Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. augusztus (6. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-05 / 181. szám

Régészeti ásatás Csátalján

A Magasépítő Vállalat június közepén értesítette a Bajai Múzeumot, hogy a Csátaljai Állami Gazdaság építkezéseinél homok, bányászás közben emberi csontvázakat találtak, melyeket a törvény értelmében érintetlenül hagytak és azon a területen azonnal beszüntették a munkát- Az Országos Történeti Múzeum kiküldött szakembere a vázak mellett előkerült mellékletekből megállapította, hogy a Vágoít- hcgy X—XI. sz.-l temetőt rejj magában, melynek közelében a település nyomai is mutatkoz. nak. Tekintve, hogy az ott folyó munkálatok a temető) veszélyeztetik, a Múzeumok és Műemlékek ’ Országos Központjának megbízásából a Történeti és a Természettudományi Múzeum tudományos munkaközössége a Bajai Türr István Múzeum két dolgozójával együtt csakhamar megjelent a helyszínen, hogy a veszélyeztetett területet feltárják.

Az ilyen men tőás aj ásnak eredményei is korlátozottak. Többen érdeklődtek, hogy került-e elő aranv, kifízetödö.t-e a munka. Ezeket felvilágosították, hogy a régészeti ásás célja nem kincskeresés és meg kell különbőz, tetni a tényleges értéket a tudományos értéktől. A cél itt elsősorban a temető megmentése és mint minden ásatásnak, hogy h feltárt régészeti leletekből feleletet kapjunk régi társadalmak szerkezetére, kultúrájára, másrészt a koponyák és csontvázak vizsgálata által az akkori népesség testi jellemvonásaira, mint pld népi hovatartozás, átlagos életkor, halálozási arányszám, nemek megoszlása, település nagysága stb. Ha ezeket az ada. tokát öszevetjük az akkori társadalmi körülményekkel, életmóddal, értékes tanulságokat vonhatunk le. A csátaljaí Vá- gott-hegyen két hét glatt 56 sift tártak fel. Sajnos, a temető jó részét még az elmúlt években már megsemmisítették. Kimerítve még most sínes és a munka

. . I in

folytatása az ősz folyamán várható.

Az anyag restaurálása, számbavétele és tudományos kiértékelése még hátra van, egyet- mást azonban máris tudunk. Ez a dombhát annak idején vízzel, mocsárral volt körülvéve, a csontvázak mellett talált S-végü hajkarikák és karperecek tanúsága szerint szláv népesség lakta. A karperecek közölt van két darab két állatfe'jei díszített példány, melyek az eddig ismert hasonlók közül a legszebbeknek mondhatők. A temejö korát Szent László pénze határozza meg, de bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a 900-as évekbe is viszanyulik. A mellékletek elég ritkán fordulnak elő, ami azt bizonyítja, hogy a lakosság szegény szolganép vol;.

A közelben mutatkoznak a település nyomai is. Itt találtak egy kézi örlökö darabot, ami földművelésre enged következtetni. Több kemence maradványát is megtalálták, állati csontokkal, cserépedény töredékek, kel. Épségben jött e]ö egy cserépedény, melynek fenekén mes- lerjegy látható. Ez már fejle^ fazekasmesterségre és kialakult iparosrétegre utal.

A későbbi ásatások, remélhetőleg, fényt vetnek az akkori élet több vonására, a lakóházak, ra, a település pusztulásának okaira, a lakosságnak a m3gyar Sággal való kapcsolataira.

A múzeumok kutatói az ásatás fartama alatt a Csátaljaí Állami Gazdaság és a Magasépítő Vállalat és azok minden dolgozója részéről a legteljesebb megértést és támogatást élvez, ték. Muzeális tárgyak gyűjtésében a Bajai Múzeumot hasonló megértéssel támogatja fl Bajai Kórház és a rendőrség. Ezek a dolgozók tudják, hogy gazdasági erőnk fokmérőbe kulturális életünk fejlettsége. Tudják, hogy a szocializmust építő múzeumok egyik feladata éppen a múlt felkutatása, hogy annak tanulságait felhasználjuk a Jövő építésénél.

Filmismertetés MUSSZORGSZ KI]

Jelenet a „Musszorgszkij” filmből.

A szovjet filmgyártás már eddig is számos történelmi életrajz-filmet alkotott hazája, nagy embereiről. A Musszorgszkij.ro! szóló film tovább fejleszti ezt az értékes hagyományt. Feltálalja hatalmas müvét, alakját, háttérben az orosz társadalmi élet történelmi fejlődésével. Élethűen rajzolja meg a művész és nép közötti szoros kapcsolatot. És a nagy zeneszerzőnek a nép erejébe vetett hitét, A Musz- szorgszkijról szóló film magas művészi színvonalon álló alkotás. A filmet nagyszerűen jellemzi Musszorgszkij saját szavai: „Az élet új zenei munkák és széles zenei alkotások felé hív bennünket. Hatalmas erővel törjünk az új partok felé, mert a művészet határai végtelenek.” Musszorgszkij halhatatlan operája a „Borisz Godunov” születése, elgáncsolása és diadalra jutása körül bonyolódik ez a lebilincselő filmtörténet. Modesz Petrovics Musszorgszkij életének és hatalmas alkotásainak

története elevenedik meg a színes filmkockákon. Uj orosz zene mozgalom van kibontakozóban Oroszországban. Az „ölök” cső. portja, vagy az „erősek”, akik között ott van Borodin, a kato. naorvos, Musszorgszkij kortarsa és lelkes segítője. Rímszkíj Kor. zakov, aki színién Musszorgszkij mellett áll és harcol ezekben az években a kibontakozó „újért”.

Csupa muzsika, csupa dallam ez a film. Az új orosz zene népi gyökereit találja meg, Musszorgszkij új zene drámai nyelvet te. remiett meg halhatatlanná vált Borisz Godunov-jával. Újszerű kórus technikájával lehetővé teszi az érzelmek minden gazdagságának kifejezését. A nép hang. jára talál az alkotás magasztos lázában a kétségek közt rajongó nappalokon és az éjszakák gyöt- relmes víziói között. Főművé ben a „Borisz Godunov”-val az elnyomott orosz nép panasza jaj- dúl fel. Borongós, olykor egészen komor tónusú hangszereléssel fejezi ki a nép fájdalmát

és a zene szárnyai lobbantják lángra a nép elkeseredését, izzó gyűlöletét is az avatott mester erejével és fölényével.

A legmegkapóbbak a „Borisz Godunov” jelenetei, mikor Borisz nagy áriája után a mü szépségétől lenyűgözve ül a szentpétervári opera közönsége — hogy aztán annál elemibb erővel törjön fel a taips — ez a hangulat átragad a film közönségére is.

Felejthcietlc.n benyomásokat hagy a nézőkben Musszorgszkij alakja, akit nagyszerűen, tökéletes élethüséggel ajakit Bori- szov szovjet színész. Játékának lenyűgöző ereje abban rejlik, hogy nemcsak kiválóan személyesíti meg Musszorgszkij-t, hanem hűen juttatja kifejezésre a zeneszerző belső lelki világát, feliárja művészi öntudatát és jellemét, behatol alkotó lelkesedésének mélységeibe. A művésznek igen nehéz és bonyolult fel. adatokkal kellett megbirkóznia ahhoz, hogy maradéktalanul fel. tárhassa a zseniális zeneszerző alkotó fejlődését Boriszov a realista művész egyszerű eszközeinek felhasználásával éri ezt el. Játékában nem fedezhető fel semmilyen túlzás, vagy mester- kéltség, nem használ kitalált „kifogásokat” a szerep megszemélyesítésekor csupán az élet igazságaira támaszkodik, elöltünk valő-ban az élő Musszorgszkij áll,

A Katona József Múzeum vezeiösége értesíti a város dolgozóit, hogy a gyarmati kiáili tás már csak rövid ideig lesz Kecskeméten. Mindazok, akik még nem látták a kiállítási, feltétlenül nézzék meg ezalatt a pár nap alatt. A kiállítás nyitva van hétfő kivételével minden nap 10—2 óráig és 3—6 óráig. Vasárnap 10—1 óráig és 3—7 óráig. Vasárnap 11 órakor ki- álií'ásvezetés lesz.

Vasárnapi

beszélgetés

( A vasárnap Pintér Istvánnál ma is úgy kezdődött, mint más. kor. A szokottnál későbben keit fel, de a hat órán így sem ment túl a mutató. Komótosan végigsétált az udvaron és szokás szerint benézett az ólba, elégedetlen mérte végig a két süldőt és távolabb huszonhárom libáját, melyek már falánltan szaggatták g zöld gyepet. Aztán távolabb tekintett- A Csimpal.tanya felé. Oda hordta csépelni asztag- ba dúskalászú gabonáját. A maga és az egész ország kenyere járt az eszében. Nem volt hiába a szorgos munka. Sokáig állt el. gondolkozva az udvar szélén. Jól esett magába szívni a friss reggeli levegőt és nézegetni a jó termést. A kellemesen meleg korareggeli nap a fa> a tanya, az ember nyúlánk árnyékát rajzosa a harmattól gyöngyöző földre. A nap emelkedett, az árnyék rövidült. A család is felébredt és Pintér István — mintegy gondolatai folytatásaként — a tanya felé indult, egyenesen a tiszta szobába, hogy magára vegye az ünneplőjét.

A falu felé vette útját.

A ias FEHÉR HÁZ egyre távolodott és nemsokára eltűnt. Elnyelte a távolság, az ótóhalml határ. A keményre taposott ös- vényú) végtelenül kígyózott a falu széléhez. Pintér István ballagva szedte lábait. Nem sietett. Különös dolga sóm volt, na meg az ötvenegy esztendeje is fékezte. Nem mintha hiba lenne az egészséggel, de úgy gondolja, a sie(és legyen a fiatalok tulajdon, sága. Éleitől edzett, kemény- csontú ember. Tekinteje értelmet olvastat, megfontoltságot, de tüzet is, harci kedvei, elszántságot. Benne lakozik dolgozó paraszt nagy életereje, munka- szereteie. Kezét — mintha játszana velük — úgy lóbázza. Kabátját kigombolta, kalapját a homloka fölé bökte. Haja csaknem a szemébe lógott- Szemelt apróra vonta, sértette az erős fény. Arcára mély redőket vont az öt évtized.

Elhagyta már a falu szélét jelző ,,Fülöpszá]lás”-táblát. A tanácsháza felé tart. Úgy hirdette a dobos kisbíró. hogy délelőtt egy a megyei janács tagjai közül beszámolót fog tartani. A tanácsház előtt v.an ilyenkor a gyülekező. Aki szerencsésebb, a hosszú pádon még helyet is kap. A többiek meg csak úgy állva cserélik ki híreiket. Beszélgetnek csendesen, szívesen.

— Jó reggelt! — köszöntötték többen ttsz.eletadóan Pintér Istvánt.

HOGY ALUDT KE’ Pista bácsi? Elbúcsúzotpe a multheti fáradalmakiól? — mondja egy fiatal teltképü, nemíudni, bogy tényleg érdeklődik, vagy csak úgy szokásból beszél.

— Nem fáradtság a munka. Iáit ja az ember értelmét — felel Pintér bö’cselkedve. Komolyan vesz minden szót. azt gondolja, ha maga nem beszél hiába, talán más sem.

— így hát nincs okom semmiféle panaszra, nyüglödésre. Idő. ben vetettem — az ujján sorolja, — szántottam, csáváztam. Hallgattam a Pártra, az időjárás is segített, így aztán nem jártam rosszul. A két hold vetésem olyan búzát adott a Csimpái- szérühöz, hogy magam is csodálkoztam rajta. Nyo’cvankét kereszt az egész, de ha nem lesz belőle huszonhat mázsa, hagyom elvágni a nyakam.

Min ha valaki is ellenvetést tett volna, azzal folytatja: — Nekem sincs jobb földem a tiéte- kénél. Olyan szikes kemény az is, mint a többi. Ha egy kicsit főbb a nap a kelleténél, az is ennek sem veszi be az ekét, csak kóstolgatja.

VEGYÜL A SZÓ. Mindenki a magáét mondja. A többről beszélnek, a tavalyi és a mostani

közötti különbségről.

— Hát aztán. Pista bácsi — áll oda elibe az egyik népnevelő, aki eddig szó nélkül hallgatóit

— a földben van-e már a másodnövény? Az a föld, amelyik ilyen jó gabonát adott, fizetne még ráadást is.

A kérdés váratlanul jött Pintér Istvánnak. Hirtelen marcona lett. Nem elég — gondolja magában, — hogy jól megcsináltam azt, amit az apámtól tanultam. Minek ezek az újdonságok. Kifárad a föld, elfogy az ereje. Azt akarcm én, hogy jövőre Is te- remjen — cikáznak a fejében a gondolatok. A felettél nem lehet adós, de nem ad mindjárt egyenes választ.

— Rögtön buktattam a tartót, ahogy learattunk. Úgy, ahogy mondjátok a Pártban, meg a DÉFQSZ-ban. — Ezt egy kicsit dicsekedve mondta, mintha bátorságot akart volna önteni ma. gába. Aztán meglassította a szavakat.

— De másodnövényt nem vetettem, Úgy gondoltam, megtette a főid az Idén a magáét. Hadd pihenjen. De ha úgy gondoljátok...

— IDE FIGYELJEN Pista bácsi. Én úgy tudom — vág0|t szavába a népnevelő, — hogy maga soha nem volt ellensége magának, a földjének sem, de az országnak legkevésbbé. Száznapos kukoricával, vagy egyéb takarmánnyal nagyobb lesz a földje jövedelme, többet hoz a nyolc hold, a földjének is Jót tesz vele, de az országnak Is, mert fejlődő állattenyésztésünkhöz igen sok takarmány kell.

Nem kap válasz, azonnal. Pintér bácsi szeme mereven a föld felé néz, mintha onnan várna jelt, hogy milyen választ adjon. Majd hirtelen felvágja a fejér.

— Igazad van. Nem gondoltam meg ennyire a dolgot. Gondoltam, úgy csinálom, ahogyan régen. Itt a kezem, hogy holnap

elvetek.

KEZET FOGTAK, a többiek nevettek, de biztosan tanultak, okuljak is.

— Ha már itt tartunk, elmondom, mi a legfrissebb újság a faluban. Megérkeztek azok az ipari cikkek, amelyeket a Párt és a kormány juttat a beadást jól teljesítő dolgozó parasztoknak. Hallottatok erről? — kérdi a népnevelő. ,,Nem”-et hümmög. nek többen.

— Hát ide figyeljenek! Az első az, hogy mindenki a géptől azonnal teljesítse az állammal szembeni kötelezettségét. Nem szabad húzni az adósságot. Sokkal jobban érzi magát így az ember. De ezután még mindig sok gabona marad a jó termésből. Minden mázsa beadott gabona után hetvenöt forintos vásárlási utalványt kapnak. Vehetnek azon bakancsot, pargetot, kartont, angint, mindent, ami fontos. Ha az án még mindig marad gabonájuk, arra szabad őrlést kapnak és a lisztet is szabadon adhatják el.

— No. én azt hiszem — mondja Pintér István, — hogy készíthetik a sok utalványt, mert én is, meg a többiek is nem ülünk a gabonára.

FÜLÖPSZALLÁSON azonban nemcsak egyénileg dolgozó Parasztok vannak. Van termelőcsoport is. Ső), egyre kevesebb az egyénileg dolgozó parasztok száma. A legöniudatosabbak már a közös gazdálkodás ú|ját járják. Sokat és egyre főbbet beszélnek a fülöpszállási parasztok a f3zcs-ről. Nincs olyan csoportos találkozás, gyűlés, vagy csa’-ádi összejövetel, ahol ne beszélnének a szövetkezet' parasztok életéröl. A szövetkezet kérdése, a dolgozó parasztok boldog jövőjének kérdése.

Pintér István főjében is több

mint egy éve kering a gondolat.

— Sokszor megforgattam, hánytam.v^i ettem én is, hogy belépek a földemmel. Láttam, hogy jól boldogulnak a „Vörös Csillagban”. Az én búzám olyan, hogy dicsekedni lehet vele, de nekik több lesz vagy két-három mázsával. Ez pedig nagy szó.

— Mi jermelgetünk, rosszul sem élünk, csak éppen nem jutunk előbbre. Mintha valahol fék lenne. Nemcsak most érezzük ezt — magyarázza, — hanem már és annak előtte is így voltunk. Azt hittük, hogy ennek így kell lenni. De amikor aztán hallottunk a termelőcsoportokról, ! meg a községben is megalakulj, tudtuk, hogy meglelt a továbbfejlődés, az új vi. lág, az egészen új paraszti élet kulcsa. —i Szavai ‘már lelkesebbek. Eltűnt a lassú beszédmodor. Hiszen nagy dologról van szó. Milliók új életéről, az ellenkezőjéről annak, ami év. századokon át volt- Lehet-e erről lelkesedés nélkül beszélni? A beivódott szokást felváltja Valami olyan, ami bizios, ami a mai és a további generációk szabad, nagyszerű életét jelenti.

A többiek figeylmesen rászé. gczik a sezmüket.

— A távaszon néhányan ösz- szeálltunk, Nekünk is volt hatvan holdunk és kaptunk volna hozzá negyvenet. De a kérvényünkre nem jött válasz és így abbamaradt.

— DE AZ IDÉN ŐSSZEL

vagy még c]öbb sokan át fognak állni a csoportba. Meguntuk a kurita gazdálkodást- A tavaszi |üz nem aludt ki. Jobban lobog, mert látjuk valamennyien a tszcs predményes munkájátA beszélgetés még tovább folynak. De az idő olyan gyorsan telik, mintha ez a délelőtt csak fele lenne a hétköznapinak. Tizenegy óra Elindultak a nagy terem felé, ahol folytatják nácskozásukat a jövőről.

W. D.