Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-11 / 163. szám
A Kiskunfélegyházi Gépgyár a hurmadih negyedéves terv teljesítésében pótolni akarja elmaradását A Kiskunfélegyházi Gépgyár az elmúlt havi tervét 73 százalékra teljesítette. A gyár kommunistái párttaggyűlesen vitattak meg az elmaradás okait és elhatározták, hogy a harmadik negyedéves terv teljesítése közben pótolják elmaradásukat. A párttagok mozgósítják a gyár minden dolgozóját a harmadik negyedéves terv sikeres teljesítésére. így született meg az elsőszámú műhelyrészleg vállalása. A műhely dolgozói vállalták, hogy 1400 kilenctagú nehézboronából július 10-ig 59J darabot elkészítenek. Balog Albert brigádja még az elmúlt hónapban vállalta, hogy a mezőgazdaság részére 400 db lóvontatású gereblyét elkészít. Vállalásukat azonban nem tudták teljesíteni, mert a Törökszentmiklósi Gépgyár a vállalat alkatrészeket nem küldte el teljes egészében. Amit pedig elküldött, nem használhatók, mert a mérethez nem egyeznek. Ez- altal a fogak nem működnek az előírás szerint. Így a brigádtagoknak dupla munkát kell végezni a lóvontatású gereblyék elkészítésében. Ez hátráltatja tervüket és az első dekád tervteljesítését is. A ventilátor-csoport is igyekszik tervét teljesíteni, azonban motorokat nem kapnak rendesen. A hegesztők és forgácsolók lendületes munkája a lakatosokat is előbbre segíti. Megkezdődött a műszaki előkészületi folyamat a harmadik negyedéves terv teljesítéséhez, bár nagyon lassan. Hiba, hogy nem biztosították az egyhónapos előretartási. Emiatt nem tudják kiadagolni előre a szük- séges anyagokat. Az egyhónapos előretartás megvalósítását hátráltatja a megrendelők pontatlansága, különösen a rajzokkal kapcsolatosan. A gépgyár dolgozói mindent elkövetnek tervük sikeres teljesítéséért. Tudják, hogy minden boronára, minden gereb- lyére nagy szükség van a mezőgazdaságban. Ezért teljesíteni akarják a harmadik negyedéves tervüket s pótolni az eddigi elmaradást. D Beleped dolgozóinak eredményei A BELFÖLDI Szállítmányozási Vállalat Bajai Kirendeltsége első féléves tervét 107 százalékra, a solti kirendeltség 112.1 százalékra, a kalocsai ki- rendeltség 101.8 százalékra, a bácsalmási kirendeltség pedig 100.4 százalékra teljesítette. Ez azt mutatja, hogy a Belsped dolgozói a III. pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny után sem pihentek meg, Hanem a verseny lendületét tovább fokozták. A júniusi értékelés alapján a bajai kirendeltségnél 6 dolgozó érte el a sztahanovista szintet. I clje§ítettíik tervünket A Kecskeméti Víz-, Csatornamű és Fürdő Vállalat ténykedését pártunk 111. kongresszusa igen eredményesen befolyásolta. Az első negyedévi tervét 114.3 százalékra, a második negyedévi tervet már 133 százalékra teljesítette a vállalat. A kongresszusi határozatok után a dolgozók megértették, hogy nagyobb feladatokat kell megolda- niok, jó munkával elősegítették a vállalat júniushavi tervének 68 százalékos túlteljesítését. Kakulya Mihály kubikos-brigádja 217 százaiékot, Gondi Tivadar kubikos-brigádja 181 százalékot, Mackó János kút- ásó-brigádja 180 százalékot és Tóth Ferenc szerelő-brigádja 113 százalékot ért el. Külön ki kell emelni Gondi Tivadar brigádját, melynek tagjai a mező- gazdasági munkákból is kivették részüket. A brigád a kisfái állami gazdaságban növényápolási munkát végzett. Illés István igazgató MISKOLCZ: REZSŐ már 3 hónapon keresztül tartja a sztahanovista szintet. Az oklevelet meg is kapta. A brigádok közül első a Módos-brigád. A SOLTI kirendeltség, mely a májusi értékelés alapján az első helyen volt, júniusban a második helyre jutott és ezáltal elvesztette a vándorserleget is. A kirendeltségen Kiss József érte el a sztahanovista szintet, 127 százalékos tervteljesítésse’. A brigádja is az első helyen áll. Kiemelkedően dolgozik még Sát Mihály és Nitró Gábor. A BÁCSALMÁSI kirendeltségen Brenyovszki István 147 százalékos eredményt ért el. Brigádja is az első. Eredményes munkát végzett még Orbán Gyula 139, Polacher Krisztián 128 és Osztrogonácz Péter 130 százalékos tervteljesítésse!. A JÁNOSHALMA! ÉS CSÄT- ALJAI kirendeltség dolgozói ígéretet tettek, hogy júniusi elmaradásukat augusztus 20-ra, az Alkotmány ünnepének tiszteletére pótolják és tervüket is túlteljesítik. Ez nehéz, de szép feladat, melyet mindkét kirendeltség a Ri- bakov-mozgalom kiszélesítésével érheti el. Képhír adó a Kinizsi Konzervgyárból A hét elején fejezték be a konzervgyárban a borsó feldolgozását. Ezévbcn a szállítószalag végére újabb szállítóberendezést szerkesztettek, amelynek segítségével nyolc munkás erejét takarították meg Hosszú évekig elhanyagollak az üvegraktár rendezését. Az idén c-téren is rendet teremtetlek. Képünkön az új, korszerű üvegraktár látható, ahol többmillió konzerviiveget tárolnak. Az új raktározási mód jelentősen csökkenti az üveg pusztulását, törési lehetőségét. CAcsumelov rendőrfelügvelö új köpönyegében, kezében kis csomaggal halad a vásártéren keresztül. Vöröshaju rendőrlegény követi, aki egy tele kosár elkobzott egrest cipel. Köröskörül néma csend . ;A éren egyetlen lélek sem látható ... A boltok és kocsmák ajtaja, mint megannyi éhes, tátott száj, vigasztalanul ásít a világba. — Hát megharaptál te átkozott! — hallja egyszerre Ocsu- melov. — Fiúk, ne engedjétek! Fogjátok meg .. : Ö! Kutyaszűkölés hallatszik valahonnan. Ocsumelov a hang felé tekint és látja, hogy Picsugin fakereskedő raktárából egy jobbra-balra sandító kutya iramodik három lábán szökdécselve kifelé. Mögötte kigombolt mellényű, kartoninges ember rohan. Előrehajolva üldözi a kutyát. Megragadja annak hátsó lábát és végigvágódik a földön. Aztán megint hallatszik a kutyaszűkölés és felhangzik a kiáltás: — Ne engedjétek! — A boltokból álmos arcok bámészkodnak, s a faraktár körül — mintha a földből nőtt volna ki — nagy tömeg verődik össze. — Itt valami nincs rendben, tekintetes uram! — szól a rendörlegény. íAcsumelov balra fordul és a csődület felé tart. A raktárkapu közvetlen közelében meglátja az imént említett kigombolt mellényü embert, aki jobbkarját magasra emeli és felmutatja a tömegnek a véres ujját. Ittas arcával mintha azt mondaná: »Majd ellátom én a bajodat, te kópé!« — az ujját pedig fennen mutogatja, mint a győzelem zászlaját. Ocsumelov felismeri benne Hrjukin aranyművest. A tömeg közepén mellső lábait szétterpesztve, egész testében remegve ül a botrány okozója, egy hegyespofájú, sárga-fehér agárkölyök. Könnyező szénié csupa félelem és rémület. — Mi történik itt? — kérdi Ocsumelov, a tömeg közé hatolva. — Mi ez a csődület? Miért Á KÖPÖKYEGFORGATÓ Anion l*avlovics Csehov 1860—1901 A Béke-Világtanács felhívására e napokban emlékeznek meg az egész világon a nagy orosz író, Csehov halálának 50. évfordulójáról. Küzdelmes gyermekkora után orvosnak készült, de író lett belőle. A tüdőbaj vitte el fiatalon, 44 éves korában. Elbeszéléseiben és drámáiban megrendítő erővel leplezte le a századvégi cári Oroszormutogatod az ujjadat? Ki ordított itten? — Ahogy itt jövök, tekintetes uram — kezdte Hrjukin markába köhentve, — ahogy itt megyek, Mitrij Mitricshez a fa ügyében, hozzá sem értem, hát egyszerre se szó, se beszéd, az ujjamba harap ez az aljas dög. Már engedje meg, én munkásember vagyok ... Kezemmel dolgozom. Fizessék meg nekem, mert lehet, hogy egy hétig sem tudom az ujjamat mozdítani. Tekintetes uram, semmiféle törvénykönyvben sem áll az, hogy egy nyomorult állat miatt így kelljen szenvednem. Hiszen, ha minden kutya így harapna, akkor jobb volna, ha az ember nem is élne ezen a világon! — Hm, jól van — szólal meg szigorú hangon Ocsumelov, kö- hécselve és felvonva szemöldökét. — Rendben van! Kié az a kutya? Ezt nem hagyom annyiban. Majd én megmutatom magának, hogy ezt a kutyát nem fogják többé kiengedni az utcára. Ideje már, hogy az orrára koppintsak az olyan uraságok- nak, akik nem tartják be a ren- deleteket! Tudom, ha egyszer egy ilyen csirkefogót jól megbüntetek, majd megtanulja, mi az, kutyát, meg hasonló állatokat szabadjára engedni. Majd megtanítom emberségre! Jeldirin! — fordult a felügyelő a rendőrlegényhez, — tudd meg, kié ez a kutya és végy fel jegyszágot. Harcolt az ember felszabadításáért, vádat emelt a zsarnokság ellen, amely lezüllesztette a jobb sorsra érdemes embereket. Éles (gúnnyal tette nevetségessé az uralkodó rendsze, gerinctelen kiszolgálóit, az önző haszonlesőket. Ezt látjuk >>A köpönyegforgató«-ban is. Mélységes embersze- retele, az alkotó munka megbecsülése, az ember alkotó erőinek hangoztatása, a jobb jövőbe vetett hite a mi korunkhoz is szól. is van egy bátyám, aki zsandár, ha éppen tudni akarja . ; : — No ne okoskodj! — Nem, ez a kutya mégsem a tábornoké .. : — jegyzi meg némi töprengés után a rendőr. — A tábornok kutyái nem ilyenek, azok mind nagyobb vadászkutyák. — Biztos vagy ebben? — Biztos vagyok, tekintetes uram.. ; — Magam is úgy vélem. A tábornok drága fajkutyákat tart, ez pedig az ördög tudja, hogy miféle. Ez egy közönséges eb. Már ki tartana ilyen kutyát! Hát van magának esze? Ha Pé- tervárott, vagy Moszkvában elveszne egy ilyen kutya, tudja mi volna akkor? Nem nagyon néznék a törvényeket, hanem egy-kettő elintéznék! Hrjukin, te károsult vagy és ezt a dolgot ne hagyd annyiban ... Meg kell tanítani őket! Itt az ideje... — De mégis, mintha a tábornoké volna! — mondja töprengve a rendőr. — Hiszen nincs az orrára írva. A napokban a tábornok udvarán mintha ilyesféle állatot láttam volna. IJ iztcsan a tábornoké mondja valaki a csődületben. — Ilm! Jeldirin, add csak rám a köpenyemet ; :.- mintha megint szél járna : : -. Borzon- gok ; : Tehát elviszed a kutyát a tábornokhoz és kérde- •zosködöl nálaj Megmondod, E2 zőkönyvet az esetről. A kutyát pedig el kell pusztítanod. De azonnal. Talán még veszett is... Nos, azt kérdem, kié ez a kutya? 'z úgy látszik, Zsigalov tábornoké! — mondja valaki a tömegből. — Zsigalov tábornpké? Hm... Jeldirin, vedd csak le a köpönyegemet. Borzasztó melegem van! Bizonyára eső lesz ... Csak azt nem értem, ember, hogyan marhatott meg téged ez a kutya? — fordul Ocsumelov Hrju- kinhoz. — És hogyan érhette el az ujjadat? Hiszen ez egy kis kutyuska, te pedig egy hórihor- gas fickó vagy! Talán csak valami szegecskével sértetted meg az ujjaidat... Mi? S csak később jutott az eszedbe, hogy megharapott. Különben is jó lirma vagy! Ismerem a fajtádat, hogy az ördög vigyen el! — Tekintetes uram, az égő szivarját akarta tréfából a szájába nyomni, no, és a kutya nem volt ostoba, hát nekikapott . : ; Haszontalan fickó ez, tekintetes uram! — Ne hazudj, te kancsi. Nem is láttad, hát mit hazudsz? A tekintetes úr okos ember s jól tudja, ki hazudik itt és ki mond igazat! Hát ha én hazudok, menjünk a bíróhoz, az majd igazságot tesz ebben az ügyben. Kiolvas az mindent a törvényből . ;. Most mindnyájan egyenlők vagyunk : ; ; Jómagámnak hogy a kutyát én találtam és most hazaküldöm neki : ; : És mond meg azt is, hogy többé ne engedje ki az utcára : : ; Ki tudja, talán drága kis állat, s ha minden disznó égő szivart ny mi az orrára, el is pusztulhat szegényke. A kutya kényes portéka. Te pedig, te tökfickó, ereszd le a kezedet és dugd el az ujjadat. Semmi értelme, hogy mutogasd, magad vagy az oka! — .Ott jön a tábornok szakácsa, kérdezzük meg. Hé, Prohov, jöjj csak ide, kedvesem, nézdd meg ezt a kutyát, tietek ez? — Hová gondol? Mi sose tartottunk ilyet! — Hát persze kell is itt kérdezősködni — szól Ocsumelov; — Kóbor kutya ez! Minek itt annyit vitázni róla ; : : Ha egyszer azt mondom, hogy kóbor kutya, akkor úgy is van. El kell pusztítani és kész. — Ez a kutya nem a miénk — folytatja Prohov, ez a tábornok fivéréé, aki a napokban érkezett hozzánk látogatóba. A tábornok nem nagyon kedveli az agara- 1 ■ t, de a fivére az igen ; : : — Hát valóban megérkezett Vlagyimir Ivanics, a tábornok úr fivére? — kérdezi Ocsumelov hirtelen és arcát hirtelen elönti az átszellemült mosoly. Istenem, ezt nem is tudtam, hát megérkezett látogatóba? — Igenis megérkezett; : ; — Istenem ; ; ; Vágyakozott a testvére után! És én ezt nem is tudtam. Egyszóval övé a kutya? No, ennek nagyon örülök; Vidd hát akkor magaddal:;; Nagyon helyes kutyuska . ; . S milyen életrevaló . : : mindjárt be is kapta ennek az ujját. Ha- ha-ha! No, miért reszketsz? Rr..> Rr. ; -. Haragszik a kis huncűt ! A kis cuncika : : : Prohov Rittyent a kutyának S elindul vele hazafelé ; : : A tömeg kineveti kint. Ilrju■— Hozzád majd még lesz egy-*' két szavam! — kiált utána fenyegető hangon Ocsumelov í köpenyét begombolva, folytatja útját a vásártéren keresztül.
