Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-11 / 264. szám

változtatnunk a fogyasztási és termelési javak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára és biztosítanunk kell, hogy a nehézipar üzemei Is jelentős mértékben gyártsanak közszükségleti cikkeket. Gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk azon iparágak termelését, amelyek a mezőgazdaság fejlődését segítik elő.

Ká kell mutatnunk arra, hogy népgazdaságunk fejlesztési terveinek átvizsgálása, a beruházások terveinek átcsoportosítása és csökkentése rendkívül vontatottan történik. Gyakori eset, bogy a beruházás csökkentése alig haladja meg azt az összeget, melyet az illető minisztérium anyaghiány, vagy kapacitáshiány miatt úgysem tudna elkölteni. Mindez erősen gátolja pártunk és kormányunk határozatainak végrehajtását,

A Központi Vezetőség és a kormány mezőgazdaságra vonatkozó határozatainak megfelelően egy sor intézkedés történt, mely a kedvezményeknek egész sorát tartalmazta. Különöseit fontosak azok a kedvezmények, melyekhez parasztságunk a begyűjtés csökkentese, a hátralékok elengedése révén jutott, valamint az a rendelkezés, mely a begyűjtési kötelezettséget három évre előre, egyszerre állapítja meg. E rendszabályok hatására az egyénileg dolgozó parasztság termelési kedve javult, nőtt és szilárdult biztonságérzete is. Ezt mutatja, hogy az egyéni gazdák részéről egyíe fokozódik a kereslet a mezőgazdasági gépek, a tenyészállatok, lovak, a nemesített vetőmagcsere iránt és főleg ezt bizonyítja a tartalékföldek hasznosításának sikeres menete.

Október közepéig, a körülbelül 800 ezer katasztrális holdat kitevő tartalékterületből (melyből 643 ezer katasztrális hold a szántó, már 90 százalékot ótéves időtartamra bérbeadtak és sok község akadt, ahol több volt a bérleti igény, mint a rendelkezésre álló tartalékföld. Ebből egyénileg gazdálkodók 430 ézer katasztrális holdat béreltek. Egyénileg gazdálkodók saját tulajdonukba kértek vissza 60 ezer katasztrális holdat. A lartalékíöldek bérbevevése egyik fontos mutatója a párt- és kormány határozatok helyességének.

Végrehajtásra kerültek azok a határozatok is, melyeket Központi Vezetőségünk és kormányunk a népi demokratikus állam és a lakosság közötti helyes viszony létrehozására, aatörvé- nyesség helyreállítására hozott. Végrehajtásra került a széleskörű amnesztia, megszűnt az internálások rendszere, feloszlattuk az internálótáborokat, megszűnt a kitelepítés, létrejött a törvényesség egyik fontos biztosítéka, a Legfőbb Ügyészség. — Bár még most is előfordul a dolgozókkal való rideg bánásmód a hatóságok részéről, s a törvényesség betartásánál a legalsó állami szervek működésében még sok a kívánnivaló, ezeket az intézkedéseket a lakosság megelégedéssel és helyesléssel fogadta. Az ország törvényes rendje, a lakosság nyugodt, biztonságos életkörülményei ugyanakkor megkövetelik, hogy minden állampolgár tartsa tiszteletben a törvényeket, fegyelmezetten tegyen eleget kötelességeinek. Érvényt kell 6zereznl az állampolgári fegyelemnek minden téren: az adófizetésnél, a begyűjtésnél, az összes állampolgári kötelezettségek hiánytalan teljesítésénél.

Termeiőszüvetkezeteinlv

megszilárdítása

A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben most a fő feladat nem a további területi vagy mennyiségi növelés, hanem a megszilárdítás, a terméshozam növelése, a jövedelmezőség emelése. Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozata után, hogy az önkéntesség elvének aláhúzásával az idén a termelőszövetkezetekből a *rgok

(Folytatás az 1. oldaltól.)

kiléphetnek, sőt a szövetkezet megfelelő többség követelésére fel is oszolhat, a termelőszövetkezetek összes ellenségei sorompóba léptek és általános támadásba mentek át. A termelőszövetkezetek megerősítésére hozott sorozatos kormányintézkedések segítségével azonban pártunk tagjai az első hetek kezdeti nehézségeit és bizonytalanságait leküzdve, a termelőszövetkezetek pártonkívüli aktíváival Összefogva, egyre határozottabban álltak ki a szövetkezeti gazdálkodás ügye mellett, megfordították a helyzetet, és fokozatosan visszaszorították a falu szövetkezetellenes, kapitalista, reakciós erőit.

Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok nem egészen tíz százaléka oszlik fel. Azoknak az új tagoknak a száma, akik az idén ősszel beléptek a termelőszövetkezetekbe, meghaladja a háromezret. A kilépők között sok az idén, vagy a tavaly ősszel belépett tag, akiknek javarésze még nem is dolgozott kollektívában, és sok az olyan középparaszt, aki a kezdet nehézségeivel és gyermekbetegségeivel küzdő, új, fiatal termelőszövetkezetekben nem találta meg gazdasági számítását, vagy akit elkedvetlenített

Rákosi elvtárs ezután hangsúlyozta: iparfejlesztésünk >-ddigi ütemének lassítását, beruházásaink átcsoportosítását és átállítását — elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére — megköveteli az, hogy ilyen rendszabályok nélkül nem tudjuk biztosítani népünk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését.

Népgazdaságunkban a döntő, irányító, meghatározó pozíciók, nz ipar, a közlekedés, a bankok, az állami gazdaságok,, a kereskedelem legnagyobb része, a munkásosztály államának kezében vannak. Ennek következtében a szocializmus gazdasági alaptörvénye lényegében nálunk is érvényes. Tudvalevő azonban, hogy mezőgazdaságunkban még messze túlsúlyban van a kísáru- termelő paraszti gazdaság. Világos, hogy a paraszti kisáruter- melő gazdaság nem tudja oly mértékben biztosítani a javaknak azt az állandó emelkedé séf, amit a legfejlettebb technika alapján termelő szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődésünk eddigi menete a mezőgazdaságban megmutatja, hogy még hosszú esztendőkig a paraszti gazdaságok termelése számunkra nélkülözhetetlen és döntő fontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítése, egész szociális építésünk érdeke parancsolóan megköveteli tehát, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az élelmiszerek termelését. Ezért meg kell növeini az egyéni parasztság biztonság- érzetét, minden eszközzel segíteni kell termelési kedvét, minden módon a kezére kell járni, hogy megkönnyítsük neki a többtermelést, hogy érdekeltté tegyük a többtermelésben. Rendelkezésre kell bocsátani mindazokat az eszközöket, amelyek a többtermelést elősegítik: a műtrágyát, növényvédőszereket, gépi munkát, nemesített vetőmagot, fajállatot, egyszóval mindent, aminek eredményeképpen megnő az egyéni paraszti gazdaságokban is a termés eredménye.

Érdekeltségét a többtermelésben azzal is serkenteni keli, hogy elkészítsük és eljuttassuk a faluba mindazokat az árukat, amelyekre a parasztságnak szüksége van. amelyeket szívesen vásárol és amelyekben az utolsó időkben hiány mutatkozott. Az ilyen, számára szükséges áru bőséges legyártásának kérdése visszavezet bennünket az ipari beruházások átállításához, mert a parasztság által megkövetelt áruk és fogyasztasz egyes szövetkezetekben fellépő ellentét, amely az ottani szegényparasztok és középparasztok között mutatkozott. A kilépők közt jelentékeny azoknak a száma, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szövetkezetbe.

A termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott hőre megmutatta, hogy a nagyüzemi szövetkezeti termelés gondolata a falun már mély gyökeret veit, hogy erős, fejlődőképes, százezreket számláló tábora van, mely híven kitart a szövetkezés mt-l- lett. De azt is megmutatta, hogy a termelőszövetkezetek létrehozásakor sok helyen durván megsértették a belépés önkéntességének elvét, hogy a szövetkezet vezetése gyakran nem volt demokratikus, hogy gépállomásaink még nem tudnak elég támogatást nyújtani nekik, hogy begyűjtő szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer inkább gátolják, mint elősegítik a termelőszövetkezetek fejlődését. — Memutatkozott az is, hogy párt- szervezeteink a tszcs-ken belül sokszor még gyengén működnek s hogy a tanácsok és állami szervek távolról sem segítik a falu szocialista átépítésének e fontos és döntő részét úgy, ahogy azt kellene.

sl cikkek gyártását máskép, mint iparunk átcsoportosításával megoldani nem tudjuk. — Ipari termelésünknek és beruházásainknak az az átállítása, melyet pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, ilyen módon szoros kölcsönhatásban áll egész népünk növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével, egész szocialista építésünktcel és ez mutatja, hogy a helyes határozatok végrehajtásának eredménye milyen széles körre terjed ki és milyen mélyreható.

A NÉP helyes alkalmazása

Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozatait, melyek a mezőgazdaság fejlesztését és benne a szocialista szektor támogatása mellett az egyénileg dolgozó parasztságnak ni eddiginél fokozottabb támogatását irányozták elő, nem egy elvtársunk úgy értelmezte, hogy mi most térünk rá az úgynevezett NEP-re, arra az új gazdaságpolitikára, melyet Lenin kezdeményezésére a Szovjetunió a polgárháború befejezésekor kezdett megvalósítani.

Ez a nézet téves. A NEF-nek megfelelő új gazdaságpolitikát mi már akkor kezdtük, amikor a fordulat éve után nálunk hatalomra jutott a munkásosztály és megkezdte a szocializmus építését. A NÉP minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen szakasza a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. A NÉP a proletárdiktatúrának arra irányuló politikája, hogy ne közvetlen termékcserével, ne piaa nélkül es a piac megkerülésével, hanem a piac kihaszriá.á- sával, a piac útján küzdje le a kapitalista elemeket és építse fel a szocialista gazdaságot. IC/ a politika lehetővé teszi, hogy a parasztság beadási kötelezeti“ sége után fennmaradó áruját a szabadpiacon eladja, és ezzel saját gazdasági érdekeltségén kero.ztüi hozzájáruljon a szocializmust építő, ipari munkásság, a város jobb ellátásához, jnbb élelmezéséhez.

Ezt a politikát folytattuk mi is, miután a munkásosztály hatalomra jutott hazánkban. A hiba azonban ott volt, hogy e politikát olyan megszorításokká; (szinte teljes állami gabonamonopólium, az állatfelvásárlások állami monopóliuma, a mező- gazdasági áruk szállítási engedélyhez kötése stb.) alkalmaztuk, amelyek jelentékenyen csökkentették hatályosságát és eredményeit. 1931 december hó t-én, amikor a jegyrendszert megszüntettük, ezeknek NEPet korlátozó intézkedéseknek jelentékeny részét eltöröltük. — Erre annál is inkább szükség volt. mert iparunk fejlődése, valamint a jegyrendszer megszüntetését követő megnövekedett élelmiszervásárlások ezt szükségessé tették. Ebben a helyzetben a NÉP helyes alkalmazásának egyik legfőbb feladata az lett volna, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük, serkentsük a mezőgazdaság termelését és hassunk oda, hogy a parasztság nagy többségét kitevő egyéni gazdálkodók minél több árut hozzanak a piacra. A többtermeléshez több műtrágya is kellett volna, több, jobb gépi munka rendelkezésre bocsátása, előnyös termelési szerződése i, kedvezmények és egy sor egyéb intézkedés, mely a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a megnövekedett szükségletről úgy akartunk gondoskodni, hogy emeltük a beadási kötelezettségeket és ezzel csökkentettük azt az árumennyiséget, amit a parasztság szabadpiacon eladhatott. A tetejébe egyre kevesebb műtrágyát, kevesebb kisgépet és gépi munkát adtunk a földművesek nagy többségét kitevő egyénileg dolgozó gazdáknak. ami persze nem segítette elő a többtermelést.

Mindez együttvéve oda vezetett, hogy a parasztság termelési kedve csökkent, sőt az egyénileg dolgozó parasztok tízezrei egyszerűen otthagyták a földet s elmentek az iparba, az állami gazdaságokba, ahol jobban megtalálták számításukat.

Azok az intézkedések tehát, amelyeket most pártunk és kormányunk e téren foganatosít, nem a NÉP kezdetét jelentik, hanem azoknak a hibáknak kijavítását, amelyeket a NÉP eddigi alkalmazása folyamán elkövettünk. Ezek az intézkedések egyrészt megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, erősítik biztonságérzetüket, másrészt a nyújtott kedvezmények és előnyök útján többtermelésre serkentik őket, s oda hatnak, hogy elhárítsák azokat az akadályokat, melyek fékezték eddig az egyéni parasztság termelési kedvét, melyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejlesztését, s ami ezzel összefügg, akadályozták a piacra kerülő élelmiszerek mennyiségének növelését. Az egyénileg dolgozó parasztok meg is értették pántunknak és kormányunknak ezt a szándékát, helyesiőieg, poziti- ve foglaltak hozzá állást és ennek az állásfoglalásnak, valamint a megnövekedett termelési kedvnek egyik megnyilvánulási formája az, hogy több mint 200.000 egyedileg dolgozó paraszt Vett bérletet a tartalék- földekből.

Szövetségijük a középparasztsággal

Az a körülmény, hogy hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött a falun a szocializmus építése, nem változtatta meg alapjaban azt a lenini politikát, mely a mai viszonyokhoz hasonló helyzetben előírja, hogy -támaszkodjunk teljes erővel a szegényparasztságra. legyünk szövetségben a középparaszttal és harcoljunk a kuiák ellen«. Mióta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a falun, a szegényparasztság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, melynek sorai között növekszik a középparasztok száma. (Bár a most kilépők között nagy a középparasztok aranya.) Az is világos, hogy a mi viszonyaink között az a középparaszt, aki már belépett a szövetkezetbe, aki lelkes híve a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek, szilárdabb támaszunk, mint az a szegény- paraszt, aki nem egyszer még szemben áll a termelőszövetkezettel,

A termelőszövetkezetek, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fejlesztése közben tehát egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy politikánkban. a lenini hármas jelszónak megfelelően, változatlanul fontos a középparásztság- gal való szövetségünk is. Ezért tekintet nélkül arra, hogy jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezethez, álljuk vele a szövetséget, s annak a lenini tanításnak a szellemében, hogy a munkásósztáiy a középparasztot -a szükségletei iiJánt tanúsított figyelmes magatartással vonja a maga oldalára«, mi is arra törekszünk, hogy számotvessünk minden te-j kintetben középparaszt szövetségesünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. Az errevonatkozó határozatok szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget, tovább erősítik pártunk befolyását, tekintélyét, s tovább szilárdítjuk egész népi demokráciánkat.

Eredményeink

megszilárdítása

Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatainak döntő része az. amely előírja, hogy iparfejlesztésünk ütemének lassítását olyan átcsoportosításra használjuk fel, mely lehetővé teszi a mezőgazdaság eddiginél hasonlíthatatlanabbui erőteljesebb támogatását cs fejlesztését, s ami ennek következménye: az élelmiszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hogy eddig elért eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdaságunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődésének elmaradásában, továbbá a népjólét emelését szolgáló élelmiszeripar és könnyűipar lassú fejlődésében, valamint a lakásépítések terén és egyebütt jelentkeznek. A lassított ütem lehetővé teszi a le- legzétvételt, az elért eredmények pontos számbavételét, a hiányok pótlását, a rendszeres karbantartást, a tartalékok íe,- töltését és mindazoknak az akadályoknak az elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátolták és még mindig gátolják továbbfejlődésünket. Iparosításunk eddigi hatalmas eredményei módot nyújtanak orra, hogy ezt az átcsoportosítást gyorsan és sikeresen végrehajtsuk. Ez az átcsoportosítás viszont lehetővé teszi ipari munkásságunk, az egész dolgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását, s egyben egész szocialista építésünk erőteljes továbbfejlesztését.

Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, az a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: « mezőgazdaság fejlesztése. Ez »? a bizonyos lenini láncszem mellyel előkészítjük az átmenetet a következő láncszemhez, mely nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most és a legközelebbi 2—3 évben a központi feladat. Most erre kell erőink«?*- összpontosítani.

Ha ezt a feladatot jól megoldjuk, népünk jóléte em.lle- dik, pártunk és a tömegek viszonya megjavul, erősödik « munkás-paraszt szövetség, nép demokráciánk alapja.

A szocialista építés új szakaszába léptülik

A lélegzetvétel, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az elért eredmények megszilárdítása, és ugyanakkor a mezőgazdasag gyors és nagyarányú fejiesstési- együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát annak az új szakasznak, melybe Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai után léptünk. Ezek feladatok újak az eddigiekkel, » régiekkel szemben, végrehajtásuk komoly változást, bizonyé* fokig fordulatot jelent szocialista építésünk módszereiben. — Központi Vezetőségünk mai ülésének jelentősége abban is áll, hogy világosan rámutat r"r<* hogy a szociálisa építés új szakaszába léptünk, abba a szakaszba, ahol a mezőgazdaság

(Folytatás a 3, oldalon.)

III. Továbbfejlődésünk kulcskérdése: a mezőgazdaság fejlesztése