Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

Hogyan tehetjük jövedelmezővé termelő­szövetkezeteinket (A fulöpjakabi Alkotmány termelőszövetkezet példájából) »Felhívjuk a termelőszövetkezetek vezetőinek, tagjainak figyelmét arra is, hogy fordítsanak nagy gondot a termelőszövetkezetek sokoldalú fejlesztésére... Törekedjenek arra is, hogy helyes arányban fejlesszék a melléküzemágakat...« (A termelőszövetkezeti dolgozók országos , , tanácskozásának felhívásából.) Mindenki tudja — de főképpen a gazdálkodó ember, ~ hogy as ősszel, vagy tavasszal elvetett terményből nem máról-holnapra lesz jövedelem. A búzának, kukoricának előbb meg kell nőnie, be kell érnie és sok munkát kell ráfordítani addig, amíg pénzzé válik. A pénz viszont olyan jószág, amelyre minden nap szükség van. A csizma ugyan eltart egyik ősztől a másikig, — de a minden­napos kiadásokkal nem lehet aratásig, vagy kukoricatörésig várni, így van ez a termelőszövetkezetekben is. Hogyan oszt havonta készpénzelőleget az a szövetkezel, ahol csak terménybetakarítás­kor áll a házhoz pénz? Viszont: van-e olyan szövetkezet, ahol ésszel-okossággal nem lehetne olyan melléküzemágat teremteni û növénytermesztés és állattenyésztés mellett, amely az év minden szakában hoz valamit a konyhára? Ilyen termelőszövetkezet nincs. De van olyan vezetőség és tagság, amely még nem kereste és nem fedezte fel a lehetőségeket. Ezek tanulhatnak a fulöpjakabi Alkotmány tsz példájából. Ez a szövetkezet többféle mellék­üzemágból gyarapítja az egyébként szőlő- és gyümölcstermelésből eredő egyetlen jövedelmét. Vegyük sorra ezeket. Kertészet n tagság a szövetkezet meg­alakulása óta kertészkedik, je­lenleg 20 holdon. A kertészetből eredő jövedelem eléri a 150— 200.000 forintot. Pedig eddig csu­pán ásott kútakból öntöztek és a hideg vizet tavaly is megsíny­lette a vetemény. Idén már a februárban elkészült ártézi kút látja el langyos öntözővízzel a kertészetet, amelyben főleg paprikát, retket, karfiolt, kalará- oét, káposztát termesztenek. Az ártézi kút körül azonban hiba van. Kompresszor nélkül nem tudnak belőle vizet nyerni. Ebben az ügyben többször fordul­tak már kéréssel a megyei beru­házási vállalathoz. Az idő sürget. A termelőszövetkezet kertésze­tének léte, vagy nem léte függ most attól, hogy idejében meg­kapják-e a többször sürgetett kompresszort, vagy nem? A ker­tészeti munkacsapat már régen serénykedik* Most fejezték be egy csatorna ásását. A retket már a jövő héten piacra viszik, ültetésre készek a palánták is, csak várják az idő felmelegedé­sét. A kertivetemény részben szer­ződéses, részben piacra kerül. Tavaly nyitott a szövetkezet Kiskunfélegyházán egy zöldség­boltot, a Mezőker-áruda szom­szédságában. És bizony a fülöp- jakabiak boltja igen hamar elesalogatta a Mezőker vásárlóit is. Alig győzte a szövetkezet na­ponta szállítani a friss árut; Tíz holdon dinnyét is vet idén a szövetkezet. A tagok elmond­ják, hogy egy ügyes dinnyeker­tész ekkora területről 150.000 forint értéket is megtermel. Po- nyi Ferenc pedig ügyes ember ; : : A kertészet tehát a dinnyével együtt több mint 300.000 forintot jövedelmez az Alkotmány tsz- nek, tavasztól-őszig. S ez a szép összeg az asszonyok kezén át jut a kasszába. Mert a kertészetben három férfi kivételével csupa fiatal lány és asszony dolgozik; Méhészet Czinege Károly méhészeti szak­iskoláról került tavaly a szövet­kezetbe. — Ha már szakember van, legyen méhészet is — hatá­rozta el a tagság. S még bosszankodtak is: miért nem ju­tott előbb eszükbe? Mert az adottság kitűnő: kiterjedt aká­cos és 60 hold gyümölcsös ad le­gelőt a méheknek, de vándorol­ta^ ák is őket. 24 családdal kez­dik, de jövőre már 60-ra szapo­rítják számukat. A 24 családtól ez évben 19 mázsa mézet várnak. Ez 20 forinttal számítva kilóját, 38.000 forint mellékjövedelmet je­lent, Nyúltenyésztés Idős Bodon László, a szövetke­zet pénztárosa, lelkes házinyúl- barát. Háztáji gazdaságában tízesével neveli a derék tapsifü­leseket. Az egyik gyűlésen java­solta, hogy a szövetkezet is tart­son nyulat. Ö vállalja a gondo­zásukat. Lakása 300 méterre van a kertészettől. Azt is kiszámította: mennyi jövedelmet jelentene a nyúlte- nyésztés. 50 anyanyúl darabon­ként 6 szaporulatot és évenként csupán három ellést számítva — 900 kisnyúlat ad. (De köztudo­mású, hogy a nyúl évente ötször is szaporodik.) Ebből nevelked­jék fel csak 700 darab három­kilós súlyúra. Az értékesítő vál­lalat 12 forintot fizet a nyúl ki­lójáért — ez 700 nyúl után kerek 25.200 forint; Javaslatát el is fogadta a tag­ság. Hamarosan ketrecekbe ke­rülnek a szép bécsi-fehér és tar­kalepke anyák, amelyek szapo­rulatai nemcsak jó húsnyúlak, de prémjükért is jó pénzt fizet a vállalat^ . , Baromfitartás Az Alkotmány tsz idén a baromfiállományt is jócskán megszaporítja. 350 tyúk után 1000 darabot nevelnek jövőévi törzsnek. Saját keltetőgépükben van már a tyúktojáson kívül többszáz kacsa- és libatojás is. Az építő-brigád most dolgozik a modern baromfinevelő elkészíté­sén, addig a tagokhoz adják ne­velésre az apróbaromfit. Min­denki szívesen vállalja gondo­zásukat; *• 300 birkája is van a szövetke­zetnek. A gyapjú, a tej, a bárá­nyok eladásából ugyancsak a készpénzbevétel növekszik. Pénzforrás és jó kapcsolat az egyéni parasztokkal A szövetkezet jövedelmező melléküzemágához tartozik a jól felszerelt kovács- és bognármű­hely is. Elsősorban mindennemű mun­kát elvégez, nem kell a szövet­kezetnek a kovács- és bognár­munkákért borsos árat fizetnie, A fát saját erdejükből termelik ki, saját fűrésztelepük dolgozza fel és saját ügyes tagjaik készí­tenek belőle mindenfajta szer­számot. Emellett a szövetkezeti bog­nár- és kovácsműhely egyénileg dolgozó parasztoknak is dolgo­zik. Méghozzá 10 százalékkal ol­csóbban, mint mások. És jobban is. Ezt Tóth Imre tudná leginkább megmondani, akinek olyan fédé­rés kocsit készített a műhely, hogy mindenki megdicséri; Ugrina János kovácsmester, a szövetkezeti pártszervezet veze­tőségi tagja tudja, hogy lelkiis­meretes munkáján nem kevesebb múlik, mint a szövetkezet és a kívülálló dolgozó parasztok szo­ros kapcsolata. S éppenséggel nem haragszanak a szövetkezet­re a »maszek« mesterek sem a faluban. Sőt: Hideg József bog­nár meg-megkéri Gáspár Má­tyást, a szövetkezet bognárát: ezt, vagy amazt a darabot csino­sítsa már meg. így teremt csak a kovács- és bognárműhely hár­mas hasznot a szövetkezetnek és a harmadik a legfontosabb, ha­bár nem is pénzben jelent leg­többet. De szép példája annak: hogyan segíti a szövetkezet az egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodását is, hogyan erősíti velük a kapcsolatot egy jól fel­szerelt kocsiráfon, egy gondosan megpatkolt lovon, egy remekbe- készült új kocsin keresztül. Mindenki tudja, hogy a fulöpjakabi Alkotmány tsz földje nem a legjobb talaj. Tagjai is olyan egyszerű emberek, mint má­sutt. Miben rejlik hát annak titka, hogy ez a szövetkezet egyike a legjobbaknak, nemcsak a megyében, de az országban is? Abban, hogy tagjai ésszel gondolkodnak és megtalálják a módját: hogyan lehet leleményességgel, ügyességgel kiaknázni minden lehetőséget a jövedelem gyarapítására. Tavaly csak 8 forint, készpénzt tudtak osztani munkaegységenként. Tudják, hogy az idei osztás sikere rajtuk múlik. Ezért születik meg a kertészet mellett a méhészet, a nyúltenyésztés, a baromfitartás is. A Kecskeméti Gyufagyárban az egyenletes termelésért munkálkodnak a fiatalok Á Kecskeméti Gyufagyár dol­gozói teljesítették első negyed­éves tervüket; A kongresszusi versenyben a munkások felaján­lásukat már 0.2 százalékkal túl­teljesítették; A fiatalok napi ter­vük teljesítésével küzdenek az egyenletes termelésért, amely nemcsak azt biztosítja, hogy tel­jesíthetik terveiket, hanem azt is, hogy a dolgozók minél több fontos fogyasztási cikkhez jut­hatnak; A napi tervek túlteljesí­tésében szép eredményt ért el: Boda Margit, aki a töltőgépnél 107 százalék helyeit napi 111 százalékos eredményt ért el. Ko­vács Margit a csomagolóban 7 százalékkal teljesíti túl napi elő­irányzatát. Rózsa Franciska a töltőgépnél 107 százalék helyett 114 százalékot ér el. Példát mu­tat Zöldi István DISZ-titkár. 110 százalék helyett 136 száza­lékos eredménnyel dolgozik. Kiváló eredményt ér még el Tóth Mária I. és Mihó Ferencné. Mihóné másfélgépen tartja a sztahanovista szintet^ Szűcs Mihály né. Fiataljaink az elsők kozott Kecskemét ifjúsága teljesíti hazafias feladatát. Kecskeméten az üzemi ifjúság mintegy 70— 75 százaléka vesz részt á kon­gresszusi versenyben. Az üze­mek ifjúságán kívül vállalások hangzottak el a termelőszövet­kezetek, a gépállomások, a hi­vatali és iskolai DlSZ-szerve- zetekben is. Több üzemben a fiatalok 100 százaléka végzi versenyben munkáját, A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban nagy munka folyik, hogy az üzem bőségesen elláthassa a fogyasztókat. A konzervüzem ifjúsági brigádja a »legjobb mi­nőségű« brigád büszke címéért küzd. Bakó Antal DlSZ-brigád- ja kongresszusi vállalását már 28 százalékkal túlteljesítette. — Több ifjúmunkás napi tervének túlteljesítésével fáradozik, hogy a városi lakosság minél több, jobb konzervhez juthasson» ilyen Batka Etelka, akinek napi átlaga 170 százalék. Halász Klára sztahanovista naponta 130 százalékot ér el. Burján Ilona ennél is többet, máris 145 szá- zaléknál tart. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban most van szervezés alatt a DISZ-brigád megalakítása. Az üzemben jröpgyűléseket tarta­nak, melyeken újabb-újabb foga­dalmak történnek. A kongresz- szusi versenyben eddig kiváló eredményt ért el: Szabó Júlia, akinek vállalása 130 százalék, Az Uj termelőszövetkezetben a párt megbízatása nyomán a fiatalok vállalták, hogy megtisztítják a gyümölcsfákat. Ezt a fogadalmat másfel héttel a vállalási határ­idő előtt valóraváltották. Vállal­ták továbbá 20 holdas zöldséges­kertjükhöz a melegágyait elké­szítését. Itt is egy héttel koráb­ban végeztek a munkával. A városi DISZ-bizottság vál­lalta, hogy a »fák hete« alatt minden termelőszövetkezetben teljesítése 200 százalék. Szijjár- tó Anna. fogadalma 145 százaiéi kos teljesítményről szól, ered­ménye 191 százalék. Kiss József 61 és Dinai Mária 58 százalék­kal szárnyalja már túl vállalá­sát, Tavasz elültetik a fákat. Az űzetni- és diákfiatalok segítségével •— két tsz kivételével — ez a vállalás is megvalósult. A fásításban a legjobb eredményt érték el a Mezőgazdasági Technikum DISZ fiataljai. Ezek a fiatalok április 9-ig 23.000 csemetét ültettek el. A Szakérettségis Kollégium fia­taljai szép munkát végeztek a Győzelem, Béke és Kossuth tsz« ben, (Váradi Gyula.) Akácos útj ha végig megyek rajtad én... Qzombaton délután 3 óra körül szokatlanul vidám társasán got hozott az autóbusz a nagykőrösi betonon. Amikor a végállomásra ért ■— az iskolához — szinte egymás hegyén-hátán özönlött ki belőle vagy 25 szakérettségis fiú. Gyalog folytatták to-> vább az útat a kecskeméti Béke termelőszövetkezetbe, amely lehetett még olyan két kilométernyire. Ilyen hosszú út, különösen betonon elég távolinak tűnik, de ha olyan vidámkedvű ismerősök, jóbarátok mennek együtt, mint ezek a fiúk, akkor rövid idő alatt eljutnak a csoport központjába. A csoportban már várták őket. A féltetejű kis raktárépület■» bői csakhamar előkerültek az ásók, meg a kapák és a csoport máris indult, hogy megkezdje a munkát. — De hol vannak a csoport diszistái? s= kérdezzük Szigeti Imrét, a termelőszövetkezet DISZ-titkárát. Kissé szégyenkezve válaszol, pedig igaza van: ■=. Tizenhét DlSZ-tagunk van, akik többnyire fogatosok, vagy a növénytermelésben dolgoznak. Nagy munkájuk van nekik is ma> a burgonyát vetik. A fogatok pedig már kora reggeltől késő estig dolgoznak. Ezért különösen jól esik most egy kis segítség, mert magunk bizony nem értünk volna rá egyhamar elültetni ezeket a fákat. Azért a csoport tagjai közül eljött segíteni Gyurász Mihály, a növénytermelési-brigád vezetője. A csoportban min* denki csak Mihály bátyámnak hívja. Most ugyan dohog egy ki­csit, biztosan felmérgesítették valamivel. Ő már reggel óta itt van kint a földön, hogy kitapossa a nyomot az elültetendő akácfasor* nak, hogy szép egyenes legyen. A nagy tömegben elveszett, eltapo* solódott a nyom. Gyurász Mihály mérgelődik egy kicsit — csak úgy magában, hogy most azután csinálhatnak akármit, nem less egyenes az út. A fiúk is észreveszik, hogy az öreg sajnálja egész félnapi munkáját, de hát ők sem tehetnek egyebet, minthogy vi­gasztalni próbálják. — Ne féljen, olyan egyenes lesz az út, hogy maga olyat még nem látott. Hát az igaz is. Az egysorba ásott nyolcvan gödörbe alig fél óra múlva ott sorakoztak a fiatal kis akácfák, Bállá Sándor, az Építész/D. osztálytitkára a sor végéről kommandirozza a társait — Menj onnan Guszti, nem látok! r-, mondja egyik buzgói* kodó társának, míg nagy szakértelemmel »egyenesbe nézi« a fá­kat. Gyurász bácsi a sor másik széléről les rá, kicsit bizalmatlanul, — de azután csakhamar mosolyra derül a máskor egy kicsit szi­gorú arc, — a fiúk megérdemlik, hogy megdicsérjék őket. Kész az út egyik fele —i egyenesen húzódik rajta végig az akácos, A fiúk újra ásni kezdenek *■» a másik soron. Sietnek, mert hát, mi taga­dás benne, estére várja őket a mozi, és a város többi szórakozó helye. Fél 6-ra elkészülnek a másik sorral is, 160 facsemetét ül­tettek el összesen. / gyurász Mihály nagyon meg vari elégedve, de ö nem olyan 'Jr ember, hogy hangos, nagy szóval köszöntgessen, dicsér* gessen. Csak annyit mond a fiúknak búcsúzáskor, hogy: te- No ez derekas munka volt! de a szavaiban megérzik hogy milyen hálás a segítségért, melyet soha nem fog elfelejteni még akkor sem, ha majd sok nyarat megérve munkából ballaç hazafelé a tűző nap sugaraitól védelmet nyújtó akácos úton,

Next

/
Thumbnails
Contents