Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-23 / 121. szám

Lz Alföldi Kecskeméti Konzervgyár dolgozóinak harca az önköltség csökkentéséért

A STATISZTIKAI HIVATAL

ígutóbbi kimutatása szerint íegyénk üzemei az önköltség sôkkçntésében az elmúlt ne- yedévben nem sok eredményt rteji el. Sok üzemnél nem tuu- ik teljesíteni az önköltség csök- entésére vonatkozó tervet. A tatisztikai Hivatal kimutatásáéi kitűnik, hogy megyénkben z üzemek drágán termelnek. Bemeinkben az anyaggal való azdálkodás távolról sem olyan lég, mint kívánatos lenne. A lunka jó megszervezése és a lunkafolyamatók egyszerűsítése erén rengeteg még a tennivaló. Igyszóval: a szocialista munka- nódszerek még nem érvényüknek kellő erővel üzemeink- len.

Az Alföldi Kecskeméti Kon- ervgyár áprilisban nemcsak érvét teljesítette 128 százalék- a, hanem béralapját sem lépte ül és eredményesen harcolt az inköltség csökkentéséért is. A congresszusi versenyben a dol- ;ozók nemcsak a termelés fo- ;ozására, a minőség megjavítá- ára, hanem az önköltség csökkentésére is tettek vállalásokat. Széknek a vállalásoknak az ilapján a konzervüzemben ma nár 95 százalékban gyártanak ilsőosztályú árut. Azelőtt keve- iebb elsőosztályú árut sikerült jgyanannyi nyersanyagból ki- íozni. De nemeseik a másodosz- :ályú áru volt akkor több, hanem a selejt is. Végeredményben a dolgozók asztalára kevesebb jobbminőségü konzerv került.

A kongresszusi felajánlások következtében most itt lényegesen megváltozott a helyzet. A selejtet a 6—7 százalékról leszorították 0.5 százalékra. Azzal, hogy a raktárban lévő dolgozók nagyobb gondot fordítanak a minőségi áruk csomagolására és szállítására, elérték azt, hogy kevesebb reklamációk érkeznek. Kevesebb árut kell visszaszállítani. Ezzel is csökkent az önköltség.

A DOLGOZÓK kezdeményezésére olyan területen is csökkenthetik az önköltségeket, amelyre eddig nem gondoltak. Nagyon helyesen éppen erre irányultak a kongresszusi hét vállalásai. Az üzemben igen sok az elfekvő csempeüveg. Azáltal, hogy ezeket az üvegeket nem

ládákban, hanem boxokban raktározzák, felszabadult 14 ezer láda. Ezeket fel tudják használni a szállításra. Előállításukhoz szükséges 6—7 vagon deszkaanyag. Ezt meg tudták takarítani. A megtakarítás összege közel 700 ezer forint.

Eddig a csorbult üveget más üzemben köszörültették. Most ezt is maguk végzik, ezzel (megtakarítanak körülbelül 35 ezer forintot. Azokat az üvegeket pedig, amelyeket nem tudnak felhasználni, a háziasszonyok részére értékesítik. Az eladásból 160 ezer forint bevételre számíthatnak. A kongresszusi versenyben eddig már 108.100 üveget csiszoltak át. Ennek az üvegnek értékesítési ellenértéke

104.000 forint. A göngyölegraktárban is csökkentették a töréseket. így havonta 5000 forintot takarítanak meg.

A dolgozók felhívták a vállalatvezetőség figyelmét arra is,' hogy a vasúti kocsik állása után sok bírságot kell fizetni. Azelőtt a vasúti kocsik álláspénze havonta 8—10 ezer forint volt. Ennek csökkentésénél is értek el eredményt. Áprilisban már csak 560 forintot fizettek kocsiálláspénz címén, májusban pedig egyetlen egy fillért sem.

AZ EREDMÉNYEK eléréséért az üzemi pártbizottság mozgósította a dolgozókat. A legutóbbi üzemi pártbizottsági ülésen foglalkoztak az önköltségcsökkentés kérdésével. A népnevelők, a műszakiak röpgyűléseken és egyéni beszélgetések formájában magyarázzák meg a dolgozóknak az önköltségcsökkentés jelentőségét. Tajti Istvánné népnevelő felvilágosító munkájában azzal érvel, hogy ha kevesebben vannak a brigádban, akkor a bria nyári

A vendéglátóipar feladata, hogy a dolgozóknak a melegebb időben megfelelő helyen, a szabadban jó szórakozási lehetőséget biztosítson. A megyében ezért a vendéglátóipar mindenütt megkezdte a nyári kerthelyiségek berendezését. Kecskeméten rendbehozták a Fürdőkért kerthelyiségét. A Kecskeméti Szálloda és Vendéglátó

gádtagok többet keresnek és kevesebb az önköltség is. Ha minőségi árut készítenek, akkor nincs selejt, amely drágítja a termelést. Sebestyén Ilona népnevelő különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy a dolgozók ne készítsenek selejtet. Mert a se- lejttel nemcsak drágább lesz a konzerv, hanem elpocsékolunk jóminőségű nyersanyagot is,

Az üzemi pártszervezet határozatot hozott az önköltségcsökkentés módjáról. A párttitkár naponta figyeli az üzemrészek tervteljesítését. Ahol elmaradást, vagy magas selejtet észlel, ott nyomban megbeszélésre hívja,össze a dolgozókat. Ahol pedig a laza munkafegyelem miatt alacsony a termelékenység, azokon a munkahelyeken megjavítják a politikai felvilágosító munkát.

AZ ÜZEMI pártszervezet feladatának tekinti, hogy megmagyarázza a munkásoknak, hogy a szocialista gazdaságban az egész dolgozó nép javát szolgálja minden megtakarítás, amit az önköltség terén elérhetünk. A népnevelők pedig azért végeznek felvilágosító munkát, hogy az üzem dolgozói tudatában legyenek az önköltségcsökkentés nagy fontosságának. Megmagyarázzák a dolgozóknak az önköltségcsökkentés jelentőségét az üzem és az egész szocialista népgazdaság szempontjából. Had álljon mindenki előtt világosan és félreérthetetlenül a maga egyéni feladata a munkának ezen a területen is és a konzervgyárban minden dolgozó lássa tisztán, hogy az önköltség- csökkentés a szocialista építés egyik főpillére és a jobb élet, a magasabb életszmvonal előfeltétele.

idényre

Vállalat zenés cukrász-kerthe- lyiséget kíván nyitni a J. Duc- los-utca és a Wesselényi-utca sarkán. A kerthelyiségnek megnyitása azért késik, mert az Uvegnagykereskedelmi Vállalat a raktárnak használt helyiségből ' még nem tudott kiköltözni. Kiskunfélegyházán a Fürdőszálló melletti területen rövidesen nyílik egy kerthelyiség. —

Vendéglátóiparunk felkészül

A tassi Petőfi tsz házilag készített baromfiólja

Cziczinger József bajai gazda díjnyertes csikaja.

A Bajai Gyapjúszövetgyár új napközi otthona.

'Jf a már a papokról van szó —

(sV sodorta meg kajla bajszát az öreg Hegedűs Sándor —: én is elmondok egyet-mást a mi falunk plébánosától. Jó tizenöt esztendeje már annak... Ott ácsorogtam vagy négyszázad magammal a piactéren. Abban az időben annyian voltunk munkanélküli napszámosok, mint a fűszál a kaszálón. Úgy válogattak köztünk a »kenyéradó« gazdák, mint a telegyomrú disznó a kukoricában. Ahogy ott ácsorgók, egy- szercsak megszólít Elekes tisztelendő úr, községünk plébánosa. Azt mondja:

— Reggel óta téged hajkurászlak, Sándor fiam. Herét kéne nálam vágni. Napszámosra van szükségem a lucernavágáshoz. Ajánlkoztak ugyan már vagy ölvenketten, dehát én szorgalmas embert keresek, ilyen magadfajtát.

— Mi lenne a napszám? — böktem meg a rokolyáját.

Először a földre, aztán az égre sandított igen szépen diilledt szemével, aztán pedig megvakarta gallérjára fity- tyenö tokáját. Közelebb tolta hozzám szakajlókosárnyi fejét, úgy súgta a fülembe:

— Neked megadom a pengőt. — Nyilván nem valami barátságosan villant meg a szemem golyója, mert gyorsan hozzátette: — Emellett kosztot is adok ám hél És ami szintén fontos: Parádi Bálint, a mindenesem is segít majd m kaszálásban. Egy liét alatt lecsapjátok ketten azt a huszonöt hold herét.

ól ismerve az Elekes-fajta koszt- adókat, én bizony nem nyaltam

meg előre a szájam szélét. Hiszen kukoricakásán, lebbencslevesen és effélén tartotta az én lelkiatyám a nála dolgozó munkásokat. Persze nem azért, mintha sajnálta volna tőlük a táplálóbb ennivalót. Ilyesmivel a világért se mertem volna őt meggyanúsítani. Inkább elfogadtam ebben a dologban is az ő

ELEKES ATYA

(Réssiet a most készülő regényből)

felvilágosítását, amely ilyen formán hangzott, A zsíros étel megfekszi a gyomrot, s könnyen csikarást okoz a lebbencslevessel kipurgált hasnak.

Másnap reggel, félórával napfeljötte előtt, beállítottam Elekes atya tanyájába. Síri csend fogadott, még a házőrző komondor is csak úgy foghegyről nyikkant rám a szalmakazal mellől.

Kis idő múlva kinyílt a konyhaajtó, s magához intett Elekes atya. Jóságos mosoly öntötte el kissé gyűrött ábrázatát, amikor így szólt hozzám:

— Ide figyelj, Sándor fiam. öregapád sokat tudna mesélni az én jóságomról, ha meg nem halt volna. Még tavaly ilyenkor, hetvenesztendős korában is hozzám járt napszámra. Isten látja bűnös lelkem: mindig nagy szeretettel voltam iránta. Félvödörszámra vedelte nálam nyaranként a viziciberét, pedig sokba került az ecet. Nem sajnáltam tőle, isten nyugosztalja.

összekulcsolta zsirpárnás kezét, imát mormolt elhunyt öregapám lelkiüdvéért, aztán folytatta:

— Röviden csak annyit akarok mondani: most se vagyok én szűkmarkú ember. Itt van ez a nagy darab sajt — nyúlt hátra a fal melletti telázsihoz — t idd haza a családodnak. Ingyen adom, csak éppen becsületes munkát kívánok érte...

(Pzép darab sajt volt, majdnem CJ' akkora, mint az öklöm. A piaci kofa biztosan adott volna érte tíz fillért, ha nem többet. Lelkiatyám jóságos tekintetétől kisérve a tarisznyába löktem az értékes ajándékot. Aztán elindultam a lucernaföldre, ahol már várt rám Parádi Bálint. Elsőnek én álltam bele a rendbe. Nekieresztettem a kaszát, persze csak úgy módjával, az egypengös napszámhoz meg az ökölnyi sajthoz illően. De a hátam mögött rettentően harsog ám a kasza. Hátrapillantok a vállam fölött. Bálint ott van a sarkamban. Kétszer akkora rendet vág, mint én. Savószínű szeme majd kiugrik az erőlködéstőt, alacsony homloka izzadtságban fürdik. Nyilván megbolondult ez a Bálint, tűnődtem magamban. Ű nem kapott sajtot, mégis úgy húzza az igát, mint a vas villával noszogatott ökör. A negyedik rendnél nem bírtam tovább türelemmel. Mondom a komámnak:

— Pipaszünetet kéne tartani, kedves komám!

— Nem lehet! — tiltakozott Bálint. — Meglát a tisztelendő úr. Akkor pedig a legszentebb szent se ment v-cg bennünket a gyehennák tüzétöl.

őszintén szólva én se vágytam túlságosan a gyehennák tüzébe, de azért letettem a kaszát és elővettem a dohánytartómat. Bálint is odament a kabátjához, kapadohányt kotorászott ki belőle. Egyszercsak azt látom, hogy kigurul egy gömbölyű sajt a nyűnes gúnya alól. Bálintra néztem, ő meg énrám. Bálint fülig vörösödött, én pedig elkezdtem hangosan nevetni.

— Mit röhögsz? — hebegte Bálint bamba képet vágva.

— Jó kedvem támadt — válaszoltam még jobban röhögve, s odaléptem a tarisznyámhoz, kikotor ászt am a sok hm-lom közül a sajtot.

gyszer kisgyerek koromban paprikás ecetbe nyomtam bele macskánk orrát. Iszonyúan prüszköli utána vagy félóráig, De olyan eszeveszett prüszkölést még nem láttam életemben, ahogy Bálint komám prüszkölt a sajttól. Nem volt Elekes atyának olyan távoli rokona, akiről meg ne emlékezett volna rettenetes haragjában: Nem törődött ő már se a gyehennák tüzével, se a poklok poklával. Ezen különben nem is csodálkoztam, hiszen ekkora harag láttán a pokoibéli ördögök is szűkölve rántják horgos farkukat a lábuk közé.

Bálintot csak másfélórai pipaszünet tudta némileg lecsillapítani, de az is csak azért, mert közben mind a két sajtot elcsente az odasompolygó komondor.

Tíz óra tájban meglátogatott bennünket Elekes atya. Jól emlékeztem a korareggeli ábrázatára. Úgy piroslottak azon a gyönyörű borvirágok, hogy a pipacs se különben. Hogy azóta mi-minden történt a sok búval-bajjal terhelt tisztelendő úrral, erről persze nem volt tudomásom. De azt már az első pillanatban láttam, amikor odajött hozzánk, hogy kék-zöld színben pompázik gazdám gömbölyű orcája.

^Ismerve Bálint barátom hirtelen Cr- természetét, cn akartam Elekes atyát megnyugtatni. Bálint azonban megelőzőit.

— Szörnyen zsíros volt az a sajt, tisztelendő uram — mondta a legnagyobb lelkinyugalommal. — Elcsapta ám a hasunkat. Egyebet se csináltunk reggel óta, csak a nadrágunkat oldoztuk-kö- töztük. Ha nem hiszi, megláthatja a helyét ott az árokparton.. ;

Nem tudom, az ördög szállta-e meg hirtelen Elekes atyát, vagy ő is zsíros juhsajttal tömte meg a gyomrát, de félholtra váltan támolygott el tőlünkt Még a szokásos »mindörökké«-ről is megfeledkezett. Mi pedig kétszer is utána kiáltott ik a »dicsérte ssék«-et.

B. Vé