Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-12 / 188. szám
áruforgalom útjából elhárítsa, nak mindenfajta megkülönböztető intézkedést amely szűkíti a világkereskedelmet. Régóta megérett a szükségesség, hogy he yreálljanak a normális ke. reskedeimi kapcsolatok az olyan országok között, amelyek szá- mára az árucsereforgalom szí. lárd hagyomány. Mindenki, aki helyesen úgy véli, hogy a gazdasági kapcsofatok fejlesztése a béke erősítésének ügyét szolgálja, szükségszerűen elősegíti a nemzetközi kereskedelem egész, ségesebbé válását, A Szovjetunió kormánya elsőrendű jelentőséget tulajdonít a demokratikus tábor országaival való kapcso aitok további megerősítésének. Ezeket a kapcsolatokat a szoros együttműködés és az igazi testvéri ba. rátság jellemzi. Hatalmas ás megbon'h»- tatian barátság fűzi össze a Szovjetuniót a Kínai Nép- köztársasággal: gyors ütemben és jelentős mértékben növekednek e Írét ország gazdasági és kulturális kapcsolatai. Bővül és erősödik a Szovjetunió sokoldalú együttműködése Lengyelországgal; Csehszlovákiávai. Romániá; val, Magyarországgal, Bul. gárlával, Albániával, a Mongol Népköztársasággal, a Koreai Demokratikus Köztársasággal, Állandóan erősödnek baráti kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal, a Szovjetunó segítséget és támogatást nyújt és nyújt továbbra is a Német Demokratikus Köztársaságnak, amely az egységes, béke szerető, demokratikus Németországért folyó harc támasza. A demokratikus tábor egyik döntő e önye — és ebben elvileg különbözik az imperialista tábortól hogy nem marcangolják belső ellentétek és harcok, hogy erejé. nek és haladásának döntö forrása a demokratikus tábor valamennyi országának érdekeiről való kölcsönös gondoskodás és szoros gazdasági együtt mű. ködés. Éppen ezért a demokratikus tábor országainak baráti kapcsolatai és testvéri együttműködésük töretlenül fejlődni és erősödni fog. A Szovjetuniónak és az egész demokratikus tábornak a békéért vívott tevékeny és céltudatos harca bizonyos eredményekkel járt, A nemzetközi helyzetben bizonyos változás történt, A feszültség fokozódásának hosszas Időszaka után a háború utáni években először váil érezhetővé a nemzetközi légkör enyhülése. Az emberek százmillióban egyre inkább szilárdul a remény, hogy meg lehet találni az utat a vitás és megoldhatatlan kérdések rendezéséhez. Ez tükrözi a népeknek a tartós és állandó békére való mélységes törekvését. Feltétlenül látni kell azonban, hogy vannak erők, ame- tyek a nemzetközi feszültség enyhülésének politikája ellen cselekszenek, megpróbálják mindenáron meghiúsítani ezt a politikát. Éppen ezért volt a huzavona a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon, ezért létesülnék katonai felvonulási területek Nyugat-Németországban és Japánban, ezért szerveznek provokációkat a demokratikus tábor országai ellen, ezért folyik az atomzsarolás politikája. Az agresszív körök makacsul szembeszállnak a nemzetközi helyzet enyhülésével, mért félnek, ha az események alakulása ezen a Vonalon halad, akkor csökkenteni kell a fegyverkezési hajszát, amely hatalmas profitot hoz a fegyver- gyárosoknak és mesterségesen tartja fenn az ipar foglalkozta (Folytatás at J. oldalról) tottságát. Reszketnek mesés profitjaikért. Ezek a körök attól is félnek, hogy a nemzetközi légkör feszültségének enyhülése esetén újabb és újabb embermilliók értik meg, hogy az északatlanti tömb, amelyet állítólag védelmi célokra hoztak létre, a valóságban a béke ügyének legnagyobb veszedelme. Az agresszív körök árra is számítanak, hogy míg most, a feszült nemzetközi helyzetben az északatlanti tömböt belső harc és ellentmondások mardos- sák, addig e feszültség enyhülése a tömb szétesésére vezethet. Teljesen nyilvánvaló, hogy a békeszerető erők mellett a világban működnek olyan erők, amelyek túlságosan odakötötték magukat a nemzetközi helyzet kiélezésének politikájához. Ezek az erők háborúra alapozzák számításaikat, a béke nem felei meg nekik. A feszültség enyhülését szerencsétlenségnek tekintik. Kalandorúton haladnak és agresszív politikát folytatnak. E politika szolgálatába állították. az úgynevezett „hidegháború stratégiáját“ és a nemzetközi provokációk minden fajtáját. A nemzetközi kapcsolatok története nem látott még olyan méretű aknamunkát, olyan durva be-, avatkozást az államok belügye*- be, olyan rendszeres nemzetközi provokációkat, amilyeneket mostanában folytatnak az agresszív erők, A dolog odáig jutott, hogy egyes amerikai körök a kormánypolitika színvonalára'emelték a szuverén országok törvényes kormányai ellen folyó aknamunkát. E célból az Egyesült Államok állami költségvetéséből hatalmas összegeket juttatnak arra, hogy a társadalom söpredékéből diver- záns bandákat toborozzanak. E bandákat azután a demokratikus országokba küldik, hogy ott kártevő munkát végezzenek. E célból kormányszervezetek hálózata létesült. E szervezetek egymásután követik el a nemzetközi provokációkat, a békeszerető országok elleni erőszak és a gyűlölet kultuszát propagálják. Jellemző, hogy az Egyesült Államok elnöke mellett működő, „pszichológiai háború kérdésével foglalkozó bizottság“ éppen akkor tette közzé hivatalos jelentését, midőn lehetőség nyilt a nemzetközi helyzet komoly enyhülésére. Egy gondolat, egy következtetés hatja át ezt az egész dokumentumot: az Egyesült Államok egész külpolitikai tevékenységének a továbbiakban még nagyobb mértékben kell szolgálnia „a hidegháború“, vagy a „pszichológiai“ háború érdekeit, Mivel kell foglalkoznia az amerikai diplomáciának a jelentés szerint? Kiderül, hogy: — »hidegháború val«. Mit kell szolgálnia az Egyesült Államok kereskedelmének és gazdasági tevékenységének? A «hidegháborút«, Milyen feladatok megoldására szolgálnak az Egyesült Államok kulturális kapcsolatai más or- ságokkal? Á »hidegháború« feladataira. A tény'ek azt bizonyítják, hogy a »hidegháború« politikája egyre inkább arra vezet, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokát a parancsolgatás politikája váltja fel, a »hidegháború« politikája egyre inkább dezorganizál- ja a nemzetközi kapcsolatokat; mesterségesen kiélezi az országok közötti kapcsolatokat, A »hidegháború« politikájának végrehajtása terén mutatkozó mérhetetlen buzgalom arra vezet, hogy e politika végrehajtói lábbal tiporják az államok közötti kultúrkapcsolatok elemi törvényeit és e téren gyakran nevetséges helyzetbe kerülnek. Nemrégen az egész világ tanúja volt annak, hogy a »hidegháború« hírhedt stratégiáját alkalmazták inég az Antfe tika és a Szovjetunió csapatai közötti sakkmérkőzés rendezésének kérdésében is. Az igazságügyi minisztérium és a külügyminisztérium megfosztották az amerikai sakkozók által vendégül hivott szovjet sakkozókat attól a jogtól, hogy pihenni kiutazzanak a szovjet ENSZ-kép- viselet villájába, Glencoe városba, amely 12 mérföyire van New York-tól. Mint ismeretes, a Szovjetunióba látogató külföldi vendégek ezrei, köztük amerikaiak is, utazgatnak az országban és elmehetnek például Tas- kentbe, Tbiliszibe, Kievbe vagy más vidékekre. Kiderül, hogy az Egyesült Államokban a meghívott vendégek közlekedését 12 mérföldön belül tilalmazzák, míg a Szovjetunióban a külföldi vendégek szabadon megtehetne« ezer férföldeket. Hogy mernek ezután a Szovjetunióban lévő »vasfüggönyről« fecsegni? A nemzetközi események fejlődése azt mutatja, hogy a »hidegháború« politikája, a nemzetközi provokációk politikája megmérgezi a nemzetközi légkört. Egyes magasan álló, de — en- gedelemmel szólva — szűklátókörű óceánontúli személyiségek a nemzetközi helyzet kiélezésének irányvonalát követve gyengeségünk megnyilvánulásának tekintik a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy biztosítsa a népek közti békét, gondoskodjék a nemzetközi feszültség enyhüléséről. Éppen ez az esztelen feltevés magyarázza meg azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyes körei nyilvánvalóun értelmetlenül nyúlnak hozzá u vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és mindenfajta kalandokba bocsátkozó politikájukat. Persze, ebben a »filozófiában« nincsen semmi új sem. A világnak még nem volt ideje elfeledni, hogy nem más, mint Hitler bocsátkozott országunk elleni bűnös kalanba abból az esztelen számításból kiindulva, hogy a Szovjetunió »agyaglábú kolosz- szus«. Ismeretes, hogy ez a német fasizmus teljes bukását eredményezte. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem: milyen alapon ismétlik most meg egyes amerikai politikusok a Szovjetunió gyengeségét emlegető szólamokat? Egyetlen józanul gondolkodó ember sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egységben halad a hatalmas demokratikus tábor, hogy a szovjet állam következetes harca az új háború veszélye ellen hatalmas tekintélyt és bizalmat biztosított számára az embermilliók szemében világ minden országában. Még országunk leggonosza’ob ellenségei is elismerik, hogy a második világháború befejezése után a Szovjetunióban évről-év- re jelentős mértékben fejlődik a gazdaság, a kultúra és a nép jó- léle. A szovjet társadalom egysége még sohasem volt olyan összeforrott, a szovjet népek testvéri barátságu még sohasem volt olyan erős és megbonthatatlan, mint most. Igaz, külföldön akadlak olyan politikusok is, akik országunk gyengülését látták abban, hogy lelepleztük és ártalmatlanná tettük Belijét, a nép ellenségét. De ezek rövidlátó politikusok. Mindenki számára világos, hogy az, hogy olyan hamar és idejekorán sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az imperializmus megrögzött ügynökét, ez egyáltalában nem tanúskodhat a szovjet állam gyengüléséről. Ismeretes, hogy külföldön a háború hívei régóta illúziókban ringatták magukat az Amerikai Egyesült Államoknak az atombombagyártás terén meglévő monopóliumát illetően. Az élet azonban bebizonyította, hog£ itt mélységei levédéseik* V" tént. Az Egyesült Államok már régóla nem monopolisták az atombombagyárlás terén. Az utóbbi időben a béke óceánontúli ellenségei újabb vigaszt találtak. Az Egyesült Államok — úgymond — hatalmasabb fegyverrel rendelkeznek, mint az atombomba, monopolistái a hidrogénbombának. Ez szemmel- láthatóan bizonyos vigaszt lett volna számukra, ha megfelelt volna a valóságnak, Ez azonban nem így van. A kormány szükségesnek tartja jelenteni a Legfelső Tanácsnak, hogy az Egyesült Államok a hidrogén- bomba gyártása terén sem monopolisták. Amint látják, a meggyőző tények szétzúzzák a Szovjetunió „gyengeségét“ hangoztató fecsegést. Azok azonban, akik az Ilyenfajta fecsegéssel töltik idejüket, jobban szereti a tényéknél a feltevéseket és kitalálásokat. így járnak el még egyes hivatalos személyiségek is, akik az Egyesült Államok legagresz- szívabb csoportjainak ideológiáját és politikáját fejezik ki. Ezek' a személyiségek mindenféle feltevéseket és kitalálásokat felhasználva az úgynevezett „kemény irányzat“ folytatását követelik a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben, nyomást gyakorolnak atlanti tömbbeli partnereikre, rendszeresen élezik a nemzetközi viszonyokat. A „kemény irányzat“ politikájának hívei szüntelenül fenyegetik a Szovjetuniót. Nyíltan hangoztatják — mint például Willey szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke teszi —, hogy az Egyesült Államok intézzenek a Szovjetunióhoz több ullimálumjeltegú követelést és „támasszák alá azokat erővel“. Az amerikai külügyminisztérium ismert képviselői azt követelik, hogy az Egyesült Államok csakis egy nyelven, „az erő nyelvén“ tárgyaljanak a Szovjetunióval. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, azt válaszoljuk Wiley úrnak és mindenkinek, aki az erő politikáját hirdeti a Szovjetunióval szemben: — „Hetvenkedsz koma, pedig rosszul ropod a táncot.“ Elvtársak! A nemzetközi viszonyok alakulásának jelenlegi szakasza különösen fontos és felelősségteljes. Bűn volna az emberiséggel szemben, ha a nemzetközi légkör észrevehető bizonyosfokú enyhülése a feszültség új fokozódásának adná át helyét. A szovjet külpolitika világos. A Szovjetunió következetesen és állhatatosan a béke fenntartásának és megszilárdításának oolitikáját fogja folytatni, fejleszteni fogja az együttműködést és a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek a maguk részéről erre törekednek, erősíteni fogja a testvéri barátság szálait és a szolidaritást a nagy kínai néppel, minden népi demokratikus országgal. Szilárdan azon az állásponton vagyunk, hogy nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet 11c lehetne békés úton megoldani az crdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján, Ez az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennálló vitás kérdésekre is vonatkozik. A két rendszer békés egymás mellett élése mellett voltunk és vagyunk. Ügy véljük, hogy nincs objektiv alap az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti összeütközés számára. Mindkét állam biztonságának érdekei éppúgy, mint a nemzetközi biztonság érdekei, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kereskedelme fejlesztésének érdekei biztosítottak lehetnek a két örszag közötti nor-< mális kapcsolatok alapján. Napjainkban minden ország kormánya — ha komolyan gondoskodik népe sorsáról — köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy tettekkel segítse elő a vitás nemzetközi kérdések rendezését. A nagyhatalmak közti tárgyalások, természetesen, nem csekély szerepet játszhatnának. Magától értetődik, hogy ehhez meg kell teremteni a megfelelő előfeltételeket. Az utóbbi időben Angliában és több más országban fokozódik a széles közvéleménynek az a követelése, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a nemzet*, közi feszültség enyhítésére, Ezeknek az országoknak politikai köreiben egyre inkább elismerik a vitás kérdések rendezésének lehetőségét. Ma azonban már nem elég az, hogy csupán szavakkal ismerjék el ezeket a lehetőségeket. Az Egyesült Államok elnöke április 16-i beszédében az Amerikai Lapszerkesztők Társaságában kijelentette: „A vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tisztelelbentartá- sárá“. Ez fontos kijelentés, amelyet csak üdvözölni lehet. Sajnos, azonban Eisenhower elnöknek ezzel a kijelentésével az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek politikája kibékíthetetlen ellentétben van. Ha komolyan arról van szó, hogy valamennyi ország jogai! tiszteletben tartsák, akkor le kell mondani az agresszív politikáról, a nemzetközi kérdése* rendezésének útjára kell lépni az érdekelt felek kölcsönös megegyezésének alapján. Ha komolyan arról van szó, hogy tiszteletben tartsák valamennyi ország jogait, akkor Véget kell vetni annak a politikának, amely semmibe veszi Ki* nát, akkor helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság megsértett jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A nagy kínai hatalomnak el kell foglalnia jogos helyét mind az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mind pedig a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Az egész jelenlegi helyzet kiemeli a nagyhatalmak különös felelősségét a nemzetközi feszültség tárgyalásokkal és a vitás kérdések rendezésével való további enyhítéséért. Az ENSZ alapokmánya éppen rájuk hárítja a fő felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásért. A béke és a nemzetközi biztonság megerősítésének létérdekei követelik, hogy a nagyhatalmak minden erőfeszítést megtegyenek a valódi haladás elérésére a fegyverkezés csökkentése, az atom- és más tömeg- pusztítá fegyverek betiltása terén. Az emberiség érdekében bizonyos nagyhatalmaknak fel kellene hagyniok az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötése kérdésének elfogul! kezelésével. A Szovjetunió a maga részéről kész minden szükségest megtenni e kérdések kedvező megoldása érdekében, Meg kell oldani olyan halaszthatatlan kérdéseket, mint a német kérdés, amelynek elsőrendű Jelentősége van. A német kérdést rendezni kell és rendezni lehet. Ehhez minden európai állam biztonsága, elsősorban Németország nyugati és keleti szomszédai biztonsága megerősítésének érdekeiből és ezzel együtt a német nép nemzeti érdekeiből kell kiindul- n* Ennek érdekében le kell mondani Németország agresszív katonai tömbökbe való bevonásának politikájáról, az agresZ(Folytatás a 3, oldalon.),
