Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-28 / 177. szám

BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG EE5S2ZIggB32IZ2iBg5EEiZnnZ2i IX. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM Ara 50 fillér 1951. JULIUS 3«., SZERD A-----------------------------------------------------------------------­A MAI SZÁMBAN Az áruk panasza. — Augusztus 15-re teljesítjük be­adási kötelezettségünket. — Falusi gyógyszertárban. — Szerkesztőségünk postájából. — Megyénk hírei. — A magyar tornászok az FVB előtt. V________________J N agyobb figyelmességet a vevők igényei iráni! MNDSZ-asszonyok jártak a napokban Dunavecsén. Úgy féi 3 órakor betértek a földműves- szövetkezet vendéglőjébe, ahol ebédet már nem tudtak adni. A pincér töpörtőt ajánlott. De eh­hez kenyér már nem volt. A szomszédos népboltban bőven állt kenyér rendelkezésre. Csak át kellett volna menni érte. Apostagon a dolgozók pa­naszkodtak a megye egyik ott járt vezetőjének, hogy nincs az egyik boltban ecet. A megyei vezetőnek kellett intézkednie, hogy ecethez juthassanak eme bolt vevői. Évek óta a duna- vecsei járásból a dolgozó pa­rasztok panasszal fordulnak a megyei szervekhez, hogy a já­rásban igen rossz az áruellátás. Történt-e ezekre a panaszleve­lekre valami? Nem történt! Ma is ugyanazok »gondoskodnak« a járás áruelosztásáról, mint az­előtt. Hasonló esetekkel a megye többi községeiben is találkozunk. Solton sokáig nem volt varrótű. Mégpedig azért, mert a boltve­zető nem volt hajlandó ilyen -filléres dolgokkal« törődni. — Ezek az adatok azt jelzik, hogy megyénkben igen sok kereske­dő érzéketlen a helyi igények (ránt. Tértől és időtől elvonat­koztatva végzi munkáját. Ez vonatkozik a miniszteriális szer­vekre is, amelyek még mindig mechanikusan osztják szét az árukat. Megyénkben alig lehet sütőport kapni. Másutt a polco­kon porosodnak a kis zacskók. Több, mint 20 millió forint- ér­tékű árut vásároltak kereske­dőink más megyében. Itt hiánv- üották a cikkek, amott felesleg­ben voltak. De megyei nagykereskedelmi szerveinknél is vannak hibák. A megyei tanács kereskedelmi osztálya egy hónappal később készítette el tervét, mint az ipari osztály. Ilyen szükséglet­felméréssel és elmaradt mun­kával bizony nem jó az együtt­működés az ipar és a kei'eske- delem között. Helyi iparunk ha­vonta jelentős mennyiségű árut termel. A termelt cikkek csak kis hányadát értékesíti a keres­kedelem. Ilyen -összmunka« eredménye aztán az, hogy el­késve érkeznek az iparcikkek, amikor azok már nem szük­ségesek. Ezek a tények arra figyelmez­tetnek bennünket, hogy me­gyénkben meg kell javítani szo­cialista kereskedelmünk mun­káját. A megyei tanács leg­utóbbi végrehajtóbizottsági ülé­sén egyedüli napirendi pontként foglalkozott kereskedelmünk helyzetével. Hoztak is határoza­tokat, de az alapos tárgyalást megnehezítette, hogy megbíz­ható jelentések nem álltak ren­delkezésre. A végrehajtóbizott- sági tagok hozzászólásából ki­csendült, hogy megyénkben a kormánykedvezmények nyomán emelkedett a vásárlóerő, keres­kedelmünk ma már sokkal job­ban végzi munkáját, mint az­előtt. De még ma is aránylag nagy a szervezetlenség, a kap­kodás, ma is még elég gyakori a figyelmetlenség a vevők iránt. Megyei kereskedelmünk nem eléggé rugalmas, gyors. Sokkal gyorsabban kell az árukat a termelőtől a fogyasztóhoz eljut­tatni. Nem úgy, mint a MEZÔ- KER, amely igen lassan juttat­ja a zöldárut a boltokhoz. Ezért kevés az üzletekben a friss, a kívánatos, kifogástalan minő­ségű zöldáru. De így van ez nagyjában a többi vonalon Is. Kiskereskedelmünk még min­dig nem látja a vásárlók kriti­káját, hogy néhol szívesebben vásárolnak magánkereskedőnél, mint állami boltban. Ez aztán oda is vezet, hogy megyénkben az állami kereske­delem első féléves tervét csak 94.8 százalékra, a MÉSZÖV 86.4 százalékra, a vendéglátóipar csak 88.3 százalékra teljesítette. Az elmaradás oka nem mindig az, hogy rosszul osztották szél az árut, hanem az is, hogy igen sok boltkezelő hanyagságából hiányzanak cikkek, melyek nagykereskedelmünknél meg­vannak. Ki merné állítani, hogy nincs ecet. Apostagon mégsem volt! Igen sok helyen apró dolgok hiányzanak, de mégis sok kel­lemetlenséget, bosszúságot okoz­nak. Nagyobb kedvvel, nagyobb lelkesedéssel folyik azokban a községekben a munka, az ara­tás, cséplés, ahol mindezek meg­találhatók. Most dől el a falvak határai­ban, a termelőszövetkezeti táb­lákon, hogy milyen és mennyi kenyér jut az asztalunkra. Az eredmény nagyrészt dolgozó pa­rasztságunk jó munkáján, helyt­állásán függ. Kereskedelmünk most nyújthatja a legkészsége­sebb segítséget. Érezze dolgozó parasztságunk, hogy figyel­münk, érdeklődésünk feléje for­dul. Érezze a falu népe, hogy a kenyérért folyó nehéz küzdel­mében együtt dobban velük a szívünk. Mindent elkövetünk, hogy könnyebbé tegyük mun­kájukat. ök harcolnak népünk jobb élelmezéséért. A városiak, hogy minél több olyan ipar­cikk jusson a falura, amely megkönnyíti, megszépíti az ot­tan élők életét. A gyors közvetítés a kereske­delem kezébe van letéve. Ke­reskedelmünk tudja erősíteni a város és a falu közötti piaci kap­csolatokat. A piaci felhozatal további növelése kettőn áll: a parasztságon és a város dolgo­zóin. Minél jobb a falu áruellá­tása, annál több élelmiszer ke­rül a szabadpiacra, a boltokba. A kereskedelmen múlik, hogy a parasztság a jobb áruellátást mennyi és milyen kenyérrel, élelmiszerrel viszonozza. A Duna lassan visszaliúzódik medrébe A Duna apadása tovább tart. Solttól Baja felé 40 kilométer hosszúságban' a vízár a hullám­területet elhagyta és visszatért medrébe. Baján kedden reggel 8 órakor az apadás a legmaga­sabb szinthez viszonyítva elérte az 55 centimétert. Ez a tegnapi nappal szemben további 28 cen- timeteres apadást jelent. A Ka- marás-Duna alsó sétányáról a víz lassan, de egyenletesen visz- szatért medrébe. A Gázgyár fe­lőli oldalon is megindult a ki­folyt víz visszahúzódása. Köz­vetlen a bajai szakaszon is megindult a víz visszahúzódása a hullámtérből, A Dunavölgyi Főcsatornán hétfőn megkezdődött szivattyú­zást kedden abbahagyták, mivel a Duna apadása erőteljesebbé tette a Főcsatornából a víz visz- szahúzódását a folyam medrébe. Az apadás lehetővé tette, hogy az áivízvédelem során fel­használt anyagok összegyűjtését is megkezdjék. Ott, ahol a víz visszahúzódá­sa ezt lehetővé teszi, szükséges­nek mutatkozott, az apadás mér­vére való tekintettel az egész­ségügyi intézkedések érvénybe­léptetése. Baján kedden alakult meg az egészségügyi intézkedé­sek végrehajtására hivatott egészségügyi bizottság. A bi­zottság az egészségügyi intézke­déseken kívül, a bevont állat­egészségügyi szakemberek által kidolgozott állategészségügyi vé­dekezéseket és intézkedéseket fog hozni. Az ár elleni védekezés szaka­sza Dunaszekcső és Mohács tér­sége felé húzódik. A 2-es, 3-as gátak megerősítése után a gát­erősítés és védelem munkája a 4, 5, 6, 7 és 8-as gátakon folyik. A Duna solti szakaszán is nagymérvű apadás mutatkozik meg. Vasárnap óta itt annyit apadt a víz, hogy a nyári gátak töltése mellől visszahúzódott a medrébe. Mivel a gátak további erősí­tése már nem szükséges, tovább folyik a gátak védelme. Ott ahol a víz gyorsütemű apadása lehetővé tette, folyik a felesle­gessé vált anyagok összegyűjté­se, természetesen anélkül, hogy a gátak vízzel szembeni ellen­állóképességét gyöngítenék. A Tass és Szalkszentmárton közötti Dunaszakaszon is nagy javulás tapasztalható. A víz ál­A Mohács-szigeti szakaszon, ahol átszivárgások mutatkoznak, honvédalakulatok gyorsítják hősi erőfeszítéssel a munkát. A Du­na felső szakaszán beállott tar­tós apadás a közeli napokban a bajai szakaszon is éreztetni fog­ja hatását. Az apadással azon­ban nem szűnt meg a figyelő­szolgálat, hogy minden esetle­ges zavaró körülményt azonnal elháríthassanak. landóan apadó jellegű, a meg-' figyelések szerint óránként 2-3 centiméteres apadás van. A leg­magasabb vízszinthez viszonyít­va most itt a Duna mintegy 70 centiméterrel alacsonyabb. — Szombaton megindult a gátsza­kadás következtében elöntött területek lecsapolása. A számí­tások szerint 4 millió köbméter víz levezetése szükséges, mely szivattyúkkal nem lett volna gazdaságos. Ezért még szomba­ton két helyen átvágták a gátat és egy helyen pedig vasárnap 14 óra 40 perckor robbantással biztosították a víz eltávozásának útját. Ezzel sikerült az árterü­letre tört vízmennyiséget mint­egy kétharmadára csökkenteni. Meginduit az árterületek vízmentesítése a tassi Dunaszakaszon CSÉPLÉS UTÁN ÓALMÁSON Víxsgáxík a föld • •• A cséplőgépszíj végsőt perdül. Zsákban van az utolsó szem ga­bona is. Az ellenőr a mérlegre pillant, sebesen szoroz a papíron, aztán elismerően füttyent: — No, ilyen terméssel se sok óalmási gazda dicsekedhet! 28 mázsa 59 kiló ez kereken, Ábrahám bátyám, a. két és fél hold búzavelésről. Az árpa meg az 520 ölről 470 kilót adott. Sze­rencsés ember maga! Ábrahám István elmosolyodik. Belemarkol az egyik zsákba. Ke­mény tenyerébe szinte csenge­nek az aranybarna, duzzadt szemek. Hja, vajmi kevés köze van ehhez a szerencsének. Nem kártyacimbora a föld, hogy egy­szer nyerni hagyja, másszor vesztessé teszi az embert, csak úgy szeszélyből. Hanem olyan a föld, mint a vizsgázó gyerek. A felelete elárulja: mennyit és milyen gonddal foglalkozott vele egész éven át tanítója. Egy esztendei szorgalmas munkáról ad igaz feleletet ezekben a teli zsákokban a két és fél hold. Sok féltés, reménykedés, elcsüg- gedés és új bizakodás kísérte vetéstől az aratásig a magot. — Igencsak lett annyi ugye, mint tavaly? — kíváncsiskodik a mázsáló. Ábrahám István elneveti ma­gát. — Igencsak. Mert tavaly 400 öllel nagyobb volt a ve­tésem és csak 26 mázsa 10 kiló termett. Igaz, a múlt évben ku­korica után, és csak egy szán­tásba vetettem. Az idei 28 mázsa termés tör­ténete ott kezdődik, hogy a gazda a dinnyeföldet szemelte ki búzának. A dinnye leszedése után nyomban megszántotta, majd vetés előtt újra, s október végén már zöldéit. A kemény tél persze ezt is elsatnyitotta. Ahogy a hó rogyadozni kez­dett, nagyon rossz képet muta­tott a búza. — Ekkor vetődött el hozzám a tanács mezőgazdasági előadó­ja — meséli Ábrahám István, :— Tagja vagyok a termelési bi­zottságnak is, sűrűn megfordul­nánk nálam. — Miért nem trá­gyázza meg ezt a búzát, Áb- rahám bátyám? Látom ott az ól­ban a jó érett gané, aranyat érne most... — Soha nem próbál­tam, de ártani nem árthat, gon­doltam. Rá is értem nagyon, hát csakúgy passzióból kihordogat- tam a búzára a trágyát. No el­kezdett aztán az én vetésem ki- emberkedni. Nőtt, bokrosodon. Márciusban rászórtam 120 kiló pétisót holdjára. Meg is boronái- tam. És a majd kétméteres szá­ron araszos kalászokat nevelt a búzám, kunyhónyi kereszteket raktunk a kévékből. Nemcsak a búza vizsgázott kitűnőre Ábrahám István föld­jén. A két kukoricáról is vár 58 —60 mázsát. Ágyát ősszel mély­szántotta, vetés előtt 2—3 centi­méterre megforgatta, gyomirtás végett. Kézzel csak kétszer ka­pálta ugyan, de most fejezte be az ötödik ekézést. Egy hold cu­korrépája három szántásba ke­rült, 160—200 mázsát ígér. Jut is, marad is... Az elcsépelt gabona mellett mostmár a gazda számol. A géprész és a beadás búzából 577 kg, árpából 114 kg. A megmara­dó 22 mázsa 87 kilóból 4 mázsa lesz a jövőévi vetőmag, mert egy holddal meg akarja toldani az idei vetésterületet. 5—6 má­zsát szabadpiacra visz, a többi megmarad négyőjüknek kenyér­nek. Ez a számadás ugyan har­madnap este módosult. A beadás rég az állami raktárban volt már, s Ábrahámné éppen az új őrlésű liszthez kovászolt, amikor a rádió az árvízi híreket ismer­tette. Ábrahám István fülét megütötte a név: Mohácssziget; Két rokona is él ott. Nagybáty­ja a Kossuth tsz. elnöke, uno­kaöccse a Lenin tsz kertészeté­ben dolgozik. Már a rokonság is kötelezi.. ; De hiszen segít- ségreszoruló rokon most min­den idegen ember is a vén Duna mentén. Ha ő kerülne ilyen- helyzetbe, neki is hej, de jól es­nék a jó szívvel adott támoga­tás. Másnap Ábrahám István be is szekerezte Bácsalmásra a csa­ládilag megszavazott búzát. 100 kilót szánt, hárommal több is lett. Hazafelé indult már, amikor egyik szomszédja hívta: — Gye­re be velem a tanácshoz. Adót akarok fizetni. Te is utána néz­hetsz a tiednek. — Én testvér már utána néz­tem. 213 forint túlfizetésem van már a jövő esztendőre. 54 kiló vágómarhával tartozom még mindössze, jövő hónap 10-re azt is beadom a társammal. — Mi az, tán pénzcsináló let­tél? — szörnyülködik a szom­széd. — Csinálja hát a három anyadisznó! 17 malacom volt, kettőt meghagytam jövőre kocá­nak, tizenötöt eladtam páron­ként 700 forintért. A disznókról aztán eszébe jut, hogy jó lesz sietni. Mára tervezte az ólak ki­takarítását. A délutánból még kitelik. Gyűlik a trágya. Már számolgatta, hogy őszre legke­vesebb, újabb 6000 öl trágyázá­sára futja. A dűlő végén, ahol 7 holdas kis birtoka fogadja, megáll. A jó gazda, a jó tanító elégedett tekintetével pillant végig a magas kukoricán, a kövér répán, az 1400 öl tarlóba vetett és már arasznyi kölesen. A föld nem csal. : : Nem mutat sem többet, sem kevesebbet, mint amennyi munkát, törődést rá­fordít az ember! G, Ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents