Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-10 / 162. szám
Féikézben kaszával, másikban kapával a jó lermésérl Balotaszátiáscn , -Veri az ördög a feleségét- — mondja a tréfás szóbeszéd, ha esik az eső, meg a nap is süt. A balotaszállásiak kezdik njtar megelégelni a pokolbéli házaspár effajta cívódását. Már a máskor esőre feneketlen gyom- rú balotai homok sem tudja megemészteni a naponta ismétlődő viharokat. Az eső minduntalan kiveri a kaszást a leta- karításból. Az aratásig kétszer gondosan megkapált kukorica, répa, napraforgó között pedig úgy nő a gaz, mintha soha kapa nem irtotta volna. HOGYAN FOG KI az időjárásokozta nehézségeken a Petőfi termelőszövetkezet tagsága? Úgy, hogy egyik kézben kaszával, másikban kapával küzd a jó termésért. A termelőszövetkezetben 540 hold kalászos vár learatásra. 351 hold a rozs, 100 a búza, a többi szemestakarmány. ISO holdat a gépállomás vállait, 40-et már le is vágott a Zetor. A többi kézikaszálásra vár. Belőlük 32 a »törzslétszám«. Csak őket számítva 12—13 hold jut egy-egy aratóra. Eddig 140— 160 holdról rakták keresztbe a gabonát. De délutánonként rendesen megszaporodnak az aratók. Kaszát fog az elnök, a brigádvezetők, ha csak pár órara is. Megpróbálnak egy újítást is. A fűkaszálógépen a deszkát meghosszabbítják, kiszélesítik. Ez is pótol majd néhány kaszást. EZZEL AZONBAN nem merült ki minden tartalék: ott vannak a kocsisok. De azok most versenyben lókapáznak, hogy utána aratásba alljanak ők is. Gárgyán Miklós, Vattai Sándor, a Kossuth-brigádból Bodorék már kaszálnak is. A fogatosok 10—12 kaszával gyarapítják majd az aratók számát. A SZÖVETKEZET vezetősége aratás előtt szemlét tartott a kapások felett. Megállapította: hogyha nem sajnálják a lóekét, az aratás befejeztéig kibírják kézikapa nélkül. Be Is állították a 14 pár ekekapát, amelyek a kétszeri kézi kapálás mellett éppen negyedszer hozatják meg a kukoricát, répát. Nincs is gyom egyik táblában sem. A kukorica már hányja virágját, a répa dús levelei között nem látni a földet Érdekes azonban azt is elmondani: milyen lecke volt az idei növényápolás megszervezése a Petőfi tsz tagjai számára. A HÁROM NÖVÉNYAPOLÖ brigád éppen háromféleképpen vélekedett a munka elosztásáról. A Rákosi-brigád harcolt a terület felosztásáért. Tagjai sűrűn hangoztatták érveiket; — így az asszonyokat, gyerekeket is be lehet vonni a munkába .., nem kell egymásra várni, kinek, mikor esik jól, akkor műveli meg területét... többtermés esetén prémium jár. — A Lenin-brigád vezetője: Botka Sándor a felosztás ellen ágált. Hiúságból, makacsságból tiltakozott-e a »kiváló növénytermesztő« címmel is kitüntetett ember az okosabbik javaslat ellen — nem tudni. Csak arra hivatkozott: az ő brigádja így is első lesz! A harmadik Kossuth-brigád sem egyiknek, sem másiknak nem adott igazat: a középső utat választotta. Munkacsapatonként osztotta csak fel a területet. A NYÁR AZTÁN levizsgáztatta a háromféle munka- módszert! A növényápolásban messze előretört a Rákosi-brigád! Az egyéni parcellákon élő verseny folyt. Kelemen Ignác elnök elmondja: nem tudott olyan korán elmenni a répatábla mellett, hogy valaki már ne mozgott volna benne. Igyekezett a Kossuth-brigád is. Mert menetközben ráeszméltek; hátha jobb mégis amúgy és ha állandóra nem is, de munkakoz- ben kiosztották a veteménysoro- kat. A LENIN-BR1GAD azonban csúfos vereséget szenvedett Elmaradt minden munkában, mint a kutyafarka. Botka Sándor korábbi önfejűsége még rontotta is a helyzetet. Botka az ő brigádterületén sűrűbben vetette a kukoricát, úgyhogy 12 sorral több jutott nála egy holdra, mint másutt. A répát csak 40 cm-es sorközre vetette s mákot a közepébe. így lóekézni nem lehetett, a bandában dolgozó kézierő meg nem győzte. Mert igen megcsappant a brigád munkakedve. Urfiné, Czombos- né és a többi idősebb asszony panaszolta: lehagyják őket a fiatalabbak, mégis jobb lett volna felosztani a területet. Egyedül csak az olyanok pártolták még Botka Sándor munkaszervezését, mint Juhász István, aki 15—20 munkaegységet alig dolgozik egy hónapban s neki egyenesen jó a nagy csapat, ahol kicsit elbújhat. VÉGÜLIS az történt, hogy Botka Sándor érezve: mint csapnak össze feje felett a hullámok — lemondott tisztségéről. Brigádja már követelte is ezt mindezek után. A másik két brigád pedig példálózgatva ugyan, de szorgalmasan nekifogott és megmunkálta a kifulladt Lenin-brigád területét. — Kellett ez a tanulság Botka híveinek — mondogatták, — de a föld mindnyájunké. Valamennyien károsodnánk, ha gazban hagynánk a közös vete- ményt. A TESTVÉRI SEGÍTSÉG az aratásban is megmutatkozik a brigádok között. A Kossuth-brigád, — ahol pillanatnyilag kevesebb az érett aratnivaló — öt pár kaszás, a legjobb munkacsapat a napokban jött át segíteni a Lenin-brigád aratóinak. Várja a halasi piac a tss-ek zöldségét, gyümölcstermését — Hogy az uborka?.., — Kérek abból a szép sárgarépából gyorsan!... — Mérjen csak néni, két kilót a zöldbabból... S Boldog Istvánné alig győzi a sürgést-forgást. Olyan igyekezettel szolgálja ki az egyre sűrűsödő vásárlókat, hogy majd feldönti néha a kis táblácskát is, amely a kosarak előtt hirdeti: »A balotaszállási Petőfi tsz kertészete.« Boldog bácsi a »kasz- szás«. Gyorsan gyűlnek markába a csillogó forintok, zöldhasú tízesek. Egy-egy ilyen hetipiaci napon a 300 forintot is meghaladja a bevétel, pedig eddig csak a zöldség »elejét« hordják, a nagyobb termés ezután várható a babból, uborkából, tökből. Amíg feleségét a vásárlók rohamozzák, elmondja, hogy hat hold kertészete van idén a Petőfi tsz-nek. Ö munkálja feleséAz aratás és cséplés idején se hanyagoljuk el a növényápolást Az egész megye területén kasza alá értek a gabonák és rövid pár napon belül cséplésre kerül a jónak ígérkező termés. A gondos gazda azonban előre lát és az aratás-cséplés idején sem hanyagolja el a növényápolást. Kapásnövényeink nagyobb terméséért eddig is sikeresen harcoltunk és a csapadékos idő ellenére is, júliusig gyomtam- nítottuk kapásnövényeinket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a betakarításig most már letehetjúk a kapát. A jelenlegi 'dó- járás rendkívül kedvez a gyomoknak és ha most abbahagyjuk a kapálást, a gyomok a betakarításig súlyos károkat okoznak. Ezért necsak termelőszövetkezeteink és egyéni gazdáink, hanem elsősorban gépállomásaink is használják ki azt a rövid időt, ami még a növényápolásban rendelkezésükre áll. A növényápolási munkákat a megyei tanács július 8-án értékelte. Az értékelés szerint a növényápolási munkákban járásaink az alábbi helyezést érték el: Mezőgazdasági Járási osztályvezető főagronómus Kiss Ferenc Deák József Csányi Imre Szántó Tibor Kőrös Gábor Skrobár M.-né Pinczel Lajos Tompa László Márton Vilmos Lukács Béla Oláh Pál Farkas Vilmos Király Lajos Szécsei Teréz Bánhidi István Szenti Pál Kovács Gergely Vida Simon Fülöp Mihály Farkas Lajos Berta Balázs Berta Balázs A községek növényápolási versenyében Tass és Dávod kerültek az élre. Mind a két községben a termelőszövetkezetek példamutató jó munkát végeztek s ezzel járultak hozzá, hogy biztosítsák népünk jövőévi kenyerét. 1. Bajai járás 2. Kiskunfélegyházi járás 3. Kiskőrösi járás 4. Kecskeméti járás 5. Baja város 6. Dunavecsei járás 7. Kecskemét város 8. Kunszentmiklósi járás 9. Kiskunhalasi járás 10. Kalocsai járás 11. Bácsalmási járás gével, lányával és még egy asszony segít nekik. Gyönyö, ú minden vetemény. Ezt legjobban a piacra hozott áru igazolja. Olyan uborkákat mér el Boldog néni, amelyekből két darab már megüti a kilót. — Hát majd ha a paprikát is szedni lehet! —1 mondja az öreg kertész. — Ta« valy két holdról 127 mázsa cse- megepaprikát adtunk el! —> Mind persze nem győzzük piac» ra hordani, egyrészét a földmű« vesszövetkezet útján árusítjuk: Árul más is zöldséget, szép uborkát a halasi piacon, de Bol« dogék kosarai mindig kiürül« nek. Szép, jó árunak nem kell cégér, a balotai Petőfi tsz pedig csak ilyent ád a halasi háziasz« szonyok kosarába. * Nagy a keletje a kiskunhala« si hetipiacokon a termelőszövet« kezetek gyümölcstermésének is* A bodoglári Szabadság tsz tag« jai addig szemlélgették ezt a keresletet, amíg elhatározták, hogy a meglévő, de szétszórtan fekvő három hold gyümölcsös mellé őszre 8 hold újat telepi- tenek. Megvitatták: mit érdé« mes nevelni? Meggyet, cseresznyét ültetnek elsősorban, mert az már koranyáron pénzt hoz. Lesz barackos is a nyolc holdban. Őszi árusításra pedig almát és a halasi homokon igen hálás Kiffer-körtét termesztenek. A halasi piac várja a termelő- szövetkezetek jóminőségű, szép és olcsó áruit. S amikor gazdát cserél a kosarakban a friss zöldbab, harmatos uborka, ízes barack — elégedetten távozik a vásárló, mert szépet, jót kapott a pénzéért, s jól jár a szövetkezet, mert a piaci forintok a jövedelmet dagasztják. A Uecsheméti járás túlteljesítette másodvetési tervét A kecskeméti járásban lassan befejeződik a rozs aratása is. Ezzel egyidejűleg folyik a tava« sziárpa aratása és a búza aratása. Búzából július 8-ig 500 holdat vágtak le a járás területen, rozsból pedig 800 holdat. A járásban több, mint kétezer holdon el van végezve a tarlóhántás és már a másodvetés! tervet is túlteljesítették 25 százalékkal. í^sak a mozdony néha-néha fel- vijjogó éles füttyéből ébredtem arra, hogy vonaton vagyok. A kerekek kattogása —: ez a vad zene, az álomszerűén, megfoghatatlanul szemem előtt úszó lomha táj, a felhők megnyugtató ólomszürkéje, a karcsúbb-szélesebb parcelláktól tarkáló végtelen, elhessegették minden gondomat és átadták egy velem szemben folyó beszélgetés lágy dallamának. Ketten voltak: anya és kislánya. Háttal ültek a menetiránynak. A kislány fáradtan, kényelmeskedve dőlt anyja pihentető, húsos karjára. Ez a legédesebb párna a számára. Hat-hétéves lehetett. Értelmes gyermekfeje — mint később megítélhettem — már sokminden felfogására képes. Az nnva félálmosan — inkább időtöltésből, meg unalomból — régi, tavalyi, vagy azelőtti képeslapot forgatott. A Nyugatiban vehette, ott árulnak kimaradt, elnevnadott példányokat. Szemei egyforma fénnyel suhantak el a képek, nagybetűs címek felett. Egyik sem kötötte meg érdeklődését. Meleg volt. A láthatáron már lesiklófélben lévő nap forrósította a levegőt és ezt a robogás is alig enyhítette. A következő pillanatban mintha megmerevedett volna az arca, szeme, a tekintete. Torzító bénaság vett erőt rajta, úgy megfogta valami idegei középpontját: a lelkét. A kezében tartott képet visszájáról láttam: egy koreai anya holt gyermekét tartja kezében. Megölték. Nincs az a hangszer, amelyen any- nyi húr feszülne és pendülnc meg egyszerre, mint az anya lelke, amikor gyermekhalált lát, vagy hall. Arcán egy átnemélt — de sokat hallott — vihar minden borzalma rándult végig. Erezte, hogy milyen szörnyű lehetett .. ; hiszen neki is gyermeke van. A vére, szülötte. i s mi lenne, ha elvesztené, Micsoda fájdalmas kérdés önEgy csepp a tengerből magának. Es a képen lévő koreai anya feleletet kapott erre a félve sokszor feltett kérdésre. A karjaiban tartja, öleli, életet adna, de tehetetlen ... Életet csak egyszer adhatott. Ipeszülten néztem a két anya ar- cának megdöbbentő egyöntetűségét, az együttérzés mély, százmilliókra menő egyszerű példáját. Ebben a gyermekhalálban megtörténtekor, de azóta is benne zsugorodik az egész emberiséget, kultúrát fenyegető veszély. A koreai anya arca nemcsak kínzó gyötrelmet, visszafojtott zokogást mutatott, hanem tüzes nagy fekete szemében ott villant kibékíthetetlenül az elszántság, mely léket vág minden további gyilkos próbálkozáson és megvédi a maga, vagy más gyermekét, há- zatáját, hazáját. A kislány is közelebb dugta megszámlálhatatlan fürtű, szélborzolta fejét, mintha részt kérne anyja gondolataiból. Ö is a képet nézte és gyermekes kérdéseivel igyekezett megtudni az összefüggést a képen történtek és anyja szomorúsága között. — Édesanya ... — ezt olyan édeskés hanglejtéssel mondta ..., úgy hangzott, mint egy lány, fuvolás orgonaakkord. — Miért nem ágyban alszik ez a kisgyerek? — összetörték az ágyát, felégették a házát, a szabad ég alá zavarták a szüleit a fegyveres rablók, De még itt sem hagyták nyugodni őket. Repülőgépről bombázták, ágyúkból tüzet okádtak rájuk. Mérhetetlen szenvedést zúdítottak nemcsak erre az anyára és gyermekére, hanem az egész koreai népre. — És miért? Miért bántották őket? — Mert olyan szabadon akartak élni, ahogyan mi élünk. Lerázták a nyakukon dölvfösködö urakat. Ez aztán nem tetszett a volt gyárosoknak, földesuraknak, meg azoknak, akik Amerikából pénzelték őket. Vissza akarták szerezni a nagy gazdagságukat, de úgy, hogy a nép pusztuljon és nyomorogjon. Ezért kell ennek a koreai néninek és gyermekének szenvedni. — És anyuka... a koreai emberek ugye nem hagyták magukat? — Nem bizony kislányom! Az egész nép összefogott. Munkások ... olyanok, mint apukád, a falvak parasztjai és mindenki, aki a hazáját szerette, fegyvert ragadtak és irtották a banditákat. — És győztek? — kérdezte türelmetlenül. — Győztek! Mert igaz ügyért, a maguk és gyermekeik boldogságáért harcoltak, hogy a gyermekek ágyban és ne a szabad ég alatt aludjanak. Hogy minden kis koreai gyermeknek olyan kiságya, annyi játéka és meséskönyve legyen, mint neked. A kis Magda — közben megtudtam a nevét — álmélkodva figyelt és biztosan azon gondolkozott, hogy most mit is kérdezzen még. Nem váratott sokáig magára. — Anyuka! Ha győztek, akkor ennek a kisgyereknek lesz hol aludni? — Ez a kisgyermek — a képre mutatott — örökre elaludt. Ennek az édesanyának nincs már gyermeke. Elpusztították a gazemberek. Az anya szeme elhomályosodott. A bágyadó napsugár ott tündökölt az ezerkilométerekre szállt könnyeken, mely az elvesztettet gyászolta és boldogul rajongott az élő sajátjáért. A kis Magda nem tudott mit mondani. Ült hallgatag, mint a színházi néző, aki egy nagy drámának a szünetében még nem tudja, hogy mi lesz a vége, Gyermekfeje csak gyűlölni tudta azt és azokat, akik megölték az ő kispajtását, akit soha nem látott, de talán örökre szívébe zárta fekete, szöghajú, kerek fejét. De azért még mondott valamit. — Ugye rám fogtok vigyázni? — fiád nemcsak mi vigyázunk, hanem az egész ország, a világ harmada, kilencszázmillió ember. Ez a koreai anya is a te álmodat vigyázza és mi az övékét. Ilyen sok ember fogott össze, hogy megakadályozza az új háborút. '/ öbben ültünk abban a kocsisza- ± kaszban. Fejkendős nénik, hétvégén családjukhoz utazó munkások, kisebb-nagyobb gyermekek, fiatalok. Mind őket figyelték, a beszélgetést hallgatták. Egyszerű szavak voltak ezek. Népünk öntudatából és szívéből jövők. Éppen ezért ragadott mindenkit magával. Az emberek egyszerűen megfogalmazott békeszeretete tárult elénk ki- mondva-kimondatlanUl. A népek nagy tengeréből csak egy-egy cseppet láttam és milyen boldogító azt tudni, hogy ez a néhány csepp pontosan olyan, mint a nagy tenger. Nem látszott rajtam, hogy figyelek. Jobbra nézve a távolba meredtemt mintha kényelmesen elhelyezkedve hangversenyt hallgatnék — hallgattam ezt a színes muzsikát, melyből kiérzett a hegedű mélabús dallama, a fuvola trillája és a kürt vértpezsdítö harsa- nása. Az ablakon át a sínek mentén egy kis országrész terült elém és én a szembenülők beszélgetéséből egész népemet láttam. Sőt szédületes magasságba emelkedve beláttam az egyakaratú kilencszázmilliót. A különböző nyelvek, népek, bőrszínek csodálatos mozaikja olt csillogott alattam és úgy csillogott, mint az emberiség legnagyobbértékű drágaköve. WELTHER DÁNIEL.
