Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

A Román Munkáspárt ÏT. kongresszusának irányelvei a mezőgazdaság rohamos fellendítése érdekében BUKAREST. (TASZSZ) A lapok augusztus 26-án közölték a Román Munkáspárt II. kon­gresszusának a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló irányelvter­vezetét a legközelebbi két* három évre. A párt és a kormány egyik legfőbb feladata a gazdasági építés terén — mondja az irányelvtervezet — a mezőgazda- sági termelés nagyarányú fej­lesztésének megszervezése an­nak érdekében, hogy a legkö­zelebbi két-három évben elér­jék a termékek olyan bőségét, amely szükséges a városok éi falvak dolgozói anyagi és kultu- tátis színvonalának további emeléséhez. Az irányelvtervezet a mező- gazdaság elmaradásának felszá­molása érdekében előírja, hogy 1956-ig a szántóföldterületet 10 millió hektárra növeljék. Az ipari növények termesz­tése terén a legközelebbi két- három év feladata a gyapot össztermelésének 100 ezer tonná­ra, a cukorrépa össztermelésének 2,100.000 tonnára, stb. való eme­lése. Az irányelvtervezet értel­mében az 1955—56-os évben a traktorok tízezreit, 12 ezer trak­torekét, 6 ezer kultivátort, 5500 vető- és palántázógépet, stb. szál­lítanak majd a mezőgazdaság­nak. A földművelés és állatte­nyésztés fejlesztésére fordított Befejezte munkáját a Nemzetközi Diákszövetség Tanácsának ülésszaka MOSZKVA. (TASZSZ) A Nemzetközi Diákszövetség Ta­nácsa ülésszakának plenáris ülé­sén, augusztus 27-én a Nemzet­közi Diákszövetség Végrehajtó Bizottságának és pénzügyi bi­zottságának tagjait választották meg. A választás alapján a Nemzet­közi Diákszövetség elnöke Gio­vanni Berlinguer (Olaszország), főtitkára Jiri Pel'ikan (Csehszlo­vákia). A záróülásen befejezésül fel­szólalt Jiri Pelikan, a Nemzet­közi Diákszövetség főtitkára. Ezekben a napokban — mon­dotta — hatalmas lépést tet­tünk előre a mi általános ideálunk — a világ diákjainak egysége felé. A tanács ülésszakának mun­kája bebizonyította, hogy külön­böző nézeteket valló embereknek találkozniok kell, együtt kell dolgozni, a jövő terveit együtt kell megjelölni és bírálni. Jiri Pelikan ezután meg­köszönte a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának, a szovjet diákoknak a szívélyes fogadtatást és vendéglátást. Ezzel a Nemzetközi Diák- szövetség Tanácsának IX. ülés­szaka, amelyet a Lomonoszov nevét Viselő moszkvai állami egyetem Lenin-hegyi épületében tartottak, befejezte munkáját. Szabályozták a kötelező biztosítási díj befizetésének idejét A korábbi rendelkezések ér­telmében a kötelező biztosítási díjak befizetése december 1-én lenne esedékes. A miniszterta­nács legutóbbi ülésén ezt az idő­pontot megváltoztatta. A hatá­rozat szerint a kötelező mező- gazdasági (tűz és jég) biztosítás, valamint a lakóépületek tűzbiz­tosítás 1955. évi díjának befize­tése 1955 január elejével esedé­kes. A biztosítási díj január 91-ig késedelmi pótlék nélkül fizethető be. A termelőszövetke­zeteknek a jégbiztosítási dijat 1955. év harmadik negyedében kell befizetniök. (MTI) beruházások az 1955;ös évben megközelítőleg 3 milliárd leit és az 1956-os évben megközelí­tőleg 4 milliárd leit tesznek majd ki. Az irányelvtervezet a továb­biakban intézkedéseket ír elő a gép- és traktorállomások munkájának megjavítására, a mezőgazdasági termelés gépesí­tésének fokozására, az állami gazdaságok és a kollektív me­zőgazdaság szervezeti, gazda­sági megszilárdítására, mező­gazdasági szakkáderek képzésé­re, p. mezőgazdasági vezetés megjavítására a párt és gazda­sági szervek, valamint a népi tanácsok részéről, továbbá számos intézkedést irányoz elő a dolgozó parasztság anyagi ér­dekeltségének fokozása érdeké­ben. (MTI) Az EVK liívci el akarják halasztani a ratifikációs vitát — a francia kormány nyitva hagyja as ajtót az alkudozások előtt PÁRIZS. (MTI) A köztársa­sági elnök elnökletével pénte­ken tartott rendkívüli minisz­tertanács után Mendes-France miniszterelnök — legalább is kétértelmű — nyilatkozatot tett. Mindenekelőtt örömét fejezte ki aíölött, hogy sikerült megőrizni a kormány egységét (mint isme­retes, az európai védelmi kö­zösséget pártoló miniszterek le­mondással fenyegetőztek), majd kijelentette, hogy a kormány «tekintettel azokra a célokra, amelyeket kezdettől fogva ma­ga elé tűzött, kötelességének érzi, hogy kompromisszumos megoldást keressen az EVK hí­vei és ellenfelei között.« Midőn megkérdezték a mi­A (randa nemzetgyűlés kérdésben jóváhagyta a PÁRIZS (MTI) Pénteken este 23 órakor ért véget a nemzet- gyűlésben a tuniszi és marok­kói kérdés vitája. A nemzet- gyűlés 451 szavazattal 122 elle­nében elfogadta azt a határo­zati javaslatot, amely jóváhagy­ja a kormánynak e kérdésben tett nyilatkozatát. A kommunis­ta képviselők a kormány mel­lett szavaztak, az MRP-képvise- lők pedig tartózkodtak a szava­zástól. A pénteki vita során felszó­lalt Mendes-France miniszter- elnök is. Marokkóval kapcsolat­ban kijelentette, hogy szemé­lyesen kíván foglalkozni a ma­rokkói problémával, mivel el­jött az ideje annak, hogy »a ba­jok gyökeréig hatoljanak és konstruktív megoldást találja­nak.« A miniszterelnök kijelen­tette, hogy a kormány semmi­esetre sem tervezi a múlt évben száműzött marokkói szultán visszahelyezését a marokkói trónra. Kijelentette, hogy a ma­rokkói népnek fokozatosan ke­a tuniszi és marokkói kormány nyilatkozatát zébe kell adni saját ügyeinek intézését és hogy a marokkói nép “legilletékesebb« képviselői­ből tanácsot kell alakítani a re­formok “tanulmányozására«. Ez­zel párhuzamosan a kormány gazdasági és társadalmi téren is reformokat készít elő — jelen­tette ki a miniszterelnök, meg­ígérve a mezőgazdasági munka­bérek emelését és a szakszerve­zeti jogok tiszteletbentartását. (MTI) Folyik a hadifoglyok átadása Vietnamban A vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága 521 hadifoglyot adott át a franciáknak. Az át­adott hadifoglyok között volt 184 afrikai, 120 európai és ide­genlégionárius és 217 más ha­difogoly. Ezek a foglyok kivétel nélkül két rend ruhát, cipőket, kalapokat, moszkitóhálókat, tö­rülközőket, hátizsákokat és ha­sonló felszerelési cikkeket kap­tak. (MTI) niszterelnöktől, hogy milyen ma­gatartást fog tanúsítani a vita elnapolására irányuló kísérle­tekkel szemben, Mendes-France szándékosan homályos választ adott, ami annál is inkább meg­lepő, mivel a kedd esti minisz­tertanács után még hangsúlyoz­ta, hogy a kormány ellenezni fogja a vita minden elnapolá­sát. A miniszterelnök válaszá­ban csupán arra szorítkozott* hogy a vita során bizonyára több megoldási mód is felmerül majd és a kormány a vita alaku­lásának megfelelően szabja majd meg magatartását s egyhangúlag fog dönteni. Mendes-France hozzáfűzte: -ha nem jönne létre megegye­zés és ha a bizottság jelentésé­nek szövege alapján kellene dön­teni, a kormány közvetítő fel­adatának megfelelően <— nem vesz majd részt a szavazáson.« A miniszterelnök kijelentései kétségtelenül arra mutatnak, hogy a kormány nyitva akarja hagyni az ajtót az alkudozások előtt. Különben • csütörtökön a későesti órákban ismeretessé vált, hogy egyes miniszterek megbeszélést folytattak a vita elhalasztására irányuló javas­lat szerzőivel és állítólag meg­egyeztek a ratifikációs vita szeptember 22-re való elhalasz­tásában. Ez a javaslat helyesli az európai országok nemzeti erőinek «európai hadseregbe« való tömörítését, olymódon* amely alkalmas Nyugat-Német- erszág részvételének biztosítá­sára, hangoztatja, hogy nem le­het helye “megkülönböztető-^ bánásmódnak Nyugat-Német- országgal szemben. A javaslat egyébként olyan jegyzőkönyv aláírását indítvá­nyozza, amely meghatározza a2J EVK gyakorlatba való átülteté­sének módozatait. (MTI) NEMZETKÖZI Á párizsi Bourbon-palolában A francia nemzetgyűlés nagy- fontosságú iilcst tart. Minden szó, minden szavazat döntő súllyal eshet laba Franciaország jövője szempontjából: Francia- ország nemzetgyűlésének most a néhány nap során állást kill foglalnia az “európai védelmi közösség«-gel kapcsolatban. A francia nemzetgyűlés ülését alig egy héttel megelőző brüsszeli értekezleten — mint ismeretes — nem jött létre megegyezés az EVK-ban érdekelt hat nyugat­európai ország külügyminisztere között. Franciaország nem to- gadta cl az “európai védelmi kö­zösség« tervét eredeti formájá­ban, hanem módosításokkal élt, amelyeket viszont tárgyaló part­nerei nem fogadtak el. Brüsszel tehát kudarcba fulladt, az EVK amerikai háborús politikája ha­lálos sebet kapott. Erre a sebre egyetlen gyógyír volna: az EVK szerződés francia ratifikálása, — ez a gyógyír azonban gyorsan­ölő méreg Franciaország szá­mára. Az EVK megfoszt má Franciaországot függetlenségé­től, eltörölné határait, megfosz­taná hadseregétől, ipari erejé­től, kiszolgáltatná gyarmatként az újjáéledő náci Németország­nak. Nézzük csak az EVK szerződés- tervezet néhány pontját: Fran­ciaország az EVK-szerzödés ér­telmében nem tarthatna önálló hadsereget, csupán rendőrséget, csendőrséget és testőrséget az államfő védelmére. Franciaor­szágot bármely pillanatban meg­szállhatnák az újjáéledt SS-csa- patok, mert — a terv szerint — az »európai hadsereg« főpa­rancsnoksága bármely országba küldhetné csapatokat az illető országban mutatkozó »nyugta­lanság« esetén. S ehhez m.ír csak azt kell hozzáfűzni, hogy a szerződés titkos záradéka ki­mondja: a közösség határozatai­nak meghozatalában Nyugat- Németország kezében lenne a szavazatok 33.6 százaléka, míg Franciaországnak csupán 24.9 százalék jutna... — azaz: a ha­tározathozatal gyakorlatilag A brüsszeli értekezlet megad­ta az “európai védelmi közös­séginek a kegyelemdöfést. — Amint a »Parisien Libéré« meg­fogalmazza: »az európai védel­mi közösség eredeti formájában ma már csak emlék...« A pillanatnyi helyzet azonban az, hogy erről az »emlékről« a francia nemzetgyűlésnek még döntenie kell. Az erőviszonyok ma Franciaországban olyauok, hogy az EVK ratifikálására sem­mi kilátás sincs. Az EVK hívei ugyan még kísérleteznek új »kompromisszumos« javaslatok­kal, a Brüsszelben elhangzott Spaak-féle javaslatok valamiféle átalakított formájával, amely azt veti fel, hogy ratifikálják most az eredeti szerződést, és 18 hónap elmúltával vessék majd fel megvitatás céljából a módo­sító javaslatokat, kifogásokat, amelyek közben felmerültek, — ezek a kísérletek azonban nem találnak nagy visszhangra. A francia nemzetgyűlés hat illeté­Nyugat-Ncmetország kényétól- kedvétől függene. Találóan jegyezte meg egy nyugati lap, hogy »az EVK el­fogadása gyakorlatilag megtaka­rítaná Németországnak az 1910. évi nyugati hadjáratot« — azaz: ez a szerződés minden harc nél­kül kiszolgáltatná a német mili- tarizmusnak Nyugat-Európa minden erőforrását s azt a Ke­let, a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok elleni há­borúra mozgósítaná. A francia nép széles tömegei, sőt a francia burzsoázia igen je­lentős része is felismerik ezt a veszélyt. Párizs felszabadulásá­nak éppen e napokban ünnepelt 10. évfordulója olyan emlékez­tető, amelyet egyetlen francia sem hagyhat figyelmen kívül. kés bizottsága máris határozot­tan a ratifikálás ellen foglalt állást, és Mendes-France mi­niszterelnök is — óvatosan, de eléggé nyilt formában — a leg­utóbbi napokban elhangzott be­szédeiben és beszámolóiban az EVK ratifikálása ellen nyilat­kozott. Ezekkel a jelekkel kap­csolatban jegyezte meg a “New York Herald Tribune«, hogy »ma már senki sem álmodozik olyan csodáról, amely megment­heti az európai védelmi közös­séget. ..« Ez azonban nem jelenti, a nyugatnémet újrafelfcgyverzés elvetését is! A »DPA« nyugtnémet hírügy­nökség szerint Adenauer most minél előbb szeretné elérni, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország cs Nyugat-Német- ország külügyminiszterei tartsa­nak négyes értekezletet a német felfegyverzés »új módozatainak« megvitatására. A »Manchester Guardian« annak a véleményé­nek ad kifejezést, hogy erős ne­met nyomás fog most következ­ni a bonni szerződés, vagyis Né­metországgal kötött különszer­ződés életbeléptetésére és Nyu- gat-Németország felvételére ?z atlanti szervezetbe. Igaz azonban az is, hogy a francia nemzetgyűlés várha­tóan el fogja utasítani az »euró­pai védelmi közösség«-röl szóló szerződés ratifikálását és egyre erősebbek azok az erők, ame­lyek azt követelik, hogy ne ad­janak fegyvert a volt náci Wehrmacht kezébe. Egyre több francia látja azt, hogy hamis, hazug az a dilema, amely elé Franciaországot állították, azt hirdetve, hogy Nyugat-Német- országot fel kell fegyverezni, s ez vagy az EVK-n belül, vagy azon kívül történhetik meg. Lát­ják, hogy Nyugat-Németors/ág felfegyverzésének útján kívül van egy másik út Is, a béke útja, a Szovjetunió által java­solt tárgyalások útja. Es egyre sűrűbben hangzanak fel a nemzetközi életben azok a hangok, amelyek ez utóbbi út követését követelik. Ezzel tisztában van Adenauer is, akinek egész »európai« poli­tikája a brüsszeli kudarc óta romokban hever, és aki most minden erővel, kihasználva ame­rikai pártfogóinak az EVK ku­darca felett érzett dühét is — keresztül akarja hajszolni a né­met újrafelfcgyverzést. Adenauer saját táborában sin­csen azonban minden rendjén. Nyugal-Némelország az erjedés állapolában Ezt az erjedést mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a hatal­mas sztrájk, amely kétségtele­nül a legsúlyosabb csapás, mely a bonni rennszert az utóbbi években crte, De az események azt is bizonyítják, hogy magá­ban Adenauer táborában, a bur­zsoázia körében is egyre no az elégedetlenség, mind bel-, mind külpolitikájával szemben. Az Adcnauer-rendszer elleni elége­detlenség fokozódását, valamint a német burzsoázia egyrészenek kétségtelen egységtörekvéset és a német egység kérdésének Bonn háborús politikája fölé helyezését bizonyítja az úgyne­vezett »John-ügy« kirobbanása és most legújabban Schmidt- Wittmack Adenauer-párti képvi­selő átállása. Maga dr. John többször hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németországban, hivata­los körökben, vezető politikusok között is egyre többen vannak, akik hozzá hasonló nézeteket vallanak, s hogy a német köz­vélemény nagy többsége Aden- auerrel szemben az egyseget és a békét minden más fölé he­lyezi. Schmidt-Wittmack átállása —r a »második John-ügy« pedig ar­ra a következtetésre késztette a* nyugati diplomatákat, hogy a•t »Adenauer-fclc koalíció gyorsuló bomlásának félreismerhetetlen tünete...« »Nem lehet kitérni az elől » megállapítás elpl — írja a> Frankfurter Allgemeine Zei­tung«, hogy dr. John és Schmidt- Wittmack esete az Adenauer kancellár politikai táboráb'ut bekövetkezett bizalmi válság je­le. A »Frankfurter Abcndpost«- pedig a bomlás fokozódására en­gedve következtetni így irÿ »azokkal a tényekkel, amelye­ket a John-ügy napvilágra ho­zott, lehet bizonyos mértékig magyarázni, ha az elkövetkező két hétben újabb átlépésekre ke­rül sor.,.« (MTI) Milyenek az EVK ratifikálásának kilátásai?

Next

/
Thumbnails
Contents