Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-12 / 138. szám

Egy pártválasztmány ülése a kongresszus után Anglia és a Távolkeleti A héten tartotta meg a párt­kongresszus utáni első ülését a kalocsai járási pártválasztmány, mint a járás vezető szerve, a választmány egyhangúlag Nagy József elvtársat, a Központi Ve­zetőség agit.-prop. osztályának volt munkatársát választotta meg a pártbizottság első titká­rának. A választmány ezután rátért politikája megvitatásához. Abból indult ki, hogy egy ülés kevés annak a gazdag anyagnak és az abból következő feladatoknak részletes megvitatására, melyet a III. pártkongresszus nyújtott. Ezért csak a soronlévő legsürgő­sebb feladatokat tárgyalták meg és ennek alapján igyekeznem kialakítani a járási pártbizottság reális helyi politikáját. A beszámoló így négy fő- kérdes köré csoportosult: Harc a párt politikájának min­den elferdítése ellen. A sz^- gényparasztsággal való, megkü­lönböztetett törődés — mint az új szakasz egyik fontos feladata. A termelőszövetkezetek segítése és megerősítése. Az alapszerve- zetek hathatós támogatása, a községek sajátosságainak figye­lembevételével, a helyi politika kialakításával. A beszámolót követő vita igen sokoldalú voit. A felszólalók újabb és újabb eredményeket jelentettek be. El­mondották, hogy Hajóson, Drág- szélen, Dunaszentbenedeken és több községben a kommunisták mind teljesítették beadási kö­telezettségüket. Több pártva- tasztmányi tag arról számolt be, hogy a mezőgazdasági munkák végzése terén valóságos verseny alakult ki a csoportok és az egyéni gazdák között. így a fajszi Vörös Csillag termelő- szövetkezetben befejezés előtt áll 80 hold paprikaföld palántá­zása. Hajóson a Haladás tsz földjei olyan szépen műveltek, hogy példaképe lehet a járás minden csoportjának. Ugyanitt a Táncsics-csoport már befejezte 30 hold paprika palántázását. Hasonló eredményt jelentettek a miskei Petőfi tsz-ből is. Egyre gyakrabban hallható a tsz-tagoktól — mondották a fel­szólalók —, hogy már ebben az évben meg akarják mutatni: mire képes a tsz. Ez az egyre ter­jedő versenyláz és hangulat kö­vetkeztetni enged arra, hogy a csoportok fogadalma a magasabb terméseredményekre vonatko­zóan pe-m marad papíron. A járás csoportjainak min­den tehetősége megvan arra, hogy, ha jól gazdálkodnak, már ebben az évben túlszár­nyalják az egyéni gazdák eredményeit, nemcsak kalászosokban, hanem kapásokban is. A tsz-ek meg­szilárdításának pedig most ez a legfontosabb eszköze. Az eredmények mellett több figyelemre méltó hozzászólás azt mutatta, hogy sok még a tenni­való a kalocsai járásban. A vi­tának talán az volt a legnagyobb eredménye, hogy a választmány tagjai felszólalásukban a napi agitációs munka jobb viteléhez, egész; sor hasznos gyakorlati pél­dát soroltak fel. Hogy csak egyet említsünk: Dusnokun, mióta a sajtó megbírálta a községet rossz beadási és adófizetési hely­zetéért, igen visszaesett a föid- művesszövetkezeti bolt forgal­ma, Félreértés ne essék! Nem azért csökkent a bolti forgalom Dusnokon, mintha a gazdák megemberelték volna magukat és teljesítik állam iránti kötele­zettségeiket. Korgntse... Ha­nem, hogy a népnevelőknek és a sajtónak ne legyenek érvelő adatai a hanyag gazdákra, most nem Dusnokon, hanem Baján vásárolnak. És még sorolhatnám! több hasonló figyelmeztető pél­dát. A vita azt mutatta, hogy a pártbizottság tagjai fog­lalkoztak a kongresszusi anyaggal, de még az egyes témaköröket nem elemezték eléggé. Kevés szó esett az opportuniz­musról, mely pártunk politikája elferdítésének eszköze az ellen­ség kezében, s mint iíyent — nap, mint nap le kell győzni. Kevés szó esett a szegénypa­rasztságról, mellyel éreztetni kell pártunk megkülönböztetett, segíteniakaró politikáját. Erős szövetséget, széles bázist kell te­remteni a járás szegényparaszt­jai és pártszervezetei között. De ez korántse jelentse, hogy elha­nyagoljuk a középparasztság megnyerését, termelési kedve mind szélesebb kibontakoztatá­sát. Figyelmen kívül hagyták a hozzászólók, hogy eltérően az egyéni gyakorlattól, többször le kell menni a járás alapszervezeteihez és ott nyújtani segítséget a he­lyi politika kialakításához. Ugyanez vonatkozik a népneveid értekezletekre is, melyek csak akkor lesznek igazán jók és hasznosak, ha maguk a pártbi­zottsági tagok fognak agitáini, ok lesznek a járás első népne­velői. Nagy elvtárs, a pártbizottság első titkára helyesen látta meg a vita fenti hiányosságait és zár­szavában újólag részletesen fog­lalkozott vplük. A vita után ho­zott határozat helyesen szabta meg a Végrehajtó bizottság fel­adatát az elkövetkező időkben. A szervezeti szabályzat értel­mében két hónap múlva újbó* összeül a járási párt választ­mány, hogy mint a járás vezető­szerve, értékelje a végzett mun­kát s a népjólét emelése érde­kében újból megszabja a járási párt végrehajtó bizottság műkö­désének irányát, legfontosabb elvégzendő feladatait. Hírek Franciaországból PÁRIZS. (MTI) Francia lap­jelentések szerint a Francia Szo­cialista Párt intézőbizottsága úgy határozott, hogy június 16-i ülé­sén fog határozni a párt parla­menti csoportjának azon hat tagja ügyében, akik a nemzet- gyűlés külügyi bizottságának em­lékezetes ülésén -kivonták ma­gukat-« a május végén tartott pártkongresszuson hozott hatá­rozat hatálya alól és Daniel Mayernek, a külügyi bizottság elnökének vezetésével nem vol­tak hajlandók az úgynevezett -európai védelmi közösség« hat országának Európája mellett sza­vazni. A szóbanforgó képviselők — úgy tudják nemzetgyűlési kö­rökben -» nemigen hajlandók fejet hajtani a párt mindenható főtitkára, Guy Mollett parancs­szava előtt és egyesek a sajtó képviselőinek máris kijelentet­ték, hogy »egyáltalán nem gon­dolnak vezeklésre, tehát nem másítják meg elvi állásfoglalá­sukat sem«. Amennyiben Guy Mollett erőpróbára vinné a dol­got, — hangoztatják ezek a képviselők, — ezzel nem érne el mást, mint azt, hogy »súlyos válságot idézne elő magában a pártban, amelyért a felelősséget egyedül kell majd viselnie.« PÁRIZS. (MTI) A francia nem­zetgyűlés külügyi bizottsága csü­törtökön újból ülést tartott és szótöbbséggel elfogadta a kor­mány törvényjavaslatát Francia- ország csatlakozásáról a »Kis Európa« (Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok) országainak részvételével megalakítandó atomfizikai kutatási munkakö­zösséghez. A lapok rámutatnak arra, hogy ez a kutatási közös­ség a Laniel-kormány atlanti és Strasbourg! politikájának egy újabb szervezete. A Laniel-kor­mány ezt a lépést anélkül tette meg, hogy meghallgatta volna vezető francia atomfizikusok vé­leményét, akik valamennyien már annakidején a napi sajtó­ban eev ilyen »tudnmánvosnak« nevezett, valójában azonban az atlanti politika céljait szolgáló munkaközösség megalakítása el­len foglaltak állást. A bizottságban lefolytatott vi­tában Giovoni kommunista és Gilbert De Chambrun haladó képviselő a javaslat ellen fog­lalt állást. Ugyancsak ezen az ülésen a bizottság egyhangúlag úgy hatá­rozott, hogy meghívja Bidault külügyminisztert, jelenjen meg a bizottság előtt annak megálla­pítására, mikorra tűzzék napi­rendre Fóréinál radikális-szocia­lista bizottsági tag javaslatának megvitatását a Kínai Népköz- társaságnak Franciaország által történő elismeréséről. Ezzel kap­csolatban a bizottság azon vé­leményének adott kifejezést, hogy a javaslat megvitatására minél korábbi időpontban ke­rüljön sor a genfi tanácskozá­sok befejezése után. A Vietnami Egységes Nemzeti Arcvonal Bizottságának és a Vietnami Békebizotíság irodájának egyesült, kibővített ülésszaka SANGHAJ. (TASZSZ) A »Vi­etnami Tájékoztató Iroda« jelen­tése szerint a Vietnami Egysé­ges Nemzeti Arcvonal Bizottsá­ga és a Vietnami Békebízottság irodája közös, kibővített ülés­szakot tartott. Az ülésszak a többi között a következő határozatokat fogadta el: 1. Nagymértékben támogatni kell a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének a genfi értekezleten tanúsított ál­lásfoglalását. 2. Határozottan tiltakozni kell az amerikai intervenciósok és a francia gyarmatosítók mesterke­dései ellen, amelyek az indokí­nai háború elhúzására és kiter­jesztésére irányulnak. 3. Fel kell hívni az egész or­szág népét, hogy fokozza éber­ségét az indokínai háború elhú­zódására és kiterjesztésére tö­rekvő amerikai intervenciósok és a francia gyarmati háborús uszítok terveivel szemben. 4. Fel kell hívni az egész or­szág népét, hogy szorosan egye­süljön Khmer, Patet Lao népei­vel, elszántan harcoljon és kény­szerítse a francia gyarmatosító­kat a teljes, egyidejű és haladék­talan tűzszünet megvalósítására egész Indokínában g kényszerít­se a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával való tárgyalásokra. 5. Lelkesen üdvözölni kell a Szovjetunió és a Kínai Népköz társaság küldöttségét, amely tá­mogatja a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság küldöttségé­nek a genfi értekezleten elfog­lalt álláspontját és javaslatait. 6. Bizalmat kell nyilvánítani Ho Si Minh elnök és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mánya körültekintő vezetésének az egész nép hazafias harcában a független, egységes és demo­kratikus Vietnamért. (MTI) A franciák eg-yeííen napon 900 embert veszteitek Vietnamban PEKING. (Uj Kína) A »Viet­nami Tájékoztató Iroda« jelen­tése szerint a franciák vesztesé­gei június első napjaiban Észak- és Közép-Vietnam három tar­tományában több mint két zász- lnalinak felelnek meg. Nam Dinh tartományban jú­nius 3-án a vietnami néphadse­regnek Hai-Hau körzet egyik francia állása ellen intézett táma­dása alkalmával egyetlen napon 900 francia katonát tettek harc­képtelenné. (MTI) kereskedelem r— Angliának kereskednie kell, hogy élhessen — tartja az angol szállóige. Bizony talán egyetlen olyan ország sincs, amelynek éle­tében olyan jelentős szerepet töltene be a külkereskedelem, mint Anglia. Ha ki akarja fi­zetni 50 milliós lakossága szá­mára szükséges élelmiszerbeho­zatal ellenértékét — keresked­nie kell. Ha meg akarja vásá­rolni az ipara számára szüksé­ges nyersanyagokat — keresked­nie kell. Ha ipara életét tovább akarja biztosítani — külföldön el kell adnia termékeit: ke­reskednie kell­Semmi csodálatos nincs hát abban, hogy az angol társada­lom széles rétegeit az utóbbi időben, főleg egy probléma fog­lalkoztatja: a Szovjetunióval és a demokratikus tábor országai­val folytatott kereskedelem ki- szélesítése. Egyre több angol üz­letember helyteleníti a Kelettel folytatott kereskedelemre alkal­mazott, megkülönböztető rend­szabályokat, melyeket Amerika kényszerített rá a szigetország­ra. Még az oly tekintélyes tes­tület, mint az angol Gyáriparo­sok Országos Szövetsége, a mi­nap nyilatkozatban szólította fel a kormányt a Kelettel folyta­tott kereskedelem kibővítésére. Nagyon jól tudják az angol üz­letemberek, milyen hatalmas károkat okozott nekik az USA politikája és kíméletlen utasítá­sa a távolkeleti kereskedelem jelentéktelenre való csökkenté­sére. Azt minden kisgyerek tud­ja Angliában, hogy az angol árucikkek hagyományos, több- évszázados piaca a Távolkelet. Jelenleg azért is célszerű Ang­liának a Távolkelettel keresked­ni, mert ehhez a kereskedelmi forgalomhoz nines szükség az Angliának oly szűkösen előfor­duló dollárokra. Angliát ráadásul még a többi nyugati államok konkurrenciája is aggasztja. Az angol külkeres­kedelmi cégeknek késhegyig me­mo harcot kell folytatniok az egyre éledő japán és nyugat­német kereskedelemmel a távol­keleti piacokon. Érthető és világos, hogy Ang­liában nagy figyelemmel olvas­ták a Szovjetunió külkereske­delmi miniszterének nyilatkoza­tát, melynek értelmében a Szov­jetunió hajlandó 3 év alatt 400 millió fpoisferljng értékű áru­cikket vásárolni Angliától. Em­lékezzünk csak vissza, milyen szokatlan udvariassággal nyilat­kozott az öreg Churchill erről. Gyorsan hozzá is tette az óha­ját — szavait Amerika irányá- ba címezve — jó lenne felülvizs­gálni az úgynevezett »stratégiai cikkek« (hadifontosságú anya­gok és árucikkek) jegyzékét, Ezeknek a kivitelét ugyanis az USA megtiltotta szövetségesei­nek. Tudni kell azt is, hogy ezek között rengeteg olyan cikk van, amelynek semmi köze a hadvi­seléshez. A washingtoni Fehér-Házban érthető riadalmat keltett Anglia megújuló igyekezete a távolke­leti kereskedelem kiszélesítésé­re. Az USA, Anglia és Francia­ország képviselői március végén sürgősen össze is ültek, ameri­kai hívásra, a Kelettel szemben alkalmazott kereskedelmi kor­látozások enyhítése ügyében. Az amerikai küldöttség vezetője* Harold Stassen, nyilatkozott is az egyik hírügynökség tudósító­jának. Szavai szerint az a fel­adat áll előtte, hogy »felszólítsa az angolokat és franciákat, ne követeljék túlerősen« az ellen­őrzés enyhítését. Cseppet sem titkolták az amerikai lapok, hogy Stassen nem ilyen udvarias han­gon fogja közölni álláspontját* égypár fenyegetést is visz a tar­solyában, sőt, ha kell, még a »dollársegély« beszüntetését is kilátásba helyezheti. A londoni tárgyalások nem 3 legbarátibb formában folyhattak le, mert az óvatos Daily Mail is így nyilatkozott róla: »Az ame-t rikai kormányt megrendítették az angol kormánynak a kereske* delmi tilalomra vonatkozó hatá- rozat megváltoztatását célzó ja- vaslatai.« Azt sem titkolták el a lapok, hogy az amerikaiak igye- köztele legalább a felére rövidít teni azoknak az árucikkeknek a jegyzékét, melyek Anglia sze­rint a Távolkelettel folytatandó kereskedelembe ismét bevonha­tók. A tárgyalások végén, még a közös megfogalmazású közös nyilatkozat szavai sem tudták elrejteni azt a tényt, hogy a tár­gyalófelek lényegében nem tud­tak megegyezni. Az angol sajtó továbbra is élénken foglalkozik a nemzetkö­zi kereskedelem kérdéseivel, A legkülönbözőbb pártállású angol lapok üdvözölték kitörő lelkese- déssel a Szovjetuniónak és a né­pi demokratikus országoknak javaslatait a kereskedelmi kap­csol átok kiszélesítésére. Az an* goi kereskedelmi körök egyre világosabban látják, hogy a Szovjetunió, a hatalmas Kínai Népköztársaság, a demokratikus táborba tartozó többi ország ro* hamosan fejlődő, válságokat nem ismerő gazdasága, óriási lehető-1 ségeket nyit meg az egyenjogú és kölcsönös előnyökkel járó árucsere előtt. Nem lehet kel­lőképpen értékelni, milyen nagy­jelentőségű lehet a nemzetközi együttműködés megteremtése szempontjából a gazdasági köze­ledés Anglia és a demokratikus tábor országai között. Figyelem­re méltó az a kijelentés, ame- lyet J, B. Scott tett Moszkvából való hazatérése Után a Star című újságban közölt egyik cikkében: »Lenin 19j9-ben azt mondta ai amerikai munkásoknak — írja ez az angol nagyiparos —, hogy a szocialista és a kapitalista álJ lám minden akadály nélkül él­het egymás mellett. Úgy vélemi hogy moszkvai utazásom és mindaz, amit ott láttam, hallót-' tam, igazolja ezt az álláspontot.* Egészen bizonyos, hogy az an­golok igyekezete a Szovjetunió­ban és a testvéri népi demokráJ ciákban a legteljesebb megértés­re talál. A béke megszilárdítá­sára törekvő valamennyi nép ér­dekeivel igazi összhangban var» a nemzetközi kereskedelem nor­málissá tételének szüntelenül fejlődő folyamata; Megkezdődön az arafás a Szovjetunióban MOSZKVA. (TASZSZ) A Szovjetunió déli területein meg­kezdődött a gabonanövények aratása. Megkezdték az aratást a többi között Turkménia kol­hozaiban is. Az ashabadi terület három ko’hnzában már befejez­ték a búza és az árpa aratását. Az Ashabad közelében lévő Vo- rosilov-holhozban a termésátlag hektáro, Fent eléri a 25 mázsát. Az aratás megkezdődött Üz- bekisztánban is, a munkálatokat gépekkel végzik. (MTI) i Wezméoyek a tszinek A földművelésügyi miniszté­rium a szikes és savanyú talajok javítását már eddig is jelentős kedvezményekkel segítette elő. A termelők az öntözési és talaj­javító vállalatoktól a legközeleb­bi vasútállomásra szállítva in­gyen kapják a szükséges javító­anyagot. Most a földművelés- ügyi miniszter a tsz-eknek, to­vábbi kedvezményeket adott. Ha a termelőszövetkezetek a ja­vítóanyagot maguk szállítják a helyszínre és saját erejükből munkálják be a talajba, akkor költségeikhez mázsánként egy forint támogatásban részesül­nek. Ez a segítség a vasútállo­mástól 10 kilométernél messzebb eső területeknél mázsánként két forintra emelkedik. Ha pedig a tsz-ek a közúti szállítást és a térítést a talajjavító vállalattal végeztetik, annak költségére hosszúlejáratú hitelt kapnak. — (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents