Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. szeptember (7. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-28 / 228. szám
A Szovjetunió új ötéves terve nyomómban Öt millió hektár kitér jedes fi földet borítanak be a Szovjetunióban u védő erdősávok A. szovjet dolgozók iparcikkellátása egyre emelkedik A Dnyepper alsó folyásánál különösen szé cs és bővizű Kis öblöket, szigeteket alkot a partsávban, melyeket gyorsnövésü bozót fed. A part mögött a kép élesen megváltozik. Csu. pasz, dombos sztyeppe terül el ott, amely minden oldalról szabad prédája a forró szelek. aek. A láb mélyre süpped a • porszerü, aprószemü forró homokban. Kahovkától a Fekete-tengerig húzódik ez a rop. pant forró sivatag, amely a Dnyepper balpartján 150 ezer hektárnyi területet rabolt eleddig az emberektől-A homokos területek erdősítésére irányuló kísérleteknek több mint 100 éves története van. De a kezdeményezők min. den próbálkozása, erőfeszítése hiába volt akkor a cári uralom idején. Az erdöüitetés kis méretekben folyt, igy nem is lehetett jó, jelentős eredmény. A föld várta igazi gazdáit. Fenyőcsemeték a sivatagban Itt vannak az ültetéseink — mondja Vasziiij Vasziljevics Cserkaszov, az egyik Dnyeper.menti erdő védöállomás igazgatója Megáll az út men. tén Előtte a fellazított homokban apró, egyéves fenyőcsemeték zöldéinek. Óvatosan felássa a homokot. Lenyúl a tözegrétegig, vizsgálja a ki3 gyökereket. Arcán boldog mosoly villan: a gyökerek hajtá. sai jelzik, hogy az ültetés megeredt Nem volt könnyű dolguk ezen a vidéken az erdészeti szakembereknek. A csemeték rosszul viselték a szárazságot. A repülő homok megtépázta,' megsebezte a gyönge hajtásokat. Mennyi igyekezet és kitartás' kellett, ahhoz, hogy minden elültetett fácakát megóvjanak! és elültessenek, hogy a homoknak ellenálló képességet adjanak az első ültetések után. A csemete körül leöntenek egy emulziót —. a kőolaj egyik melléktermékének — és a víz. nek egy keverékét. Az emulzió a felszínen vékony kéreggé erősödik és megakadályozza a homok felkavarodását. A csemeték egyrészét elsodorta a szél, a többit betemette á homok. Az elpusztultak helyén utánültetést végeztek és min. den csemetét felneveltek. Aczél Tamás: Honvédeskü Hazám, hűséges katonád leszek> mi a ed?/ csepp vér, van bennem, megvédem nevünk otthonát, növekedjék csak szerelemben■ ne leüljenek síró unnák, ' ne lenijének apátián árvák — hogy ‘megvédem az iskolák, gyárak, földek boldog hazáját, esküszöm, mert szent ez a haza, én, a dolgozó név fia. Ha áldozat kell — áldozat lesz — öntudatos, büszke- hősi, megszentelte zászlóimat már Zrínyi, Kossuth és Petőfi Összeszor ítom f oga ma t, ne hallassak egyetlen hangot, mikor ütök — pusztuljanak u. külső és belső bitangok. Esküszöm, mert szent ez a haza, én, a dolgozó nép f ia. Hazáin, liogg téged .védjetek, ® tudás, mint a puska .— 1 fegyver, az öntudatos szeretet az öntudatos oj/üiÖlettel igy lesz erős és győzhetetlenakár a szovjet seregek — népem kövesd és'sose hagyd Cl csillagos példaképedet, lüy éljek mindig, becsülettel s így haljuk, hogyha halni keil tán — legyen egyik kezemben fegyver, másikban dicsőséges szerszám- Ám vesszek el, ha megszegem tettekkel szentelt esküvésem, ne legyen nyugtom sohasem, síromban is átkozzon népem, békéért küzdő millióknak sújtson rám rettentő haragja s az undorító árulónak többé ne keljen fe{ g napja! Igu esküszöm, mert szent ez a haza, én, a dolgozó nép fia. Én, a dolgozó nép fia * nem kedvelem a sok beszédet, nem szóból — tettből érti a népünk, hogy már övé az élet. Tervünk hát szénét s nagyol, esküdjünk együtt, harcosok, esküdjünk népünk címerére, a földünkön kiömlöt,. vérre, apáink dicső örökére — felszegezzük földünk egére a diadalmas csillagot. Esküdjünk — hangunk messze , hajluni — dolgozó népünk fiai! Az új ötéves ten' előirányzatai nemcsak a nehézipar terű. létén, hanem elsősorban a dolgozók életszükségleteire termelő könnyűiparban is jelentősen emelik a gyártmányok terme, lését. Ez azt jelenti, hogy a szovjet dolgozók állandóan emelkc. dó jólétük, egyre fokozódó szükségleteikhez képest, évröl. ávre több iparcikkeket vásárolhatnak az áruházak, boltok eddig is dús választékából. — 1055-ben 1950.hez viszonyítva 61 százalékkal több gyapotszövetet, 54 százaikkal több gyapjúszövetet, 55 százalékkal több bőrlábbelit vásárolhatnak. Ezek csak kiragadott számada. tok. Ezen felül még azt" is tudnunk kell, hogy a szovjet, ipar gyártmányainak minősége állandóan emelkedik. A könnyűipari üzemek és gyárak munkaversenyének szempontjai között eisö helyen áll a mennyiségi követelmények mellett, a minőségi követelmények fokozásának igénye. A textilmunkások, a szőrmeipari dolgozók, a cipőgyárak dől. gőzöl egymással versenyezve látják el szebbnél.szebb, müyészibbnél.müvészibb kivitelű ruházati árukkal'a szovjet népet. Ugyanez a helyzet az élei. miszeripar területén is. Hogy csak egy.két számadatot említsünk: az ötödik ötéves terv befejezésekor a dolgosok 78 százalékkal több cukorkaárut és édesipari készítményt, 92 százalékkal több húst és húsárut kapnak az árudákban, a városok és falvak kisebb-na. gyobb boltjaiban. A tudomány és a termelés dolgozói széttéphetetlen kapcsolatot létesítettek egymással, hogy a tudomány adatait, újabb eredményeit mindenkor a gyakorlat, a termelés szó gá. latába állítsák. Szovjetunió egyetemein és főiskoláin az egyes tudományágak tudósai mellett; ott működnek az ipari dolgozók legjobbjai is, hogy tanáesaikkal, tapasztalataikkal segítsék a tudomány munkásait, a szovjet haza jobb Iparcikkellátása problémáinak megoldásában. Ennek az alkotó kapcsolatnak az eredménye, ként az üzemekben, a gyárakban létesült komplex-brigádok a minőségi termelés egyre úju’ó feladatait oldják meg A szovjet könnyűipar, a szovjet élelmiszeripar gyártmányai, ma már szerte a világon ismertek. A halipari készítményeknek világszerte igen jó híre van. A szovjet nép a felemelkedés útján sikeresen valósítja meg az ötéves terv célkitűzéseit és .a jövő egére már a kommunizmus hajnalának je.cit írja fel. A taskenti textifkombinát minőségi ellenőrzési osztályán A«•• AT j°V° termo barázdái Ezen az őszön megindult a föld a faluban-. Özv. Lakatos Ignácné az elsők között volt. aki belépett az újonnan alakult 111-as típusú téeszcsébe! a Haladásba. A falu évszázados szokásai szerint ugyan az ilyen döntés a férfiak dolga közé számítolt. Már pedig eddig a férfiak dolgába nem illett bele^ szólni az asszonyoknak. — Ő azonban hosszú és keserves évtizedek alatt megtanulta, hogy ninesen külön „férfiak dolga" és „asszonyok dolgaA Almi férfi nincs a háznál — pedig ő egyedül, támasz nélkül nevelte fel a lányát. — «ott az asszonyok könnyebben megtanulják az ilyesmit. Ha valaki egvedül számolgatja a sorsát esténként a petróleumlámpa mellett, annak megkeményedik a gerince és férfiak nélkül is tud dönteni az ilyen kérdésben. Mostmár persze a kamrába került a petróleumlámpa, mióta a terv' villájiyt adott Ürígszélnek- Azóta a lányának is bekötötték a fejét és a háborúban elesett féríe helyébe dolgos; fiatal vöt kapott. — Ki kellene már verni a napraforgót, édesanyám — hallja a gondolatokba bonyolódott özv. Lakatosné a veje fiatal hangját. Ozv. Lakatosuk. ugyanis a félszer alatt álldogál és elgondolkozva morzsoígat a kezében egy napraforgótányért. Valaki hangos jónapottal beköszön az udvarra ebben a pillanatban. Mind a hárman odanéznek a lányával együtt- — Hasznos munkálkodást — nyújtja a kezét a fészer alá beköszönve a fehér munkaruhás vendég. Koliár István, ugyancsak csoporttag. — Tán valami újság van a csoportbant — kérdi Nagy Bálint, a vő. Mert a csoport dolga forog most a fejében Drágszélen minden valamire való embernek. Felesleges a kérdés, úgyis tudják, a csoport minden dolgát. Elvetettéit a rozsot, niég pedig az új módszer szerint: keresztsorosan. Kollár István nagv lélegzetet vesz— Nem azért jöttem, h'nicm örömhírt hozok. Az idén is meghirdette a kormány a békekölcsön jegyzést. Abbun az ügyben járok■ Olvasták maguk is az újságban. — Akkor táti kerüljünk beljebb. odabent jobban esik a beszéd. , A tiszta szobában példás a rend, sehol egy mákszemnyi par. Kollár István szövetkezeti darálókezelő — ■egyébként jómódú középgazda — kisimítja a kezében szorongatott papírlapokat az .asztalon- Nagy Bálint a válla felett odahajolva olvashatja a papíron, liogv „jegyzésgyüjtó iv”. Alul két esekkszelvény úgy, ahogy tavaly volt. Megindul a beszélgetés a Szövetkezet dolgáról, meg arról,,. hogy milyen lesz a jövő sorsa. Üzv. Lakatosné csendesen bólogat, ahogy Kollár István elősorolja. — Már pediü, lm mi a mi hazánkat segítjük és kölcsönadjuk neki forintjainkat, akkor stnlii sem másíthatja meg a mi békés éviin munkánkat. Maga nénénu jó hosz*zú ideig tanulhatta, hogy milyen az, ha va;aki magára marad és meg kell. állnia a maga lábán. Látia, maga egész életén keresztül egvediil volt. Most meg közénk tartozik, a csoportba■ Egy családin helyett lett 90—100 seüitö' társa. Lakatosné erre már nemcsak bő intással válaszol, hanem a könny is kicsordul a szeméből. Á veje biztatóan inosolyog felé-. Látszik, hogy 5 máris Koliár mellé állott. — Hiszen úgy akutjuk mindannyian, hogy jó legyen— mondja özv; Lakatosié- — Közben a férjére goudol, arra. hogy a háborúban odavégzett, meg arr.t, hőgv 'mi yen rabja ’■-'dt 6 a kislányával a földjének. Miiven lassan tudtak valamire vergődni, úgy egyedül. Kollár István mintha csak Lakatosné gondolatmenetébe kapcsolódott vo,na, arról beszél, hogy ha még gyorsabbra akarjuk fogni a felemelkedést, kötelességünk még jobban dolgozni. . — Ugyanígy kötelességünk az is, hogy tehetségünkhöz képest kölcsönadjuk forintjainkat. mert a mi forintjainkból iskola, me a kút épül Drágs.zélcn és vatóraválik bizonyosan a kultúrotthon ?*. Ugyanolyan biztos ez, mint ahogy biztos volt annakidején a villany bevezetése. — Aztán masa. Koliár tagtárs, maga is jegyzett ? — Kollár István olyah egyenesen ül a széken, mintha vigyázáJásba merevedett volna, — Én masam, n családo-m, meg a magam nevében 700 forintot jegyeztem■ Anélkül cl sZm indultam volna magukhoz. Özv- Lakatos Ignáceé el* goudoikozva simítja le a kötője szélét. Arra gondol, hogy ■a termelőszövetkezetben tán rövidesen az egész község együtt fog dolgozni. Gondolatai átrepülnek a hazak kerítésén. ott kalandoznak a tszcs földjén. Látja az ismerős traktorost, hogv a kor* inánykerekef egyenesre irányítja, s vonja maga után a barázdát. Azután a férjére gondol, aki a nagv háborúban vérzett el- Feláll. Kollár István szótanul nyújtja oda neki a tintaceruzát. A ceruza rúfekszik a papírra és szálka3, öreges betűkkel rója a nevét: öze. Lakatos Ignácné: 200 forint. Azután gömbölyű, fiatalos betűk rajzolódnak a másik üres blankettára, A nagy csendben a szú percegését is hallani, Nag a Bálint; 100 forint. özv. Lakatos Ignácné még a maga öt holdja után .jegyzett, de a fejében a Ha adás termelőszövetkezet 1193 hokija jár. amelyre az ő forintjai, uyómán is, meg a veje 100 forintja nyúlnán is rövidesen újabb traktorok kanyarodnak, hogy még mélyebbre szántsák a szoeiaü-ta jövő termő barázdáit.
