Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-04 / 157. szám
Egy régi akta nyomában A tanyai pedagógus sorsa régen és most Il a valaki a kecskeméti vá- rosi tanács faiai mellett elhalad, nemigen tűnnek szemébe az erős dróthálóval fedett pinceablakok. Pedig e pinceab- ,akok mögött összegyűjtött régi .rátok között a Megyei Levéltár sok »titkot« őriz, A keserves múlt bűnös, agyat, lelket, erkölcsöt guzsbakötő tettei vannak itt íeljegyezve. Találomra emelünk ki egy nagy iktatókönyvet, melyben 1933-ban a ka- .ocsai főszolgabírói hivatalba érkező aktákat írták be. 622-es számú rovatban 1897—1933. sz. alatt szerény cím: »Szakmar ke- seruteleki tanítók panasza.« Elővesszük a panaszt, az eredménytelen intézkedésekben majdnem kilóssá nőtt aktakö- tegből. A panasz megdöbbentő. Hat szakmáid, akkor még egv- názi iskola tanítói, a kalocsai érseki uradalom tőszomszédságában, végső kétségbeesése kiált s sorokból. Olvassuk: »Méltósá- gos Alispáni Hivatalnak. Budapest. Jelentés. Szakmár község külterületi tanítósága immár két év óta szenved a helyi járulékának 6—12 hónapos késéssel való kiutalása miatt. Helyi járulékunk 90 százalék, gy államsegélyünk havi 32.50 pengőtől 67.50 pengő. Havi 32 50 lengőbői 5 tagú családot eltar- „ani mit jelent, jobb róla nem jeszélni. Mivel helyzetünk tart- iacatlanná vált, mivel szenve- iéseink súlya alatt összeroskad- íánk, végső elkeseredésünkben elhatároztuk, hogy utolsó próbaként nyomorunk okát feltárjuk felettes hatóságaink előtt.“ Kevés indoklás következik ezután, majd így fejeződik be a panasz: »Végül megjegyezzük, hogy a kalocsai járás főszolgabírójához ismételten fordultunk panaszunkkal, de annak kézzelfogható eredménye nem volt. Kérésünket ismételve maradunk tisztelettel: Kovácsné Fehér Anna, Vakarcsné Felker Anna, Fehér Nándor, Bilkei Sándor, Zsivanovics Anna, Fehér Gyula. ÍJ1 panasz az alispáni hiva■*-* tálból került a kalocsai főszolgabíróhoz. Az aktákból megtudtuk azt is, hogy egy hónappal később kiszálltak a faluba vizsgálatra. Jegyzőkönyvet vettek fel, a tanítók aláírták. A főszolgabíró egy hónappal később 45 napi haladékot kapott a kifizetésre, a tanítók egy fillért sem kaptak. Újabb sürgetések, jelentések, kifizetésnek nyoma sincs. Májusból egypár sor azt igazolja, hogy 5 havi elmaradást kifizettek. Persze ekkorra már újabb hathavi elmaradás volt. Az akták ennyit mondanak el. Ez is elég. Ez volt a sorsa a »nemzet napszámosainak« a múltban. így becsülte meg a mult a tanítót. Miért is becsülte volna meg jobban, hiszen a múlt urai az elmaradottságra, tudatlanságra építették hatalmukat. Az okos embertől jobban féltek, mint ördög a tömjéntől. Ennyit tudtunk meg a városháza penészes, dohosszagú pincéjében. Másnap útrakeltünk, hogy megkeressük e szomorú múlt tanítóit, vájjon élnek-e és hogyan? Szép termést ígérő gabonatáblák, kukoricák, frissen permetezett szőlők mellett suhanunk el. Hosszú az út Szakmárig. Azon gondolkodunk, vájjon találunk-e valakit a hat tanító közül. Örömmel halljuk, Szakmáron három tanító még él : — Fehér Gyula Keserűtelekén, Fehér Nándor Gombolyagon, Ko- vacsné öregtényen. "ehér Gyulát kerestük meg először. Mivel a tanításnak éppen vége volt, otthonában találtuk meg. Kérésünkre elmondja: 1923-ban kerüH ide, a keserűteleki iskolához, 1 évig tanított ingyen, mikorára kinevezést kapott. Egyedül tanított itt, egészen 1944-ig. Most hét-tanerős az iskola, szakosított oktatásban részesülnek a tanyai dolgozó parasztok gyermekei. Egyre inkább eltűnik a tanyai és a városi iskola közötti, különbség. Megváltozott itt minden — mondja. A régi sáros utak helyett 1948-ban kövesül épült. Postahivatal, telefon van itt á szálláson. 32 új ház épült állami segítséggel. Rövidesen villanyt is kapnak. Felesége is itt tanít, aki egyébként 5 évig volt állás nélkül a múltban és ő is egy évig ingyen tanított. Fehér elvtárs beszél a tanítók nagy erkölcsi megbecsüléséről, nap mint nap javuló életkörülményeiről, az ifjú tanítók mai szép életéről, akiknek már nem kell ingyen tanítani, hiszen az oklevéllel egyidőben kézbeadják a kinevezést is. Soha nem gondolta, hogy nálunk a nevelőnek olyan nagy tisztelet jár majd valaha, hogy egy napot megemlékezésükre fordít az egész ország. Megbecsült emberek vagyunk. A mi államunk megbecsüli a tudást, művelt ifjúságot akar nevelni. S ebben odaadóan segítjük államunkat nemcsak az iskolában, hanem kint a szálláson, a felnőttek között is. — Fehér elvtárs elmondja, hogy ő könyvtáros és többször előadást is tart. Szinte megfiatalodik, beszéde élénk, a szép jelen, a sok eredmény felsorolásában. A reá akkor komorodik el, amikor a levéltárban talált panasz körülményeiről kezdünk beszélni. Hangja megtörik, reszkető kézzel nyúl a 21 éves aktához. Először a vizsgálati jegyzőkönyvet olvassa el és felháborodik a jegyzőkönyv állításán, »a beadott panaszok lényegének nincs alapja«. Kisült, bár 21 évvel ezelőtt aláírták a jegyzőkönyvet, most olvasta el először és tudta meg, mit Irt alá. Nem az anyagi, ami visszagondolva is elkeserítő, hanem az, hogy erkölcsileg így lenézték. Nem tartották embernek — mondotta. — Ozvald egyházi tanfelügyelő még kezet sem fogott velük, amikor panaszkodni mentek hozzá. Ney vármegyei főjegyző még le sem ültette. ígéreteken kívül mást nem kaptak. — öt évig nem kaptunk fizetést rendszeresen, de azután sem volt hiánytalan, ki voltunk szolgáltatva a papok és a virilisták kényének-kedvé- nek. Azt is megtudjuk, hogy a jelentést Fehér elvtárs írta annakidején, saját javításáról ismerte meg. ökölbe szorul a keze és mélyen sóhajtva mondja; — „Most ütik meg igazán az ember szemét ezek a kifejezések. Hol vannak már azok, akik megkívánták? Rossz még hallani is. Ha nem én írtam volna, el sem hinném.« Mikor búcsúztunk, arra kért, hogy írjam meg ezt, hadd tudják meg a fiatalok, mert sokan közülük el sem tudják képzelni, milyen is volt a múlt. Ebből majd ízelítőt kapnak a fiatalok mellett az idősek is, jó lesz emlékeztetni őket, mert sok szeme előtt az idő megszépítette a múltat. Nem árt, ha visszagondolnak. tunk öregtényre vezet ezután. öreg, bádogtetős epület előtt állunk meg. Ez itt az iskola. Olyan öreg »ez az épület, hirtelen arra gondolunk, talán tőle kapta Tény az »öreg« előnevet. Kovácsné Fehér Annát keressük. Idős ősz asszony. Nem most őszült meg, a felszabadulás már így találta. Azóta 10 év telt el, de nem öregedett. Fiatalodott, ahogy később elmondta. Hiszen 41 éve tanít, nyugdíjba mehetne, de ő még tanítani akar. Küzdelmes ifjúkorát nem sajnálja, mert úgy érzi, hogy ezért harcolt, ezért élt eddig és most, amikor küzdelmes ifjúságának gyümölcsét élvezi, nem akarja kis növendékeit itthagyni. Megtudjuk tőle, hogy az ő sorsa még nene- zebb volt a többi tanítóénál. Hiszen ötholdas dolgozó paraszthoz ment férjhez. Az akkori iskolaszéki vezetők, különösen az egyház részéről azt állították, hogy csorbát ütött a pedagógus becsületen, leereszkedett a parasztok közé. Ezt érezték gyermekei is. Amelyik tanulni akart a gimnáziumban, vagy a polgáriban, mindegyiket elbuktatták. Ez volt az elégtéteivevés a pedagógus »erkölcsért«. Elmondta, hogy az a fia, akit elbuktattak a gimnáziumban, most már az egyetemre jár, mint levelező tanuló. Minden iskoláját a felszabadulás után végezte, tiszta kitűnővel és mellette mindig dolgozott. Most mérnök les/. A másik két fiú is jó körülmények között van, a leanya is boldogan él. A pedagógusok megbecsüléséről beszélgetünk, egyszer egy nagy fehér borítékot vesz eiő. »Elvtárs a megbecsülésről ez beszél.« A borítékban az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdemrend volt. Aztán megemlítette, minden évben kap jutalmat. 1952-ben 500 forintot, 53-ban 800-at, 54 májusában pedig Budapesten megkapta ezt a kitüntetést, amire soha nem is gondolt. Akaratlanul is arra gondoltam, így élnek ma, ilyet, nagy megtiszteltetésnek örvendenek azok, akik 1933-ban a szenvedések súlya alatt akarlak összeroskadni. Milyen erő van a mi épülő szocializmusunkban, mikor agyongyötört Öregeket képes ifjakká tenni. Miután tájékoztatott a még hátralevő négy név tulajdonosának sorsáról, meleg búcsúzás után elváltunk-. zt tapasztaltuk a levéltár- ban talált 622-es számú rovatba bai-ktatott »Szakmár keserűteleki tanítók panasza« nyomán. Panasz volt akkor 1933-ban, panasz volt 1944-ig. Most bizakodás, optimizmus van. Akkor fiatal tanítók a gondtól, a megalázottságtói megöregedett lélekkel húzták az igát a puszta létért, a betevő falatért. Most az öreg tanítók az egyre javuló életkörülménytől, a megbecsüléstől, a münka eredményessége láttán fiatal szívvel készítik fel legdrágább kincsünket, a gyermekeket, a jövő zálogát arra, hogy megkezdett müvünk, a szocializmus tudatos, osztályharcos építői, befejezői lehessenek. Szabó Lajos Egy mezőgazdasági szakkör A jászszentlászlói kultúrotthon nem régóta szolgálja a falu dolgozóinak művelődési igényeit. Bár nem tekint vissza nagy múltra, mégis eleven, pezsgő élet van falai között. Szép eredményekkel dolgozik Kurucz Andrásnak, a tanács mezőgazdasági előadójának vezetésével a tizenhét tagú mező- gazdasági szakkör. Télen ismeretterjesztő előadásokat tartottak. Megismerkedtek maguk is az alapvető és jól bevált agrotechnikai és állattenyésztési módszerekkel. A szakkör tagjai koratavasztól kezdve, saját földjükön mezőgazdasági-technikai kísérleteket folytatnak. Kovács Péter például a gyümölcsösben alkalmazható köztesve- temények termesztésének módszereit kísérletezi. Mások a keresztsoros vetés előnyeit igyekeznek megismerni kísérleti parcellájukon. Több szakköri tag el is határozta már, hogy jövőre feltétlenül egész gazdaságában alkalmazza majd a kísérletezés során bevált módszereket. A szakkör tagjai a közelmúltban megtekintették egymás kísérleti területeit és kicserélték tapasztalataikat. Elhatározták, hogy a munkát ősszel sem hagyják f ' ba. Ismereteik további bővítésére mezőgazdasági szaktan- folyamot indítanak. Ennek a tanfolyamnak a munkájába bevonják a falu lobbi dolgozóit is, elsősorban a termelési bizottság tagjait és az élenjáró gazdákat, HALASI PANASZKONYV IjU — Mikor less Halason strandfürdő?! — est kérdezik ennek a többtízezer lakosú városnak dolgozói, akik most a nyári kánikula beköszöntével reménytelenül sóvárognak fürdő után. Halasnak a felszabadulás előtt három fürdője is volt, ma egy sincs. A sóstói fürdőt még tavaly lezárták, mert eliszaposodott és elárasztották szennyvízzel. Ismeretlen kezek pedig már évekkel ezelőtt szétrombolták a kabinokat, felszerelést s lassan mindennek lába kelti ami mozdítható volt. A tanács ez év elején intézkedni kezdett a fürdő helyreállítása ügyében. Háromféle javaslat is született: a régi fürdő kitisztítása, helyreállítása, a Sóstó északi felén új strand létesítése, vagy a népszigeti medence kibővítése. A tanács kérelme több felső fórumot megjárt: az egészségügyi minisztériumot, a belügyét, az Országos Tervhivatalt, majd márciusban á városgazdálkodási minisztériumhoz fordult a város vezetősége. De eddig semmi egyéb nem történt a fürdő helyreállítása ügyében, mint helyszíni szemle, javaslatok serege és jónéhány határozat, ami mind papíron maradt. Az igazság az, hogy a fürdő dolgának nincs egyetlen felelős gazdája Kiskunhalason. A tanács városgazdálkodási osztálya mossa a kezét: minden tőle telhetőt elkövetett. Grósz főmérnök elvtárs beletörődő szelíd nyugalommal abban bízik, hogy '■’■jövőre talán rendben lesz a sóstói strand«. Ez a biztatás azonban nem elégíti ki a halasiak ezreit, akik a sok illetékes szerv huza-vonája miatt már második nyáron maradtak fürdő nélkül. 0 Volt Halasnak éveken át kádfürdője is. Ma nincs. A tél fo- lyamán a kisteljesítményű kazán kiégett. Hosszas utánjárásra a tanács vásárolt egy új, nagy kazánt. Igen ám, de ennek helye nincs rríOstmár. Mert a megyei tanács tervosztálya csak a kazánvásár- lásra engedélyezett pénzt, a kazánház építésére már nem. Gomb már van tehát, csak még a kabát hiányzik hozzá, hogy viselni lehessen. El A harmadik panasznak is a víz a főszereplője, ezúttal kút- víz. Halas régi mélyfúratú kútját eliszaposodtak. A tanács^ engedélyt és pénzt kapott két új mélyfúrású kút létesítésére. A mélyfúró vállalat február végére ígérte a munkák megkezdését. A Széchényi- és Bajza-utca torkolatában el is készült az egyik. Csak éppen vizet nem lehet belőle nyerni. Mert a kútkészitők csak a csöveket rakták le, a szivattyúberendezést bizonytalan időre ígériki A másik kúthoz hozzá sem kezdtek, a kútfúrók elköltöztek Imre- hegyre dolgozni, Ezek a tények s bosszankodnak is eleget a halasi dolgozók: Î természetesen a tanácsot hibáztatják mindhárom ügyben. Iga- uk van. Bár a helyi tanács keze sok tekintetben meg van kötve■ 'Irősen vitatható az is: nem a felsőbb hivatali szervek bürokratája csinál-e ilyen tengerikígyót a fürdő és a kútak ugyeben. a város gazdája mégiscsak a városi tanács! S ha a tanacs jobban szívügyének tekintette volna a lakosság óhaját, koveteleset, harcosabban, zajosabban, következetesebben sürgette volna a fel- óbb szerveket, — akkor ma nem állna ez a 35.000 lakost számláló ■áros egyetlen fürdő nélkül, nem kellene kilométereket gyalogoltok egyes városrészek dolgozóinak ivóvízért. Óvjuk meg mezőgazdasági terményeinket a tűzkártól Dolgozó népünk életszínvonalának állandó emelésére_ irányuló párt- és kormányhatározatok megvalósítása a legszorosabb összefüggésben áll mezőgazda- sági terményeink veszteségmentes, tűzkármentes betakarításával. Most amikor mezőgazdasági terményeink beérése közvetlenül küszöbön áll, minden községnek, mezőgazdasági szektornak, egyénileg dolgozó parasztnak egyik legfontosabb feladatát kell képezni a mezőgazdasági termények tűztől való megóvása. A hatóságok, tűzrendészeti szervek e téren végzett munkájának csak akkor lesz eredménye, ha a tűz elleni védekezés munkájában a dolgozók legszélesebb rétegei is résztvesznek, ha a megfelelő tűzrendészeti rendszabályok végrehajtása társadalmi feladattá válik. A tűzkármentes betakarítás céljából az alábbi feladatot kell megvalósítani minden hazáját szerető dolgozó parasztnak. m A tűzkészültségi szolgálat ellátásából minden dolgozónak a tanácsok által meghatározott időben eleget kell tenni az előfogat előállítási kötelezettségének, ugyanezt biztosítani kell a mezőgazdasági szocialista szektorokban js. m Az aratást az ingatlannak _ a vasúthoz- közelebb eső részén kell elkezdeni s aratás után a tarlót fel kell gereolyéz- ni. A learatott terményt a vasúti sínektől minél távolabb, keresztet 60 méter, asztagot' 100 méter távolságon túl szabad összerakni. A keresztcsoportot a vasúti töltéstől 5—10 méter távolságra kell négy barázda széles védőszántással elszántani úgy, hogy a szomszédos védőszántások csatlakozzanak. A vasúttól távolabb eső osztagokat (kazlakat) körűi kel! szántani. fri Községi (városi) belterü- letre csak az hordhatja be a gabonáját, akinek gabona- mennyisége meghaladja a 20C keresztet és 20 méter távolságot tud biztosítani a saját és szomszédos épülettől, asztagtól. Aki ezt nem tudja betartani, -lletve biztosítani, de 300 keresztnél nem akar többet behordani, annak behordási engedélyt kell kérnie a helyi tanácstól. Nem adható ki a behordási engedély 300 keresztnél nagyobb meny- nyiségű gabonára, valamint 8 méternél kisebb tűztávolságra. Ezek a területtulajdonosok a tanács által kijelölt szérűre hordanak be és ott csépelnek, A közös szérű állandó őrzéséről gondoskodni kell. f . i A cséplés előtt és utána I ‘ I minden csépeltető terményei mellett 200 liter víz lároiá- sáról, két veder, egy vasvilla* egy lapát és egy ásó biztosításáról köteles gondoskodni. A cséplés alatt pedig a csépeltető köteles tartani 500 liter meny- nyiségű vizet, három vedret és három szikracsapót. A cséplés helyén, valamint a közös szerv egész területén tilos dohányozni és nyílt lángot használni. Aki az ismertetett tűzvédelmi szabályokat nem tartja be, az veszélyezteti családjának és dolgozó társainak egészéves munkáját és megkái'osítja népgazdaságunkat. Ezért ha a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, 1000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Kakta Gyula tűzoltóalezredes
