Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-08 / 160. szám

Miért magas az állattenyésztés termelési költsége a kiiulehértóí átiami gazdaságban?

VAN EGY BÖLCS paraszti mondás, amelyik azt tartja- -előbb istállót, teli jászolt, aztán bele tehenet,« Vagyis az eredményes jószágtartásnoz nem elég csak a jószág maga. A falun nem tartják jó gazuanak azt az embert, aki piacról eteti állatát, mert az drága dolog.

A KUNFEHÊRTÛI állami gazdaságban a gépek segítségével igen szép megtakarítást értek el a növénytermesztésben. A burgonyánál például csak az ültetésben alkalmaztak kézierőt. A kétszeri töltögetést és kapálást már traktor végezte. Szilágyi agronómus elmondja: amíg a burgonya egyszeri kezi- kapálása 8200 forintba került volna, addig a gépi ápolás költsége mindössze 1090 forint, A terméskilátás pedig olyan jó, hogy a tervezett 51 mázsa helyett holdanként 80 mázsa burgonyára számíthatnak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak sok, de olcsó burgonyát ad a népgazdaságnak Kunfehértó.

Nem így fest azonban az állattenyésztés termelési költsége. A tehenészet például a tejtermelés mennyiségét illetően első 27 társgazdaság között. A terven felül naponta sokszáz liter tej

hagyja el a gazdaságot. De ennek a tejnek szépséghibája is van: igen draga az előállítási költsége. Szaknyelven: o tejtermelés önköltsége magasan felette van a megengedettnek.

MIBŐL ADÓDIK EZ? Abból, hogy a gazdaság a jószágállomány fenntartásához szükséges takarmánynak csak felét tudja maga megtermelni, másik felét ideszállításból nyeri. Az pedig nem kétséges, hogy a felvásárlás, a szállítás költsége magas, legalább kétszeresére emeli a tej önköltségét. Ez a helyzet az erőtakarmánnyal is. Most is a 40 mázsa készletet, amelyet az igáslovak nyári abrakolására szántak — át kellett adni a sertésfarmnak, mert bizonytalan, hogy mikor kapnak újabb kiutalást.

NEM TUDNA Kunfehértó elegendő takarmányt termelni? De igen. Területe van. Csak eddig a termelési tervet a felsőbb igazgatóság szabta meg a gazdaság részére s bizony elfeledkezett a fentebb idézett közmondásról. A kunfehértóiak többször tiltakoztak már: túl magas a gabonatermelési terv. S az még hagy- ján, mert a gabonaszalmára, mint alomra szükség van. De

helytelennek tartják, hogy idén a 27 gazdaságra tervezett dohányt — 30 holdat! — mind Kunfehértó kapta feladatul. Ezt is későn, amikor a termelési terv alapján a dohánynak legalkalmasabb területre már mást ütemezett a gazdaság. Fehértó igyekezett teljesíteni a feladatot, igen szép a dohánytábla, gondos ápolást kapott. De ha a 30 holdból csak felét takarmánnyal vethették volna be — mindjárt olcsóbb lenne a tej; v

A PÁRTKONGRESSZUS megszabta az önköltség csökkentésének útját. Sok állami gazdaságunkban probléma a drága termelés. Ennek oka legtöbb esetben a gazdaságokon belül keresendő. De nem egyedülálló nyílván a kunfehértói eset sem, ahol a felső irányítás hibájából, a helytelen tervezésből, az adott körülmények figyelembe nem vételéből ered a magas termelési költség.

A MEGOLDÁS: a gazdaságok felettes szervei a jövőben jobban vegyék tekintetbe egy-egy gazdaság sajátosságát s a tervek

megszabásakor figyelmesebben hallgassák meg azoknak az embereknek véleményét, akikre e feladatok megoldása vár Kun- fehértón, vagy bárhol.

Miért nem megy liömpöcön a begyűjtés

LASSAN MÁR egy éve lesz, hogy megtörtént ez az eset egy kicsi községben: Kömpöcön.

Ennek a községnek semmi nevezetessége nem volt, hacsak nem lehet nevezetességnek mondani, hogy mindig az utolsó volt a járásban, az adófizetésben is, meg a beadásban is. Hát ami az utóbbit illeti, emiatt bizony híre járt a községnek a járásban. Egyszer azutan a tanács megelégelte a sok szóbeszédet, elhatározták, hogy tisztázzák magukat, na meg azután hírüket is. így került sor arra, hogy egy szép napon számbavettek minden hátralékost, aki az államnak adóval, vagy beadással tartozott és sorra felszólították. A felszólítottak között volt Eperjesi János is, aki nemcsak az évi, hanem az előző évi beadás nagyrészével is adós volt még.

EPERJESI méltatlankodva fogadta a felszólítást, de nem úgy a felesége. Ö egyenesen fel volt háborodva:

— Kapálni nem jöttek, de a zsír, a tojás, a kukorica az kellene nekik! — kiabálta fenyegetően. — De szét is hasítom a fejét annak, aki innen el akar vinni valamit.

Aki hallotta, annak nem volt feltűnő Eperjesinének — a volt kuláklánynak — az áskálódása. Megszokták már, hogy mindig ilyen hangon beszélt —, de azért megjegyezték magukban és figyelték: mi fog történni,

Azután elérkezett az a nap is, amikor kiszállt a bizottság — transzferálni.

A GÖRÉBAN ott volt a kukorica. A bizottság le akarta foglalni. Eperjesiné, mint egy fúria —1 felemelte a kaszát és az embereknek rontott. Azok egy kissé hátrább léptek és magyarázatot várva a gazdára: — Eperjesire néztek. Nem szólt semmit. Se az asszonynak, aki dühöngött tovább, se az embereknek. Állt zsebretett kézzel, mint aki nem is érdekelt a dologban.

Néhány napra azután a tanács elküldte a feljelentést a járási büntetőbírónak. Következtek a szokásos formaságok: a kihallgatás és azután az ítélet.

AZ ÍTÉLET, amely 1000 forint pénzbüntetésről szólt, a múlt év december 11-én jogerőre emelkedett. Az is benne volt, ha 15 napon belül Eperjesi ki nem fizeti az 1000 forint büntetést, az ítéletet 50 napi elzárásra kell átváltoztatni. Eperjesi belenyugodott az ítéletbe, hazament, de még máig sem fizette meg a büntetést. A községbeliek gyakran kérdezgetik tőle:

— No mi van már a tárgyalással?

Hetykén, lekicsinylőn válaszol:

— Ugyan mi lenne? Nem ítélkezhetnek, mert az asszony idegességében tette.,.

A TÖRTÉNET maga eddig tart,

Legalább is egyesek szerint itt befejeződik. Pedig ha jól megvizsgáljuk a község életét, nincs minden olyan nagy rendben.

Íme az egyik, amibe legelőször botlik az ember: nem megy a begyűjtés. Ezen a téren változatlanul továbbra is a járás egyik legutolsó községe Köm- pöc. Ennek az 5200 holdas kis községnek tej-, tojás- és baromfibeadás terén összesen 412 hátralékosa van.

DEHAT LEHET-E ezen csodálkozni, amikor Eperjesi naponta azzal kérkedik, hogy ő ugyan nem ad be semmit, mert úgysem lesz semmi bántódása.

Lehet-e csodálkozni ezen akkor, amikor maga a tanács a sok hátralékosokat számbavéve vonakodott megkezdeni a transzferálást, s mikor végre megkezdte, akkor sem azokat a kulákokat számoltatta el, akik még semmit, vagy csak egészen keveset adtak be. Fe- dig vannak még ilyenek egy néhányan Kömpöcön: az 52 holdas Papp András és unoka- testvére, a 40 hold körüli földdel rendelkező Papp Antal, a 32 holdas Kiszner Lajos, a 27 holdas Mihály Ferenc, meg a többiek.

ÉS A TANÁCS éppen ezeket hagyja, hogy szabotálják tovább a beadást, mert nem alkalmazza haladéktalanul velük szemben a törvényességet.

S ha már itt tartunk a törvényességnél, meg kell mondani azt is, hogy a törvényesség be nem tartásáért maga a járási tanács is felelős.

A JÁRÁSI TANÁCS pénzügyi osztálya ugyanis még a múlt év december 11-én a járási büntető rendőrbírótól megkapta a végrehajtási utasítást az Eperjesi ügyben. Ez azonban még számos ügydarabbal együtt, ott fekszik végrehajtat- lanul a járási tanács pénzügyi osztályán. Talán csak nem egy újabb amnesztiára várnak, amely az egy kis munkát igénylő végrehajtási utasítást semmisnek nyilvánítja?

Kalász Ottó, a pénzügyi osztály főkönyvelője azt mondja: nekünk erre nincs időnk, kevés a munkaerőnk.

EZ VALÓBAN igaz lehet. Dehát nagyon súlyos hiba, hogy ebben ilyen könnyen belenyugszanak és ezzel már elintézettnek is vélik a dolgot. Vájjon gondoltak-e arra, hogy ezzel a mulasztásukkal rontják az állami fegyelmet, lazítják a tanács tekintélyét és éppen az ellenségnek adnak kibúvót a kötelezettségek teljesítése alól?!

A helyi tanács segítsége a betakarításban Lakiteleken

AZ ARATÁS és utána a betakarítás a parasztember legnehezebb, de egyben legszebb munkája. Hisz ekkor látja: mit ér egészévi törekvése, miért dolgozott.

Vájjon az idén, hogy lesz, — kinek mennyi? Eldöntetlen kérdés ez még Lakiteleken is, hiszen még éppen, hogy csak megindult az aratás. A legfrissebbeknek is éppen csak annyi idejük volt, hogy a gabona helyét meghántsák és elvégezzék a másodvetést. Mert ebben a községben már régebb óta megszokták a dolgozó parasztok, hogy aratás után mindjárt elvégzik a tarlóhántást és utána rögtön el is vetik a másodnövényeket. Kevés nagyon erre a jó szántóterület, a földek nagyrésze homokos és szőlővel van beültetve.

A község összes kalászos területe így nem is haladja meg a 2100 holdat. Ezért ezt a területet kétszeresen igyekeznek kihasználni, mert különben nem lenne biztosítva az állatok téli átteleltetése.

A MÁSODNÖVÉNYEK elvetése után ismét nagy és komoly munka várja a lakiteleki dolgozó parasztokat: a behordás.

— Ez azért is nehezebb már, — mondja a tanácselnökhelyettes: Dékány István, — mert ez nem olyan, mint az aratás, hogy mindenkinek megvan a maga kaszája, azután úgy vágja a rendet, ahogy bírja. Nincs minden dolgozó parasztnak fogatereje. Ez azonban nem szokott fennakadást előidézni a behor- dásban — folytatja Dékány elvtárs.

MINT KÉSŐBB elmondja, a közsés dolgozói között szinte

A gyapottermés eredményeinek emeléséért

A Gyapottermeltetö Vállalat bajai szakfelügyelősége az idei termelési év eredményeinek kiharcolására ván- dorzászlót alapított. A vándorzászlőt az a szövetkezet és egyéni termelő hódítja el, hol a minőségi növényápolás növeli a termés- kilátásokat és ahol a gondos vetés legalább 60 ezres növényállományt biztosít.

Most döntöttek az első eredmények alapján a vándorzászlők odaítélése felett. Az élre a dávodi Szabadság termelőszövetkezet került. A vetést időben, jó minőségben végezte, területét munkacsapatokra, egyénekre bontotta, így biztosította a háromszori sor- és sorközi növényápolást. A gyapot jól fejlett, bimbős állapotban van.

Második helyre a kiskunfélegyházi Lenin tsz került, ahol 10 holdon a cseréptörést már háromszor elvégezték. A gyapot kétszer sor-, és háromszor sorközi megmunkálást kapott. Harmadik helyen a bácsszőiősi Uj ötéves Terv tszcs sorakozik.

Az egyéni termelők közül az első helyre Szabó Mihály felső- szentiváni termelő került. Második Eckert Istvánná Mélykút, harmadik Horváth Mihály Dávod.

már szokássá vált, hogy akinek fogatja van, az igyekszik mindjárt elsőnek elvégezni a behor- dást és akkor, ha ő készen van — behordja a szomszédjáét* vagy akivel már előzőleg megbeszélte. így nem okoz senkinek sem nagyobb gondot a behordás;

MÉGIS A TANÁCS állandóan figyeli majd a behordás menetét. Már felmérték a fogaterőt és felülvizsgálták, hogy el tudják-e végezni ennyi fogaterővel a dolgozó parasztok a behordá- si munkát. Ha pedig az idő rossz lenne, vagy valaki megakad a munkában, csak be kell mennie a tanácshoz segítséget kérni; A tanács az egész községet ismerve, azonnal tud intézkedni; és azonnal irányítják a fogaterőt a szükséges helyre*

A cséplés megkezdését már munkára készen várják a szerződött cséplőmunkások is. A tanács 5 cséplőmunkás brigádot szervezett ahhoz az öt géphez, amely a községben csépelni fog:

A CSÉPLÉS PEDIG, mihelyt a gabona behordása megindul, szintén megkezdődik. Nem várnak arra, mint tavaly, hogy mindenki elvégezze a behordást,- és csak akkor kezdjenek munkába a gépek;

A tanács még az aratás megkezdése előtt gondoskodott arról, hogy a nagy munkák idején legyen a község földműves- szövetkezeti boltjában megfelelő mennyiségben zsír, és egy kis kenyérhez való szalonna. Mert ez a nagy munka nemcsak gondos előkészületet, hanem sok erőt is kíván;

Húszezer naposcsibe

Iát napvilágot hetenként a kiskunhalasi baromfikeltető-állomáson. A jelenleg 65.000 férőhelyes géppel felszerelt állomás jövőre már I05.000-re bővül s tavaszra 2 géppel kacsák keltetését is megkezdi. Március elejétől idáig közel 200.000 naposcsibét szállított a keltetőállomás, nemcsak a megyébe, de az ország több helyére is. Legtöbbet — azaz 125.000 darabot az egyéni gazdaságok vittek* a termelőszövetkezetekbe 47.000 csibe került innen. Vass István, az állomás vezetője patronálja azokat a tsz-eket, ahová az állomás naposcsibét szállított, azaz hasznos szaktanácsokkal látja el őket a baromfinevelésre vonatkozóan.

Két DISZ-fiatal a traktoron

Két erőgép vontatta

eke végzi a tarlóhántást a dávodi Szabadság tsz learatott őszi- árpa tarlóin. Hetyei János és Farkas János DISZ-fiatalok a traktorosok.

Mind a ketten dávo- diak. Együtt ültek . az iskola padjaiban. Most sem hagyják el egymást. Igaz ugyan, hogy Farkas János három nappal előbb kopogtatott a csátaljai gépállomáson, de ez a három nap nem számít. Legalább is ezt mondja nevetve Hetyei János.

Együtt tanultak, együtt képezték magukat. A párosversenyben is egymást hívták versenyre.

Még az iskola padjaiban ültek, mikor az első gépek feldübörögtek a dávodi határban. Alig várták azokat a szabad órákat, amikor közelebbről is szem- ügyre vehették. Hej, ha egyszer mi is rátok ülhetnénk — sóhajtották egyszerre.

Este megcsodálták a traktorosokat a községben. Milyen szép ruhájuk van. Farkas János ejtette ki először a szót:

— Meglátod, nekünk Is lesz ilyen,

Keresték az alkalmat, hogy a traktorosokkal beszélgethessenek. Mi kell ahoz, hogy az emberből traktoros lehessen r— ez volt minden alkalommal visszatérő kérdésük.

— Tanuljatok. Ha tanultok, minden lehet

belőletek.

Tanultak is. Olyan szorgalmasan, hogy nevelőik úgy látták, mindegyikük helye ott kell, hogy legyen a felsőbb iskolákban.

— Menjetek agro- nómusnak. Nyitva az út előttetek a növény- termesztési technikumban.

— Nem, mi traktorosok leszünk — mondották határozottan.

A szomszédságukban volt egy daráló. A hajtómotor hetek óta várta a kijavítást. Mint minden fiatalnak, nekik is az fúrta az oldalukat, mi lehet egy ilyen motoron belül. Szétszedték és össze is rakták. Hogy mit csináltak rajta, akkor sem, de ma sem tudják. A lényeg: a motor megindult.

— Ha csak nem az segített rajta, hogy a Hetyei összekeverte a csavarokat, egyet el is vesztettünk és helyébe

másikat szereztünk. De lehet, hogy megszabadult a vastag olajlerakodástól.

így tanakodnak még ma is rajta. Egy azonban bizonyos, ez a megindult motor hatalmas mértékben megnövelte önbizalmukat.

Odahaza titkolták elhatározásukat. Beszéltek ugyan a traktorosok életéről, néha lopva azt is kiejtették, nincsen szebb és ma- gasztosabb hivatás, mint a dolgozók válláról levenni a munka nehezebbik részét, de mert soha nem kaptak egy bíztató tekintetet sem, azt vélték, — jó lesz az elhatározással fejjel nem a falnak rohanni. Pedig, ha tudták volna!

Aztán egyszer csak elhatározták, lesz, ami lesz. Ez az elmúlt év őszén történt. A Hetyei-, a Farkas-házban is mind több szó esett a gépekről. Egy egész este a kombájn munkájáról folyt a szó. Ez igen, ez gép. Arat, csépel. Sőt úgy hírlik, egy esztendőre olyan Is lesz. ami szelektál is mindjárt.

Farkas János útnak indult; Hetyei János meg nyomába, Mikor

először hazajöttek, az volt az otthoniak első kérdése: aztán ülte- tek-e már traktoron, tudjátok-e már vezetni,

Mindkét kérdésre igennel feleltek. Pedig csak az iskolagépen ültek, az meg nem igazi. A háromhónapos szakmai képzésen kitettek magukért. Most már igazi gépre kerültek. A szívüket csak az sajditotta, hogy nem a dávodi határba kerültek munkára.

Az idén az is bekövetkezett. Most itt dolgoznak a Szabadság tsz földjén. Naponta 11 —12 hold tarlóhántással végeznek.

— Ennek a határnak minden darabját ismerjük. Tudjuk, melyik darabján milyen gépkezelésre van szükség. Úgy fogunk dolgoznU ahogyan dávodiakhoz illik. Iparkodóan, becsületesen és szorgalmasan.

Este pedig, ha hazatérnek a községbei most már ők is olyan büszkén mennek végig az utcákon traktoros- ruhájukban, mint évekkel ezelőtt azok a traktorosok, akik szívüket úgy megsajog- tatták.