Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-23 / 222. szám

Büszkék vagyunk, hogy fiaink a néphadsereg tisztiéi

— j--------------------------------------------------------------•-----------------------------———Ö

zvegy Jakab Károlyné és idős Klein Gáspár soltvadkerti dolgozó parasztok fiai

A NÉPHADSEREG TISZTJEI LETTEK

Este van. Soltvadkert község utcái sötétek s csak a házak ablakain kiszűrődő petróleum- lámpák pislákoló fénye vet nemi fényt az útra. Halványfényu lámpa ég idős Klein Gáspárek szobájában is. A család ott ül éppen a nagy aszial körül. Van itt vendég is. Jakab János alhadnagy, aki a napokban jött jmza néhány napra, akárcsak idős Klein Gáspár fia, K cin JO. äs et. Mindketten tisztek, néphadseregünk tisztjei.

Idős Klein Gáspár ül az asztalnál és nézi a kél fiatal kato. nát k közben elgondolkozik a masa ő etéu. Hatvanhatodik esztendejét tapossa és ilyenkor bizony előzúdulnak az emlékek.

Fiúmból

liaíouuiÍHxt tett...

— Soha nem mertem arra gondolni, hogy az én fiamból egyszer katonatiszt is lehet — mondja. Eszébe jut a maga sorsa, a maga. múltja. Volt katona Q Is, végig katonáskod ta az első világháborút. Nem önszántából, persze. Jól emlékszik az akkori tisztek basáskodásai- ra,

— Ma ez másként van, A tisz'ek a nép fiaiból kerülnek ki és megbecsülik honvéd bajtársikat — szól közbe Jakab JA nos, aki huszonkét esztendős mindössze,

N apezámosember volt idős Klein Gáspár, kulákok robotosa. Bolt mindent látott, sok mindent hallott. Látta, hogy a ku- ULkok gyermekei hogyan „okosodtak” néhány zsák lisztért, néhány kövér libáért, szalonnáért. À do gozó ember gyereke maradt egyhelyben, j — Leginkább arra vagyok

büszke, hogy nem kellett meg. vesztegetnem senkit sem azén, hogy a fiam katonatiszt lehessen. A néphadseregnél arra ne. vélték, hogy tanuljon, ö meg tanult és Így érdemelte ki, hogy lisztté avassák — mondja idős Klein Gáspár csillogó szemekkel. Büszke arra, hogy fiából tiszt lehet, hogy’ fia a dolgozó nép békéjét védheti, hogy a dolgozó nép hazáját szolgálja,

— Kulákoknál cselé deskedtem a felszabadulás előtt Szegények voltunk és élni kellett. Hát éltünk is. A kulák kutyája elé jobb falatokat vetett, mint a cselédje elé — mondja Klein József alhadnagy.

Édesanyja néha elsírja magát. Készint az örömtől, részint aggodalomból. Mert félti a fiái rettenetesen. Egy fia már elveszett a háborúban. Amikor az. tán fia arról beszél, hogy a néphadsereg katonái a dolgozó nép békéjét védik, megnyugszik.

Büszke fiára özvegy Jakab Károlyné 4 holdas dolgozó pa- rasz asszony is. Látja, hogy ebben a? országban valóban a dolgozó népé minden hatalom. Jakabék ugyanabban az utcában laknak, ahol -a Klein-család. Néhány ház csak a közöltük lévő távolság, de mindezek ellenére jó szomszédok. Sorsuk egyforma volt a régi világban. Jakabék is alkalmi munkából, napszámból tartották fenn magukat, A felszabadulás után földet kaptak. Négy ho dat. Már altkor látták, hogy megváltozott a világ, hogy nem lesznek többé mások ’ robotosai, hogy a maguk gazdái lettek. Azóta persze sok minden történt,

4

,— Hálásak vagyunk a felszabadító Szovjetuniónak és hálá. sak vagyunk a Pártnak, mert más lett a mi életünk — így mondja, idős Klein Gáspár. Azután a Néphadsereg Napjára terelődik a szó. Nagy nap ez minden dolgozó számára Nép. hadseregünk katonáit ünnepli ezen a napon az ország dolgozó népe. Tudja ezt idős Klein Gáspár és tudja ezt özvegy Jakab Károlyné is. — A mi fiainkat ünnepeljük, a dolgozó nép fiait

— mondja Jakabné és ez Így Is van,

Néphadseregünk tisztjei — dolgozó nepiinlt büszkeségei

A két katonafiú tekintete most találkozik. Nem szólnak egy jó darabig. Mindkettő arca öröm .öl, büszkeségtől és elszántságtól piroslik. A szülök tekintete meleg szeretettel simogatja őket s így simogatja őket az egész dolgozó nép szeretete is.

— örülünk annak, hogy szüléink büszkék ránk s örülünk annak, hogy a Párt • neveltjei vagyunk. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy továbbra is megérdemeljük a Párt és az egész dolgozó nép bizalmát. ígérjük, hogy helytálltaik — mond. ja Jakab János, a fiatal tüzér- tisat keményen.

Gyorsan múlik az idő s az óra elüti a kilencet. Felkelnek székeikről a vendégek a hazaindulnak. Nyugovóra térnek, hogy másnap pihenten lássanak mun. kához. Csend van már a faluban « nyugodtan alussza álmát mindenki. Tudiják, hogy fiaink, a néphadsereg katonái éberen örködnek békénkre.

Győzelmi jelentés Gátérról

20 holdról 2800 mázsa burgonyát szedett, kukoricából 3000 mázsái vár a Vor ősi lov-termelőszövetkezet

Vidám ezekben a napokban a gátért Vorosilov-termelöszövet, kezet élete. Hogyne volna vidám, mikor mos/ folyik a bősége őszi termés betakarítása és minden dolgozó tudja, hogy a betakarított termés a mi boldog életünknek alakpöve és hafalmas csapás a ránkleselkedő Tito-banda bérgyilkosainak.

Jó munkánkkal értük el, hogy go holdnyi területről 2800 mdzsa burgonyát szedtünk fel, Ilyen hatalmas eredményt nem tudnak elérni az egyéni dolgozók. Minket seglf a Pórt, az állam, segít a nagy Szovjetunió gazdag tapasztalatok átadásával. Műtrágyát kaptunk, hosszúlejáratú kölcsönöket, könyveket. ön. tűzéssel, műtrágyázással, a szovjet tudósok könyveit áttanulmányozva és felhasználva értük el ezt az eredményt. Van bőven étkezési burgonyánk, takarmányunk is és a burgonyabeaddsnuk is 200 százalékig eleget teszünk.

Jövőre még korszerűbbé tesszük a burgonyatermelést. Hú pervegetatív burgonyatermesztéssel még a? ősz folyamán foglalkozunk, agronómwunk vezeti le.

Nem áll ez módjában az egyéni gazdának. De mi összefogással, korszerű gépekkel kivívjuk magunknak a mindig nagyobb eredpiényt'

Ezt az eredményt látják átok a kívülállók is, akik egyre ná. gyobb számban lépnek közénk. Ifj. Lantos József elismeri, hogy virágzó élet csak a szövetkezeti gazdaságban lehetséges. Forgó Mihály új tagunk elmondta, hogy Keserü Ferenc hutáknál vo>l napszámos, de bizony keserű is volt az élete a kulák birtokán Karsai András azt mondja: — hátam a jövömetí azért léptein erre az útra. Közös erőben a hatalom, közös összetartásban a tudás és a boldogulás. A Párt és Rákosi elvfárs ajániot>ta nekünk ezt az utat és ő az, aki soha nem csalt meg bennünket,

Tagságunk boldog, elégedett, mindenki szépen része.sült már eddig is. Idős Hajdú József, aki két családjával dolgozik, 16 mázsa burgonyát kap. Kurucz Rozália n éves leány, augusztus hó 15-ig 208 egységet dolgozott. Kapott 4 mázsa 16 kg árpát, 12 mázsa 49 kg burgonyát és a fejadagon felül j, mázsa búzát’ — Kozma Ferenc 255 munkaegységre kapott 4 mázsa 61 kg árpát, 15 mázsa 3* kg burgonyát, és a fejadagos gabonán felül 5 má- zsa 10 lcg.ot. Jómagam is 254 munkaegységet dolgoztam. Négy mázsán felüli árpa, 14 mázsa burgonya és 4 mázsa 68 kg fejadagon felüli gabona jutott.

De hol vagyunk még a végleges elszámolástól! Kukoricából is várunk vagy 3000 mázsát, A 12 hold napraforgó {s laad 120

mázsát, dohány is lesz szépen, vagy 30 mázsa. 20 hold gyapotról 80 mázsát várunk. A 22 hold kérészét eddig 80 ezer forintot jövedelmezett, de lejön még róla vagy 120 ezer. ÍOO mázsa borsó, a muharmdg, a szöszösbükköny, a napraforgó, mind pénzt hoz még a. házhoz, nem is beszélve a birkaállományról s ezer egy óbbról.

Az új tagokkal együtt úgy indulunk munkába, hogy ezeket à szép eredményeket folyton csal\ növeljük, egész tagságunk, de országunk népe boldogulására is.

IFJ. ROZMAN JÓZSEF és ÚJLAKI VILMOS, a gátéri Vorosilov-Nz tagjai.

I TTÓtköznap volt, a naptár ■Fi is.át, csütörtököt irt. A nap a határmenti jegenyék fölött már lebukóba hajlott, esőt ígérő lomha felhők húztak át az égen nyugat /eJöí <* folu /eíé» Katymár felé. A távolból ide- psillámlott Begöcc tornyán a napvei'te bádogsisak. In történt » határon...

A Béke-termelőcsoport ken, derföldjén, alig pár méterre a hátártól, serény csoport hajladozott. Kendert vágoft a munkacsapat. Halász József, a fogatas, sürgetve legyintetté ostorával ß lustán mozgó lovakat. Közeleg az ésic és még jócskán nan vág. nivoió, pedig ugyancsak borop válja a Pép.

A magas kender sűrűje szűkre sZabía, a láthatárt a benne hajladozó emberek szeme előtt. Pillantásuk át-átszúllt a kender- szálak között, befelé a beérett kukoricatáblákra, de a haláron túlra is. Nehéz itt dolgozni, alig pár méterre anélkül, hogy a sze, mek át ne tévedjenek... S a túlra tekintő szem útjába megfi- yyelöállás magasodik. Tetején szoborézerü, délceg határőr, — Puska kezében, a szeme távolra vigyáz. Lentről, a kenderföldről meleg, simogató pillantások ölelik alakját■ Látása büszkeségei, nyugodt, békés biztonságérzetet kelt.

Csend van, csak a rendrohajló kender suhogása haitik.

Azján egy dörrenés! S rá alig néhány másodpercre egy másik■..

A lovak horkanva ugranak félre az ijedtségtől, A kis csoport mozdulatlanná dermed, a kérdösen tekintenek egymásra. — Lövések — mondja Balog Mihály és csodálkozó feTcin/e/o ősz. ezetalálkozik Borbíró Józsefével. Fél Jánosné riadtan néz körül és ösztönösén közelebbhúzódik a

férfiakhoz.

A megfigyelöállás felöl futó

glak közeledik. Egy határőr. Balogék elébeiendülnek. A bajtárs arca kemény, a szeme dühös elAz orgyilkos banda ellen munkánk jó eredményeivel, összefogással, még erősebb békeakarattal harcolunk...

keseredeltségtői villog, amint lihegve mondja:

— Meglőtték a bajtársamú[l Gyorsan fogják ki a lovakat, orvoshoz kell vinni! Ezek a gazern. berek!... s a foga me g c síkor dúl.

Ájult csend egy pillanatig. Fél Jánosné halk kis jajszava felakad ebben a csendben, a férfiak a bajtársra merednek.

fjdlog Mihály egyszerre len- F* dűl a vejévei a kendervágó gép felé. Halász József keze reszkető türelmetlenséggel bogozza a szerszámot, mindenki segít neki. Harc a másodperce, kért! Aztán a bujtárs elé lendülnek, aki karjaiban hozza, támogatja Papp Eleket, az orvul lelőtt határőrt,' Vére Csorogva festi qZ egyenruhát, arca sápadt. Fél Jánosné felzokog, — Oh, fiam, fiam! — hajtogatja és 10 gyermeket felnevelő anyai, kese re. megve rakosgatja a puha szénát a sebesült feje alá. 8 Balog Mihály, Halász József és a többiek is úgy érzik, mintha a saját édes gyermekük feküdne itt előttük Csörgő vérével..,

Percnyi késedelem nélkül orvoshoz, mielőtt elvérzik a sebesült!

Halásg József pillanatok alatt fentterem az egyik lovon, Barkát belevdgja a vékonyába s toronyiránt vágtat n falu felé, hirt vinni az őrsre. Szarabka Jenő, az öreg Balog veje pedig a kocsival kanyarodik ki győri vágtában az útra, hátamögött összes*orí. lőtt szájjal, fátyolos szemekkel fekszik Pavp Elek,

l\/fire Halász József a habzó- szájú, tapékkai kivert ló. val az őrsre ér, hogy jelentse az aljas merényletet, „ kocsi is a faluba nyargal. A.z öreg Schilling doktor húz,, elölt BZgrabka Jenő' hanyatthomlolc vágja je a gyeplőt. Pár pillanat s g szakértő kezek gondjaiba kerül a se. besült.

A szemközti ház előtt kocsik sorakoznak. Ott van a gabona- raktár. Percek alatt tömeg fe. keféink a sebesültet hozó leocsi körül. Komor szemmel nézik a kaiymárt parasztok a pirosló vértócsákat. Beszéd nincs, csak szótöredékek: aA bitangok.. hátulról támadnak, mint a veszett kutya... ugyan mif vétett nekik ez a bajtársi... gyilkos, aljas banda..Asszonysírás hal. lik, reszkető, megdöbbent sopánkodó. Mire megérkezik Bajáról a mentőautó, már a fél falu tud a merényletről, Szájról-szájra jár a hír, a forró sajnálat árad a bajtárs felé a vaVhni megdöbbent Várakozás dermed a falura. 8 ahol kettén-hárman az esetről beszélgetnek, ott csupa ökölbe, szorított kezef látni. Csak a hu- lákházak zsalukáterei csukódnak be gyanús gyorsasággal.

*

Tj'alvirradt a másnap, a har-*• mAdnap, Papp Elek bajtárs életét odaadó gondossággal mentik a bajai kórház fehér ágyán...

Katymáron tovább folyik az élet. De Papp Elek kiomló vére válaszért kiált és Kaymár válaszol is..,

A pártszervezet másnap gyülé. sen tárgyalt,, meg a merényletei. S ezen a gyűlésen a falu kommunistái elszánt fogadalmat tettek a niég keményebb munkára, a még nagyobb éberségre. — Helytállunk a begyűjtésben. — Idöben elvégezzük „a őséi munkákat, minden ránkváró felada. toj maradéktalanul végrehajtunk, Az orgyilkos banda ellen munkánk jó eredményeivel, ősz- sZefogássál, még erősebb békeakarattal harcolunk! — született. me.g „ fogadalom Orsós elv társ párttitkár és a falu minden kom. munístája elhatározásában.

A

A Magyar-Szovjet Társaság tagsága i4 zsúfolásig tömötté a

nagytermet, a hói a szervezet tiltakozó gyűlésre jött össze. Férfiak, asszonyok, fiatalok, öregek délszláv és magyar dolgozók so’ rát fűzte szorosabbra a béke védelmében ez a gyűlés, Papp bajtárs vére újra megmutatta: mire képes odaát a Tito-banda-, hogyan szomjazza így kiontva látni minden becsületes dolgozó vérét!

határőre házának szobájában hatalmas őszirózsa, csokor illatozik, Kiss úHörőkül- áMtség vitte a merényletet kö- v&tö másnap reggel s a Csokorral elhozták szeretetük^t, határ, tálán bizalmukat azokhoz, akik minden dolgozóéval együtt aa ö diága kis éleiiik békéjét is védik kivont fegyverrel, elszántan a mindenre képes gyilkosokkal szemben.

A Béke-csoport kenderföldje is tarlóban áll már azóta. Traktor berreg rajta, búza alá szánt. A sárga kukoricatáblákon reggettől estig ott hajladoznak a csoport tagjai. A hatér mellett, ahol a gyilkos golyók álsivitotiak, már rög aiatt van az Oszidrpa és a rozs. Békésen legel a csoport juhnyája, napraforgószárrai megrakotf szekerek ballagnak a falu felé,

f/’atymár népét nem lehet megfélemlíteni,

— Azt hitték talán, hogy nem merünk többet idejönni dolgoz« ttj _ mondja Balog Mihály, — Afí nem ijedünk meg. Rálötfek már a Lenin-csoporf tagjaira is, miránk L ránklőhéfnek. Tudjuk, mi a céljuk. Megfélemlíteni bennünket, elkergetni innen, hogy ugaron maradjon, ne teremjen a föld.

— Lát fék, mi így válaszolunk, így, hogy qz idén még harcibban elvetettük a rozsot és árpát és a

búza is hamarabb földben lesz, mint tavaly. Azért, hogy jövőre viég több teremfen, még erősebbek legyünk.

— Nem lehet minket innen elijeszteni! — Ezt ott mondja Ha. log Mihály, éppen azon a helyen, ahol azon a csütörtökön dolgoztak, Tekintete a meg figyelő álláson függ. OH, a még Papp Elek vérétől foltos állásban határőr áll. Ugyanolyan délcegen, mint Papp Elek. Keze a puskán, szeme előre néz. j. Okét sem lehet elriasztani innen aljas orvlövésekkel. A hűséges bafí-áTs kihűl, lőtt vére velük is keményebben markoltat ja a puskát, jobban megacélozza tekintetűket, még eiszántabbá, még bátrabbá teszi a szívüket:

L' mögöttük, velük együtt

^ ott őrködik a falu égés» népe. A Béke-ésoport tagjai, akik

— -mint Balog Mihály mondja;

— maguk is katonák. Reggeltől- napestig, míg kint dolgoznak, egyik szemük a munkán, a másik a határt kémleli, Eszrevétle. nül még a madár sem, repülhet át a hadron. De ugyanígy őrködnek a többi teftnelöcsoport tagjai is, akiknek a határ mellett van munkájuk,

8 ezért nem lehet megfélemlíteni sem Kqtymár, sem pedig országunk dolgozó népég Mert a határokon a mi drága fiaink szorítják a puskát « a fiákkal együtt őrt áll az apa, az anya, minden becsületes dolgozó. A béke katofuíi valamennyien, akár az egyenruha feszül testükön, akár szerszámot forgat kezük a gyárakban, vagy magot vet » földeken.

8 papp baftárs kihullott vére gyorsabban mozgatja kezűkben a. kalapácsot, gyorsabban föld.

be kerül n jövőévi kenyérnek- való, gyorsabban épülnek Duna- peniele falai, keményebben dobban menetelő honvédőink lába alatt a föld. Szilárdabbá kővé- . csalódik a békg frontján hazánk, a béke erőt bástyáját