Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

<T)&ÎQ&zê aigadé dráqjzélitk közúti A tanácselnöknél ffópalást alalt szunnyad a táj. A drug- széli házak is hósipkát húztak és úgylátszik, le nem vetik márciusig. Ma nincs olyan hideg, mint az előzó napokban, az óloinszürkc ég felhőboltozata itt-ott megsza­kadt. A szakadékokon át kivillan a napsu­gár es a hókristáfyok csillogva verik vissza a gyenge teli napfényt. Azért van némi ha­tása a februári napnak, mert néhány eresz leveti a jégszakállt. De ez sem tart soká, ■mart mihelyt alkonyodul kezd, ismét jéggé fagy az eresz alól lecsurgó hóié­A drágszéli gazdák azonuan kihasznál­ják a rövid téli napot. Itt-ott szánkó fordid ki a kapukon, trágyával megrakva, viszik a, \földekre. A trágyát a hóra szórva, feiiil- trágyázzák a verseket. Ezt még sohasem csinálták Drágszétcn Mikor először szóbake- rült, hallani sem akartak róla. Bagó Ferenc, 108. házszám alatti dolgozó paraszt és Szom­bati Gergely ki is- nyilvánították, hogy „nincs annan semmi teteje“. Amikor azonban as egyik Szabad Föld Téli Estén a kalocsai gépállomás agronómusa tudományosan be­bizonyította, hogy a fcliiltrágyázással hoz­zájárulunk a vetések megerősítéséhez, a ter­més növeléséhez, cizóta Szombati Gergely is trágyát hajszol a községben, mert ő is alkal­mazni akarja ezt a módszert az őszi gaboná­ján. ff kos, józan gondolkozáséi gazdák lak­ják Drágszclt Nem is lehet csodál­kozni azon, hogy még egy kocsmáros sem élt itt meg a múltban a boreladásból- Ahhoz, hogy megéljen, részesaratni ment nyáron. Nemcsak ezzel lehet ,,alátámasztani'’ a drág- szélick józan, okos gondolkodását. Egész sor példa igazolja ezt. Mindig élenjár a község a mezőgazdasági munuánban, a begyűjtés­ben. Nemrég rendelet jelent meg arról-, hogy aki az év elején teljesíti a sertésbeadást, an­nak elengednek a kukoricabeadásból. Ceru­zát, papírt veitek elő sok kicsi, házban és esténként a búboskemence mellett számítást tcttc-k. Tóth László í holdas dolgozó paraszt elhatározta, hogy a második negyedévben ideget tesz egészévi sertésbeaddsanak. Jeri István 5 holdas dolgozó paraszt pedig az első negyedévben teljesíti beadását. Úgy gon­dolják mind a ketten» hogy így jobban jár­ván, mert az ici.cn egyáltalán nem kell ku­koricát beadniok, mert az engedmények éppen fölözik a várható kukoricabeadási kö­telezettséget és így őszre könnyebben hizlal­nak ismét disznót. rk alán kissé elkalandoztunk, de még M annyi mindent lehetne mondani er­ről a kis községről, Bagó lgnácéknál A meghitt családi otthon melegében beszélgetünk Ba- góékkal. A fiatalasszony prusziikot varr a nagylány­nak. Gyönyörű munka. A hi­res drágszéli népi művészet bontakozik ki fürge ujjai alatt. Gyönyörű, színes világ, alakokat varr a fehér alap­ra. A drágszéli népművésze­tet az egész országban isme­rik. Különösén, mióta a ..Vi­llám verseny“ című filmen szerepelt a drágszéli népi együttes. Bagó Ignác maga is táncosa a kultúrcsoport- nak. Na de erről később még részletesebben lesz szó. A fiatalasszony panasz­kodik. Nem lehet elegendő Illa és sötétzöld fonalat kapni, csak ..feketén’1- Ben- des körülmények között 5.60 dekája a himzőfonálnak, de az üzérek csak 30 forintért adnak. Pedig Drágszólen, ahol népviseletben járnak az emberek, nagyon keresett cikk a himzőfonál. A fiatal gazda éppen befe­jezte a jószágok etetését. Be­tér a konyhába. A fiatalasz- »zony ujjai egyre gyorsab­ban mozognak. A nagyanyo szoknyát .javít a varrógépen. A csillogó piros bor mel­lett könnyebben folyik a szó. Koccintunk. — Készülök estére az is­kolába. Uj táncokat próbá­lunk, készülünk a körzeti bemutatóra — kezdi a beszél- getést a fiatalember. — Szívesen vesz részt a kultúresoport munkájában 1 — Nagyon. De azért az első a munka. Tudják tavaly is szerepeltünk sokfelé az or­szágban, de alig értünk ha za, első dolgom volt, hogy megnéztem, mennyit nőtt az elmenetelem óta a kenyérnek- való. meg a kukorica. Kö­rüljártam. a földem minden zegét-zugát. Az üvegből pirosgyöngy- szemként hullik a pohárba a jófajta siller. «*- Na hogy ízlik! — kérdezi és még hozzáteszi: — Tavaly A Haladás tsz tervei Nézzük meg. hogy folyik a munka a termelőszövetkezet­ben. Kissé cuppog a cipőnk ahogy a tömön öakiat-unk a Haladás termelőszövetkezet székháza felé. Az utcán itt- ott látni egy-ket siető em­bert, csilingelő szánkót. Ar­cunkat pirosra csípi a hideg. A járda két oldalán gyere­kek csatáznak nagyokat vi­sítva, ha egyiket-másikat ke­ményebben ér a hógolyó, Olyan a falu» mint egy téli tájat ábrázoló festmény, A szövetkezet székhazában jóleső meleg és ,/t két ezermester”, Farkas Kálmán ■is Nagy László fogadlak bennünket. Rájuk illik az ezermester név, mert ha, va­lami javítani való van a szövetkezetben, azt. mind ok végzik cl. Farkas Kálmán éppen egy lószerszámot hoz rendbe. Nagy Laci bácsi, aki egyébként raktáros is, nemrég egy jászolt készített a borjúlc- uaJe. — A többiek a trágyát hord­ják — mondja­Laci bácsi elkísér bennün­ket a raktárba. Megmutatja a tavaszi vetőmagot. Mint­egy 60 mázsa tavaszibúzájuk van, amelyet a tavasszal el­vetnek. — Tavaly elég jó termé­sünk volt, mintegy 8 mázsa holdanként. Az elnököt nem találjuk sehol. Valahol kint van a ha­lárban. A könyvelővel - Demse fgnáccal sikerül később be­szélni. Lelkesen mondja el a terveiket. ■— Mi tagadás, sokan kilép­lek a csoportból de akik meg- maradtak, szívvel-lélekkel | ‘dei.artrtzn.ak. Az: őszi gabonát kér észt sor osan vetettük. 50 mázsa pétisót szórunk ki a tavasszal- Jelentős jövede­lemre számítunk majd a paprikából, l avaiy S2 ezer fo- untot jövedelmeznünk belőle, Igaz, az idén fele annyi lesz a paprikaveiésünk, mivel he­vesebb a taglétszámunk, de ez is jelentősen emelni fog,a a munkaegységre jutó jöve­delmet. Lenézünk a juhokhoz. A csillogó szemű fésűs meri- néiak nagy bógetésscl viszo­nozzák érdeklődésünket. Úgy - látszik éhesek. Már hozzák is számukra a takarmányt. Nincs is hiba a gondozásuk körül. A juhok leadják álla g osan évente a i kiló gyap­jút. Ez jelentős jövedelmet je­lent majd az idén is a szövet­kezetnek, mivel a gyapjú át­vételi árát 36 forintra emel­ték. Ezenkívül az átadott gyapjú 10 százalékának meg felelő gyapjúfonalat Gs kap­nak a termelők, megfelelő te­rítés ellenében. Balra van a lóistálló, mel­lette a sertésól• A szép Corn­wall süldőkön látszik a gon­dos kezelés. Csak a trágyakezelés körül van baj. A trágyát az istállók mögött egyrakásra dobálják, a baromfiak kapargálják széjjel. Végeredményben az egész udvart elfoglalja. Ez nemcsak egészségtelen, hanem a trágya értékéből is vészit. Nem kerülne nagy fáradság­ba megfelelő tráayatelepet létesíteni, ahol esetleg szaka­szos kezeléssel jóminőségű trágyát tárolhatna a szövet­kezet. Ezen tehát segíteni lehet és kell is­kevés termett, de reméljük az idén több lesz. — Jó zamata van — adjuk meg a választ­— x ud.jaa minden attól függ uogyan Kezelik. Nemcsak a szőlőnél van ez így, hanem minden másnál, boxât nyug­talankodtam mar az őszi ve­tések miatt. Vida József öreg szomszédom kikapart néiiány marék földet a hó alól és a lúiuueu tatait 20 mag köztu 18 életképes volt. En úgy gon­dolom, hogy feliütrágyázás­sal és fejtrágyázással sokat javíthatunk a vetéseken. Ezt en tapasztalatból tudom, mi­kor 1942-ben először használ­tunk pétisót apámmal, bi­zony a leszórt terület és a nem trágyázott növény kö­zött annyi volt a különbség, mint az ajtó és a saróglya között. Ezért hordom én már két napja a trágyát a föl- demvégebe. Veszek 3 mázsa pétisót is. — Vetőmagból nincs hiány? — Nincs bizony, sőt a zab­ból feleslegem is van és mi­vel tudom, hogy ebből hiány van a községben, eladom olyan dolgozó parasztnak, akinek nincs belőle­Beros Ferenc tanácselnök előtt egy jegyzőkönyv fek­szik. A legutóbbi tanácsülés; ről szól. Miről is lehetett szó ezen a tanácsülésen? A. jelen­legi egyik legfontosabb kér­désről: a tavaszi munkák elő­készületeiről. — A begyűjtési és a mező- gazdasági állandó bizottság elnökei mintát hoztak be az őszi vetésekből. Megállapítot­tuk, hogy átlagosan mintegy 20 százalék kár van. Ggy gon­doljuk. hogy felültrágyázás- sal és fej trágyázással megja­vítjuk a vetéseket és^a kicsí­rázott magok megerősödnek. Nedvesség most van elég a talajban. Bizakodóan csillognak a szemei. Kedves mosoly ül ar­cán beszéd közben. Még hozzáteszi: — A fej trágyázásra is fel­készültünk. Egy vagon mű­trágyát igényeltünk. Már meg is kaptuk. —• Van-o elegendő vető­mag?-— Csak zabból van hiány. Ezt úgy oldjuk meg, hogy megbeszéltük azokkal a gazdákkal, akiknek felesle­gük van: adják el azoknak, akik hiányt szenvednek. Ku­koricavetőmagból és vetőbur- gonyából is van elég. Nálam; a nyári ültetési burgonyád veti a szövetkezet Jagiea Su­dor volt 15 holdas középpa­raszt tapasztalatai alapja i. Ö volt ugyanis az első, áld alkalmazta ezt a fajtát és jól bevált. — A vetőmagvak kitisztítá­sa biztosítva van? —- Igen, a községben van 18 csigatriőr a gazdáknak. Megbeszéltük velük, hogy kölcsönadják paraszttársak ; -* nak, hogy időre végezzen a falu a vetőmagtisztítással. Drágszélen tehát felkészül­tek jól a tavaszra. A törni szét még a téli álmát alusz- sza, de az előkészületek lá­za ég az egész községben, a termelőszövetkezetekben és a egyénileg dolgozó parav toknál egyaránt­A kultúrát szerető drásiszéliek VALAMIVEL több, mint egy éve épült a drágszéli Kultúrhaz — ameiyet 1952 december hó 21-én adtak át a község ma mar országos hírű kultúrcsoportja nak. A kultűrház esténként megtelik tréfáskedvö öregekkel, boldog fiatalokkal. Itt tanultait és tanulják még ma is kedves, jellegzetes népitóncailcat, melye­ket nagy gyönyörűséggel néztek végig a bukaresti VIT részvevői vagy a Béke-Világtanács tagjai balalonlellei látogatásul; alkal­mával. Tulajdonképpen 1948-ban ala­kult meg az együttes magva 24 lelkes kis úttörő gyerekkel, akik a járási kultúrversenyen a má­sodik dijat nyerték. Az ittho­niak örömmel üdvözöltél; a győztes kis csoportot és ők is kedvet kaptak a kultúrmunká- hoz: megalakult a 30 tagú fel­nőtt csoport s az azóta megnöve­kedett csodálatos eredmények vonzóereje több mint 70-re gya­rapította az együttes létszámát AZ EGYÜTTES történetében viharos, erőtprobáló napokra is visszaemlékeznek olykor-olyker a tagok. Hosszú harcot kellett megvívni, nagy utat keltett megtenni, míg az együttes va­lamennyi tagja kollektív egyse gé forrott össze. Voltak huza­vonák, nézeteltérések, viták, me­lyekben nehezen találtak a meg­oldáshoz vezető útra. Az együt­tes tagjai páidául sohasem fe­lejtik el azt a kísérletet, amely- lyel a község kulákjai közvetít » a bukaresti VIT előtt egy hét­tel fel akarták bomlasztani aa együttest. Eszközként Bagó M - tyást, a volt DISZ-titkárt has - nálták fel és rávették, hogy •» többi legényekkel együtt lépjen ki a tánccsoportból. Bagó Má­tyás itthon is maradt 1—2 le­génytársával, de bezzeg nagy volt a meglepetés, amikor a többiek a 3000 forintos jutalom» mai visszatértek Bukarestből. PERSZE, ez már csak rossa emlék, amelyről beszé.ni sem szeretnek sem a kultúrotthonba i sem másutt. Most a tél hossz;* estéin szorgalmasan készülnek a csoport tagjai, hogy új táncok­kal, új dalokkal gazdagítsák a drágszéliek szép népi hagyom;', < nyaát, A „mátkatojás“ és a „juhásztánc66 I assan besötétedett, mi; AJ re az iskola felé baktatimü, anol nemsokára kezdődik a kultúrcsoport próbája. Mert Drágszél dol­gozó parasztjai nemcsak a tavaszi munkákra készülnek, hanem a Kuuúrcsoportok kör­zeti bemutatójára is, amely itt lesz a községben. liO- mokmégy, Miske és Drágszél népi kultúrája versenyezik majd ezeu a napon. (Feb­ruár 21-én lesz a körzeti verseny.) A drágszéli kultúrcsoport már országoshírű. A Balogh - tanítóházaspár, aki a kultúr- csoportot vezeti a sikerek útján, egy egész ládára való folyóiratot, magyar és ide­gennyelvű képeslapot és újságot mutat meg, amelyek mind a drágszéiiek lelkes munkájáról írnak. Baloghék fáradhatatlanul gyűjtik a mp, hagyományokat, a nép ajkán élő rigmusokat, nép­szokásokat és azt dalba, táncba öntve tanulja meg a csoport fíatalja-öregje. Mert a 63 éves Szél József bácsi éppeu olyan lelkes szereplője az esti próbáknak, mint a helyrekis Lakatos Mari. TJalogbék most kutaíó- munkájuk során két újabb régi hagyományt fe­deztek fel: a „mátkatojást'’ és a .iuhásztáneot“. — Mind a kettőd ma este próbáljuk — mondja a tanító. Na ezt megnézzük- Már összegyűltek az iskolá­ban a fiatalok, az öregek. Kezdődi« a próba. A mátüa- tojás azt a régi kedves szo­kást örökíti meg. hogy a leányok húsvétkor tojást cseréltek, amelyet mátkato­jásnak neveztek. Ezzel a szer­tartással sírigtartó, hű ba­rátságot fogadtak egymás­nak. Felcsendül a nóta: Pici piros muskátlinalc jaj de csipkés- a levele, Ennqk a szép oama lánynak ntnesen igaz saerctöje Szép drágszéli menyecske kacsingat a legényre. Azért nincs a lányoknak igazszivü szeretője. Ropják a táncot, lebbennek a szoknyák, vidámak az ar­cok. Még a cigarettaszünet­ben is táncolnak a vidám fia­talok. A rffásik jelenet: a juhász­tánc, Itt már az öregek sze­repelnek. ♦ Szél Jóska bácsi elmeséli a Csovó betyárról szóló szo­morú legendát. Ütemesen mo­zog fehér bajusza, miközben néha-néha kiveszi szájából hosszúszárií pipáját Szavait zümmögő kórus kíséri és utána iön a tu>">idonkér>peni juhásztánc, amelyet az .,öreg juhászok*’ táncolnak asszo­nyaikkal­Fz mér* csak az első pró- ba. Bizony itt-ott aka­dozik a szerep. Az öreg Szél -Táska bácsi javaslatokat tesz próba közben, hogyan lehetne érdekesebbé tenni a párbeszéd det. Mindenki élénken figyeli az öreget. Áz ő szavai nyo­mán formálódik, alakul a szerep. De nemcsak az ő, hanem minden táncos, minden sze­replő javaslatát meghallgat­ja a próbát vezető Balogh- házaspár. Hiszen mindé u mozdulatra, minden szóra na­gyon kell vigyázni, nehogy valamit is változtassanak a régi hagyományokon. À szünetben beszélgetünk' Szól Józseffel. Elve­zettel hallgatjuk ízes, ma­gyaros beszédét. — Tudják csak egy ké­résem volna. írjanak arról« hogy Szél József barátja ke­resi id- Urbán Flóriánt Ko- cséron. Még az első vi; lágháborúban úgy megsze­rettük egymást, hogy csali együtt akartunk kimenni a frontra. Kicsit elhalkul a hangja. — Már 34 év telt el azóta* de még nem láttam az én öreg barátomat. Szél Jóska bácsi tehát nemcsak a régi hagyományo­kat ápolja, hanem a régi ba­rátságot is. IVÍehéz köd száll a falu-1 ra. Jócskán benyúlik az est az éiszekàba. mire i táncoló, daloló drágszéiiek', fiatalok, öregek nyugovóra térnek. Kereskedő Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents