Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

AMI A HÍREK MÖGÖTT VAN Dü tű no re üizsqiíztiuik GUATEMALA Az utóbbi időkben már egy­mást érték a provokációk Gua­temala, a kis középamerikai köz­társaság ellen. A Latinameriká­ból érkező közlemények arról '’lanúSkodnak, hogy az Egyesült Államok szántszándékkal vál­totta ki a feszültséget. Guate­mala és a szomszédos országok- Nicaragua és Honduras között Ez a sokat emlegetett ameri­kai köztársaság, amint térké­pünk is mutatja, ■ Mexikó, San Salvador és Honduras szomszéd­ságában terül el az észákamen- kai és a délamerikai földrész közötti földszoroson, melyet ál­talában Közép-Amerikának ne­veznek. Területe akkora, mint Belgium, Hollandia, Dánia együttvéve. A vidék igen válto­zatos. Hatalmas hegyek, sötét trópusi erdők, forró sivatagos vidékek, dús növényzettel ren­delkező gazdag völgyek váltják egymást. Az utazók már régtől fogva nagy elragadtatással kfo- gadták a vidék gazdagságát és szépségét. »-Amerika virágoskerc- jé«-nek nevezték ezt az orszá­got. Valóban a növényzet rend­kívül, gazdag. Megtalálható itt a legértékesebb trópusi fák leg­többje, így a mahagóni, pali­szander kaucsukfa, több olajos- magvú, vagy illő anyagokat tar­talmazó fa és növény. A folyók bővelkednek halakban. A ter­mészettudósok szívesen keresik fel ezt a vidéket, mert csupán lepkéből 3009 fajta él ezen a vidéken. Külön érdekessége, hogy honos itt a föld legnagyobo lepkéje is a Tisania. melynek szárnyai Vége között 25—30 cen­timéter a távolság. ­Rengeteg nagyszerű történel­mi emléket őriz ez az ország, a Később a kapitalista ipar fej­lődése megnövelte Guatemala jelentőségét. Eleinte a főtermé­keik festékanyagok voltak. Ké­sőbb áttértek az ültetvényesek a kávé termelésére. A XX. sza­zad elején alapították az első banánültetvényeket Guatemalá­ban. Az ültetvények gazdája egy amerikai monopólium, az »Uni­ted Fruit Company« volt. A banán csakhamar a második helyet foglalta el az ország ki­vitelében. Az- »United Fruit« pedig az ország egyik gazdája lett. A monopóliumok szörnyű nyomorba taszították a guate- malai népet. Az ország lakossá­gának 9 tized része írástudat­lanná vált. A kávéüjtetvényen egyrészén gyermekmunkások dol­goztak. A kizsákmányoltság ellen a guatemalai nép felszabadító mozgalmat indított. Harca a A latinamerikai sajtó rég le­leplezte azt az aljas gyanúsí­tást, hogy Guatemala kormánya veszélyezteti a többi latinameri­kai országot. Guatemala jelen­legi kormánya csak abban kü­lönbözik a köztársaság előző kormányaitól, hogy védelmezi az ország függetlenségét. többévezredes maja-indián állam kultúrájából. A spanyol hódítók irtották ki ezeket a csodálatosan művelt indiánokat kapzsiságuk- Dan. Pedig a maják már akkor rejlett irodalommal rendelkez­tek, nagy eredményeket értek el a csillagászat és a matematika terén, ismerték az összes sza­badszemmel látható bolygókat, hatalmas méretű és technikailag nagyszerűen megoldott épülete­ket, városokat emeltek. Fejlett államszervezetben éltek és töb­bek között olyan naptárt szer­kesztettek, amely pontosság te­kintetében alig marad el a mai naptárunk mögött. Jellemző, hogy a spanyol hódítókat követő szerzetesek még a véletlenül megmaradt nyomait is elpusztí­tották ennek a kultúrának. Je­lenleg három kéziratot ismerünk és egy pár kőbevésett feliratot. A lakosságnak több, mint fele indián, vagy pedig az európaiak és indiánok házasságából szár­mazó félvér. Az államban sok feudális maradvány tartotta fenn magát, így életük alig különbö­zött a rabszolgáétól. Helyzetük akkor sem változott, amikor a XIX. század elején a többi spa­nyol gyarmattal együtt Gua‘e- mala is kikiáltotta függetlensé­gét. Az indiánok továbbra is a kávé- és cukornádültetvények rabszolgái maradtak. helyi nagybirtokosok és a kül­földi monopolisták ellen irá­nyult. Az amerikai monopóliumok gazdái ekkor a szokásos mód­szerhez folyamodtak. A nemzeti felszabadító mozgalom elfojtá­sára véreskezű diktátort juttat­tak uralomra Guatemalában. A diktátor első dolga volt, hogy bevezesse a kényszermunkát. A nép 13 éves harc után vég­re megdöntötte a zsarnok ural­mát. A jelenlegi elnök, Jakobo Árbenz, a dolgozó nép támoga­tásával egy sor demokratikus reformot léptetett életbe. Meg­alakult az Országos Munkásszó- vetség és a Parasztszövelség. — Földreformot is hajtottak végre. Számos törvény korlátozza a külföldi monopóliumok, minde­nekelőtt az »United Fruit« rém­uralmát. A társaság azonban ebbe nem nyugodott bele. Ulti­mátumot nyújtott át Árbenz kormányának. Közben állandóan megsértette Guatemala törvé­nyeit. Ezért 1953. januárjában Guatemala kormánya kénytelen volt kisajátítani a társaság tu­lajdonában lévő földek egyré- szét. A kisajátítás a társaság bir­tokának 80 százalékát érinti. — Komoly érdekeltségei vannak még Guatemalában egy amerikai vasúttársaságnak és egy villa­mostársaságnak. A monopóliumok mesterkedései A földreform és a Guatemalá­ban végrehajtott más demokra­tikus átalakulások az amerikai reakciós sajtó fékevesztett kiro­hanásait váltották ki. A reak­ciós amerikai lapok odáig men­tek, hogy a Guatemalában vég­bement változásokat olyannak minősítették, melyek »veszélyez­tetik az amerikai kontinens bé­kéjét és biztonságát«. Braddon, az »United Fruit« egyik nagy részvényese, az USA volt külügymlniszterheiyettese egy nyilatkozatában még a Gua­temala elleni beavatkozásra is uszított. A szomszédos országok mindenesetre megfogadták Ame­rika tanácsát és reakciós kor­mányaik fokozottan ellenséges politikát kezdtek folytatni Gua­temalával szemben. Felhasznál­ták erre a célra a középameri­kai államok szervezetét, amely­nek éle Guatemala ellen irá­nyult. 1953 elején fegyveres lázadás tört ki a guatemalai kormány ellen. A felbérelt lázadók a ha­talmat az »United Fruit« guate­malai ügyvédének akarták át­adni. Érdekes, hogy magukat »krisztus katonáinak« nevezték és azt hirdették, hogy »keresz­tes hadjáratot« indítanak a kom­munizmus ellen. A kormánycsa­patok a fegyveres felkelést a guatemalai parasztokkal karölt­ve elnyomták. A nép azonban erélyesen visszautasítja az im­perialisták mesterkedéseit, hogy visszatérjenek azok az idők, amikor Guatemalában még osz­tatlanul uralkodtak a külfö.di monopóliumok. Ez a háttere valamennyi északamerikai provokációnak, amely a kis, szabadságszerető ország ellen irányul. Az ameri­kai monopolisták megszokták, hogy hűbéreseiknek tekintsék és szabadon fosztogassák a latin- amerikai népeket. Jellemző az amerikai diplo­máciára, hogy a guatemalai dol­gozó nép mozgalmait is az úgy­nevezett »Amerikát fenyegető — kommunista veszéllyel« hoz­ták összefüggésbe. A »latinameri­kai szovjet beavatkozás elleni' harc első kongresszusa« című provokatív jellegű értekezlete a Guatemalát környező államok reakciós kormányainak olyan határozatot hozott, .hogy fel kel! lépni a guatemalai nép »láza­dása« ellen. A kommunistaelle­nes koholmányok ürügye alatt az USA katonai szövetséget is kötött Hondurassal és most ez‘ a Guatemalával szomszédos or­szágot a fegyveres beavatkozás kiinduló pontjaként akarja fel­használni. Az amerikai imperia­listák a »vörös veszedelemről« szóló handabandázással álcázzák hondurasi, valamint nicaraguai fegyverszállításaikat, a katonai provokációk előkészítését a gua­temalai határokon. Nem véletlen, hogy a latin­amerikai országok széles társa­dalmi körei megbélyegzik az Egyesült Államok mesterkedé­seit. Sok latinamerikai ország­ban bizottságok alakultak Gua­temala védelmére. Drew Pear­son reakciós amerikai újságíró ezekhez az eseményekhez fű­zött kommentárjában a -Daily Mirror« című lapban keserűen ismerte el, hogy a legtöbb latin­amerikai országban »Guatema­lával éreznek együtt, nem pedig az Egyesült. Államokkal«, Földrajza, gazdasági élete Az amerikai beavatkozás előzményei /tiIUTÄN Elekes atyát magához szólította az egek ura, Zombory tisztelendő úr személyében fiatal hitoktató került hozzánk. Uj hitoktatónk arról volt nevezetes, hogy ret­tentően sok volt benne a felebaráti szeretet. Én, mint afféle nehéz- felfogású hatodik osztályos, eleinte sehogy sem bírtam megérteni, miért kell a felebaráti szeretetnek testi fenyítésekben megnyil­vánulni. Később azonban megvilágosította elmémet Zombory atya. Ez úgy történt, hogy fülemnél fogva beráncigált az irodába, ahol o.ztán pofonokkal vegyített előadásban tárta, fel előttem, a poklok borzalmait. Beszélt a pogányokat tüzes vassal simogató ördögök­től, s megemlítette a forró olajjal teleöntött üstöt, amelyben for­tyogva sülnek-főnek a magamfajta elkárhozottak. Végezetül felütötte öklével államat és így szólt hozzám, felebaráti szeretettől csordultig telt hangon: — Na látod. Ha nem követelném tőled meg a. hittanulást, mindörökre elkárhozna könnyelmű lelked. Az a hittanóránkénti öt-hat pofon, az egynéhány kormos és fenekes a nádpálcától — megnyitja előtted az örök boldogság kapuját. Mert ne felejtsd el: tülöké, szenvedőké a mennyek országa. Zombory tisztelendő úr szívélyes felvilágosítása azt az elha­tározást érlelte meg bennem, hogy ezután birkatürelemmel vise­lem el a hitvány testemre mért pálcaütéseket. Hiszen az előrelátó ember nem, adja oda az örök vígasságot holmi földi örömökért. Elhatározásomat tett követte. Még aznap délután felkerestem Domokos Pista barátomat, akiről csak annyit kívánok megje­gyezni, hogy semmivel sem volt fogékonyabb koponyája, az enyémnél. Pedig Pista komám is gyakran gurult a sarokba Zom­bory atya barátságos pofonjától, de ez sem tudta megélesíten: gyatra agyvelejét. /t BUTASÁGBÓL tehát bőven jutott mindkettőnknek. CT Csupán a földrajzot, a matematikát, a történelmet, a csillagászatot és az ehhez hasonló könnyű tárgyakat bírtuk töké­letesen megtanulni. Ezért aztán sűrűn kaptunk dicséretet jó öreg tanárunktól, de még sűrűbben kénköves pokollal való fenyege­tést bűnös lelkünk gyámolitójától: Zombory tisztelendő úrtól. Egyszóval: amit a tanár úr jótulajdonságnak mondott nálunk, azt Zombory atya az ördöggel való cimborálásnak nevezte. Mi tehát menthetetlen áldozatává lettünk Lucifernek. Domokos Pista akkor is a fizikát bújta nagy buzgalommal, amikor elmentem hozzájuk. Megkopogtattam ujjam hegyével a fejebubját és ilyesmiket mondtam neki elkeseredve: — Veszedelmesen közeledik a vizsga, egykomám! És mi hiába esküdtünk össze az ördögök királynéjával, nem sok jóval kecsegtet bennünket a vizsga. Mert aki hittanból rosszul felel, az akár egy betűt sem tanult volna egész esztendőben. Az eredmény csak egy lehet a hittanból való elbukás esetén: bukás minden tantárgyból. Pista komám rámemelte szomorúan csillogó barna szemét és azt mondta — ahogy visszaemlékszem rá: — Nyomorult lelkünket már bajosan menthetjük meg a gye­hennák kínjától, de azért meg kell vele próbálkoznunk. — Mivel akarsz próbálkozni? — csillant meg a szememben egy mákszemnyi remény. — Azt javasolom — folytatta Pista — keressük fel estére Zombory atyát... Különben hat szál gyertyát ajándékoztam ma leggel Szent Antalnak. Alkonyaikor bekopogtattunk Zombory tisztelendő úrhoz. Pista azonban annyira rettegett már az örök kárhozattól, jobban mondva a vizsgán való elbukástól, hogy a nagy sietségben »Tessék!« nél­kül nyitott az előszobába. Remegő lábakkal botorkáltunk tovább s mivel nem sietett elébünk a vendéglátó gazda, bckukucskáltunk a fogadószoba üvegezett ajtaján. EMITÖ látvány tárult a szemünk elé.. -. Aztán egy fia­tal asszonynak álcázott ördög surrant ki a másik ajtón. Hirtelen parfömillathoz hasonló kéngözszag csapott az orrunkba. Vacogva verődtek egymáshoz a zápfogaink cs elfehéredve kap­kodtam friss levegő után. Kínzó menekülési vágy ébredt fel ben­nem, Pista azonban megragadta a karomat. — Egy lépést se mozdulj! Alighanem meg vagyunk mentve..; De ekkor már ott állt előttünk Zombory atya is. Kinyitotta egy kicsit az ajtót, ránkmeresztette sárga üveggolyóra emlékeztető szemet és azt kérdezte szokatlanul meleg hangon: — Mi az óhajotok, kedves gyermekeim? — Referálni szeretnénk hittanból — vágta rá Pista, sanda pillantást vetve a másik ajtóra. — Boldogsággal tölti el lelkipásztori szivemet szokatlan ké­résetek— válaszolt Zombory atya, — de éppen az örök boldogságról elmélkedtem, amelyet most már minden bizonnyal ti is elfog­tok nyerni. Pista komám keresztet vetett örömében és átszellemült arc­cal kérlelte tovább a tisztelendő urat. — Betéve tudjuk a katekizmust, szent atyám! Kérve-kérjük ónt, mint bűnös lelkünk fáradhatatlan gyámolítóját, enged­jen bennünket referálni. — Jelenleg nem lehet — tessékelt kijjebb bennünket Zom­bory atya. — Látomásaim vannak. Angyal jelent meg előttem az imént is... Jóleső sóhaj szakadt fel kocsonyamódra reszkető keblemből. Akit én női testet öltő sátánnak néztem az előbb, igy hát valósá­gos angyal volt. Nem is mulasztottam el kifejezni megkönnyeb­bülésemet. — Hála legyen az összes mennybéli szenteknek — motyogtam felvidulva, — már azt hittem, ördögöt láttam odabent. Zombory atya rámbámult. Megrezzent kissé a tokája, s hal­vány arca még halványabb lett egy árnyalattal. De azián ismét felvillant szemében az irántunk való mélységes szeretet. Kijött az előszobába, becsukta magamögött az ajtót, s kedveskedve si­mogatta meg Üstökűnket. — Ha már ennyire akarjátok, készséggel teljesítem kereste- két. De csak azzal a feltétellel — tette hozzá mosolyogva — ha legalább hármasra feleltek. — Hármasra?! — kiáltott fel sértődötten Pista, — kitünőrei tisztelendő atyám. Kitűnőre! Tessék csak bennünket kikérdezni! — Na jól van — fogott velünk szokása ellenére kezet Zom­bory atya, — menjetek haza nyugodtan, majd imát mondok érte­tek, mint megtért bűnösökért. Beírom a kitűnőt. VIZSGA napján bennünket állított példaképül az osz­tály elé 2tombory tisztelendő úr. Egyszóval — kitűnőre vizsgáztunk minden tantárgyból egy földreszállott angyal közben­járásával . i I B US1 VINCE.

Next

/
Thumbnails
Contents