Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

Jövedelmező háztáji gazdálkodás egészíti ki a* öregcsertoi Béke termelőszövetkezet tagjainak részesedését Az öregcsertői Béke termelőszövetkezet köz­pontjában napközben az idős Vén Jánosnén kí­vül csak egyetlen asszonyt lehet találni. A töb­biek dolgoznak — ki erre, ki arra — kint a föl­deken. De ne higyje ám azt senki, hogy Ven néniék azért maradtak a csoport központjában, mert nem akarnának dolgozni! Csak éppen annyi fáradságot kell venni, hogy megnézzük a ház belső felében lévő kis »■sajtüzemet-«. Mert nyugodtan mondhatjuk an­nak, hiszen hirtelen össze sem lehetne számolni hány kikerekedett, vajszínű, zsíros sajt áll a prés alatt, mennyi van a sósvízzel telt dézsákban — és mindezt Vén Jánosné készítette ügyes segí­tőtársával, özv. Jenei Sándornéval. — Még a padláson is van ám! — mondja Jeneiné és máris igyekszik felfelé, hogy megmu­togassa a száradni rakott juhsajtokat. — Bizony nehéz lenne azt összeszámolni, hogy az itt készített juhsajtból mennyi havon­ként a csoport jövedelme, de annyi biztos, hogy szép összegnek felel meg — mondja Vén Já­nosné. Igaza is van — és ez jellemző a csoportra, mint a jó gazdára, hogy nemcsak arra számít, amit a földek termése ősszel, a betakarítás utánra ígér, hanem kihasznál minden olyan lehetőséget, ami a ház körül is kínálkozik. így vált azután lehetségessé, hogy a csoport tagjai minden hó­napban megkapják a hónap folyamán szerzett munkaegységekre a 8 forint készpénzelőleget. Az előbb említettük, hogy a jó gazda nem­csak betakarítás után nyitja ki a pénztárcáját, hogy évi jövedelmének legnagyobb részét bele­tegye, hanem évközben is. így van ez a csoport tagjainál is. A »sok kicsi sokra megy« elvén a termelőszövetkezetből szerzett jövedelmüket a háztáji gazdaság ügyesen szerzett jövedelmével egészítik ki. Vén néni is elmondta, hogy az idén az egy holdnyi kerti földön megterem annyi, amivel a házkörüli jószágállomány kitelelhet és ami ezen felül marad, az kevés hozzájárulással egy teljes évre elegendő »boltpénz«-nek. A háztáji gazda­ságban nevelt és most nevelődő baromfisereg az egész család évi hússzükségletét fedezi és nem­csak, hogy nem kell pénzt adni húsra, hanem még gyakran ebből lesz kiscipőre, ruháravaló Ven néni kisunokájának is. Jelenleg 20 kisliba és 50 darab baromfi nevelődik kis tanyájuk körül. De hamarosan még több is lesz, mert rövidesen újabb kiscsibék kelnek. Ezenkívül 2 sertés, egy tehén és egy üsző egészíti ki állatállományukat. özv. Jenei Sándorné is elmondja, hogy ő is sok gondot fordít a háztáji gazdaságának jöve­delmezőbbé tételére. Szükség van erre, mert a csoportból kapott részesedésből hárman élnek meg. Rajta kívül 84 éves édesapja és 70 éves édesanyja. A csoportból kikerül mindhármuk egészévi kenyere, s a háztáji gazdaság jövedelme a csoportból kapott készpénzrészesedés mellett újabb jövedelmet biztosít számukra. DCántúi' Jlniús. ti agy jelen to s éq íí ú jítóm KÁNTOR LAJOST olyan em­bernek ismerik a kalocsai gép­állomáson, mint aki mindig va­lamilyen újításon, észszerű meg­oldáson töri a fejét. — Kántor bácsi, a műhelysze­relő, sohasem fér a bőrébe — mondják róla tréfásan. — Sokat spekulál, hosszú hónapokon át. Egyszeresük elénk áll valami új dologgal. Most is így volt az aratást megelőző napokban. Egy újítást gondolt ki: a kombájnra sze- lelőrostát szerelt. Ezzel a gép- ből kikerülő gabona raktárké­pessé válik, közvetlen az aratás és cséplés után. Eddig ugyanis, mint tudvalevő, a kombájn által learatott és elcsépelt gabonát szelektálni kellett. FELKERESTÜK Kántor La­jost a gépállomáson. Nagy lelke­sen beszélt újításáról. Fölvezetett bennünket a kombájnra és a legapróbb részletekig elmondot­ta, mi a lényege az új berende­zésnek. — Alaposan megrágtam min­den lehetőséget, mielőtt hozzá- kezdtem volna a kivitelezéshez — magyarázta. — Harmincéves malomgyakorlattal rendelkezem, így hát jól ismerem a gabona minden tulajdonságát. Hosszú éjszakákon át törtem a fejem, hogyan lehetne valami észszerű megoldást találni a kombájn ál­tal learatott és elcsépelt gabona tisztítására. így jutottam el eh­hez a gondolathoz. — Ez a ventilátor — mutatta — hajtja fel a gabonát a kam­rába. A gabonakamra eddig üres volt. Én ebbe a kamrába sze­reltem a tisztítóberendezést. Persze, legalább kétszer akko­rát, mint a cséplőgépeken lévő rostafelületek, mert számítani kell arra, hogy sokkal több ga­bona megy át a készüléken, mint. a cséplőgépnél. Lényegében a cséplőgépen lévő, úgynevezett »kistisztító-művet« helyettesíti a berendezés. ALAPOSAN elmagyarázta minden apró rész rendeltetését. A régi, tapasztalt szakember hangja csendült ki minden sza­vából. És ahogy így elmondta, valóban igen egyszerűnek lát­szik az egész újítás. Már a föld­művelésügyi minisztériumba is elküldte az elgondolás tervraj­zát. Állóhelyzetben már ki is próbálták. Nagyszerűen bevált. Bent az irodában Varga Fe­renc vezetőmezőgazdásszal azt is kiszámítottuk, hogy mennyi költségmegtakarítást jelent ez az újítás. Ha 200 hold learatott ga­bonát veszünk alapul, 8 mázsa holdankénti átlagterméssel, ak­kor 1600 mázsa gabona megy keresztül a tisztítóberendezésen, Ha ugyanezt a műveletet cséplő­géppel végeznénk, 1600 forintba kerülne a tisztítás, mert mázsán­ként egy forintért tisztítanak cséplőgéppel. Ezenkívül számí­tásba kell venni négy ember, legalább ötnapi munkáját. Kü­lönösen termelőcsoportoknál je­lent ez komoly megtakarítást, mikor a munka lázas napjaiban, minden épkézláb emberre szük­ség van. Költségmegtakarítást jelent ez az újítás' olyan szem­pontból is, hogy a cséplőgép egy erőgépet is leköt. A GÉPÁLLOMÁS vezetősége elhatározta, hogy ha a gyakor­lati munkában beválik Kántor Lajos újítása, valamennyi kom­bájnra rászerelik ezt a berende­zést. Mielőtt elbúcsúztunk az újító­tól, még elmondotta, hogy most újabb találmányon töri a fejét, újfajta négyzetes kukoricavető­gépet fog szerkeszteni; Zöldéi a rizs a kunpeszéri sziken A TOLDI-ban Arany János így írja le a sziket: »Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta, Nincs egy árva fűszál a törzs közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.« Ez a látvány keserítette évtize­dek óta a kunpeszéri embereket. A szik a homoknál is rosszabb. Mert a homokot szőlővel, akác­cal meg lehetett szelídíteni. Megtűri a rozsot, megtermi a burgonyát is. De a konok szik csak arra jó, hogy ne legyen a helyén lyukas a föld. Jó eső­ben némi füvet ereszt, de nyári forrósagban csak kivirágzott fe­hér sóját tápod ja a jószág lába. S ezen a sziken ma rizst ne­velnek a kunpeszéri szövetke­zeti parasztok! A Dunavölgyi Főcsatorna ló- sóskás partján három szivattyú emeli a vizet. Az egyik, a leg­nagyobb másodpercenként 250 liter vizet zúdít a 240 méter hosszú, 20 méter széles főcsa­tornába. Kétoldalt terül a 60 holdas rizstábla. Cementcső, az úgynevezett duda árasztja el a főcsatornából a rizsföldet. A csillogó víztükörből üdezölden nyúlik a magasba a sűrű, roha­mosan növő rizs milliónyi szá­lacskája. A zöld rizsmezőt cikk- :akkos föld adtak feketéje tarkít­ja. Ezeknek fontos szerepük van. A rizs állandó magasságú vízbo­rítást kíván, a vízszintkülönbség nem érheti el a 30 cm-t sem. Egy 60 holdas táblát pedig nem lehet asztalsimára egyengetni. A gátak elkülönítik egymástól a különböző magasságú szakaszo­kat. Délebbre két kisebb szivattyú szívja mohón az Átok-csatorna vizét. Ezek másodpercenként 100 literes sugarat eresztenek a két, egyenként 15 holdas rizstáblára. A szivattyúknál 24 órás- a szol­gálat, a Budapesti Talajjavító és öntöző Vállalat (Dutön) embé­réi látják el. A rizsnek vízben kell úsznia s ha csak pár órára áll is le a szivattyú, a nap felszip­pantja, a talaj elnyeli a víztük­röt s tönkremegy a növény. Pe­dig kár lenne érte, mert gyö­nyörű termést ígér. Mert víz mellett sok napfényt is kíván a rizs, — ebből pedig szintén nincs hiány az idei nyáron. Kiss György főmérnök, aki mindezt megmutatja és elma­gyarázza, — azt is elmondja, hogy márciusban kezdtek a te­lep megépítéséhez. Sok nehéz­séggel küzködtek a kubikosok. A főcsatorna talaja például tőze- ges. Amint beleeresztették a vi­zet, megrokkant a felszín. Felét már kiburkolták s ezzel meggá- taliák a további süppedést. Májusban került földbe a rizs. Már a vetéskor értékes tapasz­talatot szereztek a szövetkeze­tiek. Kipróbálták a földbevetést és a felszíni szórást is. Szerintük a földbevetés a tökéletes, mert másként a víz sodrása és a szél egy helyre tömörítette a magot. Kik ezek a bátor emberek, akik hadat üzentek a legyőzhe- tetlennek tartott sziknek itt, Kunpeszéren? Tíz család, II. tí­pusú termelőcsoport tagjai. A csoport elnöke Juhász Pogány János, aki saját földjét engedte át a főcsatorna céljára. ■ — A felszabadulás előtt két testvér, két egyéni gazda is pró­bálkozott már itt a rizzsel — me­séli az-elnök. — Német Imre és Mihály. Hilsz holdat vetettek, 1943—44-ben. A rizs elég szé­pen sikerült is, pedig sok eső volt rá azokban az években. De aztán jött a háború s abbahagy­ták, De Juhász Pogány Jánosék- nak nem a dugába dőlt egyéni próbálkozás adta a kedvet a rizs­termeléshez. Hanem egy köhaj- tásnyira működik tőlük a pest­megyei ürbői rizskísérleti gazda­ság, ahol tavaly 19 mázsás átlag­terméssel fizetett egy hold táb­la. Az elnököt nem hagyta nyu­godni a gondolat. De a tagság­nak is fájt naponta látni a 309 A JÖ SZÉNATERMÉS gyors betakarítása minden gazdának fontos érdeke. Nagy mértékben ettől függ az állatállomány jó átteleltetése s az állattenyész­tési terv maradéktalan végre­hajtása is. Ahol az esős időjá­rás miatt eddig halogatták a szénakaszálást, ott se késlekedje­nek tovább: el vénülés előtt ka­szálják le és gondosan szárítsák meg a szénát. A községi terme­lési bizottságok minden faluban vegyék kézbe a szénabetakarítás irányítását. Szervezzék meg a széna kalákában való behordá- sát, hogy még az aratás kezdete előtt pajtába, kazalba kerüljön <■ gazdag szénatermés. * ITT AZ IDEJE a bíborhere aratásának is. Az aratást akkor kezdjük, amikor a bíborhere- tábla fakóbarna és a gubókban a magvak már kemények. Eső után vagy harmatos reggeleken végezzük az aratást, mert a bí­borhere könnyen pereg, különö­sen, ha erős napsütésben arat­juk. A gyűjtést is lehetőleg harmatos reggelen végezzük, és­pedig aratás után egy-két nap múlva. A villahegyekre rakott bíborherét két-háromnapi to­vábbi száradás után ponyvás szekerekkel hordjuk be és lehe­tőleg nyomban csépeljük el. — * A KUKORICA gyors fejlődé­sének egyik legfontosabb alap­ja, ha még aratás előtt meg já­ratjuk ekekapával, hogy az esők által letömött talaj szeilőssé vál­jon, a gyomok pedig kipusztul­janak. Ekekapa után járjuk vé­gig kézikapával a sorokat s az elmaradt gyomokat vágjuk ki es az esetleg jelentkező fattyúhaj­tásokat kézzel csavarjuk le. — Helytelen é* sok kárt tesz az a régi szokás, hogy egyes helye­ken a kukoricát éppúgy töltöge­tik, akár burgonyát. A kukorica minden esetben megsínyli a töl- tögetést, mert a tő mellé húzott földbe új gyökerek kapaszkod­nak s ezek a gyökerek száraz idő esetén a száraz földbe ke­rülnek és nem tudják táplálni a növényt. ' * AZ ISTÁLLÓN tartott jószág a nyári hónapokban sokat szen­ved a legyektől, amelyek nem­csak az állat vérét szívják, de állandóan nyugtalanítják és ká­rosan befolyásolják a növendek- állatokat a fejlődésben, a tehe­neket pedig a tejtermelésben. A jó gazda ugyanúgy megvédi ál­latállományát a legyek ellen, mint ahogy a gyomok ellen is védi a vetést. Jó védekezés, ha az ablakokat kékre festjük, de még jobb módszer, ha a falakat frissen meszeljük s a mészbe három-öt százalék Hungária Matador port keverünk. A trá­gyatelepet pedig permetezzük ,e időnként Hungária Matador por­ból készült oldattal. Válasz az olvasók kérdésére Tóth Ilona solti dolgozó kérdezi, hogy »a gyermek- telenségi adó hány évtől kezdődik a férfiaknál, ugyanígy a nőknél, továb­bá akinek földje, vagyona van, annak hány évtől kez­dődik és a rendes adónak hány százaléka teszi ki a gyermektelenségi adót.« A minisztertanács 8/953 febru­ár 8-án megjelent rendelete ki­mondja, hogy a gyermektelen­ségi adót nemre való tekintet nélkül 22 éves kortól kell fi­zetni. A 4. § (paragrafus) 2. be­kezdése alapján: »Megszűnik az adókötelezettség a gyermek szü­letését, illetőleg örökbefogadás hatálybalépésétől, továbbá az apaság elismerését, vagy bírói jogerős megállapítását, avagy a tartásnak közjegyzői okiratban vállalását követő hónap első holdas gazdaság kellős közepén azt a 100 holdas sziket, amely még a satnya fűtől is sajnálta az életet. így született meg a 90 holdas szövetkezeti rizstelep Kunpeszéren. Mennyit jövedelmez a szövet­kezetnek a rizstermelés? Juhász Pogány János óvatos ember. Ötöl-hatol, hogy ezt most még nehéz megállapítani. A rizs kényes jószág, sok az ellensége, legfőbb a rossz idő. Megkérdez­tük hát a magtermeltető válla­latot, amelynek szakembere lát­ta a kunpeszéríek vetését, s vé­leményt tud mondani a várható termésről. — Holdanként legalább ti­zenhat mázsára lehet számítani Kunpeszéren. Ebből tíz mázsát kell beadnia a szövetkezetnek 250 forintos mázsánkénti áron. A fennmaradó mennyiségnek kb. felét kapják vissza hántolt formában. Kilogrammját 20 fo­rintért értékesíthetik szabadon. Vagyis a 16 mázsa rizs után nagyjából számítva 7+8000 fo­rint üti meg a szövetkezetiek markát. Amiből kitűnik, hogy igen jó üzlet a rizstermelés: nagy haszon az állam, de nagy a szövetkezet tagjai számára is. Az állam zsebében megmarad ez a pénz, amit eddig külföldi rizsért fizet­tünk, a szövetkezet pedig értékes forintok termőföldjévé tette az Átok-csatorna vizével, szorgal­mával és leleménvességével a semmireseéó szikest. napjától. Megszűnik végül az adókötelezettség férfiaknál az 50, nőknél a 45, életév betöltését követő naptári év első napjá­tól.« Az 5. § c. pontja kimondja, hogy az általános jövedelemadó fizetésére kötelezetteknél a gyer­mektelenségi adónak az általá­nos jövedelemadó az alapja. A 6. paragrafus kimondja »az adó mérve: az adóalap 4 száza­léka, illetőleg a háztartási alkal­mazottaknál havi 15 forint.« A 9. § előírja, hogy »az álta­lános jövedelemadó fizetésére kötelezettek terhére a gyermek­telenek adóját az általános jö­vedelemadóval együtt az illeté­kes járási (városi — városi- ke­rületi) tanács vb. pénzügyi cso­portja veti ki, a kivetett adóról az adózót az általános jövede­lemadóval együtt kell értesíte­ni.« * Fejes Erzsébet kecske­méti lakos a következőkre kér felvilágosítást: »A ku­korica terméshozamának növelését elősegíti-e a két- háromszori kapálás után a töltögetés. Ugyanis már több esetben hallottam, hogy úgy Is jó, ha töltjük, úgy is jó, ha nem. Abból a szempontból szeretnék választ kapni, hogy me­lyik módszer a jobb és eredményesebb.« A kukorica töltögetése nem célszerű, mert ezzel elősegítjük a »léggyökerek« megszaporodá­sát (ezek közvetlenül a kukorica tövénél lévő vastag, csöves gyö­kerek), melyek a tápanyagot csak elvonják a kukoricától. A töltögetéssel közvetlenül is kárt okozunk a kukoricának, nö­veljük a föld felületét és ezál­tal elősegítjük a talaj kiszára­dását, ami nem vezet a termés­hozam növeléséhez. Az a kifo­gás sem áll fent, hogy töltögetés nélkül a szél kidönti a kukori­cát, mert a símán művelt kuko­rica gyökerei mélyen beleka­paszkodnak a talajba. A nyári csapadékot a gyökerek gyorsab­ban megkapják, míg a feltöltö- getett magasabb felületen annak nagy része elpárolog. Sokkal he­lyesebb eljárás, ha a töltögetés helyett mégegyszer elvégezzük a kukoricavetésterület gyomtalaní­tását. (Bene András asjnnnmus.)

Next

/
Thumbnails
Contents