Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-22 / 172. szám

Megyénk népe segíti saz árvízkárosultakat Éjjel-nappal talpon áll a nemzet. Küzdünk a megáradt Duna szennyes áradata ellen. Az egyébként kék Duna víz alá ten:: ett termőföldeket, betört munkahelyeinkre, rombadöntötte a üujozó kis emberek otthonát. Milliók izmos, nekifeszült karja állít gátat a megvadult hul­lámok elé. A dolgozók összefogása, az egész nép csatája hatalma­sabb, mint a megáradt Duna. Az egész nép csatája nemcsak a gá­takon folyik és nemcsak ott dől el. A csata továbbfolyik a helytál­lásért a termelési fronton, az árvízsujtotta lakosság talpraállí- tásáért. Súlyos az elemi csapás. Ha egy családban valakit veszteség, károsodás ér, megmozdul minden tagja. Együtt viselik a kárt. így mozdult meg egy családként az egész nemzet. Az elmúlt napok- oan a védelmi munkában. Most pedig dolgozóink, a nagy család magjainak kezdeményezésére az árvízsujtotta lakosság támogatá­sában. A nép forró együttérzése árad abból a megmozdulásból, amelynek célja, hogy megnyerjük a csatát a gátakon, a szántó­földeken, a munkapadok mellett éppúgy, mint az árvízsujtotta Lakosság talpraállításában. Pótolnunk kell mindazt, ami a további felemelkedéshez, jólétünkhöz szükséges. Ezért helyes dolgozóink törekvése, hogy jobban fogják meg a munka végét a gyárakban, a földeken, a hivatalokban, hogy megerősödve kerüljünk ki ebből á nagy megpróbáltatásból, gozója 200 forintot, Habran Menyhért 100 Ft-ot, az asztalos- mintaműhely dolgozót pedig át­lagban 40—50 forintot ajánlot­tak fel. Többen bejelentették Mozsár András kezdeményezésé­re, hogy az árvízkárosultak gyermekeit hosszabb Ideig ma­gukhoz fogadják. Legalább ad­dig, míg a szülők az otthont renbehozhatják. A Kecskeméti Köztisztasági Vállalat dolgozói csekkszámlára befizettek 1000 forintot. A Kecskeméti Gyufagyár sportolói elhatározták, hogy lab­darúgómérkőzéseket rendeznek, mélyeknek bevételét az árvíz- károsultak javára fordítják. Me­gyénk állatorvosai három hóna­pon keresztül fizetésük 5 szá­zalékát ajánlották fel; Àz együltcrzés jeléül Nemcsak az országban, hanem megyénkben is egyre szélesedik az árvízkárosultaK megsegíté­sére irányuló mozgalom. Váro­saink, felvaink lakói röpgyűlé- seken határozták el, hogy anyagi Hozzájárulással, túlmunkával és egyéb módon is segítik a veszé­lyeztetett falvak népét. Ja- Kabszalláson a íöldmúvesszövet- kezet 16 dolgozója 160 kg ke­nyérgabonát és 400 forintot, a ta nács dolgozói 70 kg gabonát és •i80 forintot ajánlottak fel. Fe­kete István 50 kg-ot és Kurucz István földművesszövetkezeti dolgozó 20 kg kenyérgabonát adott. A tanácsi dolgozók közül Peregi Pál 40 kilót, Kolcsik Jó­zsef 20, Faddi Pál 10 kg-ot adott. Mindenkit megelőzve Szemerédi Károly 6 gyermekes dolgozó pa­raszt tett felajánlást. .Orgoványon a csépeltető gazdák elhatározták, hogy az elcsépelt ggbona mennyisége után egy százalékot adnak' a károsultak­nak. Elsőnek Acs József adta le felajánlott gabonáját. A földmü- vesszövetkezet dolgozói már fi00 forintot, a tanács dolgozói pedig 400 forintot adtak össze. Pólyák László 110 forintot ajánlott fel. Áz izsáki állami gazdaság Előre- brigádja 400 forinttal segíti a károsultakat. A megyei tejipari egyesülés dolgozói augusztus ha­vi fizetésük 2 százalékát aján­lották fel. A Kecskeméti Gépgyárban műszakkezdés előtt műhelyrész­legként tartottak röpgyűlést. Karpáti Jenő, a gépműhely dol­25 zsák búza Kedden este röpgyűlés volt a kecskeméti Szabadságharcos termelőcsoportban. Amelynek napirendjén az árvízkárosultak megsegítése szerepelt. A tagok balíották a rádióból és olvasták az újságokban, hogy az ország népe segíti az árvízsujtotta te­rületek lakosságát. A munkások jobban dolgoznak, hogy gyáraik ininél több élelmiszert és más cikkeket küldilessenek az árvíz­károsultaknak. A röpgyűlés határozatot ho­zott, hogy a Szabadságharcos termelőcsoport is segítséget kí­ván nyújtani a károsultaknak. Megszavazták, hogy az új in>- zatermésből soronkívül 25 zsák gabonát adnak be az árvízká­rosultak javára. A határozatot tett követte. Szerdán reggel Táncos Pál fo- gatos büszkén nógatta lovait Kecskeméten a Terményforgal- mi Vállalat Bocskai-utcai raktá­ra felé. Táncos elvtárs joggal lehetett büszke, hiszen a megye termelőcsoportjai közül elsőnek ők siettek új gabonával az árvízsujtotta területek lakossá­gának segítségére. — Mi munkaerővel egyelőre, hacsak minden kötél nem sza­kad — mondotta Kiss Sándor elvtárs csoportelnök — nem tu­dunk segíteni. De úgy gondol­tuk, hogy ebből a 25 zsák ga­bonából is megértik akiknek küldjük, hogy nincsenek egye­dül a bajban. Sokat gondolunk rájuk s miként az ország, mi is segítjük őket, amivel tudjuk. Közben a gabona átvétele már meg is történt, és Navratil -Já­nos, a csoport könyvelője elége­detten szemléli a 43.701 számú átvételi elismervényt, amelynek felső részén a testvéri segítés szép példáját hirdeti az alábbi sor; Az árvízkárosultak javára! Sajhsii van a szomszéd !a!u — megy a segítség A Ettácsi-szie! éllaiátaÉoyának megmentése A bajai járás Ferenc-csatorná­val szemközti oldalát, a Mohácsi­szigetet árvíz fenyegeti. A Duna mohácsi szakaszának magas víz­állása mind több területen tör utat magának a szigetre. Erőtel­jesen folyik a védekezés munká­ja, a gátépítés. Az előrelátás elsősorban a Mohácsi-sziget ál­latállományának megmentésére irányul, 4000 szarvasmarha, 1500 ló, 10.000 sertés, 5000 juh vé­dett területen való elhelyezése vált szükségessé. A bajai járás községei készség­gel ajánlották fel a segítség­nyújtást. A termelőszövetkeze­tek, egyénileg dolgozó paraszt ok szinte egymással versengenek az állatok befogadására. A Mohácsi-sziget állatállomá­nyának terelése már megkez­dődött. A juh- és sertésállo­mányt Csátalja, Dávod, Nagyba- racska, a szarvasmarha- és ló­állományt Bácsbokod, Bács- borsód, Gara és Vaskút közsé­gekben helyezik el. Július 20-ra virradó éjszaka a rémi tanácselnök szobájában jóízűt aludt a mindenkori ügye­letes tűzoltó. Az éjfélhez pár perc hiányzott, amikor felberre­gett a telefon. — Halló, itt Sükösdről a ta­nácselnök. Segítséget kérünk a rémiektől. 1200 hold tarlónkon feltört a talajvíz, emelgeti a le­aratott gabonakereszteket. Azon­nal ki kell hordanunk. Kocsikat kérünk! 12 óra 5 perc. Csincsák György kézbesítő a tanácselnök lakásá­ra száguld. A tanácsháza kapu­jában összefut vele: Domokos elvtárs le sem feküdt még, a tűzőrséget ellenőrizte a határ­ban. Gyorsan be az irodába, Számbavenni a nélkülözhető fo­gatokat, felkelteni a másik kis- bírót: : j 12 óra 40 perc. Két ember el­indul az alvó faluban. Csincsák György gyalogszerrel a Kilián tsz istállója felé veszi az utat, A fiatal Papp Lajos kerékpáron a határba vezető dűlőre kanya­rodik, Keleten dereng az ég alja; A1 virradatot köszöntő kakaskukoré­kolást kocsizörgés nyomja el. Ä Kilián tsz-ből négy jött, a Dó­zsából kettő. A tsz-fogatosok alig csendesítik le a jóvérű lovakat, máris újabb szekerek érkeznek, vendégoldallal, kévehányó villá­val felszerelve. Ezek már az egyéni gazdák: Papp János, Himpelmann Antal, Vancsura József, Oláh Lajos és Cselik Ist­ván ketten fogtak össze. S hajnali 4 órakor 25 fogat ka­nyarodik ki az útra, amelyen tábla mutatja: Sükösd 13 ki­lométer. Mire a felkelő nap fa- hegymagasságig ér, a rémi segít­ség ott dolgozik a sokszáz sü- kösdi kocsi sorában a gabona megmentéséért. A dunai gát keményen állja Sükösdnél az áradó folyó ostromát. De az orvul feltörő talajvíz ellen is sikeres harc folyik. A megfeszített erővel dol­gozó fogatok naponta kétholdnyi learatott gabonát hordanak biz­tos helyre. Készenlétben áll a rémi földművesszövetkezet te­hergépkocsija is, hogy amint szükség lesz rá.Sükösdre siessen; árvízvédelmi munkál szabotáló ítuiáks! ítél! ti a bíróság Csizmadia Sándor, a 32 holdas solti kólák híres cseládnyúzó volt a múltban is. Napszámosait ott csapta be, ahol csak tudta. Elő­fordult például az is, hogy ami­kor a napszámos szőlőjét perme­tezte, a kulák állandóan mö­götte haladt és a kiürült tartályt mindig megtöltötte permedével, hogy egy perc pihenése se legyen a munkásnak. A kulák most sem tagadta meg önmagát. Amikor a veszély órái­ban minden becsületes dolgozó a katonákkal, fiatalokkal, a tűzoltókkal együtt a gátra sietett, újabb ravaszságon törte a fejét. A gátakra a tanács osztotta be az embereket. A felszólításra a kulák is megjelent a tanácsnál, de amikor felírták a nevét, meg­szökött. Ugyanakkor másokat is arra biztatott, hagyják ott a gá­tat és indultjának inkább haza. A kulák uszítására nem hallgat­tak a dolgozó parasztok, így egyedül indult haza, Ez akkor jtörtént, amikor a község lakói éppen a legnagyobb veszély idejében az árterületeken lévő gabona megmentésére siet­tek. Csizmadia Sándor így bújt ki az alól a kötelesség alól, melynek teljesítését minden dol­gozó paraszt becsületbeli ügy­nek tartott a községben. Nem első eset ez már, hogy Csizmadia Sándor megszegte az állampolgári fegyelmet. Ez a ku­lák még tavalyról Is 541 búza­kilogrammnak megfelelő ter­ménnyel, 156 kiló sertéssel, 50 kiló baromfival s ugyanannyi to­jással, 60 kiló marhával maradt adósa államunknak. Hátralékos sertés- és marhabeadási kötele­zettsége június hónapra lett beütemezve, de mindmáig még nem teljesítette. A dunavecsei járásbíróság kedd este a helyszínen megtar­tott tárgyaláson a kulákot uszításért és kötelességének el­mulasztásáért felelősségre vonta; A bíróság a vád alapján 5 hónapi elzárásra, 2000 forint pénzbünte­tésre ítélte. fj)ak Péter az órájára pillantott. JL2 A mutató lassan haladt félnégy felé. Az égen borzas felhők gyülekez­tek Sztálinváros irányából. A túlsó par­ton a hajnali párában egyre világosab­ban bontakoztak ki a tegnap megismert épületkonturok a magas parton. A fia­tal pesti mérnök egy napja érkezett ide. Az éjszaka eléggé vontatott ütemben haladt a, tegnap húzott nyúlgát megerő­sítése. Most, amikor újból átvizsgálta a területet, jópár helyen talált szivár­gást. A kollegája által körülsáncclt három kút vize is veszedelmesen inga­dozott. A katonák háta meggörbült a fáradt­ságtól. A talicskák nyikorgása is, mint­ha panaszosabbá vált volna. A fáradt­ságtól puhább, lassúbb mozdulatok ke­rekedtek az ütemesen mozgó szür­készöld zubbonyok alatt. Napok óta dol­goznak, szinte pihenés nélkül. Közben a szél egyre erősödött. Veszélyesen raj­zolta az égre az egymást kergető fel­hők alakzatait, A víz, amely a tegnapi betörés óta kiegyenlítődött, most már egyforma magasan ostromolta a töltést a nyári gát felőli részen és a szalk- szentmártoni 1600 hold elárasztott terü­let irányából. A hullámok a rozsé kö­zött itt-ott befurakodtak az alig ledön­gölt, friss gátfalak közé. Bak Péter nem tudta, hogy mi történik a nyári gát Tass felőli oldalán, de azt világosan látta, hogy ha nem érkezik erősítés, ak­kor itt hiábavaló lesz az egész elmúlt- napi megfeszített munka és ennek ai nehéz éjszakának minden erőfeszítése, mert a víz, szinte láthatóan feszítette, tolta, alig érezhetően remegtette a gát gát falait. A mérnök fáradt szemével a nagygát irányába tekintett. Hosszú porfélleg VÁLSÁGOS ÓMÁK cJk úszott a tetején, mint egy üstökös csó- ■ vája. Az üstökös fejét négy, vagy öt zöldesszürke színű tehergépkocsi ké­pezte. Innen, a gát tetejéről nem le­het pontosan megállapítani a számát. Messziről látta, hogy az öreg szalk- szentmártoni parasztember, aki a gát leágazásánál áll, jelzi az irányt a szük­ségtöltés felé, ahol egyre erősebben ostromolja a zúgó víz ezeket az ember által emelt, de bizony az egyre múló hajnali órákban olyan, gyengének látszó gátfalakat. \z első gépkocsi befordult az itt dolgozó magyar katonák közé. Zöldzubbonyos, fiatal, mosolygósképű katonák ugrottak le róla. Gyorsan mellé sorakozott a másik öt gépkocsi. Mind­egyik kocsiról, szinte egyforma mozdu­lattal ugrottak le a katonák. Bak Péter látta a száddeszkák és a rőzsefalak kö­zött, hogy szovjet katonák jöttek. Az egyik levette a sapkáját, odasietett a gát szélére és megmentette kezét a jég­hideg vízben. Biccentett a fejével, mintha igazolta volna a víz hőmér­séklete az ő elképzeléseit. Rövid meg­beszélésre sorakoztak fel a víz szélén. Két tiszt ugrott le az egyik gépkocsi­ról, egy civilruhás, — láthatóan tolmács kíséretével. A magyar osztag parancs­noka, a magyar katonák is odaérkez­tek a két szovjet tiszthez. Magyaros kézfogás, pár sietős szó után elindultak a töltésre. Szembe jöttek a mérnökkel, aki útközben csatlakozott hozzájuk. A tolmács magyarázta, hogy az elvtársak a magyar részlegek leváltására jöttek és azt szeretnék, ha leginkább veszé­lyeztetett gátszakaszra küldenek őket. Ami közben történt, mindez, pár perc alatt zajlott le, minden különösebb uta­sítás nélkül. Ásók, lapátok, !csákányok, talicskák kerültek a fiatal szovjet har­cosok kezébe. A mérnök sietve elma­gyarázta, hogy ezen a szakaszon van a legnagyobb szükség nekirugaszkodásra. , Pár centiméteres emelkedés már komoly veszélyt jelenthet. Megmutatta az egy- re erősebben csörgedező átszivárgáso- kat és az átnedvesedő falu kutakat. < /íz autók közben kikanyarodtak (/yíl a töltés irányába és a lassan erősödő reggeli fényben hátat fordítot­tak a gátnak. A megbeszélés után, a fáradt mérnök szinte pillanatok alatt érzékelte mindazt, ami történt. A haj­ladozó pallókon már fel is dübörögtek az első földdel telt talicskák. Egy osz­tag kivált a 80—90 főből álló csoport­ból és szakértelemmel egyengette a ta­licskából kiöntött földet a szádpallók mögé, A rőzsekötegek közei is. egyre tel­tek. Az úton, amely a töltéshez veze­tett, egy folyamatos, láncszerű mozgás bontakozott ki. Üres talicsk'ák siettek lefelé és határtalan gyorsasággal rohan­tak fel, sokszor a palló mellett a gát falán földdel telve. Nem volt vesztegetni való idő, mert a gát átnedvesedése egyre erősödött. A műszaki utasítások egymást követték- Bak Péter már nem érezte, hpgy álmos, Azt is elfeledte, hogy meg kellene bo­rotválkozni, mert a gyülekező felhők alatt egyre erősödött a gát■ Nlár nincs is szükség a tolmácsra. Olyan világo­san megértenek mindent ezek a fáradhatatlan, erőteljes fiatal embereké mintha egymás között, a családban be­szélnék meg a tennivalókat. ^./íz átcsurgások körülhatárolása C7l. befejeződött. Az átszakított rés felől, amelyet tegnap ütött a víz, a hul­lámok zúgása mintha csillapodott volna. Dübörögve futottak be az első teher­autók, Homolczsákokat hoztak és hatal­mas kődarabokat. Bak Péter azt figyel­te, — miközben a homokzsákok elosz­tásával foglalatoskodott, — hogy vállukra emelve a súlyos köveket, milyen könnyedén futnak fel a töltésen a félmeztelenre vetkőzött szovjet har­cosok. A kövek helyükre kerültek. Kö­röttük egyre biztonságosabban emelke­dett a föld. A hullámok csillapodó lük­tetése közben, a mérnök órájára pillan­tott. 9 óra. Csodálkozásában füttyentett egyet. Hirtelen kínzó éhséget érzett. Fülében egy rádióból jólismert, kedves dal foszlányai zengedeztek. A dal egy távoli városról szólt. Szőke, fiatal, lila- trikós katona dúdolta, amint vállán egy 80 kilós homokzsákkal egyensúlyozta magát az ingó pallón. Hirtelen rákacsin­tott a mérnökre, mondott is valamit. A mérnök nem fogta fel pontosan a szavak jelentését, de mégis megértette, hogy a válság elmúlását búcsúztatják. Túláradó boldogság költözött a szívé­be. , /átölelte a hozzá legközelebb álló C/L katona vállát. Na-na — csillapí­totta az a heves mozdulatot és vissza- mosolygott a borostásképű fiatal mérnökre, aki úgy érezte magát, mint a nagybeteg, akit most segített át a krízisen a gondos és önfeláldozó ápolás. CSÁKI LAJOS.

Next

/
Thumbnails
Contents