Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-31 / 205. szám

EG¥ ÚJSÁGCIKK MARGÓJÁRA íVita a tanácstörvény tervezetéről Jobban támaszkodjon a tanácstagokra a végrehajtó apparátus A Népújság augusztus 20-i számában »Nagy az elmaradás megyénkben a költségvetési feladatok végrehajtásánál« cínimel megjelent cikkhez lenne néhány megjegyezni­valóm. A cikk részletesen ki­fejti, hogy milyen hibák akadá­lyozzák e tervek végrehajtását, m^jd azzal fejeződik be, hogy -sok a kívánnivaló a költségve­tés végrehajtása körül. Ameny- nyiben sürgős változások nem történnek, úgy nem tudjak végrehajtani költségvetési fel­adatainkat sem.« Ezzel nagyon egyetértek, Egyébként ez a dolog nekünk is nagyon sok gondot okoz. Er­re csak egyetlen példát kívá­nok felhozni. Az elmúlt negyedévben már május 15-től kezdve csak a leg­nagyobb nehézségek árán tud­tunk a banktól pénzt kapni dologi jellegű kiadásokra. Akkor sürgetéseinkre azt a választ . kaptuk, hogy a pénztári terv kimerült, majd a következő, illetve har­madik negyedévben remélhetőleg jobban alakul a terv, és kielégítenek bennünket is. Elérkezett a várvavárt har­madik negyedév. Tudvalevő, hogy a községi tanácsok e ne­gyedév első két hónapjának zö­mét az aratás, cséplés és ga- bonabegyüjtés feladatainak vég­rehajtásával töltik el. Ennek alapján költségvetési hiteleinket is már úgy ütemeztük be, hogy augusztus második fe­lére, valamint szeptember hónapokra essen a hitel fel- használásának nagy része, mert akkorra az egyéb nagy feladatok megvalósulásra ke­rülnek. Ez így is történt. Többek kö­zött erre az időre volt ütemez­ve az apaállatok szálas- és abraktakarmány szükségleté­nek beszerzése, a belterületi ut­cák tereprendezése, fásítása, a temetőhöz vezető dűlőút kiépí­tése, általában a községi dülő- utak felújítása, téli tüzelőanyag beszerzése, az iskolák tataro­zásának befejezése. Tehát mind olyan dologi jellegű kiadás, amely egyrészt rendkívül fon­tos, másrészt pedig nagyobb összeg felhasználását igényii. Nagy bizalommal fogtunk hozzá a munkák végrehajtásához, többek között a végrehajtóbi- z„ttság megszervezte a dűlőmak és belterületi utcák rendezésé­hez a társadalmi hozzájáru­lást, beszereztünk nagyobb mennyiségű szálastaljarmányt és alomszalmát, az iskolák ta­tarozása befejezéshez közeledik. Nyugodt lélekkel végez­tük el munkánkat, hiszen a Magyar Nemzeti Bank kis­kunhalasi fiókjánál vezetett csekkszámlánk egyenlege 28 ezer forinton felüli összeget mutat, emellett a szükséges költségve­tési hitelkeret is rendelkezé­sünkre áll. A csekkünkön el­fekvő 28 ezer forintból az 1954 augusztus 14-én kelt C. 453.130. számú megbízásunkkal a bank­fióktól kiutaltunk szálastakar­mány beszerzésére 4029 forin­tot. Azoknak a dolgozóknak, akiktől a szálas takarmányt vá­sároltuk, megmondottuk, nogy augusztus 19-én jöjjenek a pénzért, mert akkora biztosan meglesz, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a kiutalások­tól számított legkésőbb 4 nap alatt a pénz megérkezik. Va ó - ban meg is érkezett a bank lezárt vastag levele, melynek átvételekor rossz előérzetünk tá­madt. A kiutalás ugyanis — Varga Imre, bácsalmási 27 holdas kulák földjének nagyobb részét fiainak kishaszonbérletbe adta, állatállományát pedig ne­vükre íratta. A kulák így csem­pészte ki házából József fia por­tájára 2 lovát, 1 tehenét, 2 ser­tését, István fia névéi e pedig 1 lovát, 1 tehenét, 1 borjúját és 3 sertését. Magának mindössze 1 anyakocát és két süldőt tartott meg. A kulák 1951 óta nem fizetett adót. 1951-ben 696 forint hátra­lékot mutat ki az adókönyv, me­lyet 1952-ben 18.236 forint, 1953- ban 20.964, 1954-ben 16.813 fo­amint a levél felbontása után kiderült — visszaérkezett a következő átirattal: »Csatoltan visszaszármaz­tatjuk megbízásukat, tekin­tettel arra, hogy azt az alább feltüntetett ok miatt nem teljesíthetjük. Megjegyzés: A községek pénztári tervkerete a fel­vásárlás és anyagjellegű ki­fizetések jogcímén kimerült. MNB kiskunhalasi fiók.« Ezek után csupán azt kérdem, hogyan hajtsuk mi végre a költségvetési tervet, ha a kiuta­lásokra már a negyedév köze­pén immár másodízben nincs lehetőség. Mi minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy községünket széppé, kulturálttá tegyük, gon­doskodunk arról, hogy az isko­lák tisztán várják gyermekein­ket, — tehát szeretnénk végrehajtani a költségvetési tervet. Törekvéseink azonban sokszor a bürokrácia süllyesztőjébe té­vednek, ahonnan nem tudnak kikeveredni. Szeretnénk, ha a cikk nyomán ez a másodszor is­métlődő helyzet megváltozna és a bank is szemelőtt tartaná, hogy a községi tanácsok csak akikor tudják megvalósítani költségvetési terveiket, ha erre a bank-teremtette lehetőségük is megvan. Bcnkő Endre, VB-elnök, Harkakötöny. rint adókivetés gyarapított. A kulák az eltelt idő alatt mind­össze 9035 forint adót fizetett, úgy, hogy adóhátraléka most 44.811 forint. Az eltelt idő alatt a kulák el­len egyetlen egy alkalommal sem vezettek foglalást, csak 1954-ben jelentek meg házában a végrehajtók és ekkor került sor az első transzferálásra is, mert a kulák arra hivatkozva, hogy szegény, mint a templom egere, képtelen adófizetésének eleget tenni. Persze azt elta­gadta, hogy kijátszotta az ólla­1949 óta dolgozom a Kiskun- halasi Baromfifeldolgozó Válla­latnál. Bár elfoglaltságom mun­kahelyemen is elég nagy és két kisgyermekem gondozása, neve­lése is eléggé leköt, de módot ta­láltam arra, hogy a tanácstag­sággal járó kötelességemnek is eleget tegyek. A gyakorlatban bizonyosodott be az, hogy a tanácstag csak akkor tudja jól ellátni kötele­zettségét, ha állandó kapcsolatot tart választóival és igyekszik a dolgozók javaslatait, észrevé­teleit - orvoslás végett a felsőbb szervekhez eljuttatni, amint hogy az új tanácstervezet 27. §-a is utal erre. Egynéhány példát említek ezzel kapcsolatosan. Kis­kunhalas vízellátás terén igen gyenge képet mutat, amelyet megbeszélések során többször fel is vetettem. Javasoltam, hogy az Atlós-úti új kút közelében lévő bővizű nyitott kútat, az új és nem egészen megfelelő szomszé­dos utcában lévő kút külső gépi felszerelésével lássák el, mert így egy fedett korszerű, jó kútat nyer a környék. A dolgozók ké­résére javasoltam annakidején, amikor Halas villamoshálózatá­nak bővítéséről volt szó. hogy a IV. kerület utcáit is lássák el vil­lamoshálózatta1. A javaslat való­sággá lett. mot, jószágállományát fiaira íratta, hogy az adóbehajtás elő! minden értékét kivonja. Súlyos mulasztás teiheli a bácsalmási tanács volt VB-elnö- keit, de ugyanolyan felelősség terheli a községi és járási ta­nács pénzügyi csoportjait, hogy szemet húnytak a kulákmes- terkedés felett, s a dolgozók ér­dekeinek súlyos megsértésével nem alkalmazták a törvényes­ség szigorú betartását és a bün­tető szankciók alkalmazásával nem kényszerítették a kulákot az adófizetés kötelezettségének pontos betartására. A fogadóórák is hasznos ta- pasztalatokkal gazdagítottak. Például Nagy Balázs, Petöfi-utca 36. szám alatt lakó panaszko­dott, hogy Vörös István tetőfedő rosszul végezte el a tatarozás munkáját és többszöri felszólí­tásra sem volt hajlandó kijaví­tani. Ezt a panaszt az illetékes helyen orvosolták. Tömegeket foglalkoztató gon- dolat a Sóstó ügye, amelyről már több tanácsülésen beszél­tünk. Ez gyógyhatásánál fogva igen sok betegnek adná vissza egészségét. A rendbehozása még ma sincs megoldva, keret hiá­nyában. A tapasztalatunk azon­ban az, ha a tanács a város dol­gozóihoz fordult volna és a munkálatok egy jórészét tár­sadalmi úton végeztette volna el. nem lenne ilyen gondunk. Ezzel kapcsolatosan szeret­ném még elmondani azt, hogy nemcsak a tömeghez nem fordulunk ilyen nagyobb kér­désekben, de a tanács apparátu­sában dolgozók egyrészénél úgy néz ki, hogy a tanácstagok ja­vaslata teher. így természetesen sok a zökkenő, a rossz ügyin­tézés miatt sok a jogos felhábo­rodás. Pedig, ha az apparátus nem igényli a tanácstagság se­gítségét, akkor bizony me­chanikussá válik munkája, csökken a munkakészsége, ön­állósága, felelőssége. Bizony sok esetben nem igyekeznek segí­teni munkájukban a tanácsta­gokat. Sajnos én ezt gyakorlat­ban is tapasztaltam. Kevés se­gítséget, támogatást kapunk a végrehajtó bizottságtól. Ez fé­kezi munkakedvünket, s nem hozza közelebb a tanácstagságot a tanács apparátusához. Vastag Pálné tanácstag, Kiskunhalasi Baromfifeldolgo­zó Vállalat. 44.811 forint adóval tartozik a kulák A PRÓ, FÜRGE SZEMEI beleszúr- nak a vele beszélgető tekinte­tébe. Arca barnás nem a naptól, hanem csakúgy természetesen és száraz is ugyanakkor — olyanná cserezte a pusz- tát-földet járó szél. Homloka ráncos, mint a viharsodorta sivatag és mert alacsony, gyorsan belevisz a már erő­sen deres hajzatba. így aztán, ha egy kicsit feltolja — szokása szerint — a kalapja szélét, a haja nyomban előbu­kik alóla. A beszédje lassú, de azért tüzes valahogy ügy, mint a látszatla- nul hamvadó parázs és a legkisebb élesztésre úgy lángol, hogy messzire lát­szik és az emberek felfigyelnek rá. Többen ülünk körülötte. Feléje dőlve hallgatjuk, amit mond és olvassuk ab­ból, ahogyan a szembogara villan. Le­het mondani, hogy majdnem két em­beröltő élte-tapasztalata sűrűsödik a szavakban és a lassan pillantó, évtize­dekre is visszakanyarodni tudó dús te­kintetben. Micsoda gazdagságot jelent ebben a faluban Béla bácsinak lenni, milyen felmérhetetlen súlyú megbecsü­lése van ebben a két szóban az egész falunak; hasonkorúnak vagy éppen a fiataloknak. Mert sok minden kell ah­hoz, hogy valakit Béla bácsinak hívja­nak. Nemcsak a kor, a hosszú évek el­múlása, hanem becsület, józanság, mun­kaszeretet, áldozatkészség, példamuta­tás. Ezek a megbecsülés próbakövei fa­lun, de mindenütt. És ha van népszerű­ség — és van, mert Béla bácsi is nép­szerű, akkor az ezekből a gyökerekből táplálkozik. A falubeliek véleménye egy emberről szinte csalhatatlan, mert azt évtizedek kövesítették ki és ugyanilyen hosszú idő ellenőrizte is. S míg gondolataink így szálldosnak, Béla bácsi csak mesél, beszél, magya­ráz, de figyelmeztet is. Horváth Béláról van szó, a bugaci Béke termelőszövet­kezet elnökéről, aki augusztus 20-án megkapta a »Szocialista Munkáért« ér­demérmet. Figyeljünk hát közelebb... tudjuk meg, miért is jár ilyen magas kitüntetési B I L A ]V| INT MINDEN beszélgetés a je- lenről, ez is úgy indult, hogy előbukkant néhány kép — olyan hír- adószerűen — a közelmúltból talán azért, hogy hitelesebb vagy érthetőbb legyen a jelen, a ma napjai. Vagy ta­lán azért, hogy lássék: töretlen volt az út egészen máig. Vöröskatona volt. Megharcolta a for­radalmat Oroszországban és itthon is. Jól szemmeltarthatták működését, mert 19 után hazament és huszonötöt vertek rá. Aztán ott volt az új élet hajnalán és fáradhatatlanul mérte a földet, mint az osztóbízottság elnöke. De nyomban a kommunista párt elnöke is lett, majd később titkára. Volt még DÉFOSZ-ügy- vezető is. Harcolt a kulákok ellen, Kik a kisgazdák háta mögé bújtak és onnan tüzeltek a földfoglalókra, harcolt a párt listájáért a pfeifferistákkal szemben, harcolt a maradiság árnyával az újért, a jobbért. Felszökkent lelkében a láng, melyet parázsból a felszabadulás heví­tett. Tizenhat holdja volt ezen a homokon, ahol valaha pásztorok, számadók, bojtá­rak és kisbojtárok őrizték a gulyát, betyárok és pandúrok cívódtak változó erőviszonyok között. Mert pásztorkodás volt erre mindenütt, amerre a szem el­látott. Csak karámok szakították meg a távolbavesző homoksíkságok egyhangú­ságát. A pásztorok kurjantása, éneke versenyzett csak reménytelenül a pa­csirták frissítő dalával. A pásztor örök réme a szakítás volt, azaz rablás a gu­lyából, mert akkor ném tudott számot adni. Ez búsította őket és ha már any- nyira volt a szakítás, hogy remény sem volt a visszaszerzésre — hogy komo­lyabb baj ne essék — beálltak betyár­nak és küzködtek a pandúrokkal. Hány számadóból, meg híres bojtárból lett betyár? Bogár Imre jónéhány társa is az volt. A pandúrral való harc nem maradt el később sem. egészen a íelszabaduiá­N1 sig. Az évek múlása aztán új gondola­tokra ébresztette Béla bácsit is. Meg­alakult a Béke-csoport. Nem akart első lenni, nem lépett be mindjárt. Várt. Várta ... látni akarta, hogyan boldo­gulnak. De nem voltak baj nélkül. Ci- vódás, meg sok egyéb 52-ben majdnem odajuttatta őket, hogy szétmennek. »Ezt már mégsem hagyhatom« — gondolta és belépett maga tizenhat holdjával. — Nagyramyílt a falu szeme. A Horváth Béla belépett — csak ennyit mondtak. Nem kellett mondani hová, azt mindenki tudta. Lett tekintélye a csoportnak, ha eredménye mindjárt nem is. Mert ami­re Horváth Béla ráadta a fejét, az nem lehet rossz, ő még sem magának, sem másnak nem akart rosszat. Béla bácsi belépésén fordult meg a csoport soi’sa. [EM KELLETT abban a pillanat­ban sem több, sem kevesebb: tekintélyes összefogó erő csupán. A ci- vódás helyett a munka felé fordult az emberek figyelme és ha ma végignézel a csoport földjein, talán nem is hiszed el, hogy két éve majdnem baj történt. Node nem ment ám ez magától. Ezért dolgozni, harcolni kellett. Együtt kellett érezni minden tag gondjával, bajával, mert az mindig van kisebb vagy nagyobb mértékben, ilyen vagy olyan irányban. Volt, amikor kevés volt a kenyér. Töb­ben zúgtak. A munka sem akart úgy menni, mint kellett volna. Fejadag nem volt, a boltban is nehézkesen. Béla bá­csi fogta magát, bement a járáshoz. Ott is hímölték-hámoltak, senkinek sem állt az oldalához intézkedni. Nem bírt magával. Tudta, hogy ezen fordul meg a munka, vagy ott esz a fene mindent. Elkerekítette a szót »az anyátok egyfor­ma istenit, hát nem azt akarjátok ti, amit mink, hát hol éltek...? Az erélyes hang aztán valamit hatott, úgyhogy Béla bácsi mindennap — mikor a tej­jel fordultak — kenyeret vitetett ki. Nagyobb baj nem is volt aztán. Menjünk még közelebb. Miért is ad­ták hát azt az érdemérmet? A tavalyi másodvetésből 68 mázsa napraforgót, 120 mázsa kukoricát, meg sok niás egyebet takarítottak be. Ez mindenen felül jött, gazdagította a tagságot. Az idén is sok a másodvetésük és olyan szépen fejlődnek, hogy egészen biztosan beérik. Kétszer betakarítani egy évben, az nagyon sok pénz. Meg is látszik a tagok portáján. Anyadisznó, malac, meg hízónak való mindegyik óljában, min­den háztájon van birka, de fejőstehén is néhány kivétellel. A krumpli is jól fog fizetni. A négy holdon lesz vagy há­romszáz mázsa. A kukorica szára majd megszakad a nagy csövektől. Tudni kell ehhez, hogy négyzetesen vetették és pótbeporoztak. Most egy nagy 48 férő­helyes tehénistállót építenek és egy hó­nap múlva már be is fejezik. De Béla bácsi merész terveket is hor­doz magában. Halastavat akar létre­hozni, aztán egy öntözéses kertészetet három holdon és egy szénporos tégia- égetőt, hogy még nagyobb mértékben építkezhessenek. így hát nem csoda, ha arrafelé sündörögnek a környékbeliek és tudakolóznak. A kukoricát Vízhányó István és Petróczi József kisparasztok is megcsodálták. Fehér László hatholdas alsómonostori paraszt pedig már addig vitte a szót, hogy őszre belép. [ÉLA BÁCSI lassan szedelőzködik, merthát minden mesének egyszer vége van, hát ennek a beszélgetésnek is véget kell szakítani. Még annyit azért hozzátesz, hogy nemcsak Fehér László érdeklődik, hanem az egész nagy tanya- világ. Mind minket figyel, mit csiná­lunk, mit eszünk, hogyan, mivel dol­gozunk, ünnepelünk-e vagy sem, hogyan állnak a lovak, fényes, vagy poros-e a szőrük. És nemcsak Fehér László gon­dolkodik, hanem még nagyon sokan így vannak. Különösen eredményeink lát­tán. Tehát rajtunk van a sor... A szeme mosolyog. Búcsúzik, aztán indul kifelé az ő és még huszonhat csa­lád négyszáz hold iára. W. D. B1

Next

/
Thumbnails
Contents