Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdései Nagy Imre elvtárs beszéde a mezőgazdaság kiváló szakembereinek értekezletén A magyar mezőgazdasági tu­domány legkiválóbb képviselői és a termelésben legjobb ered­ményt. elért gyakorlati szakem­berek értekezletén Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnö­ke, az Rí DP Politikai Bizottsá­gának tagja tartott beszédet. Nagy Imre elvtárs beszédének kivonatát az alábbiakban kö zöljük. Tisztelt értekezlet! Népköztársaságunk miniszter- tanácsa nevében üdvözlöm önö­ket. A mai értekezletet azért hív­tuk egybe, hogy elhatározó lé­pést tegyünk mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében kormány- program munkban kitűzött fel­adatok megoldása terén. Annak idején pártunk Központi Veze­tőségének határozata alapján korrnányprogrammunKban ki­fejtettük, hogy népgazdasági tervünkben végrehajtandó mély­reható változásokkal, a kormány gazdaságpolitikájának fő célki tűzésévé, a dolgozó nép élet- színvonalának állandó emelését tettük. Ebből kiindulva a kor­mány egyik legfontosabb fel­adatának tekinti a mezőgazda­sági beruházások lényeges eme­lésével a termelés minél gyor sabb és nagyobb arányú felien dítését megvalósítani, ami pár­tunk világos és határozott irány­vonala. Sietteti és nagyon is időszerű­vé teszi a kérdés felvetését az, hogy mezőgazdasági termeié sünk az utóbbi évek során, szá­mos tényező kölcsönhatásának eredményeképpen, fejlődésében megrekedt és azóta úgyszólván egyhelyben topog. Népgazdasá­gunk általános fejlődése mögött le van maradva a mezőgazda­ság. Sürget bennünket az is, hogy a mezőgazdaság termelési vi­szonyaiból adódóan, tervezett intézkedéseink legjobb esetben 10—12 hónap múlva hozhatják meg első eredményeiket. És végül, ha nem iparkodunk, egy egész esztendőt elveszíthetünk, hisz a mezőgazdasági év meg­kezdődött, mélyen bentjárunk az őszben és bizony az őszi ve­téssel kapcsolatban a jövőévi ga­bonatermés növelésére szükséges intézkedésekkel már el is kés­tünk. Azért hívtuk egybe a mai értekezletet, hogy egy percnyi késedelem nélkül, mezőgazda- sági tudományos és gyakorlati életünk legkiválóbb képviselői­vel, önökkel, elindítsuk ezt a nagyszabású munkát. Azzal a perspektívával, hogy önök egy hónap leforgása alatt kidolgoz­zák azokat a javaslatokat, ame­lyeket a kormányzat hivatva lesz megvalósítani. Az egyhónapi natáridőnek fentieken kívül több szempont­ból is komoly jelentősége van. Legkésőbb november második felére el kell készülniök az önök javaslatainak, hogy a kor­mányzat idejekorán megtehesse a szükséges intézkedéseket a téli és tavaszi mezőgazdasági termelési feladatok előkészítése terén. Tisztelt értekezlet! Engedjék meg, hogy az ónok előtt álló nagy munkával kap­csolatban néhány olyan szem­pontot vessek fel, amelyek ta­lán hasznosak lehetnek a tervek kidolgozása során. Inkább a munka irányvonalára, mintsem konkrét tudományos vagy gya­korlati kérdések meghatározá­sára irányuló szempontokról van szó. Vegyük sorra röviden a köve­telményeket. Az első a gyorsa ság. Ez azt jelenti, hogy olyan terveket kell készíteni, amelyek lehetővé teszik két-három évet? beiül -a, hozamok emelését, ez­által <\% őas/íermeiés neveié1 et és ezer: belül az árutermeié: arányának, fokozását. A másik követelmény az, hogy a fellendülés nagyarányú legyen. A harmadik követel­mény az, hogy a javaslatok át­fogók legyenek. Abban, ahogyan eddig nyúl­tunk a mezőgazdasági termelés problémáihoz, az volt a fő hi­ba, hogy elaprózott részletrend szabályok voltak, amelyekből újabb problémák, gyakran el­lentmondások sorozata keletke­zett Rendszertelen, tervszerűtlen munka volt, aminek következ­ményeivel most szemben talál­juk magunkat. Ezzel a módszer­rel most szakítanunk kell, A termelés fejlesztésének problé­máit a maguk bonyolultságában és összefüggésükben egységesen és nem szétaprózottan kell fel­vetni, vizsgálni és megoldani. Az önök munkájával szemben támasztott negyedik követel mény az, hogy a kidolgozandó tervek és javaslatok reálisak le­gyenek, számoljanak a megvaló­sítások lehetőségével, s a szük­séges feltételekkel, népgazdasá­gunk teherbíróképességével, Lépésről lépésre kell halad nunk, minden intézkedésünkkel megszilárdítva a már elért eredményt. Végül a tervek kidolgozásánál nem lehet eltekinteni attól a kö­vetelménytől, hogy a kérdések­hez nem szűk szakmai szem­pontból, hanem a népgazdaság egészének szempontjából és fej­lődésének perspektívájából kel! a megoldásokat meghatározni. A munka során ki Kell dolgoz­ni a tervek költségkihatásait és anyagigényét is. Ez elkerülhe­tetlenül szükségessé teszi a ter­vezés egybehangolását a népgaz­daság egészének tervezési kér­déseivel. Szem előtt kell tartani a népgazdaság arányos fejlődé­sének törvényét is. Az elmúlt évek során az ipar túl gyors fej­lesztése következtében a mező­gazdaság fejlődésében elmaradt, amivel megsértettük az arányos fejlődés törvényét. Ezt most helyre kell hoznunk. Az ipar terén nem a termelés további gyors fejlesztésére vesszük az irányt, hanem egy-két esztendei lélegzetvételre, más szóval ar­ra, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk, a hibákat ki* javítsuk, rendezzük a feladato­kat és előkészítsük a további előrehaladást. A mezőgazdaság terén alap­jában más a helyzet. Itt a ter­melés gyors és nagyarányú eme­lésére, továbbfejlesztésére van szükség, Tisztelt értekezlet! Most, amikor önök hozzákez­denek a mezőgazdaság elmara­dottságának felszámolására, a termelés gyors és nagyarányú fellendítésére irányuló javasla­taik kidolgozáshoz, szerintem nem árt szemügyre venni, mi­lyen az a színvonal, ahonnan a termelés fejlesztésére elindu­lunk. összefoglalóan, egész mezőgaz­dasagunk, tehát földművelésünk és állattenyésztésünk termelésé­nek átlagos színvonala'a felsza­badulás előtti szinten mozog. — Ezen belül az egyes kultúrák vagy növénycsoportok területi arányában eltolódások vannak, főképpen az ipari- és olajnövé­nyek javára, elsősorban a ke­nyérgabona- és burgonyaterület rovására, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, nogy a ke­nyérgabona problémája a meg^ oldatlan kérdések közül is az első helyen szerepel. Fő növé­nyeink átlagtermései alig vál­toztak. Állatállományunk szám­szerűleg szaporodott ugyan, de több területen a hozam csök­kent. Az évi átlagos tejhozam mintegy négyszáz literrel, a vá­gósertés átlagsúlya 25—50 kilo­grammal kisebb, mint a felsza­badulás előtti többéves átlag. Gyors és jelentős eredményt a rizstermelésben értünk el, a te­rületi növekedés és az átlaghoz zam térén egyaránt. Ahhoz, hogy helyes irányban keressük a megoldást, látni kpil azt is. hogy mi az oka mezőgazdasági termelésünk elmaradottságának. Az elmaradottságnak kétség­telenül történelmi okai is van­nak, Tudvalevő, hogy a feudá­lis nagybirtokrendszert, amely kerékkötője volt a magyar me­zőgazdaság fejlődésének, csak igen későn, a 45-ös földosztással számoltuk fel gyökeresen és végérvényesen. Elmaradott, a feudális termelési viszonyok maradványaival átszőtt mező- gazdaságot kaptunk örökségbe. Az elmaradás okai az utolsó öt esztendő gazdaságpolitikájá­ban is megtalálhatók. Ez alatt az idő alatt az ország népgaz­daságában gyökeres változás ment végbe: agrárországból ipa­ri országgá lettünk. A szocialis­ta iparosítás kétségtelenül he­lyes politikájából azonban a me­zőgazdasági termelés fejlesztése tekintetében nagy feladatokat kellett volna kitűzni és meg­oldani, ami azonban elmaradt. Az ipar fejlesztésével nem tartott lépést a mezőgazdasági termelés fokozása, Az iparosítás és a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének túlzott üteme, az egyéni terme­lés fejlesztésének elhanyagolása, a kulákság korlátozásáról an­nak likvidálására való átcsú- szás, a magánkisiparnak és kis­kereskedelemnek, mint a falu és város közötti áruforgalom fontos tényezőjének gyors fel­számolása, az ország gazdasági szervezetében a túlzott közpon­tosítás megvalósítása letérést je­lentett az »-új gazdaságpolitika« helyes útjáról. Az Ilyen gazda­ságpolitika előbb-útóbb elkerül­hetetlenül ellentmondásba kerül az átmeneti szakasz gazdasági követelményeivel és fejlődésé­nek törvényszerűségeivel. Uj gazdaságpolitikánkban most ér­keztünk el oda, hogy a mező- gazdasági termelés fellendülését akadályozó ientemiített okokat kiküszöböljük és új gazdaságpo- ütikánkat helyes elvi és gya­korlati alapokra helyezzük. Gazdaságpolitikai tényezők közül még egyet kívánok meg­említeni, amely a legutóbbi években hátráltatta a termelés növekedését a mezőgazdaság­ban: az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti nagyüzemek gazdasági megszilárdításának ei- hanyagolása és termelésük ala­csony színvonala. Más szóval szocialista nagyüzemeink elma­radottsága, ahol pedig a legjobb feltételei vannak a termelés fo­kozásának. Ezt különösen fi­gyelmébe ajánlom önöknek a tervek kidolgozásánál. Nagy Imre elvtárs a további­akban hangsúlyozta, hogy agrár tudományunk nem eléggé • kez­deményező. Kétségtelen, hogy a haladó materialista agronómia, Micsu­rin, Viljamsz, Liszenko nyomdo­kain nálunk is számos terüle­ten, kimagasló eredmények szü­lettek. Ez azonban nem homá- lyosíthatja el azt a tényt, hogy a mezőgazdaság nagy és alap­vető kérdései elől agrártudo­mányunk kitért. Ezek közül is első helyen áll a hozam fokozá­sának nagy és egységes kérdés­komplexuma. Nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni, hogy a népgazdaság számára a kívánt eredményt a tudomá­nyos és gyakorlati munka szo­ros kapcsolata és egysége hoz­za meg. A továbbiak során Nagy Tmre elvtárs több problémára irányí­totta a mezőgazdasági szakem­berek figyelmét. Mezőgazdaságunk legsúlyo­sabb baja a termőtalaj rombo­lása. Nem új jelenség ez — mon­dotta Nagy Imre elvtárs — ^ ré­gi Magyarországról maradt táns örökségbe. A baj ott van, hogy a termőtalaj rombolása tovább folyik nálunk. Leküzdését végső soron a tudományos tatajműve- lés meghonosítása segítheti elő. — Addig is azonban rá kel! irányítani a fő figyelmet, az A „Szocialista Munka Hőse“ címmel tüntettek ki 11 dolgozót  szocialista építőmunkában kimagasló eredményt elért dol­gozókat elsőízbén tüntette ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a »Szocialista Munka Hőse« címmel és vele együtt a Ma­gyar Népköztársaság Érdemrend­jével. A kitüntetéseket szómba-» ton délután nyújtották át a 11 dolgozónak, köztük Tóth László« nak is, a kiskunfélegyházi gép­állomás sztahanovista traktora-» sának kiváló munkájának (elis­meréséül. (MTI) Mintegy 300 millió csemetét és 1,300,000 sít hangot ültetnek el as országban az őszi erdősítés során Az őszi erdősítés során mint­egy 300 millió csemetét és 1 mil­lió 300.000 suhángot ültetnek el az ország területén. A tölgymakk vetését már mindenütt megkezd­ték, a gödöllői erdőgazdaság isa- szegi erdészetében, Borsod me­gye több erdőgazdaságában pe­dig már ültetik a csemetéket. A csemetekészletet a szükséglet szerint szétosztották és teher­autók hordják a felhasználás színhelyére, hogy frissen kerül­jenek elültetésre, A Szovjetunió tapasztalatai alapján hazánkban is csak lombcsemetét ültetnek ősszel, a fenyőt pedig majd tavasszal. Borsod megye példája nyo­mán hétfőn hazánk minden te­rületén megkezdik az őszi cse­mete- és suhángültetés, (MTI) „A szakszervezeti mozgalom fejlesztéséről a gyarmati és félgyarmati országokbaní4 A III. szakszervezeti világkongresszus határozata Bées. (TASZSZ) A III. Szak­szervezeti Világkongresszus zö­ldülésén határozatot hozott ,,a szakszervezeti mozgalom fejlesz­téséről a gyarmati és félgyarmati országokban“, A gyarmati és függő országok népei nem hajlandók megbékélni a gyarmati elnyomással _ — hang­zik többek között a határozat. —- Hősiesen és bátran védelmezik érdekeiket, egyre erélyesebben küzdenek a gyarmati rendszer megszüntetéséért és nemzeti füg­getlenségükért. A kongresszus kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a gyarmati és félgyarmati országok ■ dolgo­zói a szakadárok, a szabadság és haladás ellenségeinek . mesterke­dései ellenére megszilárdítják egységüket, A határozat kiemeli, hogy a szakszervezeteknek kimagasló szerepet kell betöUeniok a népek békeharcának szervezésében és hogy a szakszervezeteknek kell megszervezniük a tömeges tilta* kozó mozgalmat az ellen; hogy á dolgozókat gyarmati háborúba küldjék, valamint az ellen, hogy országaikat az imperializmus ka­tonai támaszpontjaivá változtas­sák, A határozat befejező részében a kongresszus javasolja a Szakszerveztei Világszövetség végrehajtó szerveinek és a Nemzetközi Szakmai ,Szövetsé­geknek, hogy fokozzák tevékeny­ségüket a gyarmati és félgyarmati országok szakszervezeti mozgal­mának megsegítése telén, segít« sék ezeket a szakszervezeteket regionális szakszervezeti értekez* lelek összehívásában. A Szak. szervezeti Világszövetség összes összekötő irodái fokozzák tevé­kenységüket. A kongresszus fel­hívja a gyarmati és félgyarmati országok szakszervezeteit, jut« tassák el a széles néptömegekhez a kongresszus határozatai’, ame­lyek a dolgozók millióinak aka­ratát fejezik ki és lankadatlanul törekedjenek e határozatok valo- raváltására. (MTI) ^ erőfeszítések és anyagi eszközök nagy részét. A javaslatok kidolgozásánál külön figyelmet kell fordítani az árutermelés kérdéseire, ; mezőgazdaságon kívüli fogyasz tásra kerülő termékek termelé­sére. Az árutermelés mértékét növelésének módját és lehe­tőségét is ki kell dolgozni, ■— Tisztelt értekezlet! — Mezőgazdaságunk és ter­melési viszonyaink nagyon vál­tozatosak. Vannak kisüzemeink és nagyüzemeink, egyéni és szö­vetkezeti gazdaságaink, amelyek­nek megvannak a maguk sajá­tosságaik, itt is, ott is mások a lehetőségek és a cél eléréséhez szükséges eszközök. Ezek mér­legelésével kell kitűzni a felada­tokat, ezekkel összhangban kell kidolgozni a javaslatokat. — Feltétlenül figyelemmel kell lenni a földbirtokviszonyok­ban és a termelési módban vég­bemenő változásoknak a terme­léssel való összefüggéséi-e. Nem szabad szem elől téveszteni a két fő termelési ág a földműve­lés és az állattenyésztés szoros kapcsolatát. — Megoldásra vár a termelés szakirányításának kérdése, a szakemberképzés a szakmai ve­zetés képesítéshez kötése, a szakértőknek a termelésbe való irányítása és átcsoportosítása, újra elosztása az új feladatok­nak megfelelően. A tervek es javaslatok kidol­gozásánál fontos szempontnak kell lenni a termelés ösztönzé­sének. Végső soron a mi -iszo­nyaink között a feladatok meg­valósítása a termelő, a dolgozó emberektől függ, akiknek egyé­ni érdekeit messzemenően figye­lembe kell venni, anélkül, !. g.v az a nagy közösség, a dolgozó nép egyetemes érdekeinek rová­sára menne. A kettő összhang­ját kell a javaslatokban kidol­gozni. Ezután Nagy Imre elvtárs is­mertette a gabonafélék, a ta­karmánynövények és az ipar; növények, továbbá a burgonya- és a zöldség-, valamint a szólő- és a gyümölcstermelés fejleszté­sének fő szempontjait, a nö­vényvédelem. a trágyázás és a talajjavítás, továbbá az öntözé­ses gazdálkodás terén megol­dandó feladatokat. A mezőgaz­daság gépesítése kapcsán ki­emelte megbízható szántótres- tor-típus kidolgozását, a legin­kább munkaigényes növények, tőképpen a kapások komplex­gépesítését és a meglévő gép­állomány kapacitásának teljes kihasználását, ismertette a szarvasmarha-, a juh-, a sertés- és a baromfitenyésztés gyors fejlesztésének, az állategészség­ügy gyökeres megjavításának ló célkitűzéseit. Befejezésül Nagy Imre elvtá-s a következőket mondotta: En nem vagyok az agronómiái tudományok szakembere, bioló­gus sem vagyok, ezért nem is eélom a problémák tudományos fejtegetésébe bocsátkozni. Ez már az-egyes munkaközösségek feladata lesz. Nem hiszem, hogy a mag>ar mezőgazdaság valaha is nagy­szerűbb feladatok elé áilíto’ta volna a termelés irányítóit, szakembereit. Bizton hiszem, hogy szívvei- télekkel, felkészültségük, tudá­suk, tapasztalatuk legjavát ad-» ják a nagyszerű feladat meg­oldásához, mezőgazdasági ter­melésünk gyors és• nagyarányú fellendítéséhez. Legjobb kívánságaim mellé legmesszebbmenő támogat;■ só­mat bi/t.qsítqm. íMTli

Next

/
Thumbnails
Contents