Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-18 / 169. szám

vaölést hívatott össze. Az aktíva­ülés határozatot hozott az árte­rületen lévő, minden szem ga­bona megmentéséről, s a szom­bat estig való kihordásról. En­nek érdekében szombat reggel az egész községet erre a mun­kára mozgósították. Vannak olyan emberek, akik úgy gon­dolkoznak, hogyha van is ve­szély, az én gabonámat nem kell messzire hordani, hamar végzek vele, a többi gabona sor­sa pedig nem érdekel. Az aktí­vák vállalták, hogy az ilyen em­berekkel személyesen beszélnek és minden ilyen hangulatot Visz- szavernek. Laposa Gábor, a ter­melési bizottság alelnöke pedig vállalta, ha szombat estére min­den gabonát kihordtak az árte­rületről, ő vasárnap a béke-ara­tásban résztvesz az Alkotmány termelőszövetkezetnél. A veszély állandóan növekszik A dunavecsei járás menti Du- naszakaszon az árvízvédelem megfigyelői szerint az ár növe­kedése nem egyenletes. Az éj­szaka folyamén újabb 20—25 centimétert áradt a Duna. A já­rásban a járási tanács és a járá­si pártbizottság közösen, terv­szerűen irányítja a veszélyezte­tett területeken — elsősorban a termés megmentését. Munkájuk másik része a nyári gátaknak és töltéseknek megerősítését kéöezi. A veszély állandóan növek­szik. A járás területén azonban rém mutatkozik kapkodás, vagy pánikhangulat. A hullám­területben még lábon álló gabo­na aratása egyenletes ütemben halad. SZALKSZENTM ÄRTONB AN az árvízvédelmi megfigyelők kb. 200 méteres szakaszon átszivár- gást figyeltek meg. Az érintett terület ármentesítése folyamat­ban van. A község dolgozói egyértel­műen a veszélyeztetett föld­területen lévő termés meg­mentésére indultak. Mintegy 200 kocsi áll a mentési munkákban részvevők rendelke­zésére. A termelőszövetkezetek tag­jai élenjárnak a mentésben. Még közel 1500 csomó gabona vár elszállításra. Hatalmas erő­vel halad a munka. Mintegy 400 holdon még kedden aratatlan volt a gabona, ma már alig 8— 10 holdnyi áll lábon. DUNAVECSÉN, különösen a község szélén lévő Dunaszaka- szon mutatkozik veszély. Itt a községi gőzmalom kerül elsősor­ban veszélybe, ha a Duna vize további 40 centimétert emelke­dik. A községi tanács mindent megtett a malom értékes géped­nek biztonságba helyezése érde­kében. Meg kell jegyezni, hogy jelenleg is teljes üzemben dol­gozik a malom: őrlik a gabonát. A megtett óvintézkedések azt eredményezték, hogy veszély esetén azonnal le tudják szerel­ni a gépeket és biztonságba tud­ják helyezni a gabonát. A rak­tári készletet már korábban át­szállították a sütőipari vállala­tokhoz. Közvetlenül a Duna mellett fekszik itt a Gsabonyi erdő, ahol közel 1500 köbméter ipari fa­anyag megmentéséért harcolnak az erdőgazdaság munkásaival együtt Dunavecse áldozatkész dolgozói. Az épületfákat kapcsokkal, drótokkal rögzítik az élő fák törzseihez, hogy ne hordja őket magával a víz. Mentőbrigádok alakultak Sol­ton, Ordason és Hartán, ahol alkalmas helyek vannak a csónakos brigádok működésére. így tesznek hatalmas szolgá­latot népgazdaságunknak az ál­dozatkész du namenti halászok és csónakosok. A legveszélyesebb Dunaszakasz az egész járásban Dunaegyháza mellett húzódik. Az árvízvéde­lem szakemberei megállapítot­ták, hogy eddig a víz betörését a község, dolgozó parasztjai és a honvédség harcosai akadályoz­ták meg. A gátak megmentésé­ért folyó harcban a kommunis­ták járnak az élen. Még Soltról is többen átmentek a dunaegy- házi Dunaszakaszra. A gátak megerősítéséért itt dolgozik több társával együtt Becző Sándor, a solti községi tanács dolgozója, a községi párttitkár és a járási ta­nács kiküldötte, Miklán István. A veszélyeztetett területre sie­tett a járási pártbizottság in­struktora Fabó Gyula is. Segítenek a szovjet katonák A dunavecsei járás menti Du­naszakasz mentési munkálatai­ban komoly része van a szovjet katonáknak. Teherautókkal és munkaerővel siettek a leginkább veszélyeztetett partszakaszok megerősítésére és a termés leta- karítására. A Szovjet Hadsereg katonái, amikor megérkeztek a területre, az első kérdésük az volt; — Hol van a legnagyobb veszély? A legnehezebben megközelít­hető árterületeken, sokszor deré­kig érő vízben mentik a dolgo­zó parasztok termését. Munká­jukat a soraikban lévő mező- gazdasági szakemberek is segí­tik. Kombájnosaik a legsürgő­sebben learatandó területre siet­tek. Solton, Hartán és Dunaegyhá- zán együttműködnek a község dolgozóival, közösen küzdenek az árvízveszély elhárítása érde­kében. Jó szolgálatot tesznek a járás által irányított szervező munka gyors lebonyolításában a posta- hivatalok. Dunavecsén, ahol a mentási munkálatok központja van, Bo­dor Borbála DISZ-fiatal lelkiis­meretesen teljesíti kötelezettsé­gét. Uj hősei születnek szinte min­den órában az árvíz elleni véde­kezésnek. A legnagyobb körültekintés ellenére sem lehet azonban meg­akadályozni, hogy egyes szaka­szokon családok kitelepítésére ne kerüljön sor. Dunavecsén két családot telepítenek ki még a mai nap folyamán. Nagyobb- méretű kitelepítésekről egyelőre még nincs szó. Azonban meg­tettek minden intézkedést an­nak érdekében, hogy bármelyik pillanatban hathatós segítséget tudjanak nyújtani az egész sza­kaszon. GÁTOLTA a . munka terv­szerű irányítását eleinte az a körülmény, hogy egyes szer­vek minden megfontolás nélkül instruktorok tömegét küldték a veszélyeztetett községekbe. Ezek nem egyszer akadályozták a köz­ségi tanácsok vezetőit az opera­tív munkában. Nem egy közülük ki sem mozdult rendeltetési he­lyéről. Az egyetlen tevékenysé­gük az volt, hogy jelentéseikhez adatokat szereztek a nagy munkában lévő funkcionáriusok­tól. A földművelésügyi minisz- t jriumtól például lent járt Balog Imre instruktor. Fél éjsza­kát bent ült a járási tanács elnöki irodájában, majd mint aki jól végezte dolgát, beadta jelen­tését. A járási tanácselnök a járási pártbizottsággal egyetértésben azt az utasítást adta a községi megbízottaknak és a tanács­elnököknek, hogy csak olyan utasítást fogadjanak el, melyet előzőleg a járási tanács vezetői jóváhagytak. A solti asszonyok a gáton Soltnál a község dolgozói ha­talmas munkát végeznek a be­takarításban. Amíg a veszélyez­tetett területekről teljesen el nem szállítják az utolsó kéve gabonát, a solti asszonyok ve­szik ki részüket a nyári gátak megerősítésében. Még mintegy 40 centiméteres emelkedést bír ki ez a gát. Tehát a veszély nagy. Jelenleg 100 községbeli dolgozó és az összes solti asz- szony a gáton van. Az egész járás területén kö­zel két és fél. ezer ember vé­gez állandó mentési szolgálatot. Munkájukat a szovjet és ma­gyar katonák gépkocsijai és nem egy községben többszáz fo­gat segíti elő. Dunapatajon a Duna vízállá­sa jelenleg elérte a 7.50 métert. Itt 120 fogat hordja a földeken még kint lévő gabonát. Az ellenséges hírverés sokban gátolta ezeknek a brigá­doknak a munkáját. Voltak olyan dolgozó parasztok, akik elhanyagolták az óvintézkedése­ket. késlekedtek az árterületek­ről a gabona behordásával. Ezek közül sokan megbánták már, hogy késlekedtek, mert most vannak olyan dolgozó parasztok, akik derékig érő vízben kezdték meg az árterületen fekvő ga­bonájuk mentését. Helyzet a bajai szakaszon A Duna a Vízügyi Igazgató­ság bajai kirendeltségének 153 kilométeres szakaszán július, 15-ével elérte az átlagos 3 mé­teres emelkedést, és állandó nö­vekedésben van. Az emelkedés a Mohács felé húzódó szakaszon fokozottabban, Dunaföldvár felé enyhébb formában jelentkezik. Az áradás legmagasabb szintjét előreláthatólag hétfőn éri el. A kirendeltség felkészült a vé­delemre. Már napokkal előbb értesítette a Duna és az árterü­let közelében fekvő községek ta­nácsait, a termelőszövetkezete­ket, a termés gyors betakarítá­sára. Baján a Micsurin termelő- szövetkezetben egy aratógép beállításával erősítették az aratás ütemét. A bajai Dunaparton lévő vál­lalatok, a Nádgazdaság, TÜZÉP, ÁFORT, a nostróraktér készle­teiket biztonságba helyezni. A védelmi intézkedések folytán az érsekcsanádi, igali és ka- rapancsai szivattyútelepek éj­jel-nappal üzemben vannak a belvizek lecsapolására. A te­lepek fütőlétszámának emelé­sében a Gyapjúszövetgyár és a Patyolat fűtöket bocsátott a kirendeltség rendelkezésére. A gátőrök figyelő- és jelentő­szolgálatát 15 segédőrrel erősí­tették meg. Szegedről és Szol­nokról árvízvédelmi mérnönök érkeztek. Várható a város alatt húzódó Kamarás-Duna alsósétá­nyának elöntése. A beszivárgások ellen hatha­tós védelmet biztosítottak. Gát­őrházanként a beszivárgások el­töméséhez szükséges anyagok tárolva vannak. Minden erőfor­rás rendelkezésre áll, hogy a mutatkozó veszélyt azonnal el­háríthassák. A Petőfi-szigeten éjjel-nappal dolgoznak a nyúl- gát építésén. A Belsped 30 ko­csival segíti a munkálatokat. Kecskemét dolgozói is tettrekészen A megyeszékhely üzemeinek munkásai is teljes komolyságá­ban látják az árvíz pusztításá­nak veszélyét, önkéntes brigá­dok alakultak a kecskeméti üzemekben, a kommunisták kez­deményezése nyomán. A' városi pártbizottság azonnal felkarol­ta az ipari munkások nagyszerű kiállását és a mozgalmat po­litikai és szervezési intézke­désekkel egésszé formálta az egész város területén. Sürgősen intézkedett. hogy szükség esetén elegendő gép­kocsi, szerszám, élelem álljon rendelkezésre, felelősöket jelölt az egyes üzemi csoportok, brigá­dok élére, s minden intézkedést megtett, hogy adandó alkalom­mal a legrövidebb idő alatt el­juthassanak a szükséges vé­delmi munkára. Szombat délután 2 órakor már több mint 700 önkéntes jelentkezőt tartott nyil­ván a pártbizottság, számuk egyre gyarapodik. Követendő példát mutatott tehát a kecskeméti városi párt- bizottság, nagyszerű példát mu­tattak a kommunisták, az üzemi munkások. A Kecskeméti Épü­letlakatosipari Vállalat műszaki vezetői éjjel-nappal ügyeletet tartanak az üzemben, hogy perc­nyi késedelem nélkül készenlét­be helyezhessék az árvízvéde­lemre jelentkezett munkásokat. Az első inspekclós Nagy József, a Dárttitkár. NEMZETKÖZI PÁRIZS és GENF Egy kivételével valamennyi nagyhatalmat újra külügymi­niszter képviselte már a hét elején Gcnfben. Aki hiányzott, az Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere volt. A világsajtó kedvezően kom­mentálta az újból miniszteri sí­kon folytatódó tárgyalásokat. Kétségtelen, hogy Amerika újból kísérletet tett a genfi ér­tekezlet felrobbantására cs az esetleges megegyezés meghiúsí­tására. Az amerikai politikának azonban, mint az utóbbi időben oly sokszor, most sem volt sze­rencséje. A kísérlet balul ütött ki, Amerika nemzetközi tekinté­lye pedig ismét csorbát szenve­dett. Mindenki látta ugyanis, hogy Amerika nem tartja fon­tosnak azt az értekezletet, ame­lyet az egész világ napjaink leg­fontosabb tanácskozásának tart, másrészt minden becsületes em­ber ellenérzéssel állapította meg, hogy Amerika mintegy kibújt saját álláspontjának nyilt ismer­tetése és megvitatása elől és tá­volmaradásával egyúttal szövet­ségeseit is gúzsba akarja kötni. Franciaország és Anglia hiva­talos körei is rosszalták az ame­rikai álláspontot. így új viszály kerekedett a szövetségesek kö­zött, ami újabb különtanácsko- zást eredményezett. A tanácsko­zás — mint ismeretes — Párizs­ban zajlott le és azzal végző­dött, hogy Dulles belement abba, hogy Bedell Smith külügymi- niszterheiyettes Genfbe utazzék és ismét résztvegyen az értekez­leten. A párizsi értekezleten meg­született döntést a nyugati bur- zsoá sajtó nagyrésze Mendes- France francia miniszterelnök és külügyminiszter »első nagy dip­lomáciai sikereként«, »személyes győzelemként« értékeli. Erről természetesen ebben a formában szó sincs. Nem személyes győze­lemről van itt szó. Arról van szó, hogy Mendes-Francc-naki messzemenően figyelembe kel» lett vennie a francia nép han­gulatát, számolnia kellett azzal az ígérettel, amelyet az indokí« nai fegyverszünet megkötését 11» letően a francia népnek tett, számolnia kellett az őt hatalom» ra juttató erőkkel és azok idő» közben történt növekedésével, az időközben Franciaország szá» mára méginkább súlyosbodott katonai helyzettel cs a világköz« vélemény hangulatával. Ha Mendcs-France követelte az amerikai külügyminiszter, vagy, külügyminiszterhelyettes jelcnléo tét a genfi tanácskozásokon, ak« kor ez azért történt, mert mind» ezeket valóban figyelembe vette. Ez azonban önmagában nem volt és nem Is lehetett elegendő Mendes-France »győzelméhez«. Ha Mendes-France egyedül kép» viseli álláspontját Dulles-szal szemben, feltehetőleg nem ért volna el sikert. De nem egye» dűl képviselte. Ö maga mondott ta el a tanácskozások után el» hangzott nyilatkozatában, hogy a tárgyalásokon Edén messze» menő támogatását élvezte. Ang« lia tehát Franciaországgal együtt lépett fel Párizsban Amerikával szemben a genfi amerikai kép» viselet kérdésében. Ez igen fi» gyelemreméltó tény, főként azért, mert megmutatja a három nagyhatalom közötti kapcsolatok egész bonyolultságát, ellentéteit, hihetetlen szövevényességét. Az az Anglia, amely Amerikával együtt taszítja Franciaországot az »európai védelmi közösség-» gél járó veszedelmek felé, most közös frontot alkotott Francia- országgal Amerika ellen. Ennek oka pedig az, hogy Amerika és Anglia között az ázsiai politika kérdéseiben komoly ellentétek vannak. Mendes-France »diplo­máciai sikere« tehát Anglia es Franciaország együttes fcllépé» sével született meg. G E N F B E N tehát jelen lesz Bedell Smith is. Ezt a tényt a nyugati polgári sajtó jelentős része Amerika ve­reségeként fogja fel. Kétségte­len, hogy Amerika genfi képvi­selete kérdésében valóban vere­ségről beszélhetünk. Van azon­ban az éremnek másik oldala is. A párizsi különmegbeszélc- sekről kiadott közleményben nemcsak az áll, hogy Bedell Smith Genfbe utazik, hanem ben­ne van az Is, hogy Dulles kifej­tette Amerika sajátos szempont­jait és ígéretet kapott arra. hogy e szempontokat Anglia és Fran­ciaország figyelembe veszi. Az angol burzsoá »The Times« cí­mű lap a tanácskozás után meg­írta, hogy Dulles kénytelen volt megváltoztatni magatartását, de noha végülis elismerte Francia- ország nehézségeit Indokínában, ezt anélkül tette, hogy »módo­sította volna kormányának alap­vető magatartását, amely sem­miképpen sem kívánja elismer­ni a kommunisták térhódítását Ázsiában.« Amíg tehát egyfelől Amerika vereséget szenvedett, másfelől nem mondott le eddigi agresz- sziós szándékairól. A »ITIuina- nité«, a Francia Kommunista Párt lapja, teljes joggal figyel­meztet a párizsi tanácskozások után arra, hogy nem tudni, mi­lyen hátsó gondolatokkal menték bele Dullesék Bedell Smith gen­fi útjába. Gondolni kell tehát arra, hogy Dulles engedménye ellenében a másik oldalról is történtek olyan engedmények, amelyek számolnak ezekkel a bi­zonyos »sajátos« amerikai szem­pontokkal. Mendes-France kormányralé- pésekor azt mondotta, hogy jú­lius 20-ig létrehozza a fegyver­szünetet, vagy lemond. Nos, jú­lius 20-tól úgyszólván már csak órák választanak el bennünket. Az idő sürget, a határidő lejár. Sok jel mutat arra, hogy a tár­gyalások valóban gyakorlati szellemben, a gyümölcsöző tévé» kenység légkörében folynak. Kü­lönösen kedvező hatást keltenek a világon az olyan megbeszélés sek, amelyek a szembenálló fe» lek egymással eddig közvetlenül nem érintkezett képviselői kö» zott történtek. Jó hatása volt például Mendes-France és Fám Van Dong személyes találkozó» sának, vagy annak a találkozó» nak, amely Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztár» saság s Tram Van Do, a viel» nami császárság képviselője kö» zött folyt le. Sűrűn találkozik egymással Molotov elvtárs és Eden angol külügyminiszter, va» lamint Molotov elvtárs és Men» des-France is. A világsajtó úgy vélekedik, hogy ezek a találkozók gyümöl» csözőbbek lehetnek, mint a for» malis ülések. A lényeg termé» szetesen nem az, hogy vannak-e formális ülések avagy nincse» nek. A lényeg a megegyezési készség és a kölcsönös engedé» kenység. Ami a Szovjetuniót, a Nínai Népköztársaságot és a Vietnami Demokratikus Köztár« saságot illeti, részükről minden megtörtént, a megegyezés érds« kében. Ezeknek az országoknak a küldöttségei eddig is tettek komoly javaslatokat, és szükség esetén engedményeket is. Mon­des-France akkor számolhat be a július 20-1 parlamenti ülésen az indokínai fegyverszünet meg­kötéséről, ha részéről is meg« nyilvánul ugyanez a tárgyalási készség és ha szükség cselén meg tudja mutatni, hogy Fran­ciaország nem engedi magát kül­ső erőktől befolyásoltatni. Ellen­kezőleg: akar és tud is független politikát folytatni. (MTI1

Next

/
Thumbnails
Contents