Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

Munkában az áj vezetőség Orgoványon A TczctífsC'ffiijj »választás után Orgoványon is élénkebb lett a partéiét. A taggyűlés hosz- szú idő óta nem volt ilyen ak­tív, mint most. A tagság élénk vitát indított a beszámoló felett és a taggyűlés határozatai irányt mutattak az új vezetőségnek. Az új vezetőség első ülésén a vezetőségi tagok munkakörének beosztása után hozzáfogott a taggyűlés határozatai végrehaj­tásának megtárgyalásához. A határozat nyomán napirendre tűzték a pártoktatás megjavítá­sát, valamint a párt- és kor­mányhatározatok tudatosítása és végrehajtása érdekében indítandó -.népnevelő munka kérdését. A vezetőség nemcsak megbeszélte, íianem meg .is valósította a tag­gyűlés határozatának e két fon­tos pontját. A vezetőségújjává- lasztás előtt a pártoktatáson megjelentek száma alig 2 volt, A vezetőség egyenként be­szélgetett a hallgatókkal a poli­tikai oktatás jelentőségéről, az utóbbi időkben már 10—12 elvtárs jelent meg rendszeresen. Felkészülésükben is nagy javu­lás tapasztalható, gokkal aktí­vabban válaszolnak a kérdések­re. Az új vezetőség népnevelő- értekezlet összehívását látta szükségesnek. Orgoványon erről úgy beszélnek, hogy ilyen nép- nevelőértekezlet még nem volt. Azelőtt 20—25-eri jelentek meg, akkor is leginkább csak az. al­kalmazottalt. Most 45-en voltak. Megmozdultak az egyénileg dol­gozó parasztok is. A részvevők között 14 egyénileg gazdálkodó, kötelezettségeit mindig jól tel­jesítő dolgozó paraszt volt. Ezek nagyrésze most jött először nép­nevelőértekezletre. Az értekezle­ten sok szó esett a tavaszi me­zőgazdasági munkákról. Az Al­kotmány termelőszövetkezet vál­lalta á pártkongresszus tisztele­tére, hogy összes őszi vetését fej t rágyázza. Azóta vállalásukat teljesítettéit. Az egyénileg gaz­dálkodók 128 kataszteri holdat fej trágyáztak istállótrágyával. A fe i ányosságok kik üszöböléséről is szó esett. Nincs a kovácsoknak kovácsszenü'k, anyagjuk amivel a javításokat el tudnák végezni. iA szántás alatt például nem 1 tudnak egy ekevasat sem meg­javítani, ha nem kapnak anya- í eot A Községet öt részre osz­tották fel és minden körzetben elosztották a népnevelőket. Megbeszélték az adófizetés ügyét .s. A népnevelők egyben jó adófizetők és vállaltál?, hogy a jövőben pontosan tesznek eleget kötelezettségüknek. Vörösváczki János 7 holdas dolgozó paraszt vállalta, hogy évi adóját augusz­tus végéig befizeti. Mészáros Pál 4 holdon kishaszonbérlő. Még nem is tudja, mennyi lesz az adója, de máris befizetett 200 forintot azzal, hogy most sem akar lemaradni. A következő kérdés a begyűj­tés volt. Elhatározták, hogy har­cot indítanak, az állam iránti kötelezettségek teljesítése érde­kében. Ebben is a népnevelők járnak elől jó példával. Végit Istvánná egészévi tojás- és ba­romfibeadásénak teljesítését vál­lalta márc. 31-ig. Azóta teljesí­tette is vállalását. Marton Já­nos és Kovács Ferenc vállalták sertésbeadási kötelezettségük el­ső negyedévben való teljesítését. Vállalásukat mindketten teljesí­tették, Marton János csupán pár kilóval maradt adós, A nép­nevelő munka folytán a község­ben javult a tojás- és baromfi­beadás mértéke. Emellett 12 gazda vállalta, hogy sertésbeadá­sát március 31-ig teljesíti, Sajtó terjesztéséért ván­dorzászlót kapott a község. A népnevelőértekezlet elhatározta, hogy a vándorzászlót nem enge­dik elvinni a községből. Minden népnevelő vállalt előfizetőgyüj- tést. A földművesszövetkezei ebben a munkában versenyre hívta az összes tömegszervezete­ket. A versenybe a Sallai ter­melőszövetkezet is bekapcsoló­dott. Eddigi állása szerint a pe­dagógusok érték el a legmaga­sabb eredményt. Hiányosság­ként vetették fel azonban, hogy a kézbesítés nem rendszeres, ami -rontja a terjesztést. Az új előfi­zetők azt mondjál?, hogy meg­rendelik a lapot, de csak akkor fizetnek, ha az első példányt a kezükbe kapják.- A pártvezető­ség úgy döntött, hogy megvizs­gálja a sajtó kézbesítésében mutatkozó hibák okait és meg­teszi a szükséges intézkedése­ket. Felhívj uk erre a Megyei Hírlap Hivatal figyelmét i3, mert a külterületi sajtóterjesz­tés terén komoly hiányosságok vannak. Tanyán élő dolgozó pa­rasztjaink is szívesen olvasná­nak újságokat, ha rendszeresen megkapnák, Az űj vezetőségi napirend­re tűzte a DISZ munkájának megjavítását. A DISZ-szervezet patronálásával megbízták Vörös Sándor földművesszövetkezeti ügyvezetőt és Surnyák József elvtársat, hogy nyújtsanak se gítséget a fiatalok politikai, sport- és kultúrmunkájához. A vezetőségújjáválasztás előtt a DISZ nem működött. Most ott is felélénkült az élet. Ma már kicsinek bizonyul a DlSZ-helyi- ség a fiatalok számára. A leg­utóbbi DISZ taggyűlésen csak­nem az egész pártvezetőség rásztvett és velük együtt a tö­megszervezetek vezetői is ott voltak. A fiatalok érzik, hogy törődik velük a párt és lelke­sen szervezik újjá elhanyagolt szervezetüket. Az új vezetőség Orgoványon jól fogott hozzá a feladatok vég­rehajtásához. Helyesen válasz­totta a népnevelő munka meg­javításának kérdését, kiindulva pártunk Központi Vezetőségé­nek nagyjelentőségű határoza­tából, melyet a népnevelő mun­ka megjavítására hozott. Egész pártmunkánk legfontosabb fel­adata a párt és a tömegek kap­csolatának megerősítése érdeké­ben a politikai tömegmunka ki- szélesítése és magasabb színvo­nalra való emelése. Iáőiárásielentés Várható időjárás vasárnap estig: Felszakadozó felhőzet, többféle átvonuló eső. A ma­gasabb begyeken esetleg ha­vazás. Időnként élénk észak- nyugati, nyugati szél. Az ország nyugati felében egyes helyeken gyenge éjszakai fagy lesz, a nappali hőmér­séklet kissé emelkedik. Várható hőmérsékleti ér­tékek: vasárnap reggel nyu­gaton —1, +2, máshol 4-3, 4-6 fok között. Délben S—11 fok között. A fűtés alapjául szolgáló várható középhő­mérséklet 4-4 fok felett. (MTI) N yelvművelő rouat A helyes kiejtésről Amióta a nyelvművelő cikk megjelent, sokan fordulnak hozzam nyelvhelyességi kér désekkel, A héten egyik asz- szonytársam a helyes kiejtést, vetette fel. Mivel tévedése a múltkori cikk egy részének félreértéséből indult ki, jó­nál? Jutom, hogy a kérdést a nyilvánosság előtt tisztáz­zuk. Most is a beszélgetést közlöm, amint emlékezetem­ben megmaradt. Ö: Olvastam ám a cikket a vasárnapi számban! EN: Tanult, is belőle va­lamit? Figyelmezteti-e azo~ kát, akik nem helyesen hasz­nálják az igék felszólító alak­jaiig Ö: Hát, ami azt illeti, ér­tem, hogy nem helyes az a sok „tudhassa, láthassuk, eresszük“’, de mégis könnyebb kimondani, mint úgy, hogy tudhat-ja, láthat-juk, ereszt­jük, meg a többit. EN: Ebben tökéletesen iga­za van! Nem is lenne helyes, ha arra törekednénk, hogy ezeket az igealakokat úgy ejtsük ki, ahogy írásban, vagy nyomtatásban olvassuk. A helyes kiejtésben összeol­vadnak a hangok és tud- Jiattynk, láithattyuk, crcsz- tyükröt ejtünk. Ö: En azt hittem, nem sza­bad ilyen parasztosan be­szélni. Velünk az iskolában is úgy olvastatták: mond­juk, ront-ja, tud-ja, lát-ja. ÉN: Bizonyosan azért, hogy el ne tévesszék a he­lyesírást. Ezeket a szavakat másképp kell írnunk, mint ahogy kiejtjük. Kiejtjüköt írunk, de kiejtyüköt mon­dunk. Nem a mi kiejtésünk parasztos”, hanem éppen azt nevezzük uraskodó be­szédmódnak, ha valaki külön hangoztat minden betűt, ahogy leírva látja. Figyelje csak meg a legműveltebb em­berek beszédét, a rádióelö- adásokat, színházban a színé■ székét, senki sem erőlteti a nyelvét a betűszerinti helyte­len kiejtéssel, hanem helyesen mongyuk, tuggyuk, ronytya, láttyuk, stb. alakokat ejt. Hangsúlyozom: így kell ki­mondani, de írásban a he­ms van Dulles keze«. Adenauer tárgyalási készsége semmi mást nem rejt, mint n Saar-kcrdés- ben adott várható német enged­ményekkel port hinteni a fran­fíÁlc K7pmphf* rlpvnî ii tM/pdHiTií Ái európai védelmi közösség sorsa forog kockán közösség« ratifikálását — hiszen a nyugatnémet militaristáknak mindez semmibe sem kerül. Ha NEMZETKÜZI Oullcs amerikai külügymi­niszter cs társai aggodalommal figyelik a »hidegháború« hőmé­rőjét. Ijedten látják, hogy a higanyszál a berlini értekezlet <óía egyre magasabbra emelke­dik, világszerte olvadozik a jég­páncél, amelybe a békés tár­gyalások gondolatát akarták be­fagyasztani s ezzel együtt mind­inkább meglazul a talaj az ame­rikai politika európai és ázsiai háborús építményei alatt. Duties cs nyugati csatlósai, ha a népek bekeakaratának nyo­mására le Is ültek a berlini tárgyalóasztalhoz, az értekezle­tet arra akarták felhasználni, hogy a tárgyalások meghiúsítá­sával közelebb hozzák az »eu­rópai védelmi közösségiről szó­ló szerződés ratifikálásának idő­pontját, s bebizonyítsák, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a legtágabb teret kell biztosítani f a hírhedt »erő-politika« valóra- ! váltásának. Ezzel magyarázható a. nyugati külügyminiszterek, — elsősorban Dulles — makacs, el- utasító magatartása minden szovjet javaslattal szemben, A berlini értekezlet lefolyása és eredményei az Imperialista szándékok kudarcát jelentik: az európai védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálásának közelebbhozása helyett — a ra­tifikálás bizonytalanná vált és mindenképpen távolabbi idő- pontn*. tolódott 2d, Euróbában elmélyültek az ellentétek a ra­tifikálás es a nyugatnémet újra- fclfegyverzcs körül, t> a mérleg nyelve az újrafelfcgyverzés el­lenzőinek oldalára billent, Nagy-Britanniában az alsó- házban lezajlott a külügyi vita, amelynek során napvilágra ke­rültek az Angliát megosztó mély ellentetek. Ez az ellentét nem korlátozódik a munkáspártra, hanem megosztja a konzervatí­vok sorait is. Ha pedig e pár­tok vezetőségében ilyen a han­gulat, világos, milyen ellenzéssel találkoznak az amerikai hábo­rús tervek az egyszerű angol dolgozók millióinak körében. Franciaországban az jellemzi a helyzetet, hogy — bár Bidault külügyminiszter szeretné sietve elérni a ratifikálást —, a francia nemzetgyűlés az erre vonatkozó vitát előreláthatóan a genfi ér­tekezlet utáni időre fogja ha­lasztani, Nos, erre iizembehe- lyczték az amerikai cselszövé- nyek szervezetet. Adenauer — meglepő módon — haladéktalan tárgyalásokat javasolt e napok­ban a Saar-kérdésről. A jelenleg francia igazgatás alatt álló Saar- vidék gazdag iparvidék, amely­nek kincseiért hosszú idő óta harc folyik a német és francia imperialisták között. A jobbolda­li »Le Figaro« helyesen tapint rá a lényegre, amikor azt írja, hogy Adenauer akciójában »ben­a ratifikálás után fegyverben áll majd a tizenkét német had' osztály, — úgyis ők diktálnak Nyngat-Eurőpának... A szitán azonban keresztüllát- nak a népek s amint Berlinben, úgy ezután is diadalra viszik az erő politikájával szemben a tár­gyalások eszméjét. A népek tárgyalásokat követelnek cs érvényt is szereznek a tár­gyalások gondolatának. Nem úgy az imperialisták, akik Ber­linben vereséget szenvedtek a genfi értekezlet összehívásának kérdésében is. Az amerikai po­litikusok beszédei és irányított sajtójuk hangjai azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok ag­resszív körei továbbra is aka­dályokat szándékoznak gördíteni a nemzetközi feszültség enyhíté­sének útjába. Ezért van az, hogy az amerikai reakciós kommen­tátorok szántszándékkal kétséget keltenek a genfi tanácskozás si­kerét illetően. Az »United Press« hírügynökség már a berlini ér­tekezlet befejezése utáni napon igyekezett borúlátást kelteni és egy február l!.)-i tudósításában hangoztatta, hogy »a jelek egy­általában nem mutatnak siker­re«. Könnyen látható, hogy ezek » szavak azoknak az amerikai köröknek a nevében hangzanak el, amelyek félnek attól a lehe­tőségtől, hogy Koreában a fegy­verszünetet békeszerződés kö­veti és Indokínában megterem­tik a békét. Minthogy azonban az imperia­listáknak most már mindenkép­pen el kell mcnniök a genfi ér­tekezlete •— a maguk amerikai módján legalábbis megkísértik a genfi tanácskozás »előkészí­tését«. Fokozzák a nyomást a közel- és középkeleti országok­ra. Pakisztánt szerződésileg lioz- záláncolják támadó támaszpont­sorozatukhoz. Vietnamba hadi­anyagot cs embert küldenek. IA Szín Man dclkorcai bábelnökkel provokáló nyilatkozatot tétet­nek. Politikájuk kudarcai azon­ban azt is bizonyítják, hogy a népek nem amerikai módra akarják megoldani a kérdéseket. Nehru indiai miniszterelnök mi­napi nagyjelentőségű nyilatko­zata, amelyben elítélte 3 Pakisz­tánnak nyújtandó amerikai kato­nai segélyt és visszautasította az Indiának felajánlott »segélyt«, ebből a forrásból táplálkozott. »Az Egyesült Államok politikája — amint ezzel kapcsolatban írta a Daily Worker —■ leplezetlen imperialista készülődés amerikai támadásra és amerikai uralomra a Kelet felé. És ha helyes cíolog, hogy Nehru elutasítja a szövet­séget Amerikával Keleten... mennyivel helyesebb lenne vé- getvetni az amerikai szövetség­nek Nyugaton is...« Ezt követe­lik a népek. Ilyen a népek aka­rata, amely az imperialistákat a berlini tárgyalóasztalhoz kény­szerítette s a zöld asztalhoz ül­teti őket Gertiben is, (MTI) lyesírási szabályokhoz ra­gaszkodjunk. Ö: Nahát, úgy látszik, ak­kor is hibába esik az ember- lánya, ba nagyon szépen akar beszélni. EN: Bizony megesik. Az egyik kecskeméti mozi be­mondója is annyira kerüli a felszólító mód hibás haszná­latát, hogy így szólítja fel a közönséget: Mindenki előre váltja meg a jegyét! — pedig itt a váltsa volna a helyes alak. ü: Nagyot könnyített raj­tam, bogy ez t most így meg­beszéltük. Szeretnék helyesen beszélni, s attól féltem, nem. tudom megszokni a „helyes' kiejtést. Most már tudom, hogy az egyszerűbb a helyes. ÉN: Múltkor is mondtam: hogy ami egyszerű és termé­szetes, az helyes is. Az iro­dalmi nyelv kiejtése sokban különbözik a mi ő-ső nyelv­járásunk kiejtésétől, mégsem helytelenítjük és üldözzük a nyelvjárási kiejtési: mert a mi vidékünkön ez megszo­kott és természetes. A mű­veltség terjedésével idők fo­lyamán mindenki meg fogja tanulni a köznyclvet, és las­sanként el fognak tűnni a nyelvjárási különbségek, de addig szívesen meghallgatjuk azokat is, akik ö-vel beszél­nek. ö: Még valami jutott eszembe! Gyakran, hallom a fiatalokat, hogy „szevasz”- szal köszöntik egymást. Mi szervusz-nak mondtuk ré» gébben. Melyik a helyes ki» ejtés? EN: A szervusz köszöntés a régi, latinul beszélő nemesi világból maradt fenn, Fa» lamikor alázatos szolgája (servus hűmülimus) volt a je­lentése. Később már csak diákok használták, így ala­kult át — eredeti jelentését elvesztve — a gyermekek kö­szönésévé. Szevasz alakban a raccsoló arisztokraták nyegle, bizalmaskodó üdvöz­lésnek használták. Furcsa■* nah találom, sőt nevetséges» nek is, hogy életerős népi fia­talságunk éppen a letűnt vi­lág monoklis-képű __ életunt alakjainak a beszédmódját vette át ebben as esetben. Helytelen is, csúnya is « szevasz! Mennyivel jobban hangzik, kedvesebb, magyaro­sabb, ha valaki az ,.erőt, egészséget!" köszöntést hasz­nálja. Ö: Csakugyan- En ía azt szeretem legjobban, de sok­szor azt se tudom, kinek ho­gyan köszönjek- EN: Sajnos, még nem ala­kult ki a társadalmi érintke­zésnek egységes formája. Még most'■ is ki sért a „kezét csókolom!’- Tanítványaim közt varrnak, akik tisztelet­lenségnek tartanák, hogy jó napot (reggelt, estét) kí­vánjanak ősz fejemnek, ezért: helykén „csókolom!" csata- kiáltással rontanak rám, míg meg nem mosom érte a fejü­ket. Mennyivel kedvesebbek kis óvodásaink, akik öntuda­tosan és komolyan jó napot kívánókkal köszönnek, Ö: Bizony jó lenne, ha; senki sem tartaná lebecsülés­nek a _ „jó reggelt (napot! estét) kívánok1’ köszönést. ÉN: Ilyen mozgalmat is lehetne indítani, de ez már nem fér bele a nyelvművelés keretébe. Az azonban még « mi szakmánkba tartozik, hogy figyelmeztessük a, kö­zönséget, különösen a keres* kedelmi dolgozókat, hogy nem „viszonlátás" a helyes köszönési forma, hanem vi­szontlátásra, mert ezzel azt fejezzük ki, hogy viszont akarjuk látni mielőbb, akitőt búcsúzunk, ! Ö: Akkor én is így búcsú» > zom: a viszontlátásra! Katona Piroska, az Ismeretterjesztő Társulat- nyelvművelő csoportjának .vesetője, ■

Next

/
Thumbnails
Contents