Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-25 / 98. szám

A propaganda és agitáció fogalma

A Párttörténet I. évfolyamán tanuló elvtársak segítségére

A módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez

A párttag kötelességének kérdéséhez

Igen fontosnak tartom a módosított szervezeti szabászat tér« vezetben, hogy minden párttag kötelességévé teszi a harcot a lát-» szatsikerekre való törekvés ellen. Az elmúlt években saját gyakorlatunk adott tapasztalatot arról, hogy milyen komoly veszélyeket rejt magában a látszatsiker, mennyire el tudja terelni az égető problémákról a figyelmet. Például: politikai oktatás kérdése, fiatal káderekkel való foglalkozás, tagjelöltfelvétel stb. Ezért igen helyesnek tartom, hogy ezt ilyen határozottan veti fel í> szervezeti szabályzat tervezete. Sőt, én annyira fontosnak tartom, hogy a h) ponthoz a következő kiegészítést javaslom:

A h) pont így hangzik: A párttag kötelessége, hogy »legyen a párt iránt őszinte és becsületes, ne titkolja és ne ferdítse el az igazságot. Az a párttag, aki nem őszinte a párthoz, s megtéveszti a pártot, súlyosan vétkezik és ez összeférhetetlen a párthoz való tartozással.« Ehhez a ponthoz a következő bővítést javaslom; *A párttag kötelessége minden általa észrevett hiba közlése, mind a felsőbb szervekkel, mind a párttagsággal. Mert, aki ezt a súlyos hibát eltitkolja, annak magatartása ellenkezik pártunk érdekeivel.«

Kiegészítést javaslok a 43. ponthoz is. »A pártban vasfegyelem van, amelynek minden egyes párttag és pártszervezet köteles magát alávetni.« Javaslom ebbe a mondatba bevenni a tagjelölt szót is. Tehát a mondat így hangzana: »A pártban vasfegyelern van, amelynek minden egyes párttag, tagjelölt és pártszervezet köteles magát alávetni.«

Végül a tagjelöltség kérdéséhez. A régi szervezeti szabályzatban az áll, hogy a tagjelölt tagsági kérelméhez két olyan párttag ajánlása szükséges, aki legalább 2 éve tagja a pártnak. —< Javaslom, hogy mi is maradjunk meg ennél a meghatározásnál és ne menjünk visszafelé. Ugyanis ügyelnünk kell az éberség kérdésére is. Igen sok pártonkívüll dolgozó van, aki évek óta nem lakik falujában, vagy gyakran változtatja lakását. Az ilyen személyeknél előfordulhat az, hogy vagy az egyik, vagy a másik helyen megnyilvánulásuk összeegyeztethetetlen pártunk politikájával. Legyünk éberek tehát ebben a kérdésben is. Necsak az önéletrajzok felülvizsgálását, és az egy évi jó munkát vegyük figyelembe, hanem jól nézzük meg a felvétel előtt álló tagjelöltek magatartását is.

KOVÁCS MIKLÓS,

a soitvadkerti tanács végrehajtó bizottságának titkára,

A propaganda és az agitáció döntő helyet foglal el a kommunista pártok tevékenységében. Az elméletileg képzett káderek neveléséhez, a tömegek megnyeréséhez és vezetéséhez pótolhatatlan eszköz a párt kezében a marxista-leninista propaganda és agitáció.

Az 1905-ös oroszországi forA propaganda fogalmát röviden igy határozhatjuk meg: eszmék, tanok, nézetek, politikai elméletek nyomtatásban, vagy élő szóban történő terjesztése.

Propaganda tevékenységet természetesen nem csupán a kommunista pártok folytatnak, hanem a burzsoá pártok is. A kommunista propaganda azonban elsősorban célját tekintve, de igaz tartalmánál és tudományos megalapozottságánál fogva is merőben különbözik a burzsoá propagandától. A burzsoá propaganda tő célja: becsapni, félrevezetni a tömegeket, elterelni figyelmüket a kapitálisa társadalom megoldhatatlan ellentmondásairól a burzsoá ideológia segítségével. Ismeretes például, hogy az amerikai imperializmus miképpen igyekszik propagandájában száz és ezerféle módon »bebizonyítani«: a demokratikus országok elleni blokád, katonai támaszpontok hálózatának létrehozása a Szovjetunió és a népi demokráciák körül, a népeket sújtó őrült fegyverkezési hajsza, stb. nem a milliárdosok nagyobb profitja érdekében történik, lianem állítólagos »védelmi« célokból.

A kommunista párt propagandája a marxizmus-leninizmus elméletének tudományos alapjára épül. Fő célja: megmagyarázni a dolgozó tömegeknek, — elsősorban a párt tagjainak — a társadalom fejlődésének törvény- szerűségeit, a szocializmus elkerülhetetlen győzelmét. A kommunista propaganda: Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanítáradalom előkészítése során, Lenin elvtárs »Mi a teendő?« című művében — miközben megsemmisítő csapást mért az ökonomistákra és lerakta az újtípusú forradalmi munkáspárt ideológiai alapjait — többek között megvédte a propaganda és agitáció helyes értelmezését is az opportunista revizionistákkal szemben.

sáriak, az SZKP történetének és a párt napirenden lévő feladatainak mélyreható megvilágítása. Ez a propaganda tudományos, igaz, a munkásosztály, a dolgozók felszabadulásának nélkülözhetetlen fegyvere. Felfegyver- zi a kommunista és a párton- kívüli dolgozókat a marxi-lenini elmélettel, vezérfonalat és ösztönzést nyújt részükre, hogy öntudatosan, tevékenyen résztve- gyenek a szocializmus, kommunizmus építésében. A pártpropaganda tevékeny harcban áll a burzsoá ideológiával és a párt- káderek nevelésének, politikai éberségük fokozásának alapvető eszköze.

A Központi Vezetőség 1953 október 26-i határozata mélyrehatóan feltárta propaganda- munkánk hiányosságait és a kijavításukkal kapcsolatos tennivalókat. Megállapítja, hogy »a gazdaságpolitikái: an elkövetett hibák egyik főoka: pártunk ideológiai munkájának elmaradottsága, az alkotó elméleti munka elhanyagolása.« A KV határozata értelmében gyökerestül fel 4 kell ‘számolni a vulgarizálást, meg kell szüntetni a propaganda elvont jellegét, a hallgatók iránt támasztott maximalizmust, a bürokratikus szervezési módszereket. A propagandamunkában önálló gondolkodásra, bátor vélemény nyilvánításra kell nevelni a hallgatókat. A határozat végrehajtásának fontos előfeltétele, hogy a propagandamunkát irányító pártszervek ne csak az oktatás szervezeti kérdéseivel foglalkozzanak, hanem ismerjék, értékeljék, ellenőrizzek annak tartalmát is.

szemléltetőbb példát fogja venni

— mondjuk egy munkanélküli család éhhalálát, a nyomor növekedését, vagy más hasonlót —, és minden igyekezetét arra fogja irányítani, hogy ennek a mindenki által ismert ténynek a segítségével a »tömegeknek« egyetlen eszmét adjon: a gazdagság növekedése és a nyomor növekedése közötti ellentmondás esztelenségének eszméjét; igyekezni fog elégedetlenséget és felháborodást szítani a tömegekben ezzel a kiáltó igazságtalansággal szemben, az ellentmondásnak teljes megvilágítását pedig átengedi a propagandistáknak. A propagandista ezért főleg nyomtatott, az agitátor pedig élő szóval hat.« (Vál. I. 223. oldal).

Vegyünk egy mai példát és a lenini útmutatás tükrében vizsgáljuk meg a propagandista és az agitátor tevékenységének kü- lönféleségét, kapcsolatát. A propagandistának például, ha a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott párt- és kormányhatározatot magyarázza, okvetlen beszélnie kell — kiindulva a szocializus gazdasági alaptörvényéből —, a szocialista népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének objektív törvényéről, az átmeneti szakasz, a »NEP« politika problémáiról, az e téren elkövetett' hibákról és feladatainkról, a szocialista nagyüzemi mező- gazdaság fölényéről a kisáruter- melés felett. A propagandista megvilágítja ezzel kapcsolatban a munkás-paraszt szövetség alakulását, megmagyarázza hallgatóinak, hogy a munkásosztály vezetőszerepének erősítését, a munkás-paraszt szövetség kiszélesítését is szolgálja a mezőgazdaság nagyarányú felfejlesztése, stb.

Az agitátor sokkal kézzelfoghatóbban, egyszerűbben beszél ugyanerről a kérdésről. Egy mezőgazdasági gépeket gyártó üzem népnevelője például nagyszerűen megvilágíthatja a legyártott gépek száma, és minősége, valamint a gépek felhasználásával elért magasabb terméseredmény és azáltal a munkásosztály jobb és olcsóbb élelmiszerellátása közti szoros kapcsolatot. Jelszó formájában is összesűrítheti mondanivalóját, ki is írhatja üzemében: »Több és jobb gép — több és olcsóbb élelmiszer!«

Nagyon fontos követelmény, hogy az agitátor mindig vegye számításba kikkel beszél. Hallgatóinak politikai színvonalához, munkaterületük sajátosságaihoz szabja mondanivalóját, hogy általános elmélkedés helyett, személyekhez szóló, hatásos agitációt tudjon kifejteni.

A propaganda és az agitáció,

— bár módszereikben különbözőek, — szorosan összetartoznak, elválaszthatatlanok egymástól. Az a jó propaganda előadás, vagy cikk, amelyik agitatív, szemléltető is egyben. Az agitáció eszmei tartalmát viszont a propaganda képezi. A magasszínvonalú, hatékony marxista- leninista prapaganda és agitáció kipróbált fegyver pártunk kezében az új szakasz politikájának, a kormány programmjának megvalósításáért folytatott harcában

Szilágyi Éva:

Pakisztán népe békét akar

Az Országos Béketanács: „Mi van a nagyvilágban“ című külpolitikai füzetsorozatának áprilisi száma a pakisztáni kérdéssel foglalkozik. A füzet megismertet bennünket a pakisztáni nép életével, majd az India és Pakisztán közti ellentétekkel foglalkozva lerántja a leplet az amerikai imperialisták középkeleti mesterkedéseiről, az amerikai-pakisztáni katonai szerződés hátteréről, céljáról.

Szilágyi Éva személyes élményeken alapuló színes írása, a béke megőrzése szempontjából fontos pakisztáni kérdés megvi- íagiiáoávál újabb értékes segítséget nyújt a békebizottságok fel- világosiié a5iuikájáűa«s

A XIV. fejezet

A Szabad Népet és a Népújságot olvasva azt tapasztaltam, hogy a legtöbb hozzászólás a XIV. fejezet, a pártfegyelem és a pártonbelüli demokrácia körül csoportosul. Meggyőződésem, hogy az új szervezeti szabályzat csak akkor lesz helyes, és akkor fogja tükrözni az egész párttagság véleményét, ha minden párttag alaposan áttanulmányozza a szabályzat tervezetet és minél többen szólunk hozzá az egyes pontokhoz. Ezért teszek én is kiegészítő javaslatot a párt- fegyelem című fejezethez.

A IX. fejezet, amikor a revíziós bizottságok feladatát határozza meg, kimondja, hogy az egyes pártbizottságok revíziós bizottságai ellenőrzik az illetékes pártszervek apparátusában az ügyvitel helyességét, gyorsaságát, a pártbizottságok apparátusának munkarendjét és pénzkezelését. Helyeslem ezt a meghatározást, de főként a bennelévő »gyorsaság« szót.

Ellentétet látok azonban e meghatározás és a XIV. fejezet 50. pontja között. Ez a pont kimondja, hogy:

»A budapesti, a megyei, a kerületi, a járási stb. pártbizottság a fellebbezés beérkezésétől

Országos viszonylatban Kecskeméten lesz első alkalommal megtartva a Magyar Tudományos Akadémiának vidéki szereplése. Országunkban három helyen lesz alkalma a megye termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságának, valamint szakembereinek meghallgatni a magyar mezőgazdaság kiváló tudósainak előadásait és tanácsait.

Megyénk mezőgazdasági dolgozóinak ezek a napok és eseményei választ adnak a talaj termőképességének fokozása kérdésében a Duna-Tiszaközén. Megvitatásra kerül a bácsmé- gyei futóhomok okszerű agi'o- technikájának kérdése. Választ kapnak a szőlő- és gyümölcstermelők, hogy az elkövetkezendő években a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztésében mi a teendő.

Az akadémiai nap foglalkozik aaesréak egyik legnagyobb pro*

50, pontjához

számított két hónapon belül köteles felülvizsgálni a kizárt párttag fellebbezését, valamint a pártszerveknek a pártból való kizárásáról szóló határozatát.«

Szerintem az egyes ügyek két hónap alatti kivizsgálása nem valami gyors intézkedésre vallj Ugyanakkor pártrn unkáin során nem egyszer tapasztaltam, hogy ha egy ügy kivizsgálása sürgős volt a magasabb pártszerveknek, azt két hét, vagy ennél kevesebb idő alatt is rendezték) Persze tudom, hogy ezt a gyors munkamódszert nem lehet általánosítani, de szerintem megoldható és éppen a gyors intézkedést mutatja az, ha a felsőbb pártszervek az egyes alapszervezetek két taggyűlése közötti időben ejtik meg felülvizsgálásaikat) Ezért javaslom, a XIV. fejezel 50. pontjának következő módosítását:

»Az illetékes pártszervek » fellebbezés beérkezésétől számított egy hónapon belül kötelesek felülvizsgálni a kizárt párttag fellebbezését, valamint a párt- szervezeteknek a pártból való kizárásáról szóló határozatát.

Vakulya Rozália, MDP-tag,

kiskunfélegyházi gépállomás.

blémájával: az állattenyésztés

fejlesztésével, a takarmányalap helyi biztosításával.

Az akadémiai napokat ünnepélyes keretek között április 26-án délelőtt 9 órakor nyitja meg Manninger Rezső, Kossuth-díjaa akadémikus, az agrártudományok osztályának elnöke.

Az akadémiai napokon előadást tart Kreybig Lajos, kétszeres Kossuth-dijas, akadémiai levelező tag, és ezenkívül még számos országos és megyei élenjáró kutató és tudós,

A Magyar Tudományos Akadémia ezzel elősegíti a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát. A» akadémiai napokon a termelők, a termelőszövetkezeti dolgozók és egyénileg dolgozó parasztok » tudományos és gyakorlati munka elmélyült kapcsolata jegyében szorítanak kezet egymással) Havasi János* agropraOi,

Az agitáció fogalma

A kommunista agitáció célkitűzései teljesen megegyeznek a pártpropaganda céljaival. Fogalmát röviden így határozhatjuk meg: szóbeli és írásbeli tevékenység, amely eszmék és élszavak terjesztésével a széles iömegekre hat. Sokféle formája van; szóbeli, írásos, szemléltető, kulturagitáció (csasztuska) stb.

Az osztályok és pártok politikai harcának igen íontos eszköze az agitáció. A kommunista párt agitáció ja pótolhatatlan eszköz a nép politikai nevelésében. Éppen ezért is nevezi népünk a párt agitátorait népnevelőknek. Szocialista hazafiságra, helytállásra, az ellenség elleni gyűlöletre ni véli és mozgósítja a dolgozókat. Ismeretes, milyen fontos az eleven, tartalmas agitáció a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséhez is. A párt . agitációs munkája a tömegkapcsolatok kiszélesítésének és megerősítésének is fontos eszköze.

Nagy jelentősége ellenére, az elmúlt évek során gyakorlattá vált a tömegek közti politikai nevelőmunka lebecsülése, s admi n isztratív intézkedésekkel,

szervezéssel történő -helyettesítése«. Pártunk az új szakasz politikájával megteremtette e hibák kijavításának alapját is. A Központi Vezetőség 1954 február

8-i, a párt nevelőmunkájának megjavításáról szóló határozata konkrétan megjelölte azokat a tennivalókat, melyek ezzel kapcsolatban pártszervezeteinkre hárulnak. A határozat értelmében meg kell szüntetnünk az agitáció lebecsülését és reszortjellegét a pártmunkában. „A párt agitációs munkájának kell biztosítania, hogy népünk megértse és magáévá tegye a párt politikáját és annak végrehajtásáért minden erővel harcoljon is. Minél jobban megérti népünk pártunk politikáját, annál nagyobb mértékben bontakozik ki kezdeményező alkotó ereje a párt politikájának és a kormány programmjának valóraváltá- sáért. Népünk minél nagyobb rétegének tevékeny részvétele a szocializmus építésében nem érhető el anélkül, hogy pártunk nap, mint nap ne folytatna harcos politikai nevelőmunkát a tömegek között“ — mondja ki a KV határozata.

A propaganda és az agitáció közötti különbség

Habár egy a célja a propagandának és az agitációnak is, hiba volna azonban, ha nem tennénk köztük különbséget. Lenin •Mi a teendő?« c. művében élesen elítéli az ökonomista Marty- novot, aki Plehanovval és Lenin követőivel szemben agitá- ción csupán »konkrét cselekvésre való felhívást«, propagandán pedig »az egész fennálló rendnek, vagy e rend egyes megnyilvánulásainak . ; ; megvilágítását« értette, »tekintet nélkül arra, hogy az egyes személyek, vagy pedig széles tömegek számára hozzáférhető módon történik.« (L. Vál. I. 233. oldal).

Ezzel a szándékosan zűrzavaros és téves nézettel szemben*

Lenin leszögezte, hogy a propagandistának »ha például a munkanélküliség kérdését veszi elő, meg kell magyaráznia a válságok kapitalista jellegét, rá kell mutatnia azokra az okokra, amelyek miatt a mai társadalomban a válságok elkerülhetetlenek, vázolni kell ennek a társadalomnak szükségszerű átalakulását szocialista társadalommá, stb. Egyszóval »sok eszmét« kell adnia, olyan sokat, hogy mindezeket az eszméket, teljes ösz- szefüggésükben egyszerre csak (viszonylag) kevés ember fogja elsajátítani. Az agitátor viszont, amikor ugyanezekről a kérdésekről beszél, az összes hallgatói számára a legismertebb és Ute.-.

Mit nevezünk propagandának?

A tudomány és gyakorlat kapcsolata