Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. április (7. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-04 / 80. szám
ÉPÜI A. KOMM.UMIZMÜS Tavaszi jelentés a kommunizmus nagy építkezéseiről A kommunizmus nagy építkezései — a béke művek 'Az óriásmérctű ’átalakító munka, amelyet a szovjet emberek a Bolsevik Párt vezetésével, a lángeszű Sztálin tervei szerint végeznek, egyedülálló az emberisén történetében. A szovjet nép nemcsak helyreállította a háború okozta rombolásokat, hanem az imperialisták minden ármánykodása ellenére diadalmasan építi a kommunizmust. Míg a Szovjetunió a béke művein dolgozik> addig a háborús gyujtogatók gazdasági életüket a háborús vágányra tólják át. így az Egyesült Államok mostani költségvetése 60.7 milliárd dollár hadikiadást irányoz élő. A Szovjetunió már 1950'ben háromszor annyit fordított szociális juttatásokra, mint a háború előtt. A Szovjetunióban egyre emelkedik az életszínvonal. 1950-ben például rádiókészülékből hatszor, kerékpárból háromszor annyit adtak el, mint tíz évvel ezelőtt.Az emelkedő életszínvonalnak az is fényes bizonyítéka, hogy négy év alatt a Szovjetunió minisztertanácsa ötödször hajt végre nagyarányú árleszállítást. Ez is a kommunizmus építésének újabb nagy sikere, hason’ó a volgai, doni, dnyeperi hidrotechnikai létesítményekhez, a Turkmén-fő- csalorna építkezéséhez. Ezek a hatalmas építkezések lelkesítik a viláa elnyomott és felszabadult dolgozók küzdelmét a szabadságért, békéért, boldog jövőért. Nézzük meg, mi a helyzet 1952 tavaszán. -, A Volga-Don csatornát még ebben az évben átadják a forgalomnak, s ezzel egy séges közlekedési rendszerben fonódik össze a Szovjetunió európai részének öt tengere. Február l’én a Don vize a beömlő csatornán keresztül eljutott a karpovi szívaty- tyúállomás vizemelő rendszerébe és a hatalmas gépekkel 13 méter magasra felnyomott víztömeg megkezdte útját a Volga felé. A Kufbisevi Vítsierőmü építkezésének 1951. évi tervét határidő élőit teljesítették: a Volga medrébe körülbelül 2000 tonna vasszádvadlót vertek le és elkészültek az alap- árok földműnkálataivat is. Jelenleg az alsózsilip alapárkán es a zsilipvédő zárógáton végzik ,.az utolsó simításokat”. Április elején az dlsózsi- lipen már megkezdik a betonozási munkát. A Cimljansskájai Vízierőmű földgátjaiba az új év első heteiben rakták be az utolso köbméter földet. Jelenleg ez a gát már egész hosszúságában eléri a tervezett 41 méteres magasságot. Január hó l.rén megkezdték a Don medrében épített gát áteresztő nyílásainak elzárását s nyolc nappal később a Don a gát előtt kilépett medréből és megkezdte a cimüanszkájai víztároló megtöltését. _ — A Cimljanszkáiiai Vízierőmű építkezésein jelenleg a vízturbinákat szerelik. A gát. a vízierőmű, a zsiliüek és a szivattyúállomások berendezésével párhuzamosan folyik az öntözőhálózat énítése. A* öntözőhálózat építkezése szintén jelentősen halad. A doni főöntözőcsatornából eddig már több mint I 20 kilométeres szakasz elkészült. A főcsatornához hét elosztó csatorna csatlakozik. A munkálatok itt is igen eredményesek: az alsó-doni csa; tornából 54. az azovi elosztó csatornából 70 kilométertépí" tettek meg és néhány hónap múlva már megkezdhetik az öntözést a rosztovi területen. A Szovjetunióban a kolhozok és szovhozok az ideiglenes csator. nák új öntözési rendszerére térnek át. Két.három esztendő leforgása alatt több mint négymillió hektár területen alakítják át az öntözési hálózatot. Az állam számos traktorral, talaj- gyalúv&l, buldózerre^ gépkocsldarúval és még sok más géppel segíti a kolhozokat és szovhozokat az ideiglenes csatornák elké. szitésénél. Képünk a Tadzsik SzSzK ,,Kirov” szovhozában készült. Bemutatja, hogyan temeti be a buldózer a régi öntöző- csaiornát, Rádió a munkaszervezés szolgálatában A Dél-Ukrajnai és Észak-Krimi Csatorna építkezéseinél is serény munka folyik. Az egybefonódó két csatorna hossza 550 kilométer lesz, a tervek szerint 3.2 millió hektár föld öntözését teszi lehetővé. A csatorna építési munkálatai mellett a No va ja Kahovkánál alkalmazott módszerrel építik majd itt is a sznyígirjovkai« va- sziljevkai, dzsankoji, stb. nagy munkáshakótelepeket. A Sztálinii ratii Vízierőmű építkezésének kollektívája az elmúlt évben megkétszerező* dött, az itt dolgozó főiskolai képzettségű szakemberek száma pedig négyszeresére növekedett. Mind több új gép érkezik az építkezéshez, ahol ebben az évben az előző évhez viszonyítva két és félszeresénél is nagyobb terjedelmű építkezési és szerelési munkát kell elvégezni. Csupán lakótérből 77.000 négyzetmétert építenek be. 1951-ben kitűztek a Felső-Ahtuba és Sztálingrád között létesítendő elektromos távvezeték nyomvonal tát, azóta már men is kezdték a nagyfeszültségű távvezeték felállítását. Az idén elkészül a fenék- és zárágát isi amely védi a. vízierőmű létesítményeit az áradásokkal' szemben, A Turkmen Főcsatorna építését is lázas ütem jellem"! zi. A nemrég még lakatlan Kara Kum sivatagot benépesítette az építők sokezres serege: új városok és lakótelepek létesülnek, utakat építenek. segédüzemeket állíta-i nak fel. A csatorna nyomvonalán számos kutatórészleg dolgozik, folytatja azt a hatalmas arányú munkát, amit a Kara Kum sivatagban a múlt esztendőben kezdtek meg a geológusok. Az HOfr kilométerre tervezett Turbinán Főcsatorna jövendő központjának: Tahia Tagnak körvonalai már kezdenek ki-i bontakozni, a leeutóbbi hó' napokban 45 lakóházat, szál*1 lodát énítettek, áramátalakí-j tó-telepet és gépkoesitelepet1 állítottak fel. * Jelenlea ez a helyzet a kommunizmus nagy építkezéseinél. A munka minden területen olyan lendülettel folyik, hogy néhány hónap múlva, már más kép fogadja az embert és új, nagyszerű eredmények tárulnak a szemünk elé. „Azután majd béke less66 Szép szál hirtelenszőke legény volt. Ahogy szeptember 22-én délután gyűrötten, piszkosan beugrott a tanyaudvarr fto, szertefröccsent a sáros föld a lába alatt. Szabó szak- társ a tanyaudvarban állt. A harcizaj a fülében dobolt. Gránát- és aknarobbanások tépték a levegőt. A front ott ■vonaglott, kavaraott a tanyaház körül. A szobába már, fel. tartott kezekkel hátrál be. Mögötte a géppisztohios szovjet katona. Szabó száktárs nem sokat tudott oroszul, de értett valamit németül. „Ponyemáj nyemecki?" — szögezte a kérdést a szőke szovjet tisztnek. Az levette a sapkáját, haja a homlokába hullott, amikor tiszta németséggel válaszolt: „Igent’' Szabó szaktárs előtt egész természetesnek tűnt fel, hogy a szovjet tiszt tud németül Ahogy most az ajtóban állott és mosolyogva tekintett rá, sártól összemaszoMít köpenyében, Szabó szaktárs fejében gyorsan kezdtek forogni a gondolatok. Számomra itt a háború vége, — aondolta. — Ez a fiatal szőke tiszt mosolygásával már a béke. »Hívja haza a feleségét'’ — parancsolta, inkább c'ak kérte. Amíg étőszólítaatta a leányát, már arra gondolt,_ valami meleget, kellene adni ennek az embernek, biztosan fáradt. A tiszt hirtelen a zsebébe nyúlt. „Tán csak nem fog lelőni*“ — villant Szabó szaktárs eszébe, de a fiatal katona egy szép piros mosolygó almát húzott ki a zsebéből, ő is mosolygott hozzá, amikor odaadta. Nem vaau éhest — Kérdezte lekötelező udvariassággal, mintha csak valamelyik hozzátartozóia fordult volna hozzá békés vasárnapi beszélgetés közben. A piros alma biztatóan mosolygott, mint a béke, amelyre olyan régen vártak Szabó- éknál is, mea szerte az országban is sokan. Szabó szaktárs kifordidt az ajtón és a vijjogó, reszkető levegőben „ földek között elindult a szomszéd tanyába a feleségéhez. Alig hallotta a gondolatainak, özönétől azt, hogy az előbb méa a tanya körül gyülekező tankok ijedt berregéssel visszavonulnak a falu felé. Ahogy rakosgatta a lábait egymás elé, szaggatott és kusza emlékkének kavarod tak a fejében. A- üzemre aondolt. Kistelek felől már odahallatszottak a morajló áoyúdiiböroébek — emlékezett vissza. Az üzem parancsnoka reaaeitől estig, vöröseslilába játszó arccal ordítozott az udvaron. A kísé* rétéhez tartozó tisztek töltény táskában, gyanakvó szemmel rohangáltak a AAált, rendetlen irodákban. Szeme előtt az egyik magyar főhadnagy eszeveszettül üvöltő képe rémlett fel. ,,Bitangok, csirkefogók, én majd megmutatom.” Szabó szaktárs, az öreg szervezett munkás, aki két társával együtt a szószó'ló szerepét vitte a gyárban, az előbb jól odamondogatott neki. A portásfülke megtelt a tiszt ordí- tozásával, de Szabó szaktárs kitartott állásponia mellett: amíg a munkássáa meg nem kapja az elmaradt bért, nem segít a csomagolásban. Nagyon jól tudta, hon y nincs pénze az üzemtulajdonosnak, mert egy nappal ezelőtt az összes készpénzét szétosztotta a tisztviselők között. A gyárost — Szíjártó Gyulát — egyébként sem izgatta már az üzem sorsa. ,,Azi úgyis elintézik a hadiüzem parancsnokságon a fejesek — mondta a feleségének csomagolás közben, — Csak az autó ki ne dögöljön menekülés közben.“ A szaktársak akkor széled' tek csak szét az üzemből, mikor mindenki látta, hogy a lázasan csomagoló parancsnokság úgysem boldogul a gépekkel, az iparvágányra begurított teherkocsik is üresen tátonganafe. Ugv sem lesz azokból rakott kocsi! A fia motorján berregett ki a tanyára az egyre közeledő front dobbanásai, kattoaásai közt. És most. itt ballaa a feleségéért. Azért, hogy teát főzzenek ezeknek az új, ismeretlen embereknek, akik úgy beszélnek vele, mintha rokonai lennének. Jó idegzete van> annyi biztos, aondolta maaában> mikor a szőke fiatal tiszt képét rakta össze n képzeletében. * ’A felesége gyorsan visszakerült vele együtt. Akkorra a kis szoba zsúfolásig megtelt szürkeegyenruhás szovjet katonákkal. Sapkájukon ötágú vörös csillag fénylett. Komoly dologgal voltak elfoglalva. Hallatlan odaadásai játszottak a szomszéd kislányával. Egy nő is volt köztük, aki svájcisapkásan guggolt a gyerek előtt és sűrű nevetések közben maavarázgatott valamit neki. A gyerek nem értett ugyan semrnit. a magyarázatból, de roppant közvetlenül vizsgálgatta a fényes kitüntetéseket, mea a tarka szalagokat, amelyek ott himbálóztak ennek a fehérarcü, fiatal kaionalánvnak a mellén. Az asztalon eay egész halom piros alma fénwett, lánya az ágy szélén ülve niaj- szolgatott belőle. A szomszédok kezében is álma piroslott és az egyik szovjet katona fontoskodva s komolyan kapcsolt rá a kislány csuk’ójára egy vidám, színes kis /karperecét. Olyan volt az eaész kép, mintha kedves jó szomszédok látogattak volna el hozzájuk. Ha nem süvítettek volna kissé távolabb a lövedékek, ha a aépfegyverkattoaás nem dobolt volna az ablakokon, azt hitte volna Szabó szaktárs, hogy vége van minden kínnak. — .’Vége van a kizsákmányolásnak is — lélegzett fel. A régi szakegyleti gyűléseken koptatott szónak új csengése támadt hirtelen: vége a kizsákmányolásnakl A főhadnagy, akiről mindenki tudta már Szabó szaktárs kivételével, hogy Sztye- pánnak hívják, homlokára tóit sapkával üldöaélt a sarokban és nagy igyekezettel magyarázta a szomszédost- szonynak a front helyzetét. -,Béke, béke” •— mondogatta• ahogy az újságpapír szélére kusza vonalakat és fekete pontokat rajzolgatott. — A szomszédasszony nem nagyon figyelt a dologra, ő Sztyepán szőke haját vizsgálaatta és többször édesdeden elmosolyodott. Amikor elbúcsúztak már késő éjszaka volt. Fél- egyháza felöl rakéták szállottak a levegőben- ismeretlen rendeltetésű autók berregtek a kövesúton. A főhadnagy megszorította Szabó szaktárs kezét és azt mondta németül: Két hét múlva Pesten leszünk, újból mecflátom a nővéremet! Nem tudiat Ott tanít Budapesten, tanítónő.“ Az ajtó elé kitódult az eaész család és szemüket meresztgetve néztek a sötétben ayorsan eltűnő szovjet katonák után. Sztyepán méoeovszer visszafutott és gyorsan hadarva mondta: „Nemsokára jönnek a töb'bek is, a mieink! Azután majd béke i esz.” Szabó szaktárs az üzemre gondolt, amikor a tiszt kezét szorongatta. Arm gondolt, rövidesen fiira kezébe veszi a kalapácsot.
