Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
j G YE K M i : K E K iX l K ' ’ '- ÚTTÖRŐKNEK ) Tanítás után Í öBB MINT háromezer moszkvai iskoldsgyermek tölti szabadidejét a városi pionirházban. Mindegyik megtalálja itt a kedvére való foglalkozást,. 4 fiatalok több mint húsz különböző szakkörbe léphetnek be : van itt fizikai, rádiószerelő, hajó- és repülő- gépmodellezö, képzőművész, hímző és egyéb kör. A régi kastély tágas, világos termei tele vannak gyerekekkel. Akik a színjátszást szeretik, az ének- és táncegyüttesben, vagy a szinjátszócsoporlban szerepelhetnek. Vessünk egy pillantást a haji- modellezők műtermébe. A szekrényeken és állványokon szebbnél- szebb hajómodellek sorakoznak, a falakon térképek, amelyeken a fiúk és lányok ,,tengeri utazásokat“ tesznek. Mindegyik körben hetenként kétszer van másfél-kétórás foglaVco- ,.is. A gyerekek megismerkednek az orosz flotta és hajózás történetével, a hajóépités legújabb eredményei vei, a hajózás technikájával, a neves orosz és szovjet hajómérnökök munkásságával. ,4 KÖRÖKBEN a gyerekek kü- zí lönböső hajömodelleket építenek és próbálnak ki gumimotor- ral. rugósmotorral, benzinmotorral és villanymotorral. Ma éppen gyönyörű új villany- motoros hajót bocsátanak vízre. A szoba közepén lévő medence körül feszült figyelemmel tolonganak a fiatal hajóépítők. Egy apró- termetű, élénk ftucska bekapcsolja az áramot. A pompás kishajó megrezzen és lassan elindul körbe, vígan szántja a vizet és apró hullámokat vet rajta. A modellezők boldogok, mert a kísérlet nagyszerűen sikerült, az új hajócska megállotta a próbát. Sok érdekesség várja a gyereke Üfcef az „ügyes kezek('-körben is. A képen: A moszkvai pionirház asztalosműhelyében, Maguk fúrhatnak, faraghatnak, szerelhetnek, állíthatnak össze itt különböző készülékeket, fényképkereteket, vonalzókat, körzőket, lomb- f{{részmunkákat. * KÖR VEZETŐJE megtanítja a gyerekeket, hogyan bánjanak a szerszámokkal, hogyan kell fúrni, faragni, lombfilrésszel bánni, ragasztani, festeni. - A moszkvai városi pionirház csak egy a sok moszkvai gyermekintézmény közül. Még 22 kerületi pionirház van, három technikusház kis technikusoknak, öt kísérleti állomás kis természetbúvároknak Nyolcezer moszkvai gyerek jár a moszkvai zeneiskolába, Huszonhat sportiskola és sportpálya, 16 gyermekkert várja a moszkvai gyermekeket, A gyermekkertek télen korcsolyapályává és s(tereppé alakulnak, felszerelik őket korcsolyákkal, jéghoki felszereléssel sivei, sibakanccsal, hogy a maszk vai gyerekek mindent készen találjanak, ha idejönnek. Négy gyermekszínház, 26 filmvetítő várja a moszkvai iskolásokat. Z A SOK-SOK szép és érdekes hely mind arravaló, hogy a moszkvai gyerekek érdekesen és hasznosan tölthessék eT szabadidőjüket, kifejleszthessék minden tehetségüket és képességüket. (K. CARKOVA) Az Uttörőház népitánc szakköre új táncot tanul Mit játszunk, lányok, Tulipán tok. Csieskiricski bucskurucsku Csücsüljünk le lányok. • Körben kézfogással vidáman lénekelnek, játszanak és guggoljak a kecskeméti Uttörőház népitánc szakkörének pirosnyak- totndős úttörőd. A szép drágszéli játékokat, játékos táncokat ismételik a szakkör kezdetén a pajtások. Kipirult arccal ülnek le és az egyik kislány elmeséli, hogy a kultúrversenyen látta a drágszéli népiegyüttest. ök is ezzel szerepeltek, amiket nu tanulunk? Nem. Ezeket csak a gyermekek játsszák, a felnőtteknek nehezebb táncaik vannait. Az olyan korú gyermekek, mint ti, már kezdik tanulni a felnőttek táncait. Ma ilyen kalocsai táncot tanulunk, ami nehezebb az eddig tanultaknál. Kalocsán is olyan ruhát viselnek, mint Drágszélen? — kérdezi Ország Klári. Igen, hét faluban hordják ezeket a szép ruhákat. Nézzetek ezt a drágszéli ruhába öltöztetett babát. A népművészeti szakkör készítette. De jó lenne ilyen ruhában járni nekünk is! — mondja Füzesi Zsuzsa, — a gyerekek is papucsba táncolnak? Bizony abban. A papucs kopogása vidámmá teszi a táncot. Előbb megtanuljátok a tánc lépéseit s ha jól tudjátok, akkor ti is felveszitek a papucsot — mondja a szaikkörvezető, Egy szem búza, két szem búza Kukoricaszár... stb. Száll a friss dal a zongorából s a pajtások néhány perc múlva már könnyedén táncolják az ollózó iépést. Ki tudja legszebben? S megindul a verseny. Nehéz eldönteni, mert négy pajtás Kivételével mind szépen táncolják, Hosszú sorba állnak kézfogással s az egész csoport az ollózó lépéssel kört alakít. A dal végére le keli guggolni, ami nagy nevetéssel végződik, mert aki nem figyelt, az a guggolás helyett leült a földre. Bizony negyszer-ötször is ei kell ezt a részt ismételni, hogy egyszerre, szépen terüljön a szoknya, Tíz perc szünet van. A szakköri titkár felolvassa a szakkör naplójába írt cikkét, ami a Kisfáiban bemutatott szakköri foglalkozásunkról szól, Mikor megyünk újra ki? -- kérdezi Kecskeméti Marika, akinek igen megtetszettek azok a játékok, amit az ottani pajtásoktól tanultunk. A téli szünidő után, valamelyik vasárnapra behívjuk Kisfáiból a pajtasokat az Uttörőházba s itt a nagyteremben megtanu.juk tőlük a többi játékaikat is. A pajtások örülnek. Eddig azt hittük, hogy Kecskemet környékén nincs hagyomány és a várostól négy kilométerre az első kirándulásunkon új daliammal haUottuk az »Erzsébet asszony« nevű játékot. Szakkörünk azt tűzte feladatául, hogy a Kisfáiban játszott játékokat, táncokat megtanu.juk. Minden pajtás az osztályában megtanítja ezeket a többiekkel, hogy mmdannyiunk kincsévé váljék. Január végén újra jelentkezünk az újságban, akkor a gyűjtött láncok lépésed színpadra dolgozva közöljük a megye pajtásai részére, Migléf/i Béláné szakkörvezető, _ A kocsisok meg’ a grófok tilt egyszer két ko- ■msg gróf. Mind a kettőre kűlön-kűlön nagyon haragudott a bérese, mert rosszul bántak velük. Node! Nem merték a gazdájukat visszaütni, mert bezárták volna őket. A két kocsisbéres egyszer összetalálkozott. Panaszkodtak egymásnak, kérdezték egymástól: „Milyen a te gazdád ?” Az egyik azt mondta, hogy nagyon rosszul bánik ve le. Rá felel a másik: — Ág enyém is olyan! Hanem, tudod mitf Verjük meg egymás gazdáját1 Ha mindkettőnk a magáét veri meg, bezárnak bennünket. Majd ha egyszer kocsival megyünk egymásnak szemközt, te se térj ki. én se térek kil Maid összeakaszkodunk, akkor csak jól verj az én gazdám nyaka közé! Én meg a te gazdád nyaka közé verek. így nem csuknak le bennünket! ügy is történt. Mikor egyszer mentek egymásnak szemközt, olyan büszkén hajtott egyik is, másik is, hogy semelyik sem tért ki. A két gróf amúgyis haragudott egymásra. Ahogy ősz- szeakaszkodtak, mindjárt az egyik kocsis a másik grófjának a nyaka közé vágott, az meg az ö gazdáját au- holta az ostorral. Azt mondta: —- IIa te ütöd az én gazdámat, én is ütöm a te gazdádat! így aztán jól elverték egymás gazdáját. Mikor látták, hogy most már elég lesz ezt a verést kiheverni, kitértek egymás elől. Elhajt az egyik egy darabon. Azt mondja a gróf a kocsisának : — Ugye. te jobban megverted? — Jobban, mert én nagyobbat sóztam a nyaka közé! —- No, ezért borravalót adok. A másik gróf is kérdi: — Ugye, te jobban megverted? — Jobban én, mert én nagyobbat ütöttem rá. — Ne, ezért borravalót adok. Az is pénzt adott a kocsisának. Mikor a két kocsis találkozott, azt mondták egymásnak: — No, ezeket jól megtanítottuk. Ráadásul még a tandíjat is megfizették. (Illyés Oyula: Hetvenhét magyar népmese című könyvéből.) Petőfire születésnap jón Kis elbeszélést már írtam erről. Akkor nekieresztettem képzeletemet, Színeztem, festegettem, kereKítettem. A magból pró» oáltam gyümölcsöt érieini. Most a hagyományok aiapjan vágok neki az útnak. Nemcsak azért, mert a szívemhez nőtt ez a Petőfivel kapcsolatos történet, hanem azért is, hogy a nyomdászok szűk körén túl eljusson mindenkihez és kiegészítésképpen hozzácsatlakozzon Petőfi kecskeméti tartózkodásával kapcsolatos emlékekhez. Inaskoromban a Hungária-nyomdában ismerkedtem a betűszedés tudományával. Tanítómestereim sűrűn emlegették a »híres« Szilády-nyomdát. Majdnem valamennyien megfordultak benne hosszabb-rövidebb ideig. Egész regéket meséltek a nagy tisztaságáról. Patikához hasonlították. Izgatott a dolog, de egyelőre nem járhattam a végére, mert a nevezetes nyomdának csak a küszöbéig jutottam el. Ugyanis a nyomda nem működött és gondozója, Baracsi László az ajtóban átvette az üzenetet, amit neki vittem és nem hívott beljebb. Kérni meg nem mertem, elijesztett rideg, szikár alakja. Néhány hónap múlva nyomdánkban végigröppent a nagy hír: a Hungána-'nyomda tulajdonosa megvette a Szilády-nyomdát. A feltétel csupán az, hogy eredeti helyiségéből el keli költöztetni Ez a helyiség a Széchenyi-téren volt. Mint inas, természetese r bekerültem a költöztetők közé. Örömmel mentem mesterem. Dobos János nyomában. Végre kitárul előttem a sokat cmlegetet. nyomdász-birodalom kapuja és megláthatom belülről is. Hatalmas, szinte egybeolvadó terembe léptünk. A tágas ablakokon rácsok voltak, de a világosságból nem vettek el. Lélegzetvisszafojtva álltam. Valóban gyógyszertárba kerültem. Ünnepélyes csend fogadott. A szekrények a betűkkel világítottak a tisztaságtól, a gépeken frissen csillogott az olaj. Nem úgy, mint nálunk, ahol a betűk sokszor nem látszottak a ráolvadt festéktől, Baracsi László hosszan .beszélgetett Dobos Jánossal, A beszélgetés során végülis nagyon felhevült. Sajnálta, hogy a nyomda elkerül regi helyéről, és szűk helyiségekben zsúfolják össze, A nagy nekibúsulás következtében Baracsi László merevsége felengedett. Megszólításra tartott érdemesnek. Még közvetlenebbé vált, amikor Dobos János elment és ketten maradtunk. Sorba mutogatta a különböző betűket, egyéb nyomdászathoz szüksége? anyagokat, magyarázta könnyebb használatukat. Később ölben nordta elém a réginél-régibb ‘ nyomtatványokat. Amikor ezekkel is végeztünk, a vállaltira tette a kezét és hivott: — Gyere, most olyat mutatok, ami nagy ritkaság és becses érték az országban. Egy egyszerű, rudas, két lapból álló kézi nyomóprésnél álltunk meg. A prés is ragyogott a gondozoltságtól. Baracsi megmaradta az ingemet, hogy nagyobb súlyt adjon a szavának: ■— ügy nézzed ezt a gépét, hogy rajta Petőfi Sándor is dolgozott, amikor :tt járt, Kecskeméten. Néztem táguló szemmel és ereimben Petőfi versei zubogtatták a vért: »Hírős város az Alföldön Kecskemét...«, -Szép csillag a honszeretet, gyönyörűségesen ragyog.,.«, »És a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság!« —• Nagy érzés, csüda»atosan szép érzés volt látni ezt a gépet. Baracsi megengedte, nogy kipróbáljam. Mély piegilletődéssel húztam meg az acélkart, és az a feiemelő tudat, hogy Petőfi gépén dolgozom, évek múlva is elkísért. Azonban egy újabb költözködés után mégis elfogott a kétkedés. Eddig a költözködésig csak becéztem, dédelgettem a gépet, tüzetesebben nem néztem körül. Amikor kezdtük szétszedni, láttam csak meg a két oszlopon álló tábláján a bécsi gyár nevél eltakaró, rézlemezből készült felírást; »1848. márc. 15.« Nehezen, akadozva kérdeztem Baracsitól, hogyan lehet, hogyan dolgozhatott Petőfi a présen, amikor a rajta lévő dátum szerint Petőfi akkor már Pesten buzdította a népet a szabadság kivívására. Baracsi azt felelte, hogy az évszám és a hónap későd került oda. Valószínűleg Szilády Károly tette fel a nagy naj. emlékéül. Elfogadható volt a magyarázat és utána tovább is olyan gonddal és szeretettel bántam a préssel, mint azelőtt. Hiszen semmiesetre sem volt feltételezhető, hogy a bécsi gyárosok a magyar forradalom napjának annyira örvendeztek volna, hogy ércbe is örökítsék. Baracsi kérését azonban nem tudtam teljesíteni. Ugyanis azt mondta, hogy vigyázzak, őrködjek a gép felett. De közbejött a mukanélküliség, egyik városból a másikba való vándorlás, malter- hordás, útkövezés és hasonlók, A Hungária-nyomdába többé nem Kerültem vissza. Most az utóbbi évek során kezdtem csak ismét érdeklődni a nyomóprés sorsa felől. Bizonytalan válaszokat kaptam. Azonkívül újra felvillant az agyamban az emlékezetes dátum-sor is. Olyan következtetést is felvetettem, hogy a bécsi gépgyártó hum- Kások ilyen módon, a gyárosok megkerülésével, akarták rokon- szenvüket a magyar forradalom iránt kifejezni. A kérdésre min- deniíéppen megnyugtató választ akartam. Ezért Kapás Ferenchez, az idős nyomdászhoz, a másik régi tanítómesteremhez fordultam. Amikor előadtam kérésemet, Kapás elvtárs szeme csillogni kezdett és lelkesen mondta; — Emlékszem, nagyon is emlékszem a présre, hogyne emlékezném. Petőfi színész korában itt nyomta rajta búcsúzó versét. Saját két kezével húzta le a példányokat. De tanoncidőmbeli nyomdászok úgy is emlékeznek, hogy 1848-ban, Pesten, a Landerer-nyomdában azon nyomták a Tizenkét Pontot és a »Talpra magyar«-t, Szilády Károly később úgy vette meg Landereréktől.., így tágult és szépült Petőfi kecskeméti nyomdajárása. Az mindenesetre tény, hogy Petőfi nyomatott verset a kecskeméti Szilády-nyomdában és még akart nyomtatni, de ezt a cenzor nem engedélyezte.. Viszont az is feltehető és elfogadható, hogy Petőfi a nyomdászok biztatására szívesen vett részt verseinek nyomárában, sőt valószínűleg szedésében is. És mint költő, bizonyosan nagy örömet és gyönyörűséget talált benne. Végezetül: és a gép? Nyomaveszett, nincs, ügy nincs, mint nyomdagép, de másban, a legendán túl, valósággal megvan. Megvan egy új csapágyban, vagy egy traktor tömör kerekében, talán motorjában és már az ősszel kint dübörgőit a földeken, hogy biztosítsa jövőévi bőséaes kenyerünket. Fodor János Emlékezés
