Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-16 / 12. szám
Visinszkij elvtárs beterjesztette az ENSZ.be a Szovjetunió békejavaslatát. — Hozzászólások a megyei levelezökonferencián. — Ítélet a munkafegyelemsértő bányászok el;en. AZ MDP 1$ Á C S I£ f $ K U N M H ft Y UI PÁRTBIZOTTSÁOÁKA1Í LAPJA VII. évfolyam. 12. szám 8 rn ült lillvr 1952. január 16, szerda Tekintsük politikai, harci feladatunknak a ssaaszer vezeti választásokat Pártunk Politikai Bizottsága 1950 juiiUs 24.i határozatáoau kimondja: az ajapszerveze,éktől a SZux-jg vaxasz.ú'ut szervek demokra.,iausan vezessék a szaltszervezeti munkát. Hogy ennek minojobban érvényt szerezzünk, a SZOT elnöksége elhatároz a, kegy 1952 január 10 és ok,éber 1 között meg kelt tar,jani az össze« szakszerveze,i szervek beszámolóit, és a demo, krajikus ú.on az alapszabályoknak megfelelően a választásokat. Megállapíthatjuk, minden túl- zás nélkül, hogy szakszervezetünk jelentős lépést te&t előre az 1951-es évben Ami megmu tatkozik megyénk valamennyi ezerveinél, bár ezen a téren meg koránt sincs minden rendben. A teljes fordulat még nem következett be. De nézzük meg, melyek is az eredmények: elsősorban sikerült a megbízhatatlan, vagy ellenséges elemek egy tészéj, leleplezni, vagy kiszorí. tani a veze.ésből. Ennek eredményeképpen sikerült a gazdasági és politikai munkát összhangba hozni, meg- val0sitOH.uk azt, hogy ma má' döntö jelentőséggel bír a szak. szervezetünk munkájában a túr sadaimi munkások önfeláldozó fáradságot nem ismerő segítsége. A szakszervezeti munka megjavítását muta ja áz is, hogy tagságunk fokozottabb megur. (ést tanúsít a munka verseny, a Sztahánov.mozgalom iránt. A széies szakszervezeti tagság többségénél mindinkàor» megmu; a,kozik, hogy az elméleti képzést előtérbe helyez tk. Megáliapíiha;juk azt iai hogy a Polj tilt ai Bizottság ha.ározata, amely feltárta a szakszerveze. teken beiüj a meglévő és alapvető hiányosságokat, az maradéktalanul ráillett megyénk valamennyi szakszervezeti bizottságára. A ml szakszervezeteink sem harcoltak kellő következetességgel pártunk politikájának vég. rehaj,ásáért. Ennek foly án fordul) elő nem egy esetben, hogy a szakszervezet dolgozó kommunista funkcionáriusok elszakadok a pártból, meghátráltak b népszerűtlennek vélt feladatoktól. Ez arra mutatott, hogy veza*öségeink nem állottak min. den ese.ben a hiva.ásuk maga-s- la.án, kevég kapcsolatuk volt a tagsággal, nem mer,ék bátran feltárni a meglévő hiányosságokat- Ez azí eredményezte, hogy nem nevelték szakszerveze. eink (agságát kejlő mértékben for. radalmi éberségre, bírálatra, cn- Dírála.ra. Nem utolsó sorban egyes veze,ők nem alkalmazták az önbírálaf, fegyveré;, a saját hiányosságuk feltárásában. Megállapíthatjuk, hogy nem foglalkoztak súlyának megfelelően a munkafegyeiem kérdésével, hanem nem egy esetben egyes veze.ök szemet hunyjak a lazaságok feledt. A fen^emlúctt hiányosságok, bój kiindulva, ha csak egy úze. met veszünk figyelembe, pl: a Kecskeméti Gépgyára,;, altkor látjuk, hogy pon,, a fentemlí- te,t lazaságokból nem tudják teljesí,eni az évi ,tervüket, melynek fő oka a munkafegyelem la Za^ága, a munkanapon kieséséből származik. A harmadik ne gyedevben például k064 munka nap kiesésük volt. Nem sokkal különbözik az izsáki-úti építke «tes vagy a Bajai Gyapúszövef gyár. Nem nehéz kiszámítani, hogy a kiesések és az igazolatlan mulasztások a vállalatoknál sokmilljó értéktől fosztják meg a népgazdaságunkat. Egyre nagyobb feladatok várnak ránk. n,zért valamennyi szakszervezet szervnek arra kell venni az irányt mos,t a válasz,ások segítségével, hogy harcoljanak minden területen a munkafegyelem megszilárdításáért, elő kell segíteni a (örvények és rendsza. bályok teljes érvényesülését. Meg kell mondanunk, hogy nem méltó funciójára és nem maradhat helyén az a szakszervezeti vezetö, legyen az titkár, bizalmi vagy aktíva, aki szemei huny a munkafegyelem meg- bon.ói felett. Ezekkel az egyé nekkej szemben éppen olyan kemény rendszabályokat kell foganatosítani, mint akik sem- mibevegzik a pácunk, korma nyunk ha;ároza;ail- De a fa- Pasz,alat mégis azt mutatja hogy lemarad az előkészítés so tán az agitáció, a politikai fel világosító munka. Éreznie kel* minden szakszerveze,i vezetőnek, hegy a választások nem öncélúak, az; minden körülmények között ösgzo kell kötni olyképpen, hogy az valóban jelentse a szakszervezet megerősödésé,. A szovjet szakszervezetek gazdag tapasztalataira itámaSzkodvj. forduljunk a eddiginél nagyobb figyelemmel a munkaverseny, a termelés újí ói és sziahánovlstá- felé. Karoljuk fel az anyag aka rékossági mozgalmat. A válás? ;ásoknái messzemenően szere? zünk érvényt a ez&kszerveze* vonzóerejének, a passzív tagok és a szervezetien dolgozók e1 sősorban a termelésbe újonnar bekerült dolgozók felé. Mar most, az elökészí.és idején ve. gyünk irányt arra, hogy a mun kájában ki ünj, a termelésben élenjáró női dolgozók ég fiatalok kerüljenek a szakszervezed mozgalomba. Csak így lesznek a szakszervezetek a kommunizmus iskolái. ZRÍNYI JANOS, SZMT szervezőtitkár. Biztosak vagyunk kenne. Stogy az idei tervet is telj esi illetjük, sót, ka jól dolgozunk, tói is lógjuk teljesíteni Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az országos aktívaértekezleten A Madyar Dolgozóié Várj ja szómba jOn megjár to fi orszá/jo,s Q leávaerjeks3letén Gerö Ernő elvfárs referátuma ufán a vita során felszólalj Eákosj Máji/a? eiVfUis is. is&szédéf as alábbiak■ bau közöljük * Kedves elvtársakl Teljesen egye.értek azzal, amit Gerő elv.árs itt. az ak,lva ele tárt, tíe egy-két nerdeshez kiegészítésképpen hozzá akarok szólni. Az egyik, a legtöbbe, naa.- goz.atott, a munKaíegyelerr melynek hiányát úgy teamjük, m.nt egészséges fejlődésünk gyermekoetc-gségét. Az it, fel. szólalt vezc.ö elv.ársak egy ré. sze ezt a kérdés, nem kezel.f> azzal a komolysággal és Keménységgel, amellyel kellett volna. Lgyszó!ván minden felszólaló elv.taia érintette a munkafegyelem kérdését, de színié semmit sem hal-ot.unk arról, hogyan narco] ak a munkafegyeiem heiyreáUtásáért. Rengeteg panaszt kaptam e tárgyban, de amikor konkrét ese.etv6| kértem abból a célból, hogy felhasználjuk a munkaíegye.em meg.z;- lárdí.asára, a lógósok eheni küzdelemben, a legtöbb elv.árs rögtön viszolyogm kezdett és magyarázga.ta, h;gy az az eset, amelyet éppen szová.ei.t, tatán mégsem oiyan súiyos, mini aho. gyan a kezdetén látta. Ha csak tőlük függött volna, az a bizo. nyos feisöbirósagi ha.ározat — amelye,; most helyeselnek és amely módot ad nekik arra, Hogy végre a törvény erejével is fellépjenek a munkafegyelem megszegőivel szemben. — nem jön volna létre. Hozzá tehetem, hogy ez az én megfigyelésem — sajnos — összeesik a munkások tapasz talajaival. Minden téren keményebben keli lógni a fegyelmet Az elvtársak itt hallották az ajkacsingervo.gyi bányász eiv- társ feisz.ó]alását, aki e.pana,- szoita, hogy a vezetőség nem harcol kéményén a numkale- gyelem megszilárdításáén. A zz. építést trösz.töi lelszóla-. igazga.o elv.árs szin.én kénytelen vo}t megállapítani, hogy a munkáiegyeitm kérdésében liberálisak a vezetők. Aki iigyeu a Szaoad Népnek a munnare. gyelemröj szóló, munkások ál.a- ir, CikKCi[t annak js meg kei] állapítania, hogy ezek a mun. kásieve-ezok szm.e ktvetel nélkül panaszkodnak a vezetők j- beraiizmusára. Előre meg jehfct jóso.ni: ha ezen a léren nem iör,énik változás, akkor hiába adjuk meg a lehetőséget a gaz* dasági éle.ben veze,éknek, hogy a .törvény erejével is segítsenek helyreállítani a munkaiegyeime , ez nem fog megtelek» eredményei járni, mert, az elvtársak, félnek az erö,eijcs eszközök hnsználatá.ól. Mi százszor ismételjük, hogy e téren döntő annak a szegemnek kid-aki.äsa, amelyben szégyen és gyaiáza. napiopóknak, csellengőknek len. ni. De ugyanakkor hozzatesz. szük, hogy vannak bizonyos ellenséges, vagy egyéb e.emek, amelyeknél a puszta agi áció, rábeszélés csak annyit használ, mint a szentel. Víz s ezer., velük szemben a törvény erejét :s igénybe kell venni. Ezért kérem a gazdasági veze:őket, hogy ez. a kérdést kezeljék keményebben, Ne legyen a jövőben folyón panasz arra, hogy gazdasági veze öink, igazgatóink — megmondhatom: középkádereink is nem egyszer puhák, liberálisak, viszolyognak a keményebb eszközök használatától. Hiába' adjuk akkor az elviársak keze. be ezt a lehetőséget. E ;éren fel. é lenül vált°z ainj kell. Minden elv.ársunk. minden üzemből jövő hír az; közli,, hogy ennek a rendelkezésnek igen üdvös volt a ha; ás a. s hogy bár úgyszólván csak Pár napja közismert, mégis már mutatkozik az eredménye. Ha az elvtársak most sem nyúlnak konzekvensen és kemény kézzel a fegyelmezés kér- désenez, akkor megint úgy járunk vele, mint egy csomó egyéb rendszabállyal, ameiynek nem konzekvens, nem következetes keze.ése miatt nem le,;t meg az eredménye. A munkafegyelem lazí;áeáhoS gyakran az Is hozzájárul, hogy gazdasági vezető e-vtársaink a kisebb ellenállás vonalán men. nek. Az. hiszik, hogy ezzel hoz. zájáru,nak a termelés emeléséhez, holott végeredményben az ellenkező, -érik e. Egyetlen ilyen kérdést ragáaok ki, a vasárnapi munká; a bányákban Amikor ez a kérdést közelebbről m«g- nézük, rájövünk arra, hogy százával, sőt ezrévej van olyan bányászunk, aki kidolgozza a ha. napot egy héten, de hogyan? Egy napot hétköznap mindig Igazoiajanul hiányzó, akkor pihen, helyette vasárnap dolgozik, akkor dupla füze .es, kap. Ezzel eléri, hogy — az olyan rendes munkással szemben, akl a hat munkanapo, hé,köznap hiányzás nélkül kidolg.zza — egynapos hiányzása ehenére 10- 15, vagy húsz százalékkal többe, keres. A rendes munkások — a bányászok zöme — eikese. rede.(en látják, hogy az, aki he.en.e rendszeresen igazolatlanul mulaszt egy napot s ezze] megzavarja egész csoport termelését, a végén a vasárnapi műszakkal még 15—20 százalékkal többet keres, mint a rendes, fegyelmezett munkás. Annak dacára, hogy vezető elv,tár- Bilink a bányában ezt jó] (udják, eddig nem lép.ek fel ellene. Sör. újaboan helyenként bizonyos hallgatag kooperáció alakult ki a műszaki vezetés és az ilyen vasárnapi müszakra specializált munkások között, azon az alapon, hogy a műszáki értelmiség is képszer annyit keres vasár. nap, min, hétköznap ée ahelyett, hogy üldözték voina ez. a jelen, séget, még bizonyos fokig maguk is részt vet.ek benne. áz eredmény az, hogy a rendes munkás is kezdett rászokni a vasárnapi műszakra és emiatt szenved a hétköznapi műszak, lováb'oá a vasárnapi karban,ar- ;ás és vele az egész termelés is. Bár ezt minden vezető bányász elv.ársunk fudja, a kérdést nem is nagyon feszege,,:ék. Ugyanakkor pedig szakadatlanul panaszkodtak á], alánosságban a munkafegyelemre és hogy a ;erme.és nem megy úgy, aho_ gyan kell. Ezért minden téren keményebben kell fogni a £e. gyemre,: az elvtársaknak most erre megvan a lehetőségük. Gazdasági vezetőink törődjenek többet az új munkásokkal, különösen a fiatalokkal, nőkkel és az átképzőtökkel Hasonló a kérdés a mun ká,«hiánnyal. Itt van egy sor elvtárs, aki jeien vöt, amikor mi Várpalotán, Perecesen, vagy Tatabányán és egyebütt a hejy- sz.nen terme ési értekezletet far- tohunk. Állandó volt a panasz, hogy kevés a munkás. Ugyanazon az értekezleten pedig mindenütt, kivétel nélkül, egymás után sorakoztatták fel azokat a tényeket, amelyekből kiderü.t, hogy az odaküidött, odatoborzott munkásokkal a kutya sem törődött, különösen a fiatal munkásokkal, vagy a Hómunkásokká, Ez állandó kísé_ röje volt az összes terme ési megbeszéléseknek. Egyrészt pa. naczkodtak arról, hogy nincs eiég munkás és ugyanakkor meg- á.iapitoiták, hogy azokat a munkásokat, akiket a párt vagy az állam odaküidött, eihanyagol- i ' iák. nem foglalkoztak ve ük, en-, gedték, hogy az ellenség hatása alá kerüljenek és otthagyják a munkahelyet. Kü.önösen fontos ez a kérdés az új munkásoknál, a nőknél, a fiataloknál, az átképzösöknél. Hogy a nőkké* és az ifjakkal a mi gazdasági vezetőink nem bán. tak úgy, ahogyan kelyitt volna, azt eddig is tudiuk. Minetten ér. lekezleten újra felmerül ez a kérdés: az if jakka; és nőkkel való bánásmód. Újabban már kezd ehhez hozzájárulni az át- képzősökhöz való rossz viszony. Az elvtársak itt is két esetben hal ották, amint a felszólalók ezt szóvái ették Amikor a gyárakat járom, most már tipikus jelenség ,hogy elémáll egy ifjú, vagy munkásnó és köz.!, hogy az állam öt nagy áldozattal valamire átképezte és utána takarítónőnek, vagy napszámos _ nak osztották be. vagy egyik
