Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. december (7. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-16 / 294. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPUJSÁG Tanácskozik a Népek Békekon. gresszusa — A bécsi békekon. greSszus visszhangja íalvóink­ba fi és városainkban, — A sztálini műszak alatt min­den dolgozó teljesítse adott szavát. AZ »Dl* BÁCSKISKUNMEGYEI PÁRTBIZOTTSÍgÁNÜK LAI*JÁ ♦ II. ÉVFOLYAM, mi. SZÁM 4rffl jj© fillér 1953. DECEMBER 16, KEDD HP in !■ p ipi 1 f iiBiiiwi ..........cm........IP iiwwijipimi ipwwb—bwwiiiiu'■ n in i_nimiuiLJi.. —ULUjpuiwpuJui wriran.iHFW.WHAAlili, .lilMii.llPllMLllPMBBBMeBBPWWWP^WBillJtin\ urnám ll étioii délelőtt megkezdődő! t SM'Æ wmzággyüiém rij Káhosi Mátyás */ Tisztelt Országgyűlés! — Megragadom az , alkal­mat — kezdte beszédét, — hogy a költségvetés tárgya­lása előtt ismertessem a nem­zetközi helyzetet, hazánk bel­ső helyzetét és azokat a fel­adatokat, amelyek előttünk állanak. A nemzetközi helyzet — A nemzetközi helyzetet az jellemzi, liogv az F^yesüjt Államok monopolkapitalistái egyre nyíltabban törnek vi­láguralomra és e eél.iuk el­érésére egyre nyíltabban ké­szítik elő a harmadik világ­háborút. Ezzel kapcsolatban egyre, élesebb a, háborús uszí­tás a Szovjetunió, a béketá­bor ellen. — Az amerikai imperialis­ták világuralmi terveik tá­mogatására alávetik magúk­nál a többi kapitalista orszá gokat. Rákosi elvtárs ismerteti, hogy az amerikai imperialis­ták milyen módon hozták gazdasági függőségbe ezeket az országokat és ugyanakkor miként zsákmányolták ki azo­kat- Majd így folytatta: — A harc a piacokért rend kívül kiélésedéit Kiélesedott azért, mert a. második világ­háború után már nem. áll a kapitalista kizsákmányolok rendelkezésére az » uyolcszáz millió Iakosw.il bíró terület, mely a Szovjetunió vezette béketáborhoz tartozik. Az összeszűkült kapitalista világ­piacon a versenyt élesíti az is, hogy ú.ira meg.ielent a Ja- páin és a nyugatnémet kon­kurencia- Megnehezíti a gyarmati kizsák máuyolást. hogy a gyarmati és félgyar­mati népei- ezabadságharc-a el­nyomóikkal szemben a Szov­jetunió győzelme és a kínai nép felszabadító harca követ­keztében. hatalmas lendületet kapott. Az elmúlt egy két esztendőben ezekben a gyar­mati és félgyarmati orszá­gokban, Tunisztól ‘Délafriká* ig és Iraktól Vietnamig, ha­talma« erővel lángolt, fel* a gyarmati elnyomók elleni harc­— Az- amerikai rnonopolto­jir világ uralmi törekvésének elvtárs beszéde és a háború elűkészítéséuek el­kerülhetetlen velejáróin, hogy magában az Egyesült Álla­mokban éles fasizálódási , fo­lyamat indult meg: — hábo­rús a gresszor otthon, a saját országában biztosítani akar­ja a hátát.- Biztosítani akarja olymódon, hogy üldözi, ter­rorizálja a békét védő, hábo­rút .ellenző demokratikus szervezeteket, elsősorban a kommunistákat, haladó pol­gárokat. — Az Egyesült. Államokban kezdenek mindenkit üldözni, aki szót emel a polgári sza­badság mellett, a, békéért vagy aki egyszerűen nem ért egyet, a monopoltőke háborús uszításával. Ezután az, USA fasizálási tnódszex'eiről „ beszélt Rákosi elvtárs s arról, Jioav az Ame­rikai Egyesült Államok foko­zatosan a világ zsandáraivá válnak. Az erőszakolt fegyverkezés­sel jár, melyet az amerikai imperialisták szövetségeseik­re kényszerítenek, . bogy a hadiipar egyre inkább e]ha­rácsolja a békeipar elöl , a nyersanyagot, ami fokozódó munkanélküliségre, a dolgo­zó tömegek életszínvonalának csökkenésére vezet a kapita­lista országokban. Az Egyesült Nemzetek gaz­dasági . bizottságának lég­ii többi jelentései erői a tény­ről ilyen megállapításokat tartalmaznak: „Anglia. Franciaország, Ny ugat-Németország, a skan­dináv országok, Belgium. Hollandia és Svájc lakossága — 1952-bem kevesebbet eszik, iszik, dohányzik,, kevesebbet utazik, kevesebbet szórakozik és kevesebb ruhát, háztartá­si cikket vásárol, mint tyűi­ben. Az 1952-es év első ne­gyedében a kereskedelem .min­den ágában a. pangás, és több ágában . a válság korszaka volt.” lis liogv az év folya­mán a hP]yzct nem javult mag- azt ugyanennek a bi­zottságnak ez ■ év november 30-án megjelent köz)ön-ve mu­tatja, méh- így kezdődik: .Az ipari termelés, általában gyem gébb volt. mini, 3 megelőző év hasonló periódusában... Ny oiratXémetorEzágbau 'meg­üléssznka lassúbbodott a fejlődés é> L’T-aneiaországbja.u a háború óta először a második negyed év termelésének színvonala alacsonyabb volt. mint az első negyedévé; Az Egyesült Államokban a termelés körül­belül öt százalékkal volt ke­vesebb. mint 3951 második ne­gyedében és valamivel még gyengébb volt, mint 1950"ben is. Hasonló fejlődés tapasz­talható-_ a többi ipari orszá­gokba« is, melyekben a ter­melés vagy pangott, vagy csökkent. A fogyasztás is általában esőkként.” Az ipari munkások a kapi­talista. országokban hatalmas sztrájkokkal igyekeznek élet­színvonalukat megvédeni. Az Egyesült Államokban az acél­ipari munkások sztrájkja bét (létig tartott és húsz millió tonna a°él kiesését okozta. A rosszabbodó gazdasági hely­zet következtében a kapita­lista államok legtöbbjében kezd egyre jobbár, terjedni a felismerés, hogytaz ellenség maga a szövetséges, az Amc rikai Egyesült Államok és hogy ez országok független­ségét és szabadságát, egyetlen oldalról, az Egyesült Államok imperialistáinak oldaláról fe ovegeti veszély. Felmerül a kérdés, annyira hatalmába kerítette-e az ameri. kai monopóltöke a többi kapi­talista országot, hogy kizárta annak lehetőségét, hogy e tőkés országok egymás között, vagy az Egyesült Államok ellen hábo­rút viselhessenek. E kérdésre Sztálin elvtárs korszakalkotó müvében. „A szocializmus közgazdasági problémái a Szov­jetunióban“ a következő választ adta: Látszólag minden t,,rcndben‘‘ van: az Amerikai Egyesült Álla­mok kényszerítotte Nyugat- Európát. Japánt és a többi ka­pitalista országot, hogy ösz- szébbliüzzák nadrágszíjukat: Németország (Nyugat Német, ország), Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán az Egyesült Államok karmai közé került és engedelmesen teljesíti paran­csait. Helytelen lenne azonban azt gondolni, hogy ,,örök idők­re“ minden ..rehdben“ maradhat, hogy ezek az országok a végte­lenségig tűrni fogják az Egyesült Államok uralmát és jármát, nem próbálják meg, hogy az amerikaiak rabságából kisza­baduljanak és az önálló fejlődés útjára lépjenek... Feltételezhetö-e, hogy ezek az országok a végtelenségig tűrni fogják a mai helyzetet, amikor az amerikaiak a ,,Marshall terv“ keretében nyújtott ,,segély“ leple alatt befészkelik magukat Ang­lia és Franciaország gazdaságá­ba és igyekeznek azt az Egyesült Államok gazdaságának függvé­nyévé tenni, amikor az amerikai töke elhódítja az angol es frau fia gyarmatokon lévő nyers­anyagot és felvevőpiacokat és Ily módon vészesen fenyegeti az angol cg francia kapitalisták nagy profitjait? Néír helye sebb-e azt mondani, hogy a ka­pitalista Anglia, majd nyoma ban R kapitalista Franciaország Végülis kénytelen lesz kitépni magát az Egyesült Államok öleléséből és konfliktusba ke­rülni vele, hogy biztosítsa ma­gának az önállóságot és persze a busás profitot? Térjünk át a fö legyőzött országokra, Németországra (Nyugat.Németországra) és Ja­pánra. Ezek az országok most nyomorúságosán tengődnek az amerikai imperializmus csizmá ja alatt. Az amerikai megszál­lási „rendszer“ bilincsbe verte Iparukat és mezőgazdaságukat, kereskedelmüket, kül- és belpo­litikájukat, egész életüket De liiszen ezek az országok tegnap még az imperialista nagyha­talmak voltak, amelyek Anglia, az Egyesült Államok és Francia- ország uralmának alapjait Euró­pában és Ázsiában megrendítet­ték. Aki úgy véli, hogy ezek az országok nem kísérlik meg, hogy újból tslpraálljanak, szét­zúzzák az Egyesült Államok „rendszerét és erőszakkal kitör­jenek az önálló fejlődés útjára — az a csodákban his^“. Sztálin elvtárs zseniális meg­állapításait rengeteg olyan tény igazolja., mely abba az irányba mutat, hogy az Egyesült Álla­mok szövetségesei kezdik tűrhe­tetlennek tartani a helyzetüket. Az amerikai monopóltöke po­litikája, mint a fasiszta politika általában kizsákmányoló, erősza­kos. durva, kíméletlen, szaka­datlanul megsérti szövetségesei­nek létérdekeit, önérzetét, nemzeti büszkeségét. Gondoljunk arra, hogyan lökte félre az Egyesült Államok kormánya Angliának azt a kérését, hogy a Földközi-tenger flottájának angol legyen a parancsnoka, Elutasították az angol kormány azon alázatos kérését, hogy a csendesóceáni paktum tárgyalá­sánál, melybe Ausztráliát és a kétmillió lakosú Ujzélandot be­vonták, legalább mint megfi­gyelő lehessen jelen. A francia nép fel van hábo­rodva amiatt, hogy az Egyesült Államok beleülnek a francia gyarmatokba. Elkeseredve látja, hogy az amerikai tőkések azzal fenyegetőznek, hogy a német fasiszták és Franco támogatásá val szorítják a falhoz Francia- országot és így kénysz rntik rá akaratukat. Nyugat-Németor szágot nyiltan ás szemtelenül ra­bolják meg. Például olcsón el visznek kilencmillió tonna sze­net és érmék egy részét dupla áron, mint amerikai importot visszahozzák. Az amerikai ka­tonák és hivatalnokok, akik Angliában, Francia országban és a többi szövetséges, vagy megszállott országokban a leg­különbözőbb címen tízezrével nyüzsögnek, pökhendi magatar­tásukkal, durvaságukkal, kicsa­pongásaikkal és garázdálkodá Kaikkal maguk ellen bőszítik a lakosságot. Rávilágít Rákosi elvtárs arra, hogy ez így vau világszerte, hogy Londontól Tokióig ellenha­tást kezd kiváltani az amerikai Imperialisták agressziója, Magyarország mint a béke- tabor hü tagja., lépten-nyomon tapasztalja az; amerikai háborús gyujtogalók.agresszióját és gyű­löletét.. Az Amerikai Egyesült Államok akadályozták meg eddig azt, hogy Magyarországot felvegyék az Egyesült Nemzetek Szövetségében Rákosi clvtárs a továbbiakban árról beszélt, hogy az USA a mai napig nem szolgáltatta vissza azoknak a magyar ja­vaknak jelentékeny részét, ame. Jyeket a német fasiszták és a magyar nyilasok 1944—45-ben nyugatra hurcoltak. Miután a bonni és a párizsi szerződések­ről, majd Nyugat Németország a támadó Atlanti Tömbbe való bevonásával részletesen foglal­kozott. áttért kormányküldött­ségünk kcletnémctországi látó gatására. A Magyar Népköztársaság kormánya ez év október végén •egy delegációt küldött a Német Demokratikus Köztársaságba. Ennek a kormánydelegációnak az volt a feladata, hogy erősítse a magyar és német dolgozó nép barátságát, hogy biztosítsa, a Német Demokratikus Köztársa­ság polgárait arról, hogy a Ma­gyar Népköztársaság dolgozói a legnagyobb rokonszenwel és örömmel figyelik áldozatos és sikeres munkájukat és azt a tö­rekvésüket, hogy az imperial^ tan. által kettészakított kásáju­kat egy erős, szabad, független és demokratikus Németország­ba egyesítsék. Ottartózkodásunlc alatt meggyőződtünk róla, hogy a Német Demokartikus Köztársaság dolgozói, különösen a lelkes ifjúság a háborús ro­mok eltakarítása, az újjáépítést és a szocialista építés terén, olyan eredményeket értek élj amelyekre joggal lehetnek büsz­kék. Arról is meggyőződtünk; hogy ezek a dolgozó tömegek egyemberképt támogatják a kormányukat, az egységes demo­kratikus Németország kivívá­sáért, a béke megvédéséért foly­tatott "küzdelemben és hogy hü, odaadó tagjai a Csen­des óceántól aa Elbáig terjedő; hatalmas béketábornak. A ma­gyar kormány delegációja né­metországi látogatása megerő­sítette a német és a magyar nép baráti kapcsolatait kölcsönös rokonszenvét és komoly hozzájá­rulást jelentett az amerikai im­perialisták ellen, a béke megvé­déséért vívott harcban. Az imperialista, tábor és Tito Jugoszláviája képének ismerte­tése után Rákosi elvtárs rátért a Szovjetunió és a népi demo­kráciák gazdasági helyzetére A Szovjetunió . és a népi demokráciák helyzete — Láttuk az imperialista tábor képét, azét a táborét, melynek’ termelő őröl pangauak, melyben milliók szenvednek a munkanél­küliségtől, aliol késhegyig menő verseny dúl az országok között és egyik ország szakadatlanul le akarja igázni és ki akarj3 fosztani a másikat, s aho) lá­zasan készítik elő az új vi­lágháborút Egész más, ezzel sző gesen ellentétes képet mu­tat a Szovjetunió és a népi demokráciák tábora. Ennek célkitűzése nem a mások megrab- lása. nem s. háború; Lasern « Az 1953■ évi költségvetés megtárgyalására hétfőn dél­előtt a parlamentben megkezdte tanácskozásait az ország- unities. Tizene.au óra után néhány nerccel vonultak be a terem­be a minisztertanács elnökhelyettesei és a minisztertanács tutijai, élükön Rákosi Mátyás elvtárssal, a minisztertanács I•htükével. A terembe lévő Rákosi elvtársat helyükről fel- állva, viharos tavasai köszöntötték dolgozó nénitnk képvi­selői. Ezután Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke meg­nyitotta az ú i ülésszakát. Majd Szabó Piroska, az elnöki tanács titkára számolt be az elnölci tanácsnak az elmúlt ülésszak óta végzett munkájáról. Szabó Piroska beszámolóját, az országgyűlés tudomá­sul vette, majd Gerti Ernő, a minisztertanács elnökhelyet­tese az állami statisztikáról szóló törvény javaslatot. Olt Károly pénzügyminiszter pedig az 1953. évi állami költség­vetési és a költségvetésről szóló törvényjavaslatot terjesz­tette be. Ezután, a képviselők viharos tapsa közben Rákosi Mátyás, a minisztertanács elnöke emelkedett szólásra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents