Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-30 / 228. szám

A jánoshalmi tanács elaludt a knkoricabegyiijtésben A kulákoh elfekctésik a kukoricát A beadási kötelezettség telje. Bítése törvény, — ennek a tör­vénynek kell érvényt szerezni tanácsainknak. A kedvező Időjárási a dolgo- zók jó munkája, az 'állam tá­mogatása során a terméseredi- mények jók úgy gabonából, mint kapásokból, — de különö­sen kukoricából. A jánoshalmi tanács elaludt, nem lőgott Idejében a kukorica, burgonya, napraforgó begyűjté­séhez. A községben a kukorica- törést 60 százalékig elvégezték és az előirányzott beadást 1 szá. zalékig teljesítette a dolgozó pa­rasztság. Ez bizonyságot tesz a tanács laza, hanyag munkájára és bizonyítja, hogy nem megy önmagától a begyűjtés, hanem szívós, fáradhatatlan munkát, határozottságot a törvények Ismeretét azok’ alkalmazását, az ellenség elleni kemény fellépést kíván meg a tanácsaink veze­tőitől. Ahol nem megy jól a kuko­rica-, a gabonabegyüjtés mun­kája, ott ezekben van a hiba. Szili tanácselnök nagy megelé- gedéssel jelenti ki. hogy a kuko- ricabegyüjtés a tegnapi nappal megindult. És miért csak a teg­napi nappal? Nem volt idejük a (dolgozó parasztoknak behozni, mert állandóan dolgoznak, — Ez persze helytelen és nem el. fogadható, A legdöntőbb hiá­nyosság az, hogy maga a ta. nácselnök e’lvtárs nem tartja szívügyének a kukoricabegyüj. tés munkáját. Hozzájárul az is, hogy a tanács dolgozói nem vé­geznek népnevelő munkát azzal a megokolással, hogy késő éj­szakáig dolgoznak. Ez nem fedi a valóságot, mert a tanács dől. gozói 5 órakor már abbahagy­ják a munkát. Ennek az ered­ménye, hogy a (tanács és a dől. gőzök között laza a kapcsolat, A tanácselnök elvtárs még nem eléggé vonta lé a tanulsá­got a tavalyi kukorica spekulá. dóról, amikor is 48 vagon ku. korucát feketéztek el a kulá- Jtok, a kupecek, a spekulánsok. A törvény laza végrehajtása nem más, mint népünk ered­ményeinek tudatos gátlása. A tanácselnök elviársat a megyei pártisajtó többször megbírálta, hogy változtasson munkamódi. ezerén és keményebben vigye az osztályharcot az ellenség ellen. Mindez a mai napig csak kis mértékben történt meg. Kljeién ti a tanácselnök elvtárs hogy ,,az ellenség nem támad”, sőt megállapítja azt, hogy , a ku- Sákság jól gazdálkodott az Idén’”. , A tanácselnök munkája az ösztályharc vitele terén az el­lenség ellen megállt, úgy mint az ajtaja fölöltit függő falióra járása. Talán említsük meg Ka. eziba Péter 40 holdas kulákot, laki 630 kilógramm kukoricát akart elfeketézni es erről a ta­nács vezetője nem tud. A dol­gozók államára 1ört ez a ku- lák és a beadási kötelezettség teljesítésénél pedig sírni fog a tanácsnál és a dolgozó parasz­toknak hogy nincs kukoricája, így akarja félrevezetni a ta­nácsot, a dolgozókat népünk bitang ellensége, a kulák. Mód­szereiket állandóan változtat­ják és azokon a réseken tá­madnak, ahol mi hézagot ha­gyunk. Ahol lazaság és megalkuvás mutatkozik a begyűjtésben, ahol megtűrik az ellenséges agitá- ciót ott ez zavart okoz és kihat a további feladat megoldására és elharapódzik az ellenség hangja. „Lám a gabonabegyüj. tésben sem érvényesítik a tör­vényit, Így lesz a kukoricánál is*” A jánoshalmi tanács nemcsak a kukoricabegyüjtésben, hanem a gabonabegyüjtésben is lassan halad. Az elmúlt héten a be­gyűjtés üteme I százalékkal emelkedett, ami azt muftátja, hogy itt is' hanyag munkát vé­gez a tanács. A munka megjavítására a to. vábbiakban a jánoshalmi ta­nács vezetőjének is maradék­talanul érvényt kell szerezni a törvénynek és kemény kézzel le kell leplezni a kulákok aljas cselekedeteit, hangszórón, fali­újságon, népnevelőkön keresztül kell tudatosítani. Aki a törvényt) nem hajtja végre 8 nap után, illetve 15 na­pon belül nem adja be a köte­lező terményét, annak a tanács emelje fel 5—Í0 százalékkal a beadási kötelezettségét, a ren­delet értelmében. A népnevelők tudatosítsák, hogy a felesleget a piacra dol­gozó parasztságunk csak akkor viheti, ha a község teljesíti a Megyénk területén megkezdő­dött a szüret. Ezévi szüretünk, borbegyüjtésünk: harci feladat. Az idei szüretnek és a bőrbe, gyűjtésnek is népgazdaságunk további megerősítését keil szol. gálni. Aki a szüretét pontosan és rendesen végzi el. és borbegyilj- tési kötelezettségét határidő előtt tejesíti, vagy felesleges borkészletét á|adja a Borforgal- ml Vállalatnak, az ötéves ter­vünk és békénk megerősödését szolgálja. Meggyest András soitszen;- imrei egyénileg gazdálkodó sző­lőtermelő csoport tagja 2 hold szőlőről 12 hektoliter mustra szerződött és kötelességét pré. selés után azonnal teljesítette, örül, hogy termelési szerződést kötött, mert évközben a lekö­tött terület Után 522.28 forint Hercegszántó községben fo­lyik a harc a begyűjtési terv túl­teljesítéséért. Ebben a harcban a magyar és délszláv népnevelők egyaránt résztvesznek. A felvi. lágosítő munka eredményekép­pen számos dolgozó paraszt szál­lította be valamennyi felesleges gabonáját a szövetkezet raktá­rába. Pepi Adám 15 holdas délszláv középparszt 529 kg búza C- jegyre va!ó beadásával mutatta meg hűségét Pártunk és népi demokráciánk iránt. Filákovily Mátyás délszláv kisparaszt, aki 4 hold főidőn gazdálkodik, 522 kg gabonafeleslegéj adta be C. vételi jegyre, — Délszláv testvé­reim, — mondotta, mikor a ga­bonát lerakta a szövetkezeti rak­tárnál —, el vannak zárva a szabad élettől. Én boldog va­gyok, hogy olyan országban él. hetek, ahoi nemzetségre való tekintet nélkül mindenkinek egy­forma jogai vannak. A békéért és azért, hogy Jugoszlávia né­peire is minél előbb ráragyogjon a szabadság napja, harcolok én is. Ezért adtam be felesleges ga­bonámat. Nem marad el a beadásban Jakosovity Marin 5 höldas dél­szláv gazda sem, aki 300 kg fe. lesleges kenyérgabonáját adta be. Példáját követte Jakosovíiy István szintén ötholdas kispa­raszt is: 400 kg kenyérgabona beadásával. Mindketten azt mondották: — Mi délszlávok, a magyarokkal együtt adjuk be összes felesleges gabonánkat ötéves terv sikeréért, amely már eddig is sokq,t ad°U nekünk. tervét. Meg kell értetni dolgozó parasztságukkal, hogy a JóltaL- jesítés becsület és egyben anya­gi haszon is, az elmaradás pe­dig szégyen ’ és károsodás. Tu­datosítani kell a ,,C”-jegyre történő beadás előnyeit és a kukoricaszerződéskötés munká­ját meg kell javítani jő felvi­lágosító munkával. A tanács kemény kézzel sújtson népünk ellenségeire, a kulákokra állít­sa dolgozóink elé népünk’ ellen­ségét. Ebben a munkában járjanak elől a kommunisták és a ta­nácstagok mert a példamutatás biztosíték ’ arra, hogy Jánoshal­ma is a beadási kötelezettség teljesítésével eleget tesz népünk törvényének, védi békénket és elősegíti; az ötéves terv mielőb­bi sikeres végrehajtását. művelési és egyéb előleget ka­pott, ami nagy könnyeDbséget jelentett számára a szőlőterület megművelésénél Most 12 hekto­liter mustjáért, az előleget le­vonva, 1343 forint 96 fillért ka­pott előlegként, merj még ez­után lesz a végleges elszámolás. Agócs György bácsalmási egyénileg gazdálkodó szőlőter­melő csoport tagja is teljesítet­te már szerződéses kötelezettsé­gét. Ezer négyszögölről 4 hekto­liter mustra szerződött és 453 litert teljesített. Kövesse a többi szőlőtermelő dolgozó paraszt is Meggyesi András és Agócs György példá­ját. Induljon meg a verseny a termelési szerződést, kötött dől. gozó parasztok között, hogy mi­nél előbb teljesítsék kötelezett­ségüket és ezzel elősegítsék nép. gazdaságunk megerősítését. LipokatHy Mátyás 6 holdas délszláv gazda így vélekedett: — Nekünk, délszláv oknak, soha nem volt ennyi jogunk, mint most• Kultúrcsoporiunk van a községbem. Délszláv iskola és óvoda létesült a tervben, Az ötéves fern áldásai egyformán érintik a magyart és délszlávot egyaránt. Nem úgy van, mint i'Uóéknál, ahol elnyomják a nemzetiségeket, A Párt és a* ál­lam iránt való hálámat akartam leróni — legalább részben — azzal, hogy 799 kg kenyérgabo­námat, amely az összes felesle­gemet képezi, bcJioztam a szó. vetkezet raktárába. Lipokatity Mátyással van egy- véleményen minden becsületes dolgozó paraszt Hercegszántón. Köztük Darazsec Mátyás 7 hol­das délszláv kisparaszt is, aki 1419 kg és Lukucsev Vitályos 13 holdas délszláv kozépparaszl is. aki 601 kg C-gabona beadásával erősítette a békét. Az élenjáró délszláv -dolgozó Parasztok példáját számosán kö­vetik Hercegszántón. Szántó Já. nos 7 holdas gazda 425 kg, Szán­tó István 4 holdas gazda 3-10 kg, Rétiig József tanácstag, 14 hol­das középparaszi 557 kg, Jnnszk\ Mihály 13 holdas gazda 1051 kg, id. Túri Anfnl 6 holdas gazda 705 kg, Tóth József 9 holdas gazda 361 kg, Morovitz István 5 -holdas kisparaszt, tanácstag 500 kg, Rujsz Lajos 6 holdas kispa- ra.';Z- 8E5 kg, Balázs Péter 6 holdas gazda 507 kg, V'Jncsek János 8 ho]d3s kisparaszt 451 kg felesleges kenyérgabona be­adásával harcol a békéért és az ötéves terv további sikereiért. INDULJON MEG A VERSENY a termelési szerződést kötött szőlőtermelő dolgozó parasztok közölt, hogy kötelezettségük gyors teljesítésével elősegítsék a népgazdaságunk megerősítését Hercegszántón a magyarok és délszlávok együtt harcolnak összes fe'esleges gabonájuk beadásával az ötéves terv további sikereiért Kotlát• Imre számvetése Hangja, halk. Magatartása sze­rény, de szinte felélénkül, ami- kor az üzemtervröl, az elért mun­kaegységről, a jó munkája után járó részesedésről esik szó. I 1949, I Kollár Imre egyénileg gazdál­kodott ebben az időben 15 hold földön. Jó gazdának ismerték »a múlételki dolgozó parasztok, Nyolcadmagáról kellett gon­doskodnia• Nagy volt a család. Hiába vágtak le két nagy disz­nót félen, a nyár derekán már sokszor nem volt mivel berántani a levest. Kollár Imre becsületes ember volt életében. Erre nevéne gyermekeit is. Mindig arra tö­rekedett, hogy biztosítsa maga és gyermekeinek jövőjét. Állandóan ózon törte a fejét, hogy hogyan vehetne ki nagyobb jövedelmet a földből. Szép is volt a veteménye mindig. A meg­szokott búza, rozs és kukorica mellett s°k gondot fordított a kerti vefeményre js. A faluban sokan azt beszélték róla, hogy bő jövedelmei tesz zsebre a já gazdálkodás révén, Kollár Imre nzonban soha sem volt megelégedve. Egyrg jobban érezte, hogy tudásának, tarveinek egyre jobban gátat szab a szűk Parcella. A szűk gazdaság nem biztosíthatja jövőjét, gyermeké- nejt fejlődését. 1949. nyarán az­után nagy mozgalom indult meg Mátélelkén, létrejött az első nagyüzemi gazdálkodás: a tszcs. Egy szép este, mikor minden elcsendesült és gyermekei az igazak álmát aludták, fogta a Pa­pírt és ceruzát, odahúzódott a pislákoló lámpa mellé. Számol­ni kezdett. A papíron gyűllek a számok, Tervet készített. Majd mikor már teljesen teleirfa szá­mokkal a papírt, ösSzehajlolta és eltette a sublót mélyébe. Közben mült az idő. A csoport, fejlődött, pedig kora reggeltől késő estig dolgozott, saját földjén, hogy minél nagyobb jövedelemre te­gyen szert. Elérkezett az aralás-cséplés ideje. Mikor a cséplés befejező­dött, egy este újból a sublót efé állt, kihúzta a fiókot, elövette belőle a megsárgülf papírt, letet­te az asztalra és számolni kez­dett. Jövedelmét számolta. Újból gyűltek a számok. De mulf az idő is. Már késő éjjelre járt és bárhogyan számolt, csak annyi jövedelmet tudott kiszá­molni, amennylből a jövőheti vá­sáron gyermekeinek egy lábbelit, e.gy öltözet olcsó ruhát tud csak venni. Letette a Papírt. majd a* alvó gyér :iekei felé fordult. Szeretet­tet simogatta meg a kis Erzsi­két, aki egyike a legjobb tanu- lóhnak az iskolában, n kis Verát, aki állandóan mosolyog, a kis Marikát, aki szívesen eljátszik vele minden este, Nagyot sóhaj­tott. Nekik sokat, kell tanulni majd, nekem pedig taníttatni őket, ez a kötelességem, azt aka­rom, hogy müveitek legyenek, hogy minden jóban részük le­gyen. Ezért én magam vagyok a felelős. így gondolkodott magá­ban aznap es/a Kollár Imre kö­zépparaszt. Másnap korábban kelt, mint szokott, körüljárta udvarát, még többet vetett oda a szénából a jászol előtt álló. fé- nyesszörü lovának. Elbúcsúzott a magángazdálkodástól. Még az­nap aláírta a nyilatkozat alá nagy kerek betűkkel a nevét. — Tszcs-tag lett. 1950. Vége az aratásnak és csípés­nek. Kollár Imre megállta he­lyét a nagyüzemi gazdálkodás­ban. Boldog aratás és cséplés volt ebben az évben. A jövede­lemelosztás napja elkövetkezett- Kollár Imre jó munkájáért 17 mázsa búza, 39 mázsa kukorica, 5 q burgonya, az ólban már két darab 140 kilogrammos disznó hízik, sok baromfi tarkítja az udvart. A szekrényben szép sor­jában a gyermekek új ruhái so­rakoznak. Két öl;özei ruha ju­tott mindegyik gyereknek két pár lábbelivel. Tizennyolc pár ulsőruha a szekrény két rekeszét tölti meg. Az új nagykabdtokat, melyet a gyermekek kaptak, már egy másik szekrénybe hell betenni. Kollár Imre boldog, de boldog az egész család, 1951. A zsákokból zizegve ömlik a napraforgó a padlásra. Magas begyet alkot már. Kollár Imre a tszcs, raktárba számolja a zsákokat, arcán látszik, hogy az Idén még megelégedettebb. Van ts miért1. 257 munkaegysége van. a fiának, a kis Ferinek 120. Az Idén 22 mázsa búza, 39 mázsa kukorica, 10 mázsa burgonya 7 mázsa széna, 20 mázsa száll ma, 150 kilogramm cukor, 630 kilogramm árpa és 4600 forint készpénz bizonyítéka a becsü­letes, jó munkának. Ma már 60 baromfi szaladgál az udvaron, a két nagy hízó pe­dig kíváncsian kandikál ki az ólból. A kis Vera tanul. Erzsiké hosszú estéken át tervez. Na­gyon szeretnek tanulni. Mind a ketten későestig bújják a köny. vet. Kollár Imre nagyon boldog. Derűs, boldog élet az osztály­része. A számvetés bevált. ÁRUDÁBÓL - RÉMHÍRGYÁR A kunszentmiklósi földmüvesszövetkezet Rákóczi-úli boltjá­nak szépen rendezett kirakata nem egy járókelő figyelmét vonja magára. Az utcán játszó gyermekek arcukat a kirakat­üveghez nyomják és ezt mondják egymásnak: — Nézd, milyen szép kerékpár... Amott pedig Zseblámpaelem is van. Persze, hogy többen benéznek az üzletbe, hogy ezt vagy azt vegyenek. Zsebldmpaelemet is kérnek. Annál inkább meglepőd­nek, amikor ezt a választ kapják: — Nincs, kérem. Kifogyott, — De hiszen a kirakatban pontosan hat darabot látok. — Az a kirakatban Van. De ag üzletben nincs ebből az áru­ból, — De kérem, nem lehetne a kirakatból kivenni egyet T — kérdi ekkor a vevő kissé Csodálkozva. — Ugyun kérem! Csak nem gondolja, hogy elrontom a kira­katot, Akkor újra kellene rendezni. Nekünk erre nincs időnk! — válaszolja erre méltatlankodva Gálos Ignác. a bolt egyik alkal­mazottja. Egyesek elfogadják ezt a választ és elégedetlenül kivonulnak az üzletből. Mások nem ilyen engedékenyek. Rövid vagy hosz- szabb vi[a után azonban ök is kénytelenem távozni, merf az üzletvezető és az alkalmazottak hajthatatlanok. Ha kerékpárt kér valaki, az ugyanígy jár, A madarász sípszóval, a halász horoggal csal halat és ma­darat — mondja n közmondás, vájjon az üzletvezető ilyen „ho­roggal”, látszaHárgyakkal akar vevőket csalogatni a boltba? Ez bizony nem mindig válik be, mert csak sípszóval és horoggal a halász és a madarász sem ér el mindig eredményt — mégke- vésbbé egy üzletvezető. Még a kunszentmiklósi sem! De egyet dér — elégedetlenséget, amely szüli a rémhíreket. Ez pedig kinek az érdeke? Csakis az ellenségé! íme ot recept:, hogyan lesz at. árudából — rémhírgyár. ft

Next

/
Thumbnails
Contents