Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-07 / 56. szám
KOHI T JÁNOS ÖREGSÉGE [aidaícalendárium \ Á gazdaságos és eredményes sertéstenyésztés A T. i X ÁCS HAZA N, « folyosó férjében nagy barna ajtón keresztül — melyre ifj. Kölnit. János hivatalsegéd ■neve van kiírva — kicsiny lámpákkal telerakott helyiségbe jutunk. Az asztal, fölé hajolva iratokat rendezget Kölnit János. Alig veszi észre, hogy nyílt az ajtó és belépdt. rajta valaki — úgy elmeriilt a munkában. Ö az, aki a faluban mindenkit — öreget, fiatalt egyaránt jól ismer, lia azután valamire szükség van — hát bizony gyakran hivatják, vagy egyenesen elküldik hozzá a kérde- zősködőt. Mi is hozzá jöttünk, hogy meséljen nekünk valamit az itteni életről. Evek hosszú sora óla dolgozik a tanács házán, vagy ahogy régebben hívták: a községházán. Itt. is sok tapasztalatot szerzett, de annál többet örökölt az apjától, akit talán még a nagyapja tanított meg arra, hogy mindig becsületesen éljen és lelkiismeretes munkát végezzen. Kohut Jánost az apja tanította meg arra is, hogyan lehet az embereket kiismerni. Mert ezt régebben nagyon fontos volt tudni a szegény embernek. Különösen a cse- lédsorban élő embereknek. Nagy szeretettel és megbecsüléssel beszél is az apjáról a fiatal Kohut János. — Az édesapám már 7S éves, de ha hiszik, ha nem, most is olyan fürge mozgású, mint egy 20 éves fiatal legény. De látnák csak. akkor, amikor mesélni kezd! Ilyenkor körülülik az unokái és sokszor a késő éjszakába nyúlik a beszélgetés — mondja Kohut János, mintegy bizonyítgatni akarván, hogy az ő apja a legjobb ember a világon. All as alku — és mi hamarosan megállapodunk ifj. Kohut Jánossal, hogy elvisz bennünket az édesapjához, /DOS KOHUT János az udvaron tesz-vesz, éppen most. látta el az állatokat. Búr az ő korában még előfordul más embereknél, hogy a sok munka, az emberre nehezedő gondok meghajlítják a régen szálfa egyenes dolgos legényeket, s mire megöregszenek megtörténik, hogy hajlotton járják az élet országútidnak utolsó szakaszát. De öt nem törte meg az élet sound gondja, baja. Makacsul harcolt a kenyérért, a családért. Ma. már c makacsságból mindössze korával dacoló egyenes, büszke termete maradt meg. Az arcára vont mély barázdák — melyeket a régi gondterhelt élet hagyott maga után figyelmeztetőnek — mintha már vem olyan kemények, szelí- debbek lennének. Apró kék szemei a báránybőr kucsma alól gyerekes mosollyal csillának elő, markos, kérges tenyerében nyugodtan pihen uz ember keze, melyet üdvözléskor barátilag megszorít. A beszélgetés elején alig hallani János bácsinak egykét szavát. Ha bólogat, azt is ritkán teszi. Inkább hagyja a fiát beszélni. Egyszeresük »legered a. nyelve. Ez pedig úgy történi, hogy a fia. arról kezdett beszélni, hogyan építették fel kicsi házukat még 1911-ben a háború megkezdésekor. ' — Mint a drótostót — úgy építgettük ezt a kis házat — mielőtt befejeztük volna, elvittek katonának — ki a frontra. — Az élet azonban nemcsak a háborúban volt nehéz, hanem itthon is. Apám szegény volt nagyon — a más tanyáján lakott. Amikor fel- cseperedtem, én is elszegődtem ' béresnek Király Sán- dorékhoz. Anyám mosni járt hozzájuk. Apám is az ő béresük volt szentmihály naptól szentgyörgy napig. Minden évben újra kezdődött a nyomorúság, a béresélet. Nem volt kiút. Bármerre mentünk a széles határban, mindenütt a Királyék földje volt, Képtelen volt a táj. Csak egyetlen tanya volt még a határban. Erdőkkel borított terület volt ez, kevés szántófölddel, az is majdnem mind a Király Sándoré volt, akinél mi is dolgoztunk. Pásztorok lakták jobban a vidéket. Hej, volt is itt olyan pásztorélet, hogy nekünk, béreseknek a szívünk majd kiesett belé. Nem azért, mintha azoknak több kenyerük lelt volna —* de több volt a szabadságuk. Az öreg iskolába — ahol regen a kocsma volt, a mi időnkben juhászok mulattak. Úgy igazi magyar ember módjára. Táncoltak, daloltak, búsultak. NEKÜNK MEG ennyi sem járt. Nagy esemény számba ment, évente egyszer-kétszer az üres cselédházban megtartott .,padkaporos-bál", de mi ennek is véghetetlenül örültünk. Ilyenkor mi is énekelgettünk, de inkább juhász- nótákat, mert azokat nagyon szerettük: Leégett a jászberényi cserény, Benneégett barna gulyáslegény..." — Kevés és sovány öröm, sok munka gonddal fűszerezve — ilyen volt az élet akkor, mikor én fiatat voltam — fejezi be szavait az üreg Kohut bácsi. Nem akarja a múlttal szopwHtani azt a néhány rövid percet, amit együtt töltünk. Örül, hogy elmúlt az a világ — és az unokái, meg a fia már másképpen élhet. A fiának 3 hold juttatott földje van.. Azon gazdálkodnak. Megbecsült ember a tanácsnál. Az unokái — négy leány unokája van — hamarosan férjhez mennek. Nem mert gondolni sem idős Kohut János, hogy ilyen boldog öregsége lesz. Szinte visszanyerte erejét, munkakedvét. Most együtt dolgozik a fiával, meg az unokáival kis földjükön. AMIKOR elbúcsúztam arra gondoltam, hogy milyen megelégedett, boldog emberek Kohuték. Úgy éreztem, hogy múlt és jelen egy pillanatra találkozott ezen a rövid beszélgetésen. De csak egy pillanatra villant fel a mült, mint valami sötét kísértet. A Kohut-család élete ma már a boldog, megelégedett, jövőbe vetett hit reményét sugározza, melyet a fiatal Kohutok dolgos, munkás keze épít fel a szabad élet éltető levegőjében« KULCSÁR ÉVA. A sertéstenyésztés mezőgazdaságunk egyik legjövedelmezőbb ágazata. A helyes sertéstenyésztés az arra megfelelő egyedek kiválogatásánál kezdődik. Az egy álombéli malacokból azokat hagyjuk meg anyakocának, melyek a legnagyobb szaporaságra mutatnak, apaállatnak meg azokból válogassunk, melyeknek megvan faj ta jellege. (Berk- s isrekiiél a szabályos kese lábak, csillagos homlok, .fajtisztaság.) Keresztezett sertésekből ne hagyjunk tenyészállatot, mert azok utódai élkorcsosodnak. .— Mangalicáknál fontos a 10, be-rk- sireknél, corwallnál a 12—14 csecsbimbó. A tenyésztés megköveteli a vérfelfrissítést, ezért ajánlatos kétévenként a rokon- tenyésztést friss apaállatokkal felcserélni. Az elletés legcélszerűbb módja, ha a fedeztetést úgy irányítjuk, hogy az elles több anyakocától egymást követőleg a legrövidebb idő alatt történjen. Ezzel elérjük, hogy egykorú malacainkat állíthatjuk hízóba, egykorú tenyészállatokra teszünk szert,. Elles előtt egy héttel külön kell választani sertéseinktől az anyaicocát és a fiaz- tatóba apró tőreiket, vagy durvára vágott szalmaszecskát készítsünk. A szalmaalom nem jó, mert abba belekeveredhetnek a malacok és az agyonnyomás veszélyének vannak kitéve. A fi- aztatónak feltétlenül száraz, szellős, világos helyiségnek kell lenni. Hideg időben a fiaztaíót mesterségesen melegítsük, tavaszi időben pedig juttassunk számukra minél több napfényt. A malacok kéthetes korukban szemesárpát kapjanak, hozzá kell szoktatni ebben a korban már őket az evéshez. Ilyenkor az anyakoca már járja a legelőt és naponta háromszor szoptasson. Az itatót mindenkor tartsuk tisztán. Főtt burgonyát ne tegyünk az itatóba, inkább gyúrjuk össze árpadanával, a malacoknak meg juttassunk minél több tiszta savót. Négy-öthetes korában a malacoknak már adhatunk szemestakarmánykevere- lcet, (kukorica, árpa, zab), melyet sekély vályúból etessünk, itatót pedig annyit adjunk, amennyit elfogyasztanak. Ki akaróik tómi még az anyakocák takarmányozására. Bist sok helyen még igen helytelenül állítják össze. Csupán kukoricát adnak, vagy és az a jobb eset; korpás vizet. A szoptatós anyakoca ettől az étkeztetéstől hamarosan étvágytalan lesz, nem termel elegendő tejet, a malacok pedig megállnak fejlődésükben. Éppen ezért, a takarmány összeállítását így javaslom, hogy állítsuk össze; 40 százalék főtt burgonya, 20 » lucemadara 10 y> árpadara 10 zabdara 10 » olajpogácsa 10 77 takarmányliszt. Ezt ízletesen készítsük el és a lehetőséghez mérten kiegészíthetjük szójadarával, korpával, kukoricadarával. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az anyakocáiknak nagymennyiségű fehérjetartalmú takarmányra van szüksége, tejtermelés végett, hogy minden malacra 1-1 liter tej jusson naponta, Anyakocátok legelőit közel biztosítsuk, hogy ne kelljen sokat jármok és nyáron a nagy melegben állandóan biztosítsunk számlásra tiszta friss vizet, A nagy hőségben hűvös helyen delei- tessünk, de ha legelőt biztosítani nem áll módunkban, okvetlenül biztosítsunk számuké« zöld takarmányféleséget, herét, baltacimot, A kis malacokat ne engedjük legelőre, hanem építsünk nekik kifutókat, Urbán Mihály dolgozó paraszt, Davoo. l^EBRUÁR 4-ÉT IRT a naptár, *■ Faddi Lajos, a kunfehértói állami gazdaság fiatel fejőgulyása csak állt az ajtóban és nézte a békésen kérődző állatokat. Hadvezérek nézik így seregüket csatábadndulás előtt, ahogyan ő szemlét tartott a tizenkét jószág felett, Faddi Lajos valóban csatára készült ezen a napon. Talán negyedórája sem volt, hogy kijelentette itt az istállóban a farmértekezletet tartó vezetőség és g 'ly ás társai előtt:, a pártkongresszusig a tizenkét tehén után eléri a 120 literes napi tejhoznmot. Most érezte csak: milyen merész vál-( latest tett. Nem kevesebbről van szó, mint párhónapos fejőgulyás létére versenyre kelni a leg jobbakkal, köztük a mindig első Szabó Mihállyal. Ha sikerül, akkor bebizonyítja, hogy ő sem kisebb ember azoknál. Ha sikerül, még (halasabb mosollyal fogadja otthon az asszony. Mert a fizetési napokon ez a mosoly egyre melegebbé válik. Januárban 1426 forintot vitt haza, ha pedig túlteljesíti a tervet, egész sor pénzjutalomra és tejprémiumra számíthat, nem ás szólva arról, hogy az új kollektív szerint az alapfizetés is nagyobb. Hadd kerekedjék még gömbölyűbbre egyéves kislányának arca a sok jó tejtől, vajtól. Hadd örüljön minél sűrűbben a feleség cgy-egy új ruhának, köténynek.,. Végigsétál az állatok előtt. A méla, szelíd tehénszemek 6prra feléfordulnak. Faddi Lajos sorraveszi, mérlegeli őket. Kutatja: melyiktől mit várhat. Sikerül-e kimesterkedni belőlük a többet? Itt van az Apró meg az Aranka. Ezekre számíthat legelsőbb: 13 és fél litert fej tő-* lük naponta. A Cimer-tol is várhat javulást: 11 literrel jött három hete az elletőbői. A Cifrát még nem ismeri egészen, pár napja csak, hogy elles után a keze alá jutott 10 literrel. De a Címert biztosan utoléri. A Bari a leggyengébb az állományban. Ezt hiába feömi, hiába kedveskedik neki pótabrakVERSENY A TEHÉNISTÁLLÓBAN kai. Nem tejre, hanem húsra fejlődik, Ezen nem fog a háromszori fejés sem, félóráig is üresen huzigálja a tőgyét délben,,, • JfOLUB KARTÁRS! — állít be még aznap a farmvezető irodájába, •—> Én nagy fába vágtam a fejszémet, tudja. Az a kérésem, támogasson á vezetőség. A többiek nevében is kérem; legyen itt mindig elegendő takarmány. Mert isten én sem vagyok, a semmiből nem tudok valamit csinálni. Tudja, hogy a tehén olyan, mint a persely: csak annyit vehetünk ki belőle, amennyit beleteszünk.., — Jól van, Faddi kartárs — mosolyog a farm vezető. Én már intézkedtem is, mielőtt szólt volna. Sőt: idehordatjúk a farmra a sok káposztát is. Ledaráljuk és megszaporítjuk vele a hereszecskát, Maguk meg csak etessék lelkiismeretesen a csávát is. Tudják, hogy mennyire •bevált. így lesz a káposztával is. Faddi Lajos elmosolyodik, Szó, ami szó: a Csávázás körül valóságos forradalom volt eleinte. A fejőgulyások föld- hözcsapták a sapkájukat, káromkodtak, mint a jégeső, hogy ők ilyennel nem vacakolnak. Bus Jánost, akit csak nagy- nehezen tudott rávenni a farmvezető, hogy elsőnek próbálja meg — majdnem megverték. Aztán, amikor Bus tehenei egyszercsak kezdték ám szaporítani a tejet, másnap már mindenki cipelte a csáváshordókat a jószágok elé, A következő napon megjött a káposzta. Tíz szempár figyelte feszülten: milyen étvággyal fogyasztják a tehenek a káposztás pácot? S a második nap reggelén Kollár Rózsa brigádvezető, aki a tejátvételt végezte, csak ámult: mi ütött a gulyásokba? Olyan széles mosollyal hordják elébe a tejjel teli edényeket, mintha legalábbis aranyat cipelnének. A fáradozás aranya volt az bizony: megugrott a tejhozam az egész istállóban. Faddi Lajos ezekben a napokban se látott, se hallott. Folyton a takarmányo- sok sarkában volt. Árgus szemmel leste: hogyan készítik a pácot, beletesznek-e minden belevalót? Etetéskor úgy gyönyörködött a tehenekben, mint anya a jóétvágyú gyerekében. Másodpercnyi pontossággal etette-itatta őket. Egy nap tízszer is felrázta alattuk az almot. A Címer már 13 liternél tartott, a Cifra is nyomába rugaszkodott.., IÁKKOR TÖRTÉNT, hogy egyik nap elmaradt a káposztaszáliit- mány. A hó megakasztotta a fogatokat. Az abrak is elfogyott, ideiglenesen csökkenteni kellett az adagot. Faddi Lajos majdnem sírt mérgében, kétségbeesésében. A Címer, a hűséges Címer, amelyikben a legjobban bízott, kezdett fukarkodni.. Pedig már felülvolt a napi eredmény a 110 literen s most két nap alatt visszaesett 106 literre. —• Csinálni kell valamit! — határoztak a fejőgulyások. Ki a bikákkal havat tapostatnü Aztán gyerünk segíteni a takarmányosoknak, fogatosoknak! — Oroszlán módjára harcolt a tíz ember a jószágok ellátásáért. S a harmadik napon, amikor nem hiába nyújtogatta már nyakát a pótabrakért, meg a darált káposztáért a derék Címer és a többi állat ■— ismét csak vastagabban fogott %a tejhozamot könyvelő Kollár Rózsi ceruzája, * Két hét telt el. S február 19-én Holub István diadalmas arccal ült le asztalához jelentést írni: A farm januárban és februárban együttesen 51.543 liter tejet termeit. Február 19-re túlteljesítették az első negyedévi tejbeadási tervet; a megszabott 31.800 liter helyett 39.035 litert szállították el. Aztán elővette a vállalások listáját és elkészítette a kiértékelést, amint alább írva van: Vállalás Eredm. II. 10-n Faddi Lajos 120 liter 116.5 liter Hatvani Ferenc 120 n 110 9* Czagány Lajos 97 9i 108 vt Balázs Ferenc 99 fe 100 « Balázs Imre 120 99 136 *0 Zeller István 110 ni 110 79 Szabó Mihály 130 $9 141 79 Pillér Imre 71 * 110 77 A KONGRESSZUSI vállalás síké* •í®- réhez tehát már csak 3.5 liter hiányzott Faddi Lajosnál. A Címer már 14.5 litert adott naponta, megemberelte magát a Bari is és ha nem is sokkal, de hozzájárult az eredményhez. Ekkor új tehenet kapott, egy gyengehozamú, elsőfias jószágot. Sebaj! Faddi Lajos már megkóstolta a virtus ízért, most- már csak azért is megmutatja, hogy nem marad el a többiek mögött. Az új vendég lett a kedvenc. Három nap alatt § decivel, ötödik napon másfél literrel fejt többet tőle. Szabó Mihály még mindig előtte van, Utólérheti-e a már beállott, többéves tehenekkel dolgozó tapasztalt gulyást az ő fiatalka, majd csupa előhasi jószágaival? Elhatározta, hogy igen, S Faddi Lajos most újabb nagy muni kába kezdett. Be akarja bizonyítani a fehéren csurgó tej sok-sok literjével, hogy jó gondozással, bőséges takarmányozással el lehet tüntetni a határvonalat a tejre fejlődött 5 —6 éves komoly tehenek és az elsőborjas állatok között. Koronázza teljes siker az elhatározását, Gáspár Klára.
