Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1951-04-10 / 82. szám

V o’fi a okkor is a béke ételekében m;íga mat indítani, KevesebD öz­vegy kevesebb árva lett volna. £n mindenkor kész vagyok a béke mellett kiállni' nemcsak aláírásommal, hanem mun­kámmal Is. Elég volt már a háborúból, élni szeretőik békében én is, felesé­gemmel es gyermekemmel együtt. A bekeívre jobban illene.; a?, hogy ,,A te esaádcd irdene- ben teszed!- En arra a népet té.- revezetj és inogsz égyen.lő pla­kátra gondolok, amikor aláírom a békeívet. Ma a mii érdekünket vé­di k határainkon belül és nincs szükségünk más népek országára, csak a tartós Dékére,“ Szeme csillog az örömtől és a béke ellenségéi irántj haragtól, amikor elsőnek írja nevét a béke­ívre. Pulas István és Pulai István­ná. Egy család két aláírása, ami két téglát jelent a béke ellenségei elé állított solkmi.l.ó aláírásból ál­lítandó bástyához. Egy család 'két bikeharcosa, akik nem engedik, hogy gyermekük felett végigvo­nulhasson egy újabb világháború. Nemcsak Pulaiék beszélnek így. Velük egyszerre ..ép tel a megye, az ország és a v.lág m nde.n Ha­ladó embere. A békéivel* aláírása még közelebb hozza egymáshoz a vi ág dolgozó t. Minden becsüle­tes embernek egyformán érdeke a békés élet és ezek a becsületes dolgozó emberek a világ minden részéről a Puiai-családdal együtt kiáltják az imperialisták felé: A magyar külügyminisztérium újabb rálasz- jegyzéke a titóista provokáció ügyében A magyar külügyminisztéri- rium tájékoztatási főosztálya közli: jj A magyar külügyminisztéri. um április 3-án tiltakozó jegy. zéket juttatott el Hrabec István belgrádi magyar ügyvivő ellen elkövetett merénylet ügyében a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság budapesti követségé, hez. A budapesti jugoszláv kö­vetség április 4-én az alábbi jegyzékben válaszolt a magyar külügyminisztérium tiltakozó jegyzékére: „A Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya felhábo­rodva utasítja vissza a Magyar Népköztársaság külügyminiszté­riumának jegyzékét, úgy annak hangja, mint az Incidens körüli tények teljes elferdítése miatt amelyet a magyar követség sof. főrje és Hrabec úr, a Magyar Népköztársaság belgrádi ügyvi. vője provokáltak ki. A Jugoszláv Szövetségi Nép. köztársaság illetékes szervei a lezajlott incidens után vizsgála­tot indítottak az esetre vonatko­zólag és a vizsgálat végleges eredményei szerint fognak meg. felelő határozatot hozni. A Jugoszláv Szövetségi Nép. köztársaság kormánya megálla­pítja, hogy Hrabec úr még csak nem is reagált a Jugoszláv Sző. vetségi Népköztársaság külügy. minisztériuma protokollja fel­szólítására, hogy a szükséges felvilágosításokat megadja és megmagyarázza, hogy mi okból avatkozott a verekedésbe, eme. lyet a magyar követség soffőrje váltott ki, hanem elhagyta a ju­goszláv területet, kikerülve ez­zel minden érintkezést a Jugo. szláv Szövetségi Népköztársa, ság külügyminisztériuma szer. veivel. A Jugoszláv Szövetségi Nép. köztársaság kormánya úgy te. kinti, hogy a jegyzék hangja, valamint az a mód, ahogy a ma­gyar kormány az Incidenst el. bírálja, újból világosan bizonyít, ja, hogy ez az incidens nem vé. letlenül történt, hanem szándé- kosán szervezték meg, hogy mesterséges indokokat teremt, senek a Jugoszláv, Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti viszony további megrontására ” A magyar kormány jegyzéke A magyar külügyminisztéri. um a Jugoszláv Szövetségi Nép. köztársaság budapesti követsé. gének április 4.i válaszjegyzé­kére április 7-én a következő jegyzékben válaszolt: „A Magyar Népköztársaság külügyminisztériumának a Bel- grádban március 31-én a magyar ügyvivő ellen elkövetett provo kációs támadás ügyében átadott jegyzéke ezt a merényletet olyan hangon tárgyalta, amilyet ez a példátlan inzultus megérdemel. Ami a tényeket illeti, a bolgár külügyminisztérium által a bol­gár szemtanúk nyilatkozatai alapján kiadott hivatalos közle­mény teljes mértékben és két. ségbcvonhatatlanul megerősíti a magyar jegyzékben foglalt tény­állást, A Magyar Népköztársaság kormánya megjegyzi, hogy a merénylet elkövetése óta egy hét telt el és ezalatt a Jugoszláv kormánynak bőven lett volna ideje, hogy lefolytassa a jegy­zékben kilátásba helyezett vizs. gálatot. Ehelyett a jugoszláv kormány hivatalos tájékoztató szervei továbbra Is a valóságot a legdurvábban meghamisító ko­holmányokat terjesztik a me­rénylet lefolyásáról. J­A magyar kormány teljes mér­tékben helyesli Hrabec István magyar ügyvivő eljárását, aki kormánya felszólítására elhagy­ta azt az országot, amelynek hí­va közegei vele szemben a legfelháborttóbb inzultust követ, ték el és amelyben még a leg. szükségesebb orvosi segélyt sem tudta megkapni. A magyar kormánynak is az a véleménye, hogy nem „véletlen incidensről” van sző, hanem a jugoszláv hatóságok részéről e!ő- re előkészített, jól megszervezett akcióról. Ezt bizonyítja többek között az 1», hogy Hrabec István belgrádi magyar ügyvivő felesé, ge, akinek kiutazási engedélye előzőleg lejárt és aki emiatt március 30-án reggel, tehát két nappal a merénylet előtt a jugo­szláv külügyminisztériumtól ki. utazási vízumot kért, amelyet mint magyar állampolgárnak és diplomata útlevéllel rendelkező személynek a civilizált országok között érvényben lévő nemzet- közi érintkezés szabályai szerint a legrövidebb időn belül meg kellett volna kapnia, a vízumot sem a merénylet elkövetése előtt eltelt két nap alatt, sem azután nem kapta meg. Hrabec István, né emiatt nem tudta sebesült férjét a merénylet után követni Magyarországra. Többszöri siir gotés után április 6-án délben a jugoszláv külügyminisztérium egyenesen megtagadta a kiuta­zási engedély megadását és Hra. bee Istvánné értésére adta, hogy mintegy túszként tartja vissza. Ez a diplomácia történetében példátlan eset mutatja, hogy a belgrádi magyar ügyvivő ellen elkövetett merényletet az TJDBA és a jugoszláv külügyminiszté. rium előre, közösen előkészítet, ték és annak végrehajtásában előre kidolgozott módon együtt, működtek. Mindezek alapján a Magyar Népköztársaság kormánya a leg­határozottabban visszautasítja a jugoszláv kormánynak a ténye, két arcátlanul kiforgató és le. tagadó válaszjegyzékét és újból a leghatározottabban követeli, hogy T a belgrádi magyar ügy.-*-• vivő feleségének, Hrabec Istvánnénak haladéktalanul adja meg a hazautazásához szüksé­ges vízumot; O a belgrádi magyar ügy. “• vivő ellen elkövetett me­rényletért a jugoszláv kormány megfelelő elégtételt adjon és a bűnösöket haladéktalanul és a legszigorúbban vonja felelősség, re.” * A fenti jegyzékkel kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda közli: Néhány hónappal ezelőtt, ami­kor jugoszláv, halárörök belgrádi utgsításra nap nap után határin­cidenseket provokáltak és magyar határőröket lőttek le, a THo-ban- da hivatalos sajtóügynöksége olyasmiket állított, hogy a ma­gyar kormány avégett, hogy a Jugoszláviával való viszonyt meg­rontsa, egyenesen rákényszeríti a jugoszláv határőröket a magyar határszéli katonák legyilkolásdra. Ezúttal az UOBA belgrádi március 3I-{ provokációs támadá­sával kapcsolatban a, Tiio'kor- mány hivatalos jegyzéke újít nem kevesebbet, mondván, hogy a bel­grádi magyar ügyvivő azért veret­te be fejét a U DB A ügynökeivel, hogy „tovább rontsa“ a Magyar A épköztársasdg és a, Jugoszlávia közötti viszonyt. Hogy ezek a bárgyú állítások mennyire nem egyedülállóak, „rra jellemző a belgrádi rádiónak az az április S-i „szenzációs“ közlése, hogy ,,a ma­gyar követség gépkocsija a bel­grádi Köztársaság-téren nem ke- v ’ b, mint ne""ven kört írt le, inni összesen 20 kilométernek fe­lel meg és ilymódon akadályozta a közlekedést“. Mióta a Tito'kormány válasz­jegyzékét elküldte, megjelent a bolgár kormány tiltakozó jegyzé­ke, amely ugyancsak megerősíti, hagy a Tito-banda sportszerűen űzi a neki nem tetsző országok diploma tá inak a u tó-összeütközé­sek formájúban történő zaklatá­sát és fenyegetését. Ez a Tito- banda „saját hozzájárulásaV a nemzetközi diplomáciai érintkezés­hez. A magyar kormány éles jegy­zéke nyomán a világ közvélemé­nye meggyőződhet arról, hogy a Tito-banda, amely jelenleg Bel- arádban ai uralmat bitorolja, mi­lyen a j as, a civilizált országok nemzetközi érintkezésében példát­lan eszközökhöz folyamodik, Nemzetközi Sztálin-díjjal tüntették ki a békevilágmozgalom hét kiemelkedő harcosát D. V. Szkobelcin akadémikus elnökletével április 2., 5., 6-án ülést tartott Moszkvában az a bi­zottság', amely „A népek közötti béke megszilárdításáért” elneve­zésű nemzetközi Sztálin-díjakat ítéli oda, A bizottság ülésein megvizsgál­ta az 1950. évi nemzetközi Sztá- lin-díjakra beérkezett javaslato­kat és határozott e (kérdésben. A bizottság a béke megóvásáért és megszilárdításáért vívott harc­ban szerzett kiváló érdemekért ,,A népek közötti béke megszilár­dításáért“ elnevezésű nemzetközi Sztálin-díjakat a világ különböző országaj demokratikus erői kővet­kező képviselőinek ítélte oda: Frédéric Joliot-Curienek, a Col­légé de France professzorának, a Francia Tudományos Akadémia tagjának, Szun Cáim Linnék, a Kínai Népi Segélyszövetség elnökének. Flewtett Johnsonnak, a canter- buryj székesegyház dékánjának (Anglia). E Ligámé dot tonnák, a sévresi Ecole Normale tiszteletbeli igaz- gatójának (Franciaország). Arthur Moulton v. protestáns püspöknek (USA). Pak Den Aj-nafc, a Korea; Nők Demokratikus Szövetsége elnöké­nek. Heriberto Jara v. miniszternek (Mexikó). A határozatot a következők ír­ták alá: D. V. Szkobelcin, a bi­zottság elnöke, Kuo Mo Zso (Kí­na) és Louis Aragon (Franciaor­szág) elnökhelyettesek, valamint John Berna; (Anglia),’ Pablo Ne­ruda (Chile), Jan Dembowski (Lengyelország), Bernhard Ke Her­mann (Németország). Mihail Sa- doveanu (Románia), A. A, Fa­gye jev (Szovjetunió) és 1, G. Erenburg (Szovjetunió) a bizott­ság lagjai. A koreai néphadsereg főparancsnok­ságának április 8-i hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága április 8-án közöl­te, hogy 1950. december 26:tói 1951 március 25-íg eltelt három hónap harcai folyamán a néphad­sereg egységei szoros együttmű­ködésben a kinai önkéntesekkel, több mint 90 ezer ellenséges ka­tonát és tisztet semm.sitettek. illetve sebesítettek meg és 26 ezer 868 ellenséges katonát és tisztet ejtettek foglyul. Megsemmisítet­tek, illetve zsákmányoltak 262 tankot. 14 páncélkocsit, 485 gépko­csit, 1403 különbőz« Űrméretű lö- veget, 500 különböző űrméretű aknavetőt, 991 géppuskát, 17 ezer 803 puskát, 55 rádióberendezest és sok más egyéb fegyvert és hadi- anyagof. Ez alatt az idd aati le­lőttek 421 ellenséges repülőgépet és elsüllyesztettek 18 ellenséges bajót. Tiszdkécskén Özv. Zobóki Istvánná követeli a békeegyezményt is TiszukéeskCn is gyönyörű ta­vaszi nap köszöntött a nemzetközi békeegyezményt követelő aláíjás- (jtjiíjtési-mozgalom első napjára. A község utcáit népnevelők járják, kié is, oda is bekopogtatnak a dolgozó parasztok portáira, hív­ják a iiszakécskei ezreket a. béke­harcra, kérik aláírásukat egy újabb világháború megakadályo­zásáért. Szívesen látják minde­nütt a népneve'őket, hiszen régi már az ismeretség. Tissakárukén is úgy ismerik őket. mint igaz- mondőkat, mint a békeharc első katonáit, akik eljuttatják a Téri szavát a falu minden dolgozójá- hoz, okik leleplezik a~ ellenséget, akik új győzelmekre vezetik a tiszamenH község nevét. Ilyen győzelem lesz a békeívek aláírásá­ért folytatott hatalmas mozgalom, amikor is a tiszakéeskeiek, úgy mint az egész ország népe megfo­gadják, hogy a békéért jó munká­val, az imperialisták belső szövet­ségesei: a kulákok és mindenne­mű népcllenes bitang leleplezésé­vel harcolnak. Tudják, hogy a béke megvédésének ügye rajtuk is múlik, tudják, hogy a békéért folytatott harc tiszgkécskei sza­kaszán nekik keli helytállni ok. S á nth a Ete l és Zdmbori Bertalan pdrfonkívüli népnevelők mint régi ismerősök kopogtatnak be özv. Zobóki Józsefné házába. As udvaron játszadozó gyerme­kek is beszaladnak a konyhába. Kíváncsiskodnak. Zobókiné a pá­don kínálja hellyel a. népnevelő­ket. Egy pár pillanat szünet, de Zámbor Bertalan gyorsan felta­lálja, magát és a család hogglété- ről, körülményeiről érdeklődik, így kezdődött meg a beszélgetés. Zobókiné kezében meg­áll a munka, a gyerekek iágranyi- tott szemmel figyelik, miről fo­lyik a szó. — Háború... — sóhajt fel — A békéért lakiteleki Szombaton este hat órakor La- siteleken népes csoportok siet. :ek a helyi pártszervezet háza ■lé. Népnevelők voltak, akik az üáírási mozgalom beindulása ■lőtt még egy utolsó népnevelői rtekezletre jöttek, ahol egyút. al megkapták az űrlapokat is. diután a párttitkár befejezte ■Kiadását, a teremben elsöprő erővel tört ki a lelkesedés. Min. lenki siet az asztalhoz, hogy iézbevegyo az ívet. Az elsők kö- :ütt voltak: Téti Gáborné és Be- locsin Jánosné. A D£FOSZ ré. zéről Szőke Ilonka tört utat ma. ;ánafc, hogy minél előbb meg. :apja az űrlapot. De a DISZ lépnevelől sem akartak elmarad- d. Gál Julianna, Bakó Juliska, }ál Ilike, Hajdú István, Cseh zászló nagy lelkesedéssel vették .t az íveket. Száznál több nép. tevelö gyűlt össze, hogy részt, regyen a békealáírások gyűjtő­ében. Vasárnap kora reggel 74 nép. tevelő, 34 pár indult útnak. A iözséget felosztották utcákra, a anyákat pedig dűlőkre. Egy- gy népnevelőre 3—5 tanya ju- ott. Gál István népnevelő volt iz elsők között, aki visszatért az láírt ívvel. Először Id. Budai léla. Szikra 46. sz. alatti dolgo. vitte ej az uramat Megsebesült, hazajött, tíz nap aiatt vége lett. A legkisebbik fiamat még nem is iútta. Nyolc családom maradt ár- van. — Lassan, fájdalmasan jön­nek belőle a férjére emlékező sza­vak. Zdmbori'Bertalan gyorsan hoz­záteszi, hogy az imperialisták, meg a kulákok — itt Tiszakécs- kén is — arra készülődnek, hogy háborút robbantsanak ki, hogy más is elveszítse a férjét, hogy másnak is olyan fájdalmat okoz­zanak, amilyen masának van. A h é h c í v közben már az asztalra került. Még üres, nincs rajta aláírás. Kelül a szövegben követelés van. BékeegyezmCnyt követel mindenki, aki aláírja. Zo­bókiné is kibelüzi a sorokat. — Ezt akarom éji is — mondja határozott- hangon. Nekem van egy húsz éves fiam, két férjhez adóit lángom és még öt aprósd gom. Mindez arra kötelez engem in, hogy minden erőmmel a békét akarjam és ha kelé, a t‘z körmöm­mel is harcoljak a háború ellen. Köxhen a gondosan meg­rajzolt betűk már ott vannak az íven. Ozv. Zobóki Istvánná alá­írta a Béke Világtanács határoza­tát, aláírta, meri nyolc gyermeke van, akit szeret, aláírta, mert nem- felejtette el, hogy férje ha­ldiát a gyilkos háború okozta, aláírta, mert gyűlöli azokat, akik régen, a felszabadulás előtt meg­akadályozták abban, hogy két és fél hold földön és 1 hold földön gazdálkodjék. Ozv. Zobóki Istvánná aláírásá­val és a benne levő harcos el­szántsággal a béke ügye iránt, tagja lett a békéért harcolók nagy családjának. Sántha, Etel és Zdmbori-Berta tan népnevelők jó munkát vé­geztek. folyó harc szakaszán zónái kopogtatott be. Budai Mik­lós közel jár a 80-hoz. Átélte több háború szörnyűségét. Nem akar több üszkös romot látni, nem akarja, hogy a háború szörnye a dolgozók húsából táplálkozzék. Fia is azonos nézeten van. H'j. Budai István is szívesen írja alá nevét. Boros László és Orgo. ványi Lászlőné is aláírták az ívet. ők azonban még nem hal­lottak a békemozgalomról. A nép­nevelők világosították fel. Az egyik tanyán, Szikra 32. alatt, öten is aláírták a békeívet. Kalló Béla, Imre, László, Anna és Te réz. Lázi Katalin és Egyedi An. na népnevelők szintén délelőtt visszatértek a pártszékházba. ők is, hasonlóan a Gál 1st. váu—Barcsa József népne. velő párhoz azt a hibát kö. vették el, hogy túlsók helyen voltak. így a Gál.népnevelőpár 18, a Lázi. télé pár pedig 33 helyen. Közben még más kerületbe is átmentek, vagyis zavarták az ottani nép­nevelők munkáját. A laklteleki pártszervezet ezeket a hibákat sürgősen javítsa ki. Biztosítsa, hogyr az aláírást alapos, türel. mes felvilágosító munka előzze meg.

Next

/
Thumbnails
Contents