Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

320 ember ügye Lajcí§itii*sén

MÉG ZUZMARASAK VOLTAK a fák, jégvirágosak az ablakok, azon a februári tanácsülésén, amikor 320 lajosmízsei dolgozó paraszt kérelmet intézett a községi tanácshoz, hogy járuljon hozzá egy új 1 km hosszú bekötőút építéséhez, amely a vacsi — vagy ahogy LajOsmizsén mondják: a szarkási út — meghosszabbítása lenne a pesti betonútig. Nagyon fontos lenne ez az út a felsőlajosi, a felsőmizsei és a szarkási dolgozó parasztoknak, mert jelenleg csak 5—6 kilométer kerülővel 'jutnak a községbe. Ki kell ke- rülniök ugyanis a megyehatár mentén vezető útra, vagy különböző dülőutakon le-fölcsalinkéz- va tudnak csak a községbe jutni.

Sok víz elfolyt azóta a Dunán, mióta ez a tanácsülés lezajlott. A 320 ember kérelme ügyében azonban még semmi intézkedés nem történt, pedig a telet a nyár váltotta fel, pengnek a kaszák, kattog az aratógép és zúg a kombájn a lajosmi- ssei határban. Az évi munka gyümölcsét takarítják be a dolgozó parasztok.

NÉZZÜK CSAK MEG, hogy mi akadályozza az út megépítésének engedélyezését?

Nézzünk ki a nyüzsgő lajos- mizsei határba, hallgassuk meg. mit mondanak a dolgozó parasztok.

Burányi Ferenc tanácstagot kéressük fel először, hiszen ő is rengeteget sürgette már a községi tanácsot, hogy az siettesse a járási tanácsót, a járás a megyét és így tovább.

— Bizony nagyon fontos volna — mondja Baranyi Fetenc és egyáltalán nem haragszik azért, hogy egy pár pillanatra elvonjuk a kukoricavetéstől. — Én ugyan közvetlen nem vagyok érdekelve, de a hntárrész többi dolgozó parasztjai ugyancsak akarják az utat. De kérdezzék meg talán

BANDUKOLUNK a sárga gabonatengerek és a zöldülő kukoricatáblák mellett, nekivágva egyenesen a felsőmizsei tanyáknak.

Zala Andrásnál kötünk ki. Mokány parasztember siet elénk.

Elborul az arca, mikor előhozzuk az út ügyét.

— Élvtárs — mondja — már ebben az ügyben sokan voltak itt, de még mindig nem történt semmi. Éppen eleget bosszanko- dok miatta. Két hold paradicsomot szerződtem és 5—6 kilométert kell utaztatnom a termést egy kilométer helyett — mert nincs útunk.

Zala András azonban csak agy a 320 közül:

később megtudjuk, hogy amit többszáz dolgozó paraszt akar, azt nem akarja Szabó István 27 holdas kulák; A létesítendő út ugyanis az ő szőlőjén is keresztül vezetne. Mintegy 200 négyszögölet venne el, a több mint egy hold szőlőterületéből:

KINN A HATÁRBAN találkozunk Homoki Lajosnéval is. 0 férjével a kulák egyik tanyáján lakik és állandóan Szabó Istvánhoz járnak napszámba.

Megkérdezzük tőle, hogy mennyi fizetést kap a kuláktól.

Legyint egyet.

— Ugyan hagyják. Már tavaly is itt akartuk hagyni a kulákot, mert be akart csapni. Az 5 hold tavalyi kishaszonbérletet, amelyet az 6 földjéből béreltünk, is azért mondtuk le. Napszámba járunk hozzá. Azért, mert a tanyán lakunk, évente 70 napig kell dolgoznunk a legnagyobb munkaidőben.

— Mennyi napszámot fizet a kulák?

— 30 forintot egy napra, meg kasztot.

— Furcsa, hiszen Lajosmizsén 40—50 forintot is fizetnek napszámot, különösen most, a nehezebb munkák idején.

— Igen — hangzik a válasz —. de mi állandóan dolgozunk neki.

Lényegében tehát Homokiék cselédei a kuláknak, de napszámosként szerepelnek a külvilág előtt. Hja kérem, a kulák az kulák marad élete végéig. Nagyon igaz ez a közmondás, hogy : a kutyából nem lesz szalonna:

Szabó Istvánt úgy ismerik a környék dolgozó parasztjai, mint gonosz, fukar embert. És mint a fiatalasszony szavaiból kivettük, csak a lakás miatt nem tudnak megszabadulni tőle. Úgy gondoljuk, hogy ebben a tanács is segítségére tudna lenni Ho- mokiéknak.

Szabó István tehát az, aki minden rendelkezésére álló eszközzel meg akarja akadályozni, hogy a lajosmizsei dolgozó parasztoknak útjuk legyen. Februárban, mikor megtudta, hogy kérelem érkezett a községi tanácshoz az út meghosszabbítása ügyében, a felesége azonnal elszaladt Buttinger Antal lajosmizsei ügyvédhez, összedugták a fejüket és az ügyvéd kérvényt írt a minisztériumba, amelyben azt igyekezett bebizonyítani, hogy az útra semmi szükség nincs. A kérvény elküldése után Szabóné kárörvendően hirdette az egész községben, hjgy ő, meg az ügyvéd "elintéztek« már, hogy soha sem lesz út a felsőlajosi határban.

HOGY MILYEN részletek szerepeltek a kérvényben, azt maga Szabó István kulák mondja el, mert határjárás közben vele is találkozunk. Borostás képéből, sötét tekintetű szemek villannak elő a zsíros kalap alól.

— Egy szegény embert akarnak tönkretenni. Ki szeretnék vágni 200 négyszögöl gyönyörű szőlőmet — sipákolja.

Ezt nem lehet szó nélkül hagyni.

— Marad még magának 27 hold föld. És itt 320 ember érdekéről van szó.

— Mit érdekel engem az a néhány koszos paraszt. A 200 négyszögöl szőlő többet ér nekem, mint az egész határ.

A szája szinte habzik a gyűlölettől;

Olyan utálat fogott el bennünket, hogy szinte elmenekültünk onnan és felszabadultan lélegzettünk fel néhány lépéssel odább, mintha sűrű, fojtó füstből kerültünk volna ki;

Szabó Istvánról még csak any- nyit, hogy a kérdéses út egyré- szét több évvel ezelőtt felszántotta. Ez aZ útrész az ő földjén haladt keresztül és a tanyája mellett egy új útat nyitott, talán csak azért, hogy gyűlöletét ezzel is kifejezze.

EDDIG ARRöL volt szó, hogy mennyire kell az út a dolgozó parasztoknak és hogyan áskálódik & kulák az út megépítése ellen. Most térjünk rá azokra a szervekre, amelyeknek feladata a 320 ember kérelmének elintézése.

Bagó József községi tanácselnökhelyettes az első állomás. Ezt mondja: — Mi a kérvényt

továbbítottuk a járási tanácshoz.

Ez így is van, csak az a hiba, hogy a községi tanács is bizony elég hosszú ideig -üldögélt« a papíron. Csak május 14-i keltezéssel kapta meg a járási tanácsnál Varga elvtérs, a város és községgazdálkodási osztály előadója. Ö azonnal továbbította a megyei tanács igazgatási osztályára. A kérelem május közepe óta hever Csávás János jogtanácsosnál.

— Sok volt a dolgom — mondja Csávás János, mikor az iratcsómók közül előkaparja a majdnem 2 hónapja pihenő kérelmet.

Mi elhisszük ezt, de azt helytelenítjük, hogy ennyi idő kellett ahhoz, hogy az illetékeshez, Rapcsányi Lászlóhoz, a megyei tanács vá' os- és községgazdálkodási osztályának előadójához eljusson ez az ügy felülvizsgálás végett:

így pihent tehát hónapokig az íróasztalokban 320 dolgozó paraszt ügye. A bürokrácia tehát akaratlanul is segítette a kulákot, mert az még a mai nap is vígan hangoztatja, hogy: nem lesz utatok.

REMÉLJÜK, hogy ezekután meggyorsul az ügy elintézése és rövidesen engedélyt kapnak a lajosmizsei dolgozó parasztok az ót építésére. Nagyon készülnek rá. Kisgyű léseken állandó téma a tanyavilágban és már azt is megbeszélték, hogy ki, hány munkanappal járul hozzá az útépítéshez.

AMINT AZ ARATÁS ideje megengedi, végezzük el a nap- raförgó pótbeporzását. Ezt a munkát legeredményesebben a Szovjetunióban használt és nálunk is körinyen elkészíthető kesztyűvel végezzük. A kesztyű anyaga puha szövet, vagy nyúl- bőr legyen. Ezzel sorra dörzsöljük a virágzó napraforgótányérokat, s egyikről a másikra visz- szük át a teljes megtermékenyü- léshez szükséges virágport. A pótbeporzást 2 rlap múlva ismételjük meg. A kétszeri pótbeporzás holdanként átlagban két, két és fél mázsával növeli a terméshozamot. A napraforgó pót- beporzására fordított munka tehát bőven megtérül a terméshozam növekedésével.

*

MINDEN GAZDASSZONY tudja, hogy a kicsírázott gabona lisztjéből nem lehet rétest sütni, sőt az ilyen lisztből készült kenyér is gyengébb minőségű. Az esős nyár arra figyelmeztet, hogy gondosan végezzük el a learatott gabonakévék kepélését, asztagolását. A kepéket rakjuk partos helyre és ügyeljünk, hogy a kepesorok barázdákba, vízfolyásokba ne kerüljenek. Rendkívül fontos a kepék gondos összerakása s a felső »papkéve« lekötése. A keresztek alá fejvánkosnak húzzunk össze ka- parékot. A kepék alsó kévéinek kalászos végét pedig hajtsuk vissza és úgy fektessük rá a takarókévékét. A többit úgy

Gépesítési kongresszus Budapesten

A Földművelésügyi Minisztérium és a Gépipari Tudományos Egyesület szeptemberre nemzetközi mezőgazdasági gépesítési kongresszust hívott össze. A kétnapos kongresszus az Országos Mezőgazdasági Kiállítás ideje alatt, szeptember 13-án ül össze. A kongresszusra meghívták a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, valamint Anglia és Franciaország mezőgazdasági gépesítési szakembereit is.

A kongresszus, melynek főtémája a mezőgazdasági gépesítés eddigi eredményeinek számbavétele és a komplex gépesítés terén megoldandó feladatok kijelölése lesz, a következő négy kérdést vitatja meg:

1. A gabonabetakarítás gépesítése, különös tekintettel az arató-cséplő alkalmazására. Ennek a kérdésnek előadója Rázsó Imre akadémikus, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatója lesz.

2. A kapásnövények termelésének gépesítése, különös tekintettel a kukorica termelésre. Előadja: Kund Ede Kossuth-díjas egyetemi tanár.

3. A szálastakarmány betakarításának gépesítése. Előadó- Kiinger Pál.

A termelőszövetkezetek megerősítése és a parasztgazdaságok megsegítése a gépállomások útján. Előadó: Erdei János, egyetemi tanár.

4.

rakjuk egymásra, hogy a kalászokat teljesen takarják a felső kévék.

Az ásztagokat mindig a szérűs- kert legmagasabb pontjára rakjuk és alájuk ágyazzunk 50—1 60 centi vastag szalmaréteget, hogy a kévék ne érintkezeznek a földdel és ne Csírázzanak ki. Fontos, hogy meredek legyen a hájazat. így a víz könnyen lefolyik s nem ázik be az ásztag.A GYÜMÖLCSÖSÖKBEN kéthetenként ismételjük meg az almamoly elleni védekezést, amely főként alma- és körtéter- mésünket veszélyezteti. Az első három permetezéshez félszázalékos, az utána következőkhöz pedig 0.7 százalékos arzéntar- taimú szert, Darzint használjunk, bordói lébe, vagy nyári higítású mészkénlébe keverve. A nernyók fogására rakjunk hernyófogó öveket a fák derekára.

*

MÉG A GABONA behordása előtt szállítsuk el és rakjuk kazalba a termőhelyen petrencé- ben, vagy boglyában álló széna- termést. A hordást úgy szervezzük meg, hogy azt két- három napon belül be tudjuk fejezni. Tehát a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban minden fogatot vegyenek igénybe. Az egyéni gazdáknál pedig összesegítéssel gyorsítsák a munkát. Ha nedves részek is vannak a behordott szénában, azt vagy rakjuk külön kazalba, vagy pedig előzetesen szárítsuk meg.

A külön kazalba kerülő nedves szénát száraz árpa-, vagy búzaszalmával rétegezve kaza- iozzuk. Égy-egy szalma, illetve szénaréteg 10—Í5 centi vastag legyen. A kazlak betetőzése rendkívül fontős feladat. Felülre 80—100 centi vastag szalmatakarót tegyünk s a szél ellen kössük le szalmaköteiekkel, vagy rakjunk póznákat:

*

A HIBRIDKUKORICÁNAK

vetett tengeri anyasorait a címerhányás kezdetén címerezzük le. A clmerezést kézzel végezzük. A címert erélyes mozdulattal, a nyelével együtt kitépjük.

A ssáxad elején élt Halason egy Győré János nevezetű fiatalember, hős 48-as honvédőrmester fia. Tehetséges, kertészkedő legény volt, csak amolyan vándormadár. Sok uradalomban megfordult, sok gazdát szolgált. Hajtotta a vére. No, meg később egy olyan szenvedély, ami az ilyen nincstelen, más-szolgája emberek legtöbbjének hamis vigasztalója volt az akkori világban: az ital. Ügyessége, tehetsége miatt mindenütt kedvelték, de iszákossága miatt hamar megúntálc. Sokat kóborolt. Ha egyik helyen kitelt a becsület és elfogyott a kereset, tovább- állt.

Ez a Győré János egyszer — ki tudja, honnan? — egy itt addig ismeretlen körtefaoltványt hozott Halasra gyümölccsel együtt. Földje nem volt, ahol elültette volna. Kinálgatta a nagygazdáknak, senki sem vállalta. így jutott fülébe Szatmári Sándor gimnáziumi igazgatónak Győré János szerzeményének híre.

Szatmári Sándor élelmes ember volt. Megsejtette: a Kiffer- nek nevezett körtefával Mehet valamit csinálni«. Kortespénzből éppen a zsebében maradt néhányezer forintocska. Ezen vett egy darab homokot. Győré Jánost pedig — akin egyre jobban elhatalmaskodott az iszikosság — borral, pálinkával le- kenyerezte és kinevezte vincellérnek a létesítendő gyümölcstelepre.

Ex a telep lett Kiskunhalason a Kiffer-költe bölcsője. Szatmári Sándor adta hozzá a pénzt, a homokot, — a napszá- mosá lett kertészlegény a tudást, tehetséget, munkát. Győré János érdeme, hogy a Kiffer évekkel később már a világpiacon is ismertté vált. Szatmári Sándor meggazdagodott a körtéből. Amíg mások kiskosárral hordták őszidőben piacra a gyümölcsöt, ö már 50—100 mázsás termést szedett. Később vagontételekben kereskedett a körtével. Bele is bódultak a nagy haszonlesésbe. Mesélik Halason: Szatmáriék- nál a gyümölcsszedő lányoknak fütyülniük kellett munka közben, nehogy »megegyék a termést.« A »nagyasszony« maga sem mert egészséges gyümölcsöt felvágni, a hullottját tette asztalra, nehogy »kisebb legyen a haszon.« S Győré János? öregkorában arra volt legbüszkébb, hogy a házához kőkerítést csináltatott. János bácsi számára csak egy kőkerítésre jutott abból a gazdaságból, amit ő teremtett meg...

A Szatmán-féle telepről azután hamarosan eljutottak a Kiffer-csemeték a város határának minden zugába. Evek múltán megrakott vasúti szerelvények vitték ország- és világszerte a körtét. Halasnak ugyanaz lett a Kiffer, mint Kecskemétnek a barack, Makónak a hagyma, Szegednek a paprika. Az agyagos altalajú halasi homokon bőventermő, olvadóhúsú, kissé savanykásízű gyümölcsöt ontó Kiffer-fák ma egyetlen gyümölcsösből sem hiányoznak. A legnagyobb tömegben ezt lermesztik. Utána csak a Római vajnak elkeresztelt Nácika következik a halasi körterangsorban.

Megfelelő időjárás,

'jó gondozás esetén 6 mázsa termést is megad egy-egy Kiffer- fa. A pirosbajátszó sárga gyümölcs jól szállítható, elálló. A halasi piacon karácsony felé is ott sárgálik a kosarakban.

Érdekes azonban, hogy a Horthy-korszak hivatalos szakértői agyonhallgatták a Kiffert. A 30-as években megjelenő kertészeti szakkönyvek még csak meg sem említik. S ha egy-egy gyümölcsész foglalkozik is vele, alaposan lepocskondiázza. Főleg az izét bírálja. Valóban kissé

timsós ízű, de sokan éppen emiatt szeretik.

A Kiffer-nek azonban nem ártott a szakkörök lebecsülései Könyvek dicsérete, ajánlása nélkül is elvégezte a maga hódító munkáját nemcsak Halason, de az ország határain túl is.

Most, amikor a kormány- Programm után új korszak kezdődött a szőlő- és gyümölcstelepítésben is, — ismét sűrűbben kerül szóba Halason a Kiffer neve. Egy év óta rég nem látott mennyiségben vásárolják a halasiak a Kiffer-oltvânyokat. A termelőszövetkezetek újtelepí- tésú gyümölcsöseiben is a legnagyobb helyet foglalják el a híres körte csemetéi. A bodoglári Szabadság őszre egy holdon telepit kifferest.

Halast világhíres csipkéje mellett a Kíffer-ről emlegették legtöbbet. Az utóbbi években a körte is arra a sorsra jutott, mint a csipke: elfelejtették. A gyümölcsösök négyszeres szorzata sok virágzó Kiffert is kifürészelt a többi gyümölcsfával együtt. A csipkét újra varrják már a Halasi Csipkeházban: Megérdemli a Kiffer is, hogy az illetékesek elősegítsék: minél több udvarban, gyümölcsösben eresszen újra gyökeret, gazdag terméssel növelje a halasiak jövedelmét, az ízes magyar gyümölcs jóhírnevét viláasrerte.