Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. augusztus (7. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-24 / 198. szám

í-égy híve rendületlenül hasúdnak, ó magyar A legendáshírű AURORA HEX HA EN IS KÖZIETEK LEHETNEK... Alkotmányunk 60. <Ç. A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő kötelessége, hogy általá­nos vedkötolezettség a.apján katonai -szolgálatot teljesítsenek. Sok magyar fiatalnak csillog a szeme a vágytól és az izgalomtól, amikor utcá­inkon elvonulni látja csapatainkat. Ilyenkor sok fiatal elhatározza; követem szivem vágyát, katona, katonatiszt leszek. A katonatiszti gálya minden magyar fiatal szívét a leghevesebb dobogásra ösz­tönzi. Rákóczinak. Esze Tamásnak nem kellett, kötéllel fogniok a kuruc vitézeket — a falu közepén megszólalt a tárogató s mentek máris a legények, küzdeni a császár ellen. Kossuth Lajos nevére, Petőfi nemes szavára ezrek keltek fel a szabadság oltalmára. A Tanácsköztársaság hő» munkásai öldöklő golyózáporban indultak Rákosi Mátyás ve­zetésével a haza védelmére. Magyar parancsnoknak lenni, irányítani ezeket a seregeket, piros szalaggal há- rom színű kokárdával, tiszti bolytokkal, fényes karddal a szabadságharcosok élén ha­ladni — ez volt, mindig a 20 éves szivek leghőbb vágya­Nemzeti történelmünk hosszú korszakaiban ezt nem érhették el a nép gyermekei- A nemes vágy és az uralkodó osztály dölyfös válasza szépen tükröződnek Arany János Toldijának örökbecsű soraiban. „Hej, ha én is, én is, közietek mehetnék...” Ezt « vágyat teljesíti alkotmányunk. A magyar fiatalok ott lehetnek a néphadsereg fényes tisztjei között. MOST SZÉP LENNI KATONÁNAK Munkások és párásatok fiai — a jövő kntonatisstfei gyakorlatoznak as erdő szélén A FELSIVITÓ FÜTTYSZÓRA a lopózkodó katonák összeíut- nak Hadnagyuk Körű. Még ide­jében odaérünk, hogy a készülő „támadás" terveiből halljunk valamit; „Az ellenség“ az aká­cos szélén védelmi állásj foglalt — magyarázza hadnagyuk. — Mindent láthat és meghiúsíthat, ha nem leszünk ügyesek — Két rajra oszlik a csapat és pa. rancsnokaikkal elindulnak az akác-lget felé. Kúszás> szökelés. Már az erdő előtt tartanak a „mieink“, amikor harsány hang kiált az ellenség felöl: — Min­denki álljon fel és kezeket fel!" — Mért nem mi kiabáltunk előbb, hiszen ml is láttunk egyet s mást! A csatának vége Nagy beszél, getés van az ellenfelek között. Vadonatúj ruháikban ott ülnek a csupa tűz fiúk. Fiatal hadna. gyük kérdezi mindkét felet: mit látott, mi volt a hiba? lói ^be­olvasnak“ egymásnak a szólás­ra jelentkezők. — A védelemben levők elbizakodottságukban nem álcáztak, — mint T. Sándor újonc megállapítja, A táma­dók pedig meg sem kísérelték, hogy beássák magukat — adják a kritikát a másik oldalról. — Az őrnagy bajtárs nehány szót mond arról, hogy a „szivárgás“ és kúszás művészei a szovjet ka. tonák, A világ legerősebb és győzhetetlenebb hadseregének haremődjait, tudományát és ta­pasztalatait pedig el kell sajá­títanunk. NO, MOST A NÓTARA, fiúk: — mondja a hadnagy — „Sere­gek kelnek“, négyre bevágni: „Egy-kettő.három.négy“, — Es felzúg a dal, az arcok kipirul­nak, a szőke és barna fürtök lobognak a szélben. Uj ifjú rohambrigádokrói szól a dal. Brigádokról, amelyeknek kezé­ben szerszám a fegyver. A ,,fel­fegyverkezett nép“ dala ez. BESZÉLGETÉS KÖZBEN egy. re jobban benépesül a „tisztás“. A fiatalok erdeje körénk ma- gaslik minden felszólítás nélkül. Nincs már „interjú“, csak jóízű beszélgetés. Hajdúk, zsellérek és mesterlegények ivadékai, akik együtt sakkoznak, vagy vitat, koznak őrnagy bajtársukkal, hamar áthidalják ezt a két. három méter „távolságot“ is. A röpködő tréfálkozásból és az ennek mélyén mégis meghú­zódó komoly beszélgetésből él­mények villámlanak elő. Kü­lönösen meleg R. József szeged környéki vasas ifi (MÁV pálya, munkás fia) élménye a „beö tö- zés“ misztériumáról. — Nem tudtam aluáni az éjjel, amikor a csupa új mindenfélét magam, ra húztam, — mondja pirulva, — de a többiek se Igen — néz kö. rül társain, mintegy a maga Igazolására. VANNAK PERSZE VIDÁ­MABB ÉLMÉNYEK IS. Ahol ennyi fiatal ember van együtt, még a sziklán is megterem a tréfa virága. Az ujonccréfák ha. gyománya nem szakad meg. a régi „lővátételi“ formák --törül mind megvan, ami ártatlan és nem megalázó. Az ágy cissze- csuklik most is egyik-másik újonc fiú alatt, a csizmát torkig tömik papírral és a nadrágszá. rat összevarrják, de ezek nem csupán az üres ugratást és bosszantást szolgálják, hanem a közösség megtorló eszközei a fegyelmezetlenek ellen, a közös ség ellen vétók büntetésére. A legnagyobb közös é mény azonban egybehangzóan a mákostészta. Sok mákkal, sok cukorral. — Na vigyázzunk, — szól közbe valaki — az se ku­tya", hogy minden szál külön van. — Külön öröm a „repeta" -— tódítja egy másik. R. J. • A munkások és parasztok fiai a kiképzés során mutatják meg, hogy kiérdemlik a tiszti isko­lára küldésüket E mi más volna valóban, ha nem a katonatiszti pálya, ami a fiatai magyar szí­vet a leghevesebb dobogásra ösztönzi? Vége már az ezer. éves megaláztatásnak, a nép fiainak szíve vágya és a betel­jesülés között már nem áll az úri tisztek fehérkesztyüs kísér tete. A magyar flata ok is ott lehetnek a néphadsereg fényes tisztjei között... Képünk a legendáshírű Aurora csatahajót mutatja, amely­nek 1917. novemberi ágyútüze új korszak kezdetét adta hírűi a vUágifcik. Szétlőtték a kizsákmányolás bilincseit, azóta a csatahajó védi a szovjet nép hazáját. A hős szovjet tengerészek nemcsak hazájukat védik, hanem az egyenrangú testvérnépe két a szabad népek táborában... GONDOLATOK A HONRÓL S A HONSZERET-E1RÓL Mi j orr is örökösei, egyenes folytaiéi vaa-'unk mind­annak, ami ezeréves történelmünkben háladó, életképes és jövőbe mutató. (Rákosi Mátyás) * Ha a hazádat va’óban ezPreted. hő vágy fakad kebled* ben. hogy megvalósulni lásd hazádban az emberiség nagy eszméit s erőidhez mérten magad is hozzájárulj azok meg­valósításához, (Belinszkij) * Azok a szovjet hősök, akik úgy áldozták életüket Ma■ nyanrszáa felszabadításáért. mintha saját ha-.ájuk lenne, örökre megtanították népünket arra, hogy saját szabadsá­gunk elválaszthatatlan a többi nép s~abad*ágátcl- A haza- szeretet egyet jelent a mi népünk volt zsarnokainak és más népek mai zsarnokainak gyűlöletével, egyet jelent sa­ját hazánk és minden dolgozó hazája’ a szocialista Szov­jetunió szeretetével. (Horyáth Márton) Haza védelme a Magyar Népköztársaság minden posgárának s#ent kötelessége A kiskunhalasi járási DISZ bizottság találkozik rendezett az 1932-ben született fiatalok ré szére. A találkozó célja, hogy a fiatalok megismerjék a nép­Van hazánk, van mit védenünk: Bene Árpád katonatiszt lett... Borongás őszi idő volt. A gépműhely ajtaját már be­csukták. Jól esett a me leg idő. Az esztergapadok «*ellett vidáman folyt a munka. Be­ne Árpád is lendü'etesen har­colt a több és jobb termelé­sért. Egűik nap azt mondja tár­sainak — meakapta-m. a be­hívót, rövidesen elmegyek töietek, azért, hogy helytáll­tak és védjem, eddigi eredmé­nyeinket, — majd szemeivel szeretettel meOsimogatta gé­pét és gondolta: ..ki. viseli majd gondodat? Törődnek-a majd veled ■ Légy hűséges, jó pajtás, míg visszatérek ' hozzád. Elköszönt szüleitől elvtár soktól és dolgozó társaitól. A vonat elrobogott vele. Utazá­sa alatt a vasútállomásokon egyre több zöldládá» fiatalem­ber szállt fel nagyszerű, han (falatban. Mindenki vidám volt. Bene Árpád, is megérkezett a többiekkel együtt. Minden új volt előtte. Kezdetben ide­gennek tűnt a laktanyái élet- A mindennapi lüktető gyári munkát in roncsok, vezény­szavak, villámgyors sor oko­zók váltották fel- Ennek elles nére hamarosan megbarát­kozott a katonaélettelj az új feladatokkal. Mint párítap igyekezett az elsők között lenni. Példát mutatni, úgy mint a termelés­ben. — A kiképzési idő alatt megálltam heiyem. mt.ynek eredményeként, tisztesiskolá­ra kerültem. Azután a határ­ra helyeztek, ahol járőrszol­gálatot teljesítettem, — monar ja határozottan Bene Árpád, A jugoszláv határon is egész ember volt. Bene elv­társ. Becsülettel teljesítette a kapott feladatot, éberen őriz te dolgozóink álmát, békés építő munkáját, Mindenegyes szolgálatánál arra gondolt, hoOy az üzem dolgozói azzal bízták meg, hogj) úgy őrizte a határt, hogy azon egyetlen egy diverzáns át ne tudjon jönni. Emellett az időjárás nehézségei csak megerősítet­ték harcosságát. Portyáid a- kor sokszor gondolt anyja jó­ságos, mosolygós arcára, mely azt a gondolatot sugározta; állá meg becsületesen a he­lyed, védd n-yuga munkát, szép, boldog életünket. Ilyen­kor még erősebben szorítot­tam a fegyvert és még jobban auűlö’.tem a túloldalon lévő Tito-banditákat. akik. békés építő munkánkra törnek. « A katonaidő szinte elre­pült. Segítettük a la u dolgo­zóit, fiataljait, ügy. eltelt un idő■ hogy észre se véltük, uz új bajtársak jöveteiét, akik tovább végzik ezt a munkál• mi pedig visszatérünk a ter meló munkába — hallatja sza­vát Bene elvtárs. • Örömmel üdvözölték dol­gozó társai Bene Árpádot, amikor viss ajöd. Jó munka iáért dolgozó népünk tizedest ranggal tüntette ki- Harcossá gát, kezdeményezését a ter viclő munkában w alkalmai ta. Átvette Marozsj Ferenc munkamódszerét■ melynek se­gítségével 200—250 százalék ra emelte teljesítményét, - Emellett elhatározta, hogy rövidesen megnősül, mert kettesben jobb, * Gyorsan telpek a munká­ban eltöltött napok Jóior mán észre sem vés a Bene el v társ. Kemény küzdelem fo­lyik a vállalások tel le síié jé éri, melynek élén ő ha ad. — Munkája közben értesül ar­ról, hagy a pártszervezet nép­hadseregünk tisztiiskolájára küldte öt. — Megmondom őszintén, ez kissé meOlevett■ 'másrészről b isszankodtam is. Ennek oka az volt, hogy május 5-én lett volna az esküvöm és másodi­kára szólt a behívóm■ Be be .ül büszke öröm töltött el. Eleget tettem népem, iránti szereieteninek e* átérezve a felém irányuló bizalmat, be­vonultam és ott szorgalmasán, becsületesen tanu'4am­A nehézségek legyőzésé­ben segítettek parancsnokaim, az elvtársiak. Jó munkám eredményeképpen dolgozó né­pünk a hadnagyi rangot ado­mányozta nekem — mondja Bene Árpád — Apám is büiz- ke erre a kitüntetésemre. — Többször mondja, hogy csaj; a munkásosztály hatalma, a mi hata műnk és néni alkot picinyünk biztosítja azt, hogy a munkások, dolgozó parasz. tok legyenek hadseregünk ve tetői. — Légy büszke erre és becsüld meg magad fiam. — mondja apám . * Beng Árpád elvégezte a tisz­tiiskolát, visszatért az eszter­gapadhoz Ismét versenyző; a brigádban azért■ hogy alkot­mányunk ünnepére tett 150 százalékos vállalásuknak -ma­radéktalanul eleget tegyenek. Van hazánk, van mű véde­nünk- Nincs szebb és meg- tisztelőbb feladat, a haza vé­delménél, — mondja moso­lyogva Bene Árvád- • hadseregben reájuk váró felada­tokat. A legtöbb fiatal már a DISZ-szervezetben, majd leg­utóbb Farkas elvtárs referátuma nyomán megismerte és megér­tette a honvédelemre való fel. készülés fontosságát, megértette, hogy a haza védelme szent kő. teiesség. A találkozón a nép­hadsereg részéről üdvözölték, a legbensóségesebb szeretettel kö­szöntötték a fiatalokat, akik valamennyien átérezték és meg. értették, hogy ez a találkozó is hozzájárul a néphadsereg meg­erősítéséhez, szeretett hazánk határainak megvédéséhez. A ta. lákozót lőgyakorlat követte. A fiatalok nagy érdeklődéssel, lel­kesedéssel ismerkedtek meg a löelmélettel és boldogok voltak egy-egy jó találatnál. Szere te tűk és hálájuk jelképéül a lőgyakor­lat után a Szovjet Emlékmű megkoszorúzásához vonultak fel, adóztak azoknak a hős kato­náknak, akiktől hazaszeretetet, proletár nemzetköziséget, az ellenség iránti kérlelhetetlen gyű löietet tanulták. Ahogy ott áll­tak a hősi emlékmű előtt, a dol­gozók átérezték, hogy a béke megvédéséért ezek a fiatat, bátor és hazájukat, szerető ifjak mindenképpen teljesíteni is fog­ják. A kiskunhalasi járás fiatal­jai, akik ezen a találkozón részt, vettek megfogadták, hogy nemcsak » munka, de a honvé­delem frontján is üreg fogják állni a helyüket, mert már eddig is bebizonyították, hogy elszánt­ságban s tudásban méltó utódai a hős szabadságliarcos 43-as katonáknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents