Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-18 / 169. szám

ELEG EDETLENKE Móra Ferenc 75 éve szülelett Minap, a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy alakja: Mao Ce-tung válogatott müveit la­pozgattam — mégpedig a máso­dik kötetet. Ez már csak olyan szórakozni akaró, ide-oda be;e- kukkantó-beleolvasó keresgélés ivóit, miután a kötet végén az ^ellentmondásról« című íilozó- ifiai munkát soronként átbön­gésztem. Visszafelé hajtottam a hófehér laposat, mint ahogyan korunk fiataljai a mából vissza­felé tanuljuk, tanulmányozzuk . egy hatszázmillios nép diadal­mas történetét. Ebben a sétálgató olvasásban érkeztem el a -Liberalizmus el­len« című cikkhez. Bár sokat hallottam és olvastam ennek a fogalomnak a meghatározásáról és nem is volt tisztázatlan előt­tem, mégsem tudtam betelni a találó meghatározásokkal. Egy­részt azért; mert bizony itt-ott magamra is ismertem, másrészt azért, mert hozzásegített ahhoz, hogy amit latok-hallok, élesebb kritikai megfigyelés alá vegyem. Munkatársaimnak sorra kínál- gattam elolvasásra — ha nem ismeritek még magatokat, hi­báitokkal együtt, hát okuljatok. Többen elolvasták. Volt olyan, akitől egy álló napig nem tudtam visszakapni a könyvet, annyira magán érezte a meg­állapítások bonckésének élét. — Volt olyan, aki sápadt vagy pi­rult, többen hitetlenül álltak az előtt, hogy az igazságot: jelen esetben az emberekben lévő tu­datos vagy anélküli hibát (azok megnyilvánulásainak széles ská­láját) majdnem abszolút mér­tékben meg lehet közelíteni. Mi is ösztönzött írásra? Az említett cikk olvasása, vagy az a következtetés, amit levontam belőle. Feltétlenül az utóbbi. A hármas és a hasonló célzatú nyolcas pont azt mondja: sok esetben szó nélkül elmegyünk káros jelenségek mellett, hall­gatunk, nem szólunk egy szót sem. Magyarázni...? minek..., nem a mi dolgunk. Pedig a mi dolgunk lenne és a mi dolgunk kell, hogy legyen! Kg.vll* Ilyen káros jelenség: a sokszor indokolatlanul meg­nyilvánuló elégedetlenség és akik ezt megszemélyesítik: az elégedetlenkedők. A folyton .csak panaszkodó, notórius elé­gedetlenkedőkről van szó, akik­kel egyszerűen nem lehet jót tenni, akiknek minden kevés. Ha megpróbálnád lehozni a csillagot az égről és letennéd asztalára, akkor is a levegő egy- részét oxigén helyett biztosan panaszkodással töltenék meg. Mióta ez a nagy ' szaporasá- guk? Az időpontot nehéz lenne megmondani — valahogy a kor- mányprogramm óta. Az elége­detlenkedők kívánságai határta­lanok- lettek, Ez a furcsa és fe- 1 lette türelmetlen embertípus valahogyan úgy képzelte, hogy napokkal a kormányprogramrn után valutánk mintegy varázs­ütésre: angolszövetté és dato­lyává válik. A józan milliók nagyon jól tudják, hogy egy Programm nem jelenti máról-holnapra a bőség kosarát, hogy többéves célkitűzést nem lehet napok alatt valóraváltani. De a javít­hatatlan elégedetlenkedők egy közeli vasárnapra várták a mennybeli paradicsomot vagy a földi Kánaánt. Hogyan is festenek ezek az elégedetlenkedők? Félreértés ne essék, nem a múlt politikailag és gazdaságilag megvert, >ie- klasszált elemeiről veszem pél­dám, hanem a ma tömegeiből, hétköznapi embereiből emelem ki, hozom szemünk elé közelebb azokat, akik közülünk valók, velünk, köztünk élnek, bará­tunknak, osztályosunknak mond­juk — természetesen ezzel a hi­bával. Nemrégiben elgondolkozva sétáltam és egy köszönés zök­kentett ki: — Szervusz! Hason­lóan válaszoltam és kezetfog- tunk. — Hogy vagy? — kérdeztem, mint ahogyan ez ilyenkor szo­kás, bár biztos voltam, hogy a válaszból aggasztóan rosszat nem fogok hallani. — Vagyok, vagyok, a bajokat leszámítva... Dupla fizetéssel talán még ezt a kis bajt is meg lehetne váltani — mondja rész­vétet keltő ravaszsággal. — Ezt nem mondod komo­lyan. ..? Tudtommal jó fizetésed vari, a feleséged dolgozik, gye­rek nincs... mit akarsz? — Pedig nem tréfálok... az­zal a vállamra tette a jobb ke­zét és magyarázni kezdte »sa­nyarú« helyzetét. — Tudod barátom... lemegy a békekölcsön, a szakszervezet, a Szabad Nép... már jól meg- faricskálódott a pénz. Most az­tán légy okos és oszd be. Eo- ben a hónapban is éppen, hogy ettünk... Cukrászda?... nagy- néha oda is elmentünk. Mozi. színház, azok kisebb dolgok. Pe­dig — hidd el — mindent az égvilágon felírunk, egy fillér sem megy el könyvelés nélkül és húszadika után már alig van pénzünk. — ügy art ne meséld nekem... hát a pénz csakúgy magától nem száll el. Azt el kell költeni és ti el is költitek. Egy kicsit méltatlankodva né­zett rám, azután — bár nem volt szándékában, de — mégis elmondotta fizetése búvóhelyeit. — Hát igaz, teniszezünk mind a ketten. De az nem kerül sok pénzbe. Egy kicsit inkább az sántított le ebben a hónapban, hogy most adtam meg a motor­vételhez kölcsönkért összegből az utolsó 1500 forintot. Ez nagy érvágás volt, de mostmár van egy Jáwám. Tudod mennyiért kérték? Huszonnégyezerért! Jobb helyre nem tehettem a pénze­met. De alig heverem ki az egyiket, már következik az újabb. A feleségemmel egy kül­földi bútort néztünk ki. Hat­ezernyolcszáz. A jövő hónapban azt is meg kell venni. — Honnan szerzel pénzt, hi­szen olyan nehezen éltek — kérdeztem enyhe gúnnyal. — Na azért ne félts engem... addigra meglesz. Eladom a ré­git négyért és átmenetileg áru­ba bocsájtom a télen vett fény­képezőgépemet. így aztán meg­lesz a különbözet.., ügy pillanat mii Sva már a túloldalon jött ismerőséhez szökött át és onnan búcsúzott tő!em. Bosszantott, mert nem tudtam megmondani a vélemé­nyemet. De ugyanakkor eszem­be jutott, hogy milyen sok eset­ben válasz nélkül hagytam ma­gam is — más sokakkal együtt — az ilyen panaszkodókat, akik tíz évvel előbbi életüket már teljesen elfelejtették és nem tudják megbecsülni azt, amit népünk alkotómunkája lehetővé tett. Ettől az esettől kezdve job­ban kezdtem figyelni ezt a be­tegséget. És mennyivel talál­koztam. Volt olyan elégedetlen­kedő, amelyik azt mondta, hogy — hónap végéig csak ötven fo­rintom van — mi lesz velem? Másnap este olyan névnapot rendeztek harminc személlyel, hogy még hajnali harangszókor is alig akart vége lenni. A* olvasott cikk figyel­meztetése belém vésődött. Úgy érzem, csak a saját felelőssé­günkre mehetünk el süketen az ilyen jelenségek mellett. Szem­be kell szállni az elégedetlen­kedőkkel, azokkal, akik állan­dó panaszkodásaikkal lényegé­ben eddigi vívmányainkat be­csülik le. Meggyőzve őket, kei! bevonjuk valamennyit az or­szágépítés nagy közös ügyébe. Mert láttál-e már olyan gaz­dát, aki éretlenül szakította .e a gyümölcsöt, jóval hamarabb, mint lehetett vagy kellett vol­na? Nem igen. Mit ért volna vele? A gyümölcs is haszonta- lanságba menne és a fát is megviselte volna. Lehetnek-e másképpen az ország gazdái az ország nagy gyümölcsöskertje- ben? Nyilvánvalóan nem! A jó gazda először ápolja, óvja, vi­gyázza a fát, hogy a gazdag termést azután kamrájába ta­karíthassa. Weither Dániel, Üzemi DISZ-fiataljaink írják Fiataljaink élenjárnak a munkában Az utóbbi időben örvendetes javulás tapasztalható DlSZ-tag- jaink munkájában és szervezeti életünkben. Már a kongresszusi műszak alatt Szíjártó Vince 263 százalékos átlagteljesítést ért el. Hozzá hasonlóan dolgoztak He­gedűs József, Szabó Ferenc és Czelleng Ilona, akik még ma is élenjárnak a termelésben és a legjobbak közé tartoznak. DISZ-szervezetünk versenyre hívta a Kecskeméti Kinizsi Kon­zervgyár DISZ-fiataljait, akik azonban kihívásunkra nem vá­laszoltak. A társadalmi munká- oan is résztveszünk. DISZ-bri- gádjaink a Szabad Nép termelő­szövetkezetet segítik. Azonkívül társadalmi munkában építik a rönlabda pályát. Sajnos, a vál­lalat vezetősége nem nyújt kellő segítséget egy kultúrterem lét­rehozásában. FrüvíSt Ferenc DISZ-titkár Kecskemét, Épületlakatos- ipari V, Kultúrgárdánk augusztus 20-ra készül Üzemünkben kultúráiét a múltban nem volt. Csak a fel- szabadulás után tudtuk a kultu­rális életet elindítani, amikor kaptunk egy kultúrtermet, szín­paddal együtt. Kezdetben csak énekkarunk volt, ami az időseb­bekből tevődött össze. Később a fiatalok bekapcsolódtak a kultúr- életbe s az egyre mozgalmasabbá vált. Szorgalmas munkánknak kö­szönhetjük, hogy a városi és megyei kultúrversenyeken jól szerepeltünk, ezáltal bekerül­tünk az országos döntőbe. Nép­hadseregünk tagjai is segítet­tek kultúréletünket sikerre vin­ni. Amióta üzemünkben meg­szűnt a két műszak, csökkent a fiatalok száma. Így jelenleg csak házonbelüli előadásokat rendezünk. A kultúrmunkában élenjárnak Kovács Gizella, Bo- ria Margit, Kiss Anna es Agócs Rózsa DISZ-fiatalok. Kultúr­gárdánk már augusztus 20-ra készül. Zöldi István DISZ-titkár, Kecskemét, Gyufagyár. A munkaversenyt legtöbbször DISZ-tiataljaink kezdeményezik DISZ-fiataljaink a kongresz- szusi verseny után nem pihen­tek meg, hanem újabb munka­versenyt kezdeményeztek au­gusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére. A fiatalok vállalták, hogy saját csoportjukon belül 98 százalékos minőségi munkát végeznek és a napi cipőgyár­tást 10 párral emelik DISZ- szervezetünk büszkeségei Grek- sa La.ios és Virág Mihály, akik állandóan 200 százalékon felül teljesítenek. A munkában még többek között élenjár Csarji Miklós, Deák József, Kovács Ferenc, Krenács Ilona, Túra; Erzsébet és Sütő Teréz DISZ- fiatalok. akik az eddigi munka­versenyek során szép eredmé­nyeket értek el. örvendetes je­lenség üzemünkben, hogy a munkaversenyt legtöbbször a DISZ-fiatalok kezdeményezték. Kovács Ferenc DISZ-titkár, Kecskeméti Cipőgyár, ok szempontból a népi írókhoz tartozik. 1879 július 19-én ^ született Kiskunfélegyházán és 1934.-ig élt. Apja, Mórt Marton szűcsmester volt. De emellett kevés szőlővel is rendelke­zett, ugv, hogy olyan félig polgárosult egyénnek mondhatnánk Később elszakadt a szűcsiétől és a szőlőjében dolgozgatott. Azon­ban egy idő múltán a víz elöntötte a szőlőt és ezután savanyú gon­dok. ülték meg az öreg Móra vállát. Ezt az irtózatos nyomort a családi élet melegsége és szeretete enyhítette. Móra Ferenc az. egyik novellájában emlékszik vissza a. szegénységükre, amely humoros szegénység volt. A sült tököt a család úgy emlegette, mint. kertészpecsenye, a krumpli az gumöás gombóc voit, A va­csora legtöbbször háromféle volt, kenyér, haja és a bélé. Visz- szaemlékszik gyermekkorára Móra Ferenc, amikor papsajtot sze­dett a csirkés malacának, s ezért, kapott egy szelet kenyeret. Beleharapott, eszébejutott édesanyja. Hazavitte neki. Anyja pe­dig Feri. apjának a tarisznyájába tette, aki kivitte a szőlőbe, de nem ette meg, hanem hazahozta Ferinek, mint madárlátta ke­nyeret. így nőtt fel Móra Ferenc, igy ismerte meg a közéletet, m s így ismerte meg a parasztságot, látta a tudatlansá­got, a tehetetlenséget, és írásaiban felemelte szavut a fonáksá­gok ellen. Móra a szélsőbaloldali radikális polgári szárnyhoz tartozott, akik az emberméltóság eszméjét hirdették, elítélték a háborút. Mindenki számára politikai, gondolati és gazdasági szabadságol követeltek. Ezek a követelések alakítják, kristályosítják Móra világfelfogását, művészetéhez való viszonyát. Egyfelől önmagá­val való viaskodás, kedvalászállás, menekülési vágy az élettől, másfelől határozott sikraszállás a radikális követelésekért. 1919- ig verseket is írt. Nem akarta kiadni költeményeit, de az 1920- as év az értelmiség számára is igen kegyetlen volt, s igy kényszerült Móra költeményeinek kiadására, pénzért ' kellett tennie. Jelentős helyet foglalnak el ifjúsági írásai is. Maró gúnnyal bírálja a társadalmi igazságtalanságokat, »a róka felett tör- vénytülő hatalmasokat.« Æ Tanácsköztársaság idején Móra írásai tele vannak biza- kodással. A Tanácsköztársaság elbukása után alábbszáll a bizalma, úgy látja, hogy a radikális követelések nem valósít­hatók meg. Ezután a hangja fájdalmassá válik. Látja, hogy az ország tespedésre ítélt. Ez a kínzott meghasonlottság készteti olyan regények megírására, mint a »Négy apának egy leánya-, melynek a központi gondolata az, hogy azok a hatalmas célok, amelyekért eddig élete folyamán küzdött, dugába dőltek. Azt látja, hogy az ember csak erők játéka. Ennek çllenére azonban követeli, hogy a kisembereknek adják meg a szólásszabadságot. Forradalmivá nem lett, erről ő maga is ir, mindig a kisemberek célját képviselte, és a szegény néppel tartotta is a kapcsolatot, mert onnan szárma­zott. De az eltelő évek akadályokat gördítettek elé, ruhát meg cipőt kellett írni az asszonynak, kenyeret kellett írni a családnak. Ezek akadályok voltak s így válhatott csak kritikussá, de ilyen­formán nem tudott forradalmivá lenni. Imaóra a legsötétebb időben is kritizál, az 1920-as évektől kezdve retteg az eljövendő háborútól. Egyik írásában arról ir, hogy Londonban légigyakorlatot tartottak és ebbe annyi pénzt beleöltek, hogy ebből a pénzből sok-sok éhező jóllakha­tott volna. Tisztán látta, hogy a korabeli Európa imperializmusa ha- 'Iáit lehel, s amíg az imperializmus fennáll, addig minden tu­dománynak azt kell szolgálnia, s ennek fenntartásáért millióknak kell éhezniök és elpusztulniok. A Horlhy-rendszer hazug politikája azt hangoztatta, hogy mi a nyugati kultúrához tartozunk és felsőbbrendű, kulturáltabb faj vagyunk, mint a keleti népek Móra megállapítja, hogy ez az egész egy nagy hazugság. Ű a magyar kultúra szimbólumául a tápéi kompot ajánlja, amelyet úgy húznak át a révészek köté­len. Megállapítja, hogy kultúra csak ott virágzik, ahol gondo­latszabadság is van. Magyarországon a nagytömegek teljesen kultúra nélkül nőnek fel. Sehol sincs annyi műveletlen ember, mint Magyarországon — írja Móra. Ezt a megállapítását arra épí­tette, hogy mint kutató, maga is sok ásatást végzett és azok a munkások, akikkel együtt dolgozott, a legelemibb kérdéseire sem tudtak felelni, Kossuthot ismertek, de nem tudták, hogy mit lett és mit akart. Ezt állította szembe Móra a nyugatos kultúrfö- lénnyé' és írásaiban ilyen, és ehhez hasonló hazug frázisokról rán­totta le a leplet. 11/1 óra Ferenc a magyar irodalom legkiválóbb íróinak egyike. aki mindvégig kitartott a szegény dolgozó nép ügye mellett, a nép felemelkedésén fáradozott. Küzdött az emberpusz- títás, a vérfolyás ellen. Munkái ma is örökbecsűek, mindannyian szívesen olvassuk verseit, elbeszéléseit, könyveit, mert hozzánk szól. Az élet tanította meg írni, nincs olyan műve, amelyből ne éreznénk, hogy nekünk is útmutatást ad, amellett hogy szórakoz­tat, az emberiség legkomolyabb problémáival ismerteti meg bennünket. ESZIK SÁNDOR B. K. M. VAS ÉS MŰSZAKI KERESKEDELMI KÖZPONT VÁLASZOL Lapunk június 22-i számában ,,Ja vul az áruellátás -— nő a munkakedv a kiskőrösi dolgozó parasztok köré­ben” című cikkben arról is írtunk, hogy komoly hiányosság tapasztal­ható a permetezőgépalkatrész ellá­tás terén. A Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Kereskedelmi Köz­pont levelében arról értesít bennün­ket, hogy a permetezőgépalkatrészek ellátásban mutatkozó hiány annak tudható be, hogy a Tiszakéeskei Permetezögépgyár, amely az alkat­részeket gyártja, elmaradt a szállí­tásokkal. Utasították azonban a Cse pel Kerékpárgyár és Mezőgazdasági Nagykereskedelmi Vállalatot, amely országosan intézi ezen cikkek elosz­tását, hogy a Bácsmegyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat ellátására még nagyobb gondot tor­dítsanak. VAN MAR SZERZŐDÉSI ELŐLEG >,Mi gátolja a szerződéses szőlömü- velési előleg kifizetését’« cím alatt íoglalkoztunK Szegődi János báes- szolősi dolgozó paraszt panaszával, aki sérelmezte, hogy a szerződéses szolőre művelési előleget nem kapott, pedig a szerződésben feltüntetett 30 napos határidő már régen lejárt. & cikkre vonatkozólag a Kecskemét vidéki Borforgalmi Vállalattól r. következő választ kaptuk: ,,A Kecskemétvidéki Borforgalmi Vállalat értesíti a már eddig leszer­ződött szőlőtermelőket, hogy a szer zödéstaen feltüntetett előleg folyósí tását július 15-ével megkezdtük, előleget mindenegyes termelő a rövidebb időn belül postán mer ja. További szerződéseket az kedvezmények mellett kötür szerződésben feltűntetett r renkénti 200 forínt előler ződés megkötése vtén öltjük.4' (Farkas Fái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents