Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. december (8. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

karmányfélők betakarításában, tartósításában, tárolásában és /elhasználásában is. Viszonylag nagy területet el­foglaló legelőink és rétjeink na­gyon elhanyagoltak, termésük alacsony és rosszmínőségü. Az állatállomány részére szi­lárd takarmány alapot kell te remteni, amelynek érdesében a következő intézkedéseket kell végrehajtani: 1. Az ország különféle vidé­kein az illető vidék taiaj- és éghajlati viszonyainak leginkább megfelelő takarmánynövényeket és fajtákat kell termelni. A legértékesebb takarmány- növények, az évelő pillangósvi­rágú —- elsősorban a lucerna szálastakarmányok vetésterüle­tét 195*. évben 750.000 kát. hold­ra, 1955. évben 800.000 kát. hold­ra, 1956. évben 885.000 kát. hold­ra kell növelni. Legfontosabb 'szálastakarmánynövényünk, fuccrna terméshozamát az elkö­vetkező három év alatt országo­san kát. holdanként 3 mázsa szénával kell emelni. Ennek ér­dekében; a) A lucerna és egyéb évelő “pillangósvirágúak ms jvaiból szilárd vetőmagalapot kell te­remteni. A termelőszövetkeze­teknek és az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztoknak 1954. évben 5000 mázsa, 1955. évben 3500 mázsa, 1956. évben 10.000 mázsa lucernavetőmagot kell kölcsönadni azzal, hogy azt két óven belül kifogástalan minősé­gű termésből, azonos súly meny nyiségben adj ált vissza. b) A lucerna magtermésének növelése érdekében is meg kell javítani a termelési eljárást nyári vetés és a pótbeporzas el­terjesztésével. A lucernamag ara mázsánként 1500 forint legyen, és ehhez kell arányosítani a töb­bi évelő takarmányléiék mag­va inak árát is. A gépállomásul-:, állami gazdasagok a cséplési idényben megfelelő számú csép­lőgépet állítsanak a lucerna- és a heremag csepiesére. c) A lucernaszena és a többi évelő pillangósvirágú szálasta­karmánynövény szénakészitesi veszteségeinek csökkentésére el kell terjeszteni Kund Ede egye­temi tanár rendsodrásos széna- szárítási módszerét. d) A lucerna- es vörösheretáb- Iá-kon égetéssel, vegyszerekkel rendszeresen és kötelezően irta­ni kell az arankát. A termelők a kártékony rovarokat bogásfogas- sal, permetezéssel, porozással pusztítsák. Meg kell szervezni a rovarirtást pulykával és gyön­gyössel is. 2. A szilárd takarmányalap megteremtése érdekében a leg­fontosabb és legnagyobb takar- ■nányértéket adó kukorica or­szágos termésátlagát az utolsó nat év átlagához képest három év alatt kát. holdanként két má­zsává! kell emelni. A kukoricát lehetőleg istállótrágyázott, s ősz­nél mélyen szántott földbe keli vetni. Rendkívül fontos, hogy mind a termelőszövetkezetek es állami gazdaságok, mind az egyénileg termelők a kukoricát legalább háromszor megkapáiják és alkalmazzák minél többen a pótbeparzást, amely az elmúlt évek tapasztalatai aiapján jelen­tős terméstöbbletet hoz. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a kukoricát lehetőleg négyzetes művelésre vessék, a kapálást pedig ke- resztben-hosszában géppel vé­gezzék. Fokozatosan rá kell térni a heterózis-kukoricavetőmag hasz­nálatára. Ennek érdekében fo­kozatos fejlesztéssel évente 25 szer kát. holdon kell heterózis kukoricavetőmagot termelni. A heterőzis-kukoricavetőmag min­den mázsájáért a termelőszövet­kezeteknek 1.5 mázsa takar­mánykukoricát kell adni. A he- terózis-kukoricavetőmagot a ter­melőszövetkezetek és az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasz­tok szokványminőségű takar­mánykukoricáért 1—1 arányban kapják cserébe. A kukoricaszárat a vesztesé­gek elkerülése végett a törés után azonnal le kell takarítani, be kell sílözni, vagy beázás el­len biztosan védő kúpokba, kaz­lakba kell rakni. 3. Â takarmány termelést ügy kell megszervezni, hogy április közepétől kezdve a téli idősza­kig állandóan megfelelő meny- nyiségű zöldtakarmány álljon mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelők és az állami gazdaságok rendelkezé­sére. A zöldtakarmányellátás folya­matosságának biztosítása érde­kében nagyobb gondot kell for­dítani a tavaszi vetésű zöldta­karmányok és a másodtermé­nyek vetésére. Ez utóbbiaknak fokozatosan mintegy 50 százalé­kát olyan növényféleségekből kell elvetni, amelyek az őszi hónapokban zöldtakarmánykent használhatók fel {cirokfélék, szu- dáni fű, takarmánykáposzta), A tavaszi időszakban nagyobb mértékben kell alkalmazni a ta­karmányfélék, például a vörös­here, murokrépa rávetését a ta­vaszi és őszigabonákra, vagy sárgarépa együttes vetését mák­kal, borsóval stb. A kettőstermelésben rejlő le­hetőségek megfelelő hasznosítá­sára 1954. évben 168.000 kát. hol­don, 1955. évben 220.000 kát. hol­don, 1956. évben 285.000 kát. hol­don kell őszi keveréktakar- mányt termein!. A folyamatos nyári zöldtakar- mányellátás megszervezése mel­lett növelni keli a nedvdüs ta­karmányok — elsősorban a ta­karmányrépa — hozamát, és el kell terjeszteni a .egjobb ter­mést adó rózsaszínű Béta takar­mányrépafajtát. 4. A silózás általánossá tétele érdekében 1954. évben 350.000 kát. holdon, 1955. évben 380.000 kát. holdon, 1956. évben 430.000 kát. holdon kell silótakarmányl termelni. A silózást nemcsak a speciá­lis silónövények termelésének kiterjesztésével, hanem azoknak a gyengébb minőségű takarmá­nyoknak (kukoricaszár, napra­forgótányér stb.) silózásával is növelni kell, amelyek így érté­kes takarmányokká alakíthatók át. Gondoskodni kell arról, hogy 1954. év végére a termelőszövet­kezetekben, valamint az állami gazdaságokban szarvasmarha és juh számosállatonként 3 köbmé­ter, sertés számosállatonként fél köbméter állandó jellegű (beton, tégla) silóür álljon rendelkezés­re. Ezt a silóürt 1956-ban szarvasmarha és juh számosál­latonként legalább 5 köbméter­re, sertés számosállatonként leg­alább egy köbméterre kell emel­ni. A termelőszövetkezeti tagok háztáji silóépítésének elősegíté­sére, s az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára éven­ként 300.000 köbméter silóür építéséhez ötéves törlesztésre anyaghitelt kell nyújtani. Az építési anyagnak legalább felét előregyártott elemekben -kell biztosítani. A gépállomás a silózást ter­melőszövetkezeteknek és egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasz­toknak köbméterenként 2.50 fo­rintért végezze el. A silózás ma­radéktalan végrehajtása érdeké­ben a főidényben munkába kell állítani minden erre alkalmas gépet. A silókukorica, a barna édes­cirok és a kukoricaszár betaka­rításának megjavításához 1955- től kezdve évenként 500 járva- szecskázógépet és 1000 darab si­lótöltő szecskavágót kell gyár­tani. 5. A legelők és rétek takar­mánytermésének növelése érde­kében: Általánosan be kell vezetni a rendszeres gyomirtással, a fekte- téses trágyázással egybekötött szakaszos legeltetést. A különféle állatfajok legelte­tése esetén a legelőt tagokra kell osztani. A gyomirtást a legelő használóinak kötelelességévé kell tenni. Azokat a pásztorokat, akik a legelőkön a gyomnövényeket rendszeresen irtják, a fekteté- ses trágyázást megszervezik, kü­lön díjazásban kell részesíteni. A legelőkön a jószág ivóvíz­ellátásának javítására évente ezer új kutat és itatóberendezést kell létesíteni, és az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a meglévő Kutak' karbantartására. a) 1955-től évente 75.000 kát. hold javított — elsősorban ön­tözött — legelőt kell műtrágyáz­ni. Ehhez 1955-től évente 53.000 mázsa pétisót, 120.000 mázsa szu­perfoszfátot, 26.000 mázsa ká­liumsót kell biztosítani. b) A legelők és rétek felüle­tének egyengetésével — többe« között a kaszálógépek használa­tának lehetővététele céljából — a gépállomások részére 100 traktoivontatású rétgyalut kell gyártani. A gyomirtás eredményessé té­telére a gépállomások és az ál­lami gazdaságok traktoros von- tatású kaszáinak számát évente .egalább 500-zal kell növelni, azonkívül legalább. 2000 fogatos Kaszát kell forgalomba hozni. c) Az állatállomány jobb fe­hérjeellátása érdekében biztosí­tani kell az idejében végzett szé­nakaszálást. Árokpartok, vasúti töltéseit, erdei tisztások és egyéb, géppel nem kaszálható területek fűtermésének betakarí­tását az állami gazdaságok és vállalatok részért is végeztethe­tik. Az erdőgazdaságok az eddi­ginél jóval nagyobb mértékben biztosítsák az erdők iűtermésé- nek betakarítását. d) A legelők és rétek gyöke­jres megjavítását a szükségszerül ‘talajjavításokkal együtt talaj ja-' vítási állomások végezzék. A le­gelő- és rétjavítási munkák he­lyi irányítását végző káderek ok­tatására 1954-ben legelő- és rét' gazdasági mesterképzést kell szervezni. Fokozott mértékben alkalmaz­ni kell a takarmányok előkészí­tésénél a szecskázást, répavágást füllesztést és szükség szerint az élesztősítést. Ennek érdekében a termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok részére megfe­lelő minőségű nagyteljesítmé­nyű, gépi meghajtású szecskavá­gót és répavágót, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztom részére pedig kézi szecskavágót és répavagókat kell gyártani. 6. A szemestakarmányok jobb értékesülése érdekében szélesebb mértékben kell alkalmazni a szemestakarmányok darálását. A járási tanácsok adjanak ki a da­rálók fenntartására engedély két. A gépállomások a darálást termény helyett pénzért végez­zék. A termelőszövetkezetek és egyéni termelők kezelésében le­vő vámdarálók darálásánál a vámot 5 százalékban kell maxi­málni, ugyanakkor a darálótulaj­donosok a vámkeresménnyel sza badon rendelkezhetnek. V. Az ipari és az olajos növények termelésének tokozásáról, az élelmiszer- és a könnyűipar mersanyagaiapjunak növeléséről A felszabadulás előtt az elma­radott, külterjes mezőgazdaság­ban az ipari növények termete sének teljesen alárendelt szere­pe volt. A felszabadulás után az ipari és olajos kultúrák terme­lését sikerült nagy mértékben fellendíteni, de az ipari és ola­jos növények területi növekedé­sével nem tartott lépést a ter­mésátlagok növekedése. Ennek oka részben a hazai nemesitett vetőma-gtermeiés elhanyagolása, részben az őszi mélyszántás és trágyázás elmulasztása. Ezenkí­vül komoly hibák és hiányossá­gok mutatkoznak az egyes ipari fövények termelési területeinek kijelölésében, a műtragyaella- tásban, a növényápolásban es a betakarítás gépesítésében is. A legjobb ipari növénytermelők eredményei bizonyítják e növé­nyek termelésében rejlő nagy lehetőségeket. A sárbogárdi Vö­rös Hajnal termelőszövetkezet például az 1952. évi száraz esz­tendőben is kát. holdanként 403 mázsás cukorrépatermést taka­rított be, az országos átlag több­szörösét. Az ipari és olajos növények termelésének fokozása érdeké­ben a minisztertanács már intéz­kedett az szerződéses feltételek lényeges javításáról, az árak emeléséről. Ezen túl a követke­zőket kell tenni: 1. Az ipari és olajos növények termelésének fokozását a követ­kező években nem vetésterüle­tük további növelésével, hanem a termésátlagok jelentős emelé­sével kell elérni. A cukorrépa, kender, dohány, repce, mák, ci­kória vetésterületét a jelenlegi szinten tartva, a napraforgó és a gyapot vetésterületét pedig csökkentve, minden erőfeszítést arra kell fordítani, hogy ket- hórom éven belül országos vi­szonylatban holdanként a cukor­répánál 120 mázsás, a naprafor­gónál 7—8 mázsás, a rostkender- nel 28 mázsás, a gyapotnál 4 má­zsás és a dohánynál 7 mázsas termésátlagot érjünk el. Az ál­lami gazdasagokban és a ter­melőszövetkezetekben azonban még ennél is magasabb íegyen a terméseredmény. A komióter- melést úgy kell fejleszteni, hogy a hazai szükségletet teljes mér­tékben fedezze. 2. A termésátlagok fokozása érdekében a legfontosabb fel­adat az ipari növények, elsősor­ban a cukorrépa, a kender és a gyapot alá az ő^i mélyszántás és trágyázás elvégzése. a) az ipari növényeit alá tör­ténő jóminóségű őszi mélyszán­tás végett 1954. évtől kezdve — a rost- és magkender, valamint a gyapot termelésére kötőit szerződések aiapján — a terme­lőszövetkezetek és a? egvém.eg gazdálkodó dolgozó parasztok számára lehető.eg a gépállomá­sok végezzék a mélyszántást. E növények alá a termelőszövetke­zetek részére végzett mélyszán­tás díját, ha az egész leszerző­dött területet istállótrágyázták, a szerződtető vállalat térítse meg. b) A terméseredmények növe­lése érdekében az ipari növé­nyek, mindenekelőtt a cukorré­pa, a kender, a dohány, a len és a gyapot termelésénél tovább kell fokozni a műtrágyák fel- használását is. Az élelmiszer- ipari és a könnyűipari miniszter gondoskodjék arról, hogy e nö­vények termelői — a termelési szerződések alapján — idejében megkapják a szerződésben biz­tosított műtrágyát. 3. Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy az ipari növényeket, az ország ter­mészeti adottságait figyelmen kí­vül hagyva, az egyes növények számára nem megfelelő tájakon Is termeltetik. A földművelés­ügyi miniszter — a termelők kívánságának figyelembevételé­vel — állapítsa meg az egyes ipari növények legmegfelelőbb termőterületeit s 1955. évtől kez­dődően az élelmiszeripari mi­niszter, illetve a könnyűipari miniszter az egyes Ipari növé­nyek termelésere ezeken a kije­lölt területeken engedélyezze a szerződéskötést. A kijelölt körzetekben rá kell térni a hároméves szerződéses termelési rendszerre. A kijelölt körzeteken kívül fekvő terüle­teken csak egy évre lehet szer­ződést kötni. Ugyancsak meg kell szüntetni a dohány kivételével — az ipari növények szerződésen kí­vül történő termelésének tilal­mát, sőt javasolni kell, hogy fő­ként Kendert és íenf, valamint oir.jos növényeket, gyapotot, a termelőszövetkezetek, termelő­szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szántóföldjeiken, vagy kertjük­ben saját használatukra is ter­meljenek. Ezért a bel- és kül­kereskedelmi miniszter gondos­kodjék arról, hogy cukorrépa, gyapot és más ipari növények vetőmagja szabadforgalomba is kerüljön. 4. Az ipari növények vetőmag- szükségletét elsősorban hazai nemesítésű fajtákból kell 'bizto­sítani. Cukorrépából elsősorban Séd';-- mayr Kurt Kossuth-díjas akadé­mikus által nemesített »Beta« K 91-es fajtát keil az ország egész területén termelni. Napra­forgóból az Alföld és a Dunán­túl déli részén az iregszemcse; középtörzsű középkorai napra­forgót, a Tiszántúl északi ré­szén pedig a szabolcsi tájíajtaf kell termelni. Kenderből az Al­föld déli részén a kompolti ken­dert, az Alföld többi részén a tiborszállási tájfajtát, a Dunán­túlon a nemesített fertődi ken­dert kell termelni. El kel! ter­jeszteni a kompolti kísérlet; gazdaságban kidolgozott fajtahs- terózis kendervetőmag elszapj- rítását. Vetőmagtermelésre — a fajta­körzeteken belül — a legalka: masabb területet kell kivá.aszu- ni és ott a legfejlettebb terme­lési eljárásokat kell alkalmazni. A ipari növények vetőmagjá­nak előállítását a termeltető vál­lalatok szervezzék meg a kuta­tóintézetek és kísérleti gazdasá­gok segítségével, 5. A termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és az egyénileg termelőknél egyaránt meg kell javítani az ipari növé­nyek ápolási munkáit. A cukorrépa termelésénél, a koraőszi istállótrágyázás és a géppel végzett őszi mélyszántás mellett, a legnagyobb gondot kell fordítani az egyelesneis négyleveles korban történő el­végzésére úgy, hogy négyzetmé-i terenként legalább 10 növény maradion. A napraforgót ősszel mélyen szántott területre kell vetni. A Dunántúlon pedig javasolni kell, hogy a vetésterülettel való taka­rékosság céljából térjenek rá a napraforgónak őszi takarmány-* keverék után történő májusi másodvetésére, amely megfelelő magtermést biztosít. A rost- és magkender alá el­engedhetetlen a koraőszi bősége« istállótrágyázás, valamint ex idejében történő őszi mélyszán­tás. A magkendert főleg lép* (kotus) talajokra kell vetni. • 6. Az állami gazadságokban és a termelőszövetkezetekben fokozni kell a betakarítási mun­kák gépesítését. A kohó- és gép­ipari miniszter gondoskodjék a külföldön bevált típusú rostken- derbetakarítógépek oly mértékű gyártásáról, ami lehetővé teszi a kender teljes gépi betakarítá­sét. A gabonakombájnok 30 szá­zalékához napraíorgóarató be­rendezést is kell gyártani, A földművelésügyi miniszter szervezze meg minél szélesebb körben a napraforgó és szója gabonakombájnnal való betasa- rítását. VI. A burgonya* és a zöldségtermelés növeléséről, valamint a dolgozók burgonya* és zöldség* ellátásának megjavításáról Hazánkban a burgonya és a zö.dségnövények termelési lehe­tőségei igen kedvezőek, azonban jelenleg még mindkét termelési ágazatra jellemző, hogy a fel- szabadulás előtti elmaradott ál­lapotuk lényegesen nem válto­zott. Csak egyes gazdaságok emelték lényegesen termelésü­ket, amely egyben megmutatja lehetőségeinket is. A balkányt állami gazdaság 1953-ban 200 kát. holdon 170 mázsás burgo­nyatermést ért el kát. holdan­ként; az edelényi Alkotmány termelőszövetkezet kertészeti brigádja korai fejeskáposztából 152, paprikából 107 mázsás át­lagtermést takarított be. Az or­szágos termésátlagok azonban még nagyon alacsonyak, s emi­att a mezőgazdaság a növekvő szükségleteket ezekből a termé­nyekből kellő mértékben fedez­ni nem tudja. Ezért a burgonya és a zöldségfélék ára magas. Ennek oka az is, hogy a bur­gonya vetésterülete a felsza­badulás előtti évekhez képest 77 ezer kát. holddal csökkent. A zöldségfélék vetésterülete az 1938. évinek a kétszeresére nö­vekedett ugyan, de a mezőgaz­dasági irányító szervek helyte­len intézkedései következtében a zöldségtermelés jelentős rész­ben kiszorult a történelmileg ki­alakult zöldségtermelési tájak­ról. A burgonya- és a zötdségtor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents