Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-04 / 80. szám

NEM FELEJTIK EL A MÉLTAT

a kalocsai érseki uradalom egykori zsellérei

I BENJÁMIN LASZLO

Vörös Hadsereg

1035. április

A 48 ház csendesen pihen a fekete ég alatt. Az eső- amely •az előbb kezdett szemezni mindjobban mese red.

Csonka János éjjeliőr szitkozódik magában. — Már megint esik, — dörmögi é összehúzza magán a rossz köpenyt. Közben fülel. Most ütött hármat, a kalocsai nagytemplom órája. Csonka bácsi szájához emeli a dudát és belefúj. Ébresztő. Mint valami harci riadó hasítja át az éjszakát a dudaszó.

Mozgolódni kezdenek a cse- éd házak. Petróleumlámpák fénye pislákol át az ablakokon.

Rom*icsékat, is felverte a dudaszó. Az ember kászolód- ni kezd. Kidörzsöli szeméből •az álmot Felül az ágyban és álmosan pislog a lámpafénybe. amelyet most gyújtott meg az asszony.

Már megint esik az eső — mondja az szokott modorában- miközben feljebb csavarja a iámpabelet. A füstöskormos petróleumlámpa gyenge fényt áraszt a kis szobában. Romsies József körülnéz. A hat gverek egymás hegyén-hátán alussza az igazak álmát.

— Ezeket még a duda som riassza fel. — Jegyzi meg rosszkedvűen. Nem is a gyerekek miatt rosszkedvű, hanem az eső miatt, öltözködni kezd. Mikor rongyos gúnyájába bújik, eszébe jut minden keserűsége. A napi nyomorúság, amely az érseki major minden cselédjének égeti a lelkét. Reggel háromkor kelni, 14 mázsa búzáért, 2 mázsa rozsért, 2 öl fáért, negyedévenként 15 pengőért s egy hold kukoricatermésért dolgozni egy évig. Beteges asszonnyal, meg 6 gyerekkel

— A pokol süllyesztené el őket — tör ki belőle a kese rűség, mikor darabokra sza kad kezében a7. ernyedt kap ca._ Közben azokra gondol akik az érseki palotában még hajnali álmukat alusszák a napi dáridó után.

^ Gróf Ziebv Gvula érsek úr őeminenciája ilyen magafaj ta embereken ereszti a háját és gazdagítja az érseki bír tokot isten dicsőségére.

Ma is esik az eső, de fát kell hordani az uraknak. Nincs itt kímélet. 48 ház és benne 48 család éli ezt a nyo morúságos életet, tele gye' reklkel, gonddal és bajjal.

Néhány perc múlva már kint motoszkál az istállóban A fehér villanyfény mellett vezeti ki a két szürkét a kocsi elé.

Megint morfondírozik magában. Az istállóban persze van villany, de a cselédlaká- soklban nincs. A papok több re becsülik a teheneket, meg a. lovaikat, mint a cselédeiket.

Megint káromkodás gyűlik a szájára. Eszébe jut 1919.- amikor Csongrádnál. a fronton, mint vörös katona harcolt a néo elnyomói ellen. Akkor elárulták ügyüket. Mikor lesz ennek vége? — Kérdezi önmagától keserűen, miközben a szakadó esőben befog ja a lovakat.

Megyek a Meszesbe fáért — kiáltja be az asszonynak és még a reggeliről is megfeledkezve a lovak közé csördít.

ra. Romsies József, az érseki major egykori kizsákmányolt nyomorult cselédjéből egyszerre gazdag ember lett. Szabadsá. got nyert. Azonnal belépett pariba. Nyolc hold földet hasi toltak ki részére a kalocsai ha tárból. De ez nem volt elég. A Juttatott föjd mellé még kilenc hold bérlelet js fogott, hiszen nagy volt a család.

Ki«! a Szovjetunióban szemé, lyesen győződhetett meg a kot hozok gazdagságáról, a nagy üzcmi gazdálkodás csodálatos eredményeiről. Pedig szó — ami szó, mikor itthon hajlottá nem hitt el mindent. Az ott látottak azonban eloszlatták minden két. ségét.

1950. augusztus 20

1950, július 1$

Romaics József 1950, július 18-án a Szovjetunióba ment a panasz'küldöttséggel. Mint Jól. dolgozó középparasztot javasolták.

Mióta az első szovjet katona bevonult a városba, minden máskép van. Még » nap is másképpen süt a kalocsai házak.

1950 augusztus 20-án összejött 17 család a volt apáca - zárdában és ,Jszkra“ néven termelőcsoportot alakított. 26 holdon 32 ka.ocsai dolgozó paraszt lépett az úi élet út jóra ez^n a szép augusztust délutánon.

Nem vált könnyű az út. A fekete reverendds papok és a szende apácák mérget töltőt tek az emberek szívébe. Péli Mihálynéhoz, a csoport tehén- gondozójának feleséaéhez is többször beállítottak beszélgetni »isten kedves lányai'

— Nem marad ez így sokáig. Jönnek az amerikaiak és elzavarják innen a komv munistáhat. Meglátja, így tesz, jóasszony. A csoportban sem jó Meglátja. sokat fog nak éhezni.

Péiiné hitte is mea nem is> amit a zárdaszüzek mondottak. De inkább hitte. Mondta is a férjének> hogy jó volna kilépni a csoportból, mert nem vezet ez jóra. Szinte nem is vette észre, hogy az apácák szávaival beszél.

Azonban az éhezés késett. Sőt jobban volt minden Péli éknél> mint azelőtt.

Péiiné ezen sokat aondolko- dott. Azon is, amit Romsies József, az elnök sokszor él mondott, hogy milyen jól élnek a kolhozokban. — Tehát nem igciz az, amit az apácák mondanak. Egy gyűlésen hallotta, hogy össze kell fogni és meg tudjuk védeni, a békét is.

Nem is engedte be többet az apácákat. Kinyílt a szeme. És amikor. n zárszámadásnál megkapták a sokfajta ter ményt a 330 munkaegység után, akkor jött rá igazán» hogy mennyire becsapták a „zárdaszüzek“.

1952. április 4

1952 április. A tavasa bo" köszöntött és langyos szelet hozott magával, amely lágyan simogatta meg a vékony gabonaszál aeskákat az Iszkra tábláin. Pezseg az élet mindenütt. A tavaszi vetéseket már befejezték. A kukorica alá készítik elő a talajt.

Az idén máskép szervezték meg a munkát. A brigádot és a munkacsapatokat megalakították idejében. — Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Az asszonyokat is bevonták a munkába. Tavaly csak 11 nő dolgozott a cső portban, most pedig TJ. .Bizony jól megállják a helyüket a munkában m. asszonyok is. Sziklai i’erencnó háromgyermekes anya több kilómé térről jár be a csoporthoz és mégis minden reggel pontosan ott vau. Az idén máris löbb. mint 50 munkaegységet teljesített.

Lázas építkezés folyik. Az építő-brigádban nők is dolgoznak. A 20 férőhelyes te hénistálló falai már állnak. Ez is április 4-i vállalás volt. de a szorgos kezek munkája nyomán két nappal előbb befejezték a falak felhúzását.

— Azelőtt a templomban imádkoztunk, hogy jó legyen a termés. Persze nem nekünk volt több. ha több termett hanem a papok zsírját no velte. Mi akkor sem kaptunk többet, ha jobban hozott a fold. Nem is volt az ima. mert hiszen azért mentünk temp lomba. mert máskülönben megbüntettek volna. Most le smiítózzuk föld ieinket es megőrizzük a nedvességet. Saját magunk készítettünk simítok — így nyilatkozik most megdtégedetten Romaics József esoportelnök. az egy kori zsellér. Azonban nem felejti el a múltat és ég benne a harc tüze. hogy ezt a szebb derűsebb életet jó munkával megvédje.

Ej ember lett belőle. Uj itt minden már. Kicserélték már a földet is. Több. jobb termést ad. amióta közösen gazdálkodunk.

Mások tehát az emberek. Az egykori uradalmi, cseléd, Romsics József, az Iszhra ter: melöcsoport jelenlegi elnöke, sokat tanult a Szovjetunióban tett látogatása alkalmával. —| Látta az úti embert, a csodálatos alkotásokat, a kolhozok gyönyörű életét. Az ott tanultakat igyekszik elhinteni m ő termelőcsovortiában is, de nem elégszik mea ezzel, állandóan, tanul, mert érzi, hogy szüksége van erre. Bizony> sok nehézséget kellett már eddig is leküzdeni és nem egyszer ő is megtorpant és visz- szariadt. A várt azonban min dia mellette volt és új erői adott neki a munkához. Az a várt, amelynek hatalmas ereje érezhető a csoportban is. Amióta megerősödött a pártszervezet, más az élet, az Iszkrában is- A munkacsapatok vártcsoportjai úi erőt ódnak mindig a munkához. Az idén nem lesz úgy, mint tavaly, hogy csak eavszer kapálják meg a kukoricát, vagy még egyszer sem. Igaz, az Idén négyzetesen vetnek és könnyebb lesz a megművelés.

*

Boldogan formálják tehát új îletüket a papok egykori zsepé- •ei. Derűs, fiatalos életkedv su- fárzlk valamennyi tagbó'. Érzik,

Aranyban járt a pátriárka, bíborban ült a cár; nem védte a szegényt, a népet sem isten, sem király.

A gróf, a bankár nyomta térdre s ha feljajdult, ugyan m kérdf-e szegénytől, hogy mi fáj?

Nem kérdezték hát válaszolt 0: hangját a fegyverek kláliofták a cár fülébe. Kadétok, junkerek teste fölö.t a népet vltt9 diadalra édes szülötte: a Vörös Hadsereg.

A kínai nagy fal tövében, az Alpesek alatt jártak a népek útjain már vonultak a nagy hadak:

latinok, germánok cipői nyomán többé nem nőtt fű ki, kő kövön nem maradt.

De a vörös tankok nyomában teltebb, szebb a kalász, a sárból, hamuból magasra emelkedett a ház s toronylakóit eltemetve az égig érő vár, a büszke: ledőlt az elnyomás.

A Vörös Hadsereg nyomán az élet derűje int: a víg szabadságot lanuiják fiaink, lányaink, munka dicsért, zengi én«k a népek seregét, s a népek vezérét, nagy Sztálint,

A szeretet- és hála levelei-----—*—^í>Nl*S*iVKÍ^----------H

álám és szeretetem kiapadhatatlan a Szovjetunió iránt...

Mint a Kecskeméti Gyufagyár bcldobozkészítő brigádvezetője ugyanúgy> mint az egész magyar nép, én is készülök április í méltó megünneplésére. Ez a nap más, mint a többi. Ezen a napon sülhetett, meg számunkra az igazi szabadság, amit a Szov- ji tunió felszabadító Vörös 11 adseregének kö szöulié tünk.

Ezen a napon ért véget a szörnyű háború. Csak e napon gondolhattunk arra, hogy mégegyszer megláthatjuk a szüleinket, testvéreinket> akiket a nácik elhurcoltak. Ezeket a fenevadakat a dic^ősé- pes Vörös Hadsereg bölcs vezérének útmutatása nyomán saját odújában semmisített e meg.

milyen boldog és vidám azóta az életünk. Üzemünkben is a munka becsület és dicsőség dolga lett. Mi dolgozó nők is értékes taaiai lettünk

a társadalomnak. Mindezt a nagy Szovjetuniónak köszönhetem, hogy mint dolgozó nőt értékeinek, és hogy jó munkám eredményeképpen a munka hőseként élenjárok a « termelésben és a munka - osztály élcsapatában végzem szocializmust építő munka mat.

Nehéz lenne méa leírni azt, amit érzek a felszabadító Szovjetunió iránt és hogy mit jelent nekem április í-e, a felszabadulás na pia, hogy milyen szeretettel gondolok a Vörös Hadsereg katonáira, akik életüket, vérüket áldozták a mi szabadságunkért —• Úgy érzem, hogy ezen a pár soron keresztül csak egy részét tudtam adni az érzéseimnek, de a hálám és a szeretetem kiapadhatatlan. GUBACSI ETA sztahanovista, Kecskeméti Gyufagyár.

Mire emlékeztet a , hetedik április 4

Hetedszer ünnepeljük április <t.ét, felszabadulásunk örömnaP ját. Ezen a napon nemcsak fel- szabadulásunkat ünnepeljük, de kegyelettel emlékezünk az életüket, a mi szabadságunkért áldó. zó, hős szovjet katonákról is.

A hét év eltüntette a romokat és a Szovjetunió segítségévei és támogatásával megkezdhettük a I szocializmus építését hazánk- I ban. Újonnan épült hidaink, gyáraink iskoláink, kórházaink, épületeink mind békevágyunk és bókeakaratunk egy.egy szikla, szilárd láncszemei, hogy ne legyen többé háború. Kinek nincs gyászos emléke az elmúlt világégésből. Minden ép-eSzti ember. n0k tudnia kell, mit jelent egy újabb háború, melynek kirobbantásán az amerikai imperialisták úgy mesterkednek.

Mi, asszonyok és édesanyák

békét akarunk. Mi fegyver helyett iskolákat akarunk építeni, I Még többet, mint amennyi már van. Mert ml azt akarjuk, hogy gyermekeink müveit fiatalok legyenek. Ml azt akarjuk, hogy minél több mérnököt, technikust, szakmunkást, orvost és tudóst adhassunk hazánknak.

Az idei április 4 arra kell, hogy emlékeztessen mindnyájunkat, mit visznek végbe az imperialisták Koreában. Nem szégyelik a baktériumháború gaz fegyverével életére tömi az anyáknak és a gyermekeknek.

De eljön még a számonkérés Ideje. A bűnösök, a népek bé. kéje ellen törő háborús usai tők el fogják venni méltó btintetésükét

Bablty rerencné, MNDSZ, levelező,

Baja.

A garai délszláv kultúrcsoport új darab bemutatására készül

A garai délszláv kultúrcsoport tánc. és énekegyüttesét megérdemelt elismerés érte a járási kultűrvers*nyen. A népi hagyó, monyok ápolása és életrekeltése tovább erősített® a realista művészet újtípusú embert formáié erejét. Az elért siker további és az eddigieknél nagyobb kul túrmunkára ösztönözte a kultúrcsoportot. A színjátszó, csoport megkezdte próbáit a legközelebb bemutatásra kerülő darabnak, a Start nadntzác.nak.

darab főbb szereplői: Frányó Svarira a Vörös Csillag tsz.böl, Misé Tomity, Ane Komeszár és Andrea Aladics lelkes igyekezettel tanulják szőrméikét, hogy tánc. és énekegyüttes sikerei mellé a magukét is odasorakoz- 'lassák.

A délszláv kultúrmunka elmélyülése a délszláv iskola úttörő, csapatának, a Matia Gubecznek Is nem egy sikert eredményezett az MNDSZ által megrendezett kultúrestéken. A magyar és dél. zsláv úttörök együttes kultúr- bemutatójának teljes bevételét a kis úttörők iskoláik tatarozására fordították, hogy ezzel is szebbé varázsolhassák második otthonukat, ahol tudásukat gyarapítva, a szocializmust építő harcos katonává nevelődnek.

Szavaimat a tettek követték...

Szeretnék a munkámról és a többi munkatársaméról is a Népújság hasábjain keresztül beszámolni. Mint fiatal lány kerültem a Kecskeméti Gépgyárba. Munkám kezdeténél azonnal a várt útmutatása nyomán haladtam és ennek eredményeképpen 1951 évi augusztus hó 20-án, Alkotmányunk ünnepén, a megtisztelő sztahánovista címet elnyertem.

Én nem álltam meg itt, hanem tudásomat átadtam többi dolgozó társaimnak, hogy erősítsem a Kecskeméti Gépgyárban is az élenjáró munkahősök számát. Tudatában váltam annak, hogy ezzel népünk országát szebbé és boldogabbá tesszük. \űk

Szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs szülctésnapjáta tett felajánlásomat túhel jesítettem. Április frre dg egyik munkatársamnak a munkamódszeremet átadtam. azonfelül vállaltam, hogy seleit nélkül fogok dolgozni és havi átlagos eredményem 180 százalékról 200 százalékra emelem. Az ígéretemnek becsülettel eleget tettem. Az eredményt úgy tudtam elérni, hogy először a. 8 óra munkaidő minden percét kihasználtam. szaktudásomat a munkámban hasznosítottam, mert úgy voltam, hogy a szavaimat fedjék a tettek és amit felajánlottam, teljesíteni fogom, mert csak akkor lesz hazánk igazi szocialista orszáa, ha ígéretünket mi dolgozók, maradéktalanul be is tartjuk.

ZU BEK MAGDA, Kecskemétj Gépgyár> sztahánovista magkészítő.