Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-27 / 227. szám
Párt és páHéoítés A taggyűlés határozatának végrehajtása fi termelőszövetkezet megerősítésének hatalmas erőforrása A soltyadkcrti Uj Élet termelőszövetkezet földjein a gazdaságban az állattenyésztők munkahelyén szorgalmas, lendületes munka folyik. A tagok zöme fáradhatatlanul harcol azért, hogy kormányunk pro- grammjához híven maximálisra tudják emelni a‘ termelőszövetkezet minden dolgozójának jövedelmét, elsősorban a közös gazdaság állandó és céltudatos fejlesztése, erősítése által. Ebben a munkában, ebben a harcban a szövetkezet kommunistái, éiü-^ kön a pártszervezet titkárává mutatnak példát. Nincs olyan párttag az Uj Élet alapszerveze- tében, aki ne rendelkezne 150- 350 munkaegységgel. A titkár: Csik András elvtárs eddig 420 munkaegység büszke tulajdonosának vallja magát. Nem maradnak el mögötte a többi párttagok sem. Péter Szabó Józset elvtárs mintegy 400 munkaegységgel, Hachbold Gáspár 360 munkaegységgel, Eiler Ádámná 230 munkaegységgel rendelkezik' és minden erejével azon van a szövetkezet dolgozóinak zömével együtt, hogy szorgalmas munkájával emelje a közös jövedelmet és saját munkaegységeinek a számát, A legutóbb megtartott taggyűlésen, amelyen a pártszerve zet kommunistái, pártunk útmutatásai alapján megtárgyalták a termelőszövetkezet fejlesztésének, erősítésének problémáit, éles vita nyomán konkrét, előremutató határozatok születtek. Ezek a határozatok legfontosabb célul a sürgető őszi mezőgazdasági munkák időre való elvégzését tűzték ki. — Feladatává tették minden kommunistának, hogy fáradhatatlanul, példamutatóan vegye ki a részét az őszi szántás, vetés, a betakarítás nagy harcában. A taggyűlés határozata ezekben a napokban eleven, lüktető életté válik. Az ősziárpavetés majdnem teljesen kész. 120 ho.d rozs alá gondosan előkészítették a talajt, A kukoricatörésnek mintegy fele már megtörtént. 20—25 mázsás átlagot várnai. De látják világosan a termelőszövetkezet tagjai, hogyha i em kétszer kapáltak volna, hanem háromszor, vagy négyszer, jóval több terméshez juthattak volna. Folyamatban van a taggyűlés óta a vetőmag gondos előkészítése is, A taggyűlés határozatának végrehajtása során a kommunisták kibontakozott lendülete magával ragadta a termelőszövetkezet többi dolgozóit is. I— Most már nem hisznek az olyan kuláksugdolózásnak, amelyik még nem is olyan régen azt híresztelte, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak nem jut majd az elszámoláskor jóformán semmi. Örüljenek, ha munkaegységenként 10—15 deka gabonát hazavihetnek. A munkaegység-elszámolás és a teljesített munkaegységekre kiadott előleg csattanós választ adott a kulákravaszkodásra. Nem 10— 15 deka, hanem munkaegységenként egyelőre 4 kilogrammnál is több kenyérgabona jutott minden tagnak. — Emellett mintegy 2 kilogramm takarmánygabonát vittek haza előlegként minden munkaegység után az Uj Élet termelőszövetkezet tagjai. Meg is van az érdeklődés kormányunk újab’c rendelkezései nyomán a háztáji állatállomány kibővítésére. A legtöbb termelőszövetkezeti tag a tsz népnevelőivel karöltve számadást csinált és elhatározta, hogy igénybeveszi államunk támogatását, üszőt vásárol. Mert a népnevelőmunka is fellendült a taggyűlés óta. Újjászervezték az agitátorok sorait és feladatukul tűzték ki, hogy az eddiginél hatásosabban, rendszeresebben foglalkozzanak a gondjaikra bízott dolgozókkal. Van feladat bőven. Hiszen most az a cél, hogy a népnevelők támogatásával minden termelőszövetkezeti tag világosan lássa, mit jelentenek neki, családja jövendő felemelkedése számára azok a határozatok, kormányintézkedések, amelyek a kedvezmények egész sorát nyújtják szövetkezeti parasztságunknak, A taggyűlésen határozatot hoztak arról is, hogy. a politikai levelőmunka fellendítése, a tagság öntudatának növelése céljából az idén elsőrendű feladatként kezelik a pártoktatást. A termelőszövetkezet 11 tagja és a taggyűlésen felvett négy új párttag, valamint a legpéldamutatóbb, legöntudatosabb négy páv- tonkívüli tsz-dolgozó vesz részt a rövidesen meginduló oktatási idényben, szervezett oktatásban. Megmagyarázták nekik, milyen hatalmas jelentősége van annak a termelőszövetkezet további fejlődése szempontjából, ha pártunk ideológiáját a marxizmus- leninizmus eszméit behatóan megismerik. Pártunk tanításainak megismerése a munka frontján, az életben válik majd újabb eredmények forrásává, A ternieló'sieövetKey.et alapszervének tagjai világosan látták, milyen nagy jelentősége van a közös vagyon növelése, a tsz-tagok életszínvonalának emelése szempontjából a munkafegyelem további megszilárdításának. Megtárgyalták és határozatba foglalták, hogy fegyelmi bizottságot hoznak létre és gond-v juk lesz arra, hogy a munkaha- iogatás szellemét messzire űzzek a csoporttól. Ennek legfőbb eszköze természetesen a politika’ tömegmunka, de nem lehet elnézni a sorozatos fegyelemsértéseket, hanem az alapszabálynak megfelelően keLi eljárni azokkal szemben, akik nem dolgoznak elég fegyelmezetten. A fegyelmi bizottság tagjai a legöntudatosabb dolgozók, így Péter Szaoó elvtárs és Rigó Mihály. Ez a határozat a termelőszövetkezet öntudatos tagjainak helyeslésével találkozott. A Kínai Népköztársaság megalakulásának ünnepi évfordulóján, október 1-én kezdődik az idén a második kínai filmhét hazánkban. A nagy eseményt a megyei Moziüzemi Vállalat is a magyar és a kínai nép közötti barátsághoz méltó, ünnepi külsőségek között rendezi meg. A kínai filmhéten az új Kína filmművészetének legújabb alkoA soltvadKcrti Uj Élet termelőszövetkezet pártszervezetének kommunistái tehát a harcos taggyűlés óta fokozott erővel gondoskodnak arról, hogy a taggyűlés határozatai ne maradjanak üres szavak, hanem valóban a termelőszövetkezet megerősítésének, a jólét további emelésének alapjává váljanak. Nem tásait játsszák a kecskeméti Árpád filmszínházban. A »Megvir- radt«, az »Ezer veszélyen át« és a »Kína lánya« című nagysikerű filmek az új kínai filmművészet nagy fejlődését, művészi erejét mutatják meg ft\ Szeptember 30-án este ünnepi díszelőadás nyitja meg a kínai filmhetet. csoda, ha az egészségesen fejlődő szövetkezet iránt nagy az érdeklődés a kívülálló dolgozó parasztok részéről. Mintegy 16—19 érdeklődő egyénileg dolgozó járt már a termelőszövetkezetben, hogy megismerje azt, tájékozódjék az ott folyó munkáról, a tagok jövedelméről és meggyőződjék a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság előnyeiről. Országos néprajzi-népművészeti * gyüj tőpályázat A Néprajzi Múzeum és a Népművészeti Intézet a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Néprajzi Tarsasag támogatásával országos néprajzi-népművészeti gyüjtőpáiyázatot hirdetett önkéntes néprajzi gyűjtők és gyüjtőcsoportok számára. A pályázat népi építkezés, ruházat, népdal, népitánc, népköltészet, díszítő- művészet, népszokások, népi gazdálkodás, népi technika, a táplálkozás stb. körébe tartozó részletesebb, eredeti, helyszíni, saját néprajzi gyűjtést tűzi ki feladatul a kultúrmunkások, kultűrcsopcrtok, szakkörök, egyének számára. A pályázat az Országos Társadalmi Néprajzi Gyűjtés Alapkérdőíve .egyes pontjai szerint történik. A pályázók ezt a kérdőívet a vidéki múzeumok, népművelési szervek utján, vagy közvetlenül a Néprajzi Múzeum Adattárától (Budapest, VIII., Könyves Kálmán körút 40.) szerezhetik be. A pályázni óhajtók a kitöltött Alapkérdőívet a Néprajzi Múzeum Adattára fenti címére küldjék be s egyidejűleg jelezzék, hogy milyen (esetleg az Alapkérdőiv pontjai közt nem szereplő) témakörben óhajtanak részletesebb gyűjtést végezni. A választott témák kidolgozásához a pályázni óhajtók részletes útmutatást kapnak. A legjobb pályamunkák díjazásban részesülnek. Az öt első díjat egyenként 500 forinttal, az öt második díjat 400—400, az öt harmadik díjat egyenként 300 forinttal jutalmazzák. A negyedik és ötödik díj elnyerői egyenként 200, illetve 100 forintot kapnak. A dijat nem nyert dicséretes pályamunkák értékes könyvjutalomban részesülnek, illetve emléklapot kapnak. A pályamunkákat az egyes megyék területén kiadott tájékoztatásnak megfelélően a Néprajzi Múzeum Adattára fenti címére, illetve a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztálya címére (Budapest, I., Corvin-tér 8.) kell beküldeni. Beküldési határidő 1953 okt. 31. A pályázat eredményét ez év december 15-én teszik közzé. A pályázattal kapcsolatos ügyekben a Néprajzi Múzeum Adattára szívesen ad további felvilágosítást és útmutatást. A Kelet és Nyugat közötti kereskedelem legújabb fejleményei À kereskedelem nem mindig egyszerű adás-vétel. A kereskedelem kapcsolatot jelenthet egész népek között is. A Kelet- és Nyugat közötti árucsereforgalomhoz a. tőkés országok népeinek is egyben nagy anyagi érdekei fűződnek. Ezért van különös jelentősége a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemnek az általános világhelyzet szempontjából. Az utóbbi másfél év során, azóta, hogy Moszkvában lezajlott a nemzetközi gazdasági értekezlet — gyakran esik szó a Kelet és Nyugat közötti kereskedelemről. Ilincs ebben semmi meglepő, hiszen a nyugati kapitalista országom torkára egyre fojtogatóbban szorul az amerikai gazda vasmarka, s a halálos ölelésből szabadulást kell keresni. Egyetlen szám is megmutatja, milyen elképesztő terhekkel jár együtt az amerikai »gyámkodás«: 1946 és 1952 között az Egyesült Á1- lamok harmincnégymílliárd dollár értékű áruval szállított többet Nvugat-Európa államaiba, mint amennyit azoktól vásárolt. Mit jelent ez? Talán az amerikai monopolisták ajándékba adták ezt az összeget nyugateurópai »barátaiknak«? Ellenkezőleg: a nyugateurópai országok súlyosan eladósodtak, s az Egyesült Államok nagytőkései felhasználva a kitűnő alkalmat, tömegével vásárolták fel a »szövetséges« országok Ipari és bankrészvényeit, hogy ezzel még inkább megerősítsék gazdasági hatalmukat és befolyásukat. Mindaz, ami Nyugat-Európára vonatkozik, még fokozottabban érvényes a latinamerikai kapitalista országokra, valamint a Közel- és Távol-Kelet gyarmati és függő országaira. S a fojtogató jenki-kereskedelempolitika nemcsak a dolgozók életkörülményeit rontja, hanem a nemzeti ipari és kereskedelmi burzsoáziának is kárára van. Ez az oka annak, hogy egyre szélesebb rétegek keresik a kiutat, s találják meg a szocialista tábor országaival folytatott kereskedelemben. Az utóbbi hónapokban különösen elősegítette a törekvést az egész nemzetközi helyzetben bekövetkezett enyhülés. Éles hangok bírálják az amerikai kormányt, amely változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy kapitalista államok ne folytassanak kereskedelmet a béketábor országaival. A »Western Mail« című angol konzervatív lap például így kel ki a blokádpolitika ellen: »a koreai fegyverszünet után az angol kereskedők remélik és a legerélyesebben fogják követelni a Kína ellen elrendelt kereskedelmi tilalmak meigszüntetését«. Egy másik angol lap, a »Statist«, így kiált fel: Anglia elveszti gépipari árui értékesítési piacának egy részét olyan versenytársak javára, mint Nyugat-Németország és az Egyesült Államok. Régen megérett annak szükségessége, hogy teljesen módosítsák az angol politikát a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem kérdésében. A »Tribüne« című hetilap ugyancsak meghúzza a vészharangot: »Az egesz nyugati világ értékesítési válság veszélye előtt áll. Ezért a Nyugat és Kelet között fokozni kell a kereskedelmet, amely a gazdasági előnyök mellett a legbiztosabb és talán az egyetlen távlatot nyújtja a tartós béke felé.« Érthető, hogy az angol sajtó hangja harsogja a legkeményebb követeléseket, hiszen Anglia politikai és gazdasági helyzetére — s tekintélyére — mérték a legnagyobb csapásokat az amerikai világuraimi törekvések. Hivatalos adatok szerint Anglia tavaly, egyetlen év alatt több, mint negyvenmillió font-. steriinget veszített " a Kelette! való kereskedelem bojkottálása miatt. Persze más országok sem hunynak szemet az amerikai mesterkedések felett. A »24 Őre« című olasz tőkés lap például határozottan leszögezi: »Európának mindent meg keli kísérelni, hogy megtaláljuk az utat Kelet télé, mivel a kereskedelem életszükséglet minden nép számára.« Ausztriában a gyáriparosok szövetsége memorandumot intézett a kereskedelemügyi miniszterhez. A memorandumban leszögezik: »A Keiet államaival folytatott kereskedelem fejlesztésének egyetlen akadálya az amerikai tilalom, melynek következtében Ausztria nem vihet ki sok árut Keletre. Minden lehető intézkedést meg ke'! tenni annak érdekében, hogy ez állapot megszűnjék.« De hallgassunk meg egy hangot az ázsiai függő országokból is. A »Karachi Commerce« cűmű pakisztáni újság például így fakad ki: »a nyugati országok egyoldalú kereskedelme következtében romiik az ázsiai országok gazdasági helyzete, zuhan az export, az ipari vállalatok csökkentik a munkát. Ezért Ázsia gyengén fejlett országai részére különösen fontos a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal folytatott szabad és korlátlan kereskedelem. A széles rétegek követelései meghozták első eredményeiket, amelyek természetesen elválaszthatatlanok az általános enyhüléstől. Július elsején többszáz angol céget képviselő kereskede.mi küldöttség írt alá harmincmillió fontsterling értékű kereskedelmi szerződést a Népi Kína állami export-import társaságával. Julius 15-én szovjet-francia kereskedelmi egyezmény született hároméves időtartamra, 16-án Dániával kötött kereskedelmi szerződést a Szovjetunió. Görögországgal július 28-án írtak alá árucsereegyezményt a szovjet külkereskedelmi szervek képviselői, augusztus 1-én pedig szovjet-'iziandi kereskedelmi szerződés hírét sugározták a rádiók. Augusztus 6-án Argentínával írt alá széleskörű kereskedelmi egyezményt a Szovjetunió. Közben a Nyugat-Német- prszággal való kereskedelemre is módot nyújtott a szocializmus országa, amikor ötven millió márka értékű megrendelést ajánlott fel a kiéli Howaldt Hajógyárnak. Szeptember elején Egyiptommal is kereskedelmi szerződést kötött a Szovjetunió. Iránnal pedig ugyancsak tárgyalások folytak, melynek eredményként a soronkövetkező egy-* éves időszakban jelentősen ki-* bővítik a két ország közötti kereskedelmet. Külkereskedelmi megegyezésre került sor nyugati államok és keleteurópai népi demokráciák között is. Július közepén például egy évre szóló bolgárosztrák árucsereegyezményt írtak alá, július 17-én edig a Román Népköztársaság kötött kereskedelmi szerződést Finnországgal. Hazánk ugyancsak igyekszik a Nyugattal is elmélyíteni kereskedelmi kapcsolatait. Szem előtt tartjuk Malenkov elvtárs legutóbbi beszédének egyik fontos megállapítását: »Régóta ‘ megérett a szükségesség, hogy helyreálijanak a normális kereskedelmi kapcsolarok az olyan országok között, amelyek számára az árucsere szilárd hagyomány.« Június közepén Franciaországgal írtunk alá egyéves árucsereforgalmi szerződést. Augusztus 24-én báron" évi időtartamra szóló kereskedelmi egyezményt kötöttünk Argentínával, szeptember elején pedig Ausztriával született további egy évre szóló kereskedelmi megállapodás. A felsorolt kereskedelmi szerződések nem egyszerű ügyietek csupán. Jóval többet jelentenek annál. Azt mutatják, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békésen élhetnek egymás mellett. Mindez fényesen igazolja a lenini-sztálini tanításokat s egy igen fontos területen húzza keresztül az amerikai imperialisták számításait.
