Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

èj&w&judjLk mány ezeket is támogatja, hi­szen segítségükkel gyorsan el lehet juttatni az egyrészt még írástudatlan közönséghez a ieg- ídhtosabb politikai és gazdasá­gi mondanivalót. IGEN KEVESET tudunk a kínai szobrászat őskoráról. Sok emlékét ismerjük azonban an­nak a szobrászművészetnek, amelynek állatalakjai a termé­szetes formákat egyszerűsítik és alkotásai legnagyobbrészt a vallási kultusz céljait szolgálják. Sírszobrok, templomdíszítmé­nyek maradtak fent az utókor számára. Jellegzetes és Európá­ban is jólismert a kínai kis­plasztika. Anyaga sokféle. A kő­stílusa vidékenként élesen el­határolódik. Jellemző, a tornyok szerepe a kínai építészetben. Rendkívül szeretik a kínaiak az épületeiket színezni. A középü­letek legszebb dísze náluk a szí­nes, mázas burkolat. Emlékeze­tessé tette a kínai művészetet világszerte a magasszínvonalú selyemszövetek, színes, mintás selyemanyagok készítése is. A múltban a kínai művészet alkotásainak élvdkője a szűk­körű uralkodó osztály volt. Maguk az írók és a művészek is ebből az osztályból kerül­tek ki. A lakosság 90 százalé­ka nem részesülhetett ebből a művészetből, MAO-CE-TUNG elvtárs a nemzeti és tudományos tömeg- kultúráról alapvető megállapí­tásokat tett. Mindig hangsú­lyozta, hogy az új Kína kultúrá­jának, az új nemzeti kultúrának az előző korok, régi kultúrájára kell támaszkodnia, meg kell tisztítani Kína évezredes kultú­ráját mindattól a llm-lomtól. melyet az osztálytársadalmak ragasztottak rá. »Kína jelenlegi új kultúrája — írja Mao Ce- tung — az előző korok régi kul­túrájából fejlődött ki. Ezért tisz­telnünk kell történelmi múltún­kat, nem szabad azt megta­gadni.« Valóban a kínai kultú­ra sajátos jellege, évezredes fej­lődése csodálatraméltó bizonyí­tékát adja a kínai nép erejének és olyan kulturális örökséget lelent annak demokratikus magva, amelyre bátran lehet építeni egy igazi, minden vonat­hozásban népi tömegkultúrát. Andersson svéd geológus 1921-ben ásatásokat folytatott Észak-Kín ában. Az ásatás ered­ményeként már az időszámítás előtti harmadik évezred elején virágzó kerámiaművészet emlé­kei kerültek napvilágra. Ez a művészet egészen ősi formákat tartalmaz, még kőkorszakbeli edényformák és motívumok is feltalálhatok benne. Érdekes, ahogyan a kínai művészet el el­vető szabályait az V. században élt nagy festő, Hszie-ho megfo­galmazta. Szerinte az ecsetvoná­soknak a lényeget kell adnia, a természetnek megfelelő formá­kat kell megörökítenie, meg­felelő színezésben és megfelelő szerkesztéssel. »A természetnek megfelelő formák« alkalmazása azonban sokkal többet jelent kínai ábrázoló művészetben, mint a természet formálnánk szolgai másolása. A leegyszerű­sített, a mondanivalónak meg­felelő ábrázolásmód a kötelező, [gy születtek meg páratlanul bensőséges hangulatú tájképek, a kínai élet eseményeinek ábrázo­lásai. Hatalmas technikai örök­séget, a mesterségbeli tudásnak millió fogását, módszerét vette át a mai új kínai képzőművészet is. A FÖMÜVÉSZET a festészet volt. Főanyaga pedig á lakk. Csak későbbi korszakokban ve­zették be a tusfestést. Tárgy­körét természetesen a buddhiz­mus terjedése befolyásolta. En­nek a művészetnek értékes emlékeit fedezte fel két hazánk­fia, Stein Aurél és hóczy Lajos, a délkínai barlangtemplomok­ban. A festészet romantikus táj­képeket, főleg vallási tárgyú figurális műveket, lehelletíi- nom virágképeket és szim- bólikus, jelképes ábrázolatokat mutat. Legkedvesebb jelképeik a sárkány, a főnix madár és a tigris. A MAI KINÄBAN hatalmas jelentősége van a festészetnek és szintén évezredes hagyományok­ra visszatekintő fametsző művé­szetnek. A kormány állandóan támogatja a képzőművészeket és bevonja őket a nép nevelésébe. A művészek újság és könyvil­lusztrációk készítése mellett ál­landóan járják a falvakat, gyá­rakat, valóban a nép között működnek. Éles szemmel fi­gyelik a nép életét és megfestik, megörökítik legjelentősebb moz­zanatait. A kormány gondos­kodik arról, hogy a művészileg magasigényű kínai nép min­den rétegéhez eljussanak a nép művészeinek alkotásai. Külön kormányintézmények foglalkoz­nak a képzőművészeti alko­tások terjesztésével. Ilyenek: a Népi Szépművészeti Kiadványok Intézete, a Szépművészeti Műve­ket Alkotó Egyesület, a Szép­művészeti Alkotásokat Terjesztő Társaság. Sok régi művész ma az új Kína fiatal képzőművé­szeit neveli. A Pekingi Aka­démia Kuomintang-korszakbeli vezetője, Sin Pej-hang, a híres ál­latfestő például továbbra is he­lyén maradt. Ma egyike a leg­lelkesebbeknek az új művészeti elmélet terjesztői között. A művészeknek más szerepük is van. Társadalmi és politikai tar­talmú rajz- és karikátúrasoroza- cokat s készítenek. A kör­től a legértékesebb féldrágakö­vekig, az elefántcsontig igen sokféle anyagot tartalmaz. Ér­dekes, hogy a kínai szobrászat­ban nem ritka jelenség a tájkép sem. A kőtömbökbe vésett, vagy dpmborművű . tájképek igen finom, művészi megfigyelő­képességet mutatnak. Nagy je­lentősége van a bronzművészat- TlßJc is KÍNA NEVÉT Európában a porcelán felfedezése tette a legnépszerűbbé. A kínaiak a porcelán keménységén és tö­mörségén kívül a színes mázak szépségére és tisztaságára is tö­rekedtek. A legősibb korszak­ban a világos, tiszta színeket kedvelték, csak a mongol uralQm idején kezdődött meg az élénk színek kultusza. Ma­gas fokra fejlődött náluk az üvegművészet is. A kínai építőművészet a dí­szítőművészet szárnyain válik jellegzetessé és változatossá. Ér­dekes, hogy az építőművészet Jókai: Egy hírhedt kalandor A rendkívül népszerű Olcsó Könyvtár sorozat legújabb kö­tete Jókai Mór kalandos, ér­dekfeszítő regénye, melynek hőse a vádlottak padjában be­HATALMAS kulturális fel­adat áll az új Kína művészei előtt, hogy az évezredes hagyo­mányok nemes formáira tá­maszkodó, új tartalmú, demo­kratikus, antiimperialista művé­szetet a nép közkincsévé te­gyék. Óriási kulturális program- mot valósít meg az új Kína. En­nek a programmnak a célja, az írástudatlanság felszámolása, a szocializmus alapelveinek meg­ismertetése, politikájának propa­gálása, a legszélesebbkörű kap­csolat megteremtése e művé­szeti alkotók és a nép között. Mao Ce-tung elvtárs, vagy ahogy a kínai nép nevezi sze­retett vezérét: Mao elnök, áll az élén ennek a hatalmas kulturális mozgalomnak. A kínai kommunisták mozgatják, viszik előbbre, mint a motor, az új Kína művészetének, tudományos vi­lágnézetének, soha nem látott gazdasági és kulturális felvirág­zásának zászlaját. széli el halálos ítéletének vég­rehajtása előtt fordulatos, él­ményekben gazdag, furcsa éle­tét. Ez a téma alkalmat adott a nagy írónak arra, hogy bát­ran kigúnyolja az ellenrefor­máció korszakát. í j élet 33 évvel ezelőtt, 1921 július 12-én a Mongol Népi For­radalmi Hadsereg felszabadította egész Mongóliát s ezzel diadalt aratott a nép ebben a sokat szenvedet t országban. A mongol hegyek lábánál szeszélyesen kanyarog a Tola folyó. Évszázadokon keresztül itt tengették életüket az »aratok« népének földhözragadt ezrei. A Tola folyó partján állott vala­mikor Bodgo-gegen (az élő isten) Fehér temploma. Ô volt a leghatalmasabb egyházi és világi hatalom Mongóliában. A templom falai mentén rongyokba öltözött lakók húzták az el­nyomás igáját. Azóta új élet virradt a mongol »aratokra«. Nem sokkal a felszabadulás után munkásruhába öltözött emberek jelentek meg és hatalmas építkezéshez fogtak. Lerakták Mongólia első üzemének, a mai »Csojbalszan« ipari kombinát alapjait. Építke­zett az egész ország. Az egykori nyomorúságos agyagviskók he­lyén korszerű munkás-lakónegyedeket, iskolákat, kultúrpalotá­kat, kórházakat, áruházakat emelt a népihatalcm. Több mint háromévtized telt el és ezalatt az idő alatt a Tola folyó is vidám, életörömmel telt regéket tanult. Hiszen nem nézegetik már magukat csendes vize tükrén a düledező agyag­kunyhók. Büszke gyárkéményeket, vasúti hidak merész ívét, házsorok ablakszemeit tükrözik vissza hullámai. ______KÖNYVESPOLC_______ N YELVMŰVELŐ ROVAT El van utazva, vagy elutazott 7 (Egy tanulságos beszélgetés) Én: Régen láttalak! Ô: Nem is láthattál, el voltam utazva. Én: Ugyan, ne mondd! Ö: De igazén, Siófokon voltam, Mi van ebben hihetetlen? Én: Nem mondtam, hogy nem hiszem, hiszen látszik is rajtad a nyaralás, lesültél, egy kicsit híztál is. Csak az ellen van kifo­gásom, hogy így montad »el vol­tam utazva«. Ö: Véled már nem Is lehet úgy beszélni, hogy valami nyelv- csőszködésre ne kerüljön a sör! Miért kötsz bele áz ember min­den szavába? Én: Nem mondhatod, hogy túlságos buzgalommal látom el nyelvcsőszi teendőimet — elég régen hallgatók a Népújságban is, — de azt igazán csak az ér­zékenység mondatja veled, hogy »minden szavadba« belekötök. Sőt, meghajtom elismerésem zászlaját jól alkalmazott ma­gyaros fordulataid előtt »rá ke­rül a sor«, »belekötsz«, Ilyene­ket csak az használ, aki ismeri az anyanyelvét. Ö: Szóval csak azt nem sza­bad mondani, hogy »el van utazva«, pedig azt sem én talál­tam ki, mindenki így mondaná. Én: Már megint túlzol! Min­denki mégsem mondaná, és nem is mondja így, csak azok, akik nem törődnek beszédjük szépsé­gével és helyességével. Látod, te mindig csinosan jársz, ruhád ízléses, bőröd, hajad ápolt, sérti a szemed, ha valaki nem így jelenik meg társaságodban: kócos, vagy ruhája, körme nem tiszta. Ö: Ne is mondd tovább! Én: Látod, így érzem én ma­gam, ha olyanokkal beszélek, akiknek nyelvhasználata gon­dozatlan, tisztátalan. Ne vedd rossznéven, ha figyelmeztetlek elkövetett hibáidra, mint ahogy te is figyelmeztetsz a harisnyá­mon leszaladt szemre. G: No, megadom magam, ma­gyarázd el, miért nem szabad ilyeneket mondani, hogy el van utazva, ki van írva, be van csuk­va. Te! nem azt montad te is az előbb, hogy le VítJl futva a szem a harisnyádon? Én: Nagyon jó példákat hoz­tál fel, mert én nemcsak azt szeretném megmagyarázni, hogy mikor nem szabad használni a -va, -ve végű határozói igenevet, hanem azt is, hogy mikor sza­bad, sőt kell. Ö: Szóval határozói igenév. Emlékszem már, tanultunk va­lamit róla az iskolában. Én: Bizonyára azt tanultátok, hogy legtöbbször állapotot, vagy módot fejez ki. Mi Itt az utcán állva beszélgetünk (állapothatá­rozó), de nem akarunk feltűnést kelteni, ezért nem beszélünk kiabálva (módhatározó). ö: Eddig minden világos. De miért nem helyes az, hogy utaz­va? Utazva ismerjük meg ha­zánk földjét. Ezt valahol olvas­tam is. Én: Nagyon helyes, ebben a mondatban az ismeretszerzés módját határoztuk meg az utaz­va határozói igenévvel. Mond­hattuk volna úgy is: utazás ál­tal, vagy utazás közben. De ahogy te használtad, a van igé­vel összekapcsolva, már más az eset. A becsukott állapotú ajtó­ra, vagy ablakra helyesen mondjuk, hogy be van csukva. A learatott állapotú gabonára is azt mondjuk, le van aratva. Sőt a te lesült állapotodat is kifejezhettem volna így: le vagy sülve. Az utazás azonban nem állapot, hanem cselekvés, ezért nem mondhatom, hogy el vagy utazva, mint ahogy nem mond­hatom, hogy Siófokra voltál menve, a parton voltál sütké­rezve, és vendéglőben voltál ebédelve, Ő: Látod, ez nekem is bántja a fülemet. Szóval úgy kellett volna mondanom: elutaztam? Én: Persze. Úgy is jó lett vol­na, hogy nőm voltam itthon, Siófokon voltam. Az ilyen el van utazva, meg lett mondva, már ki lett utalva féle helyte- len használatok szószerinti né­met fordítások. A német nyelv­ben más szabályok vannak az igenevek használatára: Ö: Igaz, a mi magyar tanárunk is üldözte a germanizmusokat! Én: Gyakran túlzásba is vit­ték az üldözést, s minthogy a pontos szabályokat ném tudták megállapítani, azt hirdették, inkább ne is használjuk egyál­talán a határozói igenevet a van, volt, lesz igékkel kapcsolatban: Ezzel azután mesterkéltté tet­ték a nyelvet, mert hiszen el sem tudunk lenni az ilyen kifejezé­sek nélkül: a föld be van vétve , a kukorica meg van kapálva, az utca fel van locsolva, a ruha ki van mosva, ki van vasalva stbi ö: Most már meg is vannak állapítva a szabályok? Ügye most jól használom? Pedig csak érzés után indulok. Én: Az ép hyelvérzék nem rossz tanácsadó, de szabályok is vannak, amelyek elég jól eligazí­tanak, bár a szabály alól min­dig van kivétel. Ö: Halljuk a szabályokat! Én: A tárgyas igék határozói igenevét bátran használhatjuk a van, volt, lesz igékkel kapcso­latban, ha állapotra és nem cse­lekvésre Vonatkoznak. Ilyenek voltak az előbb felsorolt példák a gyakorlati életből. De amikor a cselekvést akarjuk kifejezni, akkor ne használjuk. Pl. Az üzlet kilenckor lesz minden nap kinyitva. A Szentivánéji álom mégegyszer elő lesz adva. Meg lett említve a te ügyed is. Az ilyenek helyett helyesebb így mondani: Az üzletet kilenckor nyitják, a Szentivánéji álmot mégegyszer előadják. Megemlí­tették a te ügyedet is; Ő: Van még más szabály is? Én: A tárgyatlan igék határo­zói igenevénék a vannai kap­csolatos használatát magad is kinevetted az előbb. »Meg vol­tál ebédelve«, stb. A szabály tehát az, hogy ezeket ne hasz­náljuk. Kivételként említettem a le vagy sülve kifejezést, amely helyes és széliében használatos; Ö: Úgy érzem, most sokat okultam, de csak úgy zsong a fülemben a sok példa a helyes és helytelen használatra vonat­kozóan. Nem lehet erről valahol olvasni is? Én: Dehogynem, benne van az iskolai nyelvkönyvekben is, de ha vársz vasárnapig, benne lesz a Népújságban is, mert szokásom szerint ezt a beszélgetést is meg­írom a Nyelvművelő Rovat szá­mára. Ö: De a nevemet ne írd ki! Én: Nem árulom el, ne félj, de ha máskor is megbotránkoz­tatsz hibás beszédeddel, név- szerint foglak kiszerkeszteni; Ô: Majd vigyázok! DR KATONA PIROSKA, a TTIT nyelvművelő csoport­jának vezetője. Magyar küldöttség utazott el a karlovy—vary-i nemzetközi filmfesztiválra Július 11—25 között rendezik meg Karlovy-Varyban a VIII. nemzetközi filmfesztivált. A fesztiválra Magyarország a »Rá­kóczi hadnagya« és az »Életjel« című játékfilmekkel, a »Dicső­séges Tanácsköztársaság«, a »Bá­nyászok figyelem«, sz »Ak­várium« és a »Kékvércsék erde­jében« című oktató-dokumen­tum, illetve népszerű tudomá­nyos filmekkel nevezett be. A fesztiválon részvevő magyar küldöttség elutazott Karlovy- Varyba, A küldöttség vezetőie Darvas József népművelési miniszter, tagjai Fábry Zoltán Kossuth-dí- jas filmrendező. Kovács And­rás, a Magyar Filmgyártó Vál­lalat dramaturgiai osztályának vezetője. Barabás Tibor Kos- suth-díjas író, Révész Miklós, 3 Híradó- és Dokumentum Film­gyár igazgatója, Somogyi Erzsi, Kossuth-díjas színművésznő, Barsi Béla Kossuth-díjas szín­művész, Timár István dokumen­tum-filmrendező, Bicskei Tibor színművész és Tárnok János, a népművelési minisztérium film­főosztályának vezetője. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents