Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-05 / 132. szám

A keceli pártszervezet a kongresszus határozatainak ismertetéséért

!

Beke Sándor elvtárs három hónapja párttitkár Kecel köz ségben. Három hónap egy 14.00Ü iakosü községben kevés idő ah hoz, hogy a nemrég újjáválasztott párlvezetöség szilárd eredményeket érjen el. Ennek ellenére mégis olyan eredményekről adhatunk számot, melyek megszívlelendők minden pártszervezetben.

Ahogy belépünk a keceli pártszervezet helyiségébe, megragadja iigyelmünket egy nagy falitábla. Szépen rajzolt, tetszetős kivitelű munka, de ami a legfontosabb, az a tartalma. A falu vezérkarának, a pártszervezetnek egyik legfőbb leiadata, — a szervezett népnevelőmunka ■észletes tervét tartalmazza.

Ahogy közelebbről megnézek, igen érdekes adatok tűnlek szemünkbe. Népnevelőmun- ka szempontjából fel van térképezve az egesz község. A párt- szervezetnek 30 rendszeres kis- gyülési előadója van, mutatja a ablázat. Közöttük több olyan nevet is látunk, akik tavaly meg csak népnevelők voltak. Emellett nyolc földművesszövetkezeti és nyolc tanácsbéli kisgyülési előadó segíti az új pártvezetö- ség és az alapszervek munkáját.

Hasonló a népnevelő gárda feltüntetése is. A község dolgozóival a pártszervezet 10 és a földművesszövetkezet 20 legjobb népnevelője foglalkozik. Érdeklődésünkre Beke elvtárs elmondja, hogy a helyi DISZ-fiatalok ilyenirányú feladataival külön foglalkozik a pártszervezet,

Kecelen jó idő óta nem volt népnevelőmunka, vagy ha akadt is, az szervezetlen »ahogy kézre- esik« alapon »működött*-. Az új pártvezetöség szakított ezzel a helytelen gyakorlattal. Igaz, kissé hosszú időbe telt, de alapos munkát végeztek a népnevelőgárda megszervezésében és rendszeres tájékoztatásában. Úgy állították össze a kisgyűlé- sek helyét és úgy osztották be a népnevelőket, hogy mindegyik kívánságát figyelembevették. — Ezenkívül, ami új ebben a szervezési munkában az, hogy mind a népnevelők, mind a kis- gyűléselőadók egész éven át egy helyen működnek. Egyhép- nevelő például 10 egyénileg dolgozó parasztcsaládot patronál, így közelebb kerül hozzájuk, többször felkeresheti őket, nagyobb lesz nevelő munkájának a hatása. Jobban tudja orvosolni panaszaikat, melyek ha kicsik is, lehet, hogy nekik tán a legnagyobbak.

lilmonclotta Beke elvtárs, hogy azt szeretné — és ez a pártvezetőség célja —, ha minden népnevelőt mint kedves vendéget fogadnának a gazdák. Szerinte ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy valódi, szoros tömegkapcsolat alakuljon ki a párt és a falu dolgozói között. Ez most a III. párt- kongresszus után igen fontos. A gazdáknak van mondanivalójuk, vannak terveik, de nehézségeik is. Mindezekre pedig legvilágosabban a kongresszus anyaga, határozata és az azokból fakadó helyi feladatok ismertetése adja meg a választ. Ezt már tapasztalta a pártszervezet is. A kongresszusi hírek rádióhallgatását 16 helyen szervezték meg a községben. Számos dolgozó paraszt hallgatta ott országunk vezetőinek szavát, s utána élénk vitával próbálták feleleveníteni az egyes pontokat. De ez még mind kevés.

A kongresszus határozatai akkor válnak élő valósággá, ha arról a község lakossága mind szélesebb rétegben értesül, s annak alapján végzi további munkáját. Ez nem kis feladat. A pártvezetőség ezért elhatározta, legelőször azokat a részeket ismertetik majd beszélgetések révén, amelyek, mint a mezőgazdaság fejlesztése, növényápo- ás kérdései, állattenyésztés, a

második ötéves terv irányelvei — a legszorosabb kapcsolatban vannak az ö terveikkel, mindennapi munkájukkal.

A pártszervezet május hó

29-én taggyűlést tartott. Itt a referátum fő pontjainak tenni valóit a község viszonyaira alkalmazva beszélték meg. Hatá rozatba foglalták, hogy a népnevelőkkel minden második héten megbeszélik a kongresszus, anyag egy-egy részét. Részletes tervet nem készítettek, mert mint mondották, a kongresszus anyagát előzőleg nekik vezetőknek, népnevelőknek kell részletesen tanulmányozni. Addig is azonban, ami a legfontosabb a határozat rájuk vonatkozó részének — a mezőgazdaság fejlesztését, az állampolgári fegyelem megszilárdítását, s a jó tavaszi munkák elvégzését szorgalmazzák.

Kecel község új pártvezetőségének eddigi jó munkája következtetni enged arra, hogy terveiket, ha továbbra is így dolgoznak, siker — mindannyiuk jóléte fogja koronázni.

A guatemalai kérdésről

WASHINGTON. (TASZSZ) Guatemala washingtoni nagykövetsége nyilatkozatot tett közzé a sajtóban:

»A guatemalai kormányszervek összeesküvésben részvevő, felforgató csoportot lepleztek le, amelyet az áruló Carlos Castillo Armas, az »United Fruit Company** hírhedt ügynöke irányított külföldről. Az összeesküvés öt részvevőjének sikerült elrejtőznie Ecuador, vagy Salvador guatemalai követségén. Ezek között van Jose Bernale Linares, aki a zsarnok Ubico elnök kormányának uralma alatt rendőrfőnök volt« — hangzik a többi között a nyilatkozat,

NEW YORK. * (TASZSZ) Az United Press« hírügynökség guatemalai tudósítójának jelentése szerint Arbenz, guatemalai elnök válaszolt Cardenas volt mexikói elnök nemrég küldött levelére.

Arbenz válaszlevelében azzal vádolja az Egyesült Államok be folyásos köreit, hogy háborút próbálnak kiprovokálni Közép- Amerikában a kommunizmus elleni harc ürügyével,

*

PÁRIZS. (MTI) A »1‘Obser- vateur« című francia polgári hetilap arról közöl cikket, hogy miért került most Guatemala, a kis középamerikai köztársaság az Egyesült Államok támadásának középpontjába.

A lapban közölt cikk kifejti, hogy »a guatemalai ültetvények munkásainak lázadása bebizonyította Közép-Amerika népeinek, hogy lehetséges ellenszegülni az Egyesült Államok akaratának. Az északamerikai trösztöknek való alávetettség megszűnt kikerülhetetlen végzetnek lenni. Az Arbenz kormánynak, dacolva az Egyesült Államok mesterkedéseivel, sikerült kisajátítani az »United Fruit Company« birtokait és sikprült az ültetvénymunkások bérét 25 centről — a többi középamerikai országban még mindig ennyit fizetnek egy napi munkáért — egy dollár 20 centre emelnie. Ez felhívást jelent az északamerikai trösztökkel szembeni ellenállásra.«

A »1‘Observateur« ezután a következőkkel folytatja:

»Guatemala példamutató ellenállása nem hiábavaló. Ez a kis ország arra készteti az Egyesült Államokat, hogy válasszon az amerikai érdekekre nézve káros reformok elfogadása és egy demokratikusan megválasztott kormány elleni nyílt intervenció között. Arra kényszeríti Amerikát, hogy leleplezze önmagát. Ezentúl az amerikai vezetők demokratikus szólamai mögött mindenki világosan felismerheti az United Fruit Company és a többi társaságok falánk mohóságát.«

Idői árásj elentés

Várható időjárás szombat estig: Túlnyomóan borult idő, sokfelé eső, néhány helyen zivatar. Időnként élénkebb szél, a nappali hőmérséklet alig változik.

Várható hőmérsékleti értékek szombaton reggel 14—17, délben nyugaton 19—22, keleten 21—24 fok között. (MTI)

Miért megyünk Kínába?

Bevan cikke a „Tribune^-ban

LONDON. (MTI) Aneurin Bevan, az Angol Munkáspárt úgynevezett baloldalának vezetője, aki Attleevel együtt vezeti majd a Kínába utazó munkásmozgalmi küldöttséget, a »Tribune«- ben cikket írt »Miért megyünk Kínába?« címmel.

Sokmillió amerikai — írja Bevan — nem osztja Lodge nézeteit. Ezeket az amerikaiakat csüggesztik és aggasztják a Lod- ge-féle elvek, azok megváltoztatásáért harcolnak, de mindeddig sikertelenül.

Bevan ezután az Egyesült Államoknak azt az irányvonalát

bírálja, hogy hallani sem akar a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-be való bebocsátásáról.

— Lodge panaszainak természetét legvilágosabban első vádja árulja el — folytatja a cikkíró — azzal vádolja Kínát, hogy támadást követett el Koreában, Indokínában és belső támadást magában Kínában is... íme, itt vám a támadás új meghatározása. Ugylátszik, valamelyik ország megtámadhatja saját népét. Ennek az értelme, ha egyáltalán van ugyan értelme: a forradalmi Kína ellen az a fő vád, hogy forradalmi. Ezt úgy kell értenünk, hogy a támadás ténye a politikai vagy a szodlîts

forradalom.

Bevan azt írja, hogy az ilyen okoskodás szerint minden forradalmi ország »alkalmatlan az ENSZ tagságára« és gúnyos hangon teszi hozzá:

Vájjon, milyen visszaható ereje van ennek a meghatározásnak? Ha eléggé visszamegy a múltba, talán kizárhatják-e magát az Egyesült Államokat az ENSZ-böl?

— A munkáspárti küldöttség

reméli — írja befejezésül Bevan —, hogy a barátságos érintkezés és a gyümölcsöző együttműködés lehetőségeit találja majd a Kínai Népköztársaságban. A tör-, ténelem különféle utakon halad. Csak öntelt, képmutató és elbizakodott emberek merészelik azt gondolni, hogy joguk van ítélkezni és pálcát törni olyan nemzetek felett, amelyek régi jogtalanságokat igyekeznek jóvátenni és tűrhetetlen nyomorúságot orvosolni. Mindnyájunknak remélnünk kell, hogy gyorsan eljön majd az az idő, amikor a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben s ott békésen elintézi majd azokat a problémákat, amelyek egyébként katasztrófába döntenék a világot.

A Szakszervezeti Világszövetség közleménye

BECS. (TASZSZ) A Szakszervez .i Világszövetség titkársága közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben egyebek között ez áll:

A június 20—22-én Berlinben megtartandó és a valamennyi szakszervezet, továbbá minden dolgozó képviselői számára hozzáférhető európai szakszervezeti konferencia összehíváséról szóló közlemény nagy érdeklődést keltett. A szakszervezetekben és a vállalatokban mindenütt megvitatják a konferencia javasolt napirendjét: »A szakszervezetek szerepe és feladatai az összes európai országok közötti békés kapcsolatokért, a biztonság igazi szavatolásáért, a békéért és a dolgozók életszínvonalának emeléséért vívott harcban.«

A közlemény idézi nyugateurópai országok számos szakszervezetének határozatát, amelyekben tiltakoznak az »európai hadsereg« ellen, Nyugat-Német- ország újrafelfegyverzése ellen és követelik a tömegpusztító fegyverek eltiltását.

Mint a közlemény befejezi része hangsúlyozza, különböző irányzatokhoz tartozó dolgozók és szakszervezeti funkcionáriusok nagyszámú nyilatkozata mutatja, hogy az európai szakszervezeti konferencia mind összetételét, mind a részvevő küldöttségek számát illetően igen tekintélyes konferenciája lesz &* európai munkásosztálynak. A konferencia igen fontos állomása lesz majd a kenyérért, a kollektív biztonságért és a békéért folytatott harcnak. (MTI)

Sztrájkmozgalom Dániában

KOPENHÁGA. (TASZSZ) A dán lapok közlik, hogy az »Enig- heden«, az egyik legnagyobb ko- penhágai olajütő 600 munkása június 2-án sztrájkba lépett. A sztrájkot az idézte elő, hogy a

munkások elégedetlenek voltak az alacsony bérek miatt. Eiler Jensennek, a Dán Szakszervezeti Szövetség elnökének sikertelen maradt az a kísérlete, hogy rábeszélje a munkásokat a sztrájk beszüntetésére. (MTI)

A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága szerdán szavaz a háborús szerződések ratifikálása kérdésében

PÁRIZS. (MTI) A nemzetgyűlés külügyi bizottsága szerda délelőtt 10 órára ülést tűzött ki, hogy meghallgassa Bidault külügyminiszter jelentését. A külügyminiszter felvilágosításokkal fog szolgálni a bizottságnak a

Saar-kérdés úgynevezett »előzetes rendezése« tárgyában.

Bidault meghallgatása után a külügyi bizottság szavazni fog a bonni és a párizsi szerződések ratifikálása ügyében.

A KLAPKA-UTCA 34. szám egy omladozó, öreg házat jelöl. Az ablakok aprók, de magasak. A ház is magas. Ahol a lábazaton lekopott a vakolat, kilátszik a terméskő alapzat és ki- vöröslik a századot megért ven tégla, A két középső ablak között egy márványtábla vonja magára a figyelmet. A táblán széjjelhajló babérágak alatt ezek az aranyozásukat vesztett, vésett szavak olvashatók:

KLAPKA GYÖRGY 1848/49 honvédtábornok e házban lakott tanuló korában 1832—34.

Klapka György nevének említésére megelevenül bennünk a szabadságharc történetének legszebb fejezete, a komáromi hősi legenda. Két császár seregével dacol a vár, amelynek parancsnoka Klapka. Az a Klapka, akinek lábnyomai 120 évvel ezelőtt bizakodó, ifjúi reménységgel taposták Kecskemét porát, sarát.

TEMESVÄROTT született és 12 éves korában onnan jött az

Alföld fővárosába, mint németül és latinul beszélő fiú, hogy itt magyar levegőt szívjon magába és megtanulja a magyar beszédet. Testvére lakott itt a fent bemutatott, most már omladozó házban. Az utcát akkor Csongrádi-kisutcának nevezték. Azon jött naponta keresztül a Budai-nagyutcán levő emeletes gimnáziumba. Két évet töltött itt, olyan két évet, amire haláláig szívesen emlékezett.

A GIMNÁZIUM elvégzése után katonai pályára lépett. — 1842-ben gárdatiszt, később a 12-es határőrezred főhadnagya lett. Nem tetszett neki az osztrák szellemű katonai é^et és 1848-ban keietindiai szolgálatba készült szegődni, de a forradalom hírére itthon- maradt és a honvédség kötelékébe lépett. — 1848 áprilisában századossá, október 1-én őrnaggyá léptették elő. 1849 április 6-án, az isaszegi

atában tanúsított vitéz magatartásáért soronkívüli előléptetéssel kapta a tábornoki rangot. Április 26-án vonult be Komáromba. július 2-án nevezték ki a vár parancsokává. A várat a szabadságharc letörése után is tartotta. Október elején még rendesen folyt ott a szabad honvédélet. Klapka kitüntetéseket osztogatott. Október 2-i kelettel kapta tőle többek közt az egy:k kecskeméti hős, Gömöry Frigyes százados is a vörösszalagra erősített ezüst vitézségi koszorút, a várat a védők szabad elvonulásának feltételével csak akkor adta fel, mikor meggyőződött arról, hogy a túlerővel szemben, odakint már minden elveszett.

KLAPKA nem élt a menedékjoggal. Emigrált. Londonban telepedett meg. Ott írta meg emlékiratait. Munkája 1850-től angol, francia és német nyelven megjelenve védte a külföld közvéleménye előtt a magyar népnek és szabadságharcának igazát. Hosszabb időt töltött Párizsban és Genfben is. 1859-ben az olasz-osztrák összecsapás idején magyar légiót szervezett. Részt- vett az olaszok felszabadító háborújában, de célját, hogy a magyar szabadságharc zászlajának felemelésére Magyarországra vonuljon légiójával, nem valósíthatta meg az osztrák ka- marilla gyors békeakciója miatt. 1866-ban a porosz-osztrák viilámháború alkalmával Poroszország feiől jött híre a Klap- ka-légió feltámadásának. De ekkor sem volt ideje arra, hogy terveit megvalósítsa. 1867-ben, a kiegyezéskor adott általános amnesztiára . hazajött és képviselőséget vállalt. Hamar megcsö- mörlött az akkori, egyáltalán nem a magyar nép érdekeit szolgáló politikától. Visszavonult a politikai élettől és emlékiratai további kiadásaival foglalkozott. 1877-ben jelentek meg az emlékiratok magyar' nyelven,

1892 TAVASZÁN, halála előtt néhány nappal elfogta a Kecskemét utáni vágyakozás. Itteni tisztelői előtt így okolta meg látogatását:

— Vágytam még egyszer látni az iskolát és a házat, amelyhez két év kedves emléke fűz,

1892 május 17-én Budapesten« István-szállóbeli lakásán, hirtelen meghalt. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök intézkedésére holttestét éjszaka kilopták a szállóból, mert attól tartottak, hogy a temetésén részvevők tüntetni fognak Kossuth Lajos és « magyar szabadság eszméje mellett. A függetlenségi képviselők fellépésére sem engedték meg állami épületből a temetését. A néphangulatnak engedve a főváros, mint kegyúr, a belvárosi templomban engedélyezte felin- vatalozását. Onnan temették oly impozáns tömeg kíséretével, am zsarnokot soha, csak szabadság- ''őst illet meg!

(j. f*)

Amiről a kecskeméti emléktáblák beszélnek (IV.)