Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

ÖSSZEESKÜVÉS KECSKEMÉTEN AZ OSZTRÁK ÖNKÉNYURALOM ELLEN . A június 30-i napfogyatkozásról E HÓ 30-ÁN igen érdekes és Földünknek egy-egy helyére vonatkoztatva igen ritka természeti tünemény következik be. E napon ugyanis napfogyatkozás lesz, mely hazánkban mint részle­ges, a Szovjetunió egy részében és Észak-Európában pedig mint teljes fogyatkozás lesz látható. A legmélyebb hatást a teljes nap- fogyatkozás kelti, amely mindig feltűnő és nevezetes jelenség volt az emberiség életében. Erről tanúskodik egy 4651 évvel ezelőtt író­dott kínai feljegyzés is. A régi népek azonban a napfogyatkozást is az istenektől származó égi jelnek tartották és féltek tőle. Egyik ókori történetíró leírása szerint, a váratlanul beállott napfo­gyatkozás még az egymással harcbanálló hadseregeket is elrémí­tette a harc folytatásától. De még napjainkban is találkozunk a fogyatkozásokkal kapcsolatos — már légen megcáfolt — babonás hiedelmekkel, Pedig közismert, hogy a napfogyatkozások vég­eredményben egészen egyszerű, jóelőre pontosan kiszámítható je­lenségek. A legegyszerűbben a következőképpen lehetne megma­gyarázni: FÖLDÜNKRŐL a Nap és Hold korongja kb. egyforma nagy­nak látszik, A megfigyelés tanúsága szerint azonban ezen égites­tek látszólagos átmérői bizonyos szabályossággal ingadoznak, a Nap és Hold Földtől való távolságának megfelelően. Ha a Föld napkörüld és a Hold földkörüli mozgása folyamán a Nap, Hold és Föld ebben a sorrendben, közelítőleg egy egyenesbe kerül, és ugyanakkor a Nap látszólagos átmérője nem nagyobb, mint a Holdé, úgy a Hold egy rövid időre eltakarja a Napot a földterület bizonyos része elől, ahol teljes fogyatkozás következik be. Ugyanez a jelenség kissé távolabbról, ahol a Hold már nem egészen takarja el a Napot, mint részleges napfogyatkozás szem-* lélhető, Abban az esetben, ha a Nap látszólagos átmérője nagyobb a Holdénál, és így a Hold nem fedheti el teljesen a Napot, gyűrűs napfogyatkozás következik be, mert a Napból egy gyűrűszerű, fénylő öv látható marad, MIND ÉRDEKESSÉG, mind a tudomány szempontjából csak a teljes napfogyatkozásnak van jelentősége. Ez viszont mindig a földfelszínnek csupán egy keskeny sávjárói figyelhető meg, a legkedvezőbb esetben is csak 7—8 percnyi rövid ideig, és egy-egy helyen csak igen ritkán 200—300 évenként ismétlődik. Ugyanakkor a teljes napfogyatkozás olyan megfigyeléseket is lehetővé tesz la naplégkör külső rétegének megfigyelése, fényelhajlás), amilye­nekre egyébként sohasem nyílik lehetőség. Ezért a teljes nap- fogyatkozás zónájába igen sok tudományos expedíciót küldenek* A hó végén bekövetkező teljes napfogyatkozás megfigyelésére magyar csillagász delegáció is utazott a Szovjetunióba, ahol ez a teljes napfogyatkozás sok helyen lesz megfigyelhető. RÉSZLEGES napfogyatkozás — mint amilyennek majd mi látjuk a június 30-i napfogyatkozást —, már sokkal gyakrabban és lényegesen nagyobb területről látható. Ugyanis minden teljes fogyatkozás a környező nagyobb területről mint részleges fogyat­kozás észlelhető. A JUNIUS 30-1 napfogyatkozás nálunk részleges lesz: a Nap korongjának 82 százalékát takarja majd el a Hold. A fogyatkozás 13 óra 49.9 perckor kezdődik, legnagyobb fázisát 15 óra 6.8 perc­kor éri el és 16 óra 17.6 perckor végződik. A napkorong szaba- donmaradt sarlóalakú része még mindig sok fényt fog árasztani és ezért különösebb elsötétülés nem lesz. KORMOZOTT ÜVEGEN ÁT megfigyelhetjük majd a hold­korong elvonulását a Nap előtt. Ehhez már csak a derült égbolt hiányzik. Magyar János, (Ismeretterjesztő Társulat.) óUjij hajósi írnél í újat min \ MINAP megjelent cik- künkben megemlékeztünk Kecskemét első vasútvonalának építéséről. Politikai, közbizton­sági és stratégiai okai voltak annak, hogy az osztrák állam­vasút társaság viszonylag gyo - san elkészült ezzel a feladatta'. A vasúttal szorosabbá vélték tenni az »összmonarchia részej- nek« kapcsolatát. Azt hitték, hogy vonaton könnyebben tud­ják bevetni a karhatalmi alaku­latokat, ha kell a katonaságot is, az Alföldön elhatalmasodott betyárokkal szemben,- akik, mint az alábbiakból kitűnik, csak az önkényuralom előtt voltak va­lamennyien betyárok, de valójá­ban akadtak közöttük szép számmal bujdosó honvédek és évekkel a szabadságharc elnyo­mása után még akciókat végre­hajtó, szervezett szabadcsapat­beliek. A Kossuthot és társait vendégjog címén határain belül tartó Törökország akkor közvet­len szomszédunk volt, csak a Száva, a Duna és Déli-Kárpátok választották el tőlünk. Mind­ezek a körülmények állandó fe­nyegetést jelentettek az agyag­lábakra épült osztrák biroda­lomra, ÏJOGY a cselekvésre kész bujdosókat komolyan kell venni, arra éppen Kecske­mét adott példát. A bujdosók­nak Kecskeméttel a régi bajtár- siasság révén állandó kapcsola­tuk volt. így számos kecskeméti híve volt Noszlopy Gáspárnak, a Dunántúl legendáshírű guerilla- parancsnokának, aki még Vilá­gos után sem adta fel a harcot. Többezer emberével állandó ret­tegésben tartotta az osztrák megszálló csapatokat, mint Kos­suth teljhatalmú kormánybiztosa nyomtatott felhívásokat bocsá­tott ki, adót szedett, önkéntese­ket verbuvált és Komárom fel­adásáig Klapkával futárok útján tartotta fenn az összeköttetést, Komárom kapitulációja után vérdíjat tűztek ki fejére, majd egész hadosztályokat mozgósítot­tak ellene. Nem sikerült sem őt, sem embereit elfogniok az osztrákoknak. Feloszlatta sza­badcsapatát. Ömaga országrész­ről országrészre bujdosva várta az alkalmat, mikor megint fegy­verrel lehet küzdeni a gyilkos zsarnok ellen. Előbb Dunántúlon adták egymásközt kézről-kézre a bujdosót a megbízható magya­rok. Mikor itt nagyon a nyo­mában voltak már az osztrákok kopói, hirtelen átcsapott a Du­nán és Szabadszálláson tűnt fel. Innen Mezőberénybe ment, ahol egy barátjánál, mint kádárie- gény dolgozott. Az 1850. év ele­jén Aradon, majd Kecskeméten végzett szervező munkát. Ellen­állási mozgalmának hálózatát bővíteni akarván, innen is to­vább ment, de elfogták. A bör­tönben megbetegedett. Az oszt­rákok példát mutató büntetés­ben akarták részesíteni, ezért rabkórházba utalták, hogy ki­gyógyítsák az ítélet előtt. A pesti Ludoviceumban volt a rab­kórház. Noszlopy módot talált rá és megszökött innen. 1851-ben megint a Duna—Tisza közén szervezkedett. Még Rózsa Sán­dorral és embereivel is felvette a kapcsolatot. Aztán hírét vette, hogy Kos­suth utasítására Erdélyben »lát­hatatlan kormány« alakult. Ezer veszéllyel dacolva Kolozsvárott termett. De ezt az erdélyi szer­vezkedést egy Bíró Mihály nevű áruló feladása folytán leleplez­ték és tagjait letartóztatták. — Noszlopynak sikerült megmene­külnie. Kecskemét környékén folytatta szervező munkáját. Ek­kor, az összeesküvők szerint, ki­váló alkalom kínálkozott akció­ba lépésre. Megtudták, hogy a véres császár alföldi utazásra készül. Ceglédtől Szegedig min­denütt volt beszervezett híve Noszlopynak. Azt tervezték, hogy a vasúttalan helyeken ko­csin utazó császárt foglyulejtik és az Alföld vadvizes vidékén valahol mindaddig fogvatartják, míg helyre nem állítja az 1843­as alkotmányt. Megtudták az utazás részleteit. Úgy gondolták, hogy a tervezett rajtaütést leg­sikeresebben Kecskemét és Fél­egyháza között hajthatják végre. Azt is megtudták, hogy a csá­szárt 50 vasasnémet lovas fogja kísérni. 100 honvédhuszárt akar­tak ezek ellen csatasorba állí­tani. 1/ŐZBEN 1852 május 6-án, megjelent a »Magyar Hír­lap« c. hivatalos lapban, hogy Noszlopy Gáspárt, mint lázadót és lázítót a haditörvényszék ha­lálra ítélte és miután el nem foghatta, jelképesen, nevének a bitófára szögezésével az Újépület udvarán kivégeztette. Noszlopy nevetve értesült saját kivégzé­sének híréről. Nem ért rá derül­ni sokáig, mert nyakig volt a munkában. Azt akarta, hogy a 100 huszárról már messziről lás­sa a megtámadott ellenfél, hogy ezek nem holmi betyárok, ha­nem nemzetük érdekében fegy­vert ragadott, igazi katonák. Szabályos honvédhuszár egyen­ruhát rendelt számukra. Bobory Károly és Szabó Károly ceglédi hazafiak 4000 Ft-ot adtak a sza­badcsapat megszervezésére és leszerelésére. 1ZECSKEMÉT volt a köz- pont, Itt volt legtöbb megbízható, kipróbált embere Noszlopynak. Ezek közt vezető szerepet vittek: Gaál József volt honvédfőhadnagy, Zabolay Ká­roly volt guerillahadnagy, Sár- közy Soma Aurél volt honvéd­huszárfőhadnagy, ügyvéd és Vasváry Ferenc szabó, volt Hu- nyadi-husz ■ Az idő sürgetett. Vasváry, régi feljegyzések sze­rint, szép szál magyar ember, vállalta a ruházati cikkek elké­szíttetését és a beszerzett felsze­relések gyűjtését. A kecskeméti szabók éjjel-nappal dolgoztak, hogy idejére elkészüljenek. A városban sokan tudtak a dolog­ról, Nagyon sokan reményked­tek a fantasztikus vállalkozás sikerében, Közeledett Ferencz József lá­togatásának ideje. Gróf Forgách csendőrezredes, hogy a fogadás utolsó biztonsági előkészületeit megtegye, Kecskemétről Cehed­re kocsizott. Visszafelé jövet Cegléd és Nagykőrös között egy akkoriban rettegett, híres rabló­főnök támadta meg. A rabló­főnök és a csendőrezredes kö­zött valóságos pisztolypárharc folyt le, Végülis a csendőrezre­desnek hősi futással sikerült belül kerülnie Nagykőrös falai közé, ahonnan megfelelő erősí­téssel folytatta útját haza Kecs­kemétre. Ez az incidens végzetes volt a kecskeméti összeesküvés kime­netelére. A csendőrezredes szigo­rított járőrszolgálatot rendelte'. Erről Noszlopyék semmit sem tudtak. Kuthy gazdaember ko­csija sarkantyús csizmákkal, hu- szárkalpagokkal, kardokkal, fegyverekkel megrakva ott áll­dogált Vasváryék kecskeméti háza előtt. Várták Szalkay Ger­gely volt honvédőrnagyot, ak* szintén kecskeméti volt és akit a csíny végrehajtására összeállí­tott csapat parancsnokául sze­meltek ki, Szalkay vállalta _ a megbízást, de érthetetlen ok­ból a megbeszélt időre nem je­lent meg, hogy átvegye és to­vábbszállítsa a huszárok beöl- töztetésére szolgáló felszerelést. 9 órakor kellett volna érkeznie, de már 10 felé járt, mégsem jött. Az összeesküvőle többször kirnentek a ház elé. Egyszer kardcsörgést hallottak. Azt hit­ték, hogy Szalkay érkezett meg. Arrafelé siettek és egy osztrák járőrbe ütköztek. A járőr felfe­dezte a kocsit az egyenruhákkal és fegyverekkel, Vasváryék hiá­ba akarták letagadni a valósá­got. Aki közülük a sötétség leple alatt menekülni nem tudott, le­tartóztatták, Még Vasváry 78 éves édesatyját is börtönbe hur­colták. Vasváryt a Stockházba vitték, majd másnap a nép el­rettentésére laktanyáról lakta­nyára hajszolták. Gróf Forgách csendőrezredes személyesen val­latta. Megkergetőjét vélte benne felismerni. Otödnap kínzástól meggyötört apjával is szembe­sítették. Vasváry kezei ökölbe szorultak, mikor apját megpil­lantotta. Apja látva fia felin- dultságát, rákiáltott: — Ne sajnálj! Ha öreg va­gyok is, annyit meg tudok mu­tatni ezeknek, hogy, ha kell, egy jajszó nélkül meghalok a hazá­ért, A/'ASVARYÊK minden fe­’ nyegetés és bántalmazás ellenére tagadtak, de egy görög borkereskedő, akitől a nadrágra való bőröket vették és egy Rei­ner nevű bádogos tanúságot tett ellenük. Az öreget elengedték, de Vasváry és a többiek az Új­épületbe kerültek. Noszlopyt ez­úttal sem sikerült elfogni. Ta­nyai magyarok kocsin vitték ta- nyáról-tanyára Ceglédig. Ugyan­így menekült tovább Szolnokig. Nem akarta rejtegetőit bajba keverni. Onnan gyalog ment to­vább mesterlegénynek öltözve. Elfogták. Akárhogy faggatták, kilétét sem volt hajlandó elárul­ni. Szembesítették volt összees­küvő társaival. Azok közül egy sem akadt, aki elárulta volna, De volt ott akkor, valami közön­séges bűncselekmény miatt be­fogva, egy Csorba nevű felcser. Az egy rabséta alkalmával fel­ismerte és saját szabadulása re­ményében feljelentette. Vasváry még az Újépület foglya volt, mikor az összeeskü­vés főszervezőit: Noszlopy Gás­párt, Jubál Károlyt, Sárkozy Aurélt, Nagy Albertet és egy Hegymeghy nevű társukat fel­akasztották. Vasváryék a szokat­lan mozgolódásból sejtették, hogy valami rendkívüli esemény ké­szül, Az ablakok elé erősített kosárfonatokat már régebben megfúrták és azon át kiláttak az udvarra. Sok katona sorako­zott ott fel. Gyalogosokon kívül tüzéreket is felvonultattak. Azon égő kanóccal álltak ágyúik mel­lett. Akkor elővezették Noszio- pyt és társait. Szekérre ültették őket. A katonák hangos vezény­szóra megindultak, közrefogták a szekeret. Vasváryék tudták, hogy bajtársaiknak ez az utolsó út jók. Vasváry fel is jegyezte a nevezetes nap dátumát: 1853. március 3-a volt. Persze a szűk kilátó nyíláson túl nem tudták követni, merre mentek veiük pribékjeik. A nagy katonai kí­séretből arra következtettek, hogy az osztrák hatóság a nép megmozdulásától tart és attól fél, hogy a legendáshírű szabad­sághőst és társait kiszabadítják, Noszilcpyt és négy társát, köztük a Kecskemétről való Sárközyt, az öreg ferencvárosi temetőben felakasztották. A KECSKEMÉTIEK közül Gaált és Zabolayt már 1852 őszén 20—20 évi sáncmun­kára ítélték és végighurcolták Ausztria és Csehország hírhedt börtönein. Vasváry Ferencet 1853 májusában vitték Bécsbe. Hatévi sáncmunkára szólt az ítélete, amit Josefstadtban kel­lett volna kitöltenie. Ott talál­kozott a többi kecskéméi elítélt­tel és felvidéken lakó öccsével, akit szintén az összeesküvésben részesség miatt fogtak le. 1857-ben a trónörökös szüle­tése alkalmával kibocsátott am­nesztia alapján szabadulták ki. Ha kalandos tervükkel el is buktak, hősök voltak, példaadók. Az utókor adósuk egy emlék­táblává}, vagy legalább egy-egy utcanévvel! Joós Ferenc, (Ismeretterjesztő Társulat) A napokban levelet kaptunk Mályik Mikló3né, Hajós, Kos­suth Lajos-utca 137. szám alatt lakó dolgozó parasztasszonytól. Levelében a következőket pana­szolja: Több paraszttársammal együtt beléptünk az I. típusú Lenin ter­melőszövetkezeti csoportba. Fér­jem külterületi postás, de én a csoportban akartam dolgozni. Négy hold megmunkálását vál­laltam és annyi is van haszná­latomban. Amikor a helyi ta­nácshoz hivattak tervfelbontás végett, meglepődve tapasztaltam, hogy 4 hold és 1257 négyszögöl szántót, 800 négyszögöl szőlőt és 900 négyszögöl erdőt írtak a ne­vünkre. A mai napig még azt sem tudjuk, hogy a szőlő és az erdő merre van. Ugyanakkor a beadási kötelezettség teljesítését és az adó rendezését követelik tőlünk, Mályik Miklósné levelét ki* vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy panasza jogos és helytálló. A Lenin termelőszövetkezetben ugyanis a területi összesítésnél 16 hold terület hiányzott. Erre a termelőszövetkezet elnöke, id* Szakáll Imre ahhoz a »megöl* dáshoz« folyamodott, hogy a hiányzó holdakat elosztotta a ta* gok között. Ezért »kaptak« Mályik Miklósék is több terű* letet, mint amennyit valójában használnak. Szerintünk ez nem helyes meg* oldás és igazságosabb eljárás lenne, ha a termelőszövetkezet vezetősége figyelembe venné a becsületes tagok javaslatait és a kiosztott területet ismét felmér* nék. így meglesz az eltűnt 13 hold föld. Mályik Miklósnénak és még több tagnak nem kell fi* zetni olyan szántó és szőlő utáni amelyet ebben az évben más hasznosít,

Next

/
Thumbnails
Contents