Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-06 / 55. szám
V. M. Molotov HTilatkozata a berlini értekezlet eredményeiről Moszkva (TASZSZ) Január 25 és február 18 között Berlinben értekezletet tartottak Franciaország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminisztere. Az értekezleten számos fontos nemzetközi kérdés került megvitatásra. A négy hatalom külügyminisztereinek megelőző legutóbbi értekezlete 1949 tavaszán volt. A legutóbbi öt esztendőben nem voltak ilyen értekezletek. A berlini értekezleten egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy űjabb értekezletet kell tartani Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek részvételével. Ennek megvan a maga határozott nemzetközi jelentősége — mondotta bevezetőben V. M. Molotov, majd arról beszélt, hogy az utolsó 5 évben igen szemléltetően körvonalazódott a háborúutáni fejlődés iránya a kapitalista országok táborában. Ma már mindenki világosan látja, hogy ebben a táborban az Egyesült Államok uralkodó körei vezető szerepre tartanak igényt. Sőt, ennél többre is igényt tartanak. Minden köntörfalazás nélkül arról beszélnek, hogy magukra vállalták »a világ vezetésének terhét«, s hogy az Egyesült Államok »a világ vezetője«. Ezeknek az igényeknek persze nincs talajuk. Ezek a törekvéseit gyakorlatilag az 1949-ben, az Egyesült Államok kezdeményezésére, Anglia vezető köreinek aktív támogatásával létrehozott északat- ianti tömbben jutottak kifejezésre. Az Egyesült. Államok, valamint Anglia vezető-körei nyiltan világural ml igényeikkel egyidejűleg miad gyakrabban hangoztatják, hogy külpolitikájukat az ■►erő helyzetéből« szándékoznak folytatni. Ma már mindannyian' jól tudjuk, mire vezetett ennek a politikának marasztalása — nemcsak az Egyesült Államokban és Angliában, hanem az északatlanti tömb többi tagállamaiban is. Ennek a politikának közvetlen megnyilvánulása az utóbbi időkben megindult fegyverkezési hajsza. Különösen az atombombával való mindenféle atom-irémísztge- tésnek tulajdonítottak nagy jelentőséget. De ez sem tarthatott sokáig. Ma már mindenki látja: teljességgel alaptalan, hiú remény volt arra számítani, hogy az Egyesült Államok ezen a téren meg tudja tartani monopol- helyzetét. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is, a fegyverkezési hajszával egyidejűleg katonai támaszpontok hálózatát kezdte kiépíteni Európában és a szomszédos területeken, Az »erő« politikájához való ragaszkodás arra vezetett, hogy két éve aláírták az úgynevezett »►európai védelmi közösség« létrehozásáról szóló párizsi szerződést, amely előirányozza a nyugatnémet fegyveres erő újjáélesztését, ■ Az »erő« politikája nyilvánul meg az Amerikai Egyesült Államok sok más akciójában is nemzetközi téren. Ma már mindenki látja, hogy ara »erő« politikája, amelyet az Egyesült Államok; és Anglia vezető körei folytatnak, sem politikai, sem gazdasági tekintetben nem hozott pozitív eredményeket. Kudarcot szenved katonai téren is, Elösorban Koreában nem állta ki a próbát ez a politika. Indokínában ugyancsak semmi jóra suu vezet az »erő« politikája, hiába nyújt az Egyesült ‘Államok akármekkora segítséget Franciaországnak. Ezután arról beszélt V. M. Molotov, hogy éppen Kínával szemben alkalmazták és alkalmazzák különösen szívósan és oktalan szertelenségekkel az »crő-< politikáját. De cppen itt mutatkozik meg különösen meggyőzően ennek a politikának a kudarca. V. M. Molotov ezután arról beszélt, hogy a berlini értekezlet, — bár bizonyos kikötésekkel — elfogadta , a Szovjetunió által javasolt nalpirendet. Nem szabad megfeledkezni arról, — mondotta a továbbiakban — hogyan készítették elő a közvéleményt a nyugati országokban a berlini értekezlet előtt. Ebben szintén megnyilatkozott az angol-amerikai külpolitikai irányvonal. Az Egyesült Államok, valamint Anglia uralkodó körei az utóbbi időkben különféle intézkedéseket tettek, högy íc-kozott nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra. Nemcsak e körök sajtóorgánumai, hanem államférfiai is egyre-másra olyasképpen nyilatkoztak, hogy hasztalan tárgyalni a Szovjetunióval, s a berlini értekezlet múlhatatlanul kudarcra van ítélve. A reakciós sajtó, amely a nyomás legkülönbözőbb eszközeihez folyamodott s odáig elmeait, hogy egyenesen az értekezlet meghiúsításával fenyegetőzött, ugyanekkor nem leplezhette el, hogy az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak érdeke a berlini értekezlet. Ezeknek az országoknak kormányai kénytelenek voltak tekintetbe venni a demokratikus körök fokozódó nyomását. V. M. Molotov ezután ismertette, miben tért el a Szovjetunió és a három nyugati hatalom álláspontja az értekezleten. A berlini értekezlet a legnagyobb figyelmet a német problémának szentelte. A kérdés megvitatása teljes mértékben rávilágított az egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország közötti vélemény- eltérések lényegére. . A Szovjetuniónak az volt és most is az az álláspontja, hogy az európai béke és biztonság biztosításának feladatai elsősorban a német militarizmus újjászületésének megakadályozásával kapcsolatosak. Ebből következik, hogy nem szabad halogatni azokat az intézkedéseket, amelyek Németország egységének demokratikus és békeszerető alapokon történő helyreállításához szükségesek. Ha Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai, éppúgy, mint a Szovjetunió kormánya, egyetértene azüal, hogy a német militarizmus újjáterem- tése megengedhetetlen, a többi vitás kérdés megoldása sok tekintetben könnyebbé válna. A berlini tanácskozás alátámasztotta, hogy a német problémán is megmutatkozik az angolamerikai tömbnek at a külpolitikai irányzata, amely az »erő helyzetéből-» folytatott, vagy a »béke az erő alapján« me^lö- lésű politikájában kifejezésre jut. Ezt bizonyítják olyan tények is, mint az 1952 májusában aláírt párizsi és bonni szerződés. Ezek a szerződések különösen időszerűvé tették a német militarizmus újjászületésének veszélyét, . V. M. Molotov ismertette a párizsi és bonni szerződés lényegét, majd rámutatott arra, hogy a párizsi és bonni szerződéssel egyidejűleg nyilvánosságra hozták az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország háromoldalú nyilatkozatát, amelynek az a célja, hogy mindenképpen támogassa és meggyorsítsa az »európai védelmi közösség«, tehát következésképpen az európai hadsereg megalakítását. Mindez feltárja az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányköreinek messzemenő terveit, amelyeknek kedvéért a párizsi és bonni szerződést aláírták. Bár az Egyesült Államok és Anglia nem iktatják be csapataikat az »európai hadseregbe«, mégis tulajdonképpen ők akarnak a tényleges gazdák lenni ebben a dologban. Az -európai hadsereg« megteremtésével, valamint a nyugatnémet militaristák hadseregének az »európai hadseregen« belüli növelésével kapcsolatos számításokat csakis új európai háború előkészítésének terveivel lehet magyarázni. Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyesült Államok kormánykörei azt akarják, hogy ezt az új háborút »az európaiak« vívják meg. Kétségtelen az, hogy ebben az »európai hadseregben« — Nyugat-Németország fegyveres erőinek lesz uralkodó helyzete. A berlini tanácskozáson nemcsak Dulles és Eden, hanem Bidault francia külügyminiszter is mindenféle ürügyeket sorakoztatott fel a párizsi szerződés és az ►►európai védelmi közösség« létesítése védelmére. A berlini tanácskozásom nem fogadták el a szovjet kormánynak azt a javaslatát sem, hogy hallgassák meg a németeket és tudják meg, hogyan gondolkodik maga a német ncp Németország egyesítésének . halaszthatatlan feladatairól és arról, hogy a német nép résztvegyen az európai béke és biztonság biztosításában. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei nem akarták megvitatni a Németországgal kötendő békeszerződés szovjet tervezetét. Nem terjesztették elő saját békeszerződés-tervezetüket sem, A három nyugati hatalom miniszterei, nem voltak hajlandók megvizsgálni a Kelet- és Nyugat-Németország parlamentjeinek képviselőiből álló ideiglenes össznémet kormány alakításának kérdését, bár ez reális lépés lett volna Németországnak demokratikus és békeszerető alapokon történő újjáterenitése felé. Nem voltak hajlandók elfogadni a szovjet félnek ait, ;i javaslatát sem, hogy alakítsanak két össznémet bizottságo. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei nem is vizsgálták meg a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy köny- nyítsék meg Kelet- és Nyugat- Németország kormányainak a háború következményeivel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági kötelezettségeit, Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország miniszterei a német kérdésben mindössze egyet javasoltak: tartsanak Kelet- és Nyugat-Németországban úgynevezet »szabad választásokat«, Még ezt a tisztán német bel- ügyet is ki akarták venni a németek kezéből és át akarták adni a megszálló hatóságoknak. Nem fogadták el azt a másik szovjet javaslatot sem, hogy az össznémet választásokig mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Németország területéről vonjanak ki minden megszálló csapatot, szigorúan korlátozott létszámú csapatok kivételével. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai szavakban a szabad választások mellett vannak — hangsúlyozta ezután V, M. Molotov — a valóságban azonban nem akarnak szóbaállni a német nép demokratikus és békeszerető erőivel. Arra számítanak, hogy azt a ►►szabadságot«, amelyet Németországnak akarnának juttatni, legjobban a megszálló hatóságok által, a megszálló csapatokra támaszkodva sikerül biztosí- taniok. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának Németországgal kapcsolatos mostani politikájában minden alá van rende-lve az »európai védelmi közösség«, azaz az »európai hadsereg« megteremtése terveinek. Ez a nyugatnémetországi militarizmus újjáteremtésére vezet. Ez az irányzat nem szolgálhatja az európai béke megszilárdulását. A Szovjetunió Németország kérdésében más politika, más irányzat meffieft van, Ez kifejezésre jutott a békeszerződés megkötésének meggyorsítására, valamint Németország egyesítésére, az ideiglenes össznémet kormány megalakítására és a szabad össznémet választások megtartására vonatkozó javaslataiban, A német kérdés megoldása most egy alapvető problémába ütközik: újjáteremtsék, vagy ne teremtsék újjá a német mildta- rizmust, Meg kell mondani, hogy az •►európai hadsereg« megteremtésének irányvonala, ami együttjár a nyugatnémetországi mi!i- tarizmus újjáteremtésóvel, aktív ellenállásba ütközik a kormánykörökön kívül olyan országokban, mint Franciaország, Anglia, sőt Nyugat-Németország is. Ezzel az irányvonallal kapcsolatban egész nagyságában felmerül a kérdés: hova vezet az üt, a béke megszilárdítása felé, avagy új háború felé? Ez az irányvonal oda vezet, hogy megalakítják egyes európai államok katonai csoportosulását más európai államok ellen. Ezen az úton járni azt jelenti, hogy lemondanak az európai béke és biztonság megszilárdításának feladatairól. Ezen az úton járni azt jelenti, hogy az új európai hábórú előkészítésének útjára lépnek. Ez pedig harmadik világháborúra vezet. A Szovjetunió a berlini tanácskozáson az európai államok katonai .csoportosulásainak terveivel szembeállította azt a konkrét tervet, amely szerint a béke és a biztonság biztosítását .valamennyi európai ország számára szilárd alapra helyeznék. A terv az »összeurópai kollektív biztonsági szerződés« elnevezésű szovjet tervezetben jutott .kifejezésre. A berlini tanácskozáson több ízben szó volt arról, — szögezte le V. M. Molotov —, hogy a világ két részre szakadt, hogy különböző társadalmi berendezésű országok vannak. Magától értetődik, hogy feltétlenül számolni kell ezzel a ténnyel. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nemcsak a Szovjetunió, hanem jónéhány más állam is a szocializmus ás a népi demokrácia útjára lépett és sikeresen halad ezen az úton. Mi a XX. század legnagyobb Vívmányát látjuk ebben. Nem szándékozunk tagadni azt a tényt, hogy a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora nyolcszázmiiliónyi összlakosságé államokat tömörít. E demokratikus tábor erőinek növekedése szemmellátható és valóban, sok teleintetben okulást nyújt. Mi azonban következetesen a különböző társadalmi berendezkedésű államok egymásmellett- élésének lenini elve mellett vagyunk. Arra törekszünk, hogy a béke védelmének kérdésében ne legyen két tábor sem Európában, sem pedig világszerte. Felszólítunk minden európai államot, mondjon le az egymás ellen irányuló katonai csoportosulások létesítéséről, mert az ilyen csoportosulások létesítése feltétlenül háborúra vezet. Ehelyett azt, javasoljuk, alakítsák meg a biztonságának biztosítására és az európai béke megszilárdítására törekvő valamennyi európai állam egységes táborát. Az összeurópai kollektív biztonsági szerződés egyre újabb, utakat talál majd az emberek millióinak szívéhez és ez szolgálja majd legjobban Európa és vele együtt az egész világ békéjének és biztonságának ügyét. A Szovjetunió emellett azon a véleményen van, hogy a békeszerződés megkötése előtt ne engedélyezzék német fegyveres erők alakítását. Ez Németország semlegesítését jelentené erre az időszakra. * V. M. Molotov adatokat sorolt fel ezután, amelyek rávilágítottak, hogy az osztrák szerződés aláírásának meghiúsításáért az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaira hárul a felelősség. A berlini tanácskozáson megtárgyaltuk a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézhet dések 'kérdését is. Ez a napircnc? első pontjában szerepelt. A zárt üléseken főként a na« pirencl első pontjára vonatkozó* kérdéseket tárgyaltuk meg. E tárgyalások eredményeképp pen a miniszterek két döntés-» ben egyeztek meg. Megállapodás jött létre arrólt hogy a Szovjetunió, az Egyesüli Államok, Franciaország és Ang-* lia kormánya elő fogja segíteni» a leszerelést, vagy legalábbis ar fegyverzet jelentékeny csökken-* tése problémájának sikeres meg-» oldását, Megegyezés jött létre arra nézve is, hogy 1954 április 26-án Genfben tanácskozás ül össze. A’ Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és a Kínai Népköztársaság képviselőinek tanácskozása tesz ez a koreai kérdés békés rendezése érdekében, a Koreai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és azon niar országok részvételével, amelyeknek fegyveres erői résztvettek a.' koreai hadműveletekben és amelyek e tanácskozáson is részt' kívánnak venni. A tanácskozás az indokínai béke helyreállításának kérdésével is foglalkozni fog az ebben érdekeit államok részvételével. így tehát április 2G-án Genfben megkezdődik a tanácskozás,, amelyen résztvesz az öt nagyhatalom. Ez a tanácskozás a* ázsiai helyzet két legélesebb kérdésével — a koreai kérdéssel és az indokínai helyzet kérdésével foglalkozik majd. Ezzel a Kínai Népköz társaság elfoglalja jogos helyét a többi nagyhatalmakkal folytatott tanácskozáson. A berlini tanácskozáson született ezen megállapodás jelentőségét most még nem lehet teljesen felbecsülni. Ez a megállapodás azonban két fontos ázsiai probléma megoldását szolgálhatja, ami elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhülését. Az elmondottak alapján bizonyos következtetésekre lehe! jutni. Természetesen nem szabad túlbecsülni a berlini tanácskozás eredményedt. Annál is inkább, mert csak azután lehet majd az! igazában megítélni, ha már látjuk a genfi tanácskozás eredményeit, hiszen a genfi tanácskozásra nézve Berlinben történt megállapodás. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy véget ért a nagyhatalmai': tanácskozásaiban az a hosszas- szünet, amely öt esztendős időszakra terjedt. Megtartották a berlini tanácskozást, amely elő - segítette jónéhány nemzetközi kérdés tisztázását és utat nyitott az Egyesült Államok, Anglia. Franciaország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság képviselőinek más államok képviselőivel megtartandó tanácskozása felé, A Szovjetunió által tett intézkedések a nemzetközi feszültség enyhítésére, következésképpen a béke megszilárdítására irányulnak. A tények azt bizonyítják, hogy ezek a lépések nem maradnak eredménytelenek, Minden azt mutatja, hogy ? szovjet kormány politikája elősegíti a Szovjetunió és az egész demokratikus tábor nemzetközi helyzetének megszilárdítását. A nagy szovjet enciklopédia 22. kötete Magyarországon Megérkezett a Szovjetunióból a Horizont-üzletekbe a nagy szovjet enciklopédia 22. kötete, amely a Kollimator—Korzs in i címszavak közötti szavakat tárgyalja Ez a kötet ismerteti a többi között a Kommunista In- temacionáiét, az összes kommunista pártokat, közöttük a Magyar Kommunista Pártot, továbbá a Szovjetunió Alkotmányát, valamint Koreát. A kötetet többszáz kép, térkép és vázlat il« lusgjrálja. (MTI) _
