Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

A mi

pályánk, tálán miniden más pálya közt ■leginkább, nemcsak foglalkozás — életforma is. Az igazi pedagógus a legapróbb feladatokban is meglátja a nevelői értéket, nem becsüli le az -apró munkát« sem,

Hadd beszéljek most testületünk kiváló tanáráról. Szeretném dokumentálni ezzel az írással, mennyire igaz ez a megállapítás.

*

Megszólal a csengő, Az első óra kezdetét jelzi. A fiúk, lányok a -hetesek« vezetésével katonás rendbe állnak és az udvarügyeletes vezetésével az osztály termeibe vonulnak. A mi tanárunknak is ügyeleti beosztása van dia. Első órája a III./A-ban lész.

Nem könnyű feladat az orosz nyelv tanítása. Nem egyszerű dolog valóban eleven, helyesen megválasztott módszerekkel nevelni arra a diákokat, hogy minél gyorsabban beszéljék a nyelvet, minél hamarább megismerkedhessenek á nagyszerű Orosz irodalom kihcseivel.

Amikor a tanár belép, a két hetes Oroszul jelenti: -Tovaris pripödávátyelj, ja rapartüju, sto atszusztvujut nyikto. V klasszé ósisztota i parjádok.« Ettől kezdve alig esik magyar szó az órán. A fiúk küszködnek, néha nagyokat nyelnek az erőlködéstől, de a világ minden kincséért sem tennének le arról, hogy most oroszul mondják el, amit akarnak. A nyelvtanulás edzi az akaraterőt —tudja ezt minden pedagógus. '

(

natív»» öröm csillan meg a árnyén szemékben, mikor !

hosszú küszködés után megértik * Szimonov: -Várj reám!« című költeményének első versszakát. 1 A megértés után behatolnák a ' vers műszaki szépségeibe. íme, 1 most műfordítás közbeiktatása nélkül, a maguk erejéből élvezik 1 a szép verset:

Várj reám s én megjövök, t hogyha vársz nagyon, I

várj reám, ha sárga köd s őszi búja nyom; r

várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap, várj, ha nem is jön levél innen néhanap.,,

REGGELTŐL — ESTIG

II szülök és i lársidalooi segítsége is szükséges a tanév eredménres kelejezéséliez

Csak pár hét választ el attól, hogy megtörténjék az iskolák -aratása«, hogy a vizsgák eredményét megnyugvással könyvelhesse el szülő, tanuló, nevelő és egész dolgozó népünk. Ma megfeszített erővel dolgozik ezért minden iskola nevelőtestülete az ismétlések alapos megszervezésével és végzésével. Hasonlóan megfeszített erővel dolgozik tanulóifjúságunk, mert tudatában vári ahnak, hogy csakis a tudás biztos talaján állva lehet értékes tagja dolgozó társadalmunknak. Az általánosságban jellemzett évvégi helyzetnek vannak -árnyékos« oldalai is. Vannak ma is hiányzó tanulóink,

akik akár mezőgazdasági munkára, akár másra való hivatkozással távolmaradnak a nélkülözhetetlen ismétlésekről. Vannak feladataikat hanyagul, vagy se- hogysem végző tanulóink, akik a szülői felügyelet hiányosságait a kötelesség elmulasztására használják fel.

Nekünk nem szabad e jelenség felett közömbösen napirendre térnünk, a hibák láttán nem szabad szemet hunynunk. Mindnyájunk, az egész ország érdeke az eredmények maximumának elérése, ezért Vart szükség Valamennyi szülő, a2 egész társadalom segítésére a tanév eredményes befejezése érdekében; Fűzzék kapcsölataikat névelőink legszorösabbra a szülőkkel, fogjanak össze úttörőink, de mozduljon meg a társadalom, hogÿ:

1. Ne hiányozzék a hátralévő három hétért át égy tanuló sem indokolatlahul.

2. Minden tanuló becsületesért felkészülvé ménjén iskolába;

3. Biztosítsuk a jó készüléshez szükséges tanulási időt!

így biztosíthatjuk kdlléktiv összefogással a tanév sikeres befejezését.

Rértíán János ált. fik. ig.> KunsZentmiklós.

s

Most] egy másik font0! , I mozzanata következik az órának, szép, színes ké . pesujságot vesznek elő a tanú lók. A 30 gyerek közül 23-nal . jár a -Po sztranye szovjetov« , Egyenesen az oroszul tanuk magyar ifjúság számára szer- ! kesztik ezt a változatos lapot Akinek nem jut a lapból, a másik padba ül át. Ketten dugják össze a fejüket, úgy böngészik a szöveget. Vannak benne magyar és szovjet vonatkozású cikkek, riportok, történetek, versek, rejtvények — mindez persze oroszul — az ismeretlen szavak értelmét a csatolt szójegyzékből lehét kikeresni. Mindenki azon van, hogy elsőnek értse meg a szöveget. Néha bizony kicsúszik egy-egy rosszul sikerült mondat, félreértelmezett kifejezés, de sebaj, tizen is jelentkeznek, hogy kijavítsák.

I ««liât gondolkoztunk már I egymás között azon,

hogy mi a titka, a mi oroszszakos munkatársunk jó munkájának? Nincs semmiféle Varázs- latos képessége, titkos vonzóereje. Egyszerűen: szorgalmasan készül minden órájára, sokat töpreng azon, hogyan szervezze meg a következő órát, hogy az válóban élménÿtadô legyén, lekösse a tanulók érdeklődését, céltudatosan fejlessze tudásukat. Nincs annál nagyobb élmény a pedagógus számára, mint találkozni tanítványaival. Mindennap megújuló élmény ez. Kötelesség érté a találkozásra alaposan előkészülni, A mi nevelőtársunk sem akkor kezdi el az óravázlat elkészítését, amikor töltőtollai a, kézben, asztal mellé ül. Addig talán nem is tudna jóizűt aludni, «míg nem látja világosan, mi is lesz a holnapi órán.

Félháromtól félnégyig könyvtári óra. Előtte a Jókai-emlék- esten szereplő csoport tagjai próbálnak az ő vezetésével. Mert a mi nevelőnk magyart is tanít. Nagy gonddal csíszolgatja most az előadandó versek hangsúlyát, magyarázza mondanivalóját,

a délutáni élménynek a hűl lám ve- ése el sem csitult, mikor a

Ennek

Gárdony

CÍlnnejfi a tuiufán

Géza;

A TANÍTÓ C

I. RÉSZ

)

— Én tudok — büszkélkedett j. nagyobbik.

L Imondta az imádságot, utána mindjárt az egyszeregyet, mintha ez összetartanék.

— Hát te nem tudsz? — kérdem a kisebbiket,

A fejét rázta.

— Hány Isten van? kérdem tőle.

A fejét rázta.

— Ki teremtett?

— Az apám.

— Nem az, te — felelte a nagyobbik, s oldalba lökte az öklével.

— Hát ki a fene? — kérdezte a gyerek bosszúsan.

Láttam, hogy a gyereknek a hitről fogalma sincs és hogy ez a kérdés nem való, csak a pap szájába.

Meghagytam nekik, hogy délutánra mondják meg a gyermekpajtásaiknak, hogy a tanítás megkezdődött s hogy azok is tisztán megmosakodva jöjjenek el. Mátyásnak egy szép lúdtöllat faragtam, Jánosnak megy egy kis kocsit fűzfavesszőből meg krumpliból.

A két gyerek ugrándozva távozott.

Hogy magamra maradtam,

elővettem a Kiskatekizmust, amely nálunk a népiskolában a főtárgy.

És olvastam.

Az első kérdés ez:

— Ki teremtett?

Amire ez a felelet:

Az Úristen, aki a mennyet és Földet teremtette.

rrehát az az Úristen, aki ■*- a mennyet és Földet teremtette. Van másik Úristen is? Ha nincs, akkor minek ez a magyarázat? S ha kell az a magyarázat, miért nincs benne a kérdésben.

íme a katekizmus első kérdése is milyen hibás.

De azután mit felelek én, ha valamelyik gyerek így szól hozzám:

— Tanító úr, hogyan teremtett. engem az Úristen?

Ezt a kérdést tehát kihúztam a könyvből.

A második kérdés ez:

— Mi végre teremtett téged az Úristen?

\

Maga a kérdés tossz.-Mi végre« ez Se nem magyar kifejezés, se nem helyes formája a kérdésnek; mert azt felelheti iá a gyerek: A »felvégre«, vágy á -faluvégre«. Márpedig jó feleletet csak jó kérdésre mondhat a tanuló.

Kijavítottam: -Miért« teremtett téged az Úristen?

— Hogy őt megösmerjem, szeressem, neki szolgáljak és üd- vözüljek.

Gondokoztám e félelet fölött is.

Lehetetlen, hogy az istennek is ilyen vénasszonyos önző politikája volna. A saját imádásá- ra és udvarlására teremtette Volna az emberek millióit?

Hát ezért születtünk? Ezért éljük át annyi gond és annyi nagy érzések, tengernyi szenvedések között az életünket, hogy egy örökgerincű, soha nem látható ismeretlen valakit kötelességből szeressünk? Lehet parancsolatból szeretni? Parancsolhatja értelmes, becsületes lény, hogy őt szeressék? Lehet ez ok is arra, hogy évezredek méhébén milliónyi milliók szülessenek, szenvedjenek és meghaljanak?

Ki mondta ezt?

Az anyaszentegyház? vagy a könyv írója?

Bizonyára a könyv írója,

Az ember nem azért él, hogy az Istennel ösmerkedjék, aki láthatatlan és feltalálhatatlan, Mindössze az én boldogult Miklós bátyám hitte azt, hogy #3 Istejmek egyéb dolga sincs, mint hogy a kócok között üljön s mikor egyszer köpenyege elégett a kályha mellett, ő a nagybűzös füstben így szólt:

— Isten adta, Isten elvette,

Azt hitte, hogy az Isten épette

el a köpönyegét.

Ú'n már gyerekésszel lát- tam, hogy az ember célja az, hogy minél kellemesebbé tegye a földön a maga életét és azokét, akik a környezetében vannak, illetőleg vele érintkeznek.

Azt tapasztaltam, hogy ak> így cselekszik, az okos ember., jó ember is; és, . nincs tovább (Folytatjuk)

A kis teremben mindenütt virág. A gyerekek apró kezei tűzdelték a terem mennyezetére és falára. Szép felírat hirdeti: .Éljen sokáig szeretett tanítónénink.« Cserepes virágok is akadnak szép számmal. Párat közülük most hoztak ajándékba a tanító néninek. A többi már régóta itt van, hogy otthonosabbá tegye py iskolái»

Gondos kéz, szerető simogatása, munkája tette a falakat hófehérré. A tiszta ablakokon besüt a fény, Megvilágítja Kovács Jánosné fejét, amint kicsit meghatottad fogadja ezt a négy fal közötti kis ünneplést. Az ünneplés hőse ő. Növendékei ünnepük azért, mert a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló nevelői munkájáért Munkáérdemrénddel tüntette ki.

40 parasztház sorakozik a szakmári tanyavilágnak ezen a szállásán, melyet talányos névvel öregtény-nek hívnak. Ezen a szálláson neveli, bátorítja, tanítja az egymásután felcseperedő nemzedékeket Kovács Jánosné, immáron 31 éve. Mindenkit ismer, hiszen a legöregebbek kivételével majdnem mindenki a tanítványa volt. Mindenki ismeri és szereti. Világos hát, hogy ezen a nagy Ünnepen, illetve, amikor az örömhír szertéfutott az öregté-nyi házak közt, egymásután útra keltek az egykori és mai tanítványok, hogy megköszöntsék a tanítónénit. A gyengébb szívű -tanítványok« egy kicsit el is sírták magukat, amikor rápillantottak ezekre a kedves, jólismert vonásokra, amelyek akkor is mosolyogtak és szeretetet sugároztak, ha éppen meg is rótta a tanítónéni valamiért őket,

Az emberi közösségbe való tartozás, a vele való elválaszthatatlan egység Kovács Jánosné életformája. Egészen természetes, hogy Öregtény 154 lakosa minden ügyes-bajos dolgában hozzáfordul. A tanítónéni is elmondja nekik a maga élete kérdéseit. Ma is kint járt a földeken, meg kell nézni, milyen lesz a termés. Énről tudni kell neki. Ez családi ügy, személyes ügy, hiszen tanítványainak gazdaságáról van szó.

Iskolai munkája is példamutató. A környéken dolgozó fiatal nevelők sokat tanulnak tőle. Itt van az asztalon az ő megemlékezésük virága is.

Egy munkásélet foglalata ime ennyi; Öregtényen 31 éve tanít. Itteni munkásságával együtt 41 esztendeje neveli a tanyai gyérekeket. Szereti a tanyai életet. Erőt, egészséget ad neki és a jól végzett, becsületes munka nyugalmát, az élettel való, legszorosabb egységet, a közösséggel való mély összeforrottságot. Ezért csillog a mellén népünk kitüntetése is.

KÖVES GYULA. Kalocsa,

7Vehezen vártam a tanítás - ' kezdödését. Ez a kezdet akkoriban a városban október eleje. Falun a ktumpliseedés Után való idő.

Imre herceg napján arra nyitom föl a szememet, hogy két tehénszagú biaszatos gyerek lép az iskolába.

Köszönnek. Egy-egy kis darab fa mindegyiknél, A fát a pad sarkára teszik. Azután beülnek a padba. A tarisznyájukból nagy darab kenyeret ciháinak elő és falazatják. (A pardsztgyerek reggeltől estig mindig eszik. Hogy honnan győzik azt a sok kenyeret, ma sem értem, hiszen olyan kevéske hozzá.)

Láttam, hogy ezek az első fecskék. Ünnepies érzés szállott meg. Tehát a nagy nap elérkezett.

— Édes fiaim — szóltam hoz- zájok — nem tudom, kik vagytok, mert amikor bejöttetek, nem mondtátok meg, hanem azt látom, hogy még ma nem mosakodtatok. Hát menjetek ki az udvarra, ott van a jó tiszta víz. Mosdjatok meg, azután mikor bejöttök, álljatok szépen elém és mondjátok meg, mi a nevetek.

Míg a két gyerek künn helyreigazította az anyai kéznek mulasztását, én addig felöltöztem s rendbe raktam az ágyamat.

A két gyerek Visszatért. A hideg Víz piros rózsái égnek az arcukon Újra köszönnek. Elém állnak. És szól az idősebbik magas éneklő hangon:

— Én Balogh Mátyás vagyok.

És szól a kisebbik:

— Én Balogh János vagyok.

— Hát azt a két fadarabot minek hoztátok?

— Fűteni.

— Ez a szokás itt?

— Szokás. Minden gyerek hoz minden nap.

(Lám az öreg milyen praktikus ember.)

— Hát még mi a szokás?

— Disznóöléskor kohászt is hozunk.

— Hát jól van, gyerekek — szóltam kedveskedve, — ha fát hoztatok magatokkal, nem bánom, mert ha más módja nincs j fűtésnek, ezt is él kell fogadnom, hanem más egyebet ide ne hordjatok. Tudtok-e imádkozni?

könyvtárszoba szekrényei tövében folytatja az emberalakítáí napi folyamatát. Van itt tennivaló éppen elég. Az egyik gyerek kereken kijelenti, hogy csak a technika érdekli. Ebből a tárgykörből is kizárólag a repülés. Nem könnyű dolog az ilyen -égykönyves«, egyoldalú gyermeket meggyőzni arról, hogy a repülőgépmotor mellett még sok szép és érdekes dolog van a világon.

A másik gyerek határozott követelése, hogy csak -valami izgalmasat« szeretne olvasni. — Mindegy, hogy mit. Vannak konok emberek, nekik hiába ajánl a tanárja olvasnivalót, csak azt hajlandó kivenni a könyvtárból, amit saját maga bányászott ki, sokször órákig kutatva a színeshátú, szép, rendbe sorakozott- könyvek között. Olyannal is le- s hét találkozni, aki csak a köte- lező olvasmányokat hajlandó el- olvasni. Talán olyan is akad, s akinek minden jó, csak éppen az i nem. Lám a könyvtári óra sem- holmi -favágó« munka, minti i ahogy egyesek hiszik.- A nap arosznyelvi szakkörrel i végződik. A lemezjátszóból ára- : dó tiszta orosz kiejtés neveli a- gyermekeket a helyes orosz kiejtésre. Mikor a lemez végére

t ér a tű, egymásután jelentkez- i hek a szakkör tagjai, elmondják- észrevételeiket, próbálgatják- utána olvasni a szöveget hango- I sah, ügyelve a kiejtésre.

; Azután kedvenc szórakozásuk,

, a szógyűjtés következik. A szak- , kör tagjai elméletben sétára irt—

• dúlnak. Ma például a budapesti : múzeumokba — persze oroszuk

Az egyik gyerek a -mesélő«, a többieknek az a feladata, hogy kiegészítsék, színezzék a képzeletben született útirajzot a kirándulásról Ha a mesélő megakad, hánnan-négyen is kiáltják az odaillő szót. A szakkör végén összegyűjtik a tanult szavakat és a séta története másnap már viszontlátható a szakkör saját, külön faliújságján

Merészen / beesteledett. Egy;

__________/ kis csoport igyekszik az utcán, beszélgetve, nevetgélve, az egyik kapu előtt megállnak.

— Jó éjszakát!

— Jó éjszakát — felelik a magasabb, mélyebb hangok. Végétért egy nevelő hétköznapja.

TURCSÄNYI TIBOR, Állami Szilády Áron Általános Gimnázium* Kiskunhalas.