Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

A négy hatalom killiigyminisztáréinek berlini értekezlete MOSZKVA (TASZSZ) Feb­ruár 20-án a »Pravda« »A négy hatalom külügyminisztereineK berlini értekezlete« címmel a kö­vetkező vezércikket közölte: A Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az Egyeseit Államom külügyminisztereinél* tegnap­előtt befejeződött értekezlete majdnem négy héten át az egész világ figyelmének központjában állott. A széled társadalmi körök nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek az értekezletnek és re­mélték, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek taiaikozója elősegíti a- legfontosabb nemzet­közi kérdések rendezését, követ­kezésképpen hozzájárul a béke megszilárdításához és a népek közötti együttműködéshez. A berlini véleménycsere hoz­zájárult az értekezleten képviselt államok álláspontjának helye­sebb megértéséhez. A véle­ménycsere során szembetűnően kirajzolódott az eltérés a kor­mányok álláspontja között. De ugyanakkor világosabbá vált a nézeteltérések csökkentéséhez vezető út, amennyiben az érde­kelt felek valóban törekednek érre. Vitathatatlan, hogy jelen­tősége van az értekezleten elért konkrét megegyezéseknek is. — Először is elhatározták, hogy az< Egyesült Államok, Franciaor­szág, Anglia és a Szovjetunió kormánya lépéseket tesz annas érdekében, hogy elősegítsék a. leszerelés vagy legalábbis a fegyverzet jelentős csökkentése problémájának sikeres megoldá­sát. Másodszor megegyeztek az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Anglia, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a meg­felelő kérdésekben közvetlenül érdekelt országok képviselői genfi tanácskozásának összehí­vásában. Ezt a tanácskozást azért hívták össze, hogy elősegít­sék a koreai kérdés végleges rendezését és megvizsgálják az indokínai béke helyreállításának kérdését. Végül a négy minisz­ter sokoldalú véleménycserét folytatott a német kérdésről, ez európai biztonság kérdéséről és az osztrák problémáról. A miniszterek nem tudtak meg­egyezést elérni ezekben a kér­désekben, de e kérdések termé­szetesen nem kerülnek le a napirendről. A berlini tanácskozás ered­ményed természetesen mérhe­tetlenül jelentősebbek lehetné­nek, ha a nyugati hatalmak és elsősorban az Egyesült Államok küldöttsége mindenki és nem­csak az érdekelt felek egyike számára elfogadható megegye- aésok alapján, a sürgető nem­zetközi problémák megoldásúra törekedett volna. Ismeretes azonban, hogy az Egyesült Ál­lamok Berlinbe induló küldött­sége egyenesen ellenkező utasí­tásokat kapott. Ennek a körül­ménynek múlhatatlanul negatív hatást kellett gyakorolnia a berlini értekezlet menetére. — Mindenki számára világos, hogy a hírhedt »erő politikájának« nincs esélye, s sikere, ha egyen- Jőjogú független ..államok köl­csönös kapcsolataiban akarják alkalmazni. A szovjet küldöttséget a ber­lini értekezleten az a törekvés vezette, hogy olyan megegyezé­seket érjen el, amelyek nem csorbítják senkinek az érdekeit, elfogadhatók a tanácskozás rész­vevői számára, megfelelnek mindén nagy és kis nemzet lét­érdekeinek és biztosítják a bé­két és a népek biztonságát. A berlini tanácskozásokon a szovjet küldöttség számos ja­vaslatot terjesztett elő, amelyek a nemzetközi feszültség enyhí­téséire és a megoldatlan kérdé­sek rendezésére irányuló széles­körű és konkrét akcióprogram- mot képeznek. A szovjet kormány javasolta, hivják össze Franciaország, Ang­lia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kinai Népköz- társaság értekezletét a nemzet­közi kaocsoíatbk megoldatlan À »PRAVDA« vezércikke kérdéséinek megvitatására, isii­nek az értekezletnek az. össze­hívása kétségtelenül elősegítené a nemzetközi feszültség enyhü­lését és a koreai kérdés mego>- dásában, valamint más időszerű nemzetközi problémákban jelen­ben mutatkozó nehézségek kikü­szöbölését. Ez a javaslat annak a rendellenes helyzetnek a hely­rehozására irányult, amelyben egyes országok — semmibe véve Ázsiában végbement és a Kínai Népköztársaság megalakulásában kifejezésre jutó gyökeres válto­zásokat — úgy próbálnak visel­kedni a földkerekség e térségé­ben, mintha még mindig a XIX. században élnénk. Az öt hatalom tanácskozásá­nak összehívásáról szóló szovjet javaslat olyan széleskörű vissz­hangot keltett az egész világon, hogy a nyugati hatalmak nem találták lehetségesnek teljesen elutasítani és hosszú vita után megállapodtak abban, hogy ta­nácskozást hívnak össze a Kínai Népköztársaság részvételével Géniben. A »Stampa« című olasz lap, hangsúlyozva o határozat jelentőségét, rámutat; »Ez a ha­tározat óriási fontosságú tény és ez egyedül is elegendő volna a berlini értekezlet igazolására.« A lap a továbbiakban kiemeli, hogy »Ázsia részvétele nélkül nem lehet rendet és békét te­remteni a földön« és hogy •Ázsia nem vehet részt ebben Kína néikül«. A Szovjetunió javasolta továb­bá, hogy 1954-ben hívjanak ösz- sze vüágértekezletet a fegyver­zet általános csökkentesére és hogy a fegyverzet csöKKentésé- nek tervét kapcsolják össze az atomfegyver kérdéséről szóló egyidejű döntéssel. Ennek a szovjet javaslatnak az volt a célja, hogy elősegítse a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver betiltásának kér­désében támadt ama zsákutca felszámolását, amelybe az Egye­sült Nemzetek Szervezete ju­tott az említett kérdéseket éven során összezavaró és bonyolító amerikai diplomácia hibájából. Ennek az értekezletnek a sike­res megtartása kétségtelenül elő­segítené a nemzetközi feszültség enyhülését és erősen csökkente­né a háborús kiadások terhét, ameiy a kapitalista országéit dol­gozóinak vállára nehezedik. Ez a javaslat is minden ország népeinek széleskörű támogatá­sával találkozott és végűi ás n nyugati hatalmak képviselői, mint fentebb rámutattunk, kény­telen voltak beleegyezni, hogy folytassák a véleménycserét a leszerelés problémája sikeres megoldásának vagy legalább is a fegyverzet jelentős csökkenté­sének elősegítése érdekében. A szovjet külpolitika békés jellege rendkívül élesen dombo­rodott ki a szovjet kormánynak a német kérdésre vonatkozó ja­vaslataiban. Mindezeken a javas­latokon vörös fonalként vonui végig az a gondolat, hogy az európai békét és biztonságot csak abban az esetben léhet biz­tosítani, ha megakadályozzák a német militarizmus újjászületé­sét, amely 25 éven belül kétszer sodorta Európát, majd az egész világot háborúba. A szovjet küldöttség kiemelte, hogy a német kérdés megoldása mindenekelőtt a németek Ügye és javasolta, hogy az értekezle­ten hallgassák meg a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német * Szövetségi Köztársaság képviselőit, hogy megtudják, mit gondol a német nép Németor­szág egyesítésének halaszthatat­lan feladatáról, valamint a né­met nép részvételéről az euró­pai béke és biztonság biztosítá­sában. Á szovjet küldöttség to­vábbá javaslatot nyújtott be a német békeszerződés előkészíté­séről és a német békeszerződés­sel foglalkozó békeértekezlet összehívásáról. Ezzel kapcsolat­ban a szerződés konkrét terve­zetét javasolta megvitatásra. A szovjet küldöttség javasol­ta. . alakítsanak ideiglenes össz­német kormányt, bízzák meg az össznémet választások valóban demokratikus jelleget biztosító össznémet választások törvény- tervezetének elkészítésével, és bízzák meg azzal, hogy ezeket a választásokat a valódi szabadság légkörében tartsa meg, amely kizárja, hogy a nagymanopóliu- mok, a fasiszta, militarista es más szervezetek nyomást gyako­roljanak a választókra. Abból a célból, hogy segítsék az össznemet kormányt a rá­bízott feladatok teljesítésében és megszüntessék a külföldi ha­talmak nyomását a választások idején, a szovjet küldöttség ja­vasolta, hogy még a választások előtt vonják ki Kelet- és Nyu- gat-Németország területéről a külföldi csapatokat, bizonyos Korlátozott létszámú egységek kivételével. A tanácskozás végén, amikor világossá vált, hogy a három nyugati hatalom miniszterei nem akarják a német kérdés szeles aiapon történő rendezését, a szovjet küldöttség javasolta, létesítsenek két össznémet bi-’ zottságot a kereskedelem, a pénzügyi elszámolások, a közle­kedés, a határügyi kérdések és más, a gazdasági kapcsolatokkal összefüggő kérdések összehango­lására, valamint a Nyugat- és Keiet-Németország közötti ku.- turális-, tudományos- és sport­kapcsolatok fejlesztésére. Java- vasoiták azt is, fogadjanak el határozatot orról, hogy kívána­tos a felek megegyezése a kelet- és nyugatnémetországi német rendőrségről, beleértve a rendőr ség valamennyi válfaja létszá­mának és fegyverzetének kérdé­sét. A szovjet küldöttség — a né- i met nép életkörülményeinek I megjavítására törekedve — le. - h vetette azon pénzügyi és gazda­sági terhek könnyítésének a kérdését, amelyeket NemctO"» szag a háború kövéM.ózményéi- vel kapcsolatban vésel. Javasol1 tu, terjesszék ki Nyugat-Nómet- orszúgra azokat az ilyen irányú intézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió a Német Demokra­tikus Köztársaság irányában megtett. A német kérdés vitája során a szovjet küldöttség rámutatott a Német Szövetségi Köztársaság es a Szovjetunió közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok létesí­tésének lehetőségére és célszerű­ségére is. A nyugati hatalmak képvise­lői elutasították a német kérdés­re vonatkozó valamennyi szov­jet javaslatot, bebizonyítva ezzei, hogy nem akarnak hozzájárulni a német kérdés békés rendezé­séhez és nem kívánják, hogy a német nép maga oldja meg Né­metország egyesítésének halaszt­hatatlan feladatait. Ami a szov­jet küldöttséget illeti, február 13-án kijelentette: a szovjet kor­mány reméli, hogy folytatják a négy hatalomnak a német kér­dés kielégítő megoldására irá­nyuló erőfeszítéseit, összhangban az európai béke megszilárdításá­nak érdekeivel. A világ és elsősorban Európa népei nagy figyelemmel fogad­ták az összeurópai kollektív biz­tonság megteremtésére vonat­kozó szovjet tervet. E terv vitá­ja során teljesen világosan és pontosan kitűnt az agressziv amerikai körök által kigando.t ama tervezet igazi lényege, mely szerint meg kell alakítani hat nyugateurópai ország katonai csoportosulását Nyugat-Német- ország vezetésével, amelyet »eu­rópai védelmi közösség« hamis névvel lepleznek és amely kü­lönösen veszélyes á béke ügyé- re. A Szovjetunió e tervezettel- szembeállította az.. európai biz­tonság megteremtéséről szóló, Németország semlegesítését elő­író és az összeurópai kollektív biztonsági szerződés tervezetét tartalmazó javaslatait. Ebben a szerződésben egyenlő alapon részt vehetne Németország is, most mint Kelet* 6? Nyugat­Dibelius : A berlini értekezlet eredménye pozitív kezdet Berlin. (MTI) Ottó Dibelius német evangélikus püspök Heidelbergben kijelentette: „A berlini értekezlet ered­ménye pozitív kezdet. Az evangélikus egyház elítéli azokat, akik bármilyen célból pesszimizmust igyekszenek terjeszteni és ezért azt állít­ják, hogy a négyhatalmi ér­tekezlet kudarcéul végződött. Ez nem igaz-“ Az Egyesült Államok gazdasági helyzetének rosszabbodása o Moszkva. (TASZSZ) A ,,'i rud” közli A. Özorgejevnek, az -fcigyesült Ai 1 amok gazda­sági helyzetének rosszabbo­dásáról szóló cikkét A külföldi sajtóban,tallózva a szerző a következőket írja: Az utóbbi idők tényei az Egyesült Államok gazdasági életében mutatkozó válság- jelenségek komoly kiélező­désének tanúbizonyságát ad­ják, A polgári célokat szolgáló termelés csökkenése, a köz­szükségleti cikkek , árának emelkedése, a lakosságra ki; vetett adók emelése, a belső piac felvevőképességének erős szűkülése. — amely , a dolgozók vásárlóképessege esökKenésénok következme- nye — most különösen hatá­rozott formában jelentkezik. Szergojev számos adatot közöl, amelyek bizonyítják az Egyesült Államok ipari ter­melésének csökkenését, min­denekelőtt a békés iparágak­ban,, a vasutak _ teherfor­galmának visszaesését, a drá­gaság és a munka nélküliség fokozódását. így’például 1953 márciusától novemberéig az Egyesült Államokban , az ipari üzemek kapacitásának kihasználása 6 százalékkal csökkent. Országos viszony­latban a vaskohászatban ez év januárjában a termelési kapacitás alig Ï5 százalékút és a február 13-án végződő héten 74 százalékét hasz­nálták ki. • , .. A válságjelenségek különö­sen élesen mutatkoznak aa Egyesült Államok umző-* gazdaságában. A farmorcsti- ládok vásárlóképessége 194/ óta 30 százalékkal csökkent» A néptömegek fokozód« elnyoniorodásának éles ellen-* tétéként a dolgozók életszín­vonalának csökkenése árán egyre gazdagodó monopolis­ták mind nagyobb bevételi zsebelnek be. Hivatalos adu­tok szerint 1953 első negyedé* ben a korporációk összprofit - ja az adók kifizetése előtt évi átlagra átszámítva 46 mil­liárd dollárt tett ki, szemben az 1952-es év harmadik ne­gyedében elért 37 milliárd dolláros profittal. A cikkíró befejezésül következőket írja: A militari-* zélás és nyomor politikái« szembetalálja magát a nép* tömegek fokozódó ellenállá­sával. Amint az „Associated Press“ hírügynökség közölte, az Egyesült Államokban a múlt évben az anyagi kelyzo* tűk megjavítását követel'» dolgozók ötezerszáz sztrájkot tartottak. (MTI) Németország, az egység helyre- állítása után pedig az Egyesült Németország. Az európai kom lekfív biztonsági rendszer meg­valósítását elősegíthetnék a nem- europai államok is. A békéért folyó harcban meg kell terém- teni minden ország egységes tá­borát, függetlenül társadalmi rendjük különbözőségétől. A kollektív biztonság megte­remtésének szovjet terve meg­értésre és támogatásra talált Európában és többek között Né­metországban. A nyugati hatalmak képvisjg» lói azonban elvetették a kollek­tív biztonság megteremtésének szovjet tervét. A berlini értekezlet napirend­jén szereplő osztrák államszerző­dés kérdését a szó-szoros értel­mében néhány nap alatt, meg lehetett volna oldani, ha a nyu­gati hatalmak képviselői nem kapcsoltak volna össze az oszt­rák kérdéssel bizonyos számítá­sokat, amelyeknek semmi közük sincs a béke és a biztonság ér­dekeihez, valamint az osztrák nép nemzeti érdekeihez. Az osztrák kérdés megoldását megakadályozták a nyugati ha­talmaknak Németországra vo­natkozó fent említett tervei, amelyek fokozzák a német mi­litarizmus újjászületésének ve­szélyét. A szovjet kormány azon­ban a Szovjetunió külügymi­niszterének útján megerősítette azt a meggyőződését, hogy a kér­dés közeli mego.dásának lehető­sége fennmarad. Szükséges, hogy az osztrák kormány figyeiembe- vegye ezt és hogy az osztrák nép e tervet helyesen értelmezze. A megoldatlan nemzetközt kérdések rendezésének pontos és konkrét Programmjával a három nyugati hatalom minisz­terei semmit sem tudtak szem­beállítani, kivéve a hírhedt »Eden-tervet«, amely lényegé­ben a jelenlegi oonni rendszer egész. Németországra való kiter­jesztésének és annak alig leple­zett terve, hogy az Egyesült Né­metországot bevonják a hat nyugateurópai állam zárt kato­nai csoportosulásába. Az Egyesült Államok, Fran­ciaország és Anglia külügymi­niszterei nem terjesztettek elő saját, programmot a. vitás néni* zetközi kérdések rendezésére1 éa az. értekezleten., egészében vévio negativ áliáspönfof foglaltak el * megelégedve minden szovjet ja» vaslat elutasításával, Tefmésze- tes, hogy a nyugati hatalmak küldöttségének ez a magatar­tása bírálatot váltott ki Európa lakosságának legszélesebb ke» reiben, ami kifejezésre jutott a sajtó hasábjain is. Kétségtelen, hogy á berlini értekezlet nagyobb szerepel játszhatott volna a nemzetközi feszültség enyhítése’ és a meg­oldatlan problémák rendezésű terén azokhoz az eredmenyékher képest, amelyeket elértek. A nemzetközt feszültség fenntartó - sában és fokozásában érdekeli amerikai agresszív körök befo­lyása mogakadályoítá olyan ha­tározat elfogadását, amely au említett problémák és elsősor­ban a német kérdés leggyorsabb megoldását vonta volna maga után. Mégis, az értekezlet összehí­vásának és a Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok éa a Szovjetunió külügyminiszterei közötti közvetlen érintkezés új* rafeivételének, — mint V. M, Molotov február 18-j nyilatko­zatában kiemelte, — »Meghatá­rozott jelentősége van a jelen­legi körülmények között. Előse­gítette néhány olyan megérlelő­dött nemzetközi probléma meg­tárgyalását, amelyek megoldása elengedhetetlenül szükséges a nemzetközi feszültség további enyhítése szempontjából .«»Azok; a kérdések — folytatta V. M, Molotov —, amelyek ezen az ér­tekezleten megoldatlanok ma­radtak, nem kerülnek lé a napi-, rendről. Folytatnunk kell erőfe­szítéseinket és még ólihatato-l sabbau kell törekednünk meg-1 oldásukra,« • . , A szovjet nép egységesen he­lyesli a szovjet -Küldöttségnek a ; berlini értekezleten elfoglalt1 á! - láspontját és határozottan és erélyesen támogatni’ fogja .to­vábbra is a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szovjet kor­mány harcát a nemzetközi fe­szültség további enyhüléséért és á sürgető nemzetközi- kérdések rendezéséért. (MTIV ■

Next

/
Thumbnails
Contents