Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-10 / 84. szám

Az önkéntesség és fokozatosság elve termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésében Mezőgazdaságunk szocia­lista átszervezésében az eddi* gi eredményeket a szövetke' zeti mozgalom egyik sarkala­tos tétele: az önkéntesség el­ve alapján értük el. Az ön­kéntesség elvének messzeme­nő betartása a termelőszövet­kezetek további kiszélesítésé­nek egyik legdöntőbb előfel­tétele. Nagy tanítómestereink min­dig hangsúlyozták, hogy a munkásosztály nem alkal­mazhat erőszakot a dolgozó parasztokkal szemben, nem viheti őket kényszerrel a tár­sas nagyüzemi, szocialista gazdálkodás útjára. Már Engels figyelmezte­tett bennünket: ,.A kispa^ vasztságra vonatkozólap a mi feladatunk mindenekelőtt ab­ban fop állni, hopp magán termelésünket és magánbirto­kunkat társas a'iaara helyez zük át, de nem erőszakos úton hanem az erre a célra irár nyu'ió példamutatás és társa dalmi támogatás révén.” Ez a politika természetsze rűen következik » munkás' osztály és a dolgozó paraszt súg között lévő baráti, sző vetséges viszonyból. A prole­tariátus diktatúráia a muri kágok és parasztok szövetsé ge alapján jött létre. A műn kás'paraszt. szövetség a pro letárhataiom első és legmé lyebb alapja. Az önlréntesség elvének megszegői tehát durván véte uek a proletárhatalom alap ja: a munkás-paraszt szövet ség ellen így történt e/, Bo rotán és Kémen is. A munkás-paraszt szövetség nem akármilyen szövetség Céi.ia: a munkásosztály ve vetésével a szocialista társa dalom megteremtése. A szó ciaüsta társadalom pedig el képzelhetetlen szocialista mo zőgazdaság nélkül. Nemhogy időtlen időkig, de még csak hosszabb ideig sem állhat fenn az a felemás állapot melyben a népgazdaság két különböző alapon áll: egyik lábával a szocialista nagy ipar. másik lábával pedig kisárutermelő- szétszórt egyéni parasztgazdaság alap­ján. Mi is érezzük ennek hát­rányát. ,.de szerencsére nem vagyunk úgy megszorulva hogy erőltetnünk, kelljen szövetkezetét“ — mondja Rá kosi elvtárs. A szocialista mezőgazda­ságot úgv teremthetjük meg ha a milliónyi szétszórt pa rasztgazdaságot közös, nagy­üzemű. szocialista gazdaság ba egyesítjük: de nem erő­szakkal, hanem a dolgozó pa­rasztok önkéntes összefogása szövetkezés útján. Példán Tompán a Szabadság. Gáté­ren a Vorosilov tsz-nél. A szövetkezetek erőszakos szervezése — egyet jelentene a szövetség aláásásával. »■//* erőszakot alkalmazni annyit jelenti mint az egész ügyet tönkretenni” — mondotta Le nin elv társ. A kollektív gazdaság erő­szakos létrehozásáról azt mondja Sztálin elvtárs, hogy ..ostoba és reakciós dolog". Azok a dolgozó parasztoki akiket akaratuk és meggyő­ződésük ellenére erőltetnek a szövetkezetbe való belépésre, nem fognak teljesértékű mun kát végezni, legtöbb esetben ezek a fegyelem megbontói. Nem érzik magukénak a sző vetkezet tulajdonát. Lelkiis­meretlenül, hanyagul dolgoz­nak. Azok. akik megsértik az önkéntesség elvét, a dolgozó parasztokat a munkásosztály hatalma ellen fordítják, az ellenségnek, a kulákságnak segítenek. A kulákság nyil­ván felhasználja az alkalmat és ahol csak módjában áll, igyekszik szembeállítani a munkásosztályt a paraszt­sággal. A mezőgazdasági nagyüze­mek megteremtésének előfel­tétele: jó politikai felvilágo­sító munka a dolaozó parasz­tok között, ugyanakkor a ku­lákságnak kíméletlen leleple­zése■> a várt szívós nevelő munkája. A jó politikai munka mel­lett elsődleges a szövetkeze­tek példamutató munkája. Az egyéni parasztokat saját ta­pasztalatuk alapján kell meggyőzni a nagyüzem elő­nyéről. A leninismus arra tanít, hogy a parasztokat az önkén­tesség elve alapján kell a kollektív gazdaság vágányá­ra átvezetni, meggyőzve őket arról hogy a kollektív társa­dalmi gazdaság előnyösebb nz egyéni gazdaságnál. Nagy tanítóink hanasúlyozzák. hogy a dolgozó parasztságot csak' a példa és meggyőzés erejével vezetheti, a munkás osztály a szövetkezeti gazdál­kodás útjára. A mi szövetke ncti mozgalmunk terén ezért legdöntőbb féladat) hogy meglévő szövetkezeteket olyan erőssé, szilárddá tegyük, ami vonzza „ parasztságot a szö­vetkezet felé. A példa meggyőző erejét bizonyítja Kiskunfélegyháza esete, ahol az Alkotmány megszilárdítása azt eredmé­nyezte. hogy a dolgozók ér deklődése a társasgazdái ko­dás iránt nap-nap után fo­kozódik. így érte el az Alkot­mány termelőszövetkezet is azt, hogy létszáma állandóan emelkedett. Tompán is ügyel lek arra. hogy a dolgozó pa rasztok önként és meggyő­ződésből lépjenek be a sző vetkezetbe. A csoport létszsí ma szépen emelkedett és nu» gyei viszonylatban ezáltal ki­magasló eredményt értek el Megyénkben azonban nem mindenütt tartották szem előtt a lenini-sztálini tanító' sokat. Voltak termelőszövetke­zetek, ahol ígérgetésekkel, vagy furfanggal akarták nö­velni a létszámot, sőt attól sem riadtak vissza, hogy erő­szakot alkalmazzanak. így történt ez a bajai Vörös Fénynél és a bácsalmási Egyesült szövetkezeteknél. Ezeknél a szövetkezeteknél megsértették az önkéntesség elvét a fúziónál. De a keceli Békénél is megszegték az ön­kéntesség elvét. Ezeknél a szövetkezeteknél az önkéntes ség megszegésének következ­ményei a munkákban mutat koztak. Ezekből a példákból is lát­hatjuk, hogy ott, ahol meg­szegték az önkéntesség elvét, ahol túlzásba vitt rábeszélé' sekkel, nyomással, fenyegeté­sekkel kényszerűét,lék, vagy éppen ígérgetésekkel csábí­tották a dolgozó parasztokat termelőszövetkezetbe, ott sokáig a munka is rosszul megy. Az önkéntesség elvé­nek megszegői tehát nemcsak termelőszövetkezeti mozga­lom továbi fejlesztésének ár­tanak, hanem közvetlenül a már meglévő termelőszövet­kezetek megszilárdításának is. Ezért pártunk példás bün­tetésben részesíti mindazokat, akik megszegik az önkéntes­ség elvét és egyes esetekben erőszakkal lennek fel a ter­melőszövetkezetek szervezé­sénél. Az önkéntesség elvével szo­rosan öszefügg a fokozatos­ság elve. »Fontos> hogy ahol a fejlő­dés arra, nem érett meg — mondotta Rákosi elvtárs pár­tunk 11. konaresszusán — ott ne javasoljuk a legmagasabb, a III. szövetkezeti típust, ha­nem elégedjünk mea a tea’ egyszerűbb, I. számú típus­sal, melynek előnye az, hogy módot ad az egyénileg gaz dálkodó, még ingadozó pa­rasztoknak arra, hogy kipró­bálják a szövetkezés jó olda­tait, akkor, amikor még fél­nek a fejlettebb> számukra 'túlságosan ko.iektívmaga­sabb formától.” Termelőszövetkezeti moz­galmunk kezdeti szakaszán felütötte a fejét: a fokozatos­ság elvének elhanyagolása. Pártunk idejében figyelmez­tetett bennünket erre a hibá­ra. Azóta elért eredményeink bizonyítják, hogy helyes volt pártunk útmutatása: közel 2000 I. típusú termelőcsoport alakult és az idei gazdasági évben már ezeknek a nagy­része -• csaknem 1100 — tager sított nagyüzemi táblákon kezdi a gazdálkodást. S szép számmal láttunk olvau esete1 két is, hogy a dolgozó pa­rasztok az I. típusú, csoport­ban végleg meggyőződtek a szövetkezés helyességéről és önként, meggyőződésből át­léptek a magasabb típusba. Megyénkben a pártkongresz* szus előtt nem volt 1. típusú csoport. Most már 136 van. Ezek közül három átalakult III. típussá. 66 csoportban nem folyik még munka. 60 csoport pedig egyhelyben topog. III. típusú és önálló 216 csoport van. Termelőszövetkezeti moz­galmunk eddigi eredményei bizonyítják, hogy egyáltalán nincs szükségünk semmiféle erőltetett agitúcióra, semmiféle nyomásra. Az el­múlt két esztendő alatt ter­melőszövetkezeteink száma több mint háromszorosára, a taglétszámuk pedig ötszörö­sére emelkedett. Ezideig ne­gyedmillió dolgozó paraszt­család tért át a szövetkezeti gazdálkodásra s ma már ha­zánknak szinte minden egyes községében van termelőszövet­kezet, a községek egész sorá­ban pedig több is: számuk megközelíti a 4700-at. A számbeli növekedéssel együtt gazdaságilag is magy­Tisztasági mozgalom Bács kiskun megyében Egészség ügy i kormányza­tunk a múlt évhez hasonlóan, országosan, ez év áprilisában újból tisztasági hónapot ren­dez. A tisztasági hetek, hóna­pok rendezése, a dolgozó tö­megek széles rétegének bevo­nása és aktivizálása diapján, az egészéget károsító ártal­mak niegelőzésésben jelent hatalmas fegyvert. Az egyéni tisztaság, a tiszta lakás és környezet, a tiszta gyár vagy üzem jobb munkára ser­kent. Az elhanyagolt környe­zet, az egészségtelen, piszkos munkahely, poros, szemetes hivatal, iskola és lakás, nem­törődömségre, hanyagságra, fegyelmezetlenségre nevel és a termelés csökkentésén kívül komoly ártalmat jelenthet a dolgozók egészségére. A Szovjetunióban bevált Voroshrmozgatom példája nyomán a gyárakban, üze­mekben, hivatalokban fordít­sunk fokozott gondot arrp, hogy a munka végeztével a használt gépeket, eszközöket mindig tisztán, rendben tart­suk. Jelöljünk ki tisztasági felelősöket, akik hivatottak arra, hogy a mozgalom állan­dó jelle a ét biztosítsák. Végez­zünk altapos takarítást, lom­talanítást a gyárakban, üze­mekben, iskolákban, hivata­lokban, lakásokban. Nézzünk -jól körül környezetünkben, házunk táján> gyűjtsük össze és válogassuk szét a hulladé­kokat, ezzel n Gazda-mozga­lom irányelveinek megfele­lően népgazdaságunk anyag- készletét növeljük. Faluké- lyen az állati és emberi trá­gyának a földekre való ki­hordása mezőgazdaságunk termelésének fokozásához já­rul hozzá. Nyilvános helyek> közterületek, utak. utcák> te­rek, parkok, vasútállomások, közlekedési eszközök tisztasá­gát ne veszélyeztessük sze­mét, hulladék szétdobálásával. Dr. THURZÓ TAMÁS állami közegészségügyi felügyelő. Bátyán Szíjjá r tő József középparaszt egészévi tojásbeadását 147 szá. zalékban teljesítette. Deosák Jó­zsef középparaszt félévi tojás, beadását, B. Nagy Lukács kis- paraszt egészévi tojásbeadásáó rendezte. Petrity Gergely kispa- raszt félévi baromfi, és tojás, beadását, Guzsvány János kis- paraszt félévi tojásbeadását tel. jesítette. ; mértékben erősödtek termelő- szövetkezeteink: vagyonuk két év alatt tizenegvszeresé- re, szövetkezeti alapjaik ér­téke buszonhétszeresére nö­vekedett. Százával vannak ma már hazánkban is millio­mos termelőszövetkezetek. Ilyen megyénkben a félegy­házi, kecskeméti, vaskúti Dó- a, miskei Táncsics, balnsi Vörös Szikra és bácsbokodi Vörös Csillag. Mindezek az eredmények azt bizonyítják, hogy pártunk politikája helyes: a meggyő­zés, a .ió példa erejével rá le­het vezetni a dolgozó párasz; tok tömegeit a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Meggyőző érvekre és be­szédes eredményekre van bút szükségünk! Tartsuk mindig szemünk előtt Rákosi elvtárs bölcs t?' nácsát: ,,A legjobb agitáció élvtársak, a legjobb propa­ganda az, ha a szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha ter­melése olyan messze fölötte áll az egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt, világos, hogy ez a legjobb termelési forrna.*’ Felvilágosító munkánkban pedig állandóan gondoskod­junk róla, hogy termelőszö­vetkezeteink beszédes ered­ményei tudomására jussanak minden dolgozó parasztnak. Pártszervezeteink, a taná­csok, a termelőszövetkezetek tagjai lépjenek fel szigorúau az önkéntesség elvének min­denfajta megszegése ellen és mindennapi szorgalmas mun­kával, kimagasló termésered­mények elérésével, meggyő­ző, felvilágosító szóval segít­sék termelőszövetkezeti moz­galmunk fejlődését. Sípos Gyula Nemzetközi események A hadigazdálkodás pusztító hatása a tőkés országokban A moszkvai gazdasági érte. kéziét felhívta a világ érdek, lödését a hadigazdálkodás pusztító hatására. lA. nemzetközi nagytőke a tőkés országok gazdasági éle* tét immár hosszú idő óta há­borús vágányra állította át. S ugyanakkor a7. imperia' listák megvásárolt sajtója, valamennyi hazugsággyára, a do gozók vérével és verej­tékével kupeekedő politikusa azzal akarja becsapni a hadi- gazdálkodás terheit viselő néptömegeket' hogy a "fegy­vergyártás növelése megja­vítja a gazdasági helyzetet", fegyverkezés felvirágzást hoz*’. A detroiti autóipari munkás és n lyoni szövőnő, a walesi bányász és a szicíliai paraszt azonban minden nap, minden órában saját bőrén tapasztalja, hogy ez a hazug elv olyan messze van a való­ságtól, mint ég a földtől. (A tőkés országok a fékte­len fegyverkezés, a nyakló nélküli katonai kiadások kö­vetkeztében rohannak min­den eddiginél súlyosabb gan- dasági válságba. A fegyver­kezési hajsza kimeríti a tő­kés országok gazdasági erő­forrásait. Az Egyesült Álla­mok haditermelése például elérte a havi 2 milliárd dol­láros színvonalat, vagyis há­romszor annyi, mint 1950-ben sére emelkedek. Ráadásul egyre kevesebbet ér a pénz- amit a. dolgozók kézhez kap- uak. A dollár, a font értéke felére, a francia franké pe­dig töredékére zuhant. A tőkés országokban a ha­ditermelés növekedése ellené­re fokozódik a munkanélküli­ség. Ilyen „felesleges ember“ Amerikában 12 millió, Olasz­országban 5 millió, Nyugat* Németországban 2 millió van ma, hivatalos adatok szerint. Ezek az emberek — mondani sem kell — munkanélküli se­gélyt csak a legritkább eset­ben kapnak, családjukkal együtt nyomorognak. Nem meglepő, hogy hétről hétre növekedik az * öngyilkosok 6záma. Míg az angol, amerikai, francia, olasz dolgotok em­berhez nem méltó körülmé­nyek között élnek — a kapi­talisták valósággal tobzód­nak, soha nem tanasztalt re­kordprofitokkal büszkélked­nek. Jellemző, hogy az ame- riikaj monopóliumok profitja a múlt évben 46.2 milliárd dollárra, vagyis a háború- előtti sokszorosa. így fest tehát a valóság­ban a Truman és Acheson ál­tal^ hangoztatott „felvirág­zás”. Eltorzult, egyoldalú ipar« tomboló infláció, szé­dületes áremelkedés, a fo­gyasztás állandó csökkenése, példát'au nyomor, ezt jelenti a hadigazdálkodás. Az effajta "felvirágzás“ az imperialis­ták minden dajkameséje elle­nére sem más, mint az új gazdasági válság előhírnöke. volt. S a haditermelés folyto­nosan bővül. A fémfeldolgo­zó ipar egyharmadát. min­den nikkelkészletet, valamemy nyi újonnan gyártott szer­számgépet haditermelésre használnak fel. Ez azonban csak néhány csepp a tenger­ből. Az USA ma ötvenezer annyit költ háborús célokra mint a második világháború alatt. S eközben a békeipar termelése szakadatlanul csök­ken. A nyugateurópai országok­ban a gazdasági életre kettős nyomás nehezedik: a fegy­verkezés és az amerikai ter jeszkedés. A* amerikai tőké­sek megfosztják angol, fran cia, olasz versenytársaikat a délkeletázsiai, délamerikai, európai piacoktól és elsor­vasztják a nemzeti ipart. A hadigazdálkodás példát­lan nyomor a tömegek — pa­radicsom a népnyúzó tőkések számára. A dolgozókat há­romszorosan rabolják ki: mint adófizetőket, mint fo­gyasztókat és mint bérmun­kásokat. A Statist című angol folyóirat szerint Angliában a munkások bérének 50, Ame­rikában 30 százalékát nyelik el az adók. Az árak a múlt év végén Amerikában a háború­előttinek csaknem másfélsze­resére, Angliában háromszo­rosára, Franciaországban és Olaszországban többtízszere-

Next

/
Thumbnails
Contents