Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

Az országgyűlés szombati ülése Ä35 országgyűlés szomba­ton délelőtt 10 órakor folytat­ta tanácskozásait. Megjelent ez ülésen Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisz­tertanács elnöke, Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Gerti Ernő, a minisztertanács első elnökhelyettese, Apró Antal, a minisztertanács elnökhe­lyettese, Hidas István, Zsofinyecz Mihály, Földvári Rudolf, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Bata István hon­védelmi miniszter és Szalai Béla, az Országos Tervhiva­tal elnöke, a Politikai Bizott­ság póttagjai, Vég Béla, az MliP Központi Vezetőségé­nek titkára, Boldóczki János külügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter. Erdei Fe­renc igazságügyminiszter, Kiss Árpád könnyűipari mi­niszter, Altornáre Iván élel­miszeripari miniszter. Tisza József begyűjtési miniszter, ■b'zijjártó Lajos építésügy; mi­niszter, Bebrits Lajos közle­kedés; és postaügyi miniszter, Darvas József népművelési miniszter. Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Zsol­dos Sándor egészségügyi mi­niszter. A diplomata páholyban he­lyet foglalt J D. Kiszel jov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, a diplomáciai testület doyenje, íluan (Jen, a Kínai Népköztársaság nagykövete, C. ti. Topcynan, a Török Köztársaság követe. 11. Mine, a Lengyel Népköz­társaság nagykövete, S. Ma­jor, a Csehszlovák Köztár­saság követe, M. Temnjalov, a Bolgár Népköztársaság követe. C. M. Ravndal, az Amerikai Egyesült Államok követe, I. Farlandaschi. a Komán Népköztársaság kö vete, P. Boci, az Albán Nép- köztársaság követe. D. Solda- tic, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság követe. J. Decroux, Svájc követe, II. Fink, a Német Demo­kratikus Köztársaság nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője, Ö. Lundborg, a Svéd Királyság követségének ideiglenes ügyvivője, K. Katz, Izrael követségének ideiglenes ügyvivője, B. C. Peyra, a Holland Királyság követségének ideiglenes ügy vivője, R. M. Saner, Nagy- Britannia és Észak Írország Egyesült Királyság követsé­gének első titkára, Li Cser Gya, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság követ­ségének második titkára. J. L. Latapie, a Francia Köz­társaság követségének attasé­ja A. Struzziero, az Olasz Köztársaság követségének sajtóattaséja, továbbá a diplomáciai képviseletek szá­mos tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Nagy Imre, a minisztertanács elnöke kíván szólni. Nagy Imre, a miniszterta­nács elnöke a következő be­szédet mondotta el: Nagy Imre, a minisztertanács elnökének beszéde t— Tisztelt Országgyűlés! — Az 1953-as esztendő, ame­lyet az új év küszöbén átlép- ve magunk mögött hagy tuna, mérföldkő az ország fejlődé­sének széles útján. Azok a mélyreható változások, ame­lyek a múlt év derekán meg indultak és azóta mindjobban és jobban kibontakoztak, azok az új célkitűzések és feladatok, amiket a párt Központi Vezetőségének júniusi határozata és a július 4-én elhangzott kor; mányprogramm népünk elé állított, az a bírálat, amely a múlt hibáit feltárta és az ország politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében egyaránt levonta belőlük a jövő számara a szükséges tanulságokat, fejlő­désünkben új szakaszt nyi­tottak. új politikának ve­tették meg alapjait. — Alig hat hónap telt el azóta. Nen sok idő, hiszen progi'ammuukkal tartós és szilárd^ alapokra fektettük a f iárt és a kormány új po- itikáját. Mégis ez a rövid idő elegendő ahhoz, hogy mérleg­re tegyük fél esztendővel ez­előtt ugyanezen a helyen, az országházában, népünk színe előtt adott szavunkat és azt követő tetteinket. — Visszapillantva a kor mány hathónapos tevékenysé­gére megállapíthatjuk, hogy nagy erőfeszítéseink nem ma­radtak eredménytelenek. Pe­dig nem mindennapi felada­tokat kellett vállalni és megoldani, rendkívüli ne­hézségeket kellett leküzdeni. Mint minden mélyreható vál­tozás, ez sem ment kisebb zökkenők nélkül, az új célki­tűzések nem érvényo~ülnek máról-holnapra. A legna­gyobb elismerés hangján keli szólnom arról a nagyszerű teljesítményről, lendületes, odaadó munkáról, amellyel ipari munkásságunk, bányá­szok, kohászok, vasasok a műszaki értelmiséggel karölt­ve hozzájárultak a párthatá­rozatának és a kormány programmjának megvalósí­tásához. Dolgozó népünk ön­feláldozó, lendületes munká­ja és a kormány következe­tes politikája* az új szakasz jljpalvailm ás gyakorlati 1 célkitűzéseihez való feltétlen ragaszkodása volt és lesz jövőben is a biztosítéka an­nak, hogy a kormány­programul minden pontját lépésrőllépésre megvalósít­suk, az új politikát sikerre vigyük. A kormány eddigi tevékenysége, a programin megvalósítása során elért szerény eredményei, csak kezdet azoknak a feladatok­nak a megoldása terén, ame­lyek összességükben, végső kibontakozásukban hazánk felvirágzását, népünk bol­dogulását, a szocializmus építésének sikerét biztosítják. — Az az öröm és lelkesedés, amely a kormányprogramra nyomán a lakosság körében országszerte osztatlanul meg­nyilvánult, mutatja, hogy azok a mélyreható váltó zások, amelyeket a kormány új politikája elindított, mennyire időszerűek és szükségesek, hogy a nép vá­gyait fejezik ki, hogy azok a népi törekvések öltenek tes­tet bennük, amelyek nép- köztársaságunk állami és társadalmi életét, gazdaság- politikáját, és kulturális te­vékenységét a szocializmus építése terén előre lendítik és irányítják. Ebben van a párthatározat és a kormány- programm nagy ereje. Ab ban, hogy vonzóerejével ma­ga körül tömörítetté az or szág egész lakosságát, hogy az országépítő erőket erős egységbe kovácsolta és ezzel a legszélesebb alapot terem­tette meg a nemzeti összefo­gásra. Nép és kormány még nem forrott oly annyira egy­ségbe, mint napjainkban. Be­dig népi demokráciánk belső és külső ellenségei hol nyíl tan, hol burkoltan meg­próbálták keresztem a kor­mány üdvös célkitűzéseit. Lebecsülni igyekeztek a kor­mányprogramul jelentőségét, vagy taktikázásnak ma­gyarázták és hol letompítani, és visszatartani, hol pedig túlhajtani igyekeztek a kor­mány célkitűzéseit, nyilván azzal a szándékkal, hogy iláássák a kormány tekinté­lyét és megrendítsék a nép tömegek beléje vetett bizal­mát. A zavartkeltő kísérle­tek » kormány tevé­kenysége nyomán szégyentel­jes kudarcba fulladtak. A Programm célkitűzéseit a kor­mány gyors ütemben való' sí tóttá meg. A szükséges in­tézkedések nem várattak ma­gukra: a kormány pontosan és határidőre valóra váltotta azokat. A kormány ^ a programra megvalósítása során foganatosított számta- lan^ intézkedésével, a falu és a város gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatainak fejlesztésével megszilárdítot­ta a munkásság és a paraszt­ság szövetségét, államisá­gunk megingathatatlan fun­damentumát. Ahhoz, hogy nemcsak a programúiban kitűzött feladataink végrehaj. tása terén végzett munkánk hozott eredményeket, hanem ugyanakkor a kormány­programra ellen irányuló alattomos, zavartkeltő kísér­leteket is felszámoltuk, erőt adott az, hogy népünk e nagy feladatok megoldásához, a nehézségek leküzdéséhez, dol­gos két keze és szellemi ké­pességei mellé igaz szívét, szeretetét és bizalmát is köl­csönözte. Ez a szinte felbe­csülhetetlen erőforrás az, amelynek birtokában a kor­mány, mint a múltban, megküzd minden feladattal a jövőben is. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt fél esztendő alatt, a július 4-én elhangzott Programm irányelveihez hí­ven és annak szellemében a kormány, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvény- erejű rendeletéivel, a minisz­tertanács határozataival a feladatok nagyrészét meg­valósította a más célkitűzések végrehajtását, amelyek hosz- szabb idő munkáiát köve­telik. folyamatba tette. Nem kívánom tételesen fel­sorolni, Tisztelt Országgyű­lés, azokat az intézkedéseket, amelyeket a_ kormány az elmúlt hat hónap alatt tett a Programm megvalósítására. Ezek ismeretesek nemcsak képviselőtársaim előtt, de a lakosság körében is. A napi sajtó is bőven foglalkozott velük. Mindent mérlegelve, meg­állapíthatjuk, hogy a nép­gazdaság, a termelés és b -ru- házás terén, 1953. évre a kor- mányprogrammban kitűzött feladatokkal nagyobb zök­kenők nélkül alapjában meg­birkóztunk. megoldottuk azo kát olymódon, hogy az 1953 második felében megkezdett átcsoportosítás fő elveiben, irányában és az elért szerény eredményeiben alapját képez­heti az 1954. évi népgazdaság' tervünknek, amelyet tegnap ismertetett beszámolójában a Tisztelt Országgyűlés előtt az Országos Tervhivatal elnöke. Azt, hogy milyen mérték­ben és milyen eredménnyel .történt meg népgazdasági terveink és azon belül ipari termelésünk átállítása, hogy mennyiben szolgálja a gazdaságpolitikánkban be­következett fordulattal meg alapozott új szakasz fő cél­kitűzéseit, — az ország lakos­sága életszínvonalának eme­lését, a termelés és árufor­galom számadatai tükrözik a legvilágosabban. A szocialista Ipar 1953- ban évi termelési tervét 101 3 százalékra teljesítette és ez­zel 11.8 százalékkal haladta meg a szocialista ipar 1952. évi teljes termelését. Az 1953-as esztendő terme­lési tervét és azok teljesíté­sét az jellemzi, hogy a július í-i kormányprogramm új gazdasági célkitűzései ketté osztották úgy, hogy lényegé­ben az első és második félév termelési feladatai között a gazdaságpolitikában bekövet­kezett fordulattal komoly változások következtek be. A kormánvorogramm végrehaj fását tehát nem annyira az egész multévi ipari termelési tervek teljesítése, mint első sorban a második félévi tér; melési és beruházási számai jellemzik. Míg 1953. második felében az első félévhez ké­pest, a nehézipar beruházá­sai 35.5 százalékkal emelkedj tek, addig a könnyűiparé 169.9 százalékkal^ az élelmi­szeriparé 203.5 százalékkal. Az ipari termelésnek a kor­mányprogramm szellemében a lakosság szükségletei fokozottabb kielégítésére történt átállítására az 1953. évi első és második fél­év fontosabb cikkei termelési számainak összehasonlítása, ad világos képet. Iparcikkeink kö­zül pL flanellt 40.2 százalékkal, férfiinget 16.3 százalékkal, ba­kancsot 17.9 száza.ékkal, élelmi­szerek közül például nyershjst 10.1 százalékkal, zsírt és sza­lonnát 22.1 százalékkal, vajat 28.5 százalékkal és cukorkát 75.2 százalékkal gyártott többet 1953 második félévében, mint a mege.őző első félévben. A fenti számok nem szorulnak bővebb magyarázatra, mutatják, hogy az ipari termelés átállítására, a lakosság szükségétéinek Kielé­gítésére irányuló erőfeszítéseink nem maradtak eredménytelenek. A lakosság életszínvonalának emelkedéséről közvetlen átte- sintést a kiskeresKedelrru áru­forgalom alakulása nyújt. 1953 második felében az első félév- nez viszonyítva 27 százalékkal volt magasabb a szocialista kis- icereskedeimi forga.om, s ha az árcsökkentéseket is figye.embe vesszük, a növekedés ennél is. nagyobb. Az áruforgalmon belül jelentős eito.ódás mutatkozik az iparcikkek, azonbelül a ruházati cikkek javára. Érdemes Külön kiemelni a ka­rácsonyi nagy vásár.ásokat, amikor is az állami kiskereske­delem minden eddigit felülmúló forgalmat bonyolított le. Decem­ber két utolsó dekádjanax együttes forgalma 36.6 százalék­kal na.adta meg a korábbi leg­magasabb, 1951. évj karácsonyi forgalmat. — A talu áruforgalmát fő­képpen a föidmüvesszövetkezeti bolthálózat bonyolítja le. A for­galom növekedésében élénKen tükröződnek azok a kormányin­tézkedései, melyeknek eredmé­nyeképpen a parasztság terhei jelentősen csöKkentaK, jövedel­mei pedig nagymértékben emel­kedtek, ami a falusi lakosság vásárlóerejének gyors és nagy­arányú emeikedesére vezetett. Ez a magyarázata annak, hogy a föidmüvesszövetkezeti bo’'háló­zat 1953 IV. negyedévi árufor­galmi tervét 113.2 százalékra teljesítette, így 1953 IV. negyed­évi áruforgalma 38.2 száza.ék- kal volt magasabb, mint 1952 hasonló időszakában. — A falusi lakosság vásárló­erejének növekedésével azon- oan még ez a hataimas árufor­galom sem tudott minden téren .épést tartani az elmúlt eszten­dőben. — Az állami kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek áruforgalma mellett a harmadik tényező, amely élénken megvi­lágítja azoKat a gazdasági válto­zásokat) amelyek a kormány új politikáját jellemzik és a lakos­ság anyagi helyzetének javulá­sát mutatják, — a szabadpiac és termelői felhozatal alakú ása. — A budapesti terme.ői piaci felhozatal mennyisége szeptem­ber óta csaknem valamennyi áruféleségben jelentősen meg­haladja nemcsak az 1952. évi, hanem a jótermésű 1951. évi felhozatal mennyiségét is. Ezzei magyarázható a termelői piaci árak alakulása, amely azt mu­tatja, hogy az 1953 novemberi piaci arak átlagosam 13.3 száza­lékkal voltak alacsonyabbak az 1952 novemberi áraknál, ami kedvezően hat a városi lakosság éle.miszerei látására. Tisztelt Országgyűlés! — Az áruforgalom jelentős növekedése a lakosság vásárló­képességének és életszínvonalá­nak általános emelkedését mu­tatja. Ezen túlmenően a kor­mány számos olyan intézkedést tesz, amelyek közvetlenül a munkásság anyagi és szociális helyzetének, valamint munkavi­szonyainak megjavítását céloz­zák. A párt Központi Vezető­ségének határozata és a kar* mányprogramm óta a miniszter* tanács javaslatára a Népköztár-< saság Elnöki Tanácsa módosí* tóttá a Munka Törvénykönyvét* Kiterjesztette a nők és a fiatal* korúak védelmét és a terhes éa szoptatós anyák jogait, megszi* gorította a túlmunka elrendelés sét, szabályozta a dolgozók fel* tnondási jogát, eltörölte a pénz* büntetést és a rendbírságot, bűn-» tető rendelkezéseket Irt el<3 azokkal a vezetőkkel szemben* akik csorbítják a munkások tör* vényes jogait és részletesen sza* bályozta a szakszervezetek jo* gait és kötelességeit a Munka Törvénykönyvének végrehajtá* sával kapcsolatban. Elsősorban a munkásság hely* zetének javítását szolgálták a kormány által elrendelt árpoli* tikai intézkedések, a júliusi éa szeptemberi árleszállításon, me­lyek folytán a bérből és fizetés* bői élők, elsősorban a munká* sok 1953 négy hónapjában 550 millió forintot takarítottak, meg* ami egész évre kivetve 1954-ben több, mint 1200 millió forint megtakarítást jelent számukra* A parasztság az árcsökkentés révén egész évre kivetítve 498 millió forint megtakaritáshoa jut. A kormány árcsökkentő in* tézkedései tehát főképpen a vá* rosi lakosság helyzetének javí* tását eredményezték. A kormányprogramm meg je* lenése óta a bérből és fizetésből élők helyzetének javítására a minisztertanács számos bérügyi Intézkedést is foganatosított, me* lyeknek egy évre eső összbérki* hatása kereken 762 millió fo* rint, köztük vannak a viliamos* energiaipar, a kohó-, martin- és hengerművek munkásai, a bá* nyamunkások és egyéb iparágaki munkásai. A dolgozók szociális és egész* 6égügyi helyzetének megjavítása érdekében is számos intézkedési hajtott végre a kormány. Aj 1953. évi munkásvédeimi beru* házások keretösszegét hatva» millió forinttal, az üzemi bölcső* dék és óvodák 1953. évi beru* házási keretösszegét pedig négy* ven millió forinttal felemelte. Al rendelkezésre bocsátott százmii* lió forint azonban egyrészt aa üzemigazgatók egy részénett nemtörődömsége, másrészt a ki* vitelező vállalatok felkészület* lensége miatt nem került min* denütt teljes mértékben feihasz* nátásra, holott rendkívül nagy; szükség lett volna rá. A dolgo* zók szociális és egészségügyi helyzetével szembeni közömbös* ség ért nem maradhat el a fele* lősségrevonás, a lemaradást pe* dig a legsürgősebben be keli hozni. A kormányprogrammot köve* tő hónapokban hozzákezd tünk » .akóházak tatarozásához is, ami* re a miniszter tanács 1953. évbe» százmillió forintot irányzott elő* Bár a tatarozási programm de* cember 31-ig nem valósult mej» a maga egészében, az elvegzetl munkával lépést tettünk előre ai dolgozók lakásviszonyainak meg* javítása terén. Lakásépítésre a kormány ke* reken mégegyszer annyit irány*' zott elő, mint a megelőző 1952* évben. S bár a lakásépítési pro* gramm végrehajtása terén la van némi .emaradás, mégis a múlt év folyamán e téren is ko* moly lépest tettünk előre, amit mutat az is, hogy az elmúlt esz* tendőben, főképpen a második felében, állami erőből mintegy 9000 állami támogatással, kb* 2000, és magánerőből 5000, ősz* szesen 16.000 lakás épült fel. Aa 1953-ban befejezett lakásokon] kívül mintegy 16.000 már meg* Kezdett és folyamatban levő la*! kásépítés húzódott át az újesa* tendőre. Nem térek ki részletese»! azokra az intézkedésekre, ame*' lyeket a kormány a fentieken túl a bérből és fizetésből élők] helyzetének megjavítására tett* Hiányos felsorolások is meg* győzőén mutatják, hogy a kor* mány elsőrendű kötelessegeneW tartja és — mint arra az 1954* évi feladatokkal kapcsolatban még kitérek, a jövőben még in* kább annak tekinti — a mun* kásosztály anyagi kulturális éa ■ZOC-iália h^lyzotánoir

Next

/
Thumbnails
Contents