Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. július (6. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-13 / 161. szám
A Kiskunfélegyházi G y ár építkezés dolgozói egyre fokozottabb lendftlcííei harcolnak az augusztus 20-i verseny sikeréért, az építkezés befejezéséért Kiskunfélegyházán, a gyár- építkezés dolgozói is nagy lelkesedéssel csatlakoztak az alkotmány ünnepének tls^tele- téré megindulj versenymozgalomhoz. Az üzemi pártszervezet, valamint a szakszervezet nagy leindülettej szervezi a versenyt és a termelés állandó fokozására lelkesíti a dolgozókat- An építkezés dolgozói megártották, hogy a munlcaversenyben termelésük fokozásával jelentősen hozzájárulnak ötéves ter. vünk végrehajtásához, a Középnehéz Vasszerkezeti Gyár mielőbbi felépítéséhez. Az építkezés dolgozói páitnapon és termelési értekezleten t®uék meg nagyszerű munkai olaján, lásaikap valamennyien elhatározták, hogy a termelés fokozásával, teljesítményük növelésé, vei, fokozottabb anyagmeg- ttakarítássai rövidítik meg az építkezés határidejét. Ennek érdekében például Palőczi Károly segédmunkás brigádja szocialista kötelezettséget vállalt, hogy a legutóbb elért teljesíp ményét 135 százalékra emeli. Palócai Károly segédmunkásmegtartotta szavát és a verseny eddigi szakaszában már 190 százalékos teljesítményt ért el. — Büszkék vagyunk arra, hogy mi l&hofíXnk ennek a naoyszerü gyúrnak építői, busz. kék vagyunk, hogy munkánkkal teljesítjük ötéves tövünket — mondják az építkezés dolgozói. Az építkezésen nemes versengés indult a brigádok között s céljuk, hogy jobb munkával, többtermeléssel ünnepeljék meg alkotmányunk születésének napját. augusztus 20-á|. Ez az elha. tározás fokozta Berta József kőműves-brigádjának munkalendületét is. Berta József brigádja a legutóbbi kiértékelés szerint 110 százalékról 154 százalékra emelte teljesítményét. Eredményesen harcolt a ter- melés fokozásáért Csík Mihály állványozó-brigádja is. A brigád vállalta, hogy az alkotmány ünnepére 120 százalékra emeli teljesítményét. Látták az építkezés dolgozóinak versenylendületét és magúik is hasonló lelkesedéssel láttak munkához, igy az elmúlt napokban 140 százalékos teljesítményt ért el a brigád. Ugyancsak jó eredménnyel dolgozik Gácsi Lőrinc sgédmun- kás-brigádja is. Az alkotmány ünnepének tiszteletére vállalták, hogy telÍesUnaényüket 126 százalékra emelik. Már 150 százalékot teljesítettek. Az építkezés dolgozói a termelés fokozása mellett nagy gondot fordítanak az anyag- takarékosságra is. Az alkotmány ünnepére vállalták, hogy az építkezésen 36.000 forint értékű anyagot takrítanak meg. A dolgozók lelkiismeretes munkájának eredményeként eddig már 7500 forint értékű anya. got takarítottak meg. A Kiskunfélegyházi Gyúrépitkezés dolgozói az eddigi eredményeken fellelkesedvo, elhatározták, hogy tovább folytatják harcukat a munkaverseny sikeréért. A bácsszentgyörgyi Sárvári-csoport válasza Titonak és a Gr ősz-bandának : Időben végeztek a másodnövények vetésével Ott, ahol Garáról az út könyökben megtörik Bácsszent- györgy felé, a Ságvárl Endre- termelöcsoportnak csépel a csátaljal gépállomás. Bármerre nézünk a határban, szekciók hordják a termést, az élete p Ember és állat egyaránt izzad. A cséplőgépnél porfellegben dolgoznak a férfiak, asszonyok. — Gyorsabban hányd a kévét — kiált Petrovács Gyula etető. — Ne tömd annyira tele! — szól hangosan Mészáros Ferenc, a gép felelős vezetője. — Belefúl a szem, nem veri ki. Ne siess, nekünk csépelsz, nem az uraságnak. Izzadnak a zsákolok. Petro, vácz Mátyás üzemi párttitkár örömmel állapítja meg, hogy az idén bizony, tán 17 mázsás árpatermés is lesz. Az egyénileg dolgozók csak 10—11 mázsára számíthatnak, A rozsból a csoport számításba vett 12—13 mázsát, a tavalyi 7 helyett, búzából 10—11 mázsát a tavalyi 8 helyett. A gép nagyot mordul, majd leáll, — Kitágultak a szíjait — magyarázz^ Üléa János cséplési ellenőr. Míg Mészáros Ferenc gépész a szíjat beállítja, addig a cséplőbrigád 22 embere az egyik asztag árnyékában lepihent, Pár perc múlva a községből idekerékpározott Bán Ferenc csoportelnök. Zsebéből kikandikál az újság. — Add már ide a legújabb lapot — szól Petravácz Mátyás párttitkár. Az elnök odanyujtja az újságot. A párttitkár elmélyedve olvas. Majd odaszól a többi dolgozóhoz, — Elvtársak! A minisztertanács határozatot hozott a cso- jportok jövedelemelosztásának új rendszeréről. Mindnyájan a párttitkár köré csoportosulnak. Közelebb jött Mojae3 Imréné, Oszjrovonácz Jánosné és Hende Péteroé is. Fejrovácz Mátyás fennhangon olvassa a határozatot. A brigád tagjai feszült érdeklődéssel hallgatják. Az arcokról leolvasható, hogy egyetértenek a kormány szellemével. — MoS[ már a „dísz-tagok” és Ózok, akiknek nincs munkaegységük, nem részesülhetnek a jövedelemben — állapítja meg Mojzes Imréné. — Aki nem dől. gozik, az ne égyen — ez a ren. delet alapgondolata és ez a helyes, Aki nem dolgozik, az ne is tartsa a tarisznyáját. A jó példa ösztönzi az egyénileg dolgozókat, hogy önként lépjenek be a termelőszövetkezetbe. Bácsszcntgyörgy községben már a lakosság 82 százaléka folytat szövetkezeti gazdálkodást. Nem úgy, mint a szomszédos J ugoszláviában, ahol az átszivárgóit hírek szerint nem egy parasztot vertek agyon azért, mert nem akart belépni a kulálcok vezette „ál. szövetkezetbe”. Az egyik tanács kuláthti lkára, öt embert veretett félholtra, mert már elegük volt a zadrugákból. A Ságvári Endre-termelöcso- port úgy válaszolt a Grősz-ban. dának és a szomszédságban leselkedő tUöista provokátoroknak, hogy időben végezték el az aratást és a másodnövényvetésp A növénytermelési-brigád, melynek vezetője Németh Ferenc és amely három munkacsapatra, az Ili., a Darabos- és Molnár- csapatokra oszlik, végezte el az aratást. Ez a brigád a gyapot- brigád segítségével aratásig befejezte a növényápolási munkát. így tehát a gyapottermelő- brigád az aratás ideje alatt elvégezhette a másodmövények ve. tését. Dolgozhattak még a 10 hold konyhákért esze t ben. El. vetettek 3 hold babot, 1 hold céklarépát, 1 hold fürtös uborkát, 3 hold tarlórépát és egy hold burgonyát. Porfellegben, gépzúgásban születik Bácsszentgyörgyön az új kenyér, amely nemcsak erősíti a magyar népi demokrácia alapjait, hanem megacélozza a béketábor hiveinek bizalmát is. Meg. erősíti a béketábor bástyáját, akár a jugoszláv határmentéí, áll ez, akár a Távol-Keleten... Rossz módszert szüli a megalkiarás líccelco Kecel községben a tanácselnökasszony nem sokat tud mon. (tani a faluban folyó munkáról. A tarlóhántás cs másodvetés, állásáról például csak annyiban tud felvilágosítást adni, hogy „megy a munka, szántanak-vet- nek”, de hogy eddig hány hold terület került felszáutásra és bevetésre, azt még hozzávetőlegesen sem tudja megmondani. Ez a tájékozatlanság tulajdonkép. pen tükörképe is egyben a tanács munkájának. A keceli tanács elhanyagolja a munkák szervezését, Irányítását. Nem foglalkozik és nem töró'dik a versennyel. A legnagyobb csatára: a begyűjtés megszervezésére eddig még semmi érdemleges nem történt. A társadalmi bizottság megalakult ugyan, de tagjai az elmúlt vasárnap „elfelejtettek” összejönni és megtárgyalni a küszöbön álló feladatokat. Az elnökasszonynak az az elgondolása, hogy a most következő vasárnapra meghívót kell küldeni minden tagnak, „hátha így nem felejtik el és összejönnek”. De elhanyagolja és teljesen figyelmen kívül hagyja a tanács a megindult versenykezde. ményezéseket is. Az elnökasz- szony ismét csak arról tud, hogy két középparaszt begyűjtési versenyre hívta egymást^ De még a nevüket sem ismeri, arról meg éppenséggel nem tud, hogy kiír csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz. A harmatuk kérdésre, hogy mit tett a tanács ennek a kezdeményezésnek kiszélesítésére, szintén az a felelet, hogy: semmit. Elkényelmesedett a tanács munkája és a megalkuvás egy igen rossz módszert szült, amit a tarlóhántás meggyorsítására akart bevetni a tanács. — Ismertettük ugyan a dolgozó parasztsággal a tarlóhántás fontossá, gát, jelentőségét. Aki pedig jövö csütörtökig nem végzi el, annak földjére kiirányítjuk a gépáUo- más traktorait és az illető köte. les lesz megfizetni a szántás díját — így beszél a tanács tervéről az elnökasszony. Ezt a tervet pedig igen sürgősen vesse el a keceli tanács. Ezt a tervet a megalkuvás, R kényelmesség szülte és megvalósítása Pártunk parasztpolitUíájá. nak durva megsértése lenne. A meggyőző, felvilágosító munkát akarja pótolni a tanács ezzel az erőszakos, bürokratikus módszerrel, ahelyett, hogy foltozott agitációs munkával egyénenkint magyarázná meg a dolgozó pa. rasztoknak a tarlóhántás és másodvetés nagy hasznát. Kecel dolgozó parasztjai is tudják, hogy mi a takarmányinség s ne. kik is egyénenként szívügyük az állatáUomány fejlesztése. Nem is olyan nehéz munka tehát a meggyőzés,. S mindenesetre ez a helyes útja-módja a tarlóhántási munkák sikeres elvégzésének, ez a föladata a tanácsnak, nem pedig a helytelen, lélektelen kötelezés, amely csak arra jó, hogy fegyvert adjon az osztálycllen- ség kezébe és a dolgozó parasztság jogos tiltakozását, felhábo. rodását előidézze. Sürgősen vesse hát el a keceli tanács ezt az elgondolást, mielőtt gyakorlatba vinné és inkább javítsa meg munkáját a politikai meggyőzés, a szervezés és Irányítás vonalán ! Levelezőnk írja: A Bajai Árvízvédelmi és Folyamszabályozást Hivatal dolgozói röpgyülést tarották, amelyen a kordélyos rakok vállalták, hogy az eddigi 150 százalékos teljesítményüket 170 százalékra emelik fel, megfelelő számú rakodómunkás biztosítása esetén. A nyári szünet alatt kint dolgozó diákok vállalták, hogy eddigi 120 százalékos teljesítményüket 130 százalékra fokozzák. (Klein Lajos, Baja.) Ahogy először megjelent az újságban Grösz érsek és bandája letartóztatásának híre, mi itt DuSnokon vagy ötvenen, akik évtizedekig az érseki ura- dalom cselédei voltunk, ökölbe- szorítottuk a kezünket és aZ't mondtuk: végre! 8 amikor a tárgyalás megkezdődött, gondolatban mind a* ötvenen ott álltunk mi is az ügyész mögött s a sokezear volt cseléd nevében mi is vádoltunk. A cselédélet a múltban mindenütt a nyomorúság és szenvedés kenyere volt. De elnyomás és nyomorúság volt kétszeresen a papi birtokon. Én magam 1936-t<5i egészen a felszabadulásig voltam ara. tója, napszámosa, sőt éves cselédje is a káptalannak. Órákat tudnék mesélni az eltöltött évekről, de csak azok az esetek jutnak eszembe, amelyek legjobban meggyülöltatték velem és volt társaimmal a múltat. A vasárnapi munkaszünethez például igen ragaszkodtak a papok, de csak a prédikációban és egyes esetekben. Ha a káptalan szénája már megszáradt, vagy aratni kellett, akkor muszáj volt vasárnap is dől. gozni. — Nem bűn ez, fialm — nyugtatott meg ilyenkor bennünket valamelyik pap, — hiszen Krisztus is azt mondta, hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az em. bérért’. Egészen másképp volt, ha nekünk akadt volna dolgunk. Emlékszem, egy vasárnap délelőtt fát vágtam, hogy a feleségem ebédet tudjon főzni. Másnap behívatott az intéző, lemocskolt és azt mondta, ha másodszor előfordul, mehetek, amerre a part szakad. Hírhedt «fegyelmi bizottság” működött az uradalomban. Mindenért idehurcol|ák az embert. Hajnalban két órakor keltünk. 10 perc idő volt az önözésre, mosakodásra, de ebben henne CSELÉDÉLET AZ ÉRSEKI URADALOMBAN (Elmondotta Szabó István Dusnokon) volt a reggeli zés is. Aztán csutakoltuk a rengeteg lgás állatot és indultunk ki a földekre. Be- sötétedés előtt tilos volt hazajönni. Aki végzett a munkával és mégis bejött, azt vlsszaker- gették, vagy a fegyelmi elé álli. tották. Emlékszem a 30-as évek választásaira. Minket, cselédeket kocsival vittek be Kalocsára. De előre megmondták mindenkinek, hogy kire kell szavazni. Da az illető mégis másra sza. vazotf, fegyelmi elé került, ahol jól összeverték a csendőrök s utdna azonnal kirúgták az uradalomból. A csendörség mindig készen állott- Mint rablógyilkost, csendőrökkel kergették e] Mácsai István volt társamat, csak azért, mert a tavaszi szántás idején hazaszaladt bocskort húzni, hogy ne vérezze fel lábát az éles barázda. Kalocsáról hetenkint kijártak hozzánk a papok. Volt a birtokon egy nagy hizlalda, állandóan 5—600 disznóval, abban gyönyörködtek naphosszat, ettek- ittak, dőzsöltek. Néha közénk is jöttek. Körülsétálták az ebédelő aratókat, — voltunk ki- lencvenen is egyrakáson — és nézték, hogy ki mit eszik. Amelyiknél csak paprikás-sós kenyeret, Vagy vöröshagymát láttak, a szelíd tesztelendő úr rá. förmedt: — No ugye gazember, most jé volna zabálnivalóra annak a pálinkának az ára, amit elittál? Fene essék a beledbe! így mondta szószerlnt s nekünk megfehéredett összeszorí. tott öklünk a bicskán, hogy bele ne vágjuk. Pálinkára való! Kenyér sem jutott «lég. Voltak olyan 10— 15 éves régi cselédek, akik rongyosabban hagyták ott az ura. Az elbocsátás könnyen ment, volt szegény ember bőven. De ha valakit egyszer a fegyelmivel elbocsátottak az uradalomból, arra nem soit jó várt. Az Intéző hÿiltan megmondta: — NézzSk, hiába ugrálnak. Ha elmennek, olyan igazolást adunk úgyis, hogy azzal nem egyhamar veszik föl másik gazdaságba. Figyelemmel kísérik ám mindenütt az ilyen jómadara. kát. A felszabadulás elsöpörte a földről ezeket a gazembereket s a föld nekünk jutott. Én ma alapszervezeti párttítkár vagyok a falumban, volt cselédtársaim pedig a MWhkás. Paraszt Szövetség-^rmeiöcso- port tagjai legnagyobbrészt. S a Grösz-banda leleplezésekor láttuk csak meg, hogy egykori sanyargatóink nem mentek messze. Itt voltak a közelünkben, a szemük rajtunk volt és a ’ pusztulásunkon dolgoztak. Újra a robotos, kézcsókos, nyomorúságos sorsot akarták visszahozni a mi nyakunkba is. Pártunk vigyáz ránk. Ártalmatlanná t«tlte a gyilkos bandát, elhárította fejiihk felöl a veszedelmet. De mi tanultunk. Eddig azt hittük, hogy ellenségeinket végérvényesen szétverte a felszabadító Szovjet Hadsereg s többé nem árthatnak nekünk. A Grösz.per megmutatta, hogy itt vannak köztünk s folyón a múlt feltámasztásán mesterkednek. A Grösz-per minket, dusno. kíakat is megtanított jobban vigyázni és jobban dolgozni. Mini aiapszervi párttltkár, éberebben vigyázok a kulákokra ezután, még keményebben harcolok ellenük. Volt cselédíár- f>aim pedig — és mondhatom, hogy az egész falu dolgozó parasztsága — a gyors csépléssel, a jó begyűjtéssel fog válaszolni mindazoknak, akik Grőszék szándékával acsárkodnak ránk. dalrhat, mint ahogy odajöttek. Csak nyomorúsággial és tettüvel rakodtak meg. Miből is t«lt volna? Tizenkettediből arattunk. Emellett 25 kiló búzáért egy hold rétet kellett lekaszálni, összetakarítani és behordani. Aki pedig aratní akart a birtokon, az 1 nap robottal tartó, zott. De ki ne akart volna, amikor az országutak teievoltak vándorló, munkát kereső aratómul! kásókkal ? ! S ledolgoztuk az egy nap robotot. Keserű megvetés fog el, ha visszaemlékezek arra, hogy tak_ nyos gyereket csináltak belőlünk a papok. Volt egy főkolompos, Widecker fökáptailan, akit mindegyiknél jobban gyűlöltünk. Ha ez kijött hozzánk, akkor mindenkinek kezet kellett csókolni neki. Az egész cselédséget felsorakoztatták az iroda előtt, sorba járultunk elé kezet csókolni, fiatalok, fehérfejü őre. gek egyaránt. Sokszor félnapot Is elsorakoz|unk az iroda előtt, míg mindenkire sor került. Ez nem volt. baj. De ha valaki munka közben félreszaladt friss vizet inni. nyomában termett az intéző a szitokkal. — Lopod az Isten drága napját?! Estére gyere az irodába! — Ez fegyelmit jelentett. Engem, mint meglett embert, bántott és lealázott ez a kézcsó- kolási komédia. Egyszer egyik társammal áthajtottunk kocsival az udvaron, ahol már sorakoztok a többiek és kivágtattunk a mezőre. Gondoltam, majd csak meglesz az én kézcsókom nélkül Is a tisztelendő főkáptalan. Nem úgy az. Kerékpárral jöttek utánunk visszahívni és kaptunk olyan lcmocskolást, hnev no.
