Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

IX. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM Ara SO fillér _________1951 MÁJUS 26. SZERDA-----------------N A z MDP Központi Vezetőségének beszámolója Rákosi Mátyás elvtárs beszédének folytatása _________________________________________________/ III. kongresszusa A Magjai* Dolgozók Pártja Az MDP Központi Vezetőségének beszámolója Rákosi Mátyás elvtárs beszéde (Rákosi Mátyás elvtárs beszé­dének első részét lapunk május 25-i számában közöltük. Rákosi Szocialista építésünk és nép­gazdaságunk növekedése ter­mészetszerűleg kihatott társa­dalmunk fejlődésére is, Ezt a fejlődést az jellemzi, hogy gyorsan nő a dolgozók száma, ezen belül még gyorsabban nő az ipari munkásság és az értel­miség, viszont a szocialista ipa­rosítás és a mezőgazdaság gé­pesítésének hatására csökken a parasztok száma, Számszerűleg ez a fejlődés abban mutatkozik meg, hogy 1949. január 1-től 1954. január 1-ig az ország összes keresői­nek száma 3,910.400 főről 4.400.000 főre nőtt, azaz 489.000 fővel, 12.5 százalékkal emelke­dett. Ugyanezen időszak alatt az ipar és a kereskedelem álla- mosításk, valamint a termelő­szövetkezetek fejlődése követ­keztében a szocialista szektor keresőinek száma 1,170.100 fő­ről 2.946.400 főre, 1,776.300 fő­vel, 151.8 százalékkal emelke­dett. A parasztok száma ez idő alatt 230.000-rel, 11.7 százalék­kal csökkent. E csökkenésben a túlzott iparosítás szívó hatása is muta+1'-'”0,k. A bérből élő fi­zikai munkások száma ez 5 év alatt 1,200.000 főről 1,660.000 főre, tehát 460.000-rel, több mint 38 százalékkal emelke­dett. Az értelmiség számszerű fej­lődésére bizonyos támpontot ad az a tény, hogy jelenleg ötször- annyi az egyetemi és főiskolai hallgatók száma, mint 1938-ban volt. Nem kétséges, hogy társa­dalmunk leggyorsabban növő rétege az értelmiség: ez a je­lenség a szocialista fejlődés ve­lejárója, egyben mutatója egész népünk kulturális színvonala emelkedésének. önálló kisiparos ez év ja­nuárjában nem egészen 60.000 volt, önálló kiskereskedő 4600. Az egyénileg dolgozó parasz­tok, az önálló kisiparosok és kiskereskedők ez év január- 1-én 17.000 munkást és alkalmazottat foglalkoztattak. Az önálló kis­iparosok a nemzeti jövedelem 0.7 százalékát termelték, a kereske­dők a kereskedelmi forgalom l százalékát bonyolították le. A felsorolt számok azt mu­tatják, hogy az utolsó öt év alatt tovább erősödött és nö­vekedett a népi demokrácia szo­cialista alapja, tovább csökken­tek a kapitalista maradványok, ami a magyar dolgozó nép egy­ségének és összefon-ottságának további megszilárdítását ered­ményezte. Ez az egység nyilvá­nult meg a múlt évi országgyű­lési választásokon, ahol dolgozó népünk szinte egyemberként so­rakozott fel a népi hatalom cél­kitűzései mögé. Az elmúlt esztendők legfonto- *a.bb változása az ipari munkás­elvtárs beszédének második rész­letét az alábbiakban közöljük:) ság számának, súlyának és je­lentőségének megnövekedése. Ezt a munkásosztályt egyre in­kább a népi demokrácia, a szo­cialista építés neveli és formálja. A munkásosztály fiai előtt sza­bad ma minden pálya. A ma­gyar munkásosztály a szocialis­ta iparosítás következtében meg­erősödött, koncentrálódott, von­zóereje meghatványozódott s most már nemcsak történelmi szerepénél, de műveltségénél és számánál fogva is hivatott ve­zető, hegemon erő hazánkban. (Taps.) Megváltozott a dolgozó pa­rasztság is. Egyrésze a ter­melőszövetkezetek útján már megkezdte a szocializmus építé­sét a falun és az ipari munkás­sággal vállvetve erősíti népi de­mokráciánk alapjait s szoro­sabbra fűzi a munkás-paraszt szövetség szálait. Az egyénileg dolgozó parasztság is más, mint a felszabadulás előtt volt. Népi demokráciánk vívmá­nyainak, nemzetünk gazdasági és kulturális eredményeinek a parasztság is egyenjogú része­se és élvezője. Ennek megfe­lelően az egész dolgozó paniszt- sá ma gazdagabb, politikusabb, műveltebb, igényesebb. Megnőtt szemhatára s ma jobban érté­keli, mint bármikor azelőtt, a munkás-paraszt szövetséget. Az új szakasz politikája, mely a mezőgazdaság fejlesztéséve' kap­csolatban az egész dolgozó pa­rasztságnak segítségére siet, meggyőzte az egyénileg dolgo­zó parasztokat arról, hogy a párt és a kormány felismeri, őszintén feltárja és kijavítja a hibákat, melyeket a gazdaságpo­litikában elkövetett s ezzel új­ra szorosabbra fűzi a munkás- paraszt szövetséget. A mi viszonyainkra is áll az, amit Lenin az orosz parasztság­ról mondott: »A parasztság elé­gedetlen lehet hatóságaink mun­kájának egyik vagy másik rész­letével, lehetséges, hogy panasz­kodik rá. Ez természetesen le­hetséges és elkerülhetetlen, mert apparátusunk és állami, gazda­sági szervezetünk még túlságo­san rossz ahhoz, hogy ennek elejét vegyük, de mindenesetle teljesen kizárt, hogy komolyan elégedetlen legyen velünk az egész parasztság.« (Lenin Művei 33. köt. 424 old.) A mi parasztságunk elégedet­lensége is hasonló. Bosszantja, ha a tanács ridegen- bánik vele, ha a bürokrácia zaklatja, ha a szövetkezetben nem tudja meg­vásárolni azt, amire szük­sége van. De ha ez a pa­rasztság a múltra gondol, a Horthy-idök három millió kol­dusára, az embervásárok meg­alázott népére, a csendőr, a szolgabíró és a nagybirtok ural­mára. a kuiak basáskodásáxa. arra, hogy a paraszt előtt zárva volt a felemelkedés minden út­ja, hogy ő is, gyermekei is ki voltak rekesztve a kultúrából, a nemzet életéből, hogy maga a paraszti név is megvetést és ei- nyomottságot fejezett ki s ösz- szehasonlítja mindezt a jelen­nel, úgy a választás nem kétsé­ges: azok oldalán áll, akik az átikos múlttól megszabadították. A parasztság túlnyomó több­sége azt a népi demokráciát vá­lasztja, mely szélesre tárta előtte és gyermekei előtt a szabad ér­vényesülés kapuját, mely megbe­csüli őt és munkáját és bevonja minden területen az államépítés minden ágába. A parasztság saját tapasztalatából meggyő­ződött róla, hogy a tőkés dik­tatúránál sokkal jobb a népi demokrácia, a proletárdiktatú­ra s e meggyőződés mellett szilárdan kitart. (Hosszantartó, lelkes taps.) Értelmiségünk zömének nin­csenek már kételyei arra nézve, hogy megtalálja-e helyét a népi demokráciában, bár egy kis ré­szé még visszafelé tekint. A régi értelmiség túlnyomó több­sége meggyőződött róla, hogy a népi demokrácia nagyra érté­keli, megbecsüli a hazájához hű értelmiség munkáját, olyan le­hetőségeket nyújt képessége^ ki- fejlesztéséhez, amiről a tőkés időben szó sem lehetett. A népi demokrácia jó mun­kájának hatására azoknak a polgári elemeknek jelentékeny része, mely kezdetben kritiku­san, sőt ellenségesen nézte az új fejlődést, becsületesen beil­leszkedett az építés munkájába. Minél egységesebb és szilár­dabb a népi demokrácia társa­dalmi és állami rendje, annál szűkebb területre szorulnak ösz- sze a megvert régi, tőkés rend olyan maradványai, melyek nem tanulnak a fejlődésből, s válto­zatlanul ellenséges magatartást tanúsítanak: volt gyárosok, ban­károk, nagykereskedők, speku­lánsok, kulákok, kártevők, ^ a népvagyon meglopói, a szocialis­ta építés szabotáló!. Ezek az ele­mek itt nyüzsögnek köztünk, nem felejtették el a múltat, nem tették le a fegyvert, nem adták fel a reményt, hogy külföldi se­gítséggel még visszanyerjék el­vesztett hatalmukat. De a népi demokrácia növekvő ereje óva­tosságra kényszeríti őket; sokan közülük már elhelyezkedtek a különböző intézményekben, vál­lalatoknál, az építkezéseken, az állami gazdaságokban, s onnan folytatják most már mint -dol­gozók-, szívósain, alattomosan aknamunkájukat a népi demo­krácia aláásására. Az osztály- harc tapasztalatai azt mutatják, hogy az ellenség fokozódó elke­seredéssel védi még megmaradt területét és így megpróbálja visszanyerni azt, amit elvesztett. Ebben a törekvésben támogat­ják az imperialisták, akik száz­féle úton-módon sietnek szoron­gatott ügynökeik segítségére, bátorítják őket, megpróbálnak nyomást gyakorolni társadal­munkra, hogy ezzel is könnyít­senek hazai cinkosaik helyzetén. Ezt tapasztalhattuk a múlt év­ben, amikor az ellenség az olyan helyes intézkedéseket, mint az amnesztia, az internálások meg­szüntetése, a begyűjtési és adó­hátralékok elengedése, azonnal igyekezett félremagyarázni, a maga hasznára fordítani és úgy beállítani, hogy e rendszabályok a népi hatalom gyengeségének a jelei. A kulákok a falun rög­tön aktivizálódtak, támadást kezdtek a termelőszövetkezetek ellen, arra biztatták a paraszt­ságot, hogy ne teljesítse a be­adást, ne fizessen adót, s akkor az idén is el fogják engedni. A gyárakban megbúvó ellenség a tervteljesítés, a munka és ter­melési fegyelem ellen agitált. Az ellenség agitációját meg­könnyítette, hogy pártszerve­zeteink, tanácsaink, állami szerveink megengedhetetlen li­beralizmust tanúsítottak ebben a helyzetben és nem léptek fel kellő eréllyel az ilyen je­lenségekkel szemben. Az ilyen ellenséges támadások és kísér­letek visszaverése nemcsak ál­lami feladat, sőt gyakran az állam el sem tudja végezni, mert nem egyszer olyan álcá­zott formában jelentkezik, melynek leleplezését csak po­litikai eszközökkel, párttag­jaink és pártszervezeteink, de a népi demokrácia minden hí­vének felvilágosító munkájá­val lehet elérni. Jó ideig azon­ban sajtónk és agitációnk túl­ságosan aláhúzta mindazt, amit a párt és a kormány intéz­kedései nyújtottak, de elha­nyagolta annak kihangsúlyozá­sát, hogy a nép anyagi jólété­nek emelkedéséhez elválasztha­tatlanul hozzátartozik az ál­lampolgári fegyelem megszi­lárdítása, az állampolgári kö­telességek teljesítése, valamint a kártevők, a rendbontók, a szabotálok leleplezése is. Némi javulás ezen a téren csak az utolsó időben mutatkozik, de közben az ellenséges aknamun­ka elég komoly károkat okozott népi demokráciánk politikai és gazdasági életében. Pártszervezeteinknek, párttag­jainknak, a népi demokrácia minden hívének résen kell len­nie és éberen kell őrködnie, hogy az osztályelienség bármi­lyen megnyilvánulását azonnal felismerje és visszaverje. Az éberséget a népi demokrá­cia jelenlegi fejlődési szakaszán tehát fokozni kell. De ugyanak­kor vigyázni kell arra, hogy ez az éberség ne öltse fel általános bizalmatlanság és gyanakvás formáját azokkal szemben, akik a felszabadulás előtt nem álltak a mi oldalunkon, vagy a Horthy- rendszer különböző szervezetei­nek voltak tagjai. A felszabadu­lás óta eltelt évek eredményei — mint mondottuk — az ilyen em­berek zömét meggyőzték a népi demokrácia igazáról. Közülük nagyon sokan a népi hatalom híveivé váltak, s őszintén együtt­Általános fejlődésünk eredmé­nyei e területen is megmutat­koznak. Népi demokráciánk kul­turális eredményei fokozatosan megváltoztatják népünk világ­nézetét, kiszélesítik műveltségét, emelik öntudatát, gazdagabbá, működnek velünk a szocializ- mus építésén. Ugyanakkor gyak­ran tapasztalható, hogy azok az elvtársak, akik a párt, vagy ál­lam területén kádermunkáva) foglalkoznak, ezt a fontos tényl nem egyszer figyelmen kívül hagyják és ezzel eltaszítják az átnevelődő, hozzánk fejlődő ká­dereket. Az éberséget nem egy elvtárs túlzott bizalmatlansággal, gyanakvással helyettesíti s ilyen esetekben a káderekkel vaió foglalkozás szinte a kihallgatás vagy a nyomozás jellegét ölti fel s több kárt okoz, mint hasz­not. Az éberség eltorzulása mu­tatkozik az olyan káderes vagy személyzeti osztályvezető mun­kájában is, aki az új erők mun­kába állításánál elsősorban a saját biztonságát tartja szem előtt, akit folyton gyötör a fé­lelem, hogy hátha mellé fog, s akkor őt fogják felelősségre von­ni, s ezért annyira óvatos, hogy túlzott elővigyázatossággal visz- szaveti, hátráltatja az eléje ke­rülő káderek fejlődését. Ki kell küszöbölnünk az ilyen jelensé­geket, melyek zavarják az any- nyira szükséges, helyes ébersé­get, s ugyanakkor nehezítik hogy a népi demokrácia mindér. polgárát oda tudjuk áliítan*., ahol a legeredményesebben dol­gozhat a szocializmusért. Népi demokráciánk társadal­mi és államrendjének további megszilárdulásával párhuzamo­san erősödik honvédségünk is, hazánk függetlenségének, békés építő munkánknak őre és biz­tosítéka. Növekszik a honvédség egészséges harci szelleme, tudá­sa, fegyelme, ütőképessége. A népi demokrácia egyik fontos feladata a fejlődés erőteljes tá­mogatása; az ifjúság hazafiság- ra nevelésénél ennek megfele­lően ki kell emelni a. honvéde­lem fontosságát és jelentőségét (Taps.) Rákosi elvtárs ezután a ta­nácsok munkájával foglalko­zott, majd így folytatta: A népi demokrácia mostani fejlődési szakasza új tartal­mat, új lehetőséget és új je­lentőséget ad a Népfrontnak* Ez év végén lejár a helyi ta­nácsok négyéves mandátuma és az új tanácsok megválasz­tása csakúgy, mint a múlt évi országgyűlési választások és a kormány megalakítása, a Népfront jegyében fog lefoly­ni. Ez a Népfront, mely ter­mészetesen nem jelenti a régi pártkoalíció felújítását, pár­tunk vezetésével a szakszer­vezetektől a termelőbizottsá­gokig a meglévő tömegszerve­zeteket fogja össze. A Nép­front, mint a legszélesebb töme­geket átfogó társadalompolitikai szerv, jelentékeny mértékben elő fogja segíteni nemzetünk po­litikai és morális egységének to­vábbi megszilárdulását és nagy lépést jelent előre a szocializmus építésének útján. (Lelkes taps.’ sokoldalúbbá teszik életét. Nehány kiragadott számadat szemlélteti a fejlődést. 1938- ban 8152 mü jelent meg nyom­tatásban, 17,272.000 példányban, 1953-ban 18.767 mű 51,079.000 (Folytatás a 2. oldalon.) IV, A népi demokrácia társadalmi és államrendjének további megszilárdulása V, A népi demokrácia kulturális fejlődése

Next

/
Thumbnails
Contents