Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-18 / 169. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ AAPPBAfCSKISKONMEGYEI P/CRTBllOTTSfCGMAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM /|'ra SO fillér 1954. JULIUS 18, VASÁRNAP r \ a mái Számban Elégedetlenkedők. — Üzemi DlSZ-fiataljaink írják. “ Cikkeink nyomán. — Jánoshalmi pillanatkép. — A dolgozókról való gondoskodás a bajai állami gazdaságban. — Sztahanovista hetet tartanak a Kecskeméti Gépgyárban. ________________________________________________J M inden erővel küzdjünk az árvíz ellen Közlemény A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata értelmében Bács-Kiskun megyében megalakult az Árvízvédelmi Bizottság. Elnöke: Szelepesényi Imre, a Megyei Tanács VB elnökhelyettese. Tagjai: Ördög László, az MDP bácskiskunmegyei titkára, Nei- chel László, a Belügyminisztérium Megyei Főosztályának helyettes vezetője, Gyulai Mihály honvédezredes. Az Árvízvédelmi Bizottság árvízvédelemmel kapcsolatos intézkedéseit minden szerv köteles azonnal végrehajtani. Az árvíz- védelemmel kapcsolatos intézkedések megelőznek minden más munkálatokat a járásokban és a községekben. Az árvízvédelemmel kapcsolatos minden intézkedést a járási és a községi tanácsok elnökei végeznek. A kormánybizottság intézkedései Budapesten és a veszélyeztetett megyékben a ' legnagyobb pontossággal hajtják végre a minisztertanácsnak az árvízvédelemmel kapcsolatos rendeletéit. A minisztertanács intézkedéseinek végrehajtását külön kormánybizottság irányítja, amelynek vezetője Rajczi Kálmán vízügyi főigazgató, árvízvédelmi kormánybiztos, tagjai Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Vas Zoltán, a minisztertanács titkárságának vezetője és Varga András, a helyi tanácsok titkárságának vezetője. Ez a bizottság rendelkezik a kormány által rendelkezésre bocsátott anyagokkal, gépekkel, munkaerővel, ahol szükséges, gondoskodik a honvédség és a segítségünkre siető szovjet csapatok bevetéséről, irányítja az árvízvédelem munkáját. A minisztertanács külön is utasította az összes minisztereket, hogy az árvízvédelemmel kapcsolatos feladatokat a maguk munkaterületén soronkívül hajtsák végre, s ezek a feladatok minden más munkát megelőznek. A veszélyeztetett megyékben és a fővárosban is megszervezték a védelem szervezett irányítását. Minden dunamenti megyében és a fővárosban a tanácselnök irányításával árvízvédelmi bizottság működik, amelynek tagjai a megyei pártvégrehajtó bizottság kiküldötte, az illetékes vízügyi igazgatóság vezetője, valamint a honvédelmi és a belügyminiszter megbízottja. A bizottság utasításait a megyén belül mindenki köteles végrehajtani. A megyei árvízvédelmi bizottságok, amellett, hogy idejében gondoskodnak megfelelő központi segítség készenlétbe helyezéséről, kötelesek messzemenően mozgósítani a helyi érőket. A bizottságok, még a közvetlen veszély beállta előtt munkacsapatokba szervezik a veszélyeztetett területek munkaképes lakosságát, ellátják őket szerszámokkal, és adott esetben igen rövid idő alatt a leginkább veszélyeztetett pontokon vonják össze az előre készenlétbe helyezett anyagokat, gépeket és a megszervezett munkaerőt. Minden megyei árvízvédelmi bizottság az árvíz előlelátható tartamára írásbeli védekezési tervet készít és naponként megbeszéli a tennivalókat. Azokon a pontokon, ahol különösen nagy veszély várható, jól előre elkészítik a veszélyeztetett községek, vagy községrészek kiürítésének tervét, gondoskodnak az áttelepített lakosság szálláshelyeinek kijelöléséről, megfelelő ellátóbázisok felállításáról. A gyermekeket, asszonyokat, öregeket még a közvetlen veszély beállta előtt biztonságba helyezik. A községi tanácsok útján ugyancsak megszervezik az állatállomány és a mozgatható értékesebb termények és ingóságok biztos helyre szállítását. A helyi szervek munkáját a miniszterek közvetlenül is segítik. A közlekedés- és postaügyi miniszter a veszélyeztetett pontokra jelentős mennyiségű vasúti, közúti és vízijárművet vont össze, és megszervezte a közlekedési eszközök és földmunkagépek fokozatos és tervszerű irányítását a Duna felsőszakaszáról a győr-budapesti, majd a budapest-mohácsi szakaszra. A belkereskedelmi miniszter a kijelölt központokban nagy- mennyiségű élelmiszer- és takarmánykészleteket vont össze. Az egészségügyi miniszter megerősítette a dunamenti mentőállomásokat, készenlétbe helyezte a védekezéshez szükséges gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket. Mozgósítsunk minden erőt az ár ellen Megyénk területén is egyre veszélyesebbé válik a Duna áradása. A vízállás nem érte még el tetőpontját, emiatt az eddiginél is komolyabb erőfeszítésre van szükség a súlyos károk elhárítása érdekében, A folyó németországi, ausztriai és felsőmagyarországi szakaszán már bebizonyította, hogy milyen rombolásra, terményeink, állataink, hajlékunk, sőt életünk veszélyeztetésére képes. A magyar nép hősies munkájának eredménye, hogy hazánkban még emberéletben nem esett kár. Anyagi veszteségeink azonban már vannak, de hogy ezek minél kisebbek legyenek, az rajtunk múlik. Helytállásunktól, éberségünktől, az árvízvédelmi szervek utasításainak gyors, azonnali végrehajtásától függ a veszély elhárításának sikere. A jelek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nincs idő egy pillanatnyi tétlenkedésre sem. Órák, sőt egyes helyeken csak percek állanak rendelkezésünkre, hogy hathatósan cselekedjünk. Mégis akadnak olyanok, akik tétlenkednek, közömbösek, lebecsülik a veszélyt. Itt az ideje, hogy észretérjenek, mert a közömbösség káros hagulatot kelt. A munka alól való kibújás, a felső utasítások nemteljesitése merénylet a nép, a haza ellen. Pártszervezeteink, a kommunisták feladata most példamutatóan a lakosság élére állni, mozgósítani minden embert az ir ellen. A dunavecsei járási pártbi- ;ottság és a járási tanács közös tervet dolgozott ki az árvízveszély elhárítására. Kidolgozták * mozgósítási tervet, megtették i szükséges intézkedéseket. Az árvíz által veszélyeztetett községedbe, így Szalkszentmárton- ra, Dunavecsére, Hartára, Soltra, Dunapatajra és Dunaegyhá- sára a legjobb, legkipróbáltabb slvtársakat küldték, azzal a megbízatással, hogy az árvíz- veszély ideje alatt tartózkodjanak e községekben és segítsék a veszély elhárítását, adjanak segítséget a községek vezetőinek. Az elvtársak éjjel-nappal dolgoznak. Sokszor csak félórát alszanak s újra munkához látnak. Küzdjük le a közönyt « Harta felé haladva a tarlókon szép rendben sorakoznak egymás mellett a gabonakeresztek. Szemet gyönyörködtető látvány lenne, ha nem tudnánk, hogy a mintegy 4000 keresztet kitevő gabona az árterületen van. Semmi mozgás nem töri meg a mozdulatlan táj nyugalmát. Miért ez a nagy nyugalom, ez egyre jobban izgat bennünket. Egyik helyen aztán feltűnik egy kombájn. Ez is mozdulatlan. Ponyvával le van takarva. Nem messze tőle még talpon álló gabona. Azután feltűnik egy cséplőgép, körülötte egypár ember foglalatoskodik. Megállunk. Kiderül, hogy csépelni akarnak, most állítják be a gépet az asz- tag mellett. Azonban a tsz még nem hozta ki a zsákjait, de meg a cséplőellenör sem jött ki. Pedig nem tudni, a Duna meddig fogja engedni a cséplőgépet dolgozni. Most minden perc drága. Sietünk be a községbe. Martán nyugodtan folyik az élet, szinte úgy, mint máskor. Úgy, mintha a Duna szelíd folyó módjára folydogálna medrében. A Duna árja pedig haragosan hömpölyög és a víz szintjének emelkedése meg egyre tart. A hartaiak úgy vélik, hogy a községnek jó védőgátja van, mely biztonságot nyújt. Ez igaz. És, hogy Harta már több nagy árvizet megúszott szárazon. Ez is igaz. De a hartaiak odáig mennek sorsukat a jószerencsére bízva, hogy abban sem hisznek, hogy a Duna az árterületüket elönti. Egyszerűen nem akarják komolyan venni a veszélyt. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy ez a nagy nyugodtság nem indokolt és különösen azért is veszélyes, mert a, község vezetőire is kezd átragadni, A minisztertanács felhatalmazást adott a dunamenti községek tanácselnökeinek, hogy szükség esetén öntevékenyen és messzemenően igénybevegyék a helyi erőforrásokat. — közerőt, igaerőt, szállítóeszközöket és a községben lévő anyagokat — ahhoz, hogy a lakosság ne szenvedjen kárt az árvíztől, illetve ahhoz, hogy az áradásnak kitett hullámterületekről idejében betakarítsák a terményt és biztonságba helyezzék az értékeket. Harta községnek a főgáton belüli árterületen 1100 kh. szántóföldje van, mely egyben a község legjobban termő területei közé tartozik. Itt 480 hold kalászos volt vetve, melynek megmentése sürgős feladat. Ezen a részen egy héttel ezelőtt kezdték az aratást. A tsz-ek teljes erővel álltak a kéziaratáshoz. A gépállomás átcsoportosította gépeit, három aratógépet, valamint két kombájnt küldött az árterületre. Péntekre már csak 15 holdnyi aratnivaló maradt, azonban a délutánig tartó esőzés miatt csak a késő délutáni órákban kezdték vágni. Ehhez azonban már vitára volt szükség. Azt mondták, hogy még vizes a gabona, nem lehet aratni. Bogdán elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa azonban azon a véleményen volt. hogy nincs vesz- tegetnivaló idő, a Duna szintje egyre emelkedik, így hát azonnal munkához kell látni. Kiderült, hogy a kombájn is tudott aratni. Az egyik fiatal aratógépkezelőnek azonban nem sok biztatás kellett, alig várta, hogy megindíthassa gépét. A gépállomás több cséplőgépet irányított az árterületre, hogy amit lehet, az árterületen csépeljen ki, hogy ezzel a szemet megmentse és, biztosítsa, hogy amit nem tudnának kihordani, legalább el legyen csépelve. A gabona behordása azonban továbbra is vontatottan halad. Előző nap is nagy segítséget nyújtottak a szovjet katonák. Nyolc teherautóval segítették a kihordást. Az eső azonban erősen feláztatta a talajt, így teherautóval tovább nem lehetett dolgozni. A tsz-ek összpontosították igaerejüket és egymást segítve, több mint 150 fogattal hordták a gabonát, azonban az egyéniek 60 fogata közül csak 8 fogat sietett az árterületre hordani. Körösi Béla, Szajkovics Mihály, Urbán János, Farkas Lajosné, Gunyics Ferencné, Deák János és ifj. Ratik János értették meg, hogy az árterületről sem szabad elveszni egy szem gabonának sem, még ha az a tsz területe is. Helytelen volt a Lenin tsz elnökétől, hogy a gátmegerősítő munkálatoknál foglalatoskodott akkor, amikor a csoport tagjai irányítás nélkül az árterületen lévő gabona megmentésével foglalkoztak. Az elnök maga helyett küldhetett volna más csoporttagot a gátra, hiszen az ő irányítására nagy szükség van a hordási munkáknál, ami által elkerülhető a sok esetben felmerülő tanácstalanság, kapkodás, fejetlenség. Dcrekas munkát végeznek a hartai gát megerősítésénél honvedeink és a szovjet katonák. Hartai lakost azonban keveset találni ott. Amikor a gát megerősítésénél dolgozó honvédele drótot kértek reggel, azt csak este kapták meg. Honvédeink egy pillanatra sem hagyják el a gátat. Reggel kérték, hogy cigarettát juttassanak ki hozzájuk, azonban ezt is csak este kapták meg. A szovjet katonák ponyvát kértek, hogy éjszakára szállást verhessenek maguknak, a község erről sem gondoskodott. Az elkövetkező órákban, napokban azonban komolyabb ösz- szefogásra, határozott és öntevékeny irányításra van szükség Hartán, hogy a veszélyt, s a károkat el tudják kerülni. A párt- szervezet és a tanács álljon a sarkára és kellő eréllyel irányítsa az árvízveszély elhárítási munkálatait. A veszély lebecsülése nemcsak Hartán, hanem a dunavecsei járás több községében is elburjánzott, így Solton és Dunapatajon is. Ez ellen igen komoly harcot vív a járási pártbizottság. Az apparátus Sarok elvtárs vezetésével éjjel-nappal talpon van, járják és ellenőrzik a községet. A kommunisták a vesz Dunapi. . .ion az árterület 3000 holdat tesz ki. A járási pártbizottság, a községi pártszervezet és tanács leküzdötte a veszély lebecsülésének hangulatát és megszervezte az árterületről a gabona betakarítását. 1100 hold gabonát két nap alatt aratták le. A szombati napra még 14 hold learatása maradt meg, A béhor- dást is megkezdték közben. 110 fogat, 10 brigádba szervezve hordja a gabonát, biztonságos helyre. A munkálatok lendületes megindítása érdekében a párt- szervezet és a tanács 40 kisgyű- iést tartott. Az MNDSZ- és DISZ-szervezetek mozgósították a nőket és a fiatalokat, a termelési bizottság mozgósította a parasztságot. Laposa Gábor, a termelési bizottság alelnöke, 10 holdas dolgozó paraszt jár elől I jó példával. Fogata három nap I óta állandóan hordja a gabonát. I ély elhárításának élén igvanakkor ő maga egy 10-es brigád élén áll. Igen lelkesen dolgozik, eddig 6 hordta ki a legtöbb gabonát az árterületről. Persze Dunapatajon is voltak bangoskodók, hitetlenkedők, akik lebecsülték az árvízveszélyt. —« Tóth Sándor, a termelési bizottság mezőőre is azon a véleményen volt, hogy nem jöhet ki a Duna a medréből. Az árterületen lévő egy boglya szénáját szonban mégiscsak kihozta. Mikor megkérdezte tőle Dér elv- társ. a járási pártbizottság instruktora, hogy miért hozta ki, akkor bevallotta, hogy így mégiscsak biztosabb helyen van. Monda Gábor, községi párttitkár, fogatával szintén az árterületen dolgozik és egy 10-es fogatos brigádot vezet. Annak érdekében, hogy szombat estig minden gabonát kikor dianak az árterületről, akti-
