával akart eredményeket elérni. Többet sem tudott mondani, ez volt összegezve gazdasági és politikai programmja és természetesen még annyi, hogy a régi világot akarta visszahozni. Pfeiffer maga jött Jánoshalmára. Habzott a szája a gyűlölködéstől. Valósággal ellenforradalomra tüzelt. Mi kezünket ökölbe szorítva, színlelt nyugalommal hallgattuk végig ezt a »programmot« és biztosak voltunk benne, hogy a történelmi szereptől pártjával együtt elbúcsúzhatott. Pfeiffer után már csak röpködtek a különböző nevek. Balogh, Barankovics, Slachta Margit és ki is emlékeznék pontosan a még többi apróságra. Tíz part indult az 1947 augusztus 31-i választáson, tiz listára szavazhatott a magyar nép és a listák között válogathatva dönthette el, hogy melyik párt erejének gyarapításával hova akarja juttatni az ország s önönmaga sorsát. ÜGY GONDOLOM, hogy az 1-es lista felejthetetlen marad valamennyiünk számára, akik résztvettünk az akkori választási munkában, akik harcoltunk pártunk győzelméért. De felejthetetlen marad minden magyar dolgozó számára, mert nagy dolog dőlt el ezen a napon. Az 1-es lista hű maradt önmagához és ezen a napon ez a lista kapta a legtöbb szavazatot. A munkásosztály, a parasztok és az értelmiség leghaladóbb része döntött és döntése nyomán a Magyar Kommunista Párt az ország első és legnagyobb pártja lett. Nem aludtunk azon az éjszakán. Vártuk a híreket, számokat. Körzetenként érkeztek az elnökök vagy bizalmiak és beszámoltak az eredményekről. — Volt, ahol elkomorult az arcunk, de a legtöbb helyen boldogan kezet szorítottunk az elvtársakkal. A rádió közben szüntelenül mondta az eredményeket: a salgótarjáni győzelmet, hogy Csá- volyon és Garán abszolút többséget kapott a kommunista párt. Örömünk leírhatatlan volt és ezt csak fokozták a további eredmények. A tanyavilág hitet tett pártunk mellett. Kecskés, Kiserdő, ONCSA-telep a mi listánkat támogatta. Reggel már nyilvánvaló lett, hogy pártunk lett az ország legerősebb pártja, hogy a Magyar Függetlenségi Népfront pártjai megszerezték az ország többségének szavazatát. fis A KÖVETKEZŐ napon már olvashattuk Rákosi elvtárs üzenetét: »Folytassák fokozott erővel, tekintélyben és erőben megnövekedve azt a munkát, amely a magyar demokráciának annyi eredményt és sikert hozott és legyenek a jövőben is mindenkor ott, ahol áldozatos, fegyelmezett és demokratikus dolgozókra van szükség.« W. D. A minisztertanács határozata a tanácsok pénzgazdálkodásáról A minisztertanács határozatot hozott a tanácsok pénzgazdálkodásának megszilárdításáról és gazdasági, illetve pénzügyi hatáskörének kiszélesítéséről. A tanácsok pénzgazdálkodásában mutatkozó hiányosságok megszüntetésére a minisztertanács elhatározta: biztosítani kell, hogy valamennyi tanács már a költségvetés tervezésének időszakában — figyelemmel a népgazdasági tervek irányelvére — s éves pénzügyi tervszámaira kifejezhesse a költségvetéssel kapcsolatos reális igényeit. — A tanácsok végrehajtó bizottságai az egyes költségvetés] címek azonos rovatai között átcsoportosítást hajthatnak végre. A járási és városi tanácsok végrehajtó bizottságának elnökei a községi és a városi kerületi tanácsok részére indokolt esetekben 50.000 forint értékhatárig póthitelt adhatnak, ha a póthitelt kiadási megtakarítással, illetőleg bevételei többlettel ellensúlyozzák. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságai az irányításuk alatt álló vállalatok terven felüli nyereségét, az előirányzaton felüli saját bevételeiket, valamint ez adóprémiumot saját hatáskörben — a felsőbb tanács végrehajtó bizottsága engedélye nélkül — a minisztertanács által meghatározott szociális, kulturális, valamint város- és községgazdálkodási (kommunális célokra használhatják fel. A minisztertanács határozata a továbbiakban intézkedik a tanácsok pénzügyi gazdálkodásának egyszerűsítéséről, a költség- vetés széttagoltságának megszüntetéséről. A tanácsok irányítása alatt működő helyi vállalatok iráriví- tásával kapcsolatban a határozat kimondja, hogy az egyes minisztériumok az illetékes tanács végrehajtó bizottságának határozata nélkül nem adhatnak át tanácsi kezelésbe és nem véneinek minisztériumi kezelésbe vállalatokat. A helyi vállalatok pénzügyi terveit a megyei tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szervei, az iparági pénzügyi terveket pedig a végrehajtó bizottságok hagyják jóvá. A vállalatok pénzgazdálkodási eljárását és nyilvántartását jelentősen egyszerűsíteni kell. A határozat kimondja, hogy az adóbevételi terveket a pénzügyminisztérium irányszámai alapján a végrehajtó bizottságok állapítják meg, amelyeket végső soron a minisztertanács hagy jóvá. A végrehajtó bizottság feladata továbbá: ellenőrzi a pénzügyi szervezet adóbeszedési munkáját, felülvizsgálja, hogy ez a munka a törvényesség kereteinek megfelel-e, széleskörű politikai munkával mozgósítsa az adózókat az állampolgári kötelezettségek pontos - teljesítésére. A határozat befejező része a szakigazgatási szervek pénzügyi vonatkozású feladatait szabályozza. Kimondja, hogy a pénzgazdálkodási feladatok eredményesebb ellátása érdekében valamennyi operatív pénzgazdálkodási feladatot —az adóbeszedési feladatok kivételével — a pénzügyi osztálytól a végrehajtó bizottság szakigazgatási szerveinek kell átadni. A szakigazgatási szervek költségvetési kereteikkel önállóan gazdálkodnak. A pénzügyi osztályt a pénzgazdálkodásban az eddiginél nagyobb hatáskörrel kell felruházni a megyei, járási és városi tanácsoknál egyaránt. A pénzügyi osztályok a pénzügyminisztérium és a tanács végrehajtó bizottságának kettős irányítása alatt állanak. A határozat végül kimondja: a megyei, a járási és a városi tanácsok és végrehajtó bizottságaik rendszeresen számolt sák be a területükön lévő más pénzügyi szervek (Magyar Nemzeti Bank, Beruházási Bank, Országos Takarékpénztár, Állami Biztosító) vezetőit, ellenőrizzék a törvények, minisztertan lesi határozatok és rendeletek végrehajtását, (MTI) CfiLvcMi törtéi Let de igy van . és, hogy így van, az nem véletlen. Miről is van hát szó? Először is egy kétarcú emberről, aki egyszemélyben vállalati alkalmazott, egy bizonyos feladat elvégzésére (erről igazolványai is van, és a Háziipari Szövetkezetnél vállalják, hogy odatartozik)i (le ugyanakkor, ugyanazon feladat elvégzésére »maszek« is. (En- nek az új szónak jelentését nem kell külön magyarázni.) Ez valami szörny lehet — gondolja az olvasó és egyben égé- szén biztosan azt kívánja — ismertessük a kétarcú adatait, vagyis egyáltalán azt: miként érdemelte ki, hogy az újság foglalkozzék nem éppen becses személyével. Mi van hát a kétarc mögött. Tóth József, a Háziipari Szövetkezet alkalmazottja, azt a nem lebecsülendő feladatot kapta, hogy a Kecskeméti Sütőipari Vállalat számára a rözseszállitások lebonyolításával foglalkozzék» Ezen tevékenységét a szövetkezet és a Sütőipari Tröszt közötti szerződés alapozta meg, mely szerint a fizetés inkasszó útján tör-■ ténik. Azt is a szerződés alapozta meg, hogy a szállítandó kévék súlya nem lett meghatározva. Node a szerződés — gondolta — azért szerződés, hogy kötelezze a feleket. Egyfelől, amit, ameny- nyít és amekkorát szállítok, azt vedd át, másfeleiül, amit, ameny- nyit és amekkorát átvettem, az le van szállítva. Ez közérthetően annyit jelent: öt forintért válogathatsz a kettő- és négykilós kévék között... a súly nem számít, az üzlet a fontos. És te vállalati te kifejhetetlen, kiapadhatatlan állami emlő, hetven kilométerről még a szállítás költségeit is fizesd. Tóth űrméterben vette a rozsét, de nem úgy adta, hanem kéJ vében. És ezek a kévék akaratának megfelelően egyre soványabbra zsugorodtak, legalább úgy, mint valamikor a tőle kölcsönt »élvező« alpári parasztok. Micsoda fogás! A kévék egyre nagyobb számban »származtak« le az egy űrméterből. Mert minél több volt a kéve, annál nagyobb volt Tóth jövedelme... és csak ez volt a fontos. A vállalat költségének alakulása nem jöhetett számításba! így ezután egy mázsa rőzse ugyanannyi szén fütőértékéhez viszonyítva többszáz forintba került. Ki ellenőrizte? Senki! De azok legke- vésbbé, akik a szerződést aláírták. De Tóthnak ez még csak az egyik arca. Nézzük a másikat. -, > a »maszekot«. Addig-addig szállított, mígnem rájött, hogy nemcsak a Háziipari Szövetkezetnek, hanem önmagának is van zsebe. É's az addig alkalmazott — letéve álarcát — maga jelentkezett hát rozsét árulni. Hogy tőkeszegénységén átsegítsék, a Tröszt, illetve a vállalat vezetői 5000 forintonként előlegeket bocsátották a rendelkezésére. Ezért Tóth minden esetben a szövetkezet pecsétjével ellátott számlát adott, de a pénzt maga vágta zsebre. Rövid idő alatt 4? ezer forint ütötte ilyen módon a markát. Nem kell sok sütnivaló azt tudni, hogy egy vállalat megbízottja ugyanazon áru leszállítására nem jelentkezhet, mint magán- személy. Arra is könnyen rá lehet jönni, hogyha ilyesvalami előfordul, az nem lehet tiszta ügy. Mert ha volt rőzse és az a rőzse kellett a Sütőipari Vállalatnak, miért nem tudta azt Tóth József a saját szövetkezetén keresztül leszállítani? Vagy igy akart alapot adni a vállalatnál hallható szóbeszédnek, hogy a szövetkezet által szállított alacsony súlyú kévék azért olyan kicsik, mert a különbü- zetet magánszállításaiként értékesítette? Kár volt ilyen szóbeszédnek kitennie magát! Visszavonták a ratilikálási vita elhalasztására irányuló ' — folytatódott as általános vita a francia nemzetgyűlésben PÁRIZS (MTI) A francia minisztertanács vasárnap este rendkívüli ülést tartott. A tanácskozást egyízben megszakították, hogy Mendes-France miniszterelnök megbeszélést folytathasson a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnökével. ■— Az AFP értesülése szerint a minisztertanács határozata alapján a kormány felkérte annak a három ügyrendi indítványnak a szerzőit, amelyek a ratifikálási vita elhalasztását javasolják, hogy vonják vissza indítványaikat. Mint ismeretes, az EVK ellenfelei által benyújtott két ügyrendi indítvány a vitát meghatározatlan időre elnapolta volna, ez egyértelmű lett volna a szerződés »elejtésével«. A harmadik indítvány, amelyet az EVK hívei nyújtottak be, kö”ül- belül három hétre szakította, volna félbe a vitát, hogy időt adjon a miniszterelnöknek a szerződés többi tagállamaival való tárgyalások újrakezdésére a szerződés módosítása céljából. Az elhalasztásra irányuló indítványok visszavonása után vasárnap a késő esti órákban ismét megkezdődött a nemzetgyűlési vita. Elsőnek Lebon, volt gaulleista képviselő szólalt lel. Hevesen bírálta az EVK-t, amelyet — mint mondotta — a legnevesebb francia személyiségek bélyegeztek meg. »Az európai védelmi közösség — hangoztatta Lebon képviselő — egyesítené Franciaországot azzal a Németországgal, amely oly gyakran betört országunkba... Ha ellenőrizni akarjuk Németország szükségesnek tartott űj- rafelfegyverzését, akkor az EVK-n kívül más megoldásokat is találhatunk.« Lebon után René Mayer volt miniszterelnök lépett a szÓQpKi emelvényre. Követelte a szerződés ratifikálását. Hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németország újra- felfegyverzését Franciaország valamennyi szövetségese vég*e akarja hajtani. Meg kell védeni azoknak a szövetségeseknek ez összetartását, akiket az atlanti szerződés egyesít. Franciaország — mondotta Mayer — nem folytathat két politikát: egyrészt atlanti politikát, másrészt olyan politikát, amely e szövetség megszüntetésére vezetne. Coste-Floret MRP-képviselő ugyancsak az EVK ratifikálás mellett szállt sikra. Kifejtette, hogyha az EVK-t el is vetnék, a német kérdés továbbra is napi: enden maradna. A késő éjszakai órákig tartó vita után a nemzetgyűles ülését hétfőn délelőttre elnapolták. Vélemények a ratifikációs vita kilátásairól A DPA nyugatnémet hírügynökség párizsi tudósítója szerint »párizsi politikai megfigyelők a dolgok jelenlegi állásánál alig kételkednek abban, hogy a szavazás végülis megpecsételi az EVK sorsát.« j Az angol sajtó érdeklődésének homlokterében a párizsi ratifikációs vita áll. A The Times párizsi tudósítója rámutat arra, hogy Mendes-France vasárnapi beszéde után Párizsban senki sem merne fogadást kötni arra, hogy az EVK-szerződést, akárcsak módosított formában is, elfogadják. A Manchester Guardian mar azzal foglalkozik, milyen hatással lehet Olaszországra, ha Franciaország nem ratifikálja az EVK-szerződést. »Ha az EVK Párizsban megbukik, akkor Olaszországban is el kell ejteni írja a lap.« (MTI)
