Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-23 / 147. szám

A jánoshalmi Uj Alkotmány termelőszövetkezetben 0 Szépen ápolt, tiszta táblák mellett haladunk a jánoshalmi határban. Nem hiába jár az élen az Uj Alkotmány termelőszö­vetkezet, a Petőfi és a Kossuth­tal folyó párosversenyben. A három termelőszövetkezet elnö­ke, meg a községi tanács veze­tői, nemrég értékelték a növény- ápolás menetét és megállapítot­ták közösen, hogy az Uj Alkot­mány vetései a legszebbek, a leg- ápoltabbak. A 100 hold kukori­ca másodszori kapálása most folyik. Szépen dolgozik a gép­állomás U—3-as traktora az összekapcsolt ekekapákkal. Az a tervük, hogy aratásig mégegy- szer megkapálják a kukoricát. De nemcsak a kukorica, meg a többi kapás, hanem a kertészet .s példás rendben van. Jól jövedelmez a kertészet Utunk először a héttagú ker­tészeti-brigád területére vezet. Most is, mint mindennap, kint dolgozik a brigád teljes létszám­mal. — Heten vagyunk, mint a go­noszok — állapítja meg tréfá­san az örökké jókedvű Kincses Miháiyné, aki 59 évével fürgén mozog a dinnye- meg a kukorica­sorok között. Az ő állandó jó­kedve teszi vidámabbá a mun­kát a brigádban. — Vagyunk néhányan, akik még a múltszázadban születtünk. — folytatja a tréfás beszédmo­dort, miközben sűrűn igazgatja a munka hevében lecsúszni akaró kendőjét, amely alól elc- villannak az ezüstfehér hajszá­lak. — A régi nótáktól kezdve, a legfrissebb mozgalmi éneke­kig, minden a műsoron szokott lenni. Ha vidámabban dolgo­zunk, jobban megy a munka. — Úgy érezzük magunkat, mintha egy nagy család tagjai lennénk. Reggelenként alig várom, hogy találkozzam a többiekkel. Minden fenntartás nélkül iga­zat adhatunk Kincses Mihályné- nak. Jól halad a munka, fürgén mozognak a kapák az asszonyok kezében. Gyűlnek is a munka­egységek. Stefulik Istvánná, a brigád legfiatalabb tagja 146 munkaegységet teljesített jú­nius elejéig. A brigád vezetőt Csehák Pált nem találjuk. Hamar megtudjuk, hogy miért. Ma piaci nap van Jánoshalmán és borsót, meg burgonyát vitt be a községbe. 6 mázsa borsót adtak el eddig a kertészetből, 2 forintért kilóját. A burgonyát 4 forintért adják. Úgy tervezik, hogy 3 hold ter­mését adják el, mint ujburgo- nyát. Hadd jöjjön egy kis pénz a házhoz. Házat építenek a szövetkezet tagjai Nemcsak a kertészetben, ha­nem mindenütt példásan folyik a munka. Az Uj Alkotmány tagjai becsületet szereznek a termelőszövetkezeti gazdálkodás­nak. Azonban nem volt ez min­dig így. A könyvelőtől, Tóth Sándornétói tudjuk meg, hogy bizony tavaly volt olyan kuko­ricaterület, amely egyszer sem látott kapát és eléggé gazos volt a kertészet is. Kevés volt a munkaerő és az a kevés mun­káskéz is szervezetlenül dolgo­zott. A szövetkezetben nagyarányú építkezések folynak. Már piros­uk a 80 férőhelyes tehénistálló cserépteteje, készül a 40 férő­helyes sertésfiaztató is. Beszélgetünk Bende Ferenc­cel, a növénytermelési-brigád egyik tagjával, aki azzal dicsek­szik, hogy nemcsak a termelő­szövetkezet építkezik, hanem a tagok is. Az ő új családi háza már kész, csak a vakolatot vár­ja. Elmondja, hogy rajta kívül még több mint 10 tagnak fel van húzva már a négy fal, csak a tető hiányzik. Az állam köl­csönnel segíti az építkezést. Mindenütt elégedett emberek­kel találkozunk. Édes János egy új kerékpárt gurít elénk, amit éppen az előbb vett a szövetke­zeti áruházban. Két pár mala­cot és egy süldőt adott el, ka­pott érte 2400 forintot. Dobos István egy süldőt adott el. A pénzt az új házra költi, amit most épít. Miskolci Mihályt, a tehéngon­dozót is felkerestük, aki alig várja, hogy kész legyen az új tehénistálló, mert nagyon szana­szét vannak jelenleg a jószágok. A szép eredmények, a jó mód — vonzza a kívülállókat Már előzőleg a könyvelő el­mondotta, hogy a termelőszövet­kezetbe az elmúlt ősz óta való­sággal özönlenek a tagok. Több, mint 30-an léptek be tavaly szep­tember óta. A megnövekedett taglétszám megkönnyítette a munkát és megszüntette a mun­kaerőhiányt, mert sokan az ipar­ból jöttek vissza a mezőgazda­ságba és földet nem hoztak. A szövetkezet jó munkáját dicséri ez a létszámgyarapodás, amely nemcsak mennyiségi, hanem mi­nőségi javulást is eredményezett. Miskolci Mihály is tavasszal lépett be a szövetkezetbe, az­előtt Komlón dolgozott ipari üzemben. Büszke rá, hogy tagja lehet az Uj Alkotmánynak. — Mi itt mindnyájan, akik az ősszel és az idén tavasszal lép­tünk be, meg vagyunk elégedve a szövetkezeti élettel. Hiszen azért léptünk be, mert láttuk, mint kívülállók, a tsz-tagok gya­rapodását. Én is úgy láttam, hogy itt sokkal jobb lesz nekem és a családomnak. Nem tartjuk fel tovább, mert várja a kötelesség. Elbúcsúzunk. Ahogy visszafelé haladunk a táb­lák között, messziről vidám énekszót hoz a szél. A kerté­szeti-brigádban szól a nóta, Á kongresszus határozatait hajtjuk végre a minőségi munka fokozásával Gépmosó vagyok a bajai Patyolat vállalat­nál. Bizony sokat gon­dolok — mai eredmé­nyeinket látva — arra a múltra, amikor csak tengődtünk. A vállalat­vezetőség mindent alap- feltételét biztosítja a ínunka nagyfokú fel­lendülésének és azon keresztül növekvő ered­ményeinknek. Ez így is van rendjén y mert csak ez biztosíthatja a termelékenység állandó felfeléivelését. Az elmúlt rendszer velünk, dolgozókkal, keveset törődött. An­nak idején mai kere­setem egy-egy töredé­kéért hajnali 2—3 órá­tól késő éjszakába nyú­ló 11—12 óráig kellett dolgoznom. Utána pe­dig a jutalom szidás, korholás, az emberi be­csület sárbatiprása volt. Ez megszűnt, meg­szüntette a mi Katal­inunk és helyébe a niegbecsülést, a munka dicsőségét ültette. So­kan szokták kérdezni, miért nem volt ked­vünk akkor dolgozni, miért van most? Hát ezért ! Ezt akartam elmon­dani, hogy üzemünk minden dolgozójával együtt megfogadtam, hogy mint olyan üzem, mely közvetlenül a dol­gozók jobb ellátását van hivatva szolgálni, még jobb munkával, a minőség tovább foko­zásával harcol a kon­gresszus határozatá­nak sikeres megvalósí­tásáért. JARAI JÓZSEF A KECSKEMÉTI Kinizsi Kon­zervgyár paradicsomfeldolgozó üzemrészében nagy most a kopá- csolás. A hatalmas teremben mindenféle szerelési, javítási, karbantartási munka folyik. Az egyik gép mellett a szerelő vi­dám dallamot dudorász. A röp­ke dallam mint valami fürge fecske szárnyal a csarnok bolt­íve alatt. Odébb füttyszó hasít­ja a meleg levegőt. Az ajtó mel­lől pedig egy-egy káromkodás darabja hallatszik. A munkás szidja a vezetőség minden fêl­és lemenő rokonát, mert ilyen tervszerűtlen hajrában kényte­len dolgozni. Aki elbeszélget a munkások­kal, az megtudja, hogy már ta­valy is baj volt a paradicsom­feldolgozó üzemmel. — Akkor ugyanis nem hangolták össze a gépek kapacitását az átvétellel. Előfordult, hogy a termelők sze­kerükön aludva várták az átvé­telt. Vasúton, tehergépkocsin, szekereken zúdult a paradicsom a gyárba. Valóságos paradicsom- lében állt a fél üzem. Micsoda anyagpocsékolás volt. És mind azért, mert nem volt egybehan­golva az üzem két osztályának munkája. AZ IDÉN PEDIG attól tarta­nak a munkások, hogy a paradi­csomérésig nem készülnek el a karbantartással, illetve a felújí­tással és átszervezéssel. Úgy gondolják, hogy már most kell túlórázni. És vájjon miért? Mert ötletszerűen, kapkodva történik a munka, ez most a paradicsom­feldolgozó üzemben dolgozó munkások nyakába ült és állan­Tervszerű, megelőző karbantartás megszünteti az ötletszerű munkát, lapkafei Harmadik nap a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban dóan sarkantyúzza oldalukat. És ez mind azért van, mert a mű­szaki vezetőség tervszerűtlenül dolgozik. Már decemberben tud­ták, hogy milyen munkát veil a paradicsomfeldolgozó üzemben végrehajtani. Ennek ellenére az egyik meghajtó ékszíjtárcsának rajzát csak június 3-án készítet­ték el. A tárcsa csak a napok­ban készült el. Ez a kapkodás jellemzi az egész TMK munkáját. A TMK létszáma közel 140 ember. Gyak­ran hallani a panaszt, hogy ke­vesen vannak. Feladatúit lenne a tervszerű, megelőző karban­tartás. A Kinizsi Konzervgyár­ban a TMK munkája se terv­szerű, se megelőző. Olyan tűz­oltóféle munkát végeznek. Ahol hirtelen szükséges, ott bevetik őket. Mi ennek az oka? Egyrészt az, hogy a TMK ve­zetőinél is az a helytelen felfo­gás gyökerezett be, hogy mivol a gyár idényjellegű üzem, azért itt tervszerű munkát nem lehet végezni. A mezőgazdasági terme­lés függvényének tekintik ma­gukat. Igen belegubóztak ebbe a felfogásba. Még pedig annyira, hogy ezért a TMÄ rendelkezé­seket még minimálisan sem haj­tották végre, HELYTELEN felfogásukból az is következik, hogy az üzemben az úgynevezett »-holtszezont-« nem tudják kellőképpen kihasz­nálni. Akkor kell ugyanis a terv­szerű karbantartást elvégezni, nem akkor, mint például most, amikor a paradicsomfeldolgozó üzemnél már a nyakukba sza­kadt a sok sürgős munka. Ha meg ráadásul ilyenkor egy-két szakembert másik üzemrészbe is sürgősen át kell adni gépjavítás­ra, akkor már senki sem csodál­kozik, hogy ez a kapkodó munka sok bosszúságot okoz, túlórákkal jár. És ami a termelékenység rovására megy: elmaradnak a szükséges munkákkal. A gépek­nél dolgozók esetleg nem tudják teljesíteni a terveiket. Mi hát a teendő? A brigádnak, amely a gyár eme részében is kutatja a ter­melékenységet akadályozó oko­kat, az a javaslata, hogy a TMK-ból szakítsanak ki egy Önálló, beruházási munkákat végző csoportot. Ez végezze terv­szerűen a beruházási felújításo­kat. Ez lenne a beruházásokat kivitelező csoport. Például a pa- radicsomfeldolgozó üzemben ez a csoport már az év eleje óta vé­gezhetné a beruházásokat. cSzerkesztosí'qiink postájából SC ÜLTÉT Y IRÉN, JÁNOSHALMA: Községünk dolgozó pa­rasztjainak egyrésze példamutatóan teljesíti az állam iránti köte­lezettségét. Bognár István, Bálvány-u. 1000. sz. alatti lakos egész­évi tojás- és baromfibeadását teljesítette. De az egyéb mezőgaz­dasági munkálatokban is rendszeresen élenjár. Ezért államunk egy néprádióval jutalmazta meg. Kenderes Jánosné, özv. VLasics Tamásné, Komáromi Jánosné parasztasszonyokat is jó munkájuk elismeréséül a község úttörői köszöntötték. Községünk termelőszövetkezetei közül az Uj Alkotmány tsz tagjai értek el legjobb eredményt a növényápolásban. A burgonya, cukorrépa és napraforgó első kapálását befejezték és a kukorica második kapálása is a befejezéshez közeledik. De a Petőfi ter­melőszövetkezetben is megkapáltak minden kapásveteményt. ÖZV. RÄDI ANDRÄSNE, KISKUNFÉLEGYHÁZA, TOLL- ÜZF.M: Üzemünkben a béke-hét komoly eredményekkel zárult. A Béke-brigád 150 százalékos tervteljesítést ért el. De nem egy brigádunk a 170 százalékos eredményt is elérte. Jó munkánk el­ismeréséül az elmúlt héten átvettünk egy gyönyörű kék selyem- rászlót. Megfogadjuk, hogy továbbra is a tervek teljesítésével és ló minőségi munkával járulunk a pártkongresszus célkitűzéseinek megvalósításához. Üzemünk dolgozóinak azonban van egy igen sérelmes pana­sza. Ugyanis mi az 1-es számú vendéglátóból hozatjuk az ebédet, mivel nálunk üzemikonyha nincs. Eleinte igen jó, ízletes és válto­zatos ételeket kaptunk, mostanában azonban sűrűn van édeská­poszta pár deka hússal, vagy konzerv-parizerrel és kelkáposzta szintén pár szem hússal. Annál is inkább sérelmezzük, mert meg van annak a feltétele, hogy a vendéglátóipari vállalat jó ebédeket biztosítson számunkra. Hiszen már lehet kapni újburgonyát, zöld­borsót, és egyéb zöldségfélét, amit sokféleképpen, jól cl lehet készíteni. Azt is szeretnénk, ha az 5-ös számú népboltban nem egy személy végezné a dolgozók kiszolgálását, hogy munka után ne kelljen órákhosszat várni, míg valamilyen árut megkapunk. FALDUM MÁTYÁS, NEMESNÁDUDVAR: Olvasója vagyok a Népújságnak, — ezért eredményeink mellett szeretném meg­írni a mi munkaterületünkön tapasztalt hibádat. A hibák közé sorolható az alábbi eset is: Több dolgozótársammal Nemesnádudvarról járunk a gazda­ság mátéházi üzemegységébe. Mátéháza és Nemesnádudvar kö­zött mintegy 35 km. a távolság. Ezért hetenként csak egyszer ju­tunk haza: szombaton. Ez nem is lenne baj. Csak amikor hétfőn újra munkába állnánk, már gyakran délfelé jár az idő. Ez azért van, mert a gazdaság kocsija több esetben nem reggel, hanem csak délfelé jön át Nádudvarra, hogy a dolgozókat átszállítsa a gazdaságba. így mi is vesztünk egy félnapot és kára van belőle a gazdaságnak is, mert mintegy 15 embernek a félnapja megy veszendőbe. Társaim nevében ezúton is kérem a gazdaságot: javítsanak ezen a hiányosságon. Mert ezzel nemcsak nekünk, ha­nem az egész dolgozó népnek kárt okoznak, gátolják a tervteije- sítést. A gazdaság korszerű gépjárművel van ellátva. Meg van tehát a mód arra, hogy mi is idejében munkahelyünkre jussunk. HIDEG JÁNOS TSZ-SZERVEZÖ: TfcTéhány nappal ezelőtt ért véget Kiskunfélegyházán a béke-hét, melynek tevékeny részvevői voltak a város ter­melőszövetkezetei is. A Felsza­badulás termelőszövetkezet volt az, amelyik a legjobb példát adta a növényápolási munkában. Az egész tagság kapát ragadott és minden kapásnövényüket két­szer megműveltek, Ezért meg is kapta a békebizottság vándor­zászlaját. Másik legjobb ered­ményt elért termelőszövetkezet a Táncsics, ahol szintén jól ha­ladtak a mövényápolási munkák, A tagok már napfelkelte előtt a földeken dolgoznak — és így ünnepelték meg a béke-hetet is. A munkában élenjárt Padeczki Ferenc, Tóth Péter, Fazekas Fe­renc és családjaik. A BRIGÄD másik javaslata az, hogy állítsanak be gépfelelő­söket. Most ugyanis az a hely­zet, hogy mindenki mindent csi­nál. Ilyen munkamódszerrel igen nagytudású szakemberekre van szükség, akik minden gép­hez kitűnően értenek. Nem egy munkás panaszkodott, hogy ma az egyik, holnap a másik gép­hez küldik javításra. A gépen dolgozó pedig kifogásolta, hogy gyakran olyan karbantartó javít­ja gépét, aki ehhez keveset ért. Ezért hosszabb ideig is áll a gépe. A brigád harmadik javaslata az, hogy a vállalat főmérnöke jobban tanulmányozza a minisz­térium TMK rendelkezéseit, mert a TMK helyes irányításáért ő a felelős. Támaszkodjon többet a dolgozók alulról jövő kezdemé­nyezéseire. Több jel arra mutat, hogy a dolgozók nem mernek bírálni, csak mechanikusan hajtják végre az utasításokat. Ezért a TMK munkája igen gyakran ötletszerű, mondhat­nánk a sürgősség miatt kényszer- munka. Éppen azt akarja elke­rülni a minisztérium a TMK ren­delkezésével. A TÖRVÉNYES létszámot a gépkataszter mutatná meg. Sem ezt, sem a bonyolultsági fokokat a brigád nem tudta megállapí­tani, mert hiányoztak a szüksé­ges adatok. De a brigádnak az a véleménye, hogy a jelenlegi létszámmal meg lehet oldani a gyárban a tervszerű, megelőző kíubantartást. (Folytatása kö­vetkezik.) A Lenin termelőszövetkezet- ben Ágó elvtárs irányítá­sával igen komoly kezdeménye­zés valósult meg —< ami, mond­hatjuk, még Kiskunfélegyháza életében nem történt meg. Há­zilag készítik, égetik az építés fontos anyagát: a téglát. Úgy látszik, a csoport nemcsak jól, hanem olcsón is akar építeni, ezért helyes lenne, ha a többi termelőszövetkezet közül is egy­re többen követnék őket. A Le­nin termelőszövetkezet tagságát azonban nemcsak azért illeti di­cséret, hanem azért is, mert emellett a fontos munka mellett sem feledkeznek meg a legfon­tosabbról: a növényápolásról. Flícséretet és elismerést ér­JL* demelnék a Bem József termelőszövetkezet asszonyai, akik a háztartási munkák elvég­zése mellett nagyon szorgalma­san dolgoznak a csoportban. Ez a csoport még nem osztotta fel egyénekre területét, de azért az idén itt is jobban megy a mun­ka, mint bármikor. Csaknem mindennap 18—20 személy ka­pál egy csapatban. Szépek is a kapásnövények. Az Uj Élet termelőszövetkezet vezetősége egy kicsit gyengén irányítja a termelőszövetkezet tagságát és idegenkednek a gépi munkáktól Egyedül pedig nerr győzik meg a sok kapálnivalót. Meg kell mondani — és ez neir. válik dicséretére a csoportnak, hogy napraforgójuk, takarmány- répájuk, gyapotjuk még nem lá­tott kapát. Mindezt és az ezzel járó szégyent elkerülhetnék, hő­igény be vennék a gépállomás által felkínált baráti segítséget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents