Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-18 / 245. szám

ROMI a — MIKIK — I1I1Ï K KÉPEK KECEL KULTURÁLIS ÉLETÉBŐL „NEM MAGÁNÜGY" hecel nevénél* említésekor megye, de országszerte is jó bo­rai jutnak azon pillanatban az ember eszébe. Indokoltan, Töbo mint négyezer holdon a szőlőtő­ke aranyatadóvá változtatta a sívár homokot, megkötötte év­ezredes kóborlását. A bíborló kadarka szinte fogalommá lett és pezsdíti népünk egészséget, jókedvét, De kevesen tudják — a rém keceliek — hogy a község jo borán kívül másról is kezd ne­ves lenni. A szőlőkultúra egyol­dalúságából kilépett ez az év­századokon át elnyomott és év­tizedekig alig fejlődött falu és mindkét lábával rálépett az ál­talános kultúrálódás útjára. — Vájjon, az ország kultúrálódása, ítz iparosodása csak hatásaiban nyilvánul meg a község életé­ben, vagy Kecel maga is tesz annak érdekében valamit, hogy a kultúrát a maga munkájával lendítse előre, hogy példát mu­tasson más községeknek a kul­túrálódás, a kultúrtömcgmozga- lom terén. Ez az a »más«, amiről Kecel kezd neves lenni, azaz arról, hogy a falusi kultúrálódás szük­séges, általános irányelveit meg­valósítva kiszélesíti a művelő­dés kereteit. Módszeressé 'eszi azokat, megtalálva hozzá a kellő kivitelezési formákat és mind­ezt úgy valósítja meg, hogy a község dolgozó parasztjai ezzel egyetértenek, szívesen veszik, magukhoz szólónak érzik, ser­kentést kapnak munkájukhoz, részvételükkel, támogatásukkal tömegméretűvé teszik azt, Tíz évvel előbb még a ku­láklegényekből álló KÁLÓT volt a kultúra megszólaltatója. Az övék volt a kultúrház is. De milyen kultúra volt ez? Olyan, az ö szájukíze szerinti. A ját­szott darabok hősei a kulákok voltak. A nép csak alacsony abb- rendű, jelentéktelen szerepet ka­pott. A történetek vége olyan »hepiend« volt, hogy a kulák- fattyak egybekelése megdupláz­ta a föld nagyságát. Kinek volt kedve ezt végignézni? Nyilván csak a hasonszőrűnek, A dol­gozó paraszt kiszorult a kultú­rálódás minden lehetőségéből, az ő való élete nem került a színpadra, hanem ott játszódott a földeken, cseléd és sommás sorban és más híjján beleszo­rult a népdalok mélybús meló­diájába, a szegény embereket szerepeltető mende-mondákba, népmesékbe. A KÁLÓT hamis, ízetlen, a valóságot megerőszakoló, nepies álarcú, vallásosságba burkolózó butítását maga alá gyűrte új életünk új kultúrája. S Kecelen ennek az útnak új, döntő állo­mása volt az, hogy tavaly má­jus 1-én felavatták az új kui- túrotthont. Otthont kapott a község kul­turális élete, mégpedig olyant, hogy a városinak is elállhat szeme-szája a csodálkozástól. A nézőtér ötszáz személyes. A szín­pad kielégíti a modern színházi követelményeket is nagyságával és' technikai, világítási felké­szültségével. A Kecskeméti Ka­tona József Színház szívesen ve­szi igénybe a színpadot és a kö­zönség lelkesedését egyaránt, amit az bizonyít, hogy rövid né­hány héten belül már kétszoi jártak Kecelen. Itt tartották meg a »Luxemburg grófja« fő­próbáját és Moliere »Furfangos fickó« című darabjának másutt még be nem mutatott előadását * IkMitfirótttioii nemcsak cé­lul tűzte ki, hanem el is végzi a község egész kultúréletér.ek irá­nyító átfogását, az egészséges kezdeményezések felkarolását istápolását. Irányvonalat ad az egyes szervezetek kultúrcsoport jaiiuüt mirkflőásé.hez seaiü. ne­veli az úttörő kultúrbrigádokaí. A kultúrotthon működésének különös ereje abban van, hogy szoros kapcsolatot tart fenn a község dolgozóival. Vájjon mi a szoros kapcsolat feltétele? Min­denekelőtt az, hogy ' állandóan napirenden tartja a község dol­gozóit érintő kérdéseket, A Sza­bad Föld Téli Esték erre pótol­hatatlan lehetőségeket nyújta­nak. A kultúrotthon nem tart nyári szünetet, mint ahogy a dolgozó tömegek kulturális szük­ségletei is szünetnélküliek. A kultúrotthonban szereplő témák közelállnak a község dolgozói­hoz, újat, tanulságosat, vagy ép­pen a maguk jövőjének alaku­lását látják meg benne, ezért töltik el ott szívesen szabadide­jüket. A kultúrotthon vezetősége te­hát a helyes műsor- és pro- grammszervezéssel nem fordult befelé, hanem egybekapcsolta azt a tömegek szervezésével, a tömegek érdeklődésének felkel­tésével. Ez az oka annak, hogy a kultúrotthon a községnek tényleg otthona, leglátogatottabb helye lett. A felavatás óta ed­dig több mint száz előadást tar­tottak meg telt házzal. Lássuk hát, hogy a kultúr­otthon vezetősége hogyan szer­vezi munkáját, mire terjed ki 9 figyelme és mivel sorakoztatja fel a község dolgozóit a kultúr- mozgalom mögé, Az előállások megtartására és megszervezésére előadói mun­kaközösség működik, amely pe­dagógusokból, orvosból, a ta­nács dolgozóiból és a tőzegbánya műszaki értelmiségéből áll. A munkaközösség osztja szét maga között az előadások témáit. Egy hónapon belül az előadások a következőképpen alakulnak: két ismeretterjesztő előadás, felolva­sás vagy irodalmi ankét kéthe­tenként és egészségügyi előadá­sok, A község legjobb zenekedve­lőiből húsztagú szalonzenekar alakult, amely eleinte a külön­böző kuitúrcsoportok által be­tanulás alatt lévő darabok zene- kíséretét vállalja, de később klasszikusok előadásával önálló hangversenyt fog adni. Megalakul a népi tánccsoport Is mintegy 16 párral és rövide­sen a hosszú őszi-téli esték be­álltával, szórakoztatják a köz­ség dolgozóit. A kultúrotthon évvégi negyed­éves tervébe továbbra is beik­tatták a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház három előadását, a Faluszínház és a Honvéd Mű­vészegyüttes előadásait. A köz­ség dolgozói nagyon megszeret­ték ezeket az együtteseket, min­den előadásukat türelmetlenül várják és mindegyik nagy ese­ményszámba megy, He, ha valakin élt kedve van valamivel .különlegesén foglal­kozni, Kecelen azt is megteheti. Különböző szakkörök . működ­nek. A zene-szakkörben két né­pizenekar foglalkozik. Gondosan állítják össze műsorukat, foglal­koznak zene-esztétikával és a fiatalok nevelésével biztosítják az utánpótlást. A modelező- és a foto-szakkörökben is nagy lel­kesedéssel dolgoznak a fiatalok. Éppen ezért helyes lenne gépet és az előhíváshoz szükséges fel­szerelést biztosítani. A kultúrotthon jó munkáját bizonyítja a könyvtár átlagon felüli jó teljesítménye. A könyv- állomány már 2600 darabra iz­mosodott és az olvasók száma a nyári időszakban átlagosán 1200 volt. yető Györgyné, a könyv­táros, szívós munkájával, a könyvek fáradhatatlan ismerte­tésével nagyszerű, aktiv olvasó­tábort épített ki, A község kultúrélete töretlen, nap mint nap látható felfelé íve­lését annak köszönheti, hogy a tanács népművelési bizottsága rendszeresen megtartott ülésein helyesen határozza meg a széles körben kiterjedő kulturális fel­adatokat. És ezek a határozatok a bizottság ellenőrzése mellett végrehajtást is nyernek, l'lgy köatség kulturális életé­nek fellendítése csak szívós, ál­dozatkész munkával lehetséges. A dolgozó tömegek csak az ilyen munkára figyelnek fel és csak akkor vallják magukénak, ha az róluk, nekik és értük szól. Ezt a feladatot a községi népműve­lési bizottság és a Kultúrotthon példamutatóan végezték el és maguk is vállalkoztak arra, amit szocializmust építő hazánk célul tűzött ki és József Attila, a nagy proletárköltő így költött meg: »Egész népemet fogom, nem középiskolás fokon — taní­ÖRÖMMEL üdvözöljük a Ka­tona József Színház vállalkozá­sát, hogy műsorra tűzte Iszajev- Galics kedves bohózatát, Örömünknek két olyan össze­tevője is van, ami egyébként is komoly kulturális eseménnyé avatja a pénteki bemutatót. «— Első ízben történt meg színhá­zunk életében, hogy a premier előtt megkérdezte a színház a dolgozók véleményét a darab­ról. A főpróba után tartott an­kéten a legkülönbözőbb réte­gekből származó meghívottá K figyelemreméltó bírálatot mon­dottak a színészek alakításáról, a rendezésről. Örömünk másik oka az, hogy igen helyes elgon­dolás alapján a darab főbb sze­repeit azokra a most végzett fiatal színészekre bízták, akik már népi demokráciánk realista művésznevelésének légkörében fejlődtek. Garics János, Djuzsi- kov mérnök alakítója, Veszelei Mária Ljuba Popova geológus szerepében, Hegedűs Erzsi, axi az énekesnőt alakította, Csapi Jánossal, az egyik epizódistával együtt első nagyjelentőségű szí­nészi feladatukat oldották mag — és tegyük hozzá, komoly si­kerrel, A DARAB maga mulatságos helyzetkomikumok sorozatára épül fel. Négy szovjet ember, aki elsőízben találkozik a ra­gyogó Moszkva-száiló hálószo­bává alakított társalgójában, ko­mikus helyzeteken át mutatja meg a szovjet emberek nagy­szerű jellemvonásait. Olyan ma­gatartást, amely magánügyből közüggyé avatja Djuzsikov taj- miri mérnök megoldásra váró ügyeit s a másik három lakó­társ problémáit. Ezt a légkört az előadás, az egységes rende­zői felfogás, a színészek játéka, az egész színpadi összhatást nagy sikerrel teremti meg. Ez az egyik fő érdeme az előadás­nak. A néző az első pillanattól kezdve érzi, érti azokat a látha­tatlan szálakat, a hazaszeretet, a közös ügy iránti buzgó lelke­sedés, a meleg emberi együttér­zés szálait, amelyek barátsággá kovácsolják minden szovjet eni- ber együttlétét. Gaiics László, a darab fősze­replője rokonszenves játékával tette vonzóvá egy fiatal, hivatá­sáért, a Tajmir-ügyért rajongó szovjet ember alakját. Finom, lí­rai alaptónussal gazdagította Djuzsikov szerepét és a szovjet ember jellemének belső törvény- szerűségeit kidomborítva, felfe­lé ívelő tempóban tudja vezetni ennek a kedves embernek a fejlődését. Mindig világosan lát­szott, hogy igyekszik az esemé­nyek fölé kerekedni és teljes szívvel megoldani minden eléje kerülő problémát, akár a félszeg Grisko geológus szerelmi ügyét, akár Baburin apó unokájának sorsát, és bátran viseli Kirpics- nyikov műsoriroda-igazgató megbízatásának komikus terhét is, Jánoki Sándor Kirpicsnyikov szerepében, bár” egészében szi­lárdan állta helyét az együttes­ben, inkább kívülről igyekezett megformálni ennek a szovjet embernek az alakját. Az átélés mélységét kiilsőséges eszközök­kel igyekezett pótolni. Éppen ezért nem is volt eléggé hite­les. Az általa megformált figu­ra közelebb állott mondjuk egy kereskedelmi utazóhoz, mintegy olyan szovjet emberhez, aki jel­lemének parancsára áll a taj- miri ügy mellé, azért, mert a szovjet élet ereje minden ha­záját szerető szovjet embert a haza ügye mellé állítja. Ezt az erőt, a szovjet életnek ezt a ne­mes vonását nem éreztük elég­gé alakításában. Inkább azt láttuk igaznak, amivel lényegé­ben szemérmesen leplezni kel­lett volna cselekedeteinek valódi rugóit, nevezetesen, hogy a má­sok ügyébe való beavatkozás neki csak »bogara«, hóbortja. Ezért hatott idegenül a harma­dik felvonás mély drámaiságet sugárzó jelenetében a Tajmit- ral való telefonálásba keveri tok komikus mozzanat. Lazította a drámai feszültséget és a pillanat ünnepélyességét, Baburin apó szerepében Jávor Antal nem nyújtott teljes érté­kű képet erről a szovjet életfor­ma kohójában megfiatalodott, élenjáró kolhozparasztról. Ezt maszkja is elősegítette. Egy sá­padt, roskatag vénembert vitt az első felvonás színpadjára, nem pedig tapasztalt, öntudatos, idő-i sebb szovjet polgárt. Éppen ezért- későbbi megfiatalodása sem eléggé indokolt. Bár voltak gyönyörű, őszinte percei alaki-* tásának. Amikor például a táj- miri ügy intézésének lázában alaposan lehordja az események zűrzavarában kissé eltévedt Djuzsíkovot. Elsiette, súlytala­nabbá tette, azonban a darab csúcspontját jelentő nagyszerű mondatot is a tajmiri ügyek ál­lásáról adott telefonjelentéso végén, amikor a távoli beszéige» tőpartner kilétük iránt érdeklő­dik és ő azt válaszolja, hogy? »Néhány szovjet ember a Moszkva-száiló 13-ik emeleté­ről.« Mert hiszen lényegében mindegy, ki intézte el Djuzsikov mérnök helyett a rábízott ügye­ket. Minden hazáját szerető szovjet ember ugyanúgy szívén viselte volna Tajmir ügyét, mint Baburin- apó, Grisko geológus* vagy Kirpicsnyikov iredaigaz- tó, Ezt a megragadó igazságot mégegyszer halljuk a darab vég- jelenetében, amikor a bonyodal­mak után szobájukba visszatérő fiatalokat azzal invitálja a a egyik új lakótárs, hogy »igya­tok velünk«, a siker örömére, hiszen »ha mi lettünk volna itt, akkor mi segítettünk volna.« T, Szabó László azonban ennek a mondatnak a fénylő és nemes erejével adós maradt, A SAJÁTOSAN magávalraga* dó szovjet atmoszféra megterem­tésének voltak még nagyszerű segítőtársai. Ljuba Popova geo­lógus szerepében Veszelei Mária megformálja ennek a kemény fából faragott, öntudatos, fiatal szovjet szakembernek minden alapvető vonását. Játéka erőtel­jes, amellett finom, apró moz­zanatokkal telített. Csak elisme­rés illeti Balogh Rózsát Baburin apó unokájának szerepében. Ea a csapongó kedélyű, bájos kis­lány, aki énekesnő szeretne len­ni, talpraesett kis szovjet em­ber, és nem veszti el a fejét, Griskó, a félszegen szerelmes geológus nagyszerű színfoltja a darabnak. Mértéktartóan, stílu­sosan és mindvégig kacagtató módon oldja meg feladatát. ►— Ugyanezt mondhatjuk el Hege­dűs Erzsiről, aki az énekesnő fe­lejthetetlenül mulatságos alán­ját kelti életre, Pál László, mint zongorakísé­rő, itt, most mint a humor nagy­mesteré mutatkozott be. Nagy­szerű némajátéka, amely az ál­tala alakított, jellem alapos ta­nulmányozásából logikusan kö­vetkezik, sok nevetést, őszinte tapsot fakasztott. Hasonlóképpen megállta helyét a Moszkva-száiló 13-ik emeletének lelkes és naiv takarítónője szerepében Papp Ibolya, vagy a kockáskabátos artista: Faludi László. Móricz Lili, Szántó Mária« Hohti Sándor egy-egy kis sze­repben sikeresen járult hozzá az együttes jó munkájához, megra­gadó, derűs játékához. A sikee jelentős része Molnár Sándor szép díszlete és a kedves, fülbe­mászó dalbetét is, amellyel aa utójáték lezáródik. Bár helye­sebb lett volna, ha a fináléban nem nyújtják el a tánc jelene tét és nem gyorsítják meg indoko­latlanul tempóját. A függöny­nek korábban le kellett volna hullania. , MAGÁVALRAGADÓ színházi élmény a Kecskeméti Katona József Színház előadása. Enne/S az élménynek stílusban és ötle­tekben valóban avatott formá­lója a • rendező, a kecskeméti közönség által jól ismert, tehet­séges Békés András, Megyénk „legjobb levelezője“ címéért Megyei lapunk hasábjain többször olvastam már mezőgaz­daságból és más gyárakból beküldött fontosabb eseményeket és problémákat, bírálatokat, javasiátokat, amit a megyei pártsajtó levelezői írtak. Elvtársaink nem síklanak el a hibák mellett, azokat őszintén bírálják és a megoldásokra javaslatot tesznek. Ezekkel az elvtársakkal szeretnék én közelebbi kapcsolatot felvenni, amikor versenyfelhívással fordulok hozzájuk, mint me­gyei lapunk levelezőihez. Szükséges az, hogy rajtunk kívül még többen vegyék kezükbe azt a fegyvert, ami a »közvélemény parancsnokaihoz« méltó. Sokan nem tudják azt, hogy ez a fegyver az egyik legna­gyobb és leghatékonyabb eszköz kezünkben. Hatalmas csatakat nyerhetünk vele, ha helyesen, időben és jól alkalmazzuk a leve­lek megírásával. Magam részéről szeretnék felajánlást tenni november 7 tisz­teletére és versenyre hívni megyei lapunk összes levelezőit. Párosversenyre hívom Kocsis Jánost, a Kiski/nfélegyházi Gépgyár DISZ-titkárát. Versenykihívásom pontjai: 1. Rendszeres levelezést folytatok megyei lapunkkal. 2. Tartalmas leveleket küldök minden esetben üzemünk éle­téről, 3. Műhelyünkben, a Bányászati Berendezések Gyára forgá­csoló műhelyében, rendszeresen alsalmazzuk a Koleszov széles- vágási élenjáró módszereket. Ezen a vonalon lévő nibákat no­vember 7-re megszüntetjük. 4. Két újítást dolgozunk ki Pál Károly elvtárssá], ami a ter­melést és annak fokozását növeli. A Koleszov-módszér elterjesz­téséről és az újítások alkalmazásáról rendszeresen értesítem a pártsajtó szerkesztőségét. 5. Műhelyünk dolgozóinak ügyeit még nagyobb gondossággal és körültekintéssel intézem el műszakomban, — erről is írok a szerkesztőségnek. 6. Két elvtárssal bővítem a levelezők táborát. Szilaj Varga Gyula, segédművezető. Bányászati Berendezések Gyára,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents